Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-10 / 34. szám

1982. február 10. • PETŐFI NÉPE • 3 ■ ■ * ■ > Oregcsertőn fiatalok is élnek • Az iskolaigazgató húsért és zöldségért indul. • Hunyadi Mihály tanácstitkár az egykori jegyzőlak tornácán. • Fiatal lányok, asszonyok a szerelőüzemben. (Méhesi Éva felvételei) Érdekvédelem RÉGI KACATOK között akadtam a szegfűszeges tasak- ra, melyben az illatos gyar­matárut hozták forgalomba pár évvel a felszabadulás után. Kortörténeti dokumentum is lehetne akár, különösen a fel­irata miatt, amely fennen hir­deti: minőséget a dolgozók­nak! Mosolyogtató a harminc eV előtti jelszó, ám éppúgy elgon­dolkodtat is. Manapság sincs más kívánsága a vásárlóknak, pénzükért jó, tartós árút, meg­bízható, pontos szolgáltatáso­kat várnak, Ha megkapják, a fogyasztói érdek csorbítatlan. De a vásárlót érik meglepe­tések. Rövid használatban .tönkremegy a cipő, fölfeslik a kabáton a varrás, elromlik a televízió, alkatrész híján hete­kig javítatlan a magnetofon. Következik a reklamáció, a garanciális javítás, vagy a csere, mindez azonban már keserű szájízt okoz a vásárlás öröme helyett. Nem beszélve az utánjárásról, a felesleges vitákról, az össznépi blokk­megőrző mozgalomról, mert ugye a „felszólamlásnak csak igazolt esetben van helye”. A bosszankodás közben azon is el lehet • morfondírozni, hogy minőségi alapanyagból, a gyá­ri meó felügyelete mellett, a magyar szabványok szigorú., előírásainak betartásával mi­ként „termelődik” a selejt? TAKARÉKOS időket élünk, takarékosságra késztetnek a gazdasági élet körülményei. A selejt luxusát nem engedhet­jük meg magunknak. Megfon­toljuk, hogy kidobjuk-e a fel­futott szemű harisnyát, vagy fölszedetjük, új cipőt ve­szünk-e, vagy talpaltatjuk a tavalyit. Takarékos időkben jobban megnézzük a forirít- jaink helyét, és jó minőségű árut veszünk, hisz az „olcsó húsnak híg a leve” bölcsessé­gét a kispénzűek tanulják meg legelőbb. Ugyanők követelik meg joggal ipartól, kereske­delemtől, szolgáltatóktól, hogy a pénzükért megfelelő ellen­értéket kapjanak, mert a fi­zetésnél .sem hiányozhat a fo­rintokból egy-egy darab ... A KERESKEDELMI háló­zatban forgalomban lévő áruk ellenőrzésére jól kiépített in­tézményrendszer működik. A fogyasztók érdekeit védik a kereskedelmi felügyelőségek, a minőségellenőrző intézet, a Belkereskedelmi Miniszté­rium, a népi ellenőrzés, a szakszervezet stb. ellenőrei. A Belkereskedelmi Törvényben külön fejezetben sorolják elő a szabályokat, melyek az adás­vételt követően is regulázzák az eladók és vásárlók érdek- viszonyait. A törvény kimond­ja a javító és karbantartó szolgáltatás megszervezésének kötelezettségét, valamint azt is, hogy a termelő és impor­táló vállalatok több évig fe­lelősséggel tartoznak a tartós árucikk (háztartási gépek, gépjárművek stb.) alkatrész- ellátásáért. Fontos alkatrész hiánya esetén a vevők kárté­rítési pert is indíthatnak! A FOGYASZTÓ, azaz a vá­sárló jogainak érvényesítése során hátrányos helyzetbe ke-' rül'het a tömegesen termelő, szolgáltató egységek erőfölé­nyével szemben. Hisz a felté­teleket — nemegyszer mono­polhelyzetűkkel visszaélve — ők szabhatják, és szabják is meg. A sok különálló fogyasz­tót nemcsak jogszabályokkal kell „megtámogatni”, hanem bizonyos értelemben szervez­ni is szükséges. Akár azt is lehetővé kell tenni, hogy pe­res jogaikat a náluk jóval na­gyobb gazdasági szervezetek­kel szemben valóban érvénye­sítsék, azonos problémával esetleg többen is pert indít­hassanak, amit külön-külön nem tennének meg. Ahhoz is segítséget kell adni, hogy ott is síkra szánjanak érdekeik védelmében, ahol a perindítás nem lehetséges: például hiány­zó szolgáltatások, csukott üz­letek esetében. A TÁRSADALMI érdek- képviseleti fórum megterem­tésére született meg az elkép­zelés, mely szerint a Minisz­tertanács és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa lét­rehozza a Fogyasztók Taná­csát, amely kollektív jogvé­delmet szolgáló, társadalmi jellegű országos szervezetként működik imajd. Természetesen munkálkodását összehangol­va végzi az ellenőrző funkciót betöltő szervezetekkel, tovább erősítve a fogyasztók érdekei­nek védelmét. ■ N. M. Pedagógus képzőművészek tárlata Pécsett rendezik meg a pedagógus képzőművészek országos tárlatát, melynek ünnepélyes megnyitójára február 20-án kerül sor. A kiállításra beküldött műveket — festményt, grafikát, kisplasztikát és kerámiát előzőleg a megyékben, illetve a fővá­rosban már bemutatták, s közülük mindenünnen a tíz legjobb, összesen kétszáz alkotás került Pécsre. A pécsi tárlat alkalmából adják át a Székely Bertalan-em- lékdíjat azoknak a pedagógusoknak, akik pályájuk során ki­emelkedő képzőművészeti alkotásokat hoztak létre és különö­sen sokat tettek diákjaik körében a képzőművészet megismer­tetéséért, megszerettetéséért., Kiosztották a kertészeti pályázat díjait . Véget érni nem akaróan kanya­rog az út szürke szalagja előt­tünk: már percek óta a falu há­zai között fut a gépkocsi. Öreg- Csertő „egyutcás” település: a néhány mellékutca eltörpül, ap­róvá zsugorodik a főutca mellett. A falu legalább három kilométer' hosszú, s a tanácsházát a Kalo­csa felől érkező a távolabbi végé­ben lelheti meg. Elhaladunk két, yagy három bolt, az iskola és a napközi otthonos óvoda előtt. Az utcán talán ha két embert látni, egyikük — bő szoknyás, középko­rú asszony — vizet ereszt kanná­jába az út menti kútnál. Ebédnek való a Trabantban A tanácsháza a falusi jegyző lakása volt valaha. Faoszlopos, íakorlátos tornácról nyílik a be­járat. Odabent a tanácselnöknő szobája üres: á fiatalasszony gye­sen van. A másik helyiségből élénk párbeszéd hallik: — Tíz kiló combot, hat kiló ka­rajt, hat kiló csülköt... — sorol­ja a beszerezni valókat Sarkadi Ernő iskolaigazgató. Hunyadi Mi­hály tanácstitkár kitöltetlen csek­ket nyújt át neki. — Hát akkor szerencsés vásár­lást, Ernő. Az iskolaigazgatót megkérjük maradjon még egy percig. Für-, dal a kíváncsiság bennünket, miféle titok lappang az iménti beszélgetés mögött. Erre elneveti magát. — Ugyan — mondja —, csak annyi az egész, hogy most mind­járt beülök a Trabantomba és beutazok Kiskőrösre a szokásos heti beszerzésre. Az igazgató húst, zöldséget szál­lít hetenként egyszer Öregcsertő­re. Hogy kinek ? Természetesen a napközi konyhájának, ahol nyolc­van ebédet főznek a szakácsnők a csertői óvodás és iskolás gyere­keknek. — Hát így megy ez nálunk — tárja szét a karját Hunyadi Mi­hály. — A húsboltunk mindösz- sze heti egy napon tart nyitva, a készlete meg olyan kevés, hogy azt nem vásárolhatjuk föl a la­kosság elől. Kétszázan — nap mint nap öregcsertőn egyetlen elhelyez­kedési lehetőség van: a termelő- szövetkezet. A nyolcadik osztályt -elvégzett gyerekek közül sokan .járnak Kalocsára. Kiskunhalasra, Szegedre Szakmunkásképzőbe. Többségük a képesítést megsze­rezve visszatér falujába. Itt tele­pednek le, házat építenek: a köz­ségben sok az új otthon. A mező- gazdasági szakközépiskolát vég­zettek és a gépszerelők a tsz-ben vállalnak munkát, a többiek Ka­locsára, Kiskőrösre, Bajára-jár­nak dolgozni. — Kétszázan ingáznak napon­ta a község és a munkahelyük között — mondja Hunyadi Mi­hályé —. Azaz csaknem minden családra jut átlagosan egy-egy eljáró. Ez aztán az ellátásban is segít: ami itt nem kapható, azt meghozzák Kőrösről, Kalocsáról. A falu népességének csökkené­se nem ölt aggasztó méreteket. Tíz esztendővel ezelőtt nyolcvan- néggyel éltek többen Öregcsertőn, mint jelenleg. A lakók száma most 1188. Szerelők és táncosok A nők odahaza, vagy a termelő- szövetkezetben dolgoznak. Sok A napokban kecskeméti olva­sónk, R. N. József, a Vízmű dol­gozója telefonált szerkesztősé­günkbe. Elmondta, hogy egyik szombaton kenyeret vásárolt a Hullám vendéglő melletti bolt­ban, s az árun már a következő hétfő dátumát találta. Egyéb­ként amikor hazavitte, még jó minőségű volt a mindennapi, de hétfőre — áz ő szavaival élve — fűrészporrá, száradt. Arról is tájékoztatott, hogy a Homokbánya felé egy „maszek” zöldségesnél olyan háromkilós kenyeret lehet venni, amely tíz nap múlva is élvezettel fogyaszt­ható, igaz, kilogrammonként 10 forint 20 fillérbe kerül. Kérdései' arra vonatkoztak, ihogy a kecs­keméti nagy kenyérgyár miért nem tudja azt nyújtani, amit a kis maszek? Nem léhetne-e a gyárat átadni, mondjuk húsz kis­iparosnak ... ?! Hogy válaszolhassunk, Tisztelt Olvasónknak, fölvettük a kapcso­latot a Kecskeméti Sütő- és Édes­ipari Vállalat megyeszékhelyi ke­nyérgyárának igazgatójával, Mol­nár Józseffel. Tőle megtudtuk, hogy a címkék használatára na­gyon ügyelnek, nehogy „hétfő”, vagy „szombat” feliratosat he­lyezzenek a szerdai kenyérre, ép­pen a reklamációk elkerülése vé­gett. Csere csak rendkívül ritka esetben fordulhat elő. •... és népviseletben. bedolgozója van a Kalocsai Nép- művészeti Háziipari Szövetkezet­nek. Egy hónappal ezelőtt újabb munkalehetőség nyílt a helybeli lányok, asszonyok számára: a tsz melléküzemági tevékenységbe kezdett. A hosszú, alacsony épületben műhelyt és raktárt alakítottak ki. Tizenhat nő dolgozik itt: mű­anyagból készült játékokat és más használati tárgyakat szerélr nék. Vezetőjük, Kovács Lászlóné miként az itt dolgozók többsége, maga is fiatal. — A munkatársaim a Népmű­vészeti Háziipari Szövetkezet be­dolgozói voltak — mutat körbe a szereidében. — Én meg könyvel­tem a tsz-irodán. ■ Az asszonyok, lányok most már gyorsan, begyakorlottan végzik munkájukat. Teljesítménybér­ben dolgoznak: a keresetük két- és háromezer forint között mo­zog. Hunyadi Mihály tanácstitkár A megyeszékhelyi kenyérgyárat egy kilogrammos kenyerek süté­séhez gépesítették, mert korábbi tapasztalataik szerint a legtöb­bén egy kiló kenyeret vesznek egyszerre, hogy mindennap fris­set ehessenek. Tehát — hangzott a magyarázat — a tömegigényhez alkalmazkodtak a fejlesztéskor. Természetesen, a lehetőségeiken belül igyekeznek teljesíteni a spe­ciális kívánságokat is. Ezért süt­nek fehér, rozsláng, félbarna 'Is alf öldinek nevezett egy kilogram­mos kenyeret. Üj fajta kenyerek kísérleti készítésével folyamato­san foglalkoznak, hogy valós, na­gyobb kereslet alapján bővíthes­sék a választékot. Azonban-min­den különleges igény kielégítésé­re nem vállalkozhatnak, nem ez az államtól kapott feladatuk. Az ' áru puhaságával kapcsola­tosan elmondta, hogy a kenyér- jellegű termékek szavatossági ideje 72 óra, ami azt jelenti, hogy ha ez idő alatt megfelelő helyen tárolják őket, nem lehet baj a minőségükkel. Azt nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a hárqmkilós kenyér tömege há­romszor nagyobb az egykilósénál, tehát nyilvánvalóan később szá­rad ki. Az igazgató kijelentette, hogy a gyár nem tekinti konkuren­sének például a Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkeze­mutatja, hogy az idősebbek közül- többen népviseletbe öltözve vég­zik a munkát. Elárulja azt is, hogy az itt dolgozók között töb­ben is táncosok. Az öregcsertői néptáncegyüttes, mint megtudjuk, Franciaország­ba készül. Nemrégen filmet ké­szítettek róluk a francia tévések.-— Csarnokos Rózsit keressék fel — ajánlja a tanácstitkár. — Ö többet tud erről mondani. Romsicsék otthonában Bekopogunk a Kossuth utca 153-as'számú házba: itt laknak Romsics Jánosék. Romsicsné, az­az „Csarnokos” Rózsi a néptánc­együttes alapító tagja, tanácstag és községi tejbegyűjtő. Innen a ragadványnév, ami ezen a vidé­ken oly gyakori. A férj érkezésünkkor éppen áz állatok etetéséhez készülődik. — Három anyadisznót tartok — tét, amely két kilogrammos ke­nyerekkel bővíti a választékot Kecskeméten, sőt azokat a kis­iparosokat sem, akiktől a három-, vagy öt-hat kilós kenyereket a kereskedők beszerzik. Azokkal együtt, kell — a maguk részéről a tömegjSzükségletekre összpon­tosítva — ellátniuk a lakosságot. [Molnár József szavaihoz — me­lyekkel egyetértünk — annyit fűznénk, hogy egy százezer lelket számláló várost magán-kisipari sütödékre alapozva nem lehetne biztonságosan ellátni kenyérrel. Ugyanis az állami vállalat köte­les olyan munkabeosztással ter­melni, hogy a lakosságnak min­dennap legyen kenyere. Magán- személy viszont nem kötelezhető folyamatos sütésre, akkor zár be például szabadság miatt, amikor akar. Mindehhez még idekívánkozik, hogy január 1-e óta a korábbiak­nál is kedvezőbbek a magánkis­ipar működési föltételei. Azért rendelkezett így az állam, hogy élénkítse a vállalkozó kedvet, töb­bek közt a lakosság magasabb színvonalú ellátása érdekében. Meglehet, hogy a hírős városban is begyújtanak majd néhány ré­gi, eddig pihentetett kemencébe, s ezáltal tovább bővül a kenyér­választék. A. T. S. újságolja. —• A malacokat a kalo­csai, keceli, pataji, kiskőrösi pia­cokon értékesítem. Szép, új ház Romsicsék otthona. A garázsban Lada személygépko­csi, a lakásban központi fűtés. A csapból víz folyik, igaz csak a há­zi vízműből, mert a községnek még nincs ilyen, mostanában ta­nakodnak, töprengenek 'a csertőiek rajta, hogy jó volna valahogyan létrehozni azt is. — Hagyományőrző tánccsoport vagyunk — meséli Romsicsné. — Azt táncoljuk, amit már az öre­gek is táncoltak: a csárdást, a marsot. Jártunk már Romániá­ban, Lengyelországban, Norvégiá­ban, Jugoszláviában is. A negy­venöt tagú tánccsoport minden hé­ten próbál. Kislányok, nagylá­nyok, idősebbek táncolnak együtt. Az együttes legidősebb tagja Da­ru Julis, azaz Tamás Menyhértné 96 éves. Sitkéi Béla Pezsgő és laskagomba Milyen retekfajtákat vá­lasszunk hajtatásra, mire ügyeljünk a növényvédelem so­rán, milyen talajokat szeret ez a közkedvelt növény? Ezekre és még számos érdekes kérdésre kapnak vá­laszt, sok jó gyakorlati fogást ismerhetnék meg az olvasók a Kertészet és Szőlészet e heti, hatodik számában. Azoknak, akik otthon szeretnének pezs­gőt készíteni, Mercz Árpád ad pontos technológiát. A gomba­termesztési sorozat a laska­gomba átszövetéséről és termő­re fordításáról ír. Az egyre népszerűbb, az olvasók tapasz­talatcseréjét szolgáló így csi­nálom rovat pedig azt adja hí­rül, hogy talaj nélkül is lehet zöldséget termeszteni. A drága energia ellenére is fűteni kell a zöldséghajtatáskor, azonban nem mindegy, hogy a légteret fűtjük pazarlóan, vagy a növé­nyek levél- és gyökérzónájába jut el a drága hő. A gazdasá­gos fűtés tennivalóiról olvas­hatunk sok-sok gyakorlati ta­náccsal teli cikket a hetilap hasábjain. Ebben a számban szó esik új szobanövényekről, primőrbugonyáról és még szá­mos érdekességről. Másoknak is ajánlom címmel, a háztáji és kisgazdaságok szá­mára hirdetett pályázatot a kertészkedésben alkalmazott módszerek elterjesztésére a me­gyei növényvédelmi és agroké­miai állomás, valamint az AG- ROKER Vállalat. A Petőfi Né­pe év eíejei számában közölt feltételek ismeretében, számos kertbarát, kistermelő küldött be pályamunkát, amelyet nemrég értékelt a bíráló bizottság. A megyei tanács vb mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lya, az AGROKER Vállalat, a növényvédelmi és agrokémiai állomás szakembereiből álló zsű­ri az 5 ezer forintos első díjat, a 2 ezer forintos harmadik dí­jat megosztva, a 3 ezer forintos második díjat 2 ezer forintra mérsékelve adta ki. Ezt. a mó­dosítást — véleményük szerint — az indokolta, hogy a pálya­művek tartalmi és formai szem­pontból nem sokban tértek el egymástól. A megosztott első díj egyik felét — 2500 forintot — Sóly­most Tivadar és felesége, her­cegszántói pályázóknak ítélte a bíráló bizottság. A házaspár há­rom pályaművet küldött be. Ezekben a téli alma gazdaságo­sabb termesztéséről, a mikro­elem-trágyázás tapasztalatairól, • kertészkedést könnyítő, három gépészeti újításról számolt be, fényképekkel kiegészített leírá­sában. A bizottság nagyra érté­kelte Solymosi Tivadarnak és feleségének azt az igyekezetét, amellyel a kísérletező munkába a környezetükben levő kertba­rátokat is bevonták. A megosztott első díj másik felét, ugyancsak 2500 forintot, Teleki Viktória kiskunfélegyhá­zi kistermelő kapta. Á vízgaz­dálkodás homokon című pálya­művében többek között azt rész­letezte, hogy 1/8 hektáros kert­jében perlit, tőzeg, szerves és műtrágya-felhasználással, a le­hetőség szerinti öntözéssel, mi­ként oldotta meg a vízgazdál­kodási gondjait; A 2 ezer forintos második díjat Bates Ernő mélykúti kisterme­lőnek ítélte a zsűri a" téli sar- jadékhagyma házikerti ter­mesztése című pályázatáért. A hazánkban kevésbé elterjedt zöldségféle hajtatását, vetőmag­előállítását írta le. Az új zöld­ségféle bővítheti a korai, haj­tat ásos vetemények választékát. A megosztott harmadik díj fe­lét Kullai András izsáki kister­melő A téli alma védelme a ház­tájiban című dolgozatával érde­melte ki. A kisgazdaságban en­gedélyezett növényvédő szerek alkalmazásával elért nagy ter­mésekről számolt be. A harma­dik díj" másik fele Lakatos Já­nos kalocsai kistermelőnek ju­tott, aki az osztott műtrágyázás, a szakaszos adagolás előnyeit is­mertette. Módszerével a virág-, a zöldség-, a szőlő- és a gyü­mölcstermesztésben a műtrágyá­zás gazdaságosabb alkalmazását tárta fel. A bírálló bizottság döntésével a pályázatot meghirdető szervek a kiemelkedő tartalmú dolgoza­tokért külön jutalmat is adtak. Tárgyjutalomban 'részesült dr. Mcgoss János bajai, Füzesi Já­nos dunaegyházi, Dugár Sándor kecskeméti, és Horváth Gábor kei ekegyházi pályázó. Lehet, hogy befűtenek a régi kemencékbe?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom