Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-05 / 30. szám
1982. február 5. • PETŐFI NÉPE • 5 BEMUTATÓ A SZÍNHÁZBAN Gogol: A házasság # Végre férfi a láthatáron. Borbáth Ottilia (Agaf- ja, Egyedi Klári (a nagynéni), Ribár Éva (a házas- ságszerzőnő). (Straszer András felvételei) Rossz felfogásban mutatta be a kecskeméti színház Gogol 140 esztendős kitűnő vígjátékát. Egészen pontosan: a sokféle szándékból nehezen hámozható ki. mit is akartak most A házasság előadásával. Unatkoztunk a második felvonás végén, a harmadik közepén. Érdektelenné vált a játék, mert a rendezés hatásvadászó ötletekért föláldozta a színdarab igazi tétjét. Elbohóckodták azt a legfőbb kérdést, hogy Podkoljo- szin és az árusított lány kezéért és vagyonkájáért vetélkedő társaság megoldhatja-e szánandó életproblémáit a házassággal. Szinte hamleti vívódás után tudatosul ugyanis az udvari tanácsosban: az ígéretes, majd fenyegető frigy aligha dúsítja él- ményesebbé sivár napjait. Az elégedett és önerejét sorvasztó, becsületes és' agyafúrt, lusta, le- züllött, kártyás és dolgát tisztességgel végző furcsa együttesből a „vegetáló létezés tragédiája sír ki”, mint Gogol egyik mélt^tója megállapította. Ez az áttételezés srófolja általános érvényűvé a lehetőségeik alatt élők dermesztő humorú vígjátékát. Anatolij Efrosz, az eddig leghitelesebb A házasság rendezője tárta föl a mű lényegét: „Ha Podkoljoszln határozatlanságában egyben kételyei is kifejezésre jutnak, akkor máris előttünk áll egy valóban drámai alak lényege, szemléljük bár nevetségesnek vagy nem nevetségesnek. Az olyan darabokban, mint ez, a valódi feszültség megragadása a legnehezebb, a feszültség létrejöttéhez komoly indítékokra van szükség, még akkor is, ha csupa csodabogár van a színen. „Komolyan kell venni őket. bár látszólag nevetséges helyzetekbe bonyolódnék. Következésképpen az öncélú kabarézás, mint — például — az egyik kulcsjelenetben „a székesdi”, vagy a bohózati asztal alá bújások hahotái után komolyan vehetünk-e valamit? Csak ilyen minden mindegyhelyzetben engedheti meg magának némely színész (olykor-olykor) az együttes korábbi teljesítményeihez méltatlan ripacskodást. Talán Kosztolányi vélekedése tévesztette meg a rendezőt? Szerinte a pótervári társaságban „minden alak karikatúra vagy típus”. A költő maga bevallotta azonban, hogy ez volt az első olyan előadás — Sztanvisz- lavszkijék budapesti vendégjátéka — amelyből egy kukkot sem értett, mivel oroszul nem tudott és ezt a Gogol-vígjátékot nem olvasta, így csak az előadás színeire alapozta megjegyzését. Pedig a díszlet is azt sugallta, hogy a rendező kitágítja A házasság látszólagos mindennapiságát. A mű elején és a végén megjelenő pópa a pravoszláv egyház mindenhatóságának érzékeltetésére hivatott. Az udvari tanácsos és szolgája ruha- és csizma- váltása közös népiségüket, szinte patriarchális összetartozásukat véli kifejezni. A legmeglepőbbnek és a legeredetibbnek Podkoljoszln szinte érthetetlen nyomorúsága tűnik. Elfogadható lenne ez a rongyos csizmás élhetetlenség, ha a többi kérőnél is hasonlóan járna el a rendezés. Bár Gogolnál minden megtörténhetik, de Csak akkor, ha megteremtődik a képtelenség hitele. Ezért feleselnek Gogol szövegével a főhős testi elhanyagoltságára utaló mosdatási, tisztálkodási jelenetek, ötletként, s mivgl nem szervesülnek az előadásba, rossz ötletként hatnak a cselekményt meg-megszakító, a^t magyarázó vagy éppen ironizáló közjátékok, álombetétek. A koncepciótlanság kedvezőtlenül befolyásolta a színészi teljesítményeket is. Érthetetlen, hogy a kaposvári Bíbor szigetben, vagy éppen a kecskeméti Végeladásban jellemformáló képességét oly meggyőzően bizonyító Kiss Jenő miért engedte elcsábítani magát az olcsó sikerek utcájába? Leg• Kit válasszak? Egyedi Klári. Flórián Antal, Balogh Tamás, Major Pál. Kovács Titusz, Borbáth Ottilia, Lamanda László, Ribár Éva. • Lenn: amikor még minden olyan reménységesnek látszott Kiss Jenő (Podkoljoszin) és Ragó Iván (Sztyepan szolga). jobb pillanatai a les;sajnálatosab- bak; ekkor érződik igazán, hogy átgondoltabb előadásban, átgondoltabb alakítással pályafutása egyik csúcsaként tarthatnánk számon mint Podkoljoszint. Neki teremtődött ez a szerep. A stíluszavarok Borbáth Ottiliát >is feszélyezték, de így is szépen felvázolta a férfipillantásoktól, a férfivágyaktól egyre inkább kiviruló vénlány átalakulását. Levegőtlenebb részeknél ő is sablonokkal mankózott. Kocskarjov helye volt a legkevésbé tisztázott, ez meg is látszott sajnos Lamanda László színtelen szerepformálásán. A házasságszerzőnőt felváltva játszók közül Jablonkay Mária volt visszafogottabb, éppen ezért elfogadhatóbb. Mintha valami népszínműből akasztotta volna le Ribár Éva az általa rikító vonásokkal ábrázolt figurát. A kérők, közül Zsevakin, a tengerész volt a legemberibb. Némi kedvetlensége ellenére is Major Pál éreztette, hogy nemcsak nevetséges együgyű tudatlansága, hanem kicsit szánalmas is. Balogh Tamás mint Tojásrántotta végrehajtó biztosan állította színpadra a számító kistisztviselőt, Kovács Titusz pedig a külföldmajmoló, álmatag katonatisztet. Ugyanez mondható el Flórián Antal és Egyedi Klára szerepformálásáról. Az élveteg Dunyacska szolgálóra fel kell figyelni: Goda Márta játszotta. Szakácsi Márta díszletei jó teret adtak a játékhoz, ámbár megoldatlannak éreztem a kettős rendeltetésű szentkép fölötti ajtónyílást. Füzy Sári jelmezei céltudatosan szépek voltak, csupán a főszereplő öltöztetésével vitatkozom. Heltai Nándor GYERM EKÉVEK - GYERMEKÉLET Kisdobosokat, úttörőket köszöntünk a továbbiakban kéthetenként. a megszokottnál nagyobb terjedelemben, rejtvénnyel, verssel, esetenként mesével. Üj formában megjelenő rovatunkhoz várjuk tudósítóink folyamatos jelentkezését, beszámolóikat, ötleteiket szívesen fogadjuk, igyekszünk megvalósítani. Még tart a tél... Négy hétig még biztosan! Nagy téli sétákat, gyalogtúrákat minden raj és minden őrs szervezhet! Friss levegőn tartózkodni, gyalogolni, meghatározott cél felé mindig jó ötlet, ajánljuk nektek! Az ilyen túrát azért minden esetben szervezzétek meg. mérjétek fel az utat, amit végig akartok járni, időben is. hogy rátok ne sötétedjen, amikor ha- zaindultók. Legyen mindig valamilyen épület, szobor, park vagy egyéb dolog, amit megnéztek, ami az út célja. És ezt ne felejtsétek el rögzíteni a raj- vagy örsi naplóban! Abban a reményben, hogy is- r t fagypont alá süllyed a hőmérséklet, reméljük, hogy jut lehetőség korcsolyázásra az elkövetkező hetekben. Minden lehetőséget használjatok ki ehhez, ne vegye kedveteket, hogy néhányszor nagyokat estek — a bajnokok is így kezdték! Ne felejtsetek el jól felöltözni, sapkát, kesztyűt felvenni, és pulóvert, dzsekit húzni. Nagyon jó a korcsolyázás, akár az iskolaudvaron készített pályákon, akár kis faluszéli tavacskák befagyott felületén. Folyók jegén ne próbálkozzatok, nagyon baleset- veszélyes! Végül a szánkózást, síelést se hagyjuk ki a felsorolásból. Szánkója lényegesen több gyereknek van, mint síléce. Ha lehull a hó. indulhattok, annyi szánkót vigyetek magatokkal, hogy két gyerekre jusson egy belőle. Ha többet visztek, a mozgást fogjátok akadályozni. Egymást húzva, illetve domboldalakról kettesével lecsúszva, ti ’ is tudjátok, pompás dolog a szánkózás. Akinek módjában áll,' természetesen próbálja ki a két lécen való lesiklást. Erre a mi megyénkben kevés a lehetőség, a budai hegyek, a Mátra lankái már az első próbálkozásra is alkalmasak. Tudósítóink jelentik A hajós-érsekhalmi kisdobosoktól kaptunk levelet. íme: „Tavaly, az úttörőszövetség megalakulásának 35. évfordulóját ünnepeltük, és ebből az alkalomból sok népi játékot, kiszámolóst, mondókát tanultunk meg. Valamennyit tanító nénink gyűjtötte! Műsorunkat bemutattuk a járási kulturális szemlén, és szereplésünket arany oklevéllel jutalmazták a bírálók. Nagy örömmel vártuk január 19-ét, amikor a Petőfi rádió 13 óra 23 perckor közvetítette ezt a bemutatónkat Szinajom, szinajom ... címmel.” (Biztosan sok megyénkben kisdobos meghallgatta műsorotokat! írjatok máskor is, érsekhalmi kisdobosok !) * Kecelről is kaptunk levelet, Kriston Évától. Éváék raja, a 8/d osztályosok nemes célt tűztek ki maguk elé: elhatározták, hogy lehetőségeikhez mérten segítik a lengyel népet. Pénzt gyűjtöttek, és azt csekken befizették a Magyar Vöröskereszt erre a célra kijelölt számlájára. Az elhatározást a raj _ minden tagja helyeselte, mert úgy látták, hogy a két nép sok évszázados barátsága a nehéz időkben sem halványulhat el. ♦ A Bajai Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának Napsugár raja januári foglalkozását a gemenci erdőben tartotta meg. Nagyszerűen érezték magukat! Pörbölyig igazi vonattal mentek, onnan pedig az erdészet v kisvasútján az erdőbe. Láttak sok 1 szarvast, őzet, vaddisznót és fácánt. A vonatozást befejezve nagyszerűt szánkóztak, hógolyóztak. élvezték a friss erdei levegőt. Az emlékezetes kiránduláson való részvétel lehetőségét, a kisvonat használatát a bajai kisdobosok nyomban megköszönték az MUK.I MAJOM Rejtvényünket ezen a héten kisdobosoknak szánjuk. (Kérjük az úttörőket, ők möst ne küldjék be megfejtésüket!) Vajon miért látszik olyan izgatottnak Mtuki, a cirkusz egyik kedves kis majma? Mi lehet még rajta kívül az ábrán? Nyomban megtudjátok, ha a számok mellett levő pontokat — 1—100-ig — egyenes vonallal összekötitek. erdészet igazgatójának. Pa pp Lászlónak. • A kalocsai I. sz. Általános Iskola úttörőinek nagyszerű irodalmi színpada van, az elmúlt tanév elején alakították meg, Li- tavecz Pálné vezetésével — írja beszámolójában a négy tudósító: Blaskó Éva, Krizsán Mária, Horváth Beáta és Tótfi Márta. Első műsorukat a csapátnévadó, Ady Endre tiszteletére készítették, sok versét szavalták el. Ezekben a hetekben a kulturális seregszemlére készülnek, Arany János: A bajusz című költeményét dolgozták fel. játsszák el. Az irodalmi színpad tagjai szeretnének egy alkalommal Kecskemétre, színházba is eljönni ! (Szívből reméljük, hogy sikerül a terv!) • Első helyezést ért el az úttörő- olimpia megyei fordulóján Szécsi Zsolt, a kecskeméti Hunyadivárosi Általános Iskola 8 b-s úttörője. Vívásban végzett az élen. .Gratulálunk! Akinek sikerül a megfejtés — kideríteni azt, hogy mitől izgatott a kis majom? — küldje be szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, Szabadság tér Íja — február 14-ig. A helyes megfejtést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki. (A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Kisdobosrejtvény.) Tóth István zaklatott idők (36.) A lány mintha sose hallotta volna még, remegve válaszolt. — Senki másé. Míg ezt suttogta, még szorosabban Pistához simult. Finom, ciirógíató ‘.mozdulatokkal hajtőn gáttá szét a fiú ujjait, és egy pici papírcsomót lopott a tenyerébe. — Ez az én vásárfiám. — Becsapsz — kuncogott Pista, de azért reszketett az izgatottságtól, mire sikerült kibontani az apróba hajtogatott csomagocskát. Parányi ezüstszív gördült a tenyerébe. A villogó, pirinyó ékszer karikájába vékony, jelképes láncocskát fűztek. Csillogó hajból fonták. — Ni, a te hajad! Bámulta, bámulta a legény az ezüstszívet. Feltartotta láncával fogva — nem volt az hosszabb két gyűszűkarimánál —, mutogatta az éjszaka öreg lámpásának. Belelengette az ágak közt átszüremlő sugarakba, alig tudott betelni vele. Pedig most már ő következett. — Ezt meg én adom neked. Mintha ebben is egyet gondoltak volna, hasonló kis papírburkot adott át. Jólesően gyöt- relmes lassúsággal hámozta szét a kislány. Mikor az utolsó pa- pírredők is kibomlottak, ujjaira egy ősziba^ackmag gurult. Majdnem leejtette, úgy kapott utána. Feszült kétkedéssel forgatta a gircses-görcsös kis jószágot. Nem igazodott ki rajta. Beletartotta ő is á holdfénynyaláb- ba. Felkiáltott az ámulattól. — Hiszen ez én vagyok! Hát te ilyen művész vagy? Nézd csak, még a legkedvesebb brosstűmet is rákarcoltad ... Köszönöm, köszönöm! Ugrált, ujjongott örömében. Babusgatta a barackmag szobrocskát. Visszaszaladt Pistához. Húzta le a padra, s az ölébe ült. ölelte. szorongatta a nyakát. Csókolta a száját, arcát, szemét, simogatta szőke haját.önfeledten borultak össze. Forró kis melle a fiú bátortalan uj- jainak fészkét égette már, mikor érezte Piroska, hogy szerelmét is lehűthetetlen forróság futja el. Pista csókol a nyakába, másik kezével a két combja közé nyomul. Megkapja a kezét, de úgy azért, hogy közben rettentően szorítja két égő combjával. Birkóznak. Lihegnek. Szólni egyik se mer, csak édes-szenvedő kis szűkölés nyikkan. Pista a lány nyakára tapasztja száját, féltőn- kegyetlenül a padra dönti. Dehogy engedi, hogy megüsse magát. A két comb bilincse lazul, feljebb már tűzlángot ér a kéz. Aztán már nem bánják, mi történik velük ... Ültek ismét, s eggyéforrva lüktettek a megcsendesült lobogás- ban, mikor az orgonabokron túl megkoppant a betonjárda. Mint mikor valaki állóhelyzetből lép el. Megrezzentek. A hang irányában sötétruhás, kalapos alakot láttak. Állt mozdulatlanul. Lábát kissé szétterpesztette, kezét hátrakulcsolta. Pimasz, sóvár képpel figyelte őket. — Mit akar ez itt? — gondolkozott hangosan a fiú, hogy magát is bátorítsa. Erre a titokzatos idegen pár lépéssel odébb sétált. — Ne törődj vele. Biztosan valami öreglegény, aki már csak " úgy jut szerelemhez, ha leskelő- dik. , Pista keze reszketve kereste a visszautat a tüzes halmocskához, ám a.settenkedő férfi hátraarcot csinált. Kihívó lassúsággal lejtett tova, s arcátlanul fixírozta őket. Ezz már több volt a soknál. A fiú fel akart állni, hogy odamegy és rendreutasítja, de a kislány visszahúzta. — Ne, ne!... Ne fejezzük be verekedéssel ezt a szép napot. „Szép napot” — Alig mondta ki, könny pergett a szeméből. Megkeseredett lélekkel karolták át egymást; várták, mi lesz. Az idegen nem tágított. Kikerült a parkból. A piac felől fel- hágotf a vaskerítés betonperemére, s belépett a sétányra. Letelepedett a szomszéd padra. Jól megnézték. Telt, lágy arca volt. Kalapkarimája alatt meg-meg- csillant a haj, de nem lehetett kivenni, ősz-e vagy túl szőke. — Gyerünk innen! — ijedt meg végképp a lány. Felálltak. A pasas követte példájukat. Erre hirtelen visszaültek, lesték, merre tart. Az észrevette a ravaszkodást. Kilépett a rácson, és kezdte előbbi sétáját. Piroska. Pista egyszerre ugrott fel. Áttörtettek az élősövényen, eltűntek a templomkert sötét bokrai, vastag fatörzsei között. Nem a megszokott úton iparkodtak hazafelé. — Mit csináltunk? — mondta inkább, mint kérdezte csendesen a kislány búcsúcsókok közt a kiskapuban. — Bánod? — szorította remegőn a fiú. — Hogy én?! — csillogott, mosolygott Piroska, és szeme körül megfényesedett a szín, amit csók után kapnak a lányok. Arca élén is ott volt még a felejthetetlen pillanatok boldog pirossága — Még hogy én ... Ez volt a mi eskünk. Máshogy nem történhetett ... Nézték egymást végtelen szerelemmel. Komolyan. Aztán elmosolyodtak. Gyöngéd szeretettel merültek el egymás tekintetében. A sarok felől nesz támadt. Megint előbukkant a szatír. Pista lefejtette válláról Piroska karját, iramodott a férfi felé. A kislány vele szaladt, valósággal ráakaszkodott, hogy visszatartsa. — Vigyázz! Ez az alak botrányt akar. A kalapos ember — azufán csak így emlegették — hamarosan előttük állt. l A legény fuldoklóit a dühtől. Mellét a másiknak feszítette, a gallérjába markolt kétfelől. — Nem sül le a bőr a pofájáról, maga aljas, tróger! Irigyli mások boldogságát, mi? így élvez, mi, hogy leskelődik ? ... Hordja el magát, mert... A kéjsóvár ipse gúnyosan, kenetteljesen szólalt meg. Egyáltalán nem mutatott félelmet. — Mi köze magának ahhoz, hogy én merre járok? Akkor megyek el innét, ha akarok. A fiú ökle már lendült, de Piroska kétségbeesetten fogta le. — Ne, ne, ne!... Lármát csap ... A szomszédok ... Holnap az egész környék ujjal mutogat rám. Az ismeretlen kárörvendően heherészett. — Na ugye. És most már odébbállt. Piroska a szájához kapta a kezét. — Űristen! Ezt a sunyi pofát ismerem valahohnét. Akkor pedig ... ő is tudja, ki vagyok ... Mi lesz ebből, istenem?! A fiú jeget érzett a szíve körül. — Hát ennyire félsz, csak félsz ... Hiszen az egész város láthatott bennünket. Mit számít akkor ez az egy? ,, (Folytatjuk.)
