Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-25 / 47. szám

PETŐFI NÉPE 1982. február 25. Megkezdődött a LEMP KB hetedik plenáris ülése NAPI KOMMENTÁR Kairó dilemmája Varsóban szerdán délben Woj- ciech Jaruzelski hadseregtábor­noknak, a Központi Bizottság el­ső titkárának elnökletével meg­kezdte munkáját a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságának hetedik plenáris ülé­se. A tanácskozáson, amely az első KB-ülés a szükségállapot be­vezetése, 1981. december 13*a óta. a következő napirend szerepel: a LEMP feladatai a párt egységé­ért, a néphatalom erősítéséért, a szocializmus teljes társadalmi tá­mogatásáért vívott harcban. A politikai bizottság beszámo­lóját Wojciech Jaruzelski terjesz­tette elő. A LEMP KB hetedik teljes ülé­sének résztvevői megkapták a „Miért harcolunk., mire törek­szünk" című programnyilatkozat tervezetét. Ennek címe — mint a politikai bizottság beszámolója hangsúlyozza — nem véletlenei azonos a LEMP egyik elődjének, vagyis az 1942-től Í948-ig műkö­dött Lengyel Munkáspártnak IPPR) programadó dokurhentu- máéval. A tervezetet az egész pártban vitára böcsátják, s . az annak során megnyilvánuló ál­láspontokat a központi bizottság következő teljes ülésének napi­rendjére tűzik. A lengyel válság belső és kül­ső összetevőit, a LEMP időszerű feladatait elemezte a politikai bi­zottság referátumát előterjesztve Wojciech Jaruzelski hadseregtá- 1 bornok, a központi bizottság el­ső titkára. Mint a központi bizottság szer­dán kezdődött hetedik plenáris ülésén‘elmondta, a lengyel hely­zetet a nemzetközi összefüggések tükrében kell elemezni. A nem­zetközi légkör romlásáért légió­ként felelős amerikai kormány­zat napjainkban a tárgyalások korszaka után a politikai konf­rontációra törekszik. Az imperia­lizmus, az Egyesült Államok cél­jai közé tartozik, hogy egyoldalú fölényre tegyen szert, a nyugat­európai partnereket pedig kor­dában tartsa, fegyverkezési költ­ségekkel terhelve meg gazdasá­gúkat. Jóllehet a Szovjetunió kö­vetkezetesen hű békepolitikájá- hoz, Washington lengyelellenes kereszteshadjáratot indított, szov­jetellenes hisztériát kelt, s azt követeli szövetségeseitől, ihogy mindehhez ők is csatlakozzanak. Ebben az összefüggésben kell szemlélni a Lengyelország ellen tett lépéseket, és meg kell álla­pítani, hogy az Egyesült Államok Lengyelországot, mint földrajzi­lag és katonailag jelentős álla­mot, eszközként próbálja fel­használni saját globális .politiká­jában. Lengyelországban kezdtek vol­na hozzá az egész szocialista kö­zösség szétzilálásához, az európai történelem kerekének visszafor­dításához. Ennek a próbálkozás­nak vetett véget a szükségállapot bevezetése — mondotta Jaruzels­ki, majd kijelentette: lehetséges, a történelem egyszer majd bebi­zonyítja, hogy' míg a második világháború Lengyelországgal kapcsolatban robbant ki, addig a harmadik világháború Lengyelor­szágnak köszönhetően nem rob­bant ki. Az imperializmus, amely­nek szándékai meghiúsultak, to­vábbra is megpróbálja visszasze­rezni az elvesztett, nem kis ösz- szegű téteket, változatlanul nyug­talanságot próbál szítani Len­gyelországban. A LEMP KB első titkára hang­súlyozta: mindig világosan ki­mondtuk, hogy az ellenforrada­lom nem kerekedhet felül. Sza­vunkat megtartottuk, a történe­lem menetét nem lehet visszafor­dítani. Az országban itt-ott ter­jesztett ellenséges jelszóra utal­va kijelentette: a tavasz nem lesz sem a „mienk”, sem a „tie­tek", hanem egyszerűen lengyel és szocialista tavasz lesz. Jaruzelski szólt a múltban el* követett hibákról, a rövidlátó gaz­daságpolitikáról, amelynek követ­keztében — ma már bizonyítha­tóan — a korábbi vezetés által megvásárolt több mint négyszáz licenc közül minden tizedik vagy fölösleges, vagy használhatatlan volt. Hangsúlyozta ezzel kapcso­latban a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés, a KGST-n belüli munkamegosztás fontosságát, amelyet a megelőző időszakban lebecsültek. Rámuta­tott, hogy Lengyelországnak min­denképpen talpra kell állnia. Az ehhez vezető utat szolgálja a szu­verén módon, saját döntésből be­vezetett szükségállapot. Közölte: az újjászületőben levő gazdaságot is veszélyezteti mindenfajta ka- landorság, ezért nem számíthat elnézésre senki, aki még mindig ellenzéki tevékenységet próbál szervezni, vagy netán terror- és szabotázscselekményeket forgat a fejében. Az ellenséggel vívott harcot — mondotta —- az emberek gondola­taiért folytatott küzdelemmel kell kezdeni, azz^l, Iiogy az emberek közé megyünk, és az érvek erejé­vel támasztjuk alá ügyünket. A párt — mondotta Jaruzelski — nem fog bocsánatot kérni azért, hogy létezik, de nem is fogja el­taszítani magától az embereket. A döntéseknek keményeknek, sőt szigorúaknak, ugyanakkor elviek­nek és humánusoknak kell len­niük. Az ország tovább halad a re­formok, a szocialista demokrácia erősítésének útján, a szocialista megújulás irányvonalától nincs visszafordulás. A szükségállapot egyik eredményeként ma már el­,mondható, hogy gyakorlatilag si­került megnyerni a téllel vívott csatát. A szükségállapot teljes fel­oldása a teljes nyugalom biztosí­tásának és a legégetőbb gazdasá­gi gondok leküzdésének függvé­nye — mondotta Jaruzelski, majd közölte, hogy a belügyminiszter a közeli napokban újabb könnyí­téseket jelent majd be, s újabb internáltakat bocsátanak majd szabadon. A szükségállapot korlá­tozó intézkedéseit azonban a meglevő feszültségek, kilengések, röplap-akciók miatt egyelőre nem lehet olyan mértékben enyhíteni, ahogyan azt a vezetés szerette volna. A továbbiakban Jaruzelski a párt helyzetével, szerepével fog­lalkozott. Megállapította, hogy a LEMP még 1980 augusztusa előtt elveszítette a munkásosztály egy részének támogatását, később pe­dig számos pártszervezet megbé­nult az ellenség támadásaitól és saját gyengeségeitől. Mindez azért következett be, mert az. előző években a politikában és a gazda­ságban az önkényeskedés érvé­nyesült, figyelmen kívül hagyták a szocializmus építésének egyete­mesen érvényes igazságait. A bi­zalmat azzal lehet és kell vissza­szerezni, hogy a párt tagjai és szervezetei a munkásmozgalom gazdag tapasztalataiból merítve nagyfokú aktivitással részt vesz­nek a mindennapi feladatok meg­valósításában. Ami a szakszervezeteket illeti, a párt az erős öntevékeny és ön­igazgató szakszervezeti mozgalom kiépítése mellett foglal állást, olyan mozgalom mellett, amely — jövőbeni szervezeti formáitól füg­getlenül — feltétlenül tiszteletben tartja a szocialista rend alapel­veit, elismeri a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepét. Külön gondot kell fordítani az ifjúsággal való foglalkozásra, amelyet a múltban elhanyagoltak. Az állam és az egyház viszonyá­ban folytatni kell azokat a pozi­tív elemeket, melyek Lengyelor­szág ezeréves történelme során hasznosak voltak, az államiság erősítését szolgálták, el kell vi­szont vetni azt, ami ebben a vi­szonyban a társadalom hazafias integrációját gátolta. Az értelmiség köreinek többsé­gében a haza javáért érzett ag­godalom a döntő, nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni ugyanak­kor azt a magatartást, amelyet a „belső emigráció” névvel szoktak illetni. Jaruzelski hangsúlyozta a nem­zeti megmentés helyi bizottságai­nak — számuk már meghaladja a négy és fél ezret — jelentős sze­repét az ország újjászületésében. Működésüket jó kiindulópontnak nevezte, ugyanakkor hangsúlyoz­ta, hogy Lengyelország politikai rendszerének alapja továbbra is az egyesült parasztpárttal és a demokrata párttal szövetséges Lengyel Egyesült Munkáspárt ve­zető szerepe marad. A párt tel­jes határozottsággal megerősíti a nemzeti egyetértés eszméjét. fi. széles körű összefogásra a többi között azért is szükség van, hogy egyesült erővel elhá­ríthatok legyenek a nyugati, fő­leg az amerikai gazdasági kor­látozó intézkedések hatásai. A LEMP KB első titkára ehelyütt közölte: az elmúlt napokban Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára arról tájékozta­tott, hogy a Szovjetunió az SZKP KB Politikai Bizottságának dön­tése alapján pótlólagosan továb­bi nyers- és alapanyagokat, így gyapotot, bőrt. műkaucsukot szállít Lengyelországnak. Jaru­zelski kifejezte azt a meggyő­ződését. hogy a lengyel párt- és állami küldöttségnek március elején a Szovjetunióban teendő látogatása hozzájárul majd a két ország internacionalista együtt­működésének további bővítésé­hez, a lengyel—szovjet szövetség és barátság erősítéséhez. Folytatva a gazdasági kérdé­sek elemzését, hangsúlyozta, hogy a kétkedő hangok ellenére nincs visszaút a gazdasági re­formtól. Elismeréssel szólt ar­ról, hogy a lengyel lakosság, ha sajnálatos tényezőként is. de el­kerülhetetlen lépésként tudomá­sul vette a fogyasztói árak nem. rég végrehajtott jelentős emelé­sét. Hangsúlyozta a pártszervek és szervezetek politikai, felvilá­gosító munkájának fontosságát a gazdasági élet minden területén. *' A politikai bizottság több mint kétórás referátumának elhangzá­sa után a LEMP KB hetedik ple­náris ülésén a délutáni órákban megkezdődött a vita. Az első hozzászóló, a „Ziemo- wit” szénbánya dolgozója, Kazi- mierz Skwara azt hangsúlyozta, hogy meg kell teremteni a felté­teleket a normalizációs folyamat meggyorsításához és elmélyítésé­hez. Rámutatott: a párttagok leg­fontosabb feladata, hogy vaskö­vetkezetességgel végrehajtsák az elfogadott határozatokat. Kaziimierz Morawski. a közpon­ti revíziós bizottság elnöke arról beszélt, hogy a hetedik plénum munkájához nemcsak a párttag­ság, hanem az egész társadalom is nagy reményeket fűz. Vázolta a párt revíziós szervei előtt álló legfontosabb célokat, így azt. hogy idejében fényt derítsenek minden szabálytalanságra, rend­ellenességre. A LEMP Központi Bizottsá­gának hetedik plenáris ülése szerdán a késő esti órákban is folytatta munkáját. (MTI) PORTUGÁLIA Ki kivel? A jó politikus, úgy tartják, mindig képes meglepetést okozni. Híveknek és ellenfeleknek egy­aránt. De ha túl gyakori a meg­lepetés, az már bizonytalanságot, kétkedést szül. S ez még a leg­ügyesebb politikusnak sem hasz­nálhat. Még akkor sém, ha a meglepő változásokat a politikai változásokhoz való gyors alkal­mazkodás kényszeríti ki. Nos, Portugáliában a Szocialis­ta Párt vezérét, az egykori kor­mányfőt. Mario Soarest az elmúlt evek személyes és pártkudarcai ellenére általában „dörzsölt” po­litikusnak tartják. Pontosan olyannak, aki gyorsan tud alkal­mazkodni az időnként gyors vál­tozásokhoz. s eléggé rugalmasan formálja véleményét a politikai színkép és a pártérdekek módo­sulásának megfelelően. Mégis úgy tűnik: az utóbbi időben túl sok meglepetéssel szolgált honfi­társainak. • F.anes elnök: az 1974-es vívmányok hű őre. • Mario Soares szocialista pártvezér: melyik az igazi arca? Pálfordulás — háromszor Január utolsó napjaiban példá­ul váratlanul „párbeszédre" hív­ta fel az „egész demokratikus baloldalt”. Ez a fogalmazás érte­lemszerűen a kommunista párt­ra is. sőt elsősotban rá vonatko­zik, ami igencsak meglepő a szo­cialista főtitkártól, hiszen ma­kacs és dühödt ellenérzése a PKP-val szemben évek óta a leg­főbb akadálya 'a portugál balol­dal közös fellépésének. Figyel­met érdemlő ez a változás, még sikk-' • ' ha • / "-iV'st.i :■ •• •lm i ■Hátikat, s nem stra­tégiai módosításnak tekintik. Éppen ezért volt feltűnően gyors a pálfordulás, amikor pár nappal később élesen elítélte a kommu­nista befolyású nagy szakszerve­zeti szövetség által meghirdetett általáfios sztrájkot. Ebben az ügyben a szocialista párt olyan látványosan sorakozott fel a kor­mánykoalíció mellé, hogy a sajtó sietett figyelmeztetni: a legna­gyobb ellenzéki .párt immár nem­csak az alkotmány reformjának szükségességében talál közös ne­vezőt a jobboldali kormányzattal, hanem más fontos napi politikai ügyekben is. Ezután Soares vil­lámgyorsan megint fordított egyet a vitorlán: pár nappal az általa is demokráciaellenes támadás­nak minősített általános munka- beszüntetés után a parlamentben — éppen a sorozatos sztrájkokra hivatkozva — bizalmatlansági in­dítványt követelt a koalíció el­len. Harc a kormányrúdért Most aztun töprenghet ország- világ: melyik is Soares igazi ar­ca, valódi politikája? Ez manap­ság Portugáliában azért is kulcs­kérdés, mert a lisszaboni kor­mány idei fő célja az alkotmány módosítása. Ez pedig csakis a szocialisták támogatásával lehet­séges. Az alaptörvényt megvál­toztatni akarók ugyanis elsősor­ban a katonák és az elnök nagy­fokú ellenőrző jogkörét kívánják kurtítani, s ebben a jobboldali erőkkel egyetértenek Soaresék. Gyaníthatóan főleg azért." mert a szocialista vezér — nem ok nél­kül — azt reméli, hogy a legkö­zelebbi választásokon az ország romló viszonyai miatt a koalíció­ból kiábrándult szavazópolgárok ismét őt és pártját juttatják kor­mányra. s akkor jobb szeretne gyámkodás nélkül irányítani. Ugyanakkor a szocialistáknak azt is látniuk, kell, hogy a lakos­ság igen jelentős része aggódik az 1974 áprilisa után elért vív­mányok szétrnmbnlása miatt. iillli ,t | ' /:) •. 11,i .. : i\ , V i fjJ ' '• t! terve. Ehhez pedig nem nyújthat l lagszerte nagy érdeklődéssel tarják, hogyan oldja meg az egyiptomi diplomácia a maga incgoldhatatlannak tűnő dilem­máját: hogyan lehet az egész arab világ által elítélt, és Egyip. tóm külpolitikai elszigeteltségé­hez vezető Camp David-i külön- alkvt folytatni úgy, hogy egyide­jűleg lépéseket tegyenek az el­szigeteltség fokozatos csökken­tésire. J’chak Samir izraeli külügy­miniszter mostani kairói látoga­tása még világosabbá tette, mi­lyen nehéz, szinte lehetetlen fel. adat ez. Az izraeli diplomácia vezetője azért tartózkodik Kai­róban. hogy rögzítse Mubarak első államfői minőségben teendő izraeli látogatásának időpontját. Kairó ebben a helyzetben joggal érzi magát két tűz között. Ha ugyanis Mubarak, előzetes Ígé­retével szemben, nem utazik Iz­raelbe, ezt Tel-Aviv nyilván­valóan „barátságtalan" lépésnek minősíthetné. méghozzá egy Egyiptom számára nem akármi­lyen időpontban: a Sinai-félszi­get áprilisra ígért visszaadása ebét. Mivel Izraelben a legkonzer­vatívabb erők szeretnének ürü­gyei találni a félsziget kiüríté­sének megtorpedózására. Kairó nem teljesen alaptalanul tart at­tól, hogy a látogatás látványos elnaradása ilyen irányban hat­halna. Ha viszont az új egyip­tomi vezetés komolyan gondolja az arab világgal való megbéké­lést. az elnöknek meglehetősen nehéz utazást tennie olyan or­szágba, amely 'a közelmúltban annektálta hivatalosan a Szíriá­hoz tartozó Golan-fennsikot. szemérmetlenül folytatja a meg­szállt Ciszjordániában telepítési politikáját, a korábbinál is tragi- komikusabbá téve ezzel a „pa­lesztin autonómiával” kapcsolatos izraeli koncepciót, s amely a legutóbbi hírek szerint drákói eszközökkel próbálja letörni a Golanon élő drúzok lzrael- ellenes politikai tömegsztrájkját, amelynek nem titkolt célja, hogy nagyarányú támadást készítsen éléi a zaklatott Dél-Libanonban. Ilyen körülmények között nem csoda, ha világszerte érdeklő­déssel kisérik a Mubarak-láto- gatást előkészítő izraeli külügy­miniszter kairói tárgy állásait. Nem megerősített hírek szerint elképzelhető egy olyan „salamo­ni" döntés, hogy Mubarak mind­össze néhány órás „villámláto­gatást” tenne Izraelben. Félő azonban, hogy egy ilyen félmeg­oldás sem az arab országokat, sem Izraelt nem elégítené ki... H. E. Ifjúsági aktívaértekezlet a néphadseregnél Szerdán rendezték meg a ma­gyar néphadsereg ifjúsági aktí­vaértekezletét a magyar néphad­sereg művelődési házában. A ta­nácskozást Csémi Károly vezér- ezredes, honvédelmi államtitkár nyitotta meg. Az elnökségiben fog­lalt helyet Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára. Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Rácz Sándor, az MSZMP KB osztály- vezetője, Varga Sabján László, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára, valamint az MSZMP, a KISZ KB, az Állami Ifjúsági Bi­zottság és a magyar néphadsereg tábornoki karának töibb más képviselője. A néphadsereg minden terüle­tét képviselő több száz katona­fiatal előtt Kárpáti Ferenc altá­bornagy, honvédelmi miniszter­helyettes, a magyar néphadse­reg politikai főcsoportfőnöke adott számot arról, hogyan való­sultak meg a néphadseregben a párt ifjúságpolitikai céljai, s be­szélt a soron levő feladatokról. Egyebek között rámutatott: a párt- és az állami vezetés meg­különböztetett figyelmet fordított az utóbbi öt évben is a honvéde­lem, azon belül a néphadsereg fejlesztésére, arra, hogy hazánk, mint a Varsói Szerződés tagja eleget tehessen a katonai szövet­ségben vállalt kötelezettségeinek. Elmondható, hogy a magyar nép- • hadsereg ma korszerű, jól föl­szerelt. és magas felkészültségű modern hadsereg. A miniszter- helyettes a továbbiakban szólt arról: az alaprendeltetéséből fa­kadó tennivalói mellett a hadse­reg immár huzamosabb idő óta feladatul kapta azt is, hogy szer­vezett erejével hatékonyan ve­gyen részt fontos, az egész tár­sadalom számára kiemelkedő je­J lentőségű népgazdasági feladatok megoldásában. A katonák helyt­állását jól érzékelteti, hogy az általuk végzett munkák múlt évi termelési értéke meghaladta az 5 milliárd forintot. Ezt követően a politikai neve­lőmunkáról szólva hangsúlyozta: a katonák nevelésének, tudatfor­málásának alapvető célja, hogy a szolgálat alatt magas fokú po­litikai és katonai ismereteket szerezzenek, segítséget kapjanak a fegyveres szolgálat ellátásához, s ezzel együtt az életre való felkészüléshez is. A hadseregben kedvezőek, jók a feltételek ah­hoz, hogy a katonai szolgálat alatt a fiatalok túlnyomó több­ségében sikeresen fejlesszék, erő­sítsék a szocialista gondolkodást, meggyőződést, a hazaszeretetet, és az internacionalista szellemet. A kiképzési feladatok teljesíté­sét eredményesen, jól szolgáló szocialista versenymozgalomról beszélve utalt arra, hogy az se­gíti a fiatalokban rejlő képessé­gek teljesebb kibontakoztatását, ösztönöz az átlagosnál magasabb teljesítmények elérésére. Kárpáti Ferenc altábornagy a szolgálati idő 18 hónapra történt csökkentésének tapasztalatait is vázolva elmondta: az áttérés a parancsnokok körültekintő mun­kájának köszönhetően zökkenő- mentes volt. Értékelte a honvé­dek elhelyezési, szolgálati körül­ményeit, élelmezését, ruházatát, egészségügyi ellátását, a higié­niai körülmények javítását. Vé­gül bejelentette: az alegységek­ben végzett politikai munka szín­vonalának emelése érdekében már az év őszétől 'századpolitikai megbízottakat állítanak munká­ba. Az elgondolások szerint a megbízottak a KISZ-munkában kitűnt sorkötelesek közül kerül­nek majd ki. (MTI) Elítélték a sikkasztó benzinkutasokat segítséget egy szocialista eszmé­két hirdető párt anélkül, hogy ne veszítene el sok baloldali érzel­mű támogatót. „Kétfelé” kell hát politizálnia Soares pártjának: egyrészt minél jobban kihasznál­ni a kormánykoalíció két nagy pártja közötti mirjd élesebb vitá­kat, s fokozatosan megnyerni ma­gának a szociáldemokratákat, másrészt ezalatt nem szabad el­szakadni a baloldaltól, aminek útja egy közös baloldali politika hirdetése. Ez utóbbi komolyságá­ban — éppen az ismert kommu- nistaellenesség okán — legalábbis kételkedni kell. Az ,,1974-es vívmányok” hűsé­ges őrének bizonyult hadsereg maga is vészesnek tartja a hely­zetet, hiszen Eanes elnök minden tekintélyét latba vetette, amikor lemondással fenyegetőzött a ka­tonák és az államfő jogkörének csorbítása esetére. Így aztán az idei tavaszon a fő kérdés Portu­gáliában: ki kivel szövetkezik — Avar Károly Szerdán — hatnapos tárgyalás után — a gyulai megyei bíróság ítéletet hirdetett Burka István József és felesége, Burka István József né, valamint négy társa ál­tal társtetteskónt különösen nagy értékű, folytatólagosan elkö­vetett sikkasztás és más bűncse­lekmények ügyében. Burka Ist­ván József és felesége 1981. áp­rilis 30-ig az Orosháza és Vidé­ke ÁFÉSZ szabadkasszás egység­ként üzemeltetett csanádapácai üzemanyagtöltő állomásának volt vezetője, illetve helyettese. A vádlottak 1977 augusztusától a múlt év április 30-ig Kovács And­rástól, a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz gépkocsivezetőjé­től. Mihály István Ferenctől, a nag.vkamarási Ságvári Tsz gép­kocsivezetőjétől, Csicsely Jánostól, a medgyesbodzási Egyetértés Tsz gépkocsivezetőjétől. Kovács Ist­vántól, a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz gépkocsivezetőjé­től, visszaélve beosztásukkal, je­lentős mennyiségű gázolaj jegyet vásároltak fel. és esetenként, a gázolajjegy ellenértékeként, ben­zint. illetve háztartási tüzelőola­jat szolgáltattak ki. Üzelmeikkel 1 millió 431 ezer 190 forint jog­talan nyereségre tettek szert, amelvot saint szükségleteikre for- ( Í ! ‘ t \ i \ A bíróság Burka István József elsőrendű vádlottat 6 évi, fogház­ban letöltendő szabadságvesztés­re ítélte, mellékbüntetésként pe­dig 5 évi időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bí­róság részleges vagyonelkobzást is elrendelt. Burka István József - né másodrendű vádlottat 4 év börtönben letöltendő szabadság- vesztésre, s a közügyek gyakor­lásától 3 évi időtartamra történő eltiltásra, és részleges vagyonel­kobzásra ítélték. A harmadrendű vádlott Kovács András halmazati büntetése egy év szabadságvesz­tés, melyet a bíróság 3 évi próba­időre felfüggesztett. Mihály Ist­ván Ferenc negyedrendű és Csi­csely János ötödrendű vádlottak halmazati büntetése hat-hat hó­nap szabadságvesztés, melyet a bíróság két évi próbaidőre mind­kettőjüknél felfüggesztett. Kovács István hatodrendű vádlottat a bíróság öt hónap szabadságvesz­tésre és kétezer forint kártérítés­re ítélte, a szabadságvesztést két éves próbaidőre felfüggesztette. Az ügyész három nap gondol­kodási időt kért az esetleges fel­lebbezés benyújtására. Az első- és a másodrendű vádlott és vé­dőik ugyancsak háromnapos gon- dolkozási időt kértek. A harmad-, negved-. ötöd- és hatodrendű v és védőik az ítéletet tu-, dumádul vették. É É

Next

/
Oldalképek
Tartalom