Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-20 / 43. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A* MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 43. szám Ára: 1,40 Ft 1982. február 20. szombat Az új szovjet nagykövet bemutatkozó látogatása Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke és Apró Antal, az országgyű­lés elnöke bemutatkozó látogatá­son fogadta Vlagyimir Nyikolaje- vics Bazovszkijt, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsé­ge rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. (MTI) Tudomány— technika 4. oldal Heti rádió- és tv-műsor 5-6. oldal Automatizálják a reszelőgyártást Saját kutató-fejlesztő intézetük a hazai vállalatok közül főként azoknak van, amelyek arra töre­kednek, hogy folytonosan új, meg új termékekkel jelenjenek meg a világpiacon, mert szakterületükön csak ily módon tarthatják meg élenjáró szerepüket és az előnyös értékesítési pozíciójukat. A töb­biek általában az ágazatukhoz kapcsolódó alkotóműhelyekkel működnek együtt — a szakembe­reik ilyen célú munkáját kiegé­szítendő — a műszaki haladásuk érdekében. A kéziszerszám-készítésnek nincs az országban semmiféle fej­lesztő bázisa, ezért a Kéziszer­számgyár a kecskeméti üzeme révén már kiépült kapcsolatra alapozva a megyeszékhelyen ta­lálható Gépipari és Automatizá­lási Műszaki Főiskolát nyerte meg a gyártmány- és gyártásfej­lesztési elképzeléseinek megvaló­sításához. A GAME több együtt­működési megállapodás kereté­ben és alkalmankénti, de ko­rántsem ritka megbízásoknak ele­get téve segíti elő Bács-Kiskun- ban a tudomány termelőerővé válását — az üzemmérnökképzés mellett. A kecskeméti reszelőgyár és a főiskola kapcsolata két éve vált szorosabbá, s tavaly tervezték meg a felsőoktatási intézmény szakemberei, tanárai az üzemnek azt a fűrészreszelő-edző automa­tát, amelyet az idén hasznosíta­nak a termelésben. A vállalat szegedi gyárában a darabolás pót­lólagos automatizálására kapott megbízást a GAME. Ugyanakkor a reszelőgyár besegített a főisko­lai kutatásokba, s műhelyeit ren­delkezésre bocsátotta a hallgatók gyakorlati tapasztalatgyűjtéséhez. A reszelőgyár termelékenysé­gének fokozására, korszerűsítésé­re több évre szóló rekonstrukciós tervet dolgoznak ki az együttmű­ködő felek — tudtuk meg Varga Józseftől, a gyár igazgatójától, aki a GAMF-on is tevékenykedik előadóként. A 70—90 millió fo­rintos beruházás első lépését az idén és jövőre teszik meg. A re- szelőkovácsolási és fogazási tech­nológiához félautomata gépeket állítanak rendszerbe. Erre a cél­ra az Ipari Minisztériumtól mű­szaki fejlesztésre kapott 15 mil­lió forintot használják föl. A fejlesztési törekvések mögött a gazdaságos tőkés export bővíté­sének szándéka áll. Ugyanis a je­lenlegi kapacitással, hagyomá­nyos módon a hazai szükségletek kielégítése mellett a kecskeméti gyár nem képes több reszelőt szállítani a dollárral fizető meg­rendelőknek, bár további gazda­ságos értékesítési lehetőségei len­nének. Tavaly a 82 milliós terme­lésből 13 'millió forint értékben tőkés exportra küldték az előállí­tott 44,5 millió reszelő jelentős részét. Terven felül nőtt a dol­lárelszámolású kivitel, de az idén az említett ok miatt már nem tervezhetik a külföldi eladások számottevő bővítését. A gyár leggazdaságosabb cikke kül- és belföldön a reszelő, s egyben a legnagyobb sorozatú is. Ezért az automatizáláskor ez a termékcsalád élvez előnyt. 1986- ban, a tervezett rekonstrukció után kétszer apnyit küldenek be­lőle a piacra, mint jelenleg. Hazánkban pillanatnyilag sen­ki sem foglalkozik reszelő-felújí- tással, pedig ez a szerszám lega­lább egyszer újrafogazható, s ez­által értékes importanyag taka­rítható meg. A kecskeméti gyár ebben az évben gazdasági mun­kaközösséget hív életre dolgozói köréből erre a feladatra. Az el­kopott eszközöket a speciális re- szelők készítésére később is meg­maradó hagyományos technoló­giával lehet ismét használhatóvá tenni, tehát hosszú távon mód­jukban áll az országos takarékos- sági törekvések segítése. • ;P A piaccsarnok megtelt a por­tékájukat kínáló árusokkal, egy-két kosár zöldséget, gyü­mölcsöt vagy baromfit felho­zó emberekkel, a standok kö­zött sétáló, a vasárnapi ebéd­hez gyűjtögető-,keresgélő asz- szonyokkal, segítő férfiakkal. A boltok is dugig vannak, mintha a családok többsége csak most érne rá, hogy elin­tézze a szokásos hét végi be­vásárlást. Hiábavaló a lelkes tanács, hogy változtassuk meg szokásainkat, s már az előző napokon szerezzük be a fő­zéshez, sütéshez valót. Az igazság az, hogy mindig elfe­lejtünk valamit, vagy a bol­tos ígéri másnapra amit kér­tünk, de van úgy is, hogy egy­szerűen nem jut rá idő a meg­hosszabbodott hétközi mun­kaórák után. A szülők minden este rohannak a gyerekért az óvodába, bölcsődébe, s■ min­dig akad elintéznivaló, ma­rad hát a vásárlás nyűge ar-. ra a napra, amikor látszó­lag szabadon rendelkezünk Önmagunkkal. Látszólag ... Mert azért a munka — az említett piaci, bolti készenlét mellett még sok helyen — nem állhat meg szombaton sem. Futnak a vonatok, az autó­buszok menetrendszerűen, dol­gozik — a csökkentett lét­számmal is — a személyzet még számos helyen. Nyomdász barátaink például csak késő este, pontosabban szólva éj­szaka fejezik be a vasárnapi lap előállítását, amit szorgos kezek raknak rendbe és to­vábbítanak a szállító jármű­vekhez, hogy másnap eljusson az újság a megye városaiba, falvaiba. Odahaza sincs szombaton pihenés. Ilyenkorra marad a héten csak elnagyjázott taka­rítás, az összegyűlt szennyes kimosása, a tiszta ruha vasa­lása, a lakás rendbetétele. Még jó is, hogy a gyerek nincs itthon délelőtt — mondja az egyik anyuka, mert így leg­alább mozdulni tudok tőle, mi­re hazajön, elvégzem a munt ka nehezét. Nem lehet hara­gudni ezekért a szavakért, bár nem valami vigasztaló a ki­csengése, de tükrözi a tényle­ges helyzetet, amiben az édes­anyák vannak hétvégeken. Ha megjön a jó idő, talán javul valamit ez a kép. Bizto­san sokan felkerekednek majd, hogy valahol kellemesebb kör­nyezetben, a szabadban tölt­sék el egyik vagy másik hét végi napot. A gyermekek is jobban ki tudják használni az időt, bár a parkok, játszóte­rek igen szegényesek, lerom­lottak, mintha erre nem jut­na már se pénz, se idő az új és régebbi lakónegyedekben. Vita van akörül is, hogy a kulturális intézmények nyit­va legyenek, vagy bezárjanak ilyenkor. Nincs érdeklődés — mondják az illetékesek. Vagy talán azért nincs, mert prog­ram sem akad? Ki tudja, hol az igazság? Egyszóval, a sza­bad idő eltöltésének szervezé­se még igencsak gyermekci­pőben jár minálunk. Ámde hallottam olyan vé­lekedést is, hogy — bocsánat a bárdolatlan kifejezésért — francba az értelmiségi, finom­kodó dumával, a szabad idő arra kell, hogy ráhajtson az ember, és igyekezzen több pénzt keresni. Lám — mond­ja az ilyen ember — erre sar­kallják a népet a nagyban hirdetett kisegítő új vállalko­zások propagálásával is ... Kár lenne vitatkozni most azokkal, akik csak az önhaj­ff ■ mar j szolás lehetőségét látják a hét­végi szabad időben, az ilyen típusú emberekkel szót érte­ni a legnehezebb. Némelyikük­nél csak a korán jött infark­tus és kórházi ágy támaszt akadályt életvitelük folyta­tása elé. Tagadhatatlan, hogy az említett, bizonyára szűk réteget képviselő embercsoport mellett nem kevesen lesznek és vannak, akik azért töltik munkával minden lehetséges szabad idejüket, mert rá van­nak utalva, sőt kényszerítve. Legtöbben a családi ház fel­építésével bajlódnak, s erre megy rá minden fölös ener­giájuk. Az otthonteremtés vá­gya erősebb mindennél, és csak tisztelni lehet azokat, akik erre gyűjtenek, kupor- gatnak, s ebbe ölik bele éve­ken át erejük nagy részét. Már sokkal szívderítőbb helyzetben vannak azok, akik az úgynevezett hobbifölde­ken tesznek-vesznek tavasz­tól késő őszig, sőt még télen is kilátogatnak megnézni a kertet, a kis házat, vagy szer­számos kamrát, nem tett-e kárt valaki vagy valami ben­nük. Külön embertípust kép­viselnek a barkácsolók, az ő számukra a hét vége a kedvelt pihentető szórakozás forrása, amit már nehezen várnak. Nem túlzás azt mondani, hogy az emberek többsége va­lamilyen aktív pihenéssel, ki- kapcsolódást is jelentő mun­kálkodással tölti a hét utolsó napjait, s ez így is van rend­jén. Csak a háziasszonyok „felszabadítása" érdekében kellene még tenni valamit, hogy végre ők is egyenjogú és -rangú tagjai lehessenek a tár­sadalomnak, nemcsak a szó közjogi értelmében, de a hét­köznapok és ünnepnapok min­den órájában. F. Tóth Pál !8MKi8B8iBB^aWiWE KffffP /. ’'/A Gyarapodott a közös vagyon, nőtt a nyereség Faluvégi Lajos a fajszi Kék Duna Tsz-ben Ezen a héten is folytatód­tak a mérlegbeszámoló köz­gyűlések. Csupán egyetlen napon, pénteken, 20 mező- gazdasági nagyüzemben zaj­lott le a zárszámadás. Sok gazdaságban az országos és megyei vezető szervek, tes­tületek képviselői is ott vol­tak, hogy együtt örüljenek a szövetkezeti dolgozók egész esztendei fáradságos munká­ja eredményeinek. Lehetőség volt ez a találkozás a tartal­mas beszélgetésre, vélemény- cserére a közös dolgokról, népgazdaságunk 1982. évi főbb feladatairól, s abban a szövetkezetek szerepéről. Né­hány nagy mezőgazdasági üzem közgyűléséről számo­lunk be az alábbiakban: Tegnap késő délután tartotta zárszámadó közgyűlését a több­szörösen kiváló címmel kitüntetett fajszi Kék Duna Tsz. A helyi mű­velődési házban rendezett ünnepi számadáson részt vett és felszó­lalt Faluvégi Lajos miniszterel­nök-ihelyettes, ott volt Romány Hál, a megyei pártbizottság első titkára. Az agrártelepülés egész lakos­ságát érintő szövetkezeti gazdál­kodás eredményeiről, idei felada­tairól Berta Jenő tsz-elnök adott számot. Eszerint mindössze 3200 hektáros területű mezőgazdasági üzem kizárólag a termőföld maxi­mális hasznosításával gyarapít­ja vagyonát, növeli eredményes­ségét. Tavaly is hektáronként 50 ezer forint árbevételt könyveltek el, amihez intenzív gazdálkodás­sal teremtettek alapot. Földterü­letük 40 százalékán pótolják mesterségesen a csapadékot, s évenként kétszeri hasznosítással növelik a termőhelyek hozamát. Fő profiljuk a szántóföldi fű­szer-, gyógynövény-, és zöldség­termelés, amelynek jövedelmező­ségét a nyersáru helybeni szárítá­sa, ipari feldolgozásra való elő­készítése javítja. Rendszergazdái a táj híressé­gének, a kalocsai fűszerpaprika­termesztésnek, amelyhez 16 part­nergazdaság tartozik. Az eszköz- és kézimunka-igényes ágazat jö­vőbeni fejlesztése azonban gon­dot okoz a Duna-menti termelő- szövetkezetnek, s ebben része van annak is, hogy az idei évtől megszűnik a 10 százalékos álla­mi fejlesztési dotáció. Ez több éves átlagban mintegy 6 millió forinttal növelte az ágazat mo­dernizálására fordítható alapot, amit ma sem tud nélkülözni a nagyüzemi zöldségtermesztés. így már az idén csökkentik a zöld­ség- és a fűszernövény-termőte­rületüket, helyette a búza- és ku­koricatermelés bővült. A kerté­szetben felszabadult munkaerő foglalkoztatására keresik a me­zőgazdasághoz kapcsolódó ipari tevékenység lehetőségeit. Tava­lyi 31 millió forintos nyereségük­ből, amely 11 millióval több az előző évinél, tovább növelik a biztonsági alapot, ami tartalék a rosszabb gazdasági évek kivédé­sére. Fajszon is megfér a* háztáji termelés a közös gazdálkodással. A tagi földeken itt többnyire fű­szer- és gyógynövényeket termel­nek, amit a tsz útján értékesíte­nek. A kiegészítő jövedelemfor­rással megtalálják számításukat a falun élők, amit bizonyít az is, hogy állandóan fiatalodik a tsz, jelenleg 38 év az átlagos életkor a Kék Dunában. • Csendes Béla és dr. Kosa Antal Magyar—Szovjet Barátság Tsz, Kecskemét Szintén tegnap tartotta zár­számadó és tervtárgyaló közgyű­lését a termelési nagydíjjal ki­tüntetett kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövet­kezet is. Méhesi Zoltán, a közös gazda­ság pártvezetőségének titkára kö­szöntötte a vendégeket, közöttük Csendes Bélát, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettesét. A több mint ezer tag előtt dr. Kása Antal, a termelőszövetke­zet elnöke beszélt az elmúlt év­ről. Többek között elmondotta, hogy a közös gazdaság ötven egyetemet és főiskolát végzett tagja, száznyolc technikusa és háromszázötvenhat szakmunkása úgy dolgozott, hogy megfelelt a megnövekedett követelmények­nek. Az elmúlt néhány esztendőben megszoktuk már, hogy nincs könnyű év a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók számá­ra. Így volt ez tavaly is. Nem­csak a szabályozók szigorodtak, hanem a tavaszi fagy, majd az aszály gyengítette a kalászosok, a másodvetések terméshozamát. A szántóföldi növénytermesz­tésben nagy segítséget jelentett, hogy sokat javult a gépsorok technikai szintje, így lényegesen gyorsabban és kisebb veszteség­gel sikerült begyűjteni a termést. A kedvező őszi időjárás hozzá­járult ahhoz, hogy a kukoricát teljes mennyiségben, gyorsan be­takarítsák. A közös gazdaság fő ágazata a kertészet volt. A dísznövény­részleg például a 23 millió forin­tos árbevétel mellett több mint kétmilliós nyereséggel zárta az esztendőt. A termelőszövetkezet évek óla felelősséget vállal Kecskemét és környéke ellátásáért. Éppen ezért természetes, hogy a szolgáltató ágazat tevékenysége fontos volt a zárszámadási lajstromban. Ta­valy fémtömegcikk-részlegük 34 ezer darab háztartási kisgépet készített. A motortekercselő üzem min­den dicséretet megérdemel, hi­szen a tervezettnél kisebb lét­számmal, sokkal többet termel­tek, mint amennyit terveztek. Konkrét munkaszervezési módo­sításokkal csökkentették a szere­lési költségeket. Emellett a közös gazdaság ágazatainak zavartalan működése érdekében vasár- és ünnepnapokon is felelősségteljes hibaelhárító munkát végeztek. A mérlegbeszámoló tanúsága sze­rint hozzájárultak ahhoz, hogy jelentősebb kiesés nem volt a kamDánvban. Az 1982-es feladatokról szólva elmondotta az elnök, hogy a je­az alapító tagokkal beszélget. lenlegi szabályozók, változtatá­sok szerint 8 millió forinttal kell többet tenni a közös asztalára. Lenin Tsz, Szabadszállás Az elég mostoha természeti adottságú Kiskunságon magas színvonalú nagyüzemi gazdálko­dást folytató szabadszállási Le­nin Tsz ismét sikeres évet zárt. A vezetőség a február 19-i köz­gyűlésen arról adhatott számot, hogy a közös gazdaság a kedve­zőtlen időjárás ellenére több ter­méket adott a népgazdaságnak. Ezek között a minden piacon jól értékesíthető áruk kínálata nőtt. A szövetkezeti munka elsődleges­sége mellett a nagyüzem sokolda­lúan támogatta a háztáji és kis­termelést. A pénteken délelőtt tartott ün­nepi összejövetelen, amelyen a szövetkezet tagjain, alkalmazot­tain kívül, vendégként ott volt Szakolczai Pál, a megyei pártbi­zottság titkára, a járás és a nagy­község párt- és állami vezető szerveinek több képviselője, Szűcs Sándor elnök ismertette a veze­tőség beszámolóját. Az V. ötéves terv végén a 207 millió forintos termelési érték, 1981 -ben már 235,5 millióra emel­kedett. Az elmúlt év különösen a növénytermelési ágazatokat tette néhéz próbára. A szabad- szállási szövetkezet kertészeté­ben 8,5 milliót tett ki az elemi kár, a közös gazdaság nyeresége .mégis elérte a 42,6 millió forin­tot, ami csaknem 8 millióval ma­gasabb az 1980-as esztendei ered­ménynél. Mindezek a Lenin Tsz tagjainak szorgalmas, lelkiisme­retes munkáját dicsérik. A szövetkezeti eredményt nö­velő tényezők között említette meg Szűcs Sándor a növényter­melésben a hektáronkénti hoza­mok örvendetes emelkedését, az állattartásban a veszteséges ága­zatok megszüntetését, a megma­radtak magasabb termelési ér­tékét, a belső üzemi szállítás, a termékforgalmazás magasabb színvonalú szervezettségét, nem utolsósorban az általános költsé­gek csökkentését. A szövetkezet építőszervezete a saját üzemi létesítmények kivitelezésénél, va­lamint egyéb munkák, megren­delések teljesítésénél példamu­tatóan dolgozott, és számottevő­en növelte az ágazat termelési értékét. A szabadszállási. Lenin Tsz né­hány esztendő alatt a környék igen tekintélyes kertészeti gazda­ságává nőtt. 1981-ben már 709 hektáron termett zöldségféle, fű­szernövény, szőlő és gyümölcs. A zöldségágazatban a korszerű szá­rítóüzem felállításával már a végtermék-értékesítésre is vállal­kozhatott. • A zárszámarió közgyűlésen szavalatot is 1^1 Ihattak a jelenlevők. (Tóth Sándor felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom