Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 9. így is lehet! Példázat a SZIM kecskeméti gyárából Energiatakrékosság: így leírva, kimondva már-már közhely. Az energiaválság „feltalálása” óta ezzel fekszünk és ezzel ébredünk. A képernyőn megjelfent a Forgó-morgó, az újságok hasábjain a reklámkarikatúrák. S per. sze rendeletek, központi és helyi intézkedések is születtek. Mindez nem maradt hatástalan. Legalábbis igyekszünk: ki úgy, ki úgy/ Mondhatni, mindenki másképp csinálja. De azért nem árt megismerni egymás hasznos módszereit. Így hát látogassunk el most együtt a Szerszámgépipari Művek Kecskeméti Gyárába, ahol Dósai ■ József energetikus felügyel a villamos energia, a víz, a kőolajtermékek és a földgáz felhasználásúnak alakulására. Kevesebb földgázzal — A mi gyárunkban — tájékoztat Dósai József — 1980-ban fejeződött be az új beruházás: a golyósorsógyártó üzem. Így a gyár valójában két részből: egy magas színvonalú új egységből, és egy kevésbé korszerű régiből áll. Mint majd látjuk, ez az energiafelhasználás terén is különbözőséget jelent. A különbözőség gz eltérő fűtési és egyéb technológiákból adódik. Ez különösen a földgázra érvényes. Azonban különbség ide, eltérés oda, új és régi üzem együtt jelentős földgázmennyiséget takarított meg 1981-ben. A kérdés így hangzik: hogyan? — Tehát felépült az új üzem. Gázkazánnal, gázfűtéssel. Ez önmagában is takarékos megoldás. Ám, hogy ezt még fokozzuk, hőfokszabályozós radiátorszelepeket szereltünk fél. A régi üzemben pedig, ahol kilenc thermogenerá- tor szolgáltatja a meleget, szoba- termosztátokat helyeztünk el. Mindkét berendezés a túlfűtés megakadályozását, az előírt hő- mérsékleti szint tartását szolgálja. Az energetikus az üzemcsarnokokban járva megmutatta ezeket a berendezéseket. Viszonylag egyszerű, olcsó készülékekről van szó, amelyeknek az ára rövid idő alatt megtérül. — Természetesen a kazánok, hőtégbefúvók, edzőkemencék műszaki állapota is döntő mértékben hat a gázfogyasztás alakulására — folytatta Dósai József. — A kemencék rendszeres karbantartása, szükség szerinti felújítása önmagában is jelentős energiamegtakarítást hozhat. Azután itt van például a fürdővíz. Ami, ha 38—40 fokos, úgy ideális. Ezt a hagyományos kézi keverőcsapokkal beállítani lassú, nehézkes. Csavargatunk, próbálkozunk, s eközben ömlik forró víz: kárba- vész. Nos, az új üzemben már automatikus keverőszelepek vannak, s az idén ilyenekkel látjuk el a régi üzemi fürdőket is. Csökken a fajlagos fogyasztás A gázfogyasztás 1980-hoz képest az egész üzemben csökkent. Külön is érdemes megemlíteni az üzemi konyhát, ahol az étkezési létszám emelkedése dacára az 1977. évi 26 ezer köbméterről 1981-ben 24 ezer hétszáz köbméterre csökkent a felhasználás. — Villamos energia. Ezzel is ilyen jól gazdálkodtak 1981-ben? — Villamosenergia-fogyasztá- sunk 4000 megawattóra volt tavaly. Ez több, mint a tervezett. Hogy miért? Üj, nagy teljesítményű gépeket állítottunk üzembe, s jelentős mértékben nőtt a termelési érték is. Ugyanakkor 1980- ról, az új üzem évközbeni beindulása miatt, átfogó tapasztalati normákkal még nem rendelkeztünk. Az azonban tény, hogy a fajlagos fogyasztásúnk csökkenő irányt mutat. Ezer forintnyi termelési értek előállításához 1980- ban 20 százalékkal több villamos energiát használtunk föl, mint az idén fogunk. E tervünk valóra váltása érdekében még ebben az évben lecseréljük a régi üzem elöregedett, kézi működtetésű fázisjavító kondenzátorait, s ha a kísérleti jelleggel fölszerelt al- konykapcsodó jól vizsgázik, ilyenekkel látjuk el a gyár teljes köz- és kerítésvilágítását. A továbbiakban arra derült fény a SZIM Kecskeméti Gyárában, hogy milyen jelentős energiamegtakarítást eredményezhet az, ha külön-külön mérhető egy- egy üzem felhasználása. A vízről van szó. Megszűnt a pazarlás — A gyár 1980-ban 113 ezer, 1981-ben 80 ezer köbméter vizet fogyasztott. • A titok nyitja: 9 darab vízóra. — Ezen múlott volna? — Csakugyan ezen múlott. Ta-' valy februárban a tmk felszerelte a fogyasztásmérőket. Ettől kezdve napról napra, hétről hétre 'pontosan tudtuk, melyik üzemben mennyi vizet használnak, s hogy hol folynak el a felesleges — és méregdrága — literek, köbméterek. Kialakítottunk egy vízfelhasználási havi normát, amelynek betartása minden üzemvezető számára kötelező. Az ellenőrzés a mérők révén egyszerű. A vízfogyasztásmérők beszerelésének költségei azóta már minden bizonnyal megtérültek. Mint ahogy visszatéíült a gépjárművek karbantartására, a motorok beszabályozására fordított összeg is. A tervezett 92,2 tonnával szemben ugyanis csupán 89 tonna üzemanyagot fogyasztottak el a gyári járművek 1981-ben. S a berzinmegtakarítás ezen belül is jelentős: több mint öt tonnát tett ki. A recept ezúttal is egyszerű: a gázolajüzemű Dieselgépkocsik fokozottabb, a benzinesek kisebb mértékű foglalkoztatása. íme 'ezek voltak a SZIM kecskeméti gyárában tapasztalt módszerek. Egyik sem világraszóló fölfedezés, ám mindegyik mögött ott van az ember: a munkás, a műszaki, a brigádtag, a KISZ- fiatal. A megoldások okosak, olcsók, tehát mindenki számára elérhetők. Dósai József energetikus úgy véli, sok kicsi sokra megy. Ebben igaza van. A kecskeméti gyárban még nem végleges adatok, s inkább óvatos becslés szerint 600 ezer forint értékű energiát takarítottak meg'1981- ben. Sitkéi Béla Növényolaj Martfűről A pontos meghatározás szerint a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat martfűi növényolaj gyára 1980 augusztusában kezdte meg a termelést. Tavaly 3 milliárd forint értékű árut állítottak elő. A 100 ezer tonna napraforgóolaj, mellett gyártottak még 15 ezer tonna repceolajat is. A gabonaipar és a takarmánykeverők felvásároltak 100 ezer tonna napraforgó- és 19 ezer tonna repcedarát. Az indulást követő nehézségékről, és eredményekről Erdélyi Sándortól, a gyár főmérnökétől kaptunk tájékoztatást. Elmondta, hogy a napraforgóolaj és a repceolaj mellett előállítottak még 23 ezer tonna szójaolajat is. Erre azért volt szükség, hogy garanciális időn belül a feldolgo- zógépsor esetleges hibáit kiszűrhessék ... A gyárat járva egyre inkább •érezni lehet, hogy mennyire fontos az egyes országok magas fokú technológiájának hasznosítása. A mindent tudó napraforgóhaja- ló-berendezés bolgár, a komplett sajtolóprések az NSZK-ból, a Krupp-cégtől származnak. Az extrakciós gépsor a tengerentúlról, az amerikai Travo-cégtől származik. Német a BÜCHLER fluidizációs szárító. Ennek a berendezésnek különösen nagy jelentősége van, hisz a darának maradék nedvességtartalmát 16 százalékról 12 százalék alá csökkenti. így normál hőmérsékleten tárolható a takarmány. Beépítettek még a rendszerbe olajnyál- káflanító berendezést, amelyik a' foszfolipideket távolítja el, a kitűnő és világhírű svéd Alfa La- va'l-cég pedig savfalaní-tóval szerepel. A kazánház méreteire jellemző, hogy a három egység egyenként 15—20 tonna 27 atmoszfé- rás gőzt állít elő óránként. Ha napraforgót dolgoznak fel a gyárban, akkor a mag héjával tüzelve biztosítják a teljes üzemhez szükséges energiamennyiséget, sőt jut energia annak a 3,5 megawattos láng-turbó egységnek is, amelyik villamos energiát termel. • Csőkígyók kilométerei... Hazánk gazdaságának egyik nagy gondja, a rendkívül tőke- és dollárigényes szójaimport. Különösen azért, mert esetenként előfordul a gyengébb minőségű szójadara importálása is. A kevésbé kezelt szójadara ugyanis emészthetőségében nem veszi fel a versenyt a jó minőségű napraforgódarával. Nem csoda hát, a gyárban. dolgozók elhatározták, hogy tesznek annak érdekében: ne kelljen az országnak szójadarát importálni. Jelenleg ugyanis több mint 30 millió dollár értékű magas bél- tartalmi tulajdonságokkal bíró szójadarát vásárolunk nyugatról. Ha figyelembe vesszük, hogy emellett közel 60 millió dollár értékű olajat exportál a gyár, akkor látjuk igazán, hogy mennyire fontos a magyar élelmiszer-gazdaságnak a Nagykunságban létrehívott üzem. A főmérnök véleménye szerint a beüzemelés nehézségein már túl vannak. Finomítják a technológiát, hogy minél gazdaságosabban, minél kisebb energiafelhasználással, jobb hatékonysággal állíthassanak elő olajat. Szóba kerül az is, hogy a jelenleg köztermesztésben - levő napraforgóhibridek olajtartalma alacsonyabb a. korábbiaknál. Jólr lehet terméshozamban megfizetik a különbözetet. A gyár szá• Ilyen tisztaságú a technológiai szennyvíz, mielőtt visszafolyik a Tiszába. (Síraszer András felvételei) mára az alacsonyabb hasznos- anyag-tartalom többletköltséget jeleni. Érzik a felelősséget a gyár vezetői, hogy a magyar mezőgazdaság napraforgó esetében ne jusson a jugoszláv és román termelők sorsára. Ott ugyanis jelentős károkat okozott az elmúlt években a napraforgó vírusibe- tegsége. Mérsékletességre intik a szövetkezet vezetőit, mert egy esetleges vírusfertőzés veszélyeztetheti a folyamatos termelést. A gondok mellett beszélt az eredményekről is a főmérnök. Elmondta, hogy szeptemberben és októberben naponta 2 ezer tonna olajos magvat vesznek át. S ami a mai közgazdasági viszonyok mellett nagyon lényeges, azonnal fizetnek. Még akkor is, ha az áru jó részét bérben tárolják. A gyár nagyságára jellemző, hogy a. 20 hektáros területen hat- vágáhyos vasúti fogadó van. Ez., több. mint 60 millió forintjába került a növényolajiparnak. Végezetül a víz- és környezet- védelemhez egy számadat: Szennyvíztisztító berendezésük 70 millió forintba került, és a gyár által kibocsátóit szennyvíz tisz- • tább, mint amilyet vételeznek a Tiszából a technológia számára ... Szabó Pál Miklós TÚL A MEGYEHATÁRON: Tóth István zaklatott idők (14.) Monoki megzavarodott, ahogy minden szempár rájuk szegező- dött. Maga se tudta, hogy jutott a kétszemélyes bársonyfotqlba. Kevély testtartással próbálta ellensúlyozni gátlásosságát. Mikor a pincér megállt fölöttük, s halk szóval érdeklődött, mit kérnek, Monoki a lányra bízta. Előszedte vastag levéltárcáját, és tüntetőleg scoorgatta a százasok széleit. Van őneki pénze, ha munkásruhában ül is itt. — Két fél csokoládét, szódával — rendelt a nő. A pincér távozása után félig dühösen, félig lenézően korholta. •— Hogy lehetsz ilyen parasztos? Még jó, hogy a családi fényképeket is elő nem kerested. Barátja restelkedett, feszengett. Néhány féldeci után engedett csak fel. Ekkor már táncolni is merészelt. Annyira azért nem volt még becsípve, hogy hamarosan észre ne vette volna az arcokra kiült enyhe megbotránkozást. Még ilyet is hallott: „A vén szatír!” Annál szélesebb ringásokkaT toicgázta ő is erős csípőjét a szakszofon csúfölkodó riogására. Akkor sötétült el az agya, mikor az oszlopokon, elhelyezett tükrökben felfedezte, hogy Teri grimaszokat vág a válla fölött. Forgatja nagy csalfa szemét, és olvadozva kacsintgat össze a dobossal. Durván helyre tuszkolta hölgyét. Fizetett, felállt. — Jössz, vagy maradsz? — sis- tergett a nőre. Teri rájött, miért ez. a hirtelen hangulatváltozás. Hiába sündör- gütt, dörzsölpzött udvarlójához, az csak nem szólt. A Váci úton bandukoltak már, mikor Monoki kezdett megbékélni. A nő felvi- dámodva csimpaszkodott a nyakába, és nem hagyta nyugton, míg csak ölébe nem vette. Bírta a nagy, erős ember, pedig véget alig érő csókokkal zárta el tőle még a lélegzetet is. — Te féltékeny, öreg bolond. Azt hiszed, otthagynálak éretlen ficsúrokért? Monoki csak vitte, mint a ter- genyés szamár. — Eljössz a keresztanyámhoz, jó? nyaggatta a lány. — Tud hallgatni a vén szűz. Üljünk villamosra, hamarabb odaérünk. Messze van még a Dagály' utcáig. Egy omlatag ház félemeletén tornyos frizurájú öregasszony nyitott nekik ajtót, összecsapta tenyerét, úgy kotkodácsolta. — Ma jöttek, Terikém? Azt hitlem.,.. Elhaíapta a többit, mert a, lány kétségbeesetten mutogatott a férfi háta mögül, hallgasson. Mono- kinak fel se tűnt, hogy nem éppen „keresztanyás” volt a fogadtatás. Mit törődött most ilyen finomságokkal. „Ágnes nóama” — a lány így szólította — pálinka szagú, apró helyiségbe tessékelte be őket. Az ezüst mintás, szürke falon hatalmas kőnyomatos kép függött talmi keretben. „Krisztus a Ge- csemáné kertben”. Szemben Goya: A meztelen anya című" festményének reprodukciója „kísértette” a Megváltót. Tiszta vaságy lapult a legsötétebb falhoz, mellette ócska éjjeliszekrény virrasztóit; Középen abroszos asztalka, ugyanolyan halványzöld terítővei letakarva, mint az ágy fakósárga paplanja. Valamikor mind a kettő függöny lehetett. Olcsó virágvázából szalmavirág hajolt az ajtó irányába. Két szék állt még őrt az ágy vegénél. — Csakhogy veled vagyok — dőlt érzelmes sóhajtással a vetetten ágyra Teri. Nem törődött már fehér szoknyája berakásaival. Ködlő pillantásokkal értékel- gette, milyen dús mozdulatokkal vetkőzik a férfi. Hamarosan követte a példáját. — Óóó! Boldog, kéjes jajjal fogadta magába barátja gerjedelmét. Nagy. sokára, vágyaik lohadtán, simogatta Monoki szürkésfehér borostáit. — Van benned valami ősparasztos zamat... A magas, keskeny ablakon át a világváros éjszakai, vörös-fekete egére láttak. A kései villamosok éles zörgése rezonált az üvegtáblákon, s a szoba is rázkódott velük. A másik szobából Ágnes asz- szony horkolása zengett. Irgalmatlanul húzta a bőrt a fagyon. — De azért... hogy is mondjam? ... Fiatalabbnak nézel ki, ha ki vagy öltözve — árasztotta el ismét teste forróságával a lány Monoki oldalát. Csintalankodott vele, be-bekapta fülcimpáját. — Tudom, mibe került az új ruhám? — Hadd hallom? — Kétezerbe. — Affenét! — mocorgott a férfi. — Hagyjuk most a pénzdqlgo- kat. — Átölelte, szinte eltűnt boltozatos melle és két vaskos karja közt Teri. — Tudod-e, hogy hiányoztál ? .. . Te ... Én vén fejjel lettem szerelmes beléd. A lány rezignáltan dünnyögött. — Sze'relem ... Marhaság!...' Neked, nekem az fényűzés. Élvezni az életet, elvenni tőle mindent, amit lehet... S ahogy a legköny- nyebb. Munka? Fúj!... Ne félj éppen csak annyira mozgatom a kezem, hogy ki ne rúgjanak. A volt úribirtokos félig fölült már. Busa feje árnyékot vetett a lány ábrándos, cinikus arcára. Hallgatta a nő szaggatott mélá- zását. Érezte, hogy félig-meddíg azokat a gondolatokat kapja más megfogalmazásban, amiről a vonaton töprengett — megismerkedésük után. Jól mondja ez az okos kis lotyó: ki kell használni minden alkalmat, hogy élvezetünk szolgálatába kényszerítsük a sorsot. Ha már kivetett bennünket a hatalomból. A lány leszállt mellőle. Karcsú testének fehérsége sejtelmesen világított a szoba sötétjében. Kibomlott fekete haja tompa vörös lángot vetett,' mikor ráesett az ablakon bebukó villanyfény. Monoki csodálkozvá eszmélt rá, hogy Teri a pénztárcáját emelte ki a munkászubbony nagy zsebéből. — Mit akarsz azzal, te? — tért észre romantikus álmodozásából. A lány édesen mosolygott. Míg visszament hozzá, a terjedelmes tárcát mintegy latolgatva billeg- tette. Az álla alá nyúlt, és arcát szembefordította a magáéval. — Ilyen bugyuta lennél, öregem? ... A jó élethez nem elegendő a munka, meg a te ötven-* éves szerelmed. Monokit kijózanította az üzleti hang. Engedte, hogy a lány megcsapolja bukszáját. Még tetszett is neki, milyen boszorkányos ügyességgel röppent ki belőle négy darab százast. Lábát széthányva fordult a hátára. Mint a pelyhet, emelte át magán Terit, aki visszamászott hozzá. Göcögve'kérdezte tőle míg befészkelte magát. — Tudod-e, kinek a pénze az? — Na, kié? — Egy téeszcsés atyámfiáé. Ügy nevettek, hogy a vénaszszony rájuk kopogott. — Kérem,- viselkedjenek úri módon! K. nevezetes támpontja a „nadrágfenék kút”. A széles Éles utca rövid indulás után két ágra szakad, és a szürkészöld kerekes- kút éppen a bővület közepén lógatja szivornyáját a földbe. Hajtáskor a harmadik utcába is el- hallik a ritkán olajozott szerszám kótogása. (Folytatjuk.)
