Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-10 / 8. szám

? # PETŐFI NÉPE • 1982. január 10. HETI VILÁGHÍR ADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: • HÉTFŐ: A közös piaci országok külügyminiszterei brüsszeli ülésü­kön tudomásul vették Washington szovjet- és lengyelellenes szankcióit, de maguk nem csatlakoztak hozzájuk. — Kairóban letette a hivatali esküt a Faud Mohieddin miniszterelnök vezet­te új kormány. KEDD: A Fehér Házban a lengyel helyzetről, a fegyverzetkorláto- zásról és a világgazdaságról tárgyalt Reagan elnök és a bonni kancellár. — Allen amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó le­mondott. helyére'William Clark eddigi külügyi államtitkár került. SZERDA: Szovjet—lengyel gazdasági' megállapodást írtak alá Moszk­vában. — Begin izraeli miniszterelnök romániai látogatásra szóló meghívást fogadott el. — A francia minisztertanács ülésén Mitterrand elnök közölte, hogy folytatják a Lengyelországba irá­nyuló szállításokat. CSÜTÖRTÖK: A kulturális intézmények újrakezdték működésüket Lengyelországban. — II. János Pál pápa fogadta az izraeli kül­ügyminisztert. — Calvo Sotelo spanyol kormányfő Brüsszelben országának a NATO-hoz és a Közös Piachoz való csatlakozá­sáról tárgyalt. ‘ PÉNTEK: Haig nyilatkozata nyomán az amerikai sajtó a Brezs- nvev—Reagan csúcstalálkozó lehetőségéről ír. — Párizsban a francia kommunista és szocialista párt küldöttsége a közös kor­mányzás folytatása mellett foglalt állást. — . Angol—spanyol megállapodás Gibraltár jövőjéről. SZOMBAT: Bejelentették, hogy rövidesen összeül a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottsága. — A Biztonsági Tanács vitája a Golan-fennsík izraeli bekebelezése miatti szíriai panasz tárgyában. — Japán—amerikai katonai együttműködési meg­állapodás jött létre. A hét három kérdése: Visszavethetik-e a lengyelországi konszolidációt a reagani „szankciók”? Kétségtelen, hogy megérezheti Lengyelország, ha teljessé vál­nának és sokáig is tartanának a Reagan amerikai elnök által be­jelentett lengyelellenes intézke­dések. Varsóban hivatalos helyjen hangoztatták, hogy az. amerikai szankciók az ország devizáhely- zetét éppoly károsan befolyásol­hatják, mint a takarmányellá­tást... A reagani „büntetés” a lengyel nép hátán csattanna, épp ezért nem lehet más. mint népszerűt­len és kiáorándító a legtöbb len­gyel szemében. Beszédes jel, hogy éppen az U3A elnökének lengyel- ellenes intézkedései késztették a Szolidaritásnak Amerikában tar­tózkodó szóvivőjét a hazatérésre. Varsóból nézve is kinek-kiinek látnia ‘kell, hogy Nyugat-Európa nem követi Reagant a szankcióik útján. Schmidt kancellár sem csatlakozott a „büntetések” sorá­hoz, pedig a B'ehér Házban tett látogatása során néhány politi­kai engedményt kellett tennie; s a végén vendéglátójával együtt követelte például a lengyelorszá­gi szükségállapot megszüntetését vagy a tárgyalásokat a különböző lengyel politikai erők között. Az a Mitterrand elnök, aki Lengyelországgal kapcsolatos vé­leményével közelebb állónak lát­szott Reaganihez, mint akár II. János Pál pápához, nem is be­szélve a nyugatnémet szociálde­mokraták balszárnyáról, vagy Kreisky osztrák kancellárról, nos, a francia köztársasági elnök kor­mánya ülésén sietett leszögezni, hogy Franciaország folytatja a szállításokat Lengyelországnak, sőt, hajlandó újabb tárgyalásokat kezdeni. A nyugati bankok az új eszten­dő első hetében újrakezdték a lengyel kölcsönök ügyének meg­vitatását, ez'alkalommal London­ban. Hírek jöttek arról, hogy bra­zil és nyugatnémet bankoknak már fizetett esedékes kamatot a lengyel nemzeti bank, ami pedig a kölcsönök törlesztése átüteme­zésének is előfeltétele. • Letette a hivatali esküt az új egyiptomi kormány. Képünkön: Faud Mohieddin, a Mubarak el­nök által újonnan kinevezett miniszterelnök. Lengyelország igazi segítséget csak a szocialista közösségtől vár­hat. Moszkvában a héten szov­jet-lengyel megállapodást írtak alá, amelynek értelmében nagy­arányú élelmiszer, nyersanyag és üzemanyag jut el Lengyelország­ba — hitelezett formáiban. Természetesen a lengyel vál­ságból csak aZ vezet ki, ha fe­gyelmezetten, céltudatosan és eredményesen folyik a munka az országban. A termelési eredmé­nyek lassú, de állandó, szerény, de ígéretes javulást mutatnak. Milyen tanulságokat lehet levonni a Biztonsági Tanács Golan-vitájából? Mint emlékezetes, abban bíz­va, hogy a lengyelországi válság leköti a világ érdeklődését, a Be- gim-kormány nagy hirtelen elha­tározta a Golan-fennsík bekebe­lezését, az annexiót aztán a Knesszet, az izraeli parlament tör­vénybe is iktatta. A nemzetközi joggal ellentétes döntés úgyszól­A HÉT ESEMÉNYEI* KÉPEKBEN • Amerikai—nyugatnémet csúcstalálkozóra került sor Washington­ban. Képünkön: Reagan elnök és Schmidt kancellár. • Európa több részén okoztak nehézségeket, haláleseteket az áradá­sok, árvizek. Képünkön: rendkívül magas a Szajna vízállása is — Párizsban a rakpartoké* is elöntötte a víz. ván az egész világon megdöbbe­nést keltett, nagyon sok elítélő hangot lehetett hallani. Az ele­jén még az USA is csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek elmarasztalták Izraelt: a Bizton­sági Tanács először 15:0 arányú szavazással fordult szembe a döntéssel és rövid határidőt sza­bott Izraelnek, hogy másítsa meg. De már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy ha netán a Biztonsági Tanács tényleges szankciókat mondana ki, azokat az Egyesült Államok nyomban megvétózná, s így azok nem is léphetnek ér­vénybe. Amikor a hét elején New York­ban ismét összeült a Biztonsági Tanács, a jeruzsálemi rádió nagy diadallal jelenthette: az USA hi­vatalosan kötelezte magát, hogy ellenezni fogja, ha bármiféle nemzetközi szankciót akarnának életbe léptetni Izrael ellen a Go- lan-fénnsíik bekebelezése miatt, a kötelezettségvállalást az izra- 1 éli kormányhoz eljuttatott wa­shingtoni üzenet tartalmazta. Er­re aztán a jeruzsálemi kormány a héten közölte: újabb településeket létesít a Galan-fennsíkon. * Az arab országok tudják, hogy az amerikai vétó árnyékában csak egy enyhébb megfogalmazá­sú határozati javaslatnak van esélye az elfogadásra a Biztonsá­gi Tanácsban. Az Egyesült Álla­mok diplomáciájának pedig azt kell számításba venni, hogy a vétó megint szembefordítaná az USA-t az arab országokkal, pe­dig Kairótól Rijadig az ameri­kaiak egyre több kötelékkel akar­ják magukhoz kötni az arab ve­zetőket. Várható-e az 1982-es évben az iraki—iráni háború befejezése? Az 1980. szeptember 22-én ki­robbant háborúról a világ mosta­nában szinte hajlandó elfeledkez­ni. Az iraki—iráni ellenségeske­dések pedig tovább tartanak, vál­takozó hadiszerencsével és vál­takozó hévvel. Maga a tény el­gondolkodtató: földünk egyik leg­fontosabb térségében dörögnek a fegyverek, az olaj útjának közelé- beh, a mindenekelőtt a nyugati világ szempontjából olyannyira fontos energiaforrások mellett. Valójában akár világháborúba is torkollhatott volna, olyan óriási érdekek érvényesülési területén folytak a harcok a két mohame­dán állam katonái között... Hogy a világ egyszer-másszor szinte meg is feledkezik erről a helyi háborúról, azt mutatja, mennyire tud hatni a józan ész és a nagy­hatalmak felelősségérzete egy vi­lágháborús veszélyhelyzetben. Pedig magában az iraki—iráni háborúban nehezen találni nyo­mát a józan észnek és a résztve­vők felelősségérzetének. Igen, 1982-ben már tényleg véget kel­lene vetni a vérontásnak, a két el nem kötelezett, de magát impe­rialistaellenesnek valló ország há­borújának. Amely csak az impe­• Japánban folytatott tárgyalásokat a szaúd-ará- biai olajüevi miniszter. Képünkön: Jamani (balra) Szakuraursi Josio japán külügyminiszter társasá­gában. • Hetekig tartó botránysorozata után végül még­is lemondásra kényszerült az amerikai elnök nem. zetbiztonsági főtanácsadója. Képünkön: Richard Allen a menesztéséről szóló jelentéseket olvassa. A posztot egyébként William Clark eddigi kül­ügyminiszter-helyettes vette át. rializmus malmára hajthatja a vizet (vagy az olajat) ... A héten egy jelentősebb, hiva­talosnak tűnő nyilatkozat hang­zott el a háborúról: Rafszandzsa- ni, a teheráni parlament, a Medzs- lisz elnöke azt mondta, hogy Irán csak akkor hajlandó fegy­verszünetre, ha Irak kivonja erőit iráni területről, megtéríti az okozott károkat, és elismeri, hogy agressziót követett el. Köz­ben folyik a háború és továbbra is egymásnak ellentmondó hadi­jelentések látnak napvilágot: a héten például az irániak közlése szerint 1000 iraki katona vesztet­te életét a harcokban, míg a bag­dadi jelentésekben az állt, hogy az irániak, akiknek 907 halottjuk volt, „megízlelték a megsemmisí­tő vereség keserű ízét”. P. J. Megalakult a magyar ellenállók, antifasiszták szövetsége Szombaton az Országház va- dásztenmóben tartatta országos értekezletéit a Magyar Partizán Szövetség. A tanácskozáson a szövetség jogutódjaként megala­kították a magyar ellenállók, an­tifasiszták szövetségét. Az értekez­leten részt vett Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Sar­lós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, va­lamint az MSZMP KB, a kor­mány és a társadalmi szervezetek több képviselője. Az értekezletet Tömpe István, a szövetség alelnöke nyitotta meg. A Magyar Partizán Szövetség elnökségének beszámolóját az el­múlt évi munkáról és a felada­tokról Úszta Gyula főtitkár ter­jesztette a plenum elé. Egyebek között rámutatott: a szövetség évtizedeik óta tartó tevékenységé­nek az alapja mindig az volt, hogy szervezete legyen az ellen­állási és az antifasiszta harc volt résztvevőinek, segítségükkel ápol­ja a magyar és az internaciona­lista szabadságharcos hagyomá­nyokat. Mindezen tevékenység­gel hozzájáruljon a szocializmus építéséhez, a szocializmus eszméi­nek terjesztéséhez. A szövetség­nek egyik legfőbb feladata volt és marad a jövőben is az ifjúság szocialista, hazafias és internacio­nalista szellemben való nevelése. A beszámolót követően nyol­cán szólaltak fel. Korom Mi­hály, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára a Központi Bizottság nevében köszöntötte az értekezlet résztvevőit és átadta Kádár János személyes üdvözle­tét és jókívánságait. Az országos értekezlet ezt köve­tően elfogadta azt a javaslatot, mely szerint a partizán szövetség megváltoztatja nevét és a jövő­ben a Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetségeként működik a Hazafias Népfront keretében és az Ellenállók Nemzetközi Szövet­sége tagszervezeteként. Követik az ellenállási harc legjobb hagyomá­nyait, s tevékenyen kívánnak részt venni a béke megőrzéséért, a tár­sadalmi haladásért folyó küzde­lemben. A tanácskozáson jelenlevőkből — a megszűnt Partizán Szövetség választmányi tagjaiból és a terü­leti szervek küldötteiből — meg­alakult az új szövetség országos bizottsága. A bizottság megválasz­totta a szövetség vezető szerveit. A szövetség elnöke Ajtai Miklós nyugalmazott miniszterelnök-he­lyettes, főtitkára Ispánovits Már­ton, a Bács-Kiskun megyei MÉ­SZÖV elnöke lett. A szövetség al- elnökei: Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség nyugalmazott főtitkára, Oláh István, vezérezre­des, a magyar néphadsereg vezér­kari főnöke, miniszterhelyettes, Padányi Mihály, nyugalmazott miniszterhelyettes, Sárközi Sándor nyugalmazott vezérőrnagy, dr. Tariska István igazgató-főorvos. Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke, Úsz­ta Gyula, a Magyar Partizán Szö­vetség nyugalmazott főtitkára. Megválasztották a tíztagú elnök­séget is, amelynek titkára Kere­kes Imre ezredes lett. A tisztségviselők megválasztá­sát követően az országos bizott­ság felhívást fogadott el. Az országos értekezlet az Inter- nacionálé hangjával ért véget. (MTI) SSSSSKS A fiatalok életkörülményeiről, gazdasági kérdésekről tárgyalt a lengyel kormány elnöksége Kelemen István, az MTI tu­dósítója jelenti: Varsóban a fiatalok életkörül­ményeiről, pályakezdéséről tár­gyalt pénteken Wójciech Jaruzels­ki hadseregtábornok, kormányfő elnökletével a lengyel kormány elnöksége. A tanácskozáson részt vett a Lengyel Szocialista Ifjúsá­gi Szövetség, a Lengyel Cserkész­szövetség (Harcer) és a Falusi If­júsági Szövetség vezetője is. Tá­mogatásukról biztosították a nemzeti megmentés katonai ta­nácsát és hangsúlyozták, hogy az ifjúság aktívan részt akar vállal­ni az ország jövőjének alakításá­ban. A kormány elnöksége az em­lített ifjúsági szervezetek képvi­selőinek részvételével munka- csoportokat hoz létre a fiatalok problémáinak tanulmányozására és megoldására. Gazdasági kér­désekkel kapcsolatban a kor­mány elnöksége úgy határozott, hogy az állami vállalatok ezen­túl mezőgazdasági szövetkeze­teknek, sőt magángazdálkodók- • nak is átadhatnak olyan létesít- ’ ményeket, amelyek nincsenek kellően kihasználva, a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar szá­mára azonban hasznosak lehet­nek. Plenáris ülést tartott pénteken a LEMP Varsói Bizottsága. A ta­nácskozáson, amelyen részt vett a Politikai Bizottság két tagja: Miroslaw Milewski és Albin Si- wak is, hangsúlyozták, hogy a szükségállapot bevezetése óta napról napra normalizálódik a helyzet. Rámutattak ugyanak­kor, hogy az ellenséges elemek továbbra is tevékenykednek, fegyverük ezúttal különféle ha­zugságok és rémhírek terjeszté­se. A plenáris ülésen ugyancsak nagy hangsúlyt kapott, hogy a párt soraiban nem szabad tovább megtűrni azokat, akik passzív magatartást tanúsítanak. A PAP- hírügynökség jelentette, hogy a Politikai Bizottság elfogadta Ta- deusz Fiszbach lemondását a párt gdanski vajdasági bizottságának első titkári tisztéről és helyébe Stanislaw Bejgert, a Tengergaz­dasági Hivatal miniszteri rangú vezetőjét nevezte ki. Ugyancsak elfogadta a Politikai Bizottság Andrzej Zabinski lemondását a párt katowicei vajdasági bizott­ságának első titkári tisztéről, és utódává Zbigniew Messnert, a Po­litikai Bizottság tagját, a Kato­wicei Vajdasági Tanács elnökét nevezte ki. Az év első munkahetéről szóló jelentések alapjában kedvezőek, de mint Varsóban figyelmeztet­nek rá, a munka normális ritmu­sát sok helyen szinte állandóan veszélyezteti a nyersanyaghiány és a számos kooperációs lemara­dás. A társadalmi-politikai légkör azonban tovább javul. Pénteken a korábbi bejelentés­nek megfelelően napi egy-egy já­rattal megindult a légiközlekedés Varsó és négy vidéki nagyváros között. A LOT Légitársaság kö­zölte, hogy január 11-től, hétfő­től felújítja külföldi járatainak egy részét is. Budapestre kedden és szombaton indul lengyel utas­gép, mindkét napon 17.40 perckor. A varsói vajdasági bíróságon a fővádlott vallomásával folytató­dott az Állami Rádió- és Televí­zió Bizottság volt elnökének, Ma­ciéi Szczepanskinak és négy tár­sának a pere. Szczepanski, akit a többi között azzal vádolnak, hogy helytelen döntéseivel több mint 200 millió zloty kárt okozott a népgazdaságnak, azt állította, hogy „politikai okok miatt ke­rült a vádlottak padjára”. Arra hivatkozott, hogy Edward Gierek kezdeményezésére — és saját aka­rata ellenére — került a rádió- és televízió bizottság élére 1972 októberében. Vallomása után a tárgyalást január 12-ig elnapol­ták. SAN FRANCISCO Az Egyesült Államok volt Len­gyelországi nagykövete, William E. Schaufele elítélte a Reagan- kormányzatnak a lengyelországi eseményekkel kapcsolatos állás­pontját. A volt nagykövet elutasította a Fehér Ház arra irányuló kísér­leteit, hogy a Szovjetunióra há­rítsa a felelősséget a szükségálla­pot Lengyelországban történt bevezetéséért, majd rámutatott: a szükségállapot bevezetését elren­delő döntést kizárólag a lengyel állam hozta. A Reagan-kormány megnyilatkozásai arra vezethe­tők vissza, hogy „saját szovjetel­lenes retorikájának csapdájába esett”. . Az amerikai diplomata a nem­zetközi kapcsolatok tanácsában San Franciscóban mondott be­szédében a többi között kiemelte: a lengyel államtanács intézkedé­seit az tette szükségessé, hogy az ország mély gazdasági és politi­kai válságot élt át. A szükségálla­potról szóló döntés tehát teljes mértékben „érthető” —, mondot­ta. Ezzel összefüggésben megálla­pította, hogy a „Kor” ellenforra­dalmi csoport szoros kapcsolatot tartott fenn bizonyos nyugati kö­rökkel, és rendszeresen adott számukra információkat, amelye­ket Nyugat „nagyon hasznosnak tartott”. A „Kor”-ban tömörült erőknek semmi közük a lengyel munkásokhoz, soraikban egyetlen munkás sem volt. Az amerikai diplomata végeze­tül hangsúlyozta, hogy a Fehér Háznak a Lengyelországgal és a Szovjetunióval szemben hozott megkülönböztető intézkedései nem tudják megváltoztatni a len­gyelországi események menetét»

Next

/
Oldalképek
Tartalom