Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 7. szám Ára: 1,40 Ft 1982. január 9. szombat Alkotói díjak 3. oldal Megkezdte működését a Baromfitermelők Egyesülete 3. oldal Példázat a SZIM kecskeméti gyárából 4. oldal A rádió és a televízió heti műsora 5—6. oldal A tömegsportról tárgyalt az SZMT elnöksége TÖBB KISPÁLYÁRA VAN SZÜKSÉG A Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsának elnöksége tegnapi ülésén a munkahelyi olimpiák megrendezésének tapasztalatairól szóló jelentést tárgyalta meg. Az előterjesztés két év tapasztalatait foglalta magába, s megállapította, hogy a szakszervezetek, a KISZ-bizottságok és a megyei testnevelési és sporthivatal együttes szervező tevékenysége eredményesnek bizonyult. Az összehangolt munka hatására újabb lendületet kapott a szakszervezeti tömegsport, lényegesen növekedett a mozgalomban részt vevő üzemi dolgozók száma. A munkahelyi olimpiák előkészítésében több mint ezer aktivista vett részt, tevékenységüket az országos és a helyi sajtó is segítette. Az SZMT és a szak- szervezeti megyei bizottságok mellett működő sportbizottságok számos versenyt rendeztek, s erről eseménynaptárakat adtak ki. Különösen jól sikerült sportesemények voltak Baján, Kiskunhalason, Kecskeméten, Kalocsán, a nagyközségek közül Dunavecsén, Kiskunmajsán, Tiszaalpáron, Kunszentmiklóson, ahol a szakmaközi bizottságok is jól kapcsolódtak be a rendezvények előkészítésébe. Ezeknek a versenyeknek köszönhető, hogy míg 1975-ben 43 ezren, addig 1980-ban 83 ezren vettek részt a tömegsport jellegű megmozdulásokon. A tervezett rendezvények csaknem 90 százalékát le is bonyolították. Helyenként gondot okozott, hogy nem. állt rendelkezésre megfelelő sportlétesítmény — pálya, terem öltöző —, ami a tömegsport további fejlődésének is akadálya. A beszámoló feletti vitát — amelyen a megyei testnevelési és sporthivatal és a KISZ kecskeméti Városi Bizottsága képviselői is részt vettek — Némedi Sándor SZMT-elnök nyitotta meg. A hozzászólók nagyra értékelték az eredményeket. Kiemelték, hogy a szakszervezeti bizottságok munkájában lényegesen javult a sporttal, a dolgozók testnevelésével való foglalkozás. Az üzemek gazdasági vezetői is jóval több erkölcsi és anyagi támogatást nyújtottak a tömegsport fejlesztéséhez. A munkahelyi olimpiák szervezése jó módszer ahhoz, hogy a folyamatos sportoláshoz szoktassanak. Nagyobb gondot kell fordítani azonban a sportfoglalkozásokat irányítók kiképzésére és kiválogatására is. Igen fontos, hogy minél több kispályát létesítsenek. Erre pedig nem feltétlenül a vállalatok területén van szükség, hanem tanácsi segítséggel a lakótelepeken, akár több üzem ösz- szefogásával és társadalmi munkában. A dolgozók testnevelési, illetve tömegsport-lehetőségeinek javításához hozzájárulna, ha a megye üdülőhelyein is kijelölnének sportlétesítmények építésére alkalmas területeket. Az üdülő- házakat építők bizonyosan szívesen segítenék társadalmi munkával létrehozásukat. Elhangzott olyan javaslat, hogy a KISZ-vezetőképző iskolán a sportszervek vezetői is tartsanak tájékoztatókat, előadásokat a tömegsport szervezéséről. Lehetőséget kellene nyújtani emellett sportszerek kölcsönzésére, hogy azok is hozzájussanak, akik nem tudják megvásárolni. A szabadidő-program az ötnapos munkahét bevezetésével új módon alakul. A sportolási lehetőségek bővítésére ezért az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítani és alapvető feladat a sport megkedveltetése. Az elnökség ezután a városi és nagyközségi szakmaközi bizottságok megalakulásáról hallgatott meg tájékoztatót. N. O. Nagyobb eredmény a vártnál Mezei leltár után a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben A közös gazdaságok ezekben a napokban a terveket készítik, számolják az elmúlt esztendő eredményeit. Írásba foglalják, melyik volt az az üzemág, amely többet hozott a vártnál, hol követtek el olyan hibát, ami miatt kevesebb forint jut a közös kasz- szába. A zárszámadások előtti időszak nemcsak a főkönyvelőknek és közvetlen munkatársaiknak izgalmas, hanem a tagoknak is, hisz most látják egész évi munkájuk eredményét. A mérlegkészítés egyik fázisa a mezei leltár felvétele. Ilyenkor rögzítik, hogy milyen értékű anyag van kint a földeken, s milyen nagyságú munkát végeztek az elmúlt őszön. A mérlegsornak egyik rubrikája ez, mégis ezek a számok biztosítékául szolgálhatnak a jövő év eredményeinek. Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben Tóth László elnökhelyettes tájékoztatása szerint az elmúlt esztendőben 583 millió forint árbevételt terveztek. Ezt lényegesen túlteljesítették, hiszen az előállított termék értéke több volt 650 milliónál. Jó munkájukat dicséri, hogy nyereségtervüket 25 százalékkal megfejelték. Jól fizetett a növénytermesztési főágazat. A tervezett 17 millió nyereség helyett 18 millió forint volt a végszám. Különösen a vetőmag-előállítás hozott sokat. A gabona mellett a lóbabtermesztés is eredményes volt: 450 tonnát takarítottak be ebből a fehérjedús terményből. A begyűjtött mennyiség felét exportájták, a másik fele pedig vetőmagként értékesült. Elégedettek a gazdaságban az átvételi árakkal is. Hiszen a vetőmagért 12—14 ezer, az exportra szállított termékért pedig több mint 10 ezer forintot kaptak to- nánként. örvendetes ez azért, mert ha a takarmányt belföldön adják le, akkor annak a tonnánkénti ára nem haladta volna meg a 6500 forintot. Elmondja az elnökhelyettes, hogy a lóbabtermesztéssel is csínján kell bánni, akárcsak a napraforgóval. A monokultúrás termelés ugyanis számtalan növény- egészségügvi gondot rejt magá• A telepítésre előkészített több éves facsemeték végleges helye a szennyvíztisztító-telepen lesz. A gyümölcs- és dísznövényágazat 6,1 millió forint nyereséget tervezett tavaly. Ennek közel a dupláját, 12 milliót teljesített. Igaz, a szőlő és kajszi gyengén fizetett 1981-ben, de kárpótolja ezért a gazdaságot a meggy, a cseresznye, a ribiszke magas hozama. Sikerrel zárta az elmúlt esztendőt a közös gazdaság szeszfőzdéje is. Szilva, cseresznye, barack és alma nemespálinkából jelentős mennyiséget szállítottak a likőripari vállalatnak. Az elnökhelyettes szerint az árbevétellel elégedettek, mert az értékesített italokat teljes egészében exportálták, s így megkapták a minőségi felárat. A háztáji gazdaságból kétszázezer libát szállítottak a baromfi- feldolgozó vállalathoz, s átadtak az állatforgalmi vállalatnak tízezer sertést. « A szolgáltató üzemáguk tervezett eredménye 5,5 millió forint volt. Ezt lényegesen túlteljesítették, hisz nyolcmilliót vallhatnak magukénak. A villanymotortekercselő üzem amellett, hogy jelentős hasznot hozott, abban is segítette a'közöst, hogy a kampány idején soron kívül, órák alatt megjavította a tönkrement gépeket. Sz. P. M. ban. Ezért határoztak úgy a vezetők, hogy függetlenül a megnövekedett kereskedelmi igényektől, a lóbabból az idén sem vetnek többet kétszáz hektárnál. A kedvező vetőmag-értékesítés mellett nem volt gond a kukoricával sem. A 13 terménybolt haszna is segített, hogy tisztes eredménnyel zárják az esztendőt. • Jól fizettek a dísznövények is. (Tóth Sándor felvételei) EGÉSZSÉGES KONKURRENCIÁT JELENTENEK Mezőgazdasági nagyüzemek a kereskedelemben A suszter maradjon a kaptafánál! — tartja a szólás, ám mi sem jellemzőbb folytonosan változó körülményeinkre, mint az, hogy az effajta népi bölcsességet is kikezdi az idő. Azt ugyan senki nem vitatja, hogy a szakértelem kell — talán jobban, mint valaha —, de vajon mi lett volna gazdaságunkkal, életszínvonal-politikánkkal, ha mindenki megmaradt volna eredeti mestersége mellett? Sokrétű feladatok várnak ránk a jövőben is, természetesnek tartjuk tehát a specializálódással ellenkező folyamatot, hogy egyre többen kezdenek többféle tevékenységbe. ' . ' ■ '---------A vita hevében ____________________________________________i___-JZt A mezőgazdasági nagyüzemek — ezen belül a termelőszövetkezetek— kereskedelmi és vendéglátóipari munkája nem új jelenség. Megyénkben a közel kétezer bolt egytizedét üzemeltetik állami gazdaságok, mezőgazdasági szövetkezetek illetőleg társulások. Ennél nagyobb a kezelésükben lévő vendéglátóegységek aránya: csaknem húsz százalék. Nemrégiben hallottuk, hogy a kiskunmajsai Jo- nathán Tsz márciusban hetven négyzetméter alapterületű élelmiszert és napicikkeket árusító boltot nyit ipartelepén az ott dolgozók kérésére. Hasonló híreket egyre gyakrabban hallhatunk mostanában. Mi erről a folyamatról a véleménye P. Kovács Istvánnak, a megyei tanács kereskedni >->->> ns/t-Mv i-r;-ntöi 'npk ° — Feltétlenül jó és hasznos. Látszólag ellentmondásnak tűnik, ha hozzáteszem, a falvak és tanyák kereskedelmi ellátása elsősorban az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek fela- adata, amit igen elismerésre méltóan teljesítettek. Ázopban közismert, hogy az utóbbi években előtérbe került a falvak lakosság- megtartó szerepe, s ebben igen nagy jelentőségű az alapellátás színvonalának javítása. Nem elég hangzatosán beszélni erről, mint ahogyan arról sem, mennyit köszönhetünk a tanyai lakosságnak. Kötelességünk az ő életkörülményeiket is javítani. Igen nagy lehetőség rejlik abban, hogy az állami, szövetkezeti kereskedelmen kívül a magánkereskedők és a nem elsősorban erre a célra létrejött gazdaságok is bekapcsolódjanak e tevékenységbe. A kereskedelem színvonala azon múlik, van-e elegendő árualap és vannak-e jól képzett, szakmailag felkészült eladók, akik a fogyasztói igényeket közvetítik a termelőkhöz. Meggyőződésem, hogy ezt az összhangot erősíteni fogja az egészséges kon- kurrencia, mi tehát támogatunk minden ilyenfajta kezdeményezést, amire szerencsére egyre többen vállalkoznak. A kiskun- majsaiakon kívül rövidesen ilyen vegyesboltot kapnak az orgová- nyiak — a szakszövetkezet jóvoltából. A megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője bízik abban, hogy sokan élni fognak a társulásokban lévő lehetőségekkel is. Ezeknek mán szép példái vanna^, például a megyeszékhelyen az állami gazdaságok közös boltja, Hajóson a Hossszúhegyi Állami Gazdaság és a hajósi József Attila Tsz Cabernet fogadója, amelyek az előző tervidőszakban épültek. A jövő az olyanfajta társulásoké, amelyekben a mező- gazdasági nagyüzemek mint termelők fognak össze a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi partnerekkel közös üzemeltetésű egységek létrehozására. K. K. Szükségünk van-e a vitákra, és tudunk-e vitatkozni? Bizonyosnak látszik, hogy amióta egyáltalán képes az ember a véleménycserére, vitázik is. Vita nélkül ma sem boldogulunk, és mind kevésbé boldogulunk. Részben azért, mert sok minden jelgyorsult világunkban, például gyorsabban következnek a tudományos-technikai újdonságok, gyorsabban változnak mondjuk az egy-egy szakma gyakorlásához szükséges ismeretek. A változásokhoz igazodnunk kell, a változásoknak azonban ellenáll az eddigi bevált felfogásunk, az újat természetszerűleg nem igazolják tapasztalataink. Érvek kellenek meggyőződésünk, gondolkodásunk módosításához. Másrészt: ahogy erősödik a társadalomban a demokratizmus, úgy tükröződik a döntésekben mind több ezer ember véleménye. Demokratikus döntéselőkészítés nem képzelhető el viták nélkül. Tudunk-e vitatkozni? Ha a vita szavunkhoz kapcsolt sokféle jelzőt sorra vesszük, kínálkozik a válasz: igen is, meg nem is. Mert ugye van érdemi és formális, megalapozott és személyeskedő, okos megegyezéssel és hatalmi szóval záruló vitánk — és még korántsem teljes a példatár. Tudjuk persze, hogy mi szükséges a jó vitához. Először is megvitatás_ ra érdemes kérdés. Nyilvánvaló igazságot vitára bocsáta- . ni dőreség. Hogy éppen felhős-e az égbolt, arról egyszerűen meggyőződhetünk, nincs miért „ütköztetni” az azonos véleményeket. Olykor megfeledkezünk róla és rendre hangzanak el az ilyen-olyan megbeszéléseken: „egyetértek az előttem szálaiéval”, majd a „miben nem értek egyet” kimerítő taglalása következik, aztán a „vitazáró”. A vitához felkészültség is kell, megfelelő tájékozottság. Könnyű úgy „meggyőzni” — lehengerelni — a hallgatóságot, ha az előadó érveit nem tudja követni. Vagy azért, mert az érvelés szándékoltan * „magasröptű” vagy azért, mert a vitapartnerek nem vettéfí a fáradságot, nem győződtek meg az információk hitelességéről. Alapkövetelményként említendő a partner személyének és véleményének tisztelete. Nincs értelme vitázni azzal, akiről föltételezem, hogy úgyis csupa badarságot mond, akinek a véleményére nem adok. És ami már nehezebb lecke: azért, mert valaki másként vélekedik, mint én, nincs jogom érvként felsorolni a témához tartozó emberi gyengéit, más ügyben elkövetett hibáit. Azaz nincs jogunk a személyeskedésre. Félreértés ne essék: az indulatnak, a szenvedélyességnek helye van, a meggyőződés nemcsak értelmi, hanem érzelmi töltetű is. Igenis fáj, rosszul esik, ha va-' lamiben nincs igazunk. Hiába is tagadnánk, a vitában alulmaradni, mindig vereség is, ám különös kudarc ez, hiszen egyúttal nyertessé is válunk — jobb megoldás birtokosává. A véleménynyilvánításhoz megfelelő alkalom is kell, divatos szóval élve fórum, vitára kész közösség. Abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy nincs okunk panaszra, közügyekben, munkahelyi kérdésekben van lehetőségünk éppen elég a megszólalásra. Tanácskozások, értekezletek, társadalmi szervezetek által rendezett gyűlések, ifjúsági parlamentek, tanácstagi képviselői fogadóórák és a többi várják észrevételeinket. Élünk-e eléggé beleszólási jogunkkal? Kell bizonyos bátorság a nyilvános megszólaláshoz, még akkor is, ha nincs okunk feltételezni, hogy véleményünkkel netán valakinek az érdekét, presztízsét sértve, visszakapjuk a kölcsönt; magyarán megtorlással él, akinek ellentmondunk. A közszereplésnek van bizonyos kockázata. Egyebek között az, hogy közzétesszük felfogásunkat, esetleg téves vélekedésünket.' És ami nem kevésbé gátolja a nyilvános vita vállalását: világosan kell érvelnünk, fogalmaznunk, hogy a többiek értsék, amit mondunk. Ezt is tanulni kell, és éppen a gyakorlatban lehet megtanulnunk. Vitára szükségünk van. M. D.-
