Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-27 / 22. szám

1982. január 27. # PETŐFI NÉPE • 3 • Készül a Forrás-film. Az egyik*„betét” szerep­lője a monitoron. • A vágószobában Szabó Erzsébet és Pavlovits Miklós szerkesztő. ŰJ SZÉKHÁZ ÉPÜL — FILM A VETERÁNOKRÓL Látogatás a Televízió szegedi körzeti stúdiójában Regös Sándor főosztályvezető szobájában főhelyre került a sze­gedi tévések új székházának terv­rajza. Talán már számolgatja a napokat, amikor 'beköltözhetnek a korszerűnek ígérkező, valódi stúdióba. A mostani egyedülálló kény­szermegoldás a világon: egy sportcsarnok földszintjén dolgoz­nak. Amikor hatvankét hónapja ideiglenesen beköltöztek, aligha gondolták, hogy ennyi ideig tart a kényszerű álbérlet. Magam is láttam egy fővárosi sajtótájékoz­tatón a Tisza-partiak számára tervezett csodapalota vázlatát. Le sem merem írni, hogy milyen sok­ba került volna a mindentudó épület. Szerencsére igencsak vég­legesnek és alkalmasnak látszó megoldást találtak, olyat, amire a szükséges pénzt is sikerült meg­szerezni. A volt úttörőház és az ehhez csatlakoztatott új szárny minden reális igényt kielégít majd 1983 végétől. Téved, aki arra gondol, hogy a kamerával dolgozó kollégák egyet­len szóval is panaszkodtak jelen­legi mostoha körülményeikre. Miért is sopánkodnának? Elfogadható, a kezdeti nehéz­ségek után igencsak jónak minő­síthető számvetésüket milliók lát­hatták tavaly decemberben a képernyőn. Sok üdvözletét kaptunk a stú­dió ötéves fennállása alkalmából, újságolta örömmel Regös Sándor. — Számolnak velünk, idetarto- zónak érzik munkatársaimat Bács-Kiskunban, Csongrádban és Békés megyében, nemcsak itt Sze­geden. Ügyeltünk arra, hogy le­hetőleg az egész körzet nyilvános­ságot kapjon műsorainkban. El­sősorban a másutt is érdekes, máshol is tanulságos, országos érdekű eseményeket, jelenségeket értékeket próbáltuk bemutatni. Irt már a Petőfi Népe néprajzi soror zatainkról — legutóbb éppen Pol- ner Zoltán gyűjtése alapján és riporteri közreműködésével ké­szült Teknyőkaparót méltatta —, nyomon követte új kezdeménye­zéseinket. A szomszédos országok­ban élő magyar költők gyulai ta­lálkozóját éreztük egyik legfon­tosabb ügyünknek, örültünk sike­rének, 1982-ben is sor kerül ha­sonló rendezvényre. Hamarosan jelentkezik a hazánkban élő ro­mánoknak szánt műsorunk, ter­mészetesen román nyelven. — Mit tart legfontosabb belső gyarapodásuknak — ezzel a kér­déssel búcsúztam a stúdi&yezető- től. — Hivatkozhatnék sok minden­re, de azt hiszem aligha tarta­nánk itt, ha nem lenne ilyen sok­oldalú, öntevékeny, leleményes műszakunk. Noha kevesen van­nak, a karbantartáson, az adások kiszolgálásán kívül házilag bőví­tik átalakításokkal, új műszerek, készülékek fabrikálásával techni­kai lehetőségeinket. A fiatal, te­hetséges riporteri gárda kialakí­tását is nagy nyereségnek tartom. Kispál Antal helyettes stúdió- vezető az első pillanatoktól részt vétt a körzeti stúdió munkájában. Éppen az áprilisi műsortervet dik­tálja látogatásomkor. Általában három hónappal korábban végle­gesül a vetítési terv. Minél na­gyobb egy üzem, annál hosszabb a „rátartás”. Nincsenek ugyan szétosztva a vezető és a helyettes között a munkaterületek, de úgy alakult, hogy Kispál Antal a kapcsolattar­tás felelőse. — Irányításommal, társadalmi munkában készül a körzetünk legérdemesebb veteránjait 5—6 perces portréfilmekben bemutató sorozat. Bárcsak korábban gon­doltunk volna ilyen irányú köte­lezettségeinkre. Óriási emlék­anyag követeli rögzítését. A me­gyei pártbizottságokat kértük: hívják föl figyelmünket a mun­kásmozgalom idős jeleseire, a ta­pasztaltak közül a legtapasztal­tabbakra. Egyre többet foglalkoztat új otthonunk berendezése, felszerelé­se. Ha van egy kis időtök, nézzé­tek meg az épülő stúdiót. Előtte csináljatok itt is egy-két fölvé­telt, hogy majd két év múlva összehasonlíthassátok a változá­sokat. • — Köszönjük, megfogadjuk a tanácsot. És további sikereket kollégák! Heltai Nándor • Ha elkészül, itt működik majd a szegedi stúdió. (Straszer András felvételei) , * DANYIL RUDIJ: Lyuk a kerítésen Elkezdtük a ház generálta­tarozását. A rend kedvéért elő­készítettük a munkaterepet. A kerítésen pedig szemmagasság­ban lyukat fúrtunk. Hogy a járókelők benézhessenek. Tud­ják. arra járnak az emberek, és mindenáron szeretnének be­nézni: érdekes lenne tudni, mit csinálnak odabenn. Tulajdbn- képpen semmi kötzük hozzá, de hát ez a pszichológia! Tekin­tettel kéll rá lenni. Ha meg az ember nem fúr lyukat, kitör­delik a kerítést. Puszta kí­váncsiságból. Tehát lyukat fúrtunk, és munkához láttunk. Közben hallgatóztunk: a kerítés mö­gött már gyülekeztek az em­berek. Először csak egy bámult be a lyukon, később egy má­sik, aztán pedig töméntelenül sokan összegyűltek. Beszélget­nek, elvonják a figyelmünket a munkától. Mi persze fütyül­nénk rájuk, csakhogy nagyon hasznos dolgokról beszélnek, önkéntelenül is odafigyel az ember. Egy fiatal nő —csak úgy. a beszélgetés kedvéért — megje­gyezte, hogy deszkát kellene szereznie. Egyszerűen kedve szottyant rá — tipikus női sze­szély. Megtanácskoztük a dol­got, és elhatároztuk, hogy ele­get teszünk a kívánságának. Kellemetlen dolog egy nö ké­rését elutasítani. Ám azért, hogy a deszka vizes, nem ad­tunk árengedményt — nem a szép szeméért tettük! Egy bácsika téglát kért. — Én harmadik éve magam tatarozok — mondta. — Segít­senek, fiúk, ki mivel tud. Természetesen adtunk neki téglát. Tudják, nincs kőből a szívünk. Sokat azonban nem adtunk: nem egyedül neki van szüksége téglára. Igazságosnak . kell lenni. Megszerveztük, hogy álljanak sorba, merthogy rend nélkül lehetetlen dolgozni. A nép csöndben, türelmesen várt. Egy nénike azonban — hű de rá­menős! — kiszemelt magának egy W. C.-kagylót. A könyöké­vel tört utat, úgy vonszolta. — Régen szeretnék már egy ilyen kéket — vicsorogta. — Reggel óta itt rostokolok. Szemenszedett hazugság volt, mivel csak tizenkettőre hozták az anyagot. Finoman emlékez­tettük, hogy ez nem bolt — nem kell lármázni, tolakodni. Alaposan meggyötört bennün­ket. szentigaz. de jól fizetett.­Egy alak telebeszélte a fe­jünket, hogy a parkett hullá­mos, a másik meg, hogy a pa­lán repedések vannak. Akadt olyan is, aki csak járkált, válo­gatott, járkált, válogatott.' Mi­velhogy rozsdás cső jutott ne­ki. Talán mi tehetünk róla? Olyant adtunk, amilyent ka­punk. Mondtuk neki, hogy ez nem piac, itt nem lehet válogatni. Jóformán körül sem nézhet­tünk. már itt is volt az ebéd­idő. Egyébként ez mindia íav van, ha a munka szórakoztató. Követeltük, hogy oszoljanak szét, de ránk se hederítettek. — Nincs hozzá joguk — há- borogtak. — Tisztelni kell az embereket. És képzeljék, senki sem tá­gított. Nehéz dolog a kereskedelem. Ennek ezt mutasd, annak azt, csomagold be az árut, ráadá­sul még tartsd is jól nyitva a szemed. Leülni nincs idő, a lá­bad zsibbad, a torkod száraz. Es még mosolyogj is minden jöttmentre. Nem, én magam semmi pén­zért sem mennék a kereskede­lembe. Egy-két napot még csak lehet ilyen feszült tempóban dolgozni, de sokáig nem lehet bírni. Szerintem nincs nyugod- tabb foglalkozás, mint az épí­tőké. , Kisvártatva egyszerre csak látjuk, hogy elfogyott az anyag. Mindent kiárusítot­tunk. A nép meg csak egyre tó­dul. — Emberek — mondom —, menjenek haza, vagy munká­ba. Maguk is láthatják, elfo­gyott az áru, a bulldózerekkel pedig otthon nem tudnak mit kezdeni. De sehogy sem akarnak tá­gulni, csak zajonganak, és még gúnyolódnak is: — Ilyen-amolyan csavargók, vegyék csak elő a pult alól, amit eldugtak az ismerőseik­nek! Ismerjük már magukat! — Emberek — ismétlem nyu­godtan —, menjenek haza. Csak semmi izgalom. Holnap lesz újra áru. jöjjenek akkor. E szavakkal vettem a kala­pácsot. és beszögeltem a lyu­kat. Másnap reggelig. (Zahemszky László fordítása) VENDÉGÜNK VOLT Putics József nyugállományú vezérigazgató Sokan ismerték, tisztelték, amikor még a megyében dol­gozott Ma már nyugdíjas, s abból az alkalomból kereste föl a megyei pártbizottságot, hogy részt vegyen a Munkásőrség jubileumi egységgyűlésén. Ennek is oka volt, hiszen huszon­öt évvel ezelőtt részese volt a testület megszervezésének, sőt ő volt az első megyei parancsnok. Negyedszázad hosszú idő, hogyan emlékszik vissza a megalakulás körülményeire? — Az ember, véleményeim sze­rint, kétszer születik. Egyszer biológiailag és egyszer a mozga­lomban. A második születésem itt történt... Az idő eljárt, de energikussá- ga, tenniakarása, a kommunista mozgalomba vetett h'ite a régi. 1945-től sok funkciót töltött be: szakszervezeti szakmai titkár, szakmaközi titkár, járási pártbi­zottsági titkár; s 1955-től a me­gyei pártbizottság titkára. — Nagyon jól emlékszem: 1957 január elején a megyében, a vá­rosokban,, az üzemekben szinte hangos volt a ..kívánság”, hogy fegyverezzük fel a munkásokat. Mi már tudtuk: ennek szervezeti formája a Munkásőrség lesz. Én azt a feladatot kaptam, hogy a megjelent rendeletek alapján kezdjem el ezt a munkát. A szer­vezés két hullámban történt, elő­ször a megye és a járási székhe­lyeken egy-egy szakasznyi erőt hoztunk létre. Volt fegyverünk, de éppen úgy, mint a ruhánk, nem volt egységes. A Munkásőrségbe való belépés akkor igazi politikai el­kötelezettséget jelentett. Ebben egységesek voltunk, minden erőnkkel meg akartuk és meg tudtuk védeni gazdasági eredmé­nyeinket, a pártot, az újonnan kibontakozó politikát... Ez a normálisan gondolkodó, a kon­szolidációt kívánó emberekben, pártonkívüliekben is igényként jelentkezett. Már akkor, a kezdet kezdetén felnéztek a Munkás­őrökre, bíztak bennük, volt fegy­veres munkáserő és éppen ezért a MUK-ból sem lett semmi. Régi harcostársak neve került szóba, többek között Némedi Fe­renc Kecskemétről, Jámbor Pál Kiskunfélegyházáról és másoké is, akik még ma is ott vannak a testületiben, parancsnokként vagy éppen beosztott munkásőrként. — Szívesen emlékszem rájuk, de számuk egyre fogy, egyre ke­vesebben lesznek. Sokat segítet­tek, igazi kommunistához mél­tóan dolgoztak ..; A szervezés második üteme márciustól kez­dődött. A megyeszékhelyen zász- , lóalj, a járásoknál századok ala­kultak. Mondanom sem kell, igény volt erre minden üzemnél, s nyil­vánvalóan azok holtak a megha­tározók is. Erre az időre már egy­ségessé váltak a fegyverek, az üzemek zászlót adományoztak, volt ünnepélyes eskütétel, nagy tömegdemonstrációval. A május 1-i felvonulást követően megkez­dődött a kiképzés. Erre minden idő fament... Az 1957-es év első négy hónapja nagyon nehéz volt. De szabadjon egy megjegyzést tennem: a Munkásőrségnek el­évülhetetlen érdemei voltak a párt újjászervezésében és a ter­melés megindításában. Putics József 1957 őszén ismét a párt megyei titkára lett, de nem szakadt el a Munkásőrség­től. A felügyeletet ő gyakorolta a megyei parancsnokság feletti de segített a további szervezés­ben, a parancsnokok kiválasztá­sában, a kiképzési feladatok jobb ellátásában. — Életutam? — mondta moso­lyogva. — Az újjászületés után töretlen, de nem sétagalopp volt. A pártközpontban dolgoztam, majd az ÉDOSZ főtitkára lettem. Saját kérésemre kerültem vissza a termelésibe, kineveztek a Ma­gyar Édesipar vezérigazgatójává. Egy éve élvezem a nyugdíjat, a szó igazi értelmében, mert 47 évi munka — ebből 21 év párt­munkásként és 26 év az élelmi­szeriparban — után egészséges vagyok, töretlen a munkaked­vem . .. Szabad' idő? Nincs több, mint korábban. A budapesti XI. kerületi pártbizottságot és az édesipart is segítem ... Hosszú, küzdelmes életút, aktív nyugállomány. Mit tehet éhhez e sorok írója? További jó egészséget, békés öregkort. Gémes Gábor PÁLYAVÁLASZTÁS ELŐTT __________________________ K özépiskolák, szakmunkásképzők és szakiskolák felvételi rendje Országszerte csaknem 140 ezer diák készül ezekben a hetekben-hónapokban a jövőjét érintő fontos döntésre: ennyien végzik el ugyanis ebben a tanévben az általános is­kola nyolcadik osztályát. S mivel az alapfo­kú tanulmányaikat most befejezők 93—95 százaléka várhatóan továbbtanul, szinte va­lamennyien — szüleikkel együtt — arról határoznak, hogy milyen iskolatípusban, kép­zési formában sajátítsák el a választott szak­májukhoz, hivatásukhoz szükséges ismere­teket. A jelentkezési lapokat az ál­talános iskolák március 10-ig kül­dik el a középiskolák, a szakmun­kásképző intézetek, az egészség- ügyi szakiskolák, valamint a gép- és gyorsíró iskolák igazgatóinak. Minden diák csak egy továbbta­nulási lapot tölthet ki, de e nyomtatványon két középfokú oktatási intézményibe kérheti fel­vételét. Célszerű különböző típu­sú iskolákat — például gimnáziu­mot és szakközépiskolát, vagy szakközépiskolát és szakmun­kásképző intézetet — meg­jelölni, ez növelheti a felvé­teli esélyeket. Ettől eltér azoknak a jelentkezési rendje, akik a mű­vészeti szakközépiskolákban, a speciális természettudományos, illetve matematikai gimnáziumi osztályokban kívánnak továbbta­nulni, róluk két jelentkezési lap készül, s mivel ezekben az osz­tályokban jóval korábban dönte­nek a felvételről, mint másutt, elutasításuk esetén is egyenlő fel­tételekkel pályázhatnak a többi intézménybe. A jelentkezési lapok kitöltését a fiatalok, szüleik és a pedagó­gusok közös beszélgetéseinek kell megelőznie, annak érdekében, hogy olyan döntés születhessek, amely a gyerek érdeklődési kö­rén s valós képességein, alkal­masságán alapul. A továbbtanu­lási nyomtatványon különböző szociális juttatások — például diákotthoni ellátás, tanulószoba, menza — is kérhetők, az ilyen igényekhez csatolni kell a szülők jövedelemigazolását. Azokban a gimnáziumokban, ahol nagyarányú a túljelentkezés, felvételi beszélgetéseket folytat­nak a fiatalokkal, a szakközépis­kolák jelentős részében pedig úgynevezett rátermettségi vizsgát kell tenniük a jelentkezőknek. Felvételükről az általános isko­lából hozott osztályzatok, és a vizsga írásbeli, valamint gyakor­lati, illetve szóbeli részén elért pontszámok alapján dönt az in­tézmény igazgatója. Ugyancsak felvételi vizsgát tesznek a speciá­lis osztályokba jelentkezők; ilyen osztályt egyébként a következő tanévben az ELTE Apáczai Cse­re János Gimnáziuma szervez fi­zikából, illetve komplex termé­szettudományos ismeretekből, a szegedi Radnóti Miklós Gimná­zium pedig biológia-kémiából. A felvételek további menet­rendje: a gimnáziumba jelentke­zőket április 10-ig, a szakközépis­kolákba készülőket pedig április 20-ig értesítik a döntésről, s akiket az első helyen megjelölt intézmény elutasít, a második­ként megjelölt iskolától április végéig kapnak választ. A szak­munkásképző intézetekhez érke­zett kérelmek elbírálásának ha­tárideje május 15-e. A mindkét helyről elutasított diákok tovább­tanulási, elhelyezkedési gondjai­nak megoldásához a pályaválasz­tási tanácsadó intézetek nyújta­nak segítséget. A végzős nyolcadikosok mint­egy felét a szakmunkásképző in­tézetek várják, több mint egyne­gyedük a szakközépiskolákban folytathatja tanulmányait, a töb­biek pedig a gimnáziumi képzés­ben vehetnek részt. Az előzetes beszélgetések tapasztalatai sze­rint továbbra is igen népszerűek a szakközépiskolák. Bizonyos szakmák iránt nagy az érdeklő­dés, így például a közlekedésgé­pészettel, a híradástechnikával, az elektronikával kapcsolatos sza­kok, valamint a közgazdasági és az egészségügyi intézmények szá­mítanak nagyarányú túljelent­kezésre, a textilipari, vegyipari és élelmiszeripari szakembereket képző középiskolákba viszont a kívánatosnál kevesebb diák ké­szül. (MTI) KECSKEMÉTEN FEJLESZTIK A CSOMAGOLÓANYAG- ÉS DOBOZGYARTAST Minőségi változások a nyomdaiparban Várhatóan több lesz az igé­nyes, magasabb színvonalon elő­állított könyv, növekszik a szí­nes lapok, folyóiratok mennyi­sége és aránya — a nyomda­ipar ugyanis az idén elsősorban minőségi változásokat tervez termékösszetételében. Erre meg­felelő alapot teremtettek az 1981-es esztendőben — a koráb­biaknál egyenletesebb és üteme­sebb munkával — elért eredmé­nyek, és a már befejezett nyom­daipari rekonstrukció, amely­nek köszönhetően rendelkezésre állnak a korszerű technikai fel­tételek. Éppen ezért a termelés szerény mértékű, 5—6 százalé­kosra tervezett növekedését csak néhány vállalatnál kíséri számottevő fejlesztés. A Kossuth, valamint az Of­szet és Játékkártya Nyomdában folytatódik az exportárualap­bővítő beruházás, a Szikra Lap­nyomdában a fényszedés beve- zését tervezik, az Athenaeum- ban az idén befejeződik a sze­dőkapacitás korszerűsítése. A Petőfi és a Kner Nyomda a doboz- és a csomagolóanyag­gyártás növelésére újabb fej­lesztést tervez, kapcsolódva a gyógyszer—növényvédő szer és az mtermediergyártás központi fejlesztési programjához. A nyomdaipari vállalatok nem rubelelszámolású export­juk 70—100 millió forintos nö­velésének tervét is elsősorban a minőség javítására, s a ver­senyképesség fokozására — egyebek közt a megrendelések pontosabb teljesítésére — ala­pozzák. Az ágazat fontos felada­ta az idén a kiadók, a nyom­dák és a könyvterjesztők mun­kakapcsolatában meglevő fe­szültségek, érdekeltségi ellent­mondások feloldása. A nyomdaiparban a tervek szerint a dolgozók keresete az idén átlagosan 5 százalékkal nö­vekszik. A létszám előrelátha­tóan 1,3 százalékkal csökken, ami a termelés megszervezésé­ben nagyobb feladatokat ró a vállalatokra. Ezzel a tendenciá­val azonban — az Ipari Minisz­térium megítélése szerint — nem minden nyomda számolt reálisan, sőt több vállalat válto­zatlan létszámmal, vagy éppen létszámnöveléssel kívánja 1982-es terveit megvalósítani. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom