Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 3. szám

2 «I PETŐFI NÉPE « 1982. január 5. kedd események sorokban LONDON ________________________ A gazdaság lassú ütemű fel­lendülése várható az idén Nagy- Britanniában. A szakemberek az ipari termelés mintegy 4 százalé­kos növekedését jósolják. Véle­ményük szerint az inflációt sike­rül 10 százalék alá csökkenteni. Egyöntetű ugyanakkor az a vé­lemény, hogy a munkanélküliség tovább növekszik, s egyes érté­kelések szerint az év végére el­érheti a 3,25 milliót. BRÜSSZEL_______________________ A Közös Piac tíz tagállamának külügyminiszterei hétfőn délelőtt Brüsszelben megkezdték rend­kívüli tanácskozásukat Ronald Reagan amerikai elnök szovjet­ellenes intézkedéseiről, s ezek­kel kapcsolatban egységesen nyu­gati álláspont kidolgozásáról. A tanácskozáson Leo Tindemans belga külügyminiszter elnököl. BELGRAD _______________________ Z ágrábban hétfőn eltemették Miroslav Krlezát, korunk legje­lentősebb horvát és jugoszláv író­ját, akadémikust, a jugoszláv Le­xikográfiai Intézet 'igazgatóját, a Jugoszláv Föderáció Tanácsának tagját. Temetésén Joszip Vidmar akadémikus, Cvijetinn Mijatovics, az államelnökség tagja, és Ja- kov Blazevic, a horvát köztársa­sági elnökség elnöke mondott gyászbeszédet. PRETORIA ______________________ N yolc ember gyújtogatás áldo­zata lett vasárnap Dél-Afrikában, a Pretoria melletti Bapongban. Ismeretlen tettesek rázárták két színesbőrű felnőttre és nyolc gyermekükre bádogbarakkjukat, aztán fölgyújtották a viskót. A tűzvészből csak két kisgyermek menekült meg. A bestiális me­rénylet indítékai ismeretlenek. MAPUTO ________________________ M ozambik mezőgazdasága si­keres évet zárt 1981-ben. A terve­zési minisztérium előzetes ada­tai szerint a mezőgazdasági ter­melés 12 százalékos, az állatte­nyésztés 10 százalékos, az erdő- gazdálkodás 23 százalékos növe­kedést mutatott. Mario Machungo tervezési mi­niszter közlése szerint Mozambik gazdasági növekedési üteme 1981- ben gyorsabb volt, mint a füg­getlenség, 1976 óta eltelt első öt év alatt. LENGYELORSZÁG Új év a munka jegyében Lengyelországban a helyzet to­vábbi normalizálódásának jegyé­ben kezdődött az új év első teljes munkanapja. Hétfőn Varsóban zavartalanul működött vala­mennyi üzem, hivatal és a tö­megközlekedés. A közlekedési gondok enyhítésére jelenleg ki­használatlan turistabuszokat ál­lítottak forgalomba, amelyek a város külső kerületeiben lakók rendszeres munkába szállításá­ban segítenek. Nem volt fenn­akadás az áram-, a víz- és a gáz­szolgáltatásban sem. Ugyancsak hétfőn, háromheti szünet után, megkezdődött a ta­nítás az általános és a középis­kolákban. Az egyetemeken, mint ismeretes, a tervek szerint ja­nuár 8-án kezdődik meg az okta­tás a hallgatók egy része, főként a végzősök számára. Az általános és középiskolákban az érvényes tanterv szerint folyik majd a ta­nítás. Mint a PAP hírügynökség be­számolt róla, a lengyel néphad­sereg katonái továbbra is az élet minden területén segítik a lakos­ság ellátását. Ugyancsak a PAP jelentette, hogy a hadsereg meg­takarítás révén bizonyos meny- nyiségű üzemanyagot és motor­olajat bocsátott saját készleteiből a népgazdaság, főként az élelmi­szer-szállítás rendelkezésére. Min­denütt, ahol szükség van rá, ka­tonai mentőautók is részt vesz­nek a betegszállításban, és kato­naorvosok működnek az olyan falvakban, ahol egyébként nincs helyi orvosi ellátás. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának eddigi tevékenysége felveti a kérdést: milyen intéz­kedések történtek Lengyelor­szágban annak érdekében, hogy az olyan alapvető értékek, mint a törvény, a rend és a munka egyre inkább életünk tartós ele­meivé váljanak — teszi fel a kérdést a Trybuna Ludu hétfői számában megjelent cikk. December 13-án az volt a leg­lényegesebb, hogy elhárítsuk a konfrontációt, amely nemzeti tra­gédiához vezetett volna. Lehetet­lenné vált volna bármilyen konst­ruktív program megvalósítása olyan politikai erők tevékenysé­ge közepette, amelyek a szocia­lista állam szétzúzását tűzték ki célul. A körülmények tehát úgy alakultak, hogy a legfontosabb feladat a rend biztosítása lett — írja a varsói lap, majd így foly­tatja: csak a rend körülményei között lehet a gazdasági és a tár­sadalmi kérdések megoldására összpontosítani. A varsói lap a továbbiakban emlékeztet arra, hogy december A ROMÁN GAZDASÁG (I.) Beruházásra: egybillió lej Nicolae Balcescu, az 1848-as havasalföldi román forradalom vezéregyénisége ekként ír: „A Kárpátok hegyeinek legmagasabb csúcsai közt büszke, és az Isten teremtette összes földi tájak kö­zött a legáldottabb ország terül el----Bármerre tekintünk, elra­g adó kép gyönyörködteti a sze­met: meredek sziklák, óriási hegységek, amelyek csúcsai a fel­hőket simogatják, sötétlő erdők, zöldellő rétek, illatos mezők, hű­vös hegyek ... E hegyek gyomjá­ban rejtőznek kincsei: a só, vas, ezüst, réz, ólom, higany, cink, an- timon, arzén, kobalt, tellur, és végül mindnyájuk között a leg­drágább fém: az arany. Ezt látod csillogni még az út sarában is'’. A Balcescu által emlegetett gazdagság — amelyet ma már nem annyira a hegyek, mezők láttán, hanem inkább a statiszti­kai kiadványokat lapozgatva ér­zékelhetünk — sorolta Romániát az őt megillető helyre: az ipari - agrárországok sorába. Éz az or­szág jó néhány ásvány kiaknázá­sában, jó néhány termék előállí­tásában a világ élmezőnyébe küz­dötte föl magát. A fóildgáz, a barnaszén és lignit kitermelésé­ben, a napraforgó, a kender, a len, a kukorica és a szőlő ter­mesztésében az első tíz ország között van, kősóbányászata, nyersvas- és acéltermelése, bur­gonya- és cukorrépatermesztése, továbbá sertés- és lóállománya a világ első' húsz országa közé emeli. A múlt örökségének, az elma­radottságnak a felszámolását gyors ütemű iparfejlesztéssel, korszerű külföldi berendezések vásárlásával kívánják megoldani. Az iparfejlesztést leginkább a be­ruházásokon keresztül követhet­jük nyomon: az 1980-as évvel zá­ruló tervidőszakban egybillió lejt költöttek új egységek építésére. Egymilliónál is több új munka­hely létesült, jórészt az iparban, öt év alatt 20—80 százalékkal növelték az ipari termelést. Kü­lönösen a nehézipar, az építő­anyag-ipar és a kohászat fejlő­dött: évente 13 százalékkal nőtt az építőanyagok termelése, a gépgyártás, és a fémfeldolgozás, 9—10 százalékkal termeltek töb­bet a könnyűiparban, a vegy­iparban és a vaskohászatban. Összességében eredményesen zárták az ötéves tervet, de az olajválság, s a világgazdaság pangása felszínre hozta a román iparban is jelentkező gondokat. Ezek legfontosabbika, hogy a ha­talmas költségekkel létrehozott ipari beruházások termelése — sok esetben — import nyers­anyagra épül. A kohászat az olajfinomítás, a textilipar felé- ben-harmadában importot igé­nyel. A behozott termékeknek több mint fele üzemanyag, nyersanyag és fém. Tavaly 177 milliárd lejt tett ki az import, (kétszerese az öt évvel ezelőtti­nek) ' ugyanakkor az exportból származó bevétel csak 162 és fél milliárd lej volt. Nem Románia az egyetlen ország, amely mosta­nában deficittel zárja kereskedel­mi mérlegét, s amely ezért kül­földi Ikölcsönökhöz folyamodik. De a kölcsönök, s méginkább a kamatok visszafizetése 'csak jó minőségű, exportképes ipari ter­mékek előállítása, vagy nagy mennyiségű élelmiszer exportá­lása révén lehetséges. Romániá­nak egyikből sincs túlságosan sok. Ebben a nehéz gazdasági hely­zetben Románia nem fékezi az ütemet. Ellenkezőleg: a tervek továbbra is példátlanul merész fejlesztést tűznek ki célul. Az 1080-ashoz viszonyított 1985-ös előirányzat például a nemzeti jö­vedelem 40 százalékos, az ipari termelés 55—60 százalékos, a kül­kereskedelem 50—55 százalékos növelését szabja meg. A beruhá­zásokat — öt év alatt — az előző ötéves tervéhez viszonyítva 30— 35 százalékkal tervezik növelni. S miközben Románia fejleszt, beruház, a világpiacon • továbbra is a regresszió uralkodik. Nehe­zebb a termékek értékesítése, kü­lönösen, ha — mint az Előre, a 31-én a Nemzeti Megmentés Ka­tonai Tanácsa — arra törekedve, hogy meghatározza a hetvenes évek válságának kialakulásáért vétkes személyek felelősségét — javasolta a szejmnek, hogy hoz­zon létre állami bíróságot. A szükségállapot bevezetését elren­delő december 12-i dekrétum elő­irányozza a különleges büntető­jogi felelősségrevonást az állam és az állampolgárok ellen végre­hajtott bűncselekményekért. A szükségállapotból fakadó rendel­kezések érvényesek a Lengyelor­szág politikai és gazdasági érde­kei ellen elkövetett bűncselek­ményekre, valamint az olyan bűn­tettekre, mint a társadalmi tu­lajdonnak okozott, 100 ezer zlotynál nagyobb kár, a statisz­tikai adatok meghamisítása és a spekuláció. Gyorsított eljárást ve­zettek be a garázda, a spekuláns és a kalandor elemek ügyében. A szükségállapotot elrendelő dekré­tummal párhuzamosán rendele­tet hoztak arról is, hogy kegye­lemben részesítik néhány, politi­kai okból — még december 13-a előtt elkövetett — bűncselekmény elkövetőjét. Mindezek az intéz­kedések a dolgozók érdekeit szol­gálják, és tényekkel bizonyítják: a katonai tanács kész arra, hogy megállítsa a válságot, csökkentse az emberek mindennapi gondjait. Bronislaw Geremeknek, a „Szo­lidaritás” vezető tanácsadójának soha semmi köze nem volt a munkásosztályhoz — állapítja meg a Zolnierz Wolnosci, a len­gyel néphadsereg lapja legutóbbi számában. Dr. Bronislaw Geremek úgy került vezető posztra a szerve­zetben, hogy Jacek Kuron, annak tényleges vezetője, a KOR-féle vonal képviselője bizonyos okok miatt nem tölthette be a tanács­adói csoport vezetőjének poszt­ját, ezért a , tisztség birtokosa Geremek (Kuron közeli barátja) lett, aki a Lengyel Tudományos Akadémia középkori történelem és kultúra tanszékének vezetője volt. Párizsi tanulmányútja során Geremek — különböző ismeret­ségeinek hatására — mind töb­bet foglalkozott azzal a politiká­val, amely teljesen ellentétes ko­rábbi lengyelországi politikai te­vékenységével. 1977-ben Gere­mek újabb külföldi tanulmány­utat tett, ez alkalommal az Egye­sült Államokban. Két év eltelté­vel új ismeretekkel tért vissza — tegyük mindjárt hozzá: nem tu­dományos ismeretekről van szó! — és teljes lendülettel bekapcso­lódott a KOR tevékenységébe, szocialista- és lengyelellenes ak­namunkába kezdett, erre. még saját lakását is rendelkezésre bo­csátotta. 1980. augusztusában Geremek sietve belépett a „Szolidaritás” vezetői testületét képező tanács­adói csoportba. Teljes odaadással dolgozott e politikai maffia győ­zelemre juttatásáért, amely egy­re erősebb pozíciókat foglalt el a szakszervezetben, végül teljesen kisajátította azt. A „Szolidaritás” kongresszusán Geremek a szak­értői gárda szószólójaként lépett fel. Geremek — Walesával együtt — még á kongresszus előtt beje­lentette: „a kongresszus alapvető feladatának azt tartom, hogy be­bizonyítsuk: van programunk az ország számára, képesek vagyunk az ország megmentésére”. Arról, hogy Geremek és a vele egy platformon levők szerint ho­gyan kellett volna Lengyelorszá­got megmenteni, a „Szolidaritás” dokumentuma mindent elmond: komolytalan elméletek összevisz- szasága, helyenként utópista és kalandor elképzelésekkel tűzdel­ve. A program egy szóval sem említette a munkások érdekei­nek képviseletét a szakszervezet­ben. Ehelyett a Geremek—Kuron terv annak a politikai harcnak konkrét stratégiája volt, amely céljául a lengyel állam megsem- rpisítését, a párt és valamennyi szocializmust igenlő erő szerepé­nek visszaszorítását, a kapitaliz­mus visszaállítását tűzte ki — ír­ja a Zolnierz Wolnosci. A Lengyel Egyesült Munkás- ■ pártnak most, fél évvel a IX. kongresszus után fel kell újítania az egységéért folytatott harcot, mégpedig a történelmileg egyet­len lehetséges alapon, a IX. kong­resszus határozatainak alapján. Fonák helyzet, hogy a lakosság széles rétegei jelenleg nem értik meg: végső soron az ország jövő­je attól függ, hogy a párt miként tartja magát e kongresszus ha­tározataihoz — írja a Trybuna Ludu hétfői számában. Ebben az összefüggésben kell vizsgálni azt is, mi is történjék a „Szolidaritás”-sal — hangsú­lyozza a cikk szerzője. A szerve­zet jövője kizárólag üzemi akti­vistáitól függ. Ha ők megértik, hogy tevékenységükre a dolgozók millióinak szüksége van, ha meg-, értik, hogy a megreformált gaz­daság fontos szakszervezeti in­tézkedéseket is lehetővé tesz, és ha megértik, hogy a szocializmus­ban a szocializmusért, nem pedig ellene kell harcolni, akkor a „Szolidaritás” sorsa aligha válik el a jövőben Lengyelország sorsá­tól. MOSZKVAI VÉLEMÉNY Fegyverkezés és munkanélküliség • Az ötödik ötéves terv időszakában egybillió lejt költöttek új be­rendezések építésére. NYUGATON a fegyverkezési verseny igazolására gyakran em­legetik, hogy jelentős munkaerőt foglalkoztatnak katonai területen. Az ENSZ felmérései szerint a hadiiparban világszerte valóban hatvanmillió ember dolgozik, mégpedig épp a dolgozók legma­gasabb szakképzettségű rétege. A kutatások azonban azt is bizo­nyítják, hogy a katonai kiadások növekedésé kevesebb munkaal­kalmat teremt, mint az ipar bé­kés ágazatainak fejlődése. Ame­rikai értékelés szerint 1970—74- ben a katonai célokra fordított egymilliárd dollár 45 ezer mun­kahelyet eredményezett az ipar­ban, illetve 58 ezer munkahelyet az állami intézményeknél, míg ugyanilyen összeg ráfordításának eredményeképpen a békés célú iparágakban 59 ezer, illetve 88 ezer munkahely jött létre. Ily módon a katonai kiadásokra for­dított minden egymilliárd dollár 14 ezer ipari, vagy 30 ezer köz- igazgatási munkahely kiesését je­lenti. A jelenség oka az, hogy a katonai célú termeléshez lénye­gesen magasabb összegű beruhá­zásokra van szükség, mint a pol­gári szükségleteket - kielégítő iparban. AMERIKAI szakvélemények szerint az USA lakosságának hatvan százaléka olyan államok­ban él, amelyekben a katonai ki­adások növekedése miatt mun­kahelyek százezrei szűnnek meg. Ilyen állam például New York, Illinois, Michigan, Ohio és Penn­sylvania. A katonai kiadások növekedé­se számos más iparágban akadá­lyozza az új munkahelyek létesí­tését, különösen az olyanokban, mint az építőipar, a szolgáltatás stb. A szakemberek számításai sze­rint a hadikiadások csökkenése, a felszabaduló munkaerő békés célú iparágakban történő felhasz­nálása növelné a foglalkoztatott­ságot. Amerikai értékelések sze­rint például a katonai kiadások 30 milliárdos csökkentésével 718 ezer munkahelyet lehetne létesí­teni. A HADIIPARBAN foglalkozta­tott szakemberek jelentős részét minden különösebb nehézség nél­kül foglalkoztatni lehetne a bé­kés célú iparágakban. Az USA egyik rakétaipart vállalatánál végzett felmérés azt bizonyítja, hogy a vállalat 127 szakmájából 121-et — némi átképzés után — használhatnának békés célú ter­melésre. A tudományos-műszaki szak­emberek jelentős részét alkal­mazzák a hadiiparban. Az ENSZ adatai szerint a világon több mint '400 ezren foglalkoznak ka­tonai kutatásokkal, ami a világ tudományos munkatársainak és mérnökeinek 25 százalékát jelen­ti. A hetvenes évek elején a ka­tonai iparban minden ezer mun­kásra 74 tudományos kutató ju­tott, míg a polgári iparban mind­össze'10. Mint látjuk, a tudomá­nyos kutatómunkát sokkal job­ban militarizálták, mint a gazda­ság egészét. Felmerül tehát a fog­lalkoztatottság problémája azok­nál a tudásoknál, mérnököknél és technikusoknál, akik jelenleg a katonai iparban dolgoznak. A becslések szerint a leszerelés je­lentősen növelné ezeknek a szak­embereknek a foglalkoztatottsá­gát, mivel a tudomány és techni­ka eredményeit a jelenleginél jó­val szélesebb körben használná fel a békés célú ipar. A tudomá­nyos dolgozók képiességeiket ki­fejthetnék korunk olyan fontos problémáinak megoldásában, mint a környezetszennyezés, az óceánok meghódítása, az energe­tikai, nyersanyag-, szállítási és élelmezési kérdések, a fertőző be­tegségek elleni küzdelem stb. MINDEZEKBŐL tehát az is ki­derül, hogy nem igaz az az állí­tás, mely szerint a hadiipar biz­tosítja a foglalkoztatottságot. El­lenkezőleg: a fegyverkezési ver­seny azoknak az anyagi eszkö­zöknek az értelmetlen elpazarlá- sát jelenti, amelyre az emberi­ségnek oly nagy. szüksége lenne számos szociális kérdés, így pél­dául a foglalkoztatottság problé­májának megoldásához is. (APN) Letartóztatták a megbuktatott ghanai elnököt Hétfőn letartóztatták Hilla Li- mannt, a szilveszter napján puccsal megbuktatott ghanai el­nököt — jelentette be az accrai rádió. A rádió jelentése szerint Li- mannt Kofori Duában (Accrá­tól északra) fogták el, amint há­rom testőrével együtt gépkocsin megpróbálta elhagyni az orszá­got. A volt államfőt a fővárosba szállították és — Elefántcsont­partra érkezett hírek szerint — házi őrizetbe vették. A Jerry Rawlings repülőszá­zados vezette Ideiglenes Nemzeti Védelmi Tanács korábban felszó­lította a megbuktatott kormány tisztségviselőit, hogy saját biz­tonságuk érdekében azonnal je- léntkezzenek valamelyik ren­dőrőrsön vagy laktanyában. Ghana katonai vezetői megszi­lárdították az ország feletti ha­talmukat, és a lakosság jelentős hányadának támogatását élve­zik — derül ki az Accrából ér­kezett jelentésekből. A főváros­ban nyugodt a helyzet, a foszto­gatások, a hadseregen belüli ki­sebb nézeteltérések megszűntek. Az accrai rádió jelentése szerint eddig a régi kormány 27 tisztség- viselője — köztük négy miniszter — tett eleget az új vezetés felszó­lításának, hogy a hivatalnokok — saját biztonságuk érdekében — azonnal jelentkezzenek vala­melyik rendőrőrsön vagy lakta­nyában. Az Ideiglenes Nemzeti Védelmi Tanács feltehetően azért tette közzé a felhívást,' mert tar­tani lehetett attól, hogy lakosság­nak .a katasztrofális ellátási hely­zet miatt feldühödött legszegé­nyebb rétege bosszút állt az eddi­gi vezetőkön. Az Ideiglenes Nemzeti Védelmi Tanács összetételéről egyelőre semmit sem tudni. Az ország határait változatlanul zárva tartják, szünetel a nemzetközi légiforgalom, és akadoznak a távközlési kapcsolatok a külföld­del. Megalakult az új egyiptomi kormány magyar nyelvű román lap írja —: „az éves terv időarányos tel­jesítésében lemaradások vannak a széntermelés, a hengerelt áruk, bizonyos vegyianyagok, villany- motorok és technikai berende­zések gyártása terén. Sok terme­lőegység még mindig magas anyagráfordítással állítja elő ter­mékeit, és sok a tennivaló a mi­nőség, a versenyképesség javítása terén is”. A ■ román gazdaságnak tehát nemcsak a világgazdaságban je­lentkező tendenciákkal, hanem az önnön termelésében jelentkező hibákkal is meg kell küzdenie. Jakab Klára (Következik: A kohászat gond­jci.) Hoszni Mubarak egyiptomi elnök vasárnap este elfogadta Fuad Mohieddin újonnan kineve­zett miniszterelnöknek az új kormány összetételére vonatkozó javaslatát ,és ezzel megalakult az új kabinet. A 33 tagú kormánynak 12 új tagja van. Nincs változás a kül- ügy- és a hadügyminisztert posz­ton. A belügyi tárca élére Hasszán Abu Basa tábornok, az állambiz­tonsági szolgálat eddigi vezetője került. A kormány átalakítását Mu­barak elnök mindenekelőtt a gazdasági problémák megoldására határozta el. Így a kabinet új tagjai gazdasági szakemberek kö­zül kerültek ki. A beruházási és nemzetközi együttműködési tár­ca irányításával Mohammed Abdel Fattah Ibrahimot, a köz­ponti bank igazgatóját bízták meg és egyúttal ő lett a gazdasá­gi és pénzügyekért felelős minisz­terelnök-helyettes is. Abdel Ráz­zák Abdel-Meguidot, aki mos­tanáig a gazdasági ügyeket irá­nyító miniszterelnök-helyettes volt, mefigyelők szerint azért tá­volították el a kormányból, mert eltökélten kiállt a Mubarak el­nök által több ízben bírált „nyi­tott kapuk” gazdaságpolitikája mellett. A gazdasági, a pénzügyi, az ipari és a tervezési miniszté­riumok élére egyetemi tanárokat neveztek ki, közülük hárman elő­ször kerültek be a kormányba. Mubarak jelenlétében hétfőn letette a hivatali esküt Fuad Mohieddin új kormánya. Az es­kütétel után az államfő fogadta a minisztereket. Ugyanaznap Mubarak találko­zott Charles Percyvel, az ameri­kai szenátus külügyi bizottságá­nak elnökével. A tanácskozás részleteit nem hozták nyilvános­ságra. Percy közel-keleti útjá­nak előző állomása Amman volt, ahol a térséget érintő fontosabb kérdéseket vitatta meg vendéglá­tóival. A Szadat gyilkosai ellen indí­tott per védőügyvédjei hétfőn úgy döntötték, hogy ismét ellát­ják a vádlottak védelmét. Mint már beszámoltunk róla, az ügy­védek december 29-én kivonultak a tárgyalásról, tiltakozásul a per vezetésének módja ellen. A tár­gyalást kedden folytatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom