Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-22 / 18. szám

1982. január 22. • PETŐFI NÉPE • 5 KODÁLY TANÍTÁSÁNAK SZELLEMÉBEN Előkészületek a 100. évfordulóra Az idén töltené be századik életévét Kodály Zoltán. Kecs­kemét, a szülőváros — főleg az örökséget ápoló zenepeda­gógiai intézet jóvoltából — változatos eseménynaptárt állí­tott össze a centenáriumra. A hazai és nemzetközi javaslatokat megvitatta az év ele­jén megalakult országos emlékbizottság. Ennek tagjai kö­zött dolgozik dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke, Katanics Sándor, az MSZMP megyei bizott­ságának titkára és Erdei Péter, a Kodály Zoltán Zenepeda­gógiai Intézet igazgatója is. Vaskos terv tartalmazza a vár­ható rendezvényekét. Kecske­mét neve gyakran szerepel a la­pokon. Az országos összeállítás­ból hiányzott viszont Dunapa- taj, ahol 1966 tavaszán művelő­dési házat avatott a Mester, s az emléktábla örök időkig hirdeti ezt. A hiány sürgős pótlásra szo­rul. A megemlékezés kegyelete mellett azért is, mert jórészt a helyi kezdeményezésű, a sajátsá­gos hagyományokat figyelembe vevő eseményekkel el lehet ke­rülni. hogy a kampányok ismert mellékhatásai vegyüljenek a 100. évforduló valóban ünnepi per­ceibe. Nemzetközi mércével Nem hiányozhat és nem is hiányzik a szülőváros azokból a programokból sem, amelyekről azt szokták mondani, hogy nem­zetközi érdekek kapcsolódnak hozzá. A hatásuk mindenképpen, s részben a szervezésük is túlmu­tat az országhatárokon. Meghívásos zeneszerzői pályá­zatot hirdetett meg például a Nemzetközi Kodály Társaság. Ma­gyar, angol és japán zeneszerzőt kértek fel egy-egy ötperces gyer­mekkori kompozíció megírásá­ra. A bemutatót a december 16-i születésnapra, vagy a közelébe tervezik Budapesten és Kecske­méten. Sokkal hamarabb július 4— 24-e között rendezi meg 1982-es nemzetközi kórustáborát a Ko- dály-intézet, az IZB-szervezet és a KISZ megyei bizottsága. A ma­gyar és külföldi résztvevőkből ál­ló kórus fölkészül az akkor ép­pen Pécsett működő Nemzetközi Zenei Tábor zenekarával Kodály: Budavári Te Deum című művé­nek előadására. A közös koncert színhelyei: Pécs, Kecskemét és a főváros. A kórustábor megnyitá­sát egy hét múlva követi, s eny- nyivel tovább is tart a Nemzet­közi Kodály Szeminárium a hí­rős városban. Az idén jubileumi alkalmához érkezik a kétéven­te sorra kerülő esemény a Ko- dály-intézet rendi zésében. A ti­zedik találka-..-a iöbb, mint két­száz résztvevőt várnak a világ minden részéből. Ezeknek a programoknak a jel­legéhez illeszkedik az IZB nem­zetközi szervezetének egyhetes közgyűlése, július derekán. Az eszmecserének Kecskemét ad otthont, s ide látogatnak a hazai Kodály-társaság és a Magyar Tu­dományos Akadémia nemzetkö­zi kongresszusának résztvevői is a születésnap előestéjén. Helyben és másutt Bács-Kiskun megyéhez kap­csolódó nemzetközi, országos és helyi események természetesen válogatás nélkül szólnak az itt lakókhoz is. Jó lenne, ha az él­ményekből és várható tanulsá­gokból kinek-kinek jutna szán­déka szerint. Ily módon a többi közművelődési intézménynek is érdemes felzárkózni az igények­hez, Hiszen a zene sohasem tört kizárólagosságra, a társművésze­tekkel együtt képes igazán ki­fejteni magatartás-formáló hatá­sát. Úgy tűnik, hogy lesz mihez kapcsolódniuk mindazoknak, akik valami művelődési többlet­ben reménykednek az idén. Szep­tember elején rendezi meg Kecs­kemét város Tanácsa a hagyomá­nyossá vált népzenei találkozót. A Megyei Művelődési Központ emlékhangversenynek ad otthont: október 1-én, a zenei világnapon a kecskeméti szimfonikusok lép­nek fel. A születésnapi díszhang­versenyt pedig az Országos Fil­harmónia szervezi. Marad esemény a jövő esz­tendőre is, amikor az ének-ze­nei általános ’iskolák kórusai­nak országos fesztiváljára kerül sor a KÓTA, a megyei és vá­rosi tanács, valamint a Kodály- intézet előkészítésében. A se­regszemléit országos válogató előzi meg, Kecskeméten a leg­jobb kórusok lépnek fel, s a hangversenyeket tanácskozás egészíti ki. Továbbképzések indulnak A hetedik esztendejébe lépő kecskeméti Kodály-intézet leg­fontosabb célja, hogy idehaza és az országhatárokon túl segít­se a névadó életművéből fa­kadt zeneoktatási eljárások mi­nél szélesebb körű elterjeszté­sét, és helyes irányú továbbfej­lődését. Ezek megvalósítását szolgálja a felújított kolostor­épület falai között folyó oktató munka. is. Továbbképző tanfo­lyamok, időszakos szemináriu­mok és konferenciák jelentik a legfontosabb alkalmakat. Külföldről általában húsz hall­gatót szoktak fogadni, akik szeptembertől júniusig tanul­mányozzák a világszerte Hódító Kodály-módszert. Az idén hu­szonhaton vannak, 15 országból. A kiküldő államok sorába tar­tozik Anglia, Ausztrália, Bolí­via, y Dánia, Japán, Kanada, NDK, NSZK, Norvégia, Svájc. A centenáriumi évben növek­szik a továbbképzések magyar résztvevőinek száma is. Eddig csaknem 650 hazai énektanár gvarapíthattja Ifölkészültségét a nyaranta visszatérő szemináriu­mokon. A korábbi kéthetes idő­tartam háromra bővül az idén. A színvonaljavító törekvések újabban kísérlettel egészültek ki. Négy megyéből toborzódott az ,a pedagóguscsoport, amely tanév közben is bentlakásos tanfolyamon vesz részt, kétszer két héten át. ők — Bács-Kis­kun, Csongrád, Szolnok és Pest megye „küldöttei” — nyáron, a többiekkel együtt tesznek pon­tot továbbképzésükre. A szemináriumok előadásait külön kötetekben, füzetekben jelenteti meg a intézet. Az idén a tizennyolcadik magyar nyelvű kiadványaik várható. Az előz­mények között' szerepel többek között az Ady—Kodály emlék­napok anyaga. Bartókról és Ko­dályról Lendvai Ernő írta meg négykötetes művét. Barkóczi Ilona és Pléh Csaba Kodály ze­nei nevelési módszerének össze­hasonlító pszichológiai vizsgá­latával foglalkozott: külön könyvben olvashatók az ének­zenei, Zrínyi és Czallner téri is­kolákban szerzett tapasztalatok. Most Kodály és Kecskemét cím­mel is szerepel kiadvány a vá­rosi tanács terveiben. I-esz mit tenni tehát a szülő­városban. Az intézet tanárai ezért az év legnagyobb részét itthon töltik. Ahová mégis ellá­togatnak, ott a századik évfor­duló megcélzott hatásához is hozzájárulnak, Gábor Lilla pél­dául a duisburgi egyetemen tart előadásokat három hóna­pon át az NSZK-ban. Mások norvégiai és angliai utazásokat használnak fel a Kodály-tanitá- sok megismertetésére. H. F. köw % » spoí í Pintér Lajos új kötete IT étszeresen jelképes Pintér Lajos új lírai kötetének a címe (Európai diákdal). Egyrészt jelzi a faluról városba került köl­tő táguló világát, a felnőtté érés egyik bizonyítékául, másrészt el nem titkoltan kifejezi a költőnek a felnőttségben is megmaradt — olykor kedvesen hetyke — fia­talosságát. A nagyvilág birtokba vételére törekvés jellemzi Pintér líráját egyfelől. S másfelől: megőrizni, féltve óvni a múltat, s emberib­bé tenni a jelent. Pontosabban félig-meddig magányban, oly­kor bezárkózva, gyanakodva és rettegve, azonosulni múlttal, je­lennel, és ugyanakkor óvatos bi­zakodással tekinteni a borzon­gásokat, félelmeket is ígérő jö­vőre. A Forrás Könyvek sorozat új kötetében a költő a legutóbbi öt esztendő lírai termését adja köz­re. A műfajilag változatos ösz- szeállításban — dal, szonett, elé­gik, képvers egyaránt megtalál­ható benne — érdekes kettősséget vesz észre hamar a figyelmes ol­vasó. Egyrészt a kozmikussá nö­vesztett képek — csillagok, égi utak, vonuló madarak, siető sze­lek, szivárványok, álombéli tá­jak vannak jelen, másrészt gö­röngyös a levegő, szárnyatört a fácán, és a csontvázú országban csonttörő a szerelem, egérrágta az élet. Továbbá a költőt béklyó­zott álom kíséri, és torkot szorí­tó vaskéz riogatja. És a vaksi egek alatt — így látja olykor — fekete a fű, lassú a rettegés. Rokonszenves ez a dialektikus többarcúság. Az, ahogyan a köl­tőnél az emelkedett hangvételt, a diadalmas szárnyalást kiegé­szíti a földönjárás, a dolgok reá­lis, szépítésmentes számbavéte­le; majdnem azt mondtam: lel­tározása. Talán az ebbéli igye­kezetnek róható fel, hogy olykor a szép, s élményt adó sorok közé be-becsúkzik egy-egy elítélendő közhely. Az „emelt fővel járj”, a „szent pillanat”, a „hétköznapi kis csaták”, a „ködbevesző mesz- szeség” például. S talán azért ke­rültek be a versekbe az olyasfaj­ta, erőltetetten eredetieskedő sza­vak, mint a „hesszint", a „fú- vint”, az „ákombákomi” és a „bukkseggel”. Kormos István, Szilágyi Do­mokos, Illyés Gyula és Nagy László nyilvánvalóan hatottak a költőre, saját hangjának keresé­se közben. S úgy tűnik, hogy Ju­hász is, Pilinszky is és Zelk is. Néprajzi-népművészeti ihletésű verseiben ez kitapintható. A nagy költőelődök, a tekintélyes kor­társak példája szent előtte. Ami­kor legbelső lírai énjéről felleb­benti a fátylakat, nem tudja, nem is akarja titkolni a mély nyomot hagyó hatásokat. Ez abban is megmutatkozik, hogy fegyelme­zetten, tudatosan építkezik a ver­sekben. Amikor üzen neki a ten­ger, a szerelem, s várja őt a tá­voli sivatagi táj, amikor a távo­li vidékekre induló Rimbaud alakját idézi elénk, még olyan­kor is mértéktartó a hanghordo­zásban. Mint a legtöbb hasonló kötet, ez is egyenetlen, ami a költemé­nyek színvonalát illeti. Vannak kivételesen jó, maradandó él­ményt nyújtó versek. (Zsiráfos nyakkal a hegyek, Ezerkettedik éjszaka, Tükörbe néző stb.). És akadnak halványak, kevésbé ha­tásosak. (Tengerszem, Valaki súg­ja, Tiltóidő.) A kötet legtöbb ver­se azonban együttesen bizonyít­ja, hogy Pintér az elmúlt évek­ben — mellesleg kecskeméti évei alatt — érett költővé, tudatos és elkötelezett alkotóvá lett. Tetszik a kötet szerkesztése, a versek ciklusos elrendezése. A gyermekkort idéző, az ifjúsági évek eseményeit felelevenítő, az érett férfikor felelősségét hang­súlyozó, s a töprengő-filozofáló lírai alkat önmaga-megmutatá­sát célzó versek egy-egy ciklus­ban, remek összhangban vannak, kiegészítik és felerősítik egy­mást. Külön elismerő szavakat érdemel a kötet tetszetős kiállítá­sa, mely a Petőfi Nyomdát di­cséri. Varga Mihály •) l I ÖKŐÉLET Egyenruhák, jelvények, zászlók Megyénkben csaknem hatvan­ezer kisdobos és úttörő tevékeny­kedik, 174 csapatban. Kecskeméten két helyen is vár­ja az Ezermester és Űttörőbolt a kisdobosokat,' úttörőket, ifjúgár­distákat, mozgalmi vezetőket. A Petőfi Sándor utcai boltban ép­pen úgy, mint a Nagykőrösi ut­cában az egyenruhák minden kelléke folyamatosan kapható. Most a Nagykőrösi utcai boltba látogattunk el, hogy Kokovai Ist- vánné üzletvezetőtől megkérdez­zük: mit kínálnak a fiataloknak. — Elsőrendű feladatunknak tartjuk az egyenruházati cikkek árusítását, mind az ünnepi, mind a tábori változatot. Minden igényt ki tudunk elégíteni ing­ből, nadrágból, szoknyából, síp­zsinórból, jelvényekből és zok­niból. A ruhák alapanyaga kor­szerű, az ingeket alig kell vasal­ni, a sötétkék szoknyák, nadrá­gok könnyen tisztíthatok. Kínáljuk a táborban használa­tos egyenruhákat is, ebből nyil- - vánvalnan kevesebb fogy, de van mindenből. Az utóbbi években közkedvelt lett a táborozók és tu­risztikát kedvelők körében az emblémás póló, amit ugyancsák árusítunk. — Ezt úgy kell érteni, hogy az itt vásárolt trikóra elkészítik az emblémát? — Az itt vásárokra éppen úgy, mint a hozottra. Legutóbb a kecskeméti Tóth László iskola út­törőcsapata készíttette el hatszáz darab különböző méretű pólóra jelvényét. Ezt a megrendeléstől számított három hét alatt tudjuk adni. — Ez drága szolgáltatás? — Cseppet sem! Nyilvánvalóan a KISZ-építőtáborok is azért ren­delik ezres tételekben, mert mindössze három forintot kérünk a megkülönböztető jelzés elkészí­téséért. — Mit ajánlanak még a tábo- rozóknak? — Jó, erős sátrakat! Tíz-tizen- öt személyes, katonai alapanyag­ból készült, tehát nem színes la­kósátrakat. Ezek kétségkívül nem olyan tetszetősek, mint a mo­dern, néhány személyesek, de nagyon tartósak, a táborozási cé­loknak kitűnően megfelelnek. Ké­résre sátorprospektust is' tudunk küldeni, hogy választhassanak a vásárlás előtt. — A csapat-, raj- és őrsi zász­lókból milyen a választék? — Kapcsolatban állunk egy budapesti szövetkezettel, akik megrendeléseinket három hét alatt teljesítik. Ezért amit nem tudunk azonnal/adni — például a megrendelő ragaszkodik a meg­szokottól eltérő színhez — azt megcsináltatjuk! Raktáron tar­tunk rajzászlókat is, ezt kíván­ság szerint hímeztetjük, őrsi zászlót pedig rendszerint simát adunk el, és az ügyes lányok az őrsi neveket maguk hímzik rá. Nekünk árnyképes választékunk van ebből. Gondunk inkább a zászlórúd, mert azt évenként egyszer kapunk nagyobb meny- nyiségben. — Mi a helyzet a naplókkal? — Mindenfajta naplónk van! Csapat-, tábori, raj-, őrsi és kis­dobosnapló. Tudják a csapatok­nál, hogy nálunk kapható, fogy is belőle sok! — Tehát van olyan áru is a boltban, amiről alig tudnak az ifjú vevők? — Van bizony! Kevesen tudják, hogy politikai jellegű könyveket is árusítunk. Ottörővezetők kis­könyvtárát, úttörőmozgalmi is­mereteket, mozgalomtörténeti könyveket, illetve eszményképe­ket megjelenítőket. Kevesen tudják, hogy vala­mennyi úttörőhangszer, léhát kürt, harsona, kis- és nagydob nálunk állandóan kaphacó. Van barkács- és turisztikávál foglal­kozó könyvünk is. — A raktárban bordásfalat is láttam, tehát sportcikkeket is kí­nálnak? — Igen. Bár boltunk alapterü­lete nagyon kicsi, mindössze negyvennégy négyzetméter, be­rendezkedtünk sporteszközök árusítására is. Kínálunk különfé­le színű tornadresszt, cipőt, me­legítőt, illetve modernizált válto­zatát, a szabadidő-ruhát, labdát, játékot és bordásfalat is. — A játékokról még hallhat­nánk valamit? — Mivel mi sem tévesztjük szem elől, hogy az úttörőmozga­lom sohasem nélkülözheti a játé­kot, igyekeztünk hasznos játéko­kat beszerezni. Több UNICEF- játékunk van, főként műanyag­ból készült építőjátékok kicsi­nyeknek, képzőművészeti össze­rakó játékok, kártyák, logikai já­tékok. Van szobatelefonunk is, de a legkedveltebb mindenkép­pen a földrajzi és képzőművészeti összerakó játék. Ha pedig közeledik a nyár, a tanév vége, akkor munkatársaim­mal felkerekedünk, megyünk építőtáborokba, mozgalmi ese­ményekre árusítani. Természete­sen szívesen elmegyünk úttörőtá­borba is, ha erre meghívást ka­punk. — Végül kérem, számoljuk ösz- sze, hogy egy kisdobos teljes egyenruhája mennyibe' kerül. — Tehát ing, nadrág vagy szok­nya, öv, sípzsinór, síppal, nyak­kendő és térdzokni — ez ponto­san 256 forint. Ennyit kell az egyenruhára költeni, hogy az sza­bályos legyen. Az öv mindvégig használható, a szoknya vagy nadrág pedig egyéb alkalmakkor is hordható. Selmeci Katalin Rejtvényfejtőknek Pajtások! Az elmúlt héten kö­zölt gyufarejtvény helyes meg­fejtése: VI—111= III; VI+I=VII; V-j-I=VI. A rejtvényt olyan so­kan fejtették meg helyesen, hogy az ígért tíz darab könyv helyett húszat sorsoltunk ki. íme a nyer­tesek: Vinkó Adél Bácsborsód; Varga Róbert Csávoly; Balázs Csilla, Páhi; Landgráf Ágnes, Csátalja, Werni Anikó, Vaskút; Végi Bálint, Solt; Török Henriet­ta, Szeremle; Tercsi Erika, La- josmizse; Józsa Klára, Kecske­mét; Szeg Csaba, Kaskantyú; Si- kari Anikó, Madaras; ifj. Pócsai Sándor, Dávod; Ferencz Hilda, Orgovány; Molnár Csaba, Baja; Cubicza György, Kecel; Molnár Edit, Császártöltés; Varga Rita, Nemesnádudvar, Vidovics Attila, Bácsalmás; Bodócs Attila, Hel­vécia; ifj. Almási István, János­halma. A nyerteseknek a könyveket postára adtuk. »N%V.V.V.V.VAW.%W.#,V.VAV.V.W.V.V.V.V.V.' l®x*%!&Sv-íw!sNMÍNV*;.w.;*M.v.v.v.NW.»r.w.v.v.vX*X,X,X,X,X,X-X*I"X*X-X,l,X*: Tóth István zaklatott idők (25.) El fogjuk érni, hog^ már a jövő tavasszal saját standun­kon árusítunk primőr salátát. Hirtelen támadt elképzelése a felajánlásról egészen megrésze­gítette. Szemérmes mosollyal várta a hatást. A kiküldöttölj nem látszott meghatódás. Inkább úgy tűnt, hogy unja a banánt. Elege volt már egy napon a negyedik for­mális tervmegbeszélésből. Nyug­talanul fészkelődött: csak nem kívánják még többen húzni az időt? Hiszen a mutatószám úgy is hétszentség, csak szószaporítás még az is, hogy — na mert hoz­zászólás nélkül nem múlhat el összejövetel, hát „csatlakoznak” egymáshoz: „Egyetértünk, egyet­értünk.” De azért ezt mondta. — Halljuk, elvtársak! Bátran! Nincs kiegészítenivalójuk? Közönyös '• tekintetek siklottak el mellette a levegőbe. Most először mosolyintott meg­könnyebbülten. • — Hát akkor ... Megköszönve Rontóné elvtársnő felajánlását, jó munkát, jó egészséget kívánok. Lássanak hozzá lelkesedéssel az elvtársak. Felcsapta a bőrtáska tetejét, hogy visszagyömöszölje az agyon- fogdosott iratokat, de egy türel­metlen hang megállította. Kovács Imre, a juhász nyújtot­ta fel szikár, görcsös kezét. — Ne siessünk már annyira, a mindenségit!... Már bocsássa, nak meg ... Gondolkozzunk egy kicsit, emberek! Kár, hogy nincs itt a brigádvezető. Vagy olyankor tartottuk volna ezt a tervismer- ^ tetőt, mikor ő is köztünk van.,. ^Dc a távollétében is kimondhat­juk: nem lehet abba belemenni, hogy annyi burgonyát elvállal­junk, amennyit beterveztek ne­künk. A negyedét se tudjuk meg­termelni. Alkalmas talaj alig vail a mi téeszünkben. Csak pazarol­juk a krumplit, amit belevetünk. Osszák rá más gazdaságra, ahol meg olyasmit nem tudnak meg­termelni, amire a mi földünk jó. Tolt egyet a kalapja szélén. — De meg a takarmányterület is roppant kicsire zsugorodott a tervben. Annyi jószághoz! Most meg visszább nyomta a fejfedőjét. — A gyapotot meg egyenesen ellenzem. Ki találta ki, hogy százötven holdat sózzanak ránk? Nem érik az be a mi éghajlatunk alatt. Rontóné esze kereke sebesen forgott ezekben a percekben. Szinte „szerette” most a vén­embert, s még nógatta is gondo­latban. Mondja csak, mondja, huzza mágamagát a csőbe! El­lentmondani a tervelőírásnak? Azt hiszi, hogy ő okosabb Rákosi elvtárséknál. akik kiszámították, mi kell a népnek. Itt a ritka alkalom a kiugrás­ra. Elmondja ez't, s belekerül a jelentésbe. Azt beküldik a me­gyére, ahol úgy ismerik meg a nevét, mint aki kiállt a terv mellett. Kiöntötte hát szívét-lelkét, mi­kor újra szót kapott. Fennen szállt -a hangja, ahogy felkanya- rintotta kis szónoklata végét. — Helytelen, hogy Kovács elv- társ akadékoskodik ... Megint — szúrta közbe praktikusan. — A maradiság hangja szól belőle. Amikor a tervgazdálkodás ellen beszél, az ellenség szekerét tol­ja. Nem hiszi el, hogy az új ag­rotechnikai módszerekkel mi a természetet is meg tudjuk változ­tatni. Megalkuvó... Az öreg juhász beesett arca megrándult. Kapkodta a fejét, kelne már valaki a védelmére. De ne is őt tisztázza ki, hanem azt tárja elő, amit a józan esze diktál. Hiszen egykori tisztes gaz­dák szép számmal vannak a bri­gádban. Ki hiszi, hogy nincs vé­leményük a tervről? Botja vashegyével a földet kezdte döfködni. Eszébe villant: hogy is lenne merszük mikor neki, a volt ag­rárproletárnak is azt vágja a szemébe ez a „félparaszt” nő, hogy „a tervgazdálkodás el­len” beszél. A kiküldött meg csak néz, néz. A kínos csendből a fényes szé­lű felhők bámulásába menekült. Ahogy felvetette Tejét, és szeme kékjén átsuhant egy madár tü­körképe, a szellő beleborzolt a kalap alól kibukó fehér hajába. Csontos, kérges arca megélese­dett. Tétován tekintgetett körül, de csak lesunyt fejeket, másfelé ka­landozó tekinteteket látott. Fél­nek szólni? Nem. Álltak már ki ijesztőbb helyzeteket is. Inkább arról van szó, hogy ez az otrom­ba politikai vagdalkozás makacs- csá és közömbössé teszi őket... Mi van itt rájuk bízva, mikor úgy tálalják a tervet, hogy az: parancs... Rájuk bízva... A két szó olyan emlékeket kavart benne, amelyek még fájóbbá tették a neki kiosz­tott dorongálást. A Nagy Októbert fogolyként érte meg Oroszországban. Egy nagygazda cselédje volt, egyetlen világlátott embéf a nyomorult kis faluban. Egy szeles, havasesős reggel nagy kiabálásra ébredt szokott hálóhelyén, a szénapadíáson.' Ki­les a hasadékon, s csak annyit lát az első pillanatokban, hogy sokan dulakodnak. Leugrik. Hát gazdáját, a malom tulajdonost csépelik ám-a parasztok égedet- lenül. Rögvest közéjük állt, adta ő is, ami belefért. Volt miért visszafizetnie. Nemsokára fegyveresek jöttek, munkások, katonák. Rendet te­remtettek. Kifaggatták a helybe­lieket, ki — micsoda, mihez ért. Amikor a malom ügye került sor­ra, a választásuk rá esett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom