Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-20 / 16. szám

1982. január 20. • PETŐFI NÉPE 9 3 Szabadszállás mai arca Szabadszállás 13 millió 725 ezer forintos fejlesztési alappal rendelkezett az ötödik öt­éves terv idején. Az elköltött összeg: 20 mil­lió 937 ezer forint. A különbséget vállalati és lakossági hozzájárulásokból fedezték. Jellegzetesen mezőgazdasági település. Két termelőszövetkezete van. Az ipart néhány telephely jelenti; létszámuk 20 és 100 fő kö­zött mozog. A nagyközség lakóinak száma nyolcezer. tűk. Jelentősen nőtt az eladó- és raktártér, s különösen a hűtő- kapacitás. □ □ □ — Ezzel tulajdonképpen át is léptünk a hatodik ötéves terv időszakába. Mit várnak, mit ter­veznek Szabadszállás polgárai és vezetői? — Hadd kezdjem a legfonto­sabbal: 13 tantermes új iskolát építünk! Ebben a községben ko­rábban rendkívül elavult, korsze­rűtlen iskolák voltak. A fejlődés 1971-ben indult: a IV. ötéves terv­ben felépítettünk egy hat tanter­mes iskolát. Az ötödikben elké­szült a tornacsarnok. S most folytatjuk ... Azután bővítjük az óvodát, két-két és fél kilométer­rel a vízhálózatot és talán a por- talanított utak hossza is nő majd szerény mértékben. — Az ivóvízhálózattal most hogy állnak? — Jól is meg rosszul is. Magá­nak a hálózatnak már csupán annyi híja van, amennyit az imént említettem. Nagyabb baj az, hogy a csővezetékekbe külö­nösen nyáron nem jut elegendő víz. A meglevő kutak száma ke­vés, a 100 köbméteres hidrogló- buszunkat rég kinőttük. □ □ □ Szabadszálláson az egészség­ügy! ellátás jó. Az új gyógyszer- tár, a megyei rendelőintézet itte­ni részlege és a szülészet-nőgyó­gyászat magásabb színvonalú el­látást nyújt, mint amilyen a nagyközségekben általában van. A három körzeti orvosi állás be­töltött, az idén tavasztól gyer­mekorvos is lesz a községben. A lakásépítési kedv, ha csök­kent is némiképp, tovább él. Évente harminc építési telekre van igény. Élen járnak a szabad- szállásiak a parlagföldek haszno­sításában is. Ezekben a napok­ban mintegy 80 hektárnyi terü­letet ad a tanács tartós haszná­latra a lakóknak zárt kert céljá­ra. Érdeklődőkben, vállalkozók­ban nincs hiány. — A beszélgetésünk elején gondokat említett. Melyek ezek.? — Talán a legnagyobb a csa­padékvíz-elvezetés megoldatlan­sága — válaszol Bedő Ferenc. — Szabadszállás sajnos laposan fekszik, a víz nem el, hanem ide folyik. S ami törvényszerű, az öntözéssel, a fürdőszobák számá­nak egyébként örvendetes szapo­rodásával egyre több a vissza­táplált víz mennyisége, s egyre magasabb a talajvíz szintje. — A másik nagy gondunk az, hogy rosszul vagyunk ellátva ta­nácsi lakásokkal. Orvosokat, pe­dagógusokat pedig enélkül nem tudunk idetelepíteni. Jelenleg ki­lenc képesítés nélküli nevelőnk van az iskolában. Ám élnek itt szerényebb jövedelmű, többgyer­mekes családok is, az ő lakás­gondjukon sem tudunk így eny­híteni. A segítséget „fentről” is várjuk, de nemcsak onnan. A ne­gyedik—ötödik ötéves tervek ide­jén 52 lakásos OTP-lakótelepet építettünk, amelynek további bő­vítéséről a jövőben sem mondunk le. Sitkéi Béla — Bedő Ferenc tanácselnök va­gyok. Tessék ... — Bedő élvtárs, ez a község ha nem is mindig látványosan, de hétről hétre, hónapról hónapra gyarapodott az elmúlt években. Mire a legbüszkébb? — Jó, nem bánom, kezdjük az eredményekkel. De figyelmezte­tem, gondjaink is vannak ... Valahogy így indult a beszélge­tésünk Bedő Ferenccel, Szabad- szállás nagyközség Tanácsának elnökével. Vendéglátóm csakha­mar figyelemre méltó felsorolás­ba kezdett: — Új gyógyszertárat építettünk 5,8 millióért, 24 x 32 méteres tor­nacsarnokot csaknem ugyaneny- nyiért. Elkészült 14 kilométernyi villamoshálózat; befejeztük a ta- nvavillamosítást. 6800 méterrel lett hosszabb a vízvezeték, kát kilométerrel a szilárd burkolatú út, Balázspusztán létrehoztunk egy 30 gyereket befogadó tanyasi óvodát, és a tervidőszak utolsó évében hozzáfogtunk a benti új óvoda bővítéséhez. Ha ez a munka befejeződik, minden óvodai igényt ki tudnak majd elégíteni Szabadszálláson. Ez és a felsoroltak vállalati és la­kossági támogatás nélkül megha­ladták volna a tanács erőit és le­hetőségeit. Azonban eddig még csupán a pénzbeli hozzájárulá­sokról szóltunk. — Igen, ez a dolognak csupán az egyik oldala — bólogat a ta­nácselnök. — Az itt élők azonban attól sem riadtak vissza, hogy a szerszámok nyelét megfogják, öt év alatt 25 millió forint értékű társadalmi munkát végzett a la­kosság. És a befizetésekhez még egyszer visszatérve: a lajosmi- zsei szociális otthon bővítéséhez 870 ezer, a bükkszéki ifjúsági tá­borhoz egymillió-hetvenezer fo­rinttal járultak hozzá a szabad- ázállásiak. □ □ □ De vegyük szemügyre kissé ala­posabban is, mit jelent Szabad- szállás mezőgazdasági jellege, s az ipar csak korlátozott mérték­ben fellelhető volta. — Két termelőszövetkezetünk van — folytatja Bedő Ferenc. — A Lenin, amely már nemegyszer elnyerte a Minisztertanács Ván­dorzászlaját, s többszörös Kiváló Szövetkezet, és az Aranyhomok, amely az előbbinél kedvezőtle­nebb adottságú. A (két gazdaság közül még a gyengébbik is magas minőségi színvonalon termel, s az évet az Aranyhomok is rendre 10—15 milliós nyereséggel zárja. — Szabadszállás ellátásában milyen szerep jut a szövetkeze­teknek? — Főszerep. Az Aranyhomok Tsz húsfeldolgozó-üzeme napon­ta 20—25 sertésből készít hurkát, májast, lángolt kolbászt. Még a megyeszékhelyre is szállítanak. A Lenin az AGROKER-rel közösen nemrégen nyitotta meg a község első mezőgazdasági boltját, ahol a vetőmagtól a növényvédő szere- • Bővítik az óvodát. • A torna- csarnok. # Bedő Ferenc tanácselnök. (Méhesi Éva felvételei) • A mezőgazdasági szakbolt. ken át a szerszámokig és a kis­gépekig mindent lehet kapni. Hogy ez mennyire fontos, azt hadd érzékeltessem egy szám­adattal : nagyközségünk háztáji gazdaságai 1980-ban 130 millió forint értékű élelmiszert adtak a népgazdaságnak. A mezőgazdaságban kétezren, az iparban kilencszázan dolgoz­nak Szabadszálláson. Az utóbbiak zöme nő. — A FÉKON, a Szolgáltatóipa­ri Szövetkezet konfekciórészlege, a Háziipari Export Szövetkezet, a sütőüzem és a Kecskeméti Kon­zervgyár tisztítótelepe mind je­lentős számban foglalkoztat nő­ket. Férfiak csak az ipari szö­vetkezet vasipari, üzemében, az építőipari részlegben és a sütő­üzemben dolgoznak. — Milyen a nagyközség keres­kedelmi ellátása? — Az itteni áfész két éve egye­sült a kunszentmiklósival. A ke­reskedelmi hálózat elavult volt, s ez gátat vetett az ellátás fej­lesztésének is. 1981-ben átszerve­zés kezdődött. Sikerült felszámol­nunk a kis alapterületű boltocs­kák nagy részét, s az iparcikk- áruházat ABC-áruházzá alakítót­Mentsük meg a madarakat PÁLYÁZAT Fiatalokat várnak a katonai fúvószenekarokba A tévében szinte sorozatban látunk filmeket arról, hogyan pusztítja meggondolatlanul .az emberiség legfőbb éltetőjét, a Földet. Ezek az alkotások felki­áltójelként figyelmeztetnek arra, milyen károkat okoz a tengerek olajjal való szennyezése, az ős­erdők esztelen irtása, egyes állat, fajok pusztítása. Ilyenkor a ké­szülék előtt megmozdul bennünk valami, s azon töprengünk, ho­gyan lehetne mindezt megakadá­lyozni. Pedig hát ha éppen cse­lekedni akartunk, mi is tehetünk valamit itt Bács-Kiskun megyé­ben is. Hetek' óta jégkéreg borítja a fák, a bokrok ágait, a földet. Egy­szóval mindent, ahol természe­tes táplálékhoz juthatnának a hasznos madarak. A vastag zúz­mara lehetetlenné teszi számuk­ra a hernyófászkek felkutatását, jégpáncélba burkolóznak a bo­gyók. a magvak, s az elgyengült, éhező szárnyasok között az éhha­lál végez szörnyű pusztítást. Ilyenkor már csak az ember tud segíteni. A kedves erdei madarak, a fa­kopácsok, a cinkék bemenekül­tek már a városokba, a falvakba. Apróra vágott szalonnával, fagy- gyúval, töpörtyűvel, zsíros hús­hulladékkal, napraforgómaggal menthetjük meg őket. A fákon olyan helyre tegyük az etetőket, hogy a macskák meg ne támad­ják őket. Elfogyasztják az alma­darabkákat, a morzsát, a kukord- cadarát, a kölest is. Sokat tehetnek most a mada­rakért a gazdaságok dolgozói, az iskolások, a kertes házak lakói, s az erdészek madáretetők léte­sítésével és azok rendszeres fel­töltésével. Az elgyengült apróva- darak, hasznos madarak — ame­lyek nélkül sivárabb, szegényebb lenne világunk — most ne' a könnyű prédát jelentsék szá­mukra. Mentsük meg őket, se­gítsük átvészelni számukra is a telet, s ezzel önmagunknak is szolgálatot teszünk. Sz. K. A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel az álta­lános — elsősorban a zenei — iskolák VIII. osztályos fiútanu­lóit, akik vonzódnak a katonai életpálya és a zenész tiszthelyet­tesi hivatás iránt, valamint szü­leikkel egyetemben erkölcsi és ányagi kötélezettséget vállalnak arra, hogy tanulmányaik befeje­zése után a Magyar Néphadse­regben zenész tiszthelyettesként teljesítenek szolgálatot. Az iskola Budapesten a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola szervezetében, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola kihelyezett tagozataként műkö­dik. A képzési idő öt év. A nö­vendékek végzésük után tiszt- helyettesi rendfokozattal, közép­iskolai végzettséggel (érettségivel) a Magyar Néphadsereg fúvósze­nekaraiba kapnak beosztást. A tanulók teljes és ingyenes ellá­tásban részesülnek. A jelentkezés feltételei: ma­gyar állampolgárság, hivatásos katonai szolgálatra való egész­ségi alkalmasság, a középiskolai tanulmányokra és a zenei okta­tásra való rátermettség. Az e feltételeknek megfelelő pályázók jelentkezési lapot tölte. nek ki, amelyet a megyei hadki­egészítési és területvédelmi, (Bu­dapesten a fővárosi hadkiegészí­tő) parancsnokságtól, az általá­nos iskola igazgatójától, illetve közvetlenül a szakközépiskola igazgatóságától szerezhetnek be. A jelentkezés nem zárja ki más közép- vagy szakmunkásképző iskolába történő egyidejű jelent­kezés lehetőségét. A pályázati határidő: február 20. (MTI) CIKKÜNK NYOMÁN Nem volt rendkívüli eset Lapunk egyik tavaly novembe­ri számában „Szikrák pattog­tak ..címmel beszámoltunk ró­la, hogy egy vasárnap este a DÉ- MÁ'SZ ügyeleti szolgálata milyen gyorsan és derekasan helyreállí­totta az áramszolgáltatást Kecs­keméten, a Csáky utcában és kör­nyékén. Cikkünk nyomán Sándor Béla, a megyei tanács építési, közleke­dési és vízügyi osztályának ve­zetője azt kérte a DÉMÁSZ ve­zérigazgatójától, terjessze ki a munkaidőn kívüli, illetve a mun­kaszüneti napokra vonatkozó ügyeleti szolgálatot a gyárak és az üzemek környékére is. A cikkre es az osztályvezető kérésére válaszul a vezérigazgató helyettese hivatkozik a Magyar Villamos Művek Tröszt üzemvi­teli utasítására. Az — egyebek közt — szabályozza a készenléti, illetőleg az ügyeleti szolgálat rendjét, s előírja, hogy állandó ügyeleti fogyasztói szolgálatnak kell lennie az áramszolgáltató vállalat kirendeltségeinek szék­helyén, azaz Bács-Kiskun megye hat városában és néhány nagyobb községében. A többi településen kirendeltségi járőrök javítják a hibát, hetente egy-két, olykor három alkalommal. A kirendeltségek ügyeletesei éj­szaka és munkaszüneti napokon kötelesek elhárítani minden olyan hibát, amely a gyárak, az üze­mek, a közületek, valamint a la­kosság ellátását időlegesen meg­szakítja. Ez érvényes természeti csapások esetén is. A cikkünkben rendkívülinek nevezett esetet — este már rossz látási viszonyok mellett kutatták a hibát a szerelők — nem tartja rendkívülinek a DÉMÁSZ vezér­igazgató-helyettese, mivel az áramzavar több lakossági fo­gyasztót érintett. „A hibaelhárító szolgálat — írja végezetül a ve­zetőhelyettes — nem tér el az or­szágos gyakorlattól, a szabályo­zásnak megfelelően végzi a mun­káját. A szolgáltatási színvonalat a rendelkezésre álló eszközökkel tovább kívánjuk javítani, és szer­vezeti intézkedésekkel, jobb munkával arra törekszünk, hogy a fogyasztói panaszok csökkenje­nek”. A válaszlevelet szívesen olvas­tuk mi is. S hogy akkor (tavaly novemberben) nem fogtunk mel­lé az elismeréssel, azt azóta i§ több, kedvező tapasztalatunk iga­zolta. Hasonló gyorsasággal csele­kedett karácsony előtt a DÉ­MÁSZ kecskeméti kirendeltségé­nek egy másik szerelőpárosa. A napokban pedig a megyeszékhe­lyi piacnál, délidőben, a Budai utcában láttuk az áramszolgálta­tók egyik gépkocsiját. A síkos, fagyos úttestről a magasba nyúló létrán egy szerelő kezdett el dol­gozni. Miközben kesztyű nélküli kezét párszor meg-megfújta, egy nagyobb tejégőt csavart be a ré­gi, kiégett helyére, hogy estére már az is világítson. Alapjában véve valóban nem rendkívüli az ilyesmi. Mégis, ne­künk, ár'amfogyasztó utcai járó­kelőknek jó dolog látni, hogy míg egyfelől az energiával gazdasá­gosan bánni ésszerű követelmé­nye semmit nem vesztett idősze­rűségéből; másfelől az áramszol­gáltató vállalat sem késik a hiba­javítással. ahol ez a rendeltetés- szerű használathoz (fogyasztás­hoz) szükséges. K—1 Csökken a képesítés nélküli pedagógusok száma Országszerte csökken az általános iskolákban foglalkoztatott képesítés nélküli pedagógusok száma — ezt mutatják a me­gyei tanácsok adatai. A korábbi években a kívánatosnál töb­ben tanítottak diploma nélkül, a demográfiai hullám nyo­mán megnövekedett gyermeklétszám ugyanis sok helyütt a tantestületek gyarapítását tette szükségessé, s ezt az igényt a tanárképző főiskolák nem tudták teljes egészében kielégí­teni. A szakképesítés nélküli fiatalok alkalmazásának kény­szerében szerepet játszottak a pedagóguspálya vonzerejével, társadalmi megbecsülésével kapcsolatos gondok is. A felsőoktatási intézmények oktatómunkájának fejlesztését célzó intézkedéseknek, a levelező tagozatos képzés kiterjesztésének eredményeként az utóbbi évek­ben javult az iskolai szakember- képzés tervezése, s mind több frissen végzett, felkészült peda­gógus áll a katedra mögé; közü­lük sokan munka mellett szerzik meg diplomájukat. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása sze­rint az 1978/79-es tanévben az oktatóknak még 6,4 százaléka volt képesítés nélküli, s ez az arány egy évvel később 3,8 szá­zalékra csökkent. Az összképhez viszont hozzátartozik az is, hogy e tanév elején még mindig 1300, megfelelő végzettség nélküli ta­nítóval, illetve tanárral kötöttek szerződést. Az MTI tudósítói a pedagógusok képzésének, munká­ba állásának néhány területi, megyei jellemzőjéről adtak hírt. A legtöbb pályakezdőt foglal­koztató megyék közül Hajdú-Bi­hariban az arányosabb munka­erő-elosztást célzó új pályázati rendszer, valamint az állással együtt meghirdetett feltételek — a lakáslehetőség, a kedvező kez­dőfizetés— eredményeként a ki­sebb településeken is több friss- diplomás vállalt munkát, mint korábban. E tanévben már csak 117-en tanítanak oklevél nélkül, de közülük 58-an az idén befeje­zik tanulmányaikat. A fiatal ér­telmiségiek magatartása érdeké­ben a megyei tanács ösztöndíjat alapított: jelenleg a Kossuth La­jos Tudományegyetem, valamint a debreceni és a nyíregyházi fő­iskola 25 hallgatója élvezi ezt a támogatást. A Szombathelyi Tanárképző Főiskola „vonzáskörzetéhez” tar­tozó megyékben is lényegesen csökkent a képesítés nélküli pe­dagógusok száma. Vas megyében például csupán 25-en vannak — jórészt a körmendi járásban — s legtöbbjük már levelező tago­zaton tanul. A főiskola több in­tézkedése szolgálta a munka melletti képzés és a nappali ta­gozat közötti színvonalkülönbség mérséklését. Növelték a levelező hallgatók konzultációinak szá­mát, s javították jegyzetellátásu­kat. Szükség szülte, ám bevált gyakorlat: egy-két, nappali ta­gozaton eltöltött év után a kérel­mezőknek engedélyezik, hogy tanulmányaikat levelező formá­ban fejezhessék be. Sok fiatal választ ilyen megol­dást Szegeden is. A Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola 800 leve-- lező diákjának egyötöde eredeti­leg a nappali képzésben vett részt, s azért iratkozott át, mert szükség volt nevelőmunkájára szülőfalujának iskolájában, s biz­tos állás várja ott a diploma megszerzése után is. A levelező- sök között mind több az olyan ta­nító, aki szakirányú főiskolai képzésre jelentkezve már máso­dik diploma megszerzését tűzte ki célul. Pest megyében viszont tovább­ra is sok gondot okoz a képesítés nélküliek viszonylag magas ará­nya. Emellett számos tantestület­ben betöltetlen állások nehezítik az oktatómunkát. A főváros kö­zelsége miatt ugyanis sokan szí­vesebben vállalnak munkát — gyakran kedvezőbb kereseti le­hetőségekért — Budapest perem- kerületeinek' új iskoláiban. A helyzet javulását az Esztergomi Tanítóképző Főiskola nemrég lé­tesült zsámbéki kihelyezett tago­zatától várják a megyében: ta­valy 75-en fejezték be ott tanul­mányaikat. Idén 70-en végeznek Zsámbékon, s legtöbbjük a me­gyében vállal munkát. Pécsett sajátos feladata is van a tanárképzésnek: német és dél­szláv nemzetiségi szakos általá­nos iskolai tanárok kerülnek ki immár negyedszázada a főiskolá­ról. A két szakon a levelező kép­zés keretében jelenleg 65-en ké­szülnek választott hivatásukra: a nemzetiségi fiatalok nevelésére, anyanyelvi kultúrájuk ápolására. Többen vállalkoztak a korábban megszerzett tanári oklevelük bir­tokában a második diploma meg­szerzésére. A főiskolán új oktatá­si módszerek alkalmazásával kí­vánnak több segítséget adni az otthoni tanuláshoz. Így például tervezik, hogy a jövőben haszno­sítják annak a távoktatási kísér­letnek a tapasztalatait, amely a tananyag feldolgozását megköny- nyítő írásos útmutatók, önálló megoldást kívánó feladatsorok út­ján szolgálja az alapos, elmélyült ismeretszerzést, s a tanultak gya­korlati alkalmazását, (MTI) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom