Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-17 / 14. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 11. A TÁRGYALÓTEREMBO) Lángoló palackok Mit vár az 1982-es évtől? Kecskeméten, a Szolnokihegy 209. számú tanyában lakó Somogyi Lajos tragédiája is úgy kezdődött, ahogyan a hozzá hasonló hajlamú emberek közül már sokan elrontották az életüket: az italozással. Nem lehet pontosan megállapítani, hogy a jelenleg 45 éves ember mikor és miért kezdett inni, de az kétségtelen, hogy az utóbbi években már annyira belemerült, hogy naponta lerésze. gedett. Előfordult, hogy négy liter bort is megivott, de ez már egyéni csúcsnak számított nála. Leggyakrabban beérte 1—2 literrel.-Igaz, Somogyi Lajos mindösz- sze négy általánost végzett, utána kimaradt az tekolából, de ez önmagában még nem lehet elegendő ok az ivásra, a mértéktelen szeszfogyasztásra. Bizonyára nem is ezért ivott, hanem mert a környezetében kialakult szokásnak engedve ő sem akart lemaradni ismerőseitől. De míg mások talán mértéket tudtak tartani, benne nem volt elegendő akaraterő a csábítás lefékezésére. Négy-öt évvel ezelőtt már ott tartott, hogy a munkahelyén is ivott, s ilyenkor agresszív, kötekedő volt. Többszöri figyelmeztetés után elküldték. Máshol viszont befogadták, de magatartásán itt sem változtatott. Maradt tehát az alkalmi munka, a napszám — és „természetesen” az ital, a bor. Régen felismert igazság, hogy az ital az ember akaraterejét is próbára teszi, gyöngíti. Somogyi I.a jóssal is ez történt: nem tudott dönteni ábban, hogy a házassága és az ital közül melyiket válasz- sza. Mindkettőhöz ragaszkodott, de felesége nem volt hajlandó eltűrni az ittas ember durvaságát, verekedését. Az asszony még így is sokáig, két esztendeig tűrt. Kilenc évvel ezelőtt, 1973-ban kötöttek házasságot, s 1975-ig jól, kiegyensúlyozottan éltek. Kideríthetetlen, hogy ekkor mi okozta a fordulatot Somogyinál, de tény, hogy mértéktelen ivásba kezdett, s naponta előfordult, hogy feleségét megverte, üldözte, a lakásban törtzúzott. Nem tartozott az úgynevezett szelíd részegek közé. Felesége végül is otthagyta. Kétségtelen, hogy a^ asszony sem köny- nyen szánta rá magát erre a döntésre, de nem tehetett mást. Elköltözött korábbi házasságából született, s immár kétgyermekes asszonylányához, a Szolnokihegy 169. számú házba. Somogyi ekkor döbbent rá, hogy sorsa, élete tragikus fordulatot vett. De most sem úgy döntött, hogy véglegesen leteszi a poharat — erre talán nem érzett elég akaraterőt magában — inkább öngyilkossági szándéktól vezérelve savat ivott. Súlyos állapotban vitték kórházba, majd a szegedi klinikára szállították, ahol nyélőcsőpíasztikát végeztek rajta. Egészségi állapota helyreállt. Bizonyára ez az eset elgondol, kodtatta a férfit, és az asszonyt is. Ügy döntöttek, hogy ismét helyreállítják a házasságot. 1976- nugusztusában ez megtörtént. Somogyinak ekkor azonban már úgyszólván nem volt akarata. Az italról nem mondott le, noha ígérte. Kezdődött minden elölről, pontosabban folytatódott a részegeskedés, a gorombaság, a verekedés. Az asszony viszont reménykedett. Két év alatt azonban' minden reménye szertefoszlott, s 1978-ban végleg elköltözött Somogyi Lajostól, aki ekkor már ott tartott, hogy megöléssel fenyegette. A feleség döntése viszont végleges volt: elváltak. Ügy látszik, a férfi is belátta — legalábbis pillanatnyilag —, hogy állapotuk tarthatatlan, mert a válás közös megegyezéssel történt, s a bíróság ítélete jogerőre is emelkedett. Törvényesen elváltak. Persze utána is többször találkoztak az utcán, Somogyi többször felkereste volt feleségét a lakásán, s mindannyiszor arra kérte, állítsák vissza az életközösséget. Somogyiné erre már egyáltalán nem volt hajlandó. A férfi fenyegetéssel próbálta „jobb” belátásra bírni, de a fenyegetés sem hatott. Utolsó beszélgetésük 1981. július végén zajlott le, amikor az asszony ismét nagyon határozottan kijelentette, hgy nem hajlandó visszaköltözni. Somogyi erre azt válaszolta, ha nem megy vissza, kilesi valahol, s az utcán, vagy otthon megöli, rájuk gyújtja a házat, s mindenki el fog pusztulni (említettük, hogy Somogyiné lányával és annak két kisgyermekével lakott a házban). Ezután Somogyiné már félt volt férjétől, kerülte a találkozást. A férfi azonban komolyan gondolta a fenyegetést. A múlt év szeptember 15-én 'napközben két liter bort ivott meg, s délután újra elment az asszonyhoz, aki ismét elutasította. Somogyi hazament, és még egy liter bort ivott, azután az italboltban fröccsöket fogyasztott, és még egy liter bort vitt haza, amiből az este folyamán két decit ivott. Alaposan felöntött tehát, de nem annyira, hogy ne tudta volna, mit cselekszik. Három sörösüveget megtöltött benzinnel, parafadugóval bedugta azokat, de úgy, hogy egy kanócot vezetett ki az üvegből. A palackokat egy szatyorba tette, újra ivott, és éjszaka fél egy körül elindult, hogy tettét végrehajtsa. Átlépett a kerítésen, bement az udvarra. Tudta, hogy a házban két asszony és két kisgyerek alszik: a hatéves Andrea és a hétéves Erika. Azzal is tisztában volt, hogy benzinnel nagy erejű tüzet lehet okozni. Tudta, hogy az előszobában gyúlékony bútorok, ruhaneműk vannak. A láncra kötött kutya erősen ugatott. Erre az ugatásra felébredt Somogyiné, kiment az előszobába, kinézett az udvarra, és látta, hogy volt férje az épület sarkánál lapul. Közben felébredt Somogyiné asszonylánya is. Ö is az előszobába ment, s látta, hogy Somogyi Lajos éppen gyufát gyújt, s azt a benzinespalack kanócához tartja, de abban a pillanatban az égő üveget a becsukott ablakon keresztül bevágta a lakásba Somogyi Lajos. Az előszoba másodpercek alatt lángba- borult. Ugyanakkor már repült is a másik benzinespalack,, s a tűz még hevesebb lett. Szerencsére Somogyiné nem vesztette el a lélekjelenlétét. Felkapott egy vödör vizet, s a tűzre zúdította, lánya pedig a fogasról leszedett ruhákat dobta a lángokra, s így sikerült elfojtani azokat. Somogyi] Lajos, aki kintről lát-, ta, hogy mi történik odabent, bekiáltott, Hogy van még egy palack. Ezt eldobni azonban már nem volt ideje, mert volt felesége kirohant hozzá, földre lökte a támadót és elvette tőle a harmadik palackot... Somogyi később feltápászkodott, és hazament. Megitta a maradék bort, lefeküdt és reggelig aludt. Fölébredve és kijózanodva kezdett rádöbbenni arra, hogy mit csinált. Megijedt attól, Hogy börtönbe zárják. Elhatározta, hogy öngyilkos lesz: borotvapengével a bal karján a a könyökhajlatban elvágta a vénát, de ezekben a pillanatokban már közel jártak a rendőrök a lakásához. Rátörték az ajtót, azonnal kórházba vitték, és megoperálták. Egy hét alatt meggyógyult és őrizetbe vették, majd letartóztatták. A megyei bíróság — mérlegelve az enyhítő és súlyosbító körülményeket — Somogyi Lajost halmazati büntetésül 10 évi fegy- házrá ítélte és további hat észtén, dőre eltiltotta a közügyektől, elrendelte a kényszer gyógykezelést sés kötelezte a tűz, által okozott kár megtérítésére és a bűnügyi költségek viselésére is. Az ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezett, így az még nem jogerős. G. S. A világ legmélyebb barlangja? Lehet hogy a világ legmélyebb sziklaürege a Kaukázus fő hegy- vonulatában, a Rica-tó közelében található Tovliani (Havas) barlang? A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának földrajzi intézete nemrégiben expedíciót szervezett a barlang feltérképezésére, de a barlangászok — bár rekordmélységig, 1120 méterig ereszkedtek le — nem jutottak le az aljáig. Így a Tovliani a híres franciaországi Fierre-Saint Martin és Jean-Bernard után egyelőre csak a harmadik helyen áll a világ legmélyebb barlangjainak sorában, de ez a pozíciója még nem végleges. A Tovliani méltó a nevére. Örök hóval fedett hegycsúcsok és gleccserek szomszédságában, 2000 méterrel a tengerszint felett nyíló bejárata közelében a hőmérséklet egész évben a 0 fok körül ingadozik. A barlang sajátos mikroklímával és különleges hidrológiai viszonyokkal rendelkezik. Belsejében bazalttömibök, kristálytiszta vízesések, .tavak, kutak és eddig sehol sem észlelt, 20— 30 centiméteres magasságú,. hófehér* fenyőfácskákat formázó kalcitképződményeik láthatók. Ez utóbbiak annyira laza szerkezetűek, hogy érintésre könnyen szétesnek. Válaszolnak: ketten, két üzemből Az új esztendőhöz fűződő közös, nemzeti reményeinket, terveinket az óév vége felé megfogalmazta az országgyűlés. Nyilatkoztak ezekről a társadalmi, gazdasági, politikai életünk irányításában résztvevő vezetők is egyéb alkalmakkor. Céljaink lényege legközérthetőbben, legegyszerűbben talán az életszínvonalunk megőrzésében összegezhető, ami a világ válságos politikai és gazdasági helyzetében nem is kicsi újévi kívánság önmagunknak. E reményünk beteljesülésére csak akkor számíthatunk, ha jobban dolgozunk az idén, mint tavaly. Emberek közt járva úgy tűnik, hogy egyre többen megértik ezt, s a maguk, családjuk, vállalatuk, az ország jövőjére gondolva igyekeznek jól, jobban végezni munkájukat. Valamelyest tükröződik ez abban a válaszban is, amelyet két üzemi dolgozó ad a kérdésre: mit vár ön az 1982-es évtől? Az asztalos Azt mondták róla a főnökei, hogy arany keze van. Azért bízták rá a tanulók szakmai oktatását itt, az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat kiskunhalasi gyárában. S hozzátették, hogy csöndes szavú, nyugodt ember. — Itt tanultam a szakimat a gyár jogelődjénél, és már több mint húsz éve járok ide dolgozni — mondja magáról Szabó István. — Hetvenhat óta foglalkozom az asztalos szakmunkástanulókkal. Mit várok az új évtől? Az előző vége nem alakult számomra túl vidáman. Decemberiben beteg lett a kisefobik lányom. Kiszáradás «veszélye miatt kórházba kellett vinni, épp azon a napon, amikor nekem rövid időre be kellett vonulnom katonai szolgálatra. Infúziót is kapott, nem maradt meg benne se étel, se ital. Szerencsére meggyógyult, és a karácsonyt már együtt töltöttük otthon. Az első kívánságom ezzel a bajjal függ össze: januártól december végéig jó egészséget kívánok az egész családomnak. És a gyárban a munkatársaimnak, a vezetőknek is, hogy jól menjen a munka, legyen kereset. Tavaly teljesítettük a tervet, remélem sikerül 1982-bein is. Fontos dolog náltmk a szakember-utánpótlás. Jelenleg tizenkilenc asztalospalánta van a kezem alatt. Igyekszem nekik átadni a tudásom, megtanítani velük a szakmai alapismereteket. Nincs bajunk egymással, mert szeretik a szakmát és szót fogadnak. Az idén már öt nap munkát, gyakorlatot hat nap tanulás követ, ez a rend nálunk. Remélem, hogy beválik ez az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos újítás. Szóval: egészség és munka legyen, no meg béke az országnak. A lakatos művezető A halasi Fémmunkás Gyár dolgozója, harmincéves. Technikusi végzettsége van. Tíz évig Szerkesztő technológusként járt be, tavalyelőtt csoportvezető lett az „F” üzemben, a múlt éviben pedig rábízták az egyedi acélszer- kezeteket készítő kollektíva irányítását. — Egy elismert, jó művezető helyére állítottak tavaly októberben, akit nem lesz könnyű pótolnom — kezdi Gyöngyös Mihály. — Számomra, azt hiszem, érthető dolog, 1982 a bizonyítás éve lesz. Legalábbis azt remélem, hogy bizonyítani tudok. A' helyzetem nem könnyű, ugyanis a korábbi ötvennégy helyett jelenleg csak negyven produktív dolgozója van az „F” üzemnek. Viszont a termelési tervünk nem kisebb, és továbbra is a gyár leginkább exponált termékeit állítjuk elő. Ez a gárda a múlt esztendőt kivéve mindig eleget tudott tenni kötelezettségeinek. Ebbe a régi kerékvágásba lenne jó visszatérni. Hogy ez kisebb létszámmal sikerüljön, ahhoz az eddiginél jobban meg kell szervezni a munkát. Csák ez segíthet. Bevallom, az a titkos célom, hogy januáriban olyan teljesítményt érjünk el a megcsappant létszámmal, mintha senki sem hiányozna közülünk. Ha ez sikerül, hatékonyabbá tettük a munkát. És ez jól jön a gyárnak. Bízok abban az új módszerben, amelyet az idén bevezetünk a bérezésnél. Differenciálunk, személyre szólóan, a teljesítménybérezésen belül. Ez kell, hogy ösztönözze a dolgozókat, s há jól szervezzük a termelést, a növekvő egyéni teljesítményekből nagyobb üzemi teljesítés származhat. És akkor ... A. T. S. Tóth István zaklatott idők (21) Lábával az ágy végébe henger- gette a paplant, és kibújt a kis selyemnádrágból is. Hátának, combjának jólesett a lepedő hűvössége. Bosszankodva nézett Bélára, aki hátravetett fejjel pöfögött már. Lecsúszott a párnáról. Milyen sovány, inas a nyaka! Az a vastag ér hogy lüktét! Ádámcsutkája meg-megugrik, ahogy nyel álmában. És csámcsog! De rozoga férfi... Aktakukac. De el nem hagyná. Mégiscsak városi tisztviselő. Ha elválnának, belőle mi lenne? Az nem szakma. hogy irodista volt a gépállomáson. Számára csak jó támasz ... Meg mit szólnának hozzá az elvtársak? A pártnál szigorúan veszik a válást, öt tevékeny népművelőnek ismerik. Karriert csinálhat pártvonalon. Márpedig, ha fellázadna, válni akarna, oda lenne a becsület... Akkorát fordított magán, hogy a másik ágy is kilengett. Béla horkolása gyors cuppogásokba ment át. Erzsiké összehúzott szemmel figyelte: fel ne ébredne már; kizökkentené. De hát ez borzasztó! Oda van láncolva ehhez az emberhez. Ha nő létére VALAKI lehetne, az a szabadságát jelentené, önállóan állna a saját lábán. Még szeretne élni. Ha nincs is gyerek, a test követelőzik. Ez az ember kifulladt már ... Ha nem dolgozna, elviselhetetlen lenne az élete. Semmi több, csak hogy őt kiszolgálja. Megkonzerválja ezt az otthont, ami a jelenben is csak a múlt. Majd beleőrült már, mikor a házi munka monoton körforgásában a napnak mindig ugyanabban az órájában fogta a törlőrongyot, fújt rá a porcelán hamutartóra, vette a kosarat, megjárta az üzleteket, főzött, mosogatott, stoppolta ai lyukas zoknit.. . Ekkoriban történt, hogy Béla úgy talált rá este a halom mosatlan mellett. Ült ölhetett kézzel, és szinte eszelősen tört ki belőle: „Minek mosogassam el, mikor holnap ugyanezt kell vele csinálni?!” — Akkor mondta neki az ura: „Sürgősen munkát kell vállalnod valahol, mert ennek nem lesz jó vége.” Mintha börtönből szabadult volna... De ez,.még mindig amolyan félbörtön. A munkája mellett sok tennivaló ugyanúgy megmaradt az itthoni nyűgből. De ez se számítana, ha alkothatna, ha elismernék, ha nem a Eredmények és tervek a kecskeméti Törekvés Tsz-ben A legrosszabb indulattal sem lehat ráfogni az elmúlt hónapok időjárására, hogy nem kedvezett a mezőgazdaságban dolgozóknak. Hisz novemberig minden lehetőség megvolt arra, hogy betakarítsák a termést, sőt arra is, hogy ideális körülmények között elvégezzék a késő őszi és téli munkákat. Az utóbbi néhány nappal van csupán gond, amikor a gyors olvadásra sokfokos mínusz jött és hótakaró nélkül voltak a vetések. Később pedig ónoseső tette (teszi) próbára a tavasz rügyeit. A mezőgazdaságban dolgozók számára ezek az időjárás- jelentés-szerű információk egyúttal hangulatjelentések is. Hisz hiába az áldozatos munka, hiába az alapos technológia, ha mindennek keresztbe tesz az oly sokat áldott és szidott időjárás. • A növénytermesztés mellett hasznot hozott a Törekvés Tsz számára az állattenyésztés is. (Pásztor Zoltán felv.) A kecskeméti Törekvés Tsz elnökének, Szmoleriszki Lászlónak véleménye szerint az elmúlt esztendő sikereit a kedvező időjárásnak is köszönhetik. A 255 millió forintos termelési érték 21 millió forintot hozott tavaly. Jóllehet, az eredeti elképzeléseik szerint a tervezett nyereség nem volt több 19,5 milliónál. Ezt az eredményt javarészt a szövetkezet alaptevékenysége „hozta”. Ennek ellenére sok mindent tesznek annak érdekében, hogy az év végén se legyen gond az elszámolásnál. Durum búzát például 200 hektáron vetnék majd az őszön. Még akkor is, ha tudják, hogy a gabonaipar jelenleg nem fizeti meg a termelői kockázatot. A fagyérzékeny, kevesebbet termő búza ugyanis sokkal alaposabb, körültekintőbb technológiát igényel, mint amilyennel termeszteni lehet a kenyérgabonát. A termelőszövetkezet elnökének véleménye szerint a kockázatot mégis vállalniok kell. Tudniok kell azt, hogy a durumbúza-ter- mesztés északi határán, melyek azok a paraméterek, temélyek még eredménnyel kecsegtetnek. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz már évek óta termeszti a fehérjedús lóbabot. Elhatározták a Törekvés Tsz-ben is, hogy a kedvező tapasztalatok1 eredményeként ők is vetnek 100 hektáron ebből a magas beltar- talmi értékű takarmányból. Ügy számítanak, hogy a betakarított szem egy része vetőmagként értékesül, a többi pedig dollárt érő exportra jut. Ügy tartják sokan, hogy januárban pihenő van a szövetkezetekben. Pedig ilyenkor végzik az egyik legfontosabb termésnövelő alapműveletet, a gabonák fejtrágyázását. Ebben a szövetkezetben, az 1980 hektár őszi kalászos felén már kiszórták a nitrogénműtrágyát. Csupán a dombos területek vannak még hátra, ahol a hó miatt várnak még néhány napot, mert nem akarják, hogy a Hóié összegyűjtse, és lehordja a hasznos anyagot a „völgybe”. Az 57 hektáros almáskertben 15 hektáron már befejezték az alma metszését. A napokban hullott ónos eső komoly gondokat jelent, hisz tartani kell a rügyek befulladásától. A 12 hektáros szilvásban is elvégezték a téli munkákat. A 180 hektár szőlő metszése viszont még hátravan. A kecskeméti Törekvés Tsz többek között arról is híres, hogy vállalja a város, a megye burgonyaellátását. Tavaly 210 hektáron termesztették ezt a fontos népélelmezési cikket. A termésátlaggal is elégedettek voltak, hisz hektáronként 28,2 tonnával fizetett a föld. Ennek ellenére a burgonya vetésterületét az idén 50 hektárral csökkentik. A tsz-elnök szóhasználata szerint igazodniuk kell a kereslethez, és tudomásul kell venniök, hogy a kereskedelem jelenleg több árut nem vár tőlük még akkor sem, ha évtizedes, kiforrott termesztési technológiával rendelkeznek. Sz. P. M. tisztviselő feleségét látnák benne... Ha gyerekük lenne, más lenne? Lehet. Mikor lenni akart... ö tiltakozott. Hogy mondhattá volna meg Bélának miért. Egész testébe belesajgott a bánat, a visszahozhatatlanért. Két karját átvetette. Olyan volt a mozdulat, mintha repülni szeretne, pedig csak egy kis új hűvösséget keresett a fülledt lepedőn. Polgárista korában emésztette olyan láng, aminek még az emléké is felgyújtja. Gazdag barátnőjének a bátyja hullámos fekete hajú, gyöngyfogú szépfiú volt. Mint osztálytársat, meghívták dgy névestére. Sose evett-ivott azelőtt annyi finomat, mint azon a mulatságon. A jóltáplált nagygazdák bírták a traktát, vérmesen viaskodtak egymással férfiak, nők már az asztal melletti tréfálkozásban is. Szédült, mikor a tömzsi, vad szépségű fiú táncra kérte. Repült, nem érezte, hogy a földön keringőznek. Barátnőjével levegőztek az udvaron. Azt se tudta, merre tekintsen. A kukoricagóré melletti árnyékban a házigazda szorongatta sógornőjét. Másfelől is dús lihegések, kövér kuncogások ijesztették. Hányhatnékja lett a nagy indulatok izzásától. Kérte Icát, hadd feküdjön le egy kicsit valamelyik csendes szobában. Arra riadt, amikor megmozdult alatta a sezlon. Derekán kemény ujjak feszítették a patentkapcsokat, combjait izmos térd tágította széjjelebb, s nadrágja csipkéje alatt már az a követelőző kéz matatott, amely előbb még a szája szélét érintette: „Hallgass!” Ilyen volt az avatása. Attól a fiútól szeretett volna gyereket. De mikor legközelebb találkoztak, az csak tessék-lássék köszönt át a túloldalról. Mondhatott valamit a barátainak, mert felnevettek. Nem nézett vissza, csak érezte, hogy utánafordultak. Mire eladó lány lett, végesza- kadt az álmoknak. Férjhez adták Rontó Bélához, a borbélysegédhez. Fiatal menyecske korában is szeretett tetszeni. Spórolt, anyjáéktól kunye- rált, hogy egy-egy szilveszteri bálra szépségkirálynőhöz méltó ruhája legyen. Mert ebben a versenyben nem maradhat le a lányoktól. Béla meg mindig a gyereket várta. Könyörgött neki, vigyázzon háború van, ki tudja, mire virradnak holnap. Hiszen a sláger szerint is „csak egy nap a világ ...” Egy éjszakán különös izgalommal ébredt. Határozottan érezte, hogy valaki meglökte álmában. Költögette Bélát —, ő volt? „Eh, álmodtál, bolondos!” — legyintett rá ő és a másik oldalára fordult. Neki meg minden elképzelhető borzalom megfordult a a fejében. Halála ellőtt szokott megjelenni az embernek valamelyik hozzátartozója. Ki lehetett? Nagyon félt. Rejtelmes sóhajtásokat hallott, ízekre emlékezett, szagok csapódtak az orrába. (Folytatjuk)
