Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-08 / 287. szám

1981. december 8. # PETŐFI NÉPE # 5 ZOMÁNCMÜVÉSZET Egy kiadvány javaslatai Párhuzamosságok Hogyan képezzünk művelt szakmunkásokat? SIKERES TAPASZTALATCSERE Berlini, drezdai, lipcsei rendezők Kecskeméten A kísérletek már elég régen elkezdődtek, s évtizedek óta zaj­lanak a viták arról, (hogy a szak­mai képzés során szerezzenek a tanulók több általános ismeretet, vagy inkább az iskolai oktatás bizonyos formált töltsék meg je­lentékenyebb . szakmai tartalom­mai? Ne menjünk vissza a régmúlt­ba, hiszen a napjainkban szak­munkásnak tanuló ifjú számára csupán történelmi érdekesség, hogy apja (méginkább nagyap­ja), úgy tanulta a szakmát, hogy közben ellátta a mester háztartá­sában a segítői teendőket is. Olyanok viszont szép számmal vannak szakmunkásaink között, akik az ötvenes években tanul­tak. Köztudomású, hogy akkori­ban a „ló túlsó oldalára” estünk, s ennek megfelelően kevés szak­mai anyag került a tananyagba. Aki mégis akart tanulni, aki sze­rette a szakmát, később, a mun­kapad mellett sajátíthatta el a szükséges ismereteket. Következett a tanulmányi idő felemelése, majd az eleinte tech­nikumot helyettesítő szakközépis­kolák megnyitása. Aztán be'kel­lett látni, hogy a szakközép- iskola kevesebb általános isme­retet nyújtott.ugyan, mint a gim­názium —, de szakmai tudniva­lókból sem adott annyit, mint a szakmunkásképző. így jutottunk a jelenhez, amikor utolsó éve­seit az új rendszerű szakközép- iskolák tanulói. Hogy mit tanultak, azt ponto­san tudni- lehet, hiszen a tan­könyvekbe bárki belenézhet (és a szakközépiskolások szülei gyakran belenéznek, csakúgy, mint az egyes szakmák szakem­berei.) Annál kevésbé tudjuk, hogy ezeket az ismereteket ho­gyan, mennyire lehet maijd a gya­korlatban hasznosítani. Sőt azt sem látja előre senki, hogy töb­bet. jobban tudnak-e majd a szakközépiskolát végzettek az egyes, szakmákból, mint a velük párhuzamosan szakmunkáskép­zőben tanulók. Párhuzamosan — mondtuk. Annyi bizonyos, hogy a két in­tézménytípus közötti azonossá­got legalábbis csökkenteni kell. Teljesen megszüntetni csak úgy lehetne, ha határozat mondaná ki: mit vár el a"népgazdaság az egyiktől, s mit a másiktól. Óva­tosan fogalrpaz ez ügyben az ille­tékes ‘Művelődési -Minisztérium ‘isVélkézdte' és folytatja ‘az’eme vonatkozó vizsgálatokat. Márpedig a vizsgálatoknak — amelyek szükségességét senki sem vonja kétségbe — az a ter­mészetük, hogy sok időt vesz­nek igénybe. Manapság pedig sokszorosan igaz az a régi mon­dás^ miszerint „az idő — pénz”.- Igaz azért, mert a technika ro­hamlépésekkel halad. Az a gyár, amely a sok éven át begyako­rolt technológiával dolgozik, aligha tud sokáig versenyben ma­radni. Nem kell tehát túl nagy matematikai készség ahhoz, hogy kiszámoljuk: a szakközépiskolá­ból 1982 nyarán kikerülő ifjak legjobb esetben az 1980-as kiadá­sú tankönyvből tanulhattak, amit két-három évvel korábban írtak, s így ismereteik legalább fél év­tizeddel öregebbek a mai gyakor­latban alkalmazottaknál. Egy évtizeddel ezelőtt jófor­mán csak a mérnökök, a terme­lés magasabb szintű irányítói is­merték a legkorszerűbb eljáráso­kat. Ma már ott tartunk — és ezért helyes az elgondolás a szak- középiskolák' létrehozásáról,' mű­velt szakmunkások neve­léséről és képzéséről .—, hogy a szakmunkásoknak is állandóan lépést kell tartaniuk a technika fejlődésével. Eredményeket el­érni, világszínvonalon termelni, a világpiacon- versenyképesnek lenni csak így lehet. Vannak olyan elképzelések, s nagy kár, hogy még mindig csu­pán elképzelések, hogy a szak­munkásképzés tervéit megyei, regionális tervekre alapozzák. Végtére is: mindenütt a helyi szakemberek ismérik legjobban az egyes iparágak fejlesztési le­hetőségeit. Beleértve természete­sen a munkaerőszükségletet is. Reális alapról1 indulnak ki — s ma talán ez a legfontosabb. Ez az alap pedig: milyen iparágak vannak a megyében, milyen üze­mek működnek és — milyen eredménnyel. S ahol az eredmé­nyek éppen a munkaerő tényle­ges hiánya, elsősorban-a ■ szak­munkáshiány miatt alacsonyak, ’ott sürgősen tenni kell valamit. S nemcsak egyszerűen „vala­mit”. Mindenekelőtt fel kell mérni, hogy mire képes és képe­sít a szakmunkásképző és mire ■a szakközépiskola. Nem a tanter­vek és a hozzájuk fűzött elkép­zelések szerint —, hanem a min­dennapi valóságban. Ehhez kell méretezni minden továbbit. Tíz­húsz évvel ezelőtt .még „bocsá­natos bűn” lehetett egy-egy szak­ma szakemberszükségletének túl- vagy alábeösülése (noha kö­vetkezményeit ma, is érezzük), ma már semmiképpen nem en­gedhető meg, hogy az egyik mun­kahelyen munkaerőhiány legyen, miközben a másikon — talán ép­pen a rokonszakmában, s akár a a szomszéd községben — csak tes&ék-lássák dolgoznak, való­jában kapun belüli munkanél­küliséget fedeznek.1 Minden téren észre kell ven­ni, hogy a gazdasági események felgyorsultak és bonyolultabbá váltak. Ennek megfelelően: nem lehet régi módon dolgozni, de tervezni sem. Még kevésbé: lég­várakat' építeni vagy meggondo­latlanul a számok bűvöletébe es­ni. Sokszorosan áll ez a jövő szakmunkásaival kapcsolatos tervekre. Már most, az 1980-as években olyan szakmunkásokat kell képezni, akik majd a XXI. században is megállják a helyü­ket az egyre élesedő versenyben. , ’■ I Szakközépiskola, vagy szak­munkásképző? Esetleg a kettő együtt, egymás mellett, egymást kiegészítve? A kérdések döntés­re várnak. Márpedig sürgős dön­tésre, amely nem várhat mai tapasztalatok hosszadalmas le­szűrésére. V. E. Rendhagyó módo.n kétszer is láthatta a kecskeméti közönség a zománemüvészeti alkotótelep idei eredményeit. Először a ha­gyományoknak megfelelően, mi­után befejezte munkáját a nem­zetközi jellegű tábpr. Majd no­vemberben ismét berendeztek egy termet a Megyei Művelődési Központban. Ez a második tárlat utólagos elnézéskérésnek is beil­lett, mivel a szokásos bemutat­kozás meghittségét és folyama­tosságát megzavarták a Hírős na­pok eseményei. Várható harma­dik eseményként egy moszkvai kiállítás ígérkezik. A zománemüvészeti telep 1979- ben jutott túl első, csöndes jubi­leumán : fennállásának ötödik esztendején. Az idén immár a hetedik évfolyamát járta ki. A Forrás című folyóirat novemberi száma így vonta meg a legfris­sebb mérleget: „az alapfunkció, a tanulás, a gazdag technikai is­meretanyag elsajátítása, számos művel mérhető; s a művésztelep művészi színvonalon eljutott,’il­letve visszaérkezett — talán leg­fontosabb — célkitűzéséhez”. Ami a jövőt illeti, szintén hi­teles forrás adja a választ: „jó változást hozhat a kecskeméti Kerámia Stúdióhoz való szerve­zeti kapcsolódás. Jó volna, ha a jövőben szovjet és magyar részt­vevők t mellett testvérnépeink és a szomszédos országok, s azok nemzetiségeinek művészei is, el­juthatnának Kecskemétre”. Sümegi György — akitől az idézetek valók — egyúttal szer­kesztője annak a kiadványsoro­zatnak, amely nyomon követte az alkotótelep munkáját egészen a kezdetektől. Lehet, hogy az éven­ként verbuválódó, egymáshoz kö­zeli célkitűzéseket valló vagy vi­tákat- is keltő csapatok tagjai külön utakon folytatják a pályá­jukat. A kiállításokat pedig le­bontják. De áz írásban és fény- képfelvételekkel dokumentált Ntörténet maradandó fejlődésrajzot ad. Nem is lehet pontosan megha­tározni, hogy minek nevezhető egy Tégy ilyen félszáz oldalnyi ter­jedelmű gyűjtemény. Évkönyv, katalógus? Mindegyikben van valami 'igazság. A kiadványok mindig az előző év munkáit és létrehozóit mutatják be. Megje­lenési alkalmul viszont már az új kiállítás szolgál. Gazdag és át­fogó a tartalom —- a belső szak­mabeli küzdelmek felvillantásán és jellegzetes véleményeken át egészen a kritikai visszhangig. Érzékletesen tárui fel ezeken a hasábokon az a folyamat is, amely az országos kisugárzáshoz vezet. Tavaly decemberben, majd az idén áprilisban például olyan kiállításokat mutattak be a szol­noki és szentesi művelődési- ház­ban, amelyek a kecskeméti alko­tóműhely legjobb « törekvéseiről számoltak be. A két időpont kö­zött Budapesten, az Építőművé­szek Székházában rendezett tár­lat az építészethez kapcsolódó terveket, kísérleteket és javast tokát foglalta magában. Kátai Mihály festőművész, művészeti vezető, réndre megfogalmazta a művészeti célkitűzéseket. Ezek nyomon követése és összevetése nem mindén tanulság nélkül való. Legutóbb az építészeti prog­ram annak a lehetőségét kutatta: „hogyan oldható föl lakótelepeink unalmas sivársága építészeti esz­közökkel, valamint a tűzzománc építészeti alkalmazhatóságát vizs­gálja". Kovács Ferenc építész javasla­tokkal is szolgál az 1979-es kísér­let folytatásának eredményeként a zománcművek elhelyezésére, a nagy sorozatú paneles lakóépüle­tek változatosabbá tételére. A megoldások — mint írja — vi­szonylag olcsók, nem költségesek. A kecskeméti Széchenyiváros újabbari beépített részeit válasz­totta terepül. Az E—5-ös út men­ti tízemeletes lakóépületeken szinte kínálják elhelyezési felüle­teiket a kiemelkedő tetőfelépít­mények, a bejáratokon pedig ol­vasható nagyságú utcanévtáblák, jelek és házszámok segíthetnék a jobb tájékozódást. Másutt a „panelraszteres” szürkeséget, il­letve a „kőzuzalékos felületek monotóniáját” oldhatnák az ötle­tes megoldások. Jócskán akad javaslat. S ha nem drága a kivitelezés, aligha érthető a visszhangtalanság. Vagy a kiállítások, bemutatók hatása csekély ahhoz, hpgy gyakorlati megvalósítókat mozgósítson a be­ruházóknál és az építőiparban? Igaz, a zománcművészeti kiad­vány példányszáma is kevés ah­hoz, -hogy eljusson az érintettek sorához. Ezt is szeretnénk most megtoldani a nagyobb figyelem- felhívás lehetőségével. H. F. Ré£i módi a színházban: az utolsó főpróba után még egyszer sietve összejönnek a közreműkö­dők a még szükséges csiszolgatás, javítgatások megbeszélésére. A Nagypapa látni akar benne­teket szereplői is ott maradhattak volna a kamarában, senki sem neheztelt volna rájuk ha hiányoz­nak a Kecskeméten tartózkodó NDK-s színházművészeti küldött­ség búcsúztatásáról. Mi tagadás, egy pillanatig tű­nődtek: hogyan tölthetnék - el hasznosabban a premier előtt oly drága idejüket. Jól .választottak. A Német Demokratikus Köz­társaságból érkezett huszonkét rendező, kritikus, dramaturg taps­sal köszöntötté a már civilben belépő művészeket. Tetszett az előadás. A magyarok örülnek az elis-- mérésnek. A németek meg a sok szakmai probléma megvitatására buzdító főpróbának. Főként a stilizált mozgás és a zene feszes összhangja foglalkoz­tatja a kollégákat. Hogyan csi­nálták? Előbb a koreográfia ké­szült el és ehhez kerestek mu­zsikát vagy fordítva ? Tömöry Péter rendező németül tájékoztat­ja a vendégeket." Munkatársa, Tucsni András értékes informá­ciókkal gazdagítja kiselőadásált. Azért tartják jónak — hangoz­tatták többen is — az erdélyi író magyarországi bemutatóját, mert a szöveg iránytűje nélkül is el­igazodtak a szövevényes törté­nésekben. A távoli képzettársí­tásokra épülő és helyi, történel­mi utalásokkal dúsított Nagypa­pa látni akar ‘benneteket elsősor­ban az erőiteljes színészi játékkal és a képi, látvánnyal kötötte le figyelmüket. A berlini Fiedler Klaus már másodszor jár Kecskeméten. Leg­utóbb félházas előadásokat is látott, most telt nézőltér fogadta minden este a színészeket. Biz­tosan jó a társulat és a közönség kapcsolata. Bólogaitnak- a többig ek! Valaki a közönség rétegező- dése felől érdeklődik. Választ kap. Más arra kíváncsi,. hogy ugyanazok ülnek be .a Kamara- színházba, mint a nagyszínházba? Is, is. — megtudhatja. Néhány színészt név szerint emlegetnek, másokat szerepük szerint. „Jó ez a társulat”, így vélik. Kicsit nehezen éntik í' négy eltérő stílusú rendező munkáját tanulmányozták. Mindegyikük­nek saját csapata lenne? Aligha — töprengenek hangosan, egy­mással is vitatkozva — mert volt akit több darabban is láttak. Ho­gyan is van' ez?- Sajtos Géza igazgató, Szőnyi G. Sqndor művészeti vezető, Sán­dor János rendező vázolja a szín­ház működési szerkezetét. Kevés a színész, így szó se lehet állan­dó, kizárólagos csapatok kialakí­tásáról. De azért mindén rende­zőnek vannak többé-kevésbé ál- ■ landó szereplői. Balogh Tamás a színészek" to­vábbképzési lehetőségeiről ad reális képet, Kiss Jenő pedig azt bizonyítja, társaságban is jókedv­re hangolja környezetét. A . Ljubimov, Tovsztogonov színháza után a kecskeméti tár­sulatot meglátogató küldöttség vezetője, Volkmer Rüdiger, az NDK színházművészeti szövet­ségének a titkára a hivatalos asz­talbontás előtti zárszavában na­gyon hasznosnak minősítheti, magyarországi tartózkodásukat. Sok hasonló-színházi műhely, mű­ködik az NDK-ban, biztos meg­próbálkoznak néhány itt megfi­gyelt módszerrel.‘Köszönik a szép előadásokat, a kellemes, körül­tekintően szervezett ■ .munkafel­tételeket. Ha netán valamelyikük erre vetődik, nem kerüli el a színházat. Szívesen látják a ma­gyar kollégákat. Tanuljunk egymástól. Ezzel mindenki egyetért. H. N. • A javaslatok egyike: a loggia mellvédek drótüveg helyett tűzzö- máncburkolattal is készíthetők — gazdagabb színskálából lehet vá­logatni. Űj folyóirat: a Szovjet Balett Űj folyóiratot adnak ki ez év őszén a Szovjetunióban Szovjet Balett címmel. A képes folyóirat egyelőre mintegy 30 ezen példányban jelenik meg. A szerkesztő bizottság tagjai olyan neves szovjet táncosok, mint Galina Ulanova, Jurij Grigorovics, Rosztyiszlav Zaharov, Pjotr Gu- szev, Konsztantyin Szergejev, Vlagyimir Vasziljev, Oleg Vinogradov, Vjacseszlav Gorgyejev. A szerkesztőségi munkában két kiváló zene­szerző, Andrej Espaj és Fikret Amirov is részt vesz. A folyóirat főszerkesztője Raisza Sztrucskova,. a Szovjetunió népművésze. A lapnak több állandó rovata lesz. Ezek a balettszínházak történeté­ről, darabokról, előadások jubileumáról koreográfusok, művészek, rendezők, zeneszerzők életéről számolnak be rendszeresen. Közölni fo­gunk a szo-Vjet és a külföldi balett történetéről szóló elemző írásokat, bibliográfiai anyagokat, irodalmi tájékoztatókat. Elemző kritikának vetjük majd alá a műsoron levő előadásokat, a külföldi társulatok fel­lépéseit, és az egyes balettművészek teljesítményét. (BUDAPRESS — APN) Nyílik a Katona József Színház! Hatalmas üvegdoboz Buda­pest belvárosában, a Petőfi Sán­dor utcában; talán az a legszebb a hamarosan megnyíló Katona József Színházban, hogy nincs elbarikádozva a kandi tekintetek elől se függönyzettel, se állvány­zattal', mindenki benézhet, szem­revételezheti az előcsarnokot, a ruhatárat, a portásfülkét. Az új­jáépült színháznak nincs tdtkol- nivalója. Még csöveit, a szüksé­ges gépészeti berendezéseket sent takarják dobozok, kulisszák, a legegyszerűbben mutatja meg magát. Nem volt könnyű az építész, a belsőépítész dolga. Ez a belváro­si udvar — mert eredetileg udvar volt! — a Petőfi Sándor utca,"a Haris köz és Kígyó utca között helyezkedett el, hatalmas lakó­tömbben, amelyet átjárók, pasz. százsok szeltek keresztül. Az ud­vart később beépítették, először áruház volt,, aztán mozi lett s- végül „botcsinálta” színház. Rossz elhelyezéssel, kevés és szűkös öl­tözővel. S körülötte, alatta j és részben fölötte is a belvárosi la­kóház élte mindennapi életét. A Középülettervező Vállalat mun­katársad, a tervezők: Siklós Mária építész és Fehérváriné Potyondi Margit belsőépítész, amikor elő­ször járták be a felújítandó Ka­tona József Színház körötti tere­peit, a színház alatt, a lakók pin­céiben bizony még riadtan mene­külő patkányokkal is találkoztak. Mindenesetre-a színház átépítését együtt kellett elvégezni á lakó­tömb teljes felújításával, rész­beni átalakításával. A ház alatt ma már fehér csemipés világos helyiségekben a színház gépésze­ti berendezései működnek, a forgószínpad masinái, a fűtő-, szellőzőberéndezések.- A színész­bejáró a felújított passzázsba ke­rült, ahol új üzlethelyiségeket is i kialakítottak. A hatalmas üvegajtókon át a belépőt tágas tér fogadja: a fal világosbarna, a padló kubai már­vány. A célszerű, konstruktív tér­be jól illeszkedik Z. Gács György tízszer kétméteres üvegkompozí­ciója (üveg, tükör, krómacél). A nézőtér megnagyobbodott: 355 ülőhellyel rendelkezik. Miután hajdan udvar volt, a ház tartó­pilléreit is be kellett komponál- niok a tervezőknek a nézőtér ki­alakításába. Nincsenek zavaró lépcsők és fdbdulók, tisztán, vi­lágosan áttekinthető, a nézőtér, és ami ennél fogva még fonto­sabb, a nézőtér minden ülőhelyé­ről színpad is, amely forgószín­paddal rendelkezik és lényege­sen nagyobb a réginél. Érdemes szót ejteni a színház színeiről is: a -hűvös üveg és krómacél mellett a mályvaszín és a fa természetes színe uralkodik. • Próba a színpadon. (Hauer Lajos felvételei — KS) A tervező belsőépítész szándéka az volt, hogy a színház látogatói számára a nem közvetlenül ér­zékelhető, tapintható tárgyakat hűvös, egyszerű, célszerű anya­gokkal borítsa; ám azokat, ame­lyek közvetlen kapcsolatba ke­rülnek a nézőkkel, „keze ügyé­be” esnek, sima, puha „ember­közeli” anyagokkal. A mályvaszín plüss és matt fa — világos tó­nusú tölgy — zsöllyék mellett még az ajtók kilincse is nemes anyagból készült: Petrilla István tűzzománc-berakásos fogantyú­kat tervezett. A büfébe látogató­kat Hübner Aranka tisztaselyem faliképé fogadja, a tizenhétszer két és fél méteres festett, kife­szített anyag hozza be a társal­góba a színház hangulatát. A tervezők számára az öltözők jelentették a legnagyobb gondot. Hiszen itt a színésznek nemcsak testileg, fizikailag kell felkészül­nie a szerepére, azaz felöltöznie, hanem lelkileg is; a felkészülés, a különböző jelenetek közti szü­net alatt a nyugodt légkör meg­teremtése legalább olyan fontos, mint a jó megvilágítás a maszk­készítéshez. Jól átgondolt, takarékos ter­vek alapján születik újjá a Ka­tona József Színház: jelképe ,és példája lehetne mostani gazdasá­gi gondjaink megoldásának is. A sokfélé invenciózus ötlet, amely a szűkös körülmények között ds érdemlegeset tud teremteni, s a meglévő javak okos felhasználá­sa. Egy fonitos dolgot ugyanis még nem említettünk: a belső beren­dezés a kereskedelemiben • kap­ható és ipari formatervezett, say ját előállítású tárgyakból áll: a lámpák, a nézőtéri zsöllyék, a textíliák itthoni termékek! • A színház hohilokzata. Minderről meggyőződhet bár­ki, aki vendége, közönsége lesz a december 12-én nyitó Katona Jó­zsef Színháznak. ,T. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom