Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-08 / 287. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. december 8. CIKKÜNK NYOMÁN: TEJÜZEM-FELÚJÍTÁS ÉS -BŐVÍTÉS BÁCSBOKODON 155 milliós beruházás Igen jelentős állattenyésztő tája Bács- Kiskun megyének a bajai járás. Az állami és szövetkezeti gazdasági tehenészetek nap, nap után tekintélyes mennyiségű, frissen fejt tejet szállítanak a járás egyetlen állami tejfeldolgozójának, az 1950-ben épült bács- bokodi üzemnek. Ennél kisebb fogadóképességű tejfeldolgozó működik még Vaskúton, és a kiskunhalasi járásbeli Jánoshalmán, de mindkettő szövetkezeti kezelésben. A kettő együtt sem képes pótolni azonban a bácsbokodi üzemnek ma már sajnos, elégtelen leldolgozó kapacitását. A bokodi ite- lep megfeszített munkája ellenére, kénytelen naponta bizonyos mennyiségű tejet a Csongrád megyei vállalat más üzemébe szállítani feldolgozásra. Mindez, kétségkívül a költségek növekedésével jár együtt. Lapunk egyik korábbi számában. az Évtizedeket késett' beruházás című cikkben a bácsbo- kodl tejüzem felújításának, bővítésének a szükségességét szorgalmaztuk. Csápenszkl István, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat igazgatója a cikkre küldött válaszlevelében a vállaltat kezdeményezésére elindított beruházás menetéről, a munka köziben felmerült gondok leküzdésének eredményéről számolt be. A bácsbokodi tejüzem 1971 já- nuár elsején került át a Baranya megyei vállalattól a Csongrád megyei Tejipari Vállalathoz Írja az Igazgató. Két évvel később — 1973-ban — statikai vizsgálatokat végeztetett a vállalat. Ennek alapján rendelte el az üzem aládúcolását, a biztonságos termelés érdekében. Az 1950-ben épült tejfeldolgozónak a födém- és tetőszerkezetét ugyanis, a tejsav tönkretette. Lehetséges, hogy ez azért következett be ilyen rövid Idő alatt, mert a kivitelezéskor nem megfelelő technológia szerint dolgoztak. ’ Annak Idején szociális - létesítmény sem épült bácsbokodon, amelyet 1974-ben pótolt a vállalat. Akkor korszerű mosdót, öltözőt, fürdőt építtetett. A lapban megjelent cikk szerint, az előző tervidőszakban elhatározott, több mint 400 millió forintos beruházás, az V. ötéves terv végére 150 millióra zsugorodott. Maga ez a tény Így igaz, fűzi hozzá válaszában a Csongrád megyei Tejipari Vállalat igazgatója. Ehheg azonban hozzátartozik az a nagy igazság is, hogy az energiaválság miatt Magyarországon más beruházások sem valósulhattak meg. Így például a szentesi tejüzemet sem sikerült felépíteni, bár a meglévőt már évekkel ezelőtt lebontották. A vállalat még 1978-ban szerette volna megkezdeni a bácsbokodi tejüzem felújítását, s ezt hitel felvételével tudta csupán megoldani. Az indokolt hitel felvételé• A nagy. üzemből és a háztájiból folyamatosan szállítják a tejet. • Alsó képünkön: különböző méretű tárolótartályok a felújítás alatt levő bácsbokodi tejüzem udvarán. re azonban, 1980 szeptember fián mondták ki az engedélyezésről szóló döntést, a beruházást viszont nem lehetett addig elkezdeni. A hitel jóváhagyása után a Jánoshalmi Bácska .Építőipari Szövetkezet vállalkozott a kivitele, zésre — írja Csápenszki István. A tejipari vállalat és a szövetkezet közötti megállapodás szerint, a jánoshalmiak építették volna fel az üzemcsarnokot Bácsbokodon úgy, hogy 1980 negyedik negyedévében megközelítőleg 5 millió forint értékű munkát végeznek el. Ennek a kötelezettségének azonban a jánoshalmi szövetkezet nem tett eleget. Ezért a Csongrád megyei Tejipari Vállalat a BÁOSÉP-hez fordult, amely készséggel vállalkozott arra. hogy a beruházást elvégzi. .Kétségkívül, némi késés történt emiatt — írja Csápenszki István. A bácsbokodi rekonstrukció azonban 1983. júniusára — a terv szerint — elkészül. Erre a BÁCSÉP a biztosíték. A felépülő csarnok '155 millióba kerül, és naponta 120 ezer liter tejet lehet majd abban feldolgozni. Emellett a régi üzem felújítása is megtörténik. Így a bácsbokodi élelmiszeripari üzem alkalmassá válik a" napi 200 ezer liter tej fogadására és feldolgozására is. Jelentős lépés éz abban az irányban, hogy a nagyobb termelési körzetek központjában létesüljenek. az élelmiszeripari üzemek hazánkban, úgy, ahogyan ezt az MSZMP kongresszusi határozata is megfogalmazta. K. A. Vesztes csata — Egy részeg. Szinte megkönnyebbülve állapítják meg többen is az utcán a földön fekvő, kék puíajxás férfiról. Nem a lábát törte, a kezét se, nem hirtelen rosszullét akasztotta meg útjában, bicskával sem sértették meg sehol, gázolás esete sem forog fenn, hanem csak részeg. Részeg, szombat este. — A fene egye meg az ilyet) Egy mérges férfi, sállal a nyakán, aki kiáltja. Kocsijából az imént szállt ki, hogy a csődület okáról tájékozódjon. — Rendőrt hívtak már 17 Kérdés és felelősségrevonás egyszerre a hangjában. — Nem történt gázolás. Elesett. Ezt egy szemüveges asszony mondja, tárgyilagosan. A kék pufajkás ember — olyan harmincöt éves forma — cefetül néz ki. Kerékpárjára ráborulva, kikezdett, összehorzsoüt kezekkel. Úgy tűnik, mintha a járda men. ti csatornanyilást kereste volna, mielőtt még tehetetlenül és feltartóztathatatlanul mély önkívületbe esett. Ruhája malteros, meszes, a vállánál fűrészporos, de a legfeltűnőbb az arca. Ez az, amire sokáig emlékezni fogok. Bal oldalt, az eséstől mintha egyetlen rántással letépte volna róla valaki a bőrt. A villanykörte sárga fényében, ami a közeli szür- lje karóról épp, hogy csak Ide- szüremlik, ijesztő és fájdalmas látványt nyújt. így, ilyen nyomorultul csak vesztes csatában esik el az ember. — Szóljanak a mentőknek! Itt nem maradhat — javasolja valaki. — Ugyan már) A mentőket csak életveszélyes esetben szabad hívni. Ez egy részeg — tromfolja le egy hosszú, sovány férfi, aki zsebbe dugott kézzel várja, hogy mi lesz. Nagy faajtó nyílik a közelben. Tömzsi asszony siet elő a zajra. Kérlelhetetlen. — Ébresszék fel ezt az alakot) Zavarják haza! Itt ne maradjon nekem éjszakára. Bosszús, hogy másnak ez még nem jutott az eszébe. — Na, mi lesz, jóember? Ébredjen) Halló!... Nem hallja? — hajol le hozzá, és rázza a férfi fűrészporos viliit. Az nagynehezen feltápászkodik. Mintegy gépiesen engedelmeskedik a parancsnak. A faajtó mögül a tömzsi asszony azonban nem hagyja ennyiben. Felállítja a kerékpárt, és a dőlni készülő részeg kezébe nyomja a kormányt. — Na! Induljon! Menjen már... A mérges férfi, sállal a nyakában : — Mire vár! Szóljak az URH- nak? A sebzett képű lódul egyet, de elesik. Föláll. Újra elesik. Újra föláll. A következő villanykarónál kissé elidőzik, de egy hang — a faajtós asszonyé — utoléri: — Menjen! Takarodjon innen!, Az út a sarokig akár a száműzetés. A sálas férfi dobbant is néhányat, úgy, ahogyan a kutyának szoktak, hogy most már isz- kiiil A csődület oszlik. Láthatóan mindenki elégedett, miután a részeget sikerült kizavarni az utcából. Engem viszont a tenyérnyi sebzett arc látványa' felkavart. Lázadó gondolatok foglalkoztattak. Amíg ez az ember — szombat lévén — valahol, valakinél talán a falat rakta, vagy, fűrészelte, igazította a lékeket a cserép alá, hányszor hallotta ezt: „Igyon csak, mester úri Ügy jobban megy a munka!" Vagy névnapozott, ahol az alkohol úgy fogta egybe a szesztestvéreket, mint a hordót az abroncs? Mire kiürültek a poharak, már szét is hullott az egész kompánia? Tán annak az italát itta egész nap, aki a házi kotyvasztású pálinkájára benn, a munkahelyén szerez vevőt, hogy az istenverte fehér méreggel rászedve a másikat. megszedje magát még a nyolc árában is? Esetleg nem járt máshol, csak egy kikapcsolódásból összerántott haverbulin, ahol törvény öntudatlanságig le- részegedni ? Ahonnét nem tudja, merre lép, hová zuhan az ember? Kérdések. Kérdések. Amelyek az utcából kiűzött — száműzött — sérült arcú ember óta nem hagynak nyugodni. Kohl Antal Kérdőjelek a gépiparban „MINDENKI csak eladni akar, de venni senki” — panaszkodott egyik gépipari vállalatunk igazgatója, meg a külkereskedők, miután hazatértek egy rangos külföldi vásárról. Tapasztalatukat így összegezték: túlkínálat, árubőség, ingadozó és kiszámíthatatlan árak, óriási konkurren- cia, sok érdeklődővel, kevés komoly vevővel. A többit már csak egy kézlegyintéssel intézték el. E mozdulatban benne volt a gépipart sújtó megannyi gond, a korszerűsödő, de még mindig nem piacképes termelési szerkezet, az anyagellátás, a háttéripar, a termelékenység mind sűrűbben emlegetett problémái. Sajnos, az idei év eddigi tapasztalata — nevezzük nevén: eredménytelensége — magán viseli az általános visszaesés jegyeit. A szinte mindenhol lelas- sult ipari növekedés erősen érezteti hatását exportunkban. Mindez pedig érzékenyen érinti egész gazdaságunkat, mert a magyar gépipar kiviteli lehetőségei az ország gazdaságára nézve meghatározóak' Az évi körülbelül 2,5 milliárd rubelt és 1—1,2 milliárd dóllárt kitevő ágazati export döntő szerepet játszhat a népgazdasági egyensúly megteremtésében. A magyar gazdaság köztudottan nyitott 'gazdaság. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez nem kizárólag exportorientáltságot jelent, hanem importkényszert is. Gépiparunk közel fél- milliónyi dolgozója ugyanis képtelen annyiféle és olyan mennyiségű terméket gyártani, ami elegendő lenne a belföldi és a külföldi igények kielégítésére. Márpedig, ha importálnunk kell technológiákat, gépeket anyagot és fogyasztási cikkeket, a külkereskedelem exportszerkezete sokkal nagyobb hangsúlyt kap. A kínálatnak, jelen esetben a gépipar kiviteli választékának olyannak kell lennie, amellyel megnyeri a vevőket — végső soron tehát az exportért kapott ellenértékből kifizetheti az inaportté- teleket. Így iparunknak azt kell gyártania, amit a vevő kér, és nem azt, amit — mint gyártó — eladni akar.- Hogy ez milyen módon valósul meg, az rehdkívül fontos, hisz a gépipar termelésének 59 százaléka kerül a külpiacra. Milyen gyártástechnológiával, illetve termelési szerkezettel rendelkezünk mindehhez? Elöljáróban megállapíthatjuk: gépiparunk színvonala nem egységes. Vonatkozik ez a műszaki-technikai szintre éppúgy, mint a gyártmányválasztékra. DOLGOZIK világszínvonalú gyártósorunk, automatikus mikroszámító gépekkel irányított üzemünk, de van 50—60 éves gépparkkal, s még manufakturális körülmények között termelő műhelyünk is. A kézi formá- zású, balesetveszélyes öntödék mellett épülnek a néhány mérnök irányította konverter acélművek is. A gépipar megújulása csak az elmúlt két ötéves tervidőszakban gyorsult feli, de a korábbi évtizedek hátrányait mindmáig nem tudta behozni. Ezért talán érthető, ha a gyá^l rak. üzemek, vezetői állandó beruházási lázban égnek. Az eltanult technológiák lecserélésére gyakran csillagászati összegeket igényelnek. A bank pedig sok esetben nem lát garanciát arraj hogy a nagy összegű hitelek megtérülnek. Ugyanakkor azt is tu-l domásul kell venni, hogy jelenlegi gazdasági körülményeink között indokolt a beruházásokat szőkébb . keretek közé szorítani, és szigorúbban szabályozni. Mindez alapvetően befolyásolja a végtermékgyártást, a gyártóvállalatok megítélését, további sorsát. A megváltozott piaci és gazdálkodási körülmények között rossz helyzetben startolok még kedvezőtlenebb helyzetű«" kerülhetnek, a többiek pedig relatíve megerősödnek. ' A kiút keresése egyaránt feladata a gazdasági vezetőknek, az irányító szerveknek és a gazdálkodó egységeknek. Ezért is fontos a háttéripar fejlesztése, amely messze elmaradt az igényektől, és döntően befolyásolja a végtermékgyártást, az ipari termelési szerkezetet.- A háttéripar fejlesztési programja keretében 14—15 gyártmánycsoport korszerűsítési lehetőségét vizsgálják, köztük a kovácsoltárukét, az öntvényekét, a hidraulika elemekét, a szivaty- tyúkét. Mindent persze nem fejlesztenek, erre se idő, se pénz, se kapacitás nincs, de nem is kell. Gazdaságunk nyitottsága e téren is érvényesül majd. Vagyis a szükséges importot gazdasági exporttal kívánják ellentételezni. Az érdekelt iparvállalatok már tárgyalnak a fejlesztési hitelekről. Ugyancsak kiemelt program á VI. ötéves tervidőszakban az elektronikai alkatrészgyártás fejlesztése is. Az elektronizációt már mi sem tudjuk elkerülni, hazai megszervezése nagy teher, de megtérülő fejlesztés. Az elkép- Jf zelések szerint a program megvalósulása több ötéves tervidőszakot vesz igénybe. A munkába mintegy 40 gyárat, szövetkezetét vontak be, szinte a teljes hazai műszeripart. E PROGRAMOK mellett ösztönzik a kooperációs együttműködéseket is. Ahol ugyanis a termelési együttműködések már kialakultak, ott a piaci recesszió sem hat úgy, mint a késztermékek versenyében. Az sem baj, ha a termelő vállalatok nagyobb piaci mozgásteret biztosítanak saját maguknak, akár úgy, hogy a sorozatban készülő járműipari hátsóhidak és kamionok mellett jövedelmezően eladható kisgépeket vagy egyedi berendezéseket gyártanak. Sz. L. TAGGYŰLÉSI VITA A FŰSZERPAPRIKÁRÓL Legfőbb feladat a veszteségek megszüntetése A Kalocsai Paprika^ és Konzervipari Vállalat év végi összevont beszámoló taggyűlésén dr. Latos István, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője felszólalásában hangsúlyozta: a kommunisták tevékenységének idei mérlegét megvonó összesítésből és a vitából kitűnt: minden párttagban megvan a szándék arra, hogy összefogjon a gondok csökkentése érdekében. Az elhangzott javaslatok a termelés szervezésének javítását, a vállalati munka jobbítását sürgették. Ezzel összefüggésben szóltak a munkafegyelemről, az ésszerű takarékosságról, a minőség javításáról. A felszólalások szinte kivétel nélkül a paprikatermesztés, -földolgozás és értékesítés gondjait elemezték. A beszámoló — amelyet Babucsik Antal, a pártvezetőség titkára ismertetett — a pártélet egyéb tennivalóin kívül részletesen foglalkozott az említettekkel is. Felhalmozódott a készlet Idézzük talán a legfontosabbakat. A pártvezetőség titkára utalt arra, hogy az 1980. év végi ösz- szevont taggyűlés határozatából adódóan az idén lő feladat volt az elmúlt négy esztendőben felhalmozódott fél termékkészlet további növelésének megakadályozása, illetve csökkentése. Az első intézkedés a paprikatermő terület mérséklése volt. A korábbi csaknem hétezer hektár helyett 4550 hektáron termelték a fűszernövényt az idén. A kedvezőtlen tavaszi .időjárás és a nyári aszály miatt az előző évek termésének csak a felévél számol a vállalat, hektárra vetítve, ösz- szesen 5 ezer tonna körül 'alakul a felvásárolt féltermékmennyiség. Hozzá kell tenni, hogy az ősz kedvező volt. A sok napfény hatására a betakarított termés jó minőségű, ennek alapján megállapítható, hogy minden piacon versenyképes őrleménnyel tud megjelenni az ipar. I — A készletállománynak sajnos az ez évi termés csak kisebb részét teszi ki — hallhattuk a beszámolóból. — Nagyobb. részét adja a régebbi féltermék. Ez az év végére mintegy 5800 tonna körül lesz. A külkereskedelem bonyolításával megbízott vállalat tájékoztatása szerint mód nyílik 4 ezer' tonna régebbi féltermékből készülő őrlemény értékesítő- ■ sére. Megjegyzendő, hogy az említett mennyiség azért halmozódott fel, mert részben minőségi kifogások merültek fel, részben az exportlehetőségek csökkentek. A kivitelre kerülő termékek külpiaci árcsökkenése, az ártámogatás mérséklődése és sok egyéb tényező nagymértékben rontotta a vállalati eredményt. Emiatt 83—85 millió forint körül összegezhető az év végi veszteség. Sajnos, vagonhiány miatt a konzervárut sem tudták értékesíteni. A Szovjetunióba szállítandó savanyúságot készletezni kellett. Egyedül a tésztagyártási és -értékesítési tervüket tudják teljesíteni'.' . : A következő esztendőre 38 ezer tonna fűszerpaprika nyersáruként történő átvételére szerződtek. Ebből 18 ezer lesz a saját feldolgo- zású fűszernövény. A 20 ezer tonna különbözetet a gazdaságoknál dolgozzák fel. A fűszerpaprikán kívül legjelentősebb az uborka, melyből 2500 tonna a felvásárlási terv. Ennek több mint felét kistermelők szállítják. Tésztából hasonló mennyiséget gyártanak, mint az elmúlt esztendőben. Mivel az említett gondok miatt a terv pénzügyi része még nem készült el, hasonlóképpen a vállalat jövő évi bérfejlesztése sem, ezért erről még nem tudtak tájékoztatást adni. Bizakodó hangulat Az elhangzottak gHehére bizakodó hangulatot tükrözött a taggyűlés. A felszólalók a kiutat keresték. Túri István, a vállalat igazgatója, nem ígért gyors javulást, nem is ígérhetett, hiszen több év óta összetorlódott hibákról, gondokról van szó. Felszólalásában azonban hangsúlyozta, hogy egy egész sor intézkedést tesznek, hogy kimozduljanak a jelenlegi mélypontról. MegszilárMegnyílt az Ajándék Centrum A KECSKEMÉTI PIACCSARNOKBAN, ahol ma a műszáltakarókat és a baby flanell- takarókat 20% engedménnyel árusítjuk. KECSKEMÉTI ©^Centrum Áruház 2289 dítják a munkafegyelmet, jobban megszervezik a szállításokat, nagyobb gondot fordítanak • még az eddiginél is a minőségre. Kihasználják a nagyobb önállóság adta lehetőségeket. Köztudomású ugyanis, hogy 1982. január 1-től megszűnik a tröszt, és ez új helyzetet teremt. Külön csoportot hoznak létre, amelynek feladata a gyártmányfejlesztés, a választék bővítése lesz, hogy könnyebben találjanak piacot termékeiknek. Az energiatakarékosság szintén elsőrendű feladat. Szavait azzal zárta: ,a nyereséges gazdálkodás alapjait szeretnék megteremteni a következő esztendőben. Összefogással a gondok megoldásáért A vitában többször elhangzott az a megállapítás, hogy összefogással meg lehet oldani a gondokat. A kommunistákban megvan a törekvés erre. Érdemes idézni például Tamás Péter főenergetikus felszólalásából, aki elmondta: sajnos, sokszor előfordult, hogy túlszárítással csökkentették a fűszerpaprika minőségét. Ez kettős kár, mert ugyanakkor több energiát is használtak fel. Érdemes megvizsgálni alaposabban ezt a témát.- Egyébként az olajszárítók átalakításával egyharma- dára lehet csökkenteni az energiaköltséget. Más szóval.: ha olaj helyett széntüzelésre térnek rá. Ez csak egy lehetőség a sok közül. így függ össze a minőség az energiatakarékossággal. Az ehhez hasonló konkrét javaslatokat tartalmazó hozzászólások jellemezték a taggyűlést. Ezért is állapította meg a pártvezetőség titkára zárszavában, hogy a kommunisták megértették mi a tennivalójuk. A legfontosabb pártmunka most a jelenlegi j veszteséges gazdálkodásból történő fokozatos kiemelkedés. Ennek érdekében továbbra is jól együtt kell működni a vállalat párt- , és gazdasági vezetésének. Nehéz helyzetükben eddig is sok segítséget kaptak a városi párt- bizottságtól. Szvorény János első titkár által a taggyűlésen ismertetett minősítés egyúttal útmutatást is adott. K. 8.
