Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-08 / 287. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA---------------------------------------------------------------------------------------­X XXVI. évf. 287. szám Ára: 1,40 Ft 1981. december 8. kedd A szövetkezeti mozgalom küzdelmes nyitánya 3. oldal Képernyő 3. oldal Kérdőjelek a gépiparban 4. oldal Taggyűlési vita a fűszer- paprikáról 4. oldal Hogyan képezzünk művelt szakmunkásokat? 5. oldal LEGYENEK RÉSZESEI A HATÉKONYABB MUNKÁNAK Tanácskoztak az ország kisiparosai Csaknem háromszáz küldött részvételével szombaton és vasárnap tartották meg nyolcadik országos küldöttgyűlésü­ket a kisiparosok. A tanácskozáson megjelent Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter, Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Hetényi Ist­ván pénzügyminiszter, valamint az állami és társadalmi szer­vek sok más képviselője. A tanácskozás első napján az előre kiadott írásbeli beszámoló­hoz szóbeli kiegészítést fűzött Molnár József, a Kisiparosok Or­szágos Szervezetének elnöke. Az 1975 óta elért eredményekről szól­va többek közt elmondta, hogy nőtt a kisipar teljesítményének értéke és szerepe a hiánycikkek körének szűkítésében. Törekedtek az árukínálatuk választékának bővítésére, s együttműködtek a belkereskedelemmel. A KIOSZ elnöke hangsúlyozta, hogy a jö­vőben még jobban ki kell hasz­nálni' a koz javára a kisipar lehe­tőségeit, hiszen gazdaságpoliti­kánk módot ad erre. Beszélt ar­ról is, hogy ezután határozottab­ban fel kell lépni az engedély nélküli iparűzők, a kontárok és a jogosítvánnyal dolgozó szerencse- lovagok ellen. Beszéde végén Molnár József hangot adott annak a meggyőző­désének, hogy a küldöttek által képviselt több mint százezer kis­iparos egyetért az országépitő műhely cégtáblájára írottakkal: „A tulajdonos a dolgozó nép. Te­lephelye a Magyar Népköztársa­ság. Jogosítványunk a szocializ­mus építésére szól. Alkotó mun­káik vezetője a Magyar Szocia­lista Munkáspárt.” ­A küldöttgyűlés első napján szólalt fel Méhes Lajos ipari mi­niszter, s az MSZMP KB és a kormány nevében köszöntötte a kisiparosság képviselőit. Utalt rá, , hogy a magánkisiparban a csa­ládtagokkal, alkalmazottakkal együtt mintegy negyedmillióan dolgoznak napjainkban. Az egyes ipari szolgáltatásoknak csaknem felét, néhány szakmában ennél is nagyobb hányadát ők végzik el. Szólt a kisiparosság létbizton­ságáról, az erre á társadalmi ré­tegre yonatkozó ösztönző szabá­lyozókról. Helyeselte többek közt az exportnövelő törekvéseket. A miniszter kifejezésre juttat­ta, hogy nagy jelentőséget tulaj­donít a szocialista üzemek és a kisiparosok együttműködésének. Vasárnap az országos választ, mány beszámolója fölötti vitával folytatódott a kisiparosok VIII. or­szágos küldöttgyűlése. A küldöt­tek egyebek közt több. sikeres kis­ipari találmányról számoltak be, felvetették azonban, hogy az új­donságok bevezetése, gyártása, még mindig sok nehézségbe üt­közik. Szóltak arról is, hogy a kisipar technikai színvonalának emelését kedvezőtlenül befolyá­solja a gépek, szerszámok és mű­szerek vásárlásánál tapasztalható megkülönböztetés. A szolgáltatá­si — elsősorban építőipari — fel­adatok ellátását jól segítették az elmúlt időszakban alakult kisipa­ri munkabrigádok, a küldöttek javasolták ennék az új munka­formának szélesebb körű elter­jesztését. A kisipari termeltető vállalattól, elsősorban a kooperá­ciók szervezési munkáiban, az állami, a szövetkezeti és a kisipar közötti, valamint az iparosok egy­más közötti együttműködésének javításában várnak fokozottabb tevékenységet. Többen elmond­ták véleményüket a társadalom- biztosítási rendelkezésekről, kér­ték egyebek közt a jövedelemsza­bályozás egységes szemléletű al­kalmazását. Elismerően szóltak a KIOSZ érdekképviseleti tevé­kenységének javulásáról, a szer­vezet tartalmi munkájának erő­södéséről. A kétnapos tanácskozáson 39-en szólaltak fel és 28 javaslatot tet­tek, egyebek közt a rokkantak al­kalmazásával, a jövedelemszabá­lyozás korszerűsítésével, a köz­ponti műszaki fejlesztési alap lét­rehozásával, a gépvásárlási köl- csönfeltételek egyszerűsítésével kapcsolatban. A javaslatok- meg­valósítása érdekében a KIOSZ részletes elemzéseket és vizsgála­tokat végez. Molnár József, a KIOSZ elnö­ke a vitát összegezve megállapí­totta, hogy a küldöttgyűlés konst­ruktívan értékelte az elmúlt idő­szak eredményeit é? önkritikusan foglalt állást a hiányosságok ki­javítása érdekében. A tanácsko­záson is. kitűnt, hogy a kisiparos­ság a társadalom politikai, gaz­dasági céljaival egyre jobb össz­hangban tevékenykedik, ahhoz azonban, hogy a következő idő­szak nagyobb feladatait is ellát­hassák, további szemléletválto­zásra van szükség. Ezt követően a küldöttgyűlés egyhangúlag elfogadta a beszámo­lót, és állásfoglalásban rögzítette a kisiparosok és az országos vá­lasztmány feladatait a következő öt évre. Ezek között legfontosabb gazdasági célként határozták meg a szolgáltatások területén a la­káskarbantartás, . a -felújítás, a gépjármű-, és a hagyományos ru­házat- és lábbeli javítás fejleszté­sét. Az árutermelésben az export- növelő, az importot helyettesítő, a hiánycikkek körét csökkentő, a hazai áruválasztékot bővítő és a háttéripari termékek gyártásá­nak növelését határozták el. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges a szakmai képzés fej­lesztése, a műszaki korszerűsítés, a kapcsolatok javítása az állami és a szövetkezeti gazdálkodó szer­vezetekkel, intézményekkel, to­vábbá a közösségi-gondolkodás, a társadalom iránti elkötelezett magatartás erősítése. A küldöttgyűlés elfogadta a KIOSZ új alapszabályát, majd megválasztotta az országos testü­leteket és tisztségviselőket. A KIOSZ elnöke ismét Molnár Jó­zsef lett, Fischer Pált és Neményi Endrét elnökhelyettessé válasz­tották. A tizennyolc Bács-Kiskun me­gyei küldött közül Gál Ferenc kecskeméti villanyszerelő és Ger­gely Imre kalocsai autószerelő kisiparos kapott szót a tanácsko­záson. Madarász András halasi kőművest az országos ellenőrző bizottságba, három társát a hat­van tagú országos választmány tagjává választották. ■I ■ Arad és árad az emberfo­lyam az áruházakba, tüleke­dik a nép, húsz méteres sor vár a tapssal irányítható autó- ■ ra; javában áll a karácsonyi ajándékvásár. Kéthavi fizeté­sem rá, hogy a forgalom min­den eddigi rekordot megdönt, és ugyanennyi összeg arra, hogy úgy általában nem szeretjük ennyivel jobban egymást. Csak épp: az idén már háromszáz­zal voltunk a KST-ben, csak épp: sikerült kiverekedni egy kis személyi kölcsönt; csak épp: végre mi is megmutat­juk. Hogy mit is? Hát ez az, sajnos, amire nagyon-nagyon nehéz válaszolni. Mert, las- san-lassan, úgy tűnik, mintha a szeretet ünnepén szeretetün- ket nem figyelmes ötlettel, egyénre szabott valamivel bi­zonyíthatjuk, hanem egyes- egyedül azzal: mennyibe került az ajándék. Igen, az anyagi jólét e fokán különös csereértékarányok ala­kulnak ki. Gondos megfonto­lás alapján, s természetesen előre tisztázva: iho mi így, ak­kor ti úgy, mit szóltok hozzá. A sógorék háromszázat érnek, mert mi is annyit az ő szá­mukra, és vajon elég-e az öt­száz forintos csekk Pistáék- nak. Igen, csekk, a legszemély­telenebb és legötlettelenebb ajándék, amiből világosan ki­derül: ennyire becsültelek, és ennyire sem becsültelek — hi­szem ugyanis, hogy a legdi­vatjamúltabb ajándékpulóver is jobbten személyre szóló mint egy papírízű csekk, ami­ből pusztán az derül ki: nem szeretem az ajándékozottat, mert ha szeretném, ismerném: legalább annyira, hogy egy jó ötletem támadt volna. Olyan, amiből kiderül: tényleg csakis neki szánhattam az ajándékot. A kérdés — tudunk-e aján­dékozni? — más, ennél fon­tosabb és mélyebb lényegű kérdéseket, hoz felszínre. Vé­gül is: karácsony egyszer van az esztendőben. A szeretet ün­nepe azonban más kérdéseket is feltesz: jól van-e, hogy kom- puterizált, elanyagiasodott vi­lágunkban jobban örül az em­ber a szeretet tárgyiasult jelé­nek, mint a jó szónak — noha ez elég idealista kér­dés; ugyebár a tudatot \ a lét határozza meg. De hát nem a pénz, hanem a szeretet ünnepére készülünk, még ha úgy teszünk is, mintha egyiket a másikkal (és csak a szere- tetet, csak a pénzzel) pótol­hatnánk; még ha azt hisszük is, hogy most egy összegben le­róhatják karácsonyi lelkiisme- retfurdálásaink egyenértékét. Sajnos, ezt a cikket is meg­írták már ' sokszor, jobban, rosszabbul, mikor hogy, és nem változott semmi, és csak az a biztos, hogy az ajándék­láz heves, a forgalom nő, az ellátás kiegyensúlyozott, és mi csak tipródunk a tömegben. Gyönyörűen csillognak és vil­lognak a karácsonyi kiraka­tok, minden csupa tükör. Az a baj, hogy nagyon-nagyon ritkán nézünk e tükörbe, pe­dig volna miért... B. J. I Budapestre erkezett a szovjet miniszterelnök Nyikolaj Tyihonov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke . az MSZMP Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsának meghívására hétfőn hivatalos, baráti látoga­tásra hazánkba érkezett. A Ferihegyi repülőteret ma­gyar, szovjet és vörös zászlók, üdvözlő feliratok díszítették. A repülőtér betonján felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszegy­sége csapatzászlóval. A Szovjetunió miniszterelnö­kének és kíséretének fogadtatá­sára megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Méhes Lajos ipari miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Bor- bándi János, Faluvégi Lajos és Marjai József miniszterelnök-he­lyettesek, továbbá a kormány’ több más tagja, köztük Púja Fri­gyes külügyminiszter, s ott vol­tak politikai, társadalmi, állami életünk más vezető személyisé­gei. Jelen volt az ünnepélyes fo­gadtatáson Szűrös Mátyás ha­zánk moszkvai és Vlagyimir Pav­lov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Ott volt Nyikolaj Szilcsenko vezérezredes, a Var­sói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erői főparancsnok­ságának magyarországi képvi­selője, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szovjet déli hadseregcsoport magas rangú képviselői, köztük Vlagyimir Szivenok vezérezredes, a hadse­regcsoport parancsnoka. é? Pontban fél 11-kor tűnt fel a repülőtér fölött a Szovjetunió miniszterelnökének különgépe. A gépből kilépő vendégeket Lá­zár György, Púja Frigyes és a két nagykövet üdvözölte. A díszegység parancsnoka je­lentést tett Nyikolaj Tyihonov- nak, majd felcsendült a szovjet és a magyar himnusz. Nyikolaj Tyihonov Lázár György társaságában ellépett a katonai díszegység előtt. Úttö­rők virágcsokorral köszöntötték a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöfkét. Ezután Nyikolaj Tyihonov üdvözölte a fogadásá­ra megjelent magyar közéleti személyiségeket, a szovjet nagy- követség és kolóniái, valamint az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadseregcso- port parancsnokságának képvi­selőit. Az ünnepélyes fogadtatás" a díszegység díszmehetével feje­ződött be, majd Nyikolaj Tyiho­nov és kísérete vendéglátóik tár­saságában díszmotorosok kísé­retében szállására hajtott. Nyikolaj Tyihonov és kísérete délután a Hősök terén megkoszo­rúzta a Magyar Hősök emlékmű­vét. Ezt követően a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke a Sza­badság téren koszorút helyezett el a Szovjet Hősi Emlékmű ta­lapzatán. A koszorúzásoknál jelen volt Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter és Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, továbbá a szovjet nagykövetség diplomatái és az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet déli hadsereg­csoport parancsnokságának kép­viselői. A nap folyamán az Országház­ban megkezdődtek a magas szin­tű magyar—szovjet hivatalos tár­gyalások. Lázár György vezette a magyar tárgyalócsoportot, amelynek tag­jai voltak Marjai József, Púja Frigyes, Veress Péter külkereske­delmi miniszter, Hoós János terv­hivatali államtitkár, Kapolyí László ipari /államtitkár, Roska István külügyminiszter-helyet­tes és Szűrös Mátyás. A Nyikolaj Tyihonov vézette szovjet tárgyalócsoport tagjai voltak Ivan Usztyijan, a Molda- vad SZSZK miniszterelnöke, Vik­tor Malcev, a külügyminiszter első helyettese, Nyikolaj Koma­rov, a külkereskedelmi minisz­ter első helyettese, Nyikolaj Ino- zemcev, az állami térvbizottság elnökhelyettese és Vlagyimir Pav­lov. A tárgyalásokon a felek kölcsö­nösen tájékoztatták egymást a két ország helyzetéről a jelenlegi tervidőszak feladatairól. Véle­ménycserét folytattak hazánk és a Szovjetunió gyümölcsöző kap­csolatairól, ezen belül1 különös fi­gyelmet fordítottak a szerteágazó gazdasági együttműködés eredmé­nyeire és a kapcsolatok fejlesztő-, sének lehetőségeire. Szót váltot­tak a nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseiről, különös tekintet­tel kontinensünk békéjének és biztonságának megőrzésére, a fegyverkezési hajsza megfékezé­sére, egy új nukleáris világégés megelőzésének fontosságára. Sikerrel teljesíti megrendeléseit az Űjpesti Gépelemgyár kecskeméti egysége Az Űjpesti Gépelemgyár kecs­keméti gyáregysége az idén vár­hatóan 1,5 millió forinttal túltel­jesíti termelési tervét. — A gondokkal teli múlt esz­tendő után az 1981-es évünk si­keresnek mondható — hallottuk a napokban Dömötör Tibor gyár­egység-igazgatótól. — Míg tavaly kevés volt a rendelésünk, az idén szinte alig győztük kielégíteni az igényeket. Jelentősen fokozódott a szervezettség, javult a munka- fegyelem. Gyáregységünk kilenc szocialista brigádjának segítségé­vel, összefogással sikerült a 83 milliós tervünket 84,5 millió fo­rintra teljesíteni.. Legnagyobb megrendelőink közé tartozik a kaposvári Mező­gép Vállalat, részükre mintegy 20 millió forint értékű kettős rounkahengert gyártottunk az idén. A Magyar Vagon- és Gép­gyárnak még ennél is többre volt szüksége. Harmincmillió forin. tot kapunk azokért a termékein­kért, amelyeket a Rába-Steiger traktorok . munkagépeibe szerel­nek. Hosszú évek óta dolgozunk a svéd Volvó cégnek. December közepéig teljesítjük , az idei egy­millió forintos megrendelésünket. A második félévben a finn Val- xnet cég részére gyártottunk négy­féle munkahengerből prototí­pust, ezekből jövőre várható na­gyobb megrendelés. Nemrégen a MALÉV bízta meg gyárunkat kí­sérleti munkahengerek gyártá­sával. Sikeresnek ígérkezik ki­próbálásuk, s valószínűleg jövő­re nagyobb szériát készítünk ré­szükre. Az idei sikeresnek mondható esztendő eredményeit nem utol­sósorban az is növelte, hogy már januárban meg tudtuk kez­deni a bérfejlesztést Akkor 5 százalékot terveztünk, de az év végéig elérjük a 7 százalékot Idejében elkészítettük az öt­napos munkahétre való áttérés intézkedési tervét ezért bízunk albban, hogy 1982-ben is jó eredményeket tudunk elérni. Ezenkívül további szakosodásra is sor kerül, mi gyártjuk majd két társ-gyáregységünk részére a munkahengerekhez szükséges függesztőelemeket. Jelentősen fejlesztjük a műszaki színvonalat is. A Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főisko­lán huszonhat dolgozónk kezdte meg a tanulást,. hogy elsajátítsa a jövőre érkező korszerű, szám­jegyvezérlésű forgácsológépek üzemeltetéséhez szükséges szak­ismereteket. # A svéd megrendelésre készült munkahengerek utolsó darabjait festi Haraszti István szakmunkás. (Opauszky László i felvételei) Bizakodva tekintünk a jövő esztendő felé — mondta befejezé­sül Dömötör Tibor. — Jól össze­szokott, fegyelmezett szakember- gárdánknak 1982-ben is lesz ele­gendő munkája, ugyanis már az egész évi rendelésállományunk- le van kötve. O. L. • A Rába-Steiger traktorok munkagépeibe kerül­nek beépítésre ezek a munkahengerek, melyeket a próbapadon vizsgál Békési Mihály szerelőlakatos. • Szabó Tibbresztergályos itt tanulta a szakmát, s egyike a legjobb szakembereknek, nemrégen meg­érdemelten kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom