Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
1981. december 1. • PETŐFI NEPE • 5 CSÍKI LÁSZLÓ:- Levél a kecskeméti színészekhez -* róbállak magam elé — akár egy üres, sötét színpadra — képzelni benneteket, ismerős és ismeretlen barátaim. Ez már-már kötelességem, hiszen műfaji és egyéb határokon át együtt kell megmutatnunk valamit — magunkat s egymást — másoknak, mégpedig úgy, hogy azok semmiféle különbözést ne érez- zenek miköztünk. Szerencsére igaz, hogy mindannyiunkat egy kultúra szült (csupán történelmi perekben elvált szüléink neveltek másféleképpen). Szerencsére, már születéskor ajándékba kaptuk ugyanegy nyelvünket (s ez az egyetlen ajándék talán, melynek értékét is nézzük, nem csupán a vele kedveskedő szerető indulatát). Nem hiszem tehát, hogy ünnepi-alkalmi gesztusokra lenne szükségünk egymás iránt, muszájból kölcsönösen. Felfoghatjuk hát testvéri viszonyunkat — ha a belénk táplált felsőbbfokú előítéleteket el bírjuk, felejteni — műfaji kérdésként is: valaki (például egy író, Kolozsváron) egy asztalnál ülve elképzelt valamit, s mi (színművészek, például Kecskeméten) éppen azok vagyunk egy hosszú pillanatra: mintha csak előre tudtuk volna, hogy éppen ránk gondolt valaki egy éjszakán, mely üres. sötét színpadként tátongott előtte. Szót értünk így — mintha testünk lenne az a szó. Egymást képzeljük el — így vagyunk valóságosak. A. gondolatok ilyen, emberben megjeleníthető létezési módja még nem általános: mind külön-külön létezik még ember és gondolat — de reménykedjünk, hogy a színpadon, a „játékban" legalább egyek lehetnek. Ennyit a Nagypapa látni akai benneteket műfaj-jelölő •A Katona József Színház művészethez Írott levelet abból az alkalomból közöljük, hogy a napokban került színre az erdélyi magyar szerző darabja a kecskeméti színpadon. Szivében adjuk közre a levelet abból a megfontolásból, hogy ezáltal Is közelebb kerül egymáshoz a színház és a közönsége. alcímről: „játék (a valósággal)” — ami író és színész, drámai hős és élete viszonyát egyként jellemzi talán. Csakhogy más-más fokgn és értelemben. Nekünk, féltestvéreim, értenünk kell, mi és miért történik; a játék hőseinek ez az értés nem adatott meg. És a valóság, saját életünk megértése erkölcsi kérdés: ha megértjük, változtatnunk kell(ene) rajta. Ez a játék mégis „a'valóság fölött öt centiméterrel” történik. Ugyan miért? Azt hiszem, nincsen erkölcs, amíg (ha) megnyilvánulásának tere nincsen. Egyedül egyvalaki nem erkölcsös, nem is erkölcstelen. Saját, fürdőszoba-tükör előtti magányára gondoljon, aki mer (mégpedig most nyilvánosság elölt). Mi tudjuk, bár ők maguk nem, hogy hőseink ilyen üvegfalú füidőszobában élnek: egymással, egymásnak, sót egymásból — de nem választhatják egymást, és önmagukat sem. Tehát erkölcsrnélküliek. Az ilyen meztelen állapotról, a „külső világgal" szembesülve, kiderül — s fájhat — a komikuma is: a lehetetlensége, képtelensége. Létének nemléte. Látszat-léte. Kirakati-bábusá- ga. S még ebben a lefokozott életben is létezik egy fokozat: a nem-léttől a látszat-létig „felemelkedni” már-már hősi tett. Ezek az emberek tehát hősök. Persze, színpadi hősök — a szó minden értelmében. Es megtanultuk, hogy a hősök tragikusak. Ebben az esetben talán (és többnyire) azért, mert egymással játsszák azt a valóságosnak tűnő játékot, melyet egy egész társadalomban élniük kellene, hogy-ne csupán a kirakatban, a színpadon legyen szerepük. Csakhogy az ilyen történelmi nyilvánossághoz se erejük, se alkalmuk. Pusztán annyira társadalmi lények, hogy a társadalom előítéletei alakították őket olyanokra, amilyenek. Az a bizonyos „öt centiméter", mely a való. •ság és a róla nlkotott glccs- festmény között létezik. Mert. ha van giccses élet, akkor e játék hőseié az. (Egy elmélet szerint a giccsnek azért van közönsége és lesz mindig is, mert nem ,a müvet — jelen esetben a darab hőseinek életét, mely maga is társadalmi műalkotás —, hanem annak modelljét látja mögötte a szemlélő, és arról alkot ítéletet. Az egymásnak megsemmisítőén ellentmondó sok elmélet közül eme egy a Nagypapa ... esetében talán haszonnal alkalmazható, bár csupán eligazításként ez ir. Itt mégsem elméletekről van szó, hanem emberekről, legfennebb eszményekről.) Ugyanakkor ez a „játék a valósággal” sok helyütt a valóság fonákja is: úgy, mint önmagáról alkotott előítélete. Nem szeiefném belemagya- rázásokkal tovább nehezíteni a darab megértését. Egyik bemutatóján társadalmi drámának — második részét egyenesen komédiának — játszották (miközben műfajilag éppen ezek paródiája). A második bemutató a hősök és helyzeteik mesterkéltségét, a kényszerű bábu-létét, a hazug tragédiát hangsúlyozta — sikerrel. Nem dőlt be az álfilozófiának és a melodrámának, mely a hősöknek és nem a színjátéknak a jellemzője. Azt hiszem, ezt fontos megérteni; ez a kulcs. Hogy ti. ez valóban „játék a valósággal”: színpadon, s azért színpadon, mert hőseink tragédiája, szenvedése és szenvelgése is „színpadias", ök még nem „valódiak". Ezért — a mondandó miatt — választottam drámai műformát ennek a háromlépcsős történetnek, ezért a „festett egeket”, s nem mert a világot jelentő deszkákra akartam jut. ni én. Levelem elején bejelentettem: megpróbállak elképzelni benneteket, barátaim, most viszont arra kérlek, próbáljatok elképzelni engem, akit nem a műforma érdekel, hanem egy formát találjon egy igazságnak, melyben — remélem — együtt hiszünk, s mely inkább hiányával van jelen ebben a darabban. Ha ezt komolyan tudjátok venni, akkor tudtok majd komolyan nevetni szerepeiteken is. Ez egy lehetséges megoldás. — A viszontlátásra. Hagyományőrző fiatalok Érsekcsariádon Miközben évről .évre sokféle alkalommal örvendezhetünk azon, hogy a gombamódra megszaporodott pávaköröket, néptánccsoportokat nem a divat hozta létre, hanem virágzó öntevékeny művészeti mozgalomról beszélhetünk, kevés szó esik a hagyományőrző együttesek gondjairól. Arról, hogy általában ezeket már esztendőkkel ezelőtt is’ idős tagok hozták létre, s azóta sem sikerült fiatalokat a helyükbe állítani. „Mert a fiatalokat nem a hagyo- mányök érdeklik, hanem a saját életük” — mondta egyszer egv ilyen együttes vezetője. „Vagyis dolgoznak, családot alapítanak, építenek, szórakoznak, vagy ha mégis belépnek egy együttesbe, ők már, mást akarnak, másképpen”. □ □ □ A bajai áfész érsekcsanádi Aranyalmás táncegyüttese 1968- ban alakult. Az országos minősítő versenyen az idén hagyomány- őrző kategóriában bronz fokozatot értek el. A negyven tagú együttes ifjúsági csoportjával — tíz párossal — beszélgettem arról, mi az oka, hogy éppen ennek az együttesnek a tagjai? — Sok mindent cáfol a mi együttesünk — mondja Csere Erzsébet. — Például azt, hogy a fiatalok közönyösek, nem őrzik, nem ápolják a hagyományokat. Mi nagyon büszkék vagyunk a kultúránkra, dalainkra, táncainkra és persze a népviseletünkre különösképpen. A ruhánk lehet, hogy szebb, díszesebb mint máshol, de szerintem Érsekcsanádon is ugyanúgy gondolnak, éreznek a fiatalok, mint az ország többi részében. Ha megismertetik, megszerettetik velük a hagyományokat, akkor élővé teszik. — Nálunk még mindig a nagy esküvő van divatban — veszi át a szót Berger József művészeti vezető —, amire a fél falu hivatalos. Az együttesünk tagjai éjfélkor, amikor a menyasszonyt átöltöztetik, népviseletbe öltöznek, s nagyon gyakran műsort is adnak a lakodalmakban, vagy tanítják a táncot a többieknek. — Vagy mi tanulunk másoktól — szólnak többen is — Ellesünk egy-egy lépést, forgást, mozdulatot. — Az utánpótlással nekünk is gondjaink vannak — folytatja mosolyogva a művészeti vezető. — Már az általános iskolából sokan jelentkeznének, de nem tudjuk felvenni őket, mert nincs elég ruhánk. Valamennyiükön. eredeti érsekcsanádi népviselet van. Ki a nagymamától, ki az édesanyjától, ki az anyósától kapta. A nevezetes „csörgős. patkós, nyalka piros csizmát” — ahogy a népdal említi, Budapesten csináltatják. Bizony drágán, kétezer forint egy pár. Nem saját zsebből fizetik ugyan, hiszen a művelődési ház és a bajai áfész is támogatja őket — ez utóbbi évi húszezer forinttal —, de kímélni kell, mert ä táncosnak drága kincs á lábára illő csizma. — Ennél nagyobb becse csak a ruhának van — mondják —, mert szinte beszerezhetetlen. A felsőszoknyától hat-hétezer forintért sem válik meg a tulajdonosa, s hol van még az ötrétegű csipkés alsószoknya, a gazdagon hímzett blúz, a gyöngyökkel, flitterekkel kirakott bársony mellény és a fejrevaló?! A fiúk öltözéke valamivel egyszerűbb, dehát hol kapható ilyen minőségű kelme, ki vállalkozna ilyen sűrű, apróöl- téses kézimunka elkészítésére? — Ebből is látszik, hogy annak, idején még megbecsülték a nők a férfiakat! — szól közbe tréfásan az egyik férfitáncos. Majd bizonyítva, hogy a férfiak is értenek a női divathoz, elmeséli, hogy az egyik fejdísz, a tekergő szakszerű felrakása csaknem egy óráig tart. Ezt az érsekcsanádi ifjú menyecskék hordhattak az első gyerek megszületéséig. — Vajon nem ez a gyönyörű népviselet vonzza a fiatalokat, amikor felvételüket kérik? — Ó. nem! — tiltakoznak hevesen többen is. — Az itteniek tudják. hogy ez a viselet nehéz, csak a szoknyának több kiló súlya van. Nem könnyű táncolni • benne, ráadásul .a mi tagjaink énekeinek is tánc közben. — Tcbb óráig tart az öltözködés, súlyos a ruha, fárasztó a tánc ..., miért vállalják mégis? — Ehhez még tegye hozzá, hogy csaknem valamennyien fizikai munkát végzünk, az áfésznél illetőleg a Búzakalász Tsz-ben. Hogy évente körülbelül húsz fellépésünk van, hogy hetente három-négy órás kemény próbát tartunk. Ez persze nem panasz, csak meg akarom magyarázni, hogy nem azért járunk ide. mert szép a ruha, s táncolni könnyű — mondja Berger Józsefné. — hanem azért, mert nekünk ez a kikapcsolódás, a szórakozás ... Elhallgat, rám néz. A többiek is hallgatnak, cinkosan mosolyognak egymásra, s nem értik, mi csodálkozni való van azon. hogy ők így töltik el a. szabad idejüket. Számukra ez temészetes. hiszen a táncuk szép. énekük kifejező, népviseletük gyönyörű; s mindezt megmutatni másoknak is, egyszerűen: csodálatos ... K. K. A szórakoztató zenészek műhelye Több mint- két évtizede már, hogy a megyeszékhelyen elkezdte működését egy olyan intézmény, melynek feladata többek között a szórakoztató zenészek képzése és kiközvetítése. A Katona József utca 4. szám alatti öreg házban, meglehetősen szerény — vagy mostoha? — körülmények között dolgozik itt Studer Béla, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Országos Szórakoztató Zenei Központja megyei kirendeltségének vezetője. ö tájékoztatott az itt folyó szerteágazó munkáról. KÖN YV ESP© IX Nagy Lajos: A falu meg a város HA... (Méhesi Éva felvétele) A valtcsitrani aranykincs A trák kultúrának a mükénéi- vel rokon vonásait' felmutató emlékek sorát fedezik fel a bolgár régészek. Ezek közül is a legpompá- sabbak" sorába tartozik a nyilvánvalóan kultikus célokat szolgált valtcsitrani aranykincs. A gyönyörű aranytárgyak —■„ hét aranylemez és egy háromre- keszes aranykehely'— az időszámítás előtti 15. század környékéről, a bropzkor végéről valók. A feltételezések szerint a kely- het és a lemezeket a trák vallási kultusz hívei az istengyermek, Dionysos, Zagreus dicsőítésére szolgáló rítusban használhatták. A háromrekeszes aranykehely minden bizonnyal a trák hit alapvető három anyagát; a tejet, a mézet és a bőrt tartalmazhatta a Dionysost dicsőítő szertartásokon, de jelképe lehetett a mükénéi is- tenháromság-tannak is. A valtcsitrani kehely hármasságát utánzó vázák, edények az égei-tengeri ,szigetvilágban az időszámítás előtti 15* százácf után terjedtek el. — Mi a kirendeltség alapvető funkciója? Milyen célok hívták életre? — Három alapvető feladatunk van. A megye összes zenés-táncos szórakozóhelyére muzsikusokat közvetítünk ki. Ránk hárul a zenészek képzése, minősítése és továbbképeése. Továbbá a szakszervezettel közösen ellátjuk az érdekvédelmet. — Hányféle minősítési forma van érvényben? — Kiadunk indokolt esetben ideiglenes működési engedélyt. Ennek két fokozata van. Az első arra jogosít', hogy amennyiben nincs kategóriába sorolt zenész, akkor foglalkoztatható. A másik birtokában csakis alkalmi rendezvényeken muzsikálhatnak; például bálakon, lakodalmakon, vagy disznótorokban. Aki viszont úgymond „kategorizált” muzsikus, az lehet „c”, „b”, vagy „a” fokozatú. Ok csak Budapesten, az OSZK vizsgabizottsága előtt szerezhetnek állandó előadóművészi engedélyt. Valamennyi hangszerre központilag meghatározott vizsgaanyagok vannak. A különböző minősítési fokokat a fizetések megállapításakor figyelembe kell venni. A tehetség, rátermettség és a szorgalom elismerése ebben is kifejezésre jut. ■ — Mit kell tudni mondjuk egy ,.a” kategóriásnak? — Az ilyennek, mondjuk egy zongoristának el ■ kell játszania elfogadható szinten Bartók Allegro barbaro című müvét. Az ügyeskedőknek, a tehetségteleneknek bizony nem sok keresnivalójuk van a minősítő vizsgákon — Hány szórakozóhelyen játszanak Bács-Kiskunban az önök által kiközvetített zenészek? — Csaknem száz ilyen hely van, s ezeken átlagosan mintegy háromszáz muzsikus szórakoztatja a közönséget. — Milyen a műfaji megoszlás? — A muzsikusok egy harmada a cigányzene művelője. A többi a tánczenekarok tagjai. — Ha Bács-Kiskunban valaki nyilvános helyen akar muzsikálni, azt csakis az önök engedélyével teheti? — A zártkörű családi eseményeket leszámítva: igen. . — Van elég utánpótlás? — Akadozik. Zongoristákból, cimbalmosokból és bőgősökből például kevés van. Egy zongoristának nyolc-tíz év tanulás szükséges ahhoz, hogy kategorizált működési engedélyt kapjon. Ugyanakkor néhány más hangszeren fele idő elteltével közönség elé léphet az illető. — Mit tesznek az új tehetségek felkutatására? — Működik egy OSZK-stúdió. Ott speciális képz'és folyik, ahova a mi javaslatunkra bejuthatnak a tehetséges fiatalok. Megyénkben Kecskeméten és Baján zongora, gitár, dob, basszusgitár és szaxofon tanszak működik. Jelenleg összesen nyolcvan leendő zenész, vesz részt á szakmai oktatásban. Részben teljesen kezdők — ők ideiglenes működési engedélyt kaphatnak —, mások, ha alkalmasnak bizonyulnak, „c”, ,.b”, vagy „a” kategóriás engedélyt szerezhetnek. Kategóriavizsgát csakis érettségizett fiatalok tehetnek harmincöt éves korig bezárólag. — Hogyan ítéli meg összességében ezt a sajátos műfajú és formájú szolgáltatást? Elégedett a zenészek tevékenységével, működésük színvonalával? — Örömmel mondhatom, hogy muzsikusaink minőségi munkája nem marad el az országos átlagtól. Régebb óta tucatszámra játszanak magyar együttesek külföldön is. Ezek között mindenkor akad megyénkbeli. — Miért keresettek önök szerint a magyar együttesek külföldön? — Mert univerzálisak. Ha kell, a cigányzene és a beat mellett operettet is játszanak. — Bizonyára gond is akad a munkájuk végzése közben... — Legfőbb gondunk, hogy a szórakoztató zenészeknek szerintünk elégtelen a társadalmi megbecsülése. Vannak, akik úgy érzik. hogy a társadalom perifériájára sorolják őket. Nem egyszer kiszolgáltatottak á vállalat- és az üzletvezetőnek meg a pincérnek stb. Ilyen tekintetben szemléletváltozásra lenne szükség. Úgy kellene kezelni őket, mint a korszerűen értelmezett közművelődés egyéb munkásait. A másik ok a már érintett utánpótlás kérdése. Sokan talán nem is tudják az érdekeltek, hogy hová kell fordulniuk ez ügyben. Fájlaljuk azt is. hogy ennyire szűkén vagyunk, egyetlen szobában. Sokszor kényes, bizalmas dolgokat kell egyesekkel megbeszélni. Nehéz így, ebben az udvarra nyíló kis helyiségben. Jó lenne tágasabb hely, elég nagy a forgalom nálunk. Varga Mihály Vannak olyan települések, ahol hagyományápolás ürügy ép különböző —’ ott született, de semmi más kötődéssel nem rendelkező — személyiségekre hivatkozva ünne- péiyeket rendeznek. Apostag nem ezek közé tartozik. Csendesen — olykor túl szerényen — ápolja szülöttének, Nagy Lajosnak emlékét. Több oka van ennek a községnek, de a megyének is, hogy tartalmas és a lényeghez — Nagy Lajos írói, emberi tartásához — közelítő eseményekkel, de még inkább munkával őrizze a szellemi örökség egy részét, és tisztázza az író megítélésében közrejátszó negatív felhangokat. Nagy Lajos Apostagon született, és több szállal kötődik a Kiskunsághoz. Életműsorozatának el$ő kötete legjelentősebb szociográfiai írásait tartalmazza, ezekben visz- szatérően foglalkozik szülőfalujával és a környékbeli településekkel. Más — prózai alkotásainak — figurái is kapcsolódnak ehhez a tájhoz. Szekér Endre Forrásban megjelent tanulmányában ezt olvastam: „Nagy Lajos a Kiskunhalason című munkájával elindította a harmincas években a korszakos jelentőségű szociográfiai irodalmat. Illyéstől Féja Gézáig és Erdei Ferencig igy vagy úgy befolyásolva az őt követő iiókat." Mai követői között olyan írók és művek szerepelnek többek között, mint Csák Gyula Mélytengeri áramlása, és nem kell eltávolodnunk a „nagy realista” szellemétől, ha Raffai Sarolta Egyszál magam-ját is ebbe a sorba állítjuk. A megyében megjelenő Forrás címlapján is vállalta és bizonyította, hogy a mai magyar szociográfia, a váló- ságirodalom egyik jelentős műhelye. Így méltán remélhetjük, hogy Szekér Endre dolgozata csak kezdete volt az író életművével foglalkozó írásoknak. Ha Nagy Lajosról esik sző, akkor gyakran hallható ez a lebecsülő minősítés: kávéházi író volt. Az irodalomtörténészek kiderítették. hogy ez a „bélyeg” Darvas József egyik tévedésének is köszönhető. Nagy Lajost is bántotta. Védekezni nem, vagy alig tudott, de — olvasva mos-, tani szociográfiáit — nem is volt rá szüksége. A „kávéházból” nem lehet ilyen pontosan, a részletekre is ügyelve látni a valóságot. Tárgyismeret nélkül szociográfiát nem lehet írni. A kontrasztokra építő ábrázolásmódhoz földközeli, testközeli tapasztalatra, köz- gazdasági és szociológiai ismeretre van szükség. Nagy Lajosnál mindez kimutatható. A kötet tartalmaz irodalmi szociográfiát — Kiskunhalason —, amelyben a szokásos regény, vagy novella fantáziaelemeitől eltávolodva hitelességre törekedve rajzolja meg szülőfaluja mindennap» jáit. Olvashatunk irodalmi riportot három magyar városról — Szolnok, Hódmezővásárhely, Győr —, amelyekből az író szociális érzékenysége, megfigyelő és összehasonlító képessége különösen jól nyomon követhető. Más írásában teljes szélességében és rétegezett- ségében mutatja be a falusi társadalmat. Jelentőséget tulajdonít az epizódoknak. A falu álarca — szemléleti tévedése ellenére is — a kötet izgalmas, és Nagy Lajos írói tehetségét bizonyító darabja. A felszabadulás után született Falu kritikai fogadtatása ellenére is bizonyítja, szerzőjének nér pi érzékenységét, az új társadalom formálásában vállalt szerepét. Nagy Lajos Kiskunhalomja megelőzte a népi írók hasonló munkáit. De irt szociográfiát a falukutató művek születésének izgalmas és eseményekkel teli idején is. Az író mégsem volt a népi írók táborának szerves tagja. „Előfutárnak, ihletének tekinthetjük, de irányzatteremtő mesternek nem” — írja róla Tarján Tamás. Mégis izgalmas és tanulságos kötetet tarthat a kezében az érdeklődő olvasó. Tanulságos, mert az író végig tantia magát ahhoz a picgamhoz, amit első szociográfiája megírása előtt öt évvel megfogalmazott .......... nincs írás g ondolat nélkül; nincs gondolkodás.. amely kizárhatná magából az ember egvéni és társadalmi . életére és életviszonyaira vonatkozó gondolatokat —„tehát nincs irodalom politika nélkül. Élet politika, művészet — ^7 hármas egység. Oszthatatlan, felbonthatatlan és tagadhatatlan".' Komáromi Attila
