Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-30 / 304. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. december 30. A HELYI SAJÁTOSSÁGOKNAK MEGFELELŐEN V Ötnapos munkahét a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben A mezőgazdasági szövetkezetekben a munkaidő jogi és belső önkormányzati szabályozása mindig fontos feladat volt. Figyelembe kell venni a közös gazdaság sajátosságait és összhangba hozni a népgazdasági elképzeléseket a tagsági igényekkel. A vonatkozó jogszabályok szerint a szövetkezetekben minden dolgozóra kiterjedően a vezetőség állapítja meg a munkaidőt. Az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos minisztertanácsi határozat figyelembe vette a korábbi. jogszabályokat, és továbbra is fenntartotta a szövetkezetek belső szabályozási lehetőségét. Tehát az ötnapos munkahétre való áttérés a mezőgazdasági szövetkezetek számára jelenleg sem kötelező. A dolgozók egyetértésével azonban megvan rá a lehetőség. A megalapozatlan áttérés veszélyeztetheti a termelés folyamatosságát, és kihat egyes — a termelőszövetkezeti törvényben szabályozott — jogokra is. Csak egy példa: jelenleg a tag teljes fizetett szabadságához évi 2300 óra munka- teljesítés kell. de az ötnapos, 42 órás munkahét évi időtsljesítése 2X84 óra. A népgazdaság minden ágazatban a heti 44 órás munkaidő 42 órára történő csökkentését az ötnapos munkarendben minden vállalatnak önerőből, a termelés és az eredmény csökkenése nélkül, változatlan munkabér mellett kell megvalósítania. A' rövidített munkahét bevezetése a közös gazdaságokban, a fokozatos átállás, a dolgozókkal való megbeszélés után, az ő egyetértésükkel történhet. Feltétlenül szükséges munkaidőmérleg készítése. Nélkülözhetetlen a termelési feladatok, és az eddigi munkarend szerint teljesített munkaidő, illetve az áttérés után várható teljesítés áttekintése, összehasonlítása. Ennek keretében helyes, ha felmérik az eddigi munkaidő-veszteségek — a távollétek, a fegyelmezetlenségből eredő károk, munka- és üzemszervezési problémák $tb. — okait. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megoldják a kieső munkaidő- alap pótlását, a termelékenység növelését. Mindezekre az egyes munkaterületek sajátosságainak megfelelően más és más lehetőség van. Kellő tartalékot jelent a termelési szerkezet megfelelő kialakítása. A munkaidőalap csökkentését el lehet érni *a legkülönbözőbb műszaki és szervezési intézkedésekkel. Egyes részlegek tevékenységét pontosabban ösz- szehangolhatják, programozot- tabbá tehetik az anyagellátást, az állásidőket csökkenteni tudják. Nagy tartalék a teljesítménykövetelmények áttekintése, a normarendezés és ellenőrzés. A termelékenység emelését elősegíti a technológia korszerűsítése, nagy teljesítményű célgépek beszerzése, és a meglévő berendezések jobb kihasználása. Az adminisztrációt' is érdemes felülvizsgálni. Felszámolhatják a párhuzamos munkavégzést, munkaköröket kapcsolhatnak össze, korszerűsíthetik és egyúttal egyszerűsíthetik az irodai tevékenységet. > Az ötnapos munkahétre történő áttérésnél jelentkezhetnek bizonyos költségváltozások. Csökkenhet a fűtésre, világításra fordított összeg, kevesebb energiafelhasználásra lehet számítani, és így tovább. Az áttérés fokozatosságát a dolgozók vállalása, igénye alakíthatja Td. Többek között elhatározhatják az ötnapos meghosz- szabbított napi munkaidőteljesítést, vagy — az eddigi napi munkaidőbeosztás mellett — az állandó szabad szombatot be lehet vezetni úgy, hogy munkacsúcsok idején ha szükséges, akkor mindennap dolgoznak. A szövetkezet vezetőségének a jogszabályok alapján lehetősége van a betakarítás, vagy egyéb sürgető munkák esetében a folyamatos tevékenység elrendelésére, tehát a szabadnap nélküli munka bevezetésére. Az így ledolgozott időt máskor szabadnapban megkaphatják a dolgozók. A fizetett szabadság, pótszabadság ' kiadásának rendjét várhatóan a közeljövőben rendezik a jogszabályok, az ötnapos munkahétnek megfelelően. A mezőgazdasági szövetkezetekben tehát a rövidebb munkaidőre történő áttérés • nagy körültekintést igényel. Szükség van a dolgozókkal való még szorosabb együttműködésre, a külső tényezők figyelembe vételére is. Az viszont igaz, hogy bevezetése minden gazdaságban a tagság igényével és egyetértésével találkozik. Dr. Sasi István a Kiskunsági TESZÖV munkaügyi osztályvezetője ÉSSZERŰ JAVASLAT A TELEPÍTÉSI, MŰVELÉSI MÓD VÁLTOZTATÁSÁRA Exportképes termékek sora várható • Az 1980-as volt a ritka esztendők egyike, amikor exportra is jutott kecskeméti barack. Kecskeméti barack ... Mit mond ez a két szó a mai kecskemétinek, a magyarnak, az európainak? ' Elsősorban talán illatos, zamatos gyümölcsöt. Másodsorban az egyik legfinomabb lekvárt, és végül — de nem utolsósorban — keresett és kedvelt pálinkát. Persze nem mindig. Mert gyümölcs ninés minden évben elegendő. Jó baracklevárt az üzletekben nem- lehet kapni, és eredeti barack- pálinkát általában csak néhány gazdaságnál, kistermelőnél lehet venni. Ma már kevesen tudják, hogy Kecskemét — több mint egy évszázaddal ezelőtt — elsősorban a barack jóvoltából, tudta megkezdeni városképében is az igazi várossá alakulást. Arra is kevesen emlékeznek ma már, hogy a walesi herceg jó ötven évvel ezelőtt megállapította: a kecskeméti barackpálinka „szódával jobb, mint a whisky, teában jobb, mint a rum”, és hogy ez valóban így — volt. Sokan mondják, hogy amióta kajszinak kell hívni a barackot (már tudniillik a rózsát is), azóta nincs, vagy kevés van. Exportra — a múlthoz képest — csekély mennyiség jut, a barackpálinkát nagyobb részben mezőgazdasági (répa-, krumpli-) szeszből, hideg úton eszenciával készítik. Olyan is. Kétségtelen, hogy a- barackot — engedjék meg nekem, hogy mint kecskeméti, ne kajszit mondjak — nehezen tudjuk beilleszteni nagyüzemeink termelésébe. Igen szeszélyesen terem ugyanis. Egyik évben roskadoznak az ágak a termés súlya alatt, máskor mutatóban is kiig akad gyümölcs. A termőkorú fák közt tarol a gutaütés. A szépen beállt fiatal ültetvények évről évre hiányosabbá válnak. A szedés sok munkaerőt igényel, különösen, ha a ‘ júliusi meleg — ami gyakori — felgyorsítja az érést. Ilyenkor persze az értékesítés és szállítás is gond. Röviden szólva: Egy-egy nagyüzem gazdálkodását érzékenyen érinti, esetleg fel is boríthatja egy kihagyó, Vagy rossz termésű esztendő. Miután a kisüzemi — főleg szőlőköztes — gyümölcsfák száma rohamosan csökken, a nagyüzem pedig nem szívesen foglalkozik vele, az egykor elsősorban erről „hírős” Kecskemét és vidékének baracktermelése hoya- továtob emlék lesz csupán. Annak ellenére, hogy lelkes szakember rek 'és lokálpatrióták eddig is tiszteletremélíóan sokat tettek érié! Pedig nem szükségszerű, hogy ez .így legyen. Lehet — és kell — kibontakozást teremteni, az olyan egyedülálló magyar jrülönleges- ség, mint a kecskeméti barack megmentésére, sőt lendületes fejlesztésére. Vegyünk csak számba néhány lényeges körülményt: Gyakran hangoztatják, hogy a baracktermelés . (kajszitermelés) súlyponti kérdése' a termőhely. Kétségkívül: a termőhely helyes megválasztása igen jelentős, de nem szükségképp a döntő tényező. Erre legjobb példa éppen a kecskeméti barack. Senki sem állíthatja komolyan, hogy a kecskeméti és általában a Duna—Tisza közi homok a barack optimális termőhelye. Mégis hosszú évtizedek gyakorlata — és ha nem is világ-, de minden bizonnyal európai hírnév — bizonyítja, hogy lehet itt eredményesen és gazdaságosan barackot termeszteni. Az más kérdés, hogy meg kell találni az adott termelési viszonyoknak megfelelő művelési módot. Kézimunka-igényes kultúráknál — természetesen nemcsak a baracknál — az ültetvény felső határát egyre inkább a munkaerő-kapacitás szabja meg. Nem lehet öncél a minél nagyobb ültetvény létrehozása, ahol nem győzik szedni a gyümölcsöt, és az néhány nap alatt értékének felét elveszítve exportra alkalmatlanná válik. Nyilvánvaló, hogy a termés, egy részét, vagy akár az egészet is, megfelelő céltermelés esetén ma már viszonylag könnyen betakaríthatjuk rázógéppel. Ebben az esetben a barackos területét lényegesen növelhetjük. Természetesen az ilyen rázott gyümölcs elsősorban ipari feldolgozásra (lekvár, befőtt, pálinka készítésére) használható. A hullámos felszínű Duna— Tisza közén, bőven van • olyan kedvező fekvésű hely, ahol csekélyebb fokú a fagyveszély. Ezek elsősorban ajánlhatók telepítésre. Tudjuk, hogy a fagy sokszor igen szeszélyes területi elosztásban károsít, nem utolsósorban a szél hatására. Ezért is ' előnyös lehet a túlzott területi koncent- r'úció kerülése. Ez maga is a fagykártétel. elleni. védekezés egyik hatékony eszköze. Közismert, hogy a rózsabarack fajtái általában későbbi érésűek és ellenállóbbak a kajszi fajtáknál. Nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy a hajdani barack- gyümölcs-exportunk zömét rózsa fajták adták. Amíg kajsziból számos kitűnő új fajta és változat született'az utóbbi évtizedekben, a rózsabaracknál megrekedt a fejlődés. Pedig a nemesi- tők minden bizonnyal képesek nagyobb gyümölcsű, és más, kedvezőbb tulajdonságú új, rózsa fajták előállítására is. A rózsabarack termesztésének fellendülése — a fentiek értelmében — ugyancsak növelné a termelés biztonságát. A késeibb fajták termelése piaci szempontból is "előnyös lenne, hiszen a délibb fekvésű országok gyümölcsének letermése után, lényegesen kisebb konkurenciával kellene szembenéznünk az euróipai piacon — ahogy ez a múltban is volt. A „gyalogszőlő” (alacsony, fejművelésű, kis hozamú szőlő) között termő barackfák világa nyilvánvalóan nem jön vissza. A kétszintes művelésnek azonban a jövőben is lehet szerepe. Éppen ez volt az egyik titka a barack régi sikereinek. A köztes barackfa alatt a szőlő, nem sokkal termett kevesebbet, és nem ért be lényegesen később. így jó esztendőben csaknem dupla eredményt lehetett elérni. Ráadásul a barack már júliusban fizetett, míg a szőlő legfeljebb októberben. Rossz esztendőben azonban nagy valószínűséggel az egyik — vagy a gyümölcs, vagy a szőlő — hozott azért annyit, amivel a rossz idők elmúlását ki lehetett tpöjtölni. Korszerű, akár magasművelésű szőlő sorába is lehetne barackfákat ültetni, még a szőlő támberendezésének egy részét is megtakaríthatnánk, megfelelő gyümölcsfatörzs'- és -koronaforma, valamint alkalmas szőlőfajta társításával. A gépek közül egyedül a hidas rendszerűek használatától esnénk el, de ezt képesek lennénk pótolni más megoldás'ú betakarítógépek, és egyéb gépek alkalmazásával. Másrészről viszont ma még bő- . ségesen vári olyan szőlőnk, amelyet képzel szedünk le. Ahol a köztes gyümölcsfa nem gátolná számottevően a szüretet, de az egyéb munkákat sem. Érdemes lenne megvizsgálni a barackos, más növényekkel — bogyós gyü- mölcsűekkel — való társításának lehetőségét is. A megfelelő növénytársítás egyáltalán nem jelenti szükségképp a nagyüzemi előnyök feladását. Ha a barackot sikerülne kimozdítani jelenlegi főnövény- kénti termesztési gyakorlatából, ez maga is növelné a termelési kedvet, hiszen a terület mindig adna legalább fél hozamot valamelyik növény révén. Több év átlagában a növénytársítás ösz- szességében többet is adhatna, mint csak egy növény termesztése. • Megfelelő szervezőmunkával, szaktanácsadással, gépi szolgáltatásokkal, célszerűen lehetne irányítani a kiskertek, háztáji gazdaságok telepítését, termelését. Igen nagy tartalékok vannak még ezen a téren. Tudomásul kell venni — legalábbis egyelőre —, hogy a barackot folyamatosan kell telepíteni. Ebben az esetben például, 20 százalékos pusztulás esetén, csak 20 százalék nem termő állománnyal kellene számolni, hiszen minden évben pótolnánk a kiveszett fákat, és azok fokozatosan fordulnának termőre. Ez volt egyébként ezen a termőtájon az évszázados gyakorlat is. Csak megfelelő nyersanyagbázis alapján lehet majd helyreállítani gyümölcsexportunkat, visszaszerezni a gégi piacokat és újakat meghódítani. így lehet növelni j a barack ipari feldolgozását is a kívánatos mértékben. Dr Frigyesy Ferenc .főiskolai adjunktus MÉGJEGYZÉS: a mezőgazdasági üzemek mérlegének, 1982. évi termelési tervének készítése idején, mindenképpen célszerű megfontolni a fenti javallatokat. Az új esztendőben életbe lépő közgazda, sági szabályozók nehezítik ugyan ennek az ágazatnak a beruházásait is; megfelelő társulással, összefogással azonban kiutat lehetne találni a jelenlegi helyzetből, különösen az exportfejlesztés érdekében. A Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai kara adjunktusának írását gondolatébresztőnek, vitaindítónak szántuk. Reméljük, hogy a mező- gazdasági szakigazgatás megyei szervei is kifejtik véleményüket, elképzelésüket ennek az áf/azatnpk a jövőjéről. (A szerk.) Igazságtevés helyett... November lf-i Sajtóposta ' rovatunkban egyik bajai olvasónk — korántsem egyedinek számító — esetét tettük szóvá, nevezetesen, hogy a helyi BÁCSHŰS áruház elzárkózik az ott vásárolt üdítő italok üres üvegeinek visz. szóváltása elől. December 2-án e hasábokon már az említett kereskedelmi egység vezetőjének válaszát közöltük, miszerint csak a másutt beszerzett szeszes ital kiürült palackjai visszavételének megtagadására került sor, mégpedig a vonatkozó rendelkezésnek megfelelően. Eme írásunk többek érdeklődését felkeltette, közülük néhányan telefonon, illetve személyesen ismertették a hasonlóan kellemetlen tapasztalataikat. Például a kecskeméti Huszár Károly elmondotta; számos boltban az úgynevezett göngyöleg rendszertelen elszállítása okoz visszatérő gondot, amely végső soron arra kényszerítheti a kereskedőket, hogy egy ideig — míg a tárolás normális feltételeit meg nem teremtik — szüneteltessék az üvegátvételt. A halasi Fekete Henrietta pedig arról szólott, hogy nemrégen válaszút elé állították az egyik üzletben, mondván: ha a visszahozottakkal megegyező számú — s persze itallal teli — üveget egyidejűleg megvásárol, átveszik tőle a palackokat. E tárgykörben ismét levéllel kereste fel szerkesztőségünket a minap a Baja, Kodály u. 9. szám alatt lakó Barta Tibor, aki egyebek között az alábbiakat írta: A vásárlók könyvébe sajnos nem jegyeztem be a sérelmemet, s talán ez adta a bátorságot az illetékesnek, hogy olyat is állítson, mely nem felel meg a valóságnak. A kiürült szeszes palackokra ’gondolok, amelyeket én még egyszer sem vittem vissza üzletbe, ama egyszerű oknál fogva, hogy nem fogyasztok ilyen italt. A valóság az, hogy a BÁCS- HŰS-nál a rqktározási nehézségekre hivatkozva utasították vissza az üvegátvételt. Különben a történtek után azonnal felkerestem a városi tanács kereskedelmi csoportját, ahol szóvá tettem kifogásaimat és megmutattam a palackokat is. Olvasóinknak — azoknak is, kiket ezúttal nem idéztünk — megköszönjük, hogy eljuttatták hozzánk közérdekű észrevételeiket. Ezek jogosságát ugyan nem vonjuk kétségbe, ám azt nagyon őszintén le kell szögeznünk, hogy igazságtevő szerepünk, hatásköreink ebbéli ügyekben nincs. Ehelyett csupán azt tehetjük, felhívjuk az érdekelt hatóságok és egyéb szervek figyelmét arra, hogy jelenleg általában sem zökkenőmentes a göngyölegek visz- szaszállítása, s a helyzet megváltoztatása érdekében mielőbb szükséges tenni valamit, különben újra és újra meghiúsulhat sok üzletben az. üvegvisszaváltási kötelezettség teljesítése. Ez utóbbiról, pontosabban a hatályos miniszteri rendeletről pedig még azt is tudni kell: a betétdíjas palackátvételt nem az áruhoz, hanem az üveg típusához, formájához igazodik, ami annyit jelent, ha a visszahozott literes üvegben meggymárka, vagy traubiszóda volt, az átvételt akkor is le kell bonyolítania az üzletnek, ha az ilyen méretű-formájú. palackokban rendszeresen más italárut forgalmaz. Hogy most kissé hosszabban foglalkoztunk e témával, azért tettük, mert itt a szilveszter, amikor az óévet búcsúztatni, s az új esztendőt köszönteni vidám hangulatban illik, ilyenkor tehát a szokásosnál is nagyobb meriy- nyiségű ital kerül a terített asztalokra, a megüresedett palackokkal pedig nemsokára, jelentkeznek a fogyasztók az üzletekben. Jó lenne, ha közülük onnan már egyre kevesebben ‘távoznának bosszúsan 1982-ben! Milyenek a segítők? Az ember társas lény, így hát magától értetődőnek találja, ha nehéz helyzetbe kerül, számíthat mások segítségére, melyben bizonyára sokaknak volt már részük. Azt hi'hetnők, az efféle kapcsolatokat mindig egyazon szempont jellemzi: az önzetlenség. A kiskőrösi Dulai Györgytől tudjuk, a képlet korántsem ilyen egyszerű. íme a két tanulságos története: Régi állattenyésztő vagyok, s a tapasztalatból tudom, e tévé-, kenység nemcsak örömmel és eredménnyel jár, de olykor bajjal, meg kárral. Nálam is bekövetkezett nemrégen, amire kevésbé számítottam, elhullott a lovam. Ezt azonnal ■ jelentettem a tanácsnak, ahonnan értesítették az elszállítással foglalkozó solti vállalatot, melynek dolgozói hamarosan megjelentek udvaromon. Mutattam nekik, hogy az istállóban található a jobb létre szen- derült patás, mire közölték:' onnan nem kötelesek kicipelni. Tárgyalni kezdtünk, s csaknem háromnegyed óra elteltével megegyezésre jutottunk, amikor megígértem a borravalót. Ezután talán öt percig tarthatott az egész munka, s már vitték is az állatot és a pénzt. Ma sem tudom, hogy e fuvarozók teendőinek részét miért képezheti az ilyesféle alkudozás, s ez mennyire ’ lehet összhangban a hivatalos .segítség- adással? A következő eset színhelye Kecel, a vasútállomás környéke, ahbl autóm hátsó részének ütköztette járgányát egy figyelmetlen úrvezető. A deformálódási két- három órán át javítgattam, nem sok eredménnyel, majd a helyi Szőlöfürt Szakszövetkezet közeli szervizébe mentem, hogy szakembert keressek. Két ottani dolgozó azonnal jött is, kezükben szerszámokkal, s hozzáfogtak a nem könnyű munkához, melyet végül is siker koronázott, hiszen újra használhattam a kocsit. A szövetkezeti munkásoknak pénzben akartam hálámat-köszönete- met kifejezni, de ők elhárították gesztusomat, arra hivatkozva, káromból nem kívánnak hasznot húzni, s ők is örülnek, hogy nemhiába segítettek. Szerintem valahogyan így fest az egyik leg* szebb emberi erény, az önzetlen-*] ség a gyakorlatiján... A hibát bejelenteni a fogyasztónak kell! Hosszú levél érkezett szerkesztőségünkbe Kecskemétről. Feladója az Árpád körút 2. szám sAatt levő 60 lakásos társasház közös képviselője, Galgóczy Ágoston, aki az alábbiakat közölte: Az új otthonainkra vonatkozó garanciális kötelezettség az idei augusztus végén járt le, s ezt megelőzően írásban kértem a DÉGAZ helyi ki- rendeltségét a néhány lakótárs birtokában található — nem kifogástalanul működő — gázkészülék kijavítására. Türelmesen vártam az intézkedést a július 8-i keltezésű soraimra — melyek például azt tartalmazták, hogy az egyik tűzhely sütőteréből szivárog a gáz —, de hiába. Augusztus 31-én megismételtem kérelmemet, mire 10 nap múlva minden előzetes értesítés nélkül érkezett a házba egy szerelő, aki egyetlen családot talált otthon, ám ott sem engedték, hogy dolgozzon, mert kissé illuminált állapotban volt és meg nem engedhetően viselkedett, október 2-án szintén papírra* vetettem sérelmeinket* melyet, a kirendeltségvezetőhöz továbbítottam. Utána megint jött váratlanul a szerelő, persze lakókat alig lelt odahaza, így jórészt dolga- végezetlenül távozhatott. Ezt követően a vállalat szegedi igazgatóságához fordultam, de a bejelentésemre 1 hónap elteltével sem kaptam választ. A szomorú tény — lassacskán fél éve halogatja a cég a különféle készülékhibák helyrehozását — arra enged következtetni, hogy a pÉGAZ házatáján sincs minden rendjén a lakossági szolgáltatások körül. Kérem Önöket, ^segítsenek gondjaink minél glőbbi orvoslásában! A közérdekű ügyben beszéltünk a DÉG ‘ Z kecskeméti kirendeltségének vezetőjével, Chikán Tiborral, aki ezeket mondotta: — Sajnálom, hpgy erre az esetre sor került, mely megelőzhető lett volna, ha a közös képviselő helyett közvetlenül az érdekelt fogyasztókkal léphetünk kapcsolatba. Velük ugyanis azonnal megállapodhatunk a kiszállás időpontjában, amikor a szerelőt már várják a megadott címen. E panaszt — vagyis a javítások, elodázását — az idézte elő, hogy nem került sor az egyéni megrendelésre, illetve az említett időegyeztetésre. Olvasójuk egyébként már kézhez kapta a válaszlevelet — igaz csak 60 napon belül, de hát ezt is lehetővé teszi a törvény — az igazgatóságunktól, mely vizsgálatával kiderítette: a házbeli gáztűzhelyek egy része már a műszaki átadáskor sem volt hibátlan, a külső sérülések következtében, s ilyenkor a szabályok szerint nem nekünk, hanem a kivitelezőnek, történetesen a BÁCSÉP-nek kell lebonyolítani a cserét. A legszükségesebb javításokra egyébként sor került. Ami pedig az ittasságra való utalást illeti, az kizárt, mert a szerelőt műszakkezdéskor ellenőrizték felettesei, akik nem vettek nála észre alkoholos állapotot. íme a hivatalos reagálás, melyhez szükségésnek érezzük egyet s mást hozzáfűzni: Kissé furcsának tartjuk, hogy az eredetileg sem tökéletes készülékek cseréje miatt a fogyasztónak kell járnia a kálváriát. Talán mindez megoldható lenne szervezettebben is, például az OTP-lakások beruházója, illetve az értékesítést végző pénzintézet közreműködésével. Más a helyzet a kisebb-nagyobb javításoknál, , mely munkát valóban célszerű az érintett családnak közvetlenül megrendelnie — telefonon, írásban, vagy személyesen — a vállalatnál. Bár az ilyesmivel az Árpád körúti panaszosok adósak, szerintünk mégsem kellett volna a munkák elvégzéséhez a szegedi vállalati központ intézkedését megvárni. Ami pedig a munkakezdéskori józan állapotot illeti, az természetes dolog. Csakhogy nem hallgathatjuk el, egyes megrendelők — eléggé el nem ítélhető módon — szeszes italok kínálásával ,,kedveskednek” a szerelőnek, aki ha enged a csábításnak, bizony vét a szabályok ellen. Hogy ilyenekre soha ne kerüljön sor, azért a belső ellenőrzés is tehet valamit. Végezetül megemlítjük, az a bizonyos 60 napon belülii válaszadás tényleg lehetséges, csakhogy arról előzőleg tájékoztatni kell a panaszost. A hozzánk forduló közös képviselő viszont nem kapott ilyen értesítést. % Összeállította: Velkei Árpád
