Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

1981. december 24. • PETŐFI NÉPE • H Amerigo Tot a szülőhazában • Pálfi Gusztáv szobrait nézegetve Goethe írja a vizekről, hogy fajtá­juk szerint, legyenek bár forrást, fo­lyót vagy tengereket alkotók, pára alakban elhagyják a föld felszínét, s tovalebegnek. Aztán felhővé sűrűsöd­nek, s esőként, téli havakként . föl­dünkre visszatérnek. A természet elemeinek körforgása kínálja a hasonlatot, hogy Tóth Sán­dor képsorához jegyzetet írjak. Nemrég Szálai Lajos tervezett 'ha­zatéréséről hallottam; tapasztalom, hogy V. Vasarely egyre több szállal kötődik Vásárhelyi Viktor hajdani hazájához; Nicolas Schöffer fcchöffer Miklósként jelenik meg Kalocsa tá­ján. A minap pedig Kecskeméten, a fa­faragók műhelyébe láttam belépni a világhírű szobrászt, Tóth Imrét, aki okmányaiban Amerigo Tot-nak ne­vezetten indult el Rómából hosszabb szülőhazai látogatásra. S hogy e láto­gatásból több lesz az egyszerű érzel­mi hullámban fogant kirándulásnál, annak olyan jelei vannak, mint a már régebben szülőfalujának, Fehérvár­csurgónak ajándékozott szobrászati anyag’j. az 1982. tavaszára tervezett vigadói kiállítás,, a honi szobrászok munkáival való ismerkedés,; és a hazai 'tempóban épülő budai ház, amelynek berendezési tárgyait válogatja. Amikor megyei folyóiratunk, a For­rás számára interjút készítettem ve­le elő, kesernyés célzást tett arra, hogy a nyilvánosság csak ellenségei­nek számát fogja szaporítani. Jóma­gam hiszem, hogy a művészt ellensé­gei csak nagyobbá tehetik. Goethe bizonnyal nem tartaná plá­giumnak, hogy a Szellem—Vizek pár­huzamát a hazatérő Művészre írtam át.. ..Talán azért sem, mert ugyanan­nak a Szellemnek birtokosa Ö közöt­tünk. S mert így van, műveire; sza­vaira, gesztusaira oktalanság volna kicsiny hazánkban nem figyelni... G. I. 0 Nagy Kristóf műhelyében. • Beszélgetés Kerekes Ferenccel. KÖNYVESPOLC Lengyel Zsolt: Á gyermeknyelv „Könyvemet mindenekelőtt Piroskának, Gábornak és Ákosnak ajánlom, de legyen ez a könyv szerény emlékeztető arra, hogy civi­lizált világunkban az éhség), puskagolyó, bomba, napalm és gázkam* rák miatt a gyerekek ezrei, milliói sohasem tudták (tudják) kimon­dani az első szavakat.” Emberi, meghökkentő, elgondol­kodtató Lengyel Zsolt ajánló kör­mondata. Az idézet második köny­vének első lapjáról való. A könyv­borító Fürtös György keramikus Ilka című alkotásának felhaszná­lásával készült,' amely kifejezi, hogy ebben a tanulmányban a 2—3 éves gyerekek nyelvi fejlő­dését mutatja be a szerző. Len­gyel Zsolt — a szegedi tanárkép­ző főiskola igazgatóhelyettese, az orosz nyelv és irodalmi tanszék vezetője — második könyvét ve­hetjük a kezünkbe. A nyáron az Akadémiai Kiadó Tanulmányok a nyelvelsajátítás köréből címmel adta ki tudomá­nyos igényű dolgozatát, amelyben az ontogenetikus nyelvfejlődés modern elméleti hátterét, némi történelmi visszapillantással tár­ja olvasói elé. Főként a pszicho- lingvista szemével végzi a nyelv- tudományi kísérleteit. Mi is a pszicholingvisztika? A nyelvtu­domány e kutatási ága a beszéd­tevékenység megfejtésével foglal­kozik, ahol a közvetlen megfigye­lő a gyermeknyelvész. Lengyel Zsolt második könyvében erre bőven van lehetőség, mivel a gyermeki nyelvelsajátítást még korántsem ismerjük kellő ala­possággal A nyelvelsajátítás fé­nyére általában csak akkor fi­gyelünk fefl, ha e fejlődést vala­mely kóros jelenség megzavarja. Lengyel Zsolt könyvének első fejezetében három témával fog­lalkozik. Először a nyelv sokar­cú természetéről, a grammatiká­val szembeni követelményekről, vagyis azokról a nyelvi jel­lemzőkről ír, amelyeket a gyere­keknek el kell sajátítaniuk. Ma­gáról a beszédtevékenységről bő­vebben olvashatunk. E fejezetben főként a gyermeknyelv-kutató szemével .rövid történeti áttekin­tésre vállalkozik a szerző és meg­ismerkedhetünk a nyelvi fejlődés vizsgálatának módszereivel, el­járásaival. Érdekes, izgalmas problémát tár elénk a szerző a könyv első fejezetének végén: va­jon születés előtt, tehát a méhen belüli fejlődési szakaszban „ta­nul-e” a gyermek nyelvet, azaz genetikusán hoz-e magával nyel­vi képességeket. Tárgyalja a be­széd anatómiai, biológiai és neu­rológiai alapjait a gyermekek ese­tében. A születéstől az első két évig a gyermek testi- és beszédfejlő­dése nagy tendenciát mutat. A be­széd fejlődését — a gőgicséléstől a hangokig, a második életév vé­ge felé pedig már az első többta­gú mondatokig — a második fe­jezetben közli a szerző. Mint a legtöbb gyermeknyelvész, így Lengyel Zsolt is első megfigyelé­seit saját gyermekén végezte el. Két fiának, Gábornak és Ákos­nak nyelvi fejlődését igyekezett nyomon követni. A harmadik fejezet a kétéves kor utáni nyelvig fejlődés leglé­nyegesebb kérdéseit villantja fel. Először a gyerek még nem hasz­nál ragokat, toldalékokat, de ké­sőbb épp ezeknek a nyelvtani elemeknek a megjelenése adja a kutató számára a vizsgálódás alapját. Kiderül, hogy a gyermek nemcsak a beszédet tanulja meg, hanem a beszédviselkedést, a be­szédmagatartást is. Ha a szülők is. kézbe veszik Lengyel Zsolt könyvét, bizonyára sokat tanul­hatnak az itt leírtakból. Ugyancsak haszonnal forgat­hatják a Gondolat Kiadónál meg­jelent kötetet a pszichológusok és a pedagógusok is. A nyelvészek főleg a negyedik fejezetre figyel­nek, ahol a szerző bizonyos fokú általánosításra vállalkozik, szá­mot ad a jelenleg legismertebb és legelfogadottabb nyelvelsajátí­tási elméletekről (Chomsky-féle modell). A könyv végén — ha­zánkban elsőként — részletes, nemzetközi szakbibliográfiát ál­lított össze Lengyel Zsolt. . Mikor legutóbb beszélgettem Lengyel Zsolttal, már harmadik, megjelenésre váró könyvéről szólt. A korai idegen nyelv okta­tását és elsajátítását mérte fel csepeli kísérlete alapján és pszi- cholingvisztikailag értelmezte. Ez is, és már a megjelent két könyve is bizonyítja, hogy a nyelvtudomány e kutatási ága — mármint a gyermeknyelv és a pszicholingvisztika — nem is olyan elhanyagolt terület. Borzák Tibor MMM ■ Néha csodálkozik magán, hogy, semmiségekért veri a gyereket, de aztán úgy dönt: ez csakis a gyerekért van. Különben hülye­ségnek tartja az oktatási mód­szereket, ebben a főnökével is egyetértenek, de arra már nincs energiája, hogy magyarázzon is valamit a gyereknek. Ezalatt Kovácsné főz valamit vagy leül, és úgy tesz, mintha gondolkodna. Ez a szokása. Bá­mulni a semmibe. A férje ezért is ideges, ő meg azért, mert ál­landóan azt kérdezi, hogy mire gondolsz? Mi köze van hozzá? Egyáltalán kinek mi közé van az ő gondolataihoz ? Még ezt sem lehet szabadon csinálni? Kovács szemében ezek a me­rengések feiháborítóak. Olyan üresek mint a hivatali levelek. Milyen ember az, aki nem tudja, hogy mire gondol? Hetente kétszer műszaki szö­veget fordítanak németből ma­gyarra. Kell a pénz. Szótározva és keservesen, nem értik a szö­veget, de nem is érdekli őket. Először még nevettek ezen, kö­zösen keresték a szavakat. Üjab- ban csak morognak, ha megkér­dezik egymást. Mindenhol, 5 minden trendben van. Jólöltözöttek és mosolyog­nak. Vannak olyanok is, akik irigylik őket. Az asszony csinos, a férfi is, de eddig nem bonyo­lódtak külön kapcsolatokba. „Ta­lán csak azért — gondolja Ko­vács — mert könnyen ellenőriz. Igaz is, napjában többször fel­hív telefonon, megbeszéljük azt a programot, amit már úgyis tu­dunk előre, itthon meg nincs mi­ről beszélgetni” Évek. Húsvétokkal. névna­pokkal, születésnapokkal, házas­sági évfordulókkal, karácsony- nyál, szilveszterrel. De ezek a napok sem világosak teljesen, összekeverednek. Annyi biztos csak, hogy megint karácsony lesz. Nemsokára. Egyszer együtt rohanják végig az üzleteket, be­vásárolnak a gyereknek. Egyszer kiiiön-külön, akkor meglepetést keresnek egymásnak. - Kovácsné már évek óta férfiingeket vesz. A férfi blúzt és' egy hanglemezt. A szekrény tele van férfiinggel,* nyakkendővel és blúzzal; Kovács tavaly már ki sem bontotta a csomagot, csak megtapogatta, Ezért az egész szentestét végig- veszekedték. Az asszony a föld­höz vágta a kocsonyás tányért. Ezt a hallgatólagos békeszerződés megszegésének fogta fel a férfi, s bánatában üvölteni kezdett, mint a farkasok. Nagyon jól, tudta utánozni a vonyítást, ami­re Kovácsné igen dühös volt. A gyerek sírni, kezdett, ■ a szomszé­dok átkopogtak a falon,' akik a Kovács -családot már kétszer je­lentették fel a házkezeiőségen hasonló koncertért. Mire’ Ko­vács kiteregette a szomszédok Ügyes-bajos dolgait is,, a. főgond­nok úgy döntött,; hogy: nem érde­mes az üggyel foglalkozni. Ak­kor tegye ad acta, mondta Ko­vács cinkos mosollyal, hátba ve­regette kollégáját és távozott. Kovácsné akkor pusztította el í gondolatban az összes törhető anyagot a lakásban, mikor a harmadik csillagszóró is leégett. A gyerek még szipogott, s a te­levíziós élőlény szájában rázni kezdte azt a csengőt, ami Ko­vács szerint „a karácsonyi han­gulatot yan hivatva szolgálni”, Az ügyintéző elnyújtózott lég­üres foteljében, s a születésre gondolt. Vajon.a jó öreg, szakál­las Krisztus, mert ő csak öreg­nek tudta elképzelni a jászolban is, mit tenne most? Hova zarán­dokolna? Golgotának itt a tévé képernyője, elég homorú az eb­ben a viszonyító és transzformá­ló világban. Vagy átütött tenyér­rel- és lábfejjel, enyhén szivárgó vérrel beülne egy kocsmába, ahonnan hamarosan kitessékel­nék, mert szentestén záróra van. Vagy itt ülne elnyújtózva ebben a légüres fotelban, s a szeretetre gondolna. Mert olyan ez a világ, mint a közlekedőedények. Mindig min­den kiegyenlítődik.. Az U alakú üvegcsőben egyenlő magasan áll­nak meg a dolgok. A város, a munka, ;a. kirakatok, áz áruk, az ajándékok, a szerelmek, a hódí­tások, az örömök, a bánatok, a fogalmak és fogalmak ellentétei, a vereségek és unalmak, a bű­nök és a jószolgálatok, az embe­rek és az állatok.. Minden nyu­godt. Higanymilliméterre kiszá­mított és beosztott a szobg és az ország. S itt van á .karácsonyfa, ez a zöld közlekedőedéhy, min­den házban a szeretet és az ün­nep, az evés és ivás, az elnyújtó­zás és a meghatódás kis meghaj­lított kémcsöve, amin éppúgy át- ’ömlik minden. Nem lehet kiha­zudni belőle a munkaundort, a veszekedéseket a kielégüietlen- séget, a veszélyérzetét. S az ajándékok címkéin lejár á szavatossági idő, de a zöld köz­lekedőedény megtelik új ajándé­kokkal. Ingekkel és blúzokkal — gondolta Kovács, akiből már sóhasem lesz vegyészmérnök. A Kovács család jól él. Nem válnak el, mert erre az 'életre ítéltettek. Mert hiába válnak el, mondja újabban Kovács András és Hazai Ibolya, ha valakivel bi­zalmas hangot ütnek meg, a zöld közlekedőedény létezik. Egy titokzatos élőlény szájáról be­szél a gyerek az iskolában, de azt senki sem tudja, hogy honnan vette. ■ . GOÓR IMRE: Éj havasán Éj havasán a fenyő csúcsára fagy alkalmi csillag. Megszületett a Mester. Fordul az Idő ezerkilencszáznyolcvanegyszer. Mister POOR, Hefr KASZA, Senor ARANYOS, Signor KISS, Mister NAGY and P. KAKAS — szapora HÁROMKIRÁLY fiák — fenyőmhöz vendégül jönnek. A közvetlen családtagoknak: Mihail VARGA-nak (Novi-Sadról), , Domnule SZABO-nak (Napoca-ról), Pavel SIMON-nak (Uzsgorodról), Peter KOVAC-nak (hucenec-ről) a konyhában terítenek; ide is jut ünnepi pontyból, stearinbűzzel elkevert, csonkolt fenyöcske illatából, lángperzselt sztaniol szagából s csillagszórófüstből elég. Üvegcsengőszó, szónokszó cseng: érvényes künn is, mint az ÉG, CSILLAG, HAZA, HÁZ, BÜTÜ, TORNÁC, Rájuk szűrt hang és tél fehérül... Reggelig tart az ÜNNEP. Aztán a család fordul, térül. Alumínium-angyalszárnyon elröppen SENOR s MISTER. — Magam-maradok végül. PINTÉR LAJOS: Karácsony Nem találunk haza többé már soha pedig „meddő anyánk gyerekért könyörög". Utadon göröngy, göröngyön béka ül, képzeletedben a világ nagyítva, lefokozva. Rendjeleit hozod, ha mégis érkezel. Édeni fáról az almát hozod — tálcán az áldozó fejet — tálcán a holdforma pengét s megkaszált, szárnyatört fácánt, tálcán a tengerkék kötényt: arcod benne hányszor megmostad! A tökforma gumilabdát is hozod huszonöt harmincöt negyvenöt dekázz dekázz még játssz szegény, ötvenöt a rozsdás szöget is hozod labdádat, bőrödet fölváltva kereste. A kicsi szobát is hozod a hivatalt, emberek hol új patkánymaszkot vesznek, hátaddal állsz, hátat mutatsz talán akkor majd föltűnik: átharangozza, megváltja az időt az első fehér szoknya. A decis poharat is hozod pálinkás reggel tükrét. A világ lefokozva, nagyítva, letennéd anyád elé rendjeleit. Karácsony, e- tájon számvetésen e könyörgésen hótakaró: halott isten őrli foga között az égi márványt. Karácsony, hullni kezd a hó! Vaderna József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom