Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-23 / 300. szám

4 • PETŐFI NÉPE • IMS. december S3.

TÚL A MEGYEHATÁRON

# Tükörsima korongocskálí, amelyek egyikéből őt különböző bősz* szúságú rudacska áll ki — ez a Logika. Ennek összeállításán dolgoz* nak az asszonyok.

játékgyárban

nevezett guri.guris játékcsalád három tagjának — repülőgép, tro. li, földgyalu — gyártását. Közben folyik a piackutatás, tárgyalások a külkereskedelmi cégekkel. Megjegyzem, hogy az iparművészek több száz új játék tervezésén dolgoznak, számosnak a terve készen áll, tfz-tizenkétfélének a gyárA nagykőrösi

Az ügyszeretet meghozta az eredményt: a csaknem 60 millió forintos beruházás kezdetét jelen, tő első kapavágás 1980 májusában történt, s az idén november

6-án megkezdte próbaüzemeié, sét a Monori Kefe- és Játékgyár Puli Játékgyára Nagykőrösön. Pedig az elvégeznivaló nem volt kevés. S lám, korszerű gépekkel felszerelten áll, működik a szárító-, famegmunkáló csarnok, valamint a — fahulladék, és gáztüzelésre egyaránt alkalmas, tehát gazdaságos — kazánház.

A játékgyár munkája, tervei felől érdeklődő kérdésünkre Be. nedek Zoltán igazgató elmondta:

— A mintegy százszemélyes, többségében faipari szakmunká. sokból, illetve betanított munkásokból álló közösségünk feladata részint a játékgyártás, részint a monori központi üzem kefefa-igé- nyének kielégítése. Ami a játék- gyártást illeti, szeretnénk megkedvelteim a legrokonszenvesebb alapanyagból készülő játékokat, ami meggyőződésem szerint hálás feladatnak ígérkezik. A gyerek ugyanis szinte ösztönösen vonzódik a fához.

Most háromféle játék gyártása van folyamatban. Az egyik a Lo. gika, amelynek lényege, hogy a három-ötéves gyerek minden okítás nélkül, önfeledten szórakozva megtanul ötig számolni. Az óvodában végzett kísérlet bebizonyította, hogy a kis emberkék túlnyomó többsége a simára csiszolt fakorongokat választotta az egy-* idejűleg rendelkezésükre bocsáj. tott színes fém-, illetve műanyagkorongok helyett. A Fűzőcske tapasztalataink szerint ugyancsak leköti, elszórakoztatja, s a különböző varrási műveletek előiskolá- ját jelenti a gyerekeknek. A harmadik termékünk az A—100-as konstrukciós játék. Ötvenhat elemből áll, tartozéka egy ugyancsak fából készült kis kalapács és fogó. Az elemekből a robotig bezárólag bármi összehozható.

A próbagyártás megkezdése óta december 15-én hagyta el üzemünket az utolsó idei szállítmány, s ezzel együtt a hazai kereskedelem az ünnepek előtt hétezret kapott az A—100-as konstrukciós játékból, a Fűzőcskéből tízezret, a Logikából pedig tizenkétezret. Napjainkban tehát már a jövő első negyedévi megrendeléseink teljesítésén dolgozunk.

Jövőre tovább bővül a termék, skálánk. Megkezdjük az Interplay Expón nívódíjat nyert, úgyül Íme, a Fűzőcske, amelynél rudacska jelenti a tűt, vastag zsinór pedig a cérnát.

tását pedig igény szerint, bármikor megkezdjük. Egy bizonyos: attól nem félünk, hogy termékeink iránt nem lesz érdeklődés — mondottá magabiztos derűlátással az igazgató.

Végül a játékgyár egyik legfontosabb törekvéseként a játékok olcsóbbá tételét • jelölte meg.

Erre -a saját, igen korszerű szá. rítóberendezésük birtokában minden esélyük megvan. Idáig ugyanis bérben végeztették a szárítást, ezentúl viszont az NSZK-beli Hydromat TKA—5-ös, 70 köbméteres automata szárítóberendezés birtokában bérszárítást is vállalnak.

# Az A—100-as

konstrukciós

játékkal

a szülő is

szívesen

elszórakozik.

9 A fa- megmunkáló csarnokban nagy teljesítményű, egészség* védelmi kellékekkel is ellátott gépek segítségével szeletelik, csiszolják a gyertyán* fából készülő játékalkatrészeket. (Pásztor Zoltán felvételei)

Ikrek az üzemben

A szerszámgépek beállítása nagy figyelmet Igényel, Ferenc pedig ennek igen jó mestere.

Manapság nem ritka, hogy egy-egy munkahelyien együtt dolgozik a szülő a gyermekkel, testvér a testvérrel, vagy a dolgozókat egyéb rokoni kötelék fűzi egymáshoz. A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyára egyike azon üzemeknek, ahol több mint tíz házaspár dolgozik különböző munkakörökben, s közülük nem egy a gyárban tréfásan azt mondja: Nálunk nemcsak a házaspárok, hanem az ikreink példamutatóan dolgoznak. A Nagy, a Hódi és a Bene ikerpár hat tagja gyárunk neveltje, és elismert dolgozói a nagy kollektívának. így került sor az elmúlt napokban Bene Sándorral és Bene Ferenccel való találkozásunkra.

Amikor először láttam meg a két fiatalembert, kissé meghökkentem, csak később fedeztem fel a rendkívüli hasonlóságot. A meglepetés oka az volt, hogy Ferenc dús bajúszt visel, míg Sándor nélkülözi ezt a férfiúi ékességet.

— Gyermekkorunkban a tanár úr kérte szüleinket, hogy adjanak ránk .különböző színű cipőt, hogy meg tudjon bennünket különböztetni — mondja Sándor. — Igaz, akkoriban sokkal jobban hasonlítottunk egymáshoz. Most a Feri bajusza az ismertetőjel.

— Persze már nem is vagyunk annyira egyformák — veszi át a szót a tesvér. — Nekem tetszik a bajusz, neked nem, ennyi az egész.

— Honnan Indultak, hogyan kezdték a pályát? — tudakolom tőlük;

— Katonatelepen nőttünk fel

— emlékszik vissza a gyermekkorra Sándor. — Édesanyánk az ottani Kutató Intézetben szakácsnő, édesapánk a tejüzemben dolgozik. Akkoriban nem volt még napközi, szabad időnk viszont bőven, hiszen iskola után egyedül voltunk otthon. Sokat fociztunk, játszottunk...

— Az igaz — mondja Ferenc.

— Nem sokat tanultunk délutánonként, de azért mindig elértük a négyes körüli átlagot. Tanáraink javaslatára szerettünk volna továbbtanulni a Közgazdasági Szakközépiskolában, de heljrni- ány miatt nem vettek fel bennünket. így jelentkeztünk aztán marósnak. Megszereztük a szakmunkás képesítést. Tanulmányi

eredményeink alapján az első év végén Balatonbogláron, a második év befejeztével Balatonlellén töltöttünk két-két hetet jutalmul. Felejthetetlen volt.

— Ne felejtsd el Feri, mennyire meglepődtünk, amikor most november 7-én megkaptuk a 10 éves törzsgárdajelvényt. Így elmúlt az idő?

— Mire emlékeznek szívesen, és mire kevésbé ebből az évtizedből?

— Sok a kedves emlékünk, de van ■ nagyon szomorú is. Öten voltunk testvérek. Teréz nővérünk gépírónő, Gyuri öcsénk pedig vilanyszerelő, jelenleg katona. Nos, Gyurinak is volt egy Imre nevű ikertestvére, 1974-ben egy nyári vihar alkalmával a mezőn villámcsapás áldozata lett.

— Gyurival együtt különben — veszi át a szót Sándor — mindhárman az ágasegyházi labdarúgócsapatban játszottunk. Feri most nem sportol, de én a kecskeméti MHSZ ejtőernyősklubjának oktatója vagyok, 200 ugrással a hátam mögött.

— Ugrálj csak, ha kedved van, én maradok a földön, nekem most sok más dolgom van.

— Feri megunta az agglegénységet — mosolyog Sándor. — Augusztusban volt az esküvőjük.

— Feleségemmel együtt tanultuk a szakmát — mesél tovább az ifjú férj. — Ö is itt dolgozik a gyárban. Most még otthon lakunk, de már befizettünk az új lakásra. Üzemünk segítségével remélhetően jövő ilyenkorra a Népfront lakásszövetkezet tagjaiként Kecskeméten a Műkertvárosban beköltözhetünk saját otthonunkba. A gyárból tíz család várja nehezen ezt a pillanatot.

— Jelenleg milyen munkakörben dolgoznak? — kérdem őket.

— Arról még nem is beszéltünk, hogy a marós szakma elsajátítása után itt a gyárban megszereztem az esztergályos és köszörűs képesítést — tájékoztat Sándor. — Ferinek csak az esztergályos szakmából sikerült vizsgázni, mert amikor a köszörűstanfolyam volt, éppen tartalékos katonai szolgálatot teljesített. Különben katonák is együtt voltunk 1975-től 1977-ig. Én ej- tóernyősködem, Feri ugyanott gépkocsivezető volt. Együtt szereztük meg a szakmásított jogosítványt is. Nekem van egy 1500-as Polskim, Feri viszont eladta a Skodáját, mert kelllett a lakásra a pénz.

— Feri a szerszámműhelyben gépbeállító, én pedig 1979-ben átkerültem a golyósorsóüzembe. Nagyon szeretek itt dolgozni. Azt hiszem — néz testvérére — mindketten elmondhatjuk, megtaláltuk a nagy családot, s nem vágyunk el innen..,.

O. L.

9 Sándor

a golyósorsóüzemben

mindhárom

szakmáját

jól tudja

használni,

azon a gépen

dolgozik

mindig,

amelyiken

szükséges.

Megelőzhetők-e a reklamációk?

Mindennapi életűnk sajnos korántsem mentes a különféle kelle* illetlenségtől. Ebben van részünk, ha már az első használatkor csü* törtököt mond az újonnan vásárolt háztartási gépünk, ha folt ékte- lenkedlk a vegytlsztftóból visszakapott ruhánkon, ha régóta halogatja ügyünk elintézését a hivatal, ha a vendéglőben túlságosan vasta* gon fogott a számlánkat készítő pincér ceruzája, ha... — és e felsorolást még hosszan tehetne folytatni. Ilyenkor aztán udvariasan, netán erélyesen (vérmérséklet szertnt) kifogásolunk, panaszkodunk), felszólamlunk — vagyis reklamálunk. Tegyük hozzá gyorsan, rendszerint nem hiába. Ennek ellenére felmerül bennünk a gondolat, talán mégsem szükségszerű bekövetkezniük az efféle visszás dolgok1 nak. De hát megelőzhetők-e a reklamációk? E kérdésre kívánunk válaszolni az alábbi tanulságos esetek ismertetése révén, persze, nem a teljesség igényével.

Szeptember 24-én megírtuk lapunkban: a kecskeméti Ingatlan- kezelő és Távfűtő Vállalat egy nemrégen hatályossá váílt rendelkezés értelmében október 1-től nemcsak a fürdéshez, mosáshoz, mosogatáshoz * használt víz fel- melegítéséért számol fel díjat, de az elfogyasztott vízmennyiségért melyre vonatkozóan új szerződést köt az érdekeltekkel. Ebbéli sorainkat olvasta a Kecskemét, Akadémia körút 24. szám alatt lakó dr. Takácsné Monori Aranka is, aki a szerkesztőségünkhöz küldött levelében többi között ezeket írta:

»»Nőtt” az alapterület

Hamarosan megérkezett otthonomba az Ingattankezelő képviselője, aki készséggel világosított fel, mi a tarifaváltozás lényege, majd átnyújtotta a módosított írásbeli megállapodás példányait, melyeket aláírtam'. Később tüzetesen átnéztem a birtokomban maradt irat tartalmát, s döbbenten vettem észre, hogy a lakásom méretével kapcsolatos számok lényegesen eltérnek a régi szerződésben lévő adatoktól, ösz- szeadva a különbségeket, kiderült, hogy az alapterület két és fél négyzetméterrel megnőtt, mi- óta immár hetedik esztendeje ~ ott lakom. Minthogy semmiféle műszaki átalakítást nem végeztettem — ilyesmire hogyan is kerülhetne sor egy tízemeletes házban? —, hirtelen azon meditáltam, valami csodatevő hálójában lehetek, s nem kizárható, hogy évek múltán olyannyira kibővül otthonom, talán az unokáim is ikényelmesen elférnek benne.

Aztán felocsúdtam e fantaszti. kus meditációmból, no meg a tény is kijózanított, miszerint a megváltozott légköbméterek miatt jelentősen emelkedett a fűtési díjam, s azonnal panaszos levelet írtam a vállalatnak. Nemsokára jött is a válasz, s megtudtam belőle, annak idején álla. pították meg tévesen lakásom alapterületét. Hát én hiszek e felfedezésnek, csak az keserít el, hogy reklamálásom nélkül ma is rejtély lehet előttem a dolog. Ha a cég az új szerződés mellé csatái egy papiroskát, melyen tu. datja a korrigálás okát, s emiatt még elnézést is kér, bizony megkímél a több napos izgalomtól. Vagy roppant igényes az, aki ilyesmit is elvár egy szolgáltatótól? — zárja e kérdéssel levelét olvasónk.

Nyolc napon belül

Hasonlóan nem várt meglepetéséről értesített bennünket a

kecskeméti Széchenyi tér 1

_3.

szá

m alatt lakó Hódi Lajos is. O az ingatlankezelőtől azt a felszólítást kapta, hogy a 88 forint tartozását nyolc napon belül rendezze (a befizetéshez még csekket is melllékeltek), ellenkező esetben bírósági úton történő intézkedéssel számolhat.

V ilágéletemben rendszerető, pontosan fizető ember voltam — közli a részleteket olvasónk •—, el sem tudtam képzelni, hogyan gyűlhetett össze az adósságom. Fogtam hát a korábbi befizetéseket igazoló csekkszelvényeimet, s rohantam a vállalathoz, ahol a pénzügyesek végül rájöttek: tévedés az egész. Bár bocsánatot kértek tőlem, m de sokáig nem tudtam szabadulni az igazságügyi szervek kilátásba helyezett eljárása okozta kellemetlen érzéstől. Aligha szolgáltání" rá erre a fenyegetőzésre...

Pontosabban,

felelősségteljesebben

Mindkét panaszosunkat megértjük, s osztjuk ama -véleményüket is, hogy a reklamálásaiknak igenis elejét lehetett volna venni, például azáltal, hogy az ingatlankezelőnél pontosabban, felelősségteljesebben végzik az adminisztrálási, könyvelési munkát, a hibára pedig idejében — ptÉ a bérlő, illetve fogyasztó kiértesítése előtt — felfigyelnek s azt kijavítják. Persze, tisztában

vagyunk vele — hiszen erről is írtunk már —, hogy az IKV-vel szemben sokan tartoznak, például lakbérrel. E tényről természetesen értesíteni kell az érintett családot, ám az e • tárgyú levelet célszerű udvariasabban megfogalmazni. Ha viszont ismételt felhívásra is szükség van, akkor indokolt hivatkozni a szankciókra.

Ugyancsak a reklamálás tárgykörében hozott levelet a posta Bajáról. Feladója a dr. Alföldi u. 25, b. szám alatt lakó Károlyiné Sternák Klára, aki a helyi buszállomáson szerzett szomorú tapasztalatairól számol be levelében:,

Ázva-fázva

A kalocsai járat kiindulási helyétől körülbelül 20 méterre van a fedett váróhelyiség, ahová azon a vasárnap délután nem merészkedtünk be, tartva attól, hogy a bármelyik pillanatban begördülő busznál tumultus támadhat, s a késve odaérkező már fel sem tud szállni. Ezért csak toporogtunk a sűrű hóesésben — mellettem voltak szép számban idős emberek, meg a kisgyermeküket karjukon cipelő anyukák —-, de jó negyedóráig hiába. Ekkor felkerestem a forgalmi irodát, ahol tudtomra adták: éppen kereket cserél a so/őr, s ha végez a munkával, rögtön befut a kocsiállásba, s amint megtelik a busz, már indul is. Ez nagysokára meg is történt. És lehetetlen volt nem észr. reyenni, hogy az ázva-fázva körülménytől roppant ideges han* gülatú emberek szorongtak a járaton. S mindez azért volt így, mert a hangosbemondó egy szót sem szólt a menetrendtől eltérő indulásról. Pedig ha arról értesülünk, tudjuk mihez tartani magunkat, s emberségesebb módját választjuk a várakozásnak. Igaz, abban az leseiben nem írhattam volna meg ezt a reklamáló levelet.., — fejezi be sokak nevében írott sorait olvasónk.

A közérdekű ügyben beszéltünk a Volán 9-es számú Vállalat bajai üzemegységének helyettes vezetőjével, aki így válaszolt:

»»Kötelességünk az utastájékoztatás..

— Buszállomásunk naponta több száz járatot indít és fogad, amiből következik, olykor sok ezer emberrel van itt dolgunk. A nemrégen épített, de máris szűkösnek bizonyuló fedett várónk valóban távol van a megállóhelyektől, melyek száma sajnos 'kevesebb a szükségesnél. A bővítéseknek pénzügyi akadályai vannak. E kedvezőtlen tények ellenére igyekszünk úgy végezni feladatainkat, hogy minél zavartalanabbá tudjuk 'kiszolgálni az utasokat. Most, a téli időben megsokszorozódik a munkánk, hiszen a rosszabb útviszonyok következtében gyakoriak a késések, és a váratlan műszaki hibák is sokszor okoznak bonyodalmat. Mint például a szóban forgó kerékcsere is, ami miatt kénytelenek voltunk a menetrendben közöltéknél későbben indítani a kalocsai járatot. Persze, e nehézségeinktől függetlenül mindig kötelességünk az utastájékoztatás, s e célt szolgálja a jól látható helyen kifüggesztett indulási-érkezési jegyzék mellett a hangos- bemondónk is, mely mindig működőképes. Hogy azon a havas vasárnap délutánon miért maradt néma, egyelőre nem tudom — a történteket kivizsgálom, s megteszem a szükséges intézkedéseket, hogy többé ilyen ne forduljon elő. Ami biztos, csak az: e reklamációra sem kerül sor, ha maradéktalanul elvégezzük teendőinket.

A Volán bajai üzemegysége helyettes vezetőjének válasza tárgyilagos, korrekt, s köszönettel fogadjuk.

összeállította: Velkel Árpád