Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-19 / 297. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. december 19. KÖZSÉGI PARTMUNKA Rekonstrukció a konzervtelepen Bácsalmási kezdeményezések A megye déli részén fekvő Bácsalmás lakóinak száma megközelíti a 9 ezret. A nagyközségben három nemzetiség él. A párt szervezettsége 8 százalékos. Mindenképp figyelemre méltó, hogy növekszik az ipari munkásság és az értelmiség száma, a mezőgazdaság, egészségügy és az oktatás képviselői mellett megjelent a műszaki értelmiség, egyre többen élnek a központban, kevesebben maradnak tanyán, sok a vegyes összetételű család, ahol egyaránt található munkás, tsz-tag és értelmiségi, csökken a máshol munkát keresők és gyarapszik az idejáró dolgozók száma, növekedett a község ellátási szerepe a környezetünkben élő, mintegy 25 ezer embert érintve. Ennek megfelelően kellett és kell szervezni munkánkat, szélesíteni a társadalmi aktívák körét. A pártbizottság mellett működő munkabizottságokat az idevonatkozó határozatoknak megfelelően szerveztük meg. A tevékenységük átfogó. Természetesnek .tartjuk, hogy szívesen kapcsolódnak a pártbizottság és végrehajtó bizottság munkaterveihez elemzések, kontrolljelentések készítésével. javaslatok kidolgozásával. De nem tartjuk elfogadhatónak. ha sematikusságot, gá- piességet veszünk észre. Nagyon fontos: azokkal a témákkal foglalkozzanak. amelyek egész párttagságunkat érintik! A pártépitési bizottság például feladatul kapta, hogy vizsgálja meg a párttagság összetételét. Kiderült, hogy nagyobb súlyt kell 'fordítani a fiatalok felvételére. Javaslatukra megvalósult, hogy ne általában a 30 év alattiakra, hanem, inkább a 18—22 év közot- tiekre gondoljanak az alapszervezetek. Az eredmény: csaknem száz belépőből huszonötén ilyen korosztályúak az elmúlt öt évben. Megállapították azt is, hogy a megbízatások kötődnek ugyan a munkahelyi feladatokhoz, de kevésbé kapcsolódnak az egész községet érintő fejlesztési tennivalókhoz. Ezt követően sikerült elérni például, hogy az útépítéseknek, a csatornatársulat megalakításának első számú agitátorává a párt tagjai váltak... Nagyon fontos feladatot oldanak meg a gazdasági kérdések elemzésében, ötéves tervek előkészítésében, és más helyi ügyekben a gazdaság- és szövetkezet- politikai munkabizottság tagjai. Sok jó kezdeményezés került ki a kezük alól. Gondot inkább a helyes elképzelések népszerűsítése jelentett. Ezért az agitációs és propagandabizottság is hozzájárult érveink rendszerezéséhez, a közvetítés módjának kidolgozásához. Ehhez tíztagú előadói munkaközösség kapcsolódott, továbbítva a teendőket a különböző szintű párt- és tömegszervezeti oktatásokon, a propagandista klubban. Részfalugyűléseket szer-' veztünk azzál a céllal, hogy a gondok, problémák felvetésénél legyenek jelen az ÁFÉSZ-, tsz- elnökök, az ipari üzemek vezetői, és adjanak választ a lakossági kérdésekre. Koordinációs munkánk a hely- | ben működő vállalatokhoz és intézményekhez, illetve az irányító központokhoz kapcsolódik. Az első esetben általában kéthavon- ként tartunk egyeztető megbeszéléseket. A másutt dolgozó vállalatok pártszervezeteinek képviselőit és gazdasági vezetőit évente egyszer hívjuk meg, és tájékoztatjuk a község helyzetéről, fejlődéséről, a feladatokról. Egyben jelezzük is az igényeket. Sajnos, túl sok az áttétel, könnyebben áthárítható a felelősség másokra, körülményesebb az óvodai ellátás, szociális, kulturális feltételek javításához való hozzájárulás. Ezért felsőbb szinten is megfelelő intézkedésekre lenne szükség, hogy csökkenjenek a községek *ilyen jellegű hátrányai. Eléggé lassú az információcsere. Bár egy-egy tervidőszak kezdetén tájékoztatást kapunk a tervekről, elképzelésekről, a közbeeső változásokról viszont alig, vagy csak megkésve és utólag érkezik hír. Annál hasznosabbnak tartjuk a pártalapszervezetek koordinációs együttműködését, kölcsönösek a munkamegbeszélések. A Politikai Bizottság határozata jó alapot ad munkánk továbbfejlesztéséhez. A dokumentumot megismerjük és megismertetjük a. pártalapszervezetekkel, állandóan ellenőrizzük önmagunkat, munkánkat, hogy tudjuk: mi .az, amin változtatni kell, hogy ne maradjon el a megfelelő eredmény. Albert István a nagyközségi pártbizottság titkára Felhívás jó munkára MEGBÜNTETTEK néhány vállalatvezetőt : volt, akit leváltottak. mások megúszták fizetés- csökkentéssel. A fegyelmi eljárásokat az Ipari Minisztérium kezdeményezte, az ok mindannyiszor: a vállalatvezetők nem fordítottak kellő figyelmet az exporttermékek minőségére! Gyenge minőségi szállítmányokat küldtek külföldre, amit ha átvett is a megrendelő, csak alacsonyabb áron. Emiatt tetemes devizabevételtől esett el a vállalat, végül ,is az ország. No végre — mondja az ember a hír hallatán, az elveszett százezreknek, a veszteségnek végre gazdájuk akad. S nemcsak a vállalatot, mint gazdálkodó egységet, vagy mint kollektívát marasztalják el általában, hanem megnevezik a felelőst, azt, aki a gyár élén áll. Igaz, csak néhány példa van erre, de az ember azt mondja: na végre! Hogy aztán később gondolkodni kezdjen. Jó. dicséretes módon leváltottak, illetve fizetéscsökkentéssel büntettek néhány vezetőt, helyükbe újak lépnek, illetve akik maradtak, bizonyára a jövőben jobban odafigyelnek majd a minőségre — de ettől, csak ettől jobb lesz-e a minőség? Lesz-e változás, gyökeres változás termékeink minőségében? Felesleges most részletezni azt, hogy mit értünk a jó minőség fogalmán, ami egyébként is a mindenkori piaci helyzettől függően változik. A jó minőség az, amit a vevő — beszéljünk most csak a külföldi vevőről — az üzlet megkötésekor ott és akkor leszögez. Azaz: a legapróbb részletekig meghatározza, hogy mit kér. Ez a mérce, ehhez kell igazodni. Statisztikai adatok sora, s egy nemrégiben megtartott minőségügyi konferencia beszámolói és hozzászólásai bizonyítják, igen gyakori, hogy rossz minőség miatt nem veszik át cikkeinket, vagy ha átveszik is, csak alacsonyabb áron. S nem is feltétlen mindig a rossz alapanyag, vagy maga a termék, hanem annak megjelenési formája, súlya, vagy épp csomagolása miatt. Ma már az esztétikus külső a minőség kategóriájába sorolandó. Fölösleges bizonygatni, hogy mekkora szükségünk van a külföldi piac anyagi elismerésére, arra, hogy jó áron vegyék meg termékeinket. S az erkölcsire is: a jó minőség erősíti a vállalat good-will-jét, jó hírnevét, ajtót nyit egy újabb üzleti tárgyalóterembe. Nos, képesek vagyunk-e minden egyes esetben a vevő által megrendeli minőségű terméket produkálni? EGY FELMÉRÉS szerint a minőségi hibák hatvan százaléka a figyelmetlenségre, hanyag munkára vezethető vissza. Azaz, sokszor apró dolgok miatt buknak meg áruink. Figyelmetlenség, egy leszakadt címke a csomagról, egy karcolás a terméken, egy ferdén beerőszakolt csavar a gépben, és oda a várt nyereség! Könnyű volna mosit azt mondani, hogy ha ilyen fontos a minőség, akkor ki kell javítani a hibákat! Egy korábbi minőségügyi konferencián mondta el a SZOT egyik képviselője, hogy amikor megvizsgálták néhány vállalatnál a rossz minőségű munka okait, kiderült: igazságtalan volna egyedül a dolgozók nyakába varrni a felelősséget! A dolgozók nagy része ugyanis' azt a munkát végzi és úgy, ahogy azt előírják neki. Az esetek döntő többségében nem is tud róla, hogy rossz munkát végez, hogy rossz• minőségű végtermék készül munkadarabjából, hiszen a minősítés csak később esedékes. A technológia, a géppark adott a műhelyben, s adottak a begyakorolt munká- mozdulatok; a legjobb hiszemiben, példás fegyelemmel. elvégzett munka sem garancia a jó mir nőségre. Tehát a vezetők felelőssége ... Akik kidolgozzák, kidolgoztatják, elfogadják a technológiát, megveszik az új gépeket, szervezik a munkát, betanítják a dolgozót, kézbe adják a munkadarabot és meghatározzák, hogy mit kérnek. Egy járműipari szakember érdekes dolgot mesél. Gyára igencsak exportérzékeny, náluk' szükségszerűségből, s nem csak „felsőbb” elvárások alapján, kezdtek hozzá a minőségi hibák feltárásához. A vizsgálat során kiderült, hogy a minőségi hibák több mint kilencven százaléka \ nem a gyárban keletkezett, hanem a gyárkapun jön be. Az alapanyagokban, félkésztermé- kekiben sok esetben csak apró kis „mütyürökben” filléres alkatrészekben elrejtve. Azaz az ismert és ismeretlen partnerek — ha tudnak róla, ha nem — végül is a rossz minőség szállítójává válnak. Ha például a jármű minősége kiifogásd-ható, vajon mennyiben vonható felelősségre a járműipari vállalat vezetősége? Hiszen hibás öntvényt, acéllemezt, műanyag terméket, bőripari árut nem lehet jó minőségűvé varázsolni egy járműgyárban. Ott már ritkán lehet valamit tenni, legfeljebb reklamálni. A BÜNTETÉS, az írásbeli utasítás — sokszor régóta kiderült már — nem mindig hatékony ösztönző. Csak kiegészítője lehet egy olyan „éber” szabályozó rendszernek, amely arra készteti a külföldi és a 'honi piacra termelő gyárakat, hogy jó minőségű árut gyártsanak. M. G. Halak ketrecben • A szigetszentmik- lósi Szigetfő MGTSZ- ben 197» óta foglalkoznak úgynevezett ketreces haltenyésztéssel. A halakat egy régi sóderbánya vizében nevelik és tárolják. A Haltenyésztési Kutató Intézetben kidolgozott tchnológia szerint különféle eljárásokkal elérték, hogy a vízfelület nagy hidegben sem fagy be, így télen is ki tudják elégíteni a megrendelők igényeit. (MTI Fotó — Fe- hérváry Ferenc, felvétele — KS) Borászati és üdítöitalalapanyag-üzem létesül Kiskőrösön Régóta vajúdó gond oldódott meg Kiskőrösön azáltal, hogy a Kalocsa-vidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat üzemét ez év október 1-én átvette a Közép. magyarországi Pincegazdaság. A kis konzervüzem ugyanis hosszú ■ évek óta csak senyvedt. Egyrészt mert. nem is nagyon illett a kalocsai vállalat profiljába, másrészt annak anyagi ereje sem volt kiskőrösi telepének fejlesz- . tésére. Most úgy tűnik, hogy mindenki megelégedésére megtalálja helyét 'ez az üzem is a terület gazdasági életében. Erről beszélgettünk Bajzák Bélával, a Közép-magyarországi Pincegazdaság igazgatójával. — Milyen meggondolások késztették a pincegazdaságot a konzervüzem megvételére? — Csak egy kerítés választotta el kiskőrösi pincészetünket a paprikaipari vállalat telepétől. Megvételével — 10,7 millió forintot fizettünk érte —>, lehetőségünk nyílik a borászat bővítésére, az ezzel kapcsolatos kiegészítő tevékenységek koncentrálására, ácsoportosítására, vállálatunk körzeti üzemeinek szakosítására, figyelembe véve az egyes területek termelési sajátosságait^ A telep termelésbe állításával pedig Kiskőrös és környékének választékosabb áruellátásához is hozzá fogunk járulni. — Ezek szerint a két telepet egyesítik, és jelentős üzemmé . fejlesztik. — A célunk valóban ez. Három év alatt 67 millió forintot szándékozunk fordítani az egyesített üzem rekonstrukciójára. Természetesen úgy, hogy tekintetbe vesszük Kiskőrös és környékének hagyományait, termelési adottságait. Az itteni pincészetnek eddig nem volt szőlőfeldolgozó részlege. Jövő őszre a szüreti időszakra 7000 tonnás szőlőfeldolgozó kapacitást hozunk létre. Azelőtt a megye különböző konzervipari üzemeiben bérmunkában készítették pincegazdaságunk megrendelésére a gyümölcsborhoz, üdítő italokhoz az invert cukorszörpöt. A megvásárolt telepen tízezer tonna teljesítményű invert gyártó részleget helyezünk üzembe, 1982 tavaszán. Ebben az évben tízmillió forintot költöttünk a ‘ volt - kiskőrösi konzervüzem fejlesztésére. Jövőre tovább folytatjuk a munkát, de már sokkal nagyobb ütemben. Szüretig üzembe akarunk állítani egy évi 60—70 ezer hektoliter mustsűrítmény készítésére alkalmas berendezést. Ezzel a meny- nyiséggel egyébként már a társ- vállalataink — a többi hazai pincegazdaság — szükségleteit is fedezni tudjuk. Ez azonban csak a kezdet. A kiskőrösi telepen, a volt konzervüzemben palackozzuk a jövőben az exportra kerülő, valamint a belföldi forgalmazású minőségi boraink egy részét. Egy palackozó gépsor kezdi meg itt üzemelését 1982 márciusában, évi • Ezt a jelenleg még Kecskeméten működő borpalackozó gépsort telepítik át februárban Kiskőrösre. 10—12 müh iveg töltő teljesítménnyel. Említettem, hogy figyelembe vesszük a terület adottságait. Márpedig Kiskőrös és körzete kínálja a let őséget az üdítőitalgyártás alapanyagának megtermelésére. Az üdítőital-gyártás egyébként vállalatunk egyik főprofilja. Ezt a tevékenységünket bővíteni kívánjuk újabb üdítő italok készítésével. Az ehhez szükséges gyümölcsvelőt — évente 800—900 tonnát — ugyancsak itt, az új gyümölcsfeldolgozó telepen állítjuk majd elő. A gyümölcsfeldolgozó részleg emellett még 5 ezer hektoliter gyümölcslevet is készít, ami a szénsavas üdítő italok alapanyaga lesz. Kiskőrös nevezetes gyümölcsborairól. Az odatelepített gyümölcsfeldolgozó és palackozó lehetővé teszi számunkra, hogy ezt bővítsük, és mi is megkezdjük az almabor-, meggyborgyártást, sőt gyümölcsvermutokat is fogunk készíteni. Természetesen a borokról sem feledkezünk meg. A kiváló minőségű kiskőrösi kadarka szőlő arra is alkalmat nyújt, hogy megteremtsük a korszerű vörösbor-gyártás feltételei. Emellett a környék szőlőtermése jelentős mennyiségű melléktermék — szőlőtörköly stb — feldolgo-, zását teszi lebe'' {, Ezt is számításba v i\j>' ■ ’or a telepet megvásárolté az sem közömbös, hof konzervüzem készár »1 korszerű értékesítő ra unk kialakítani. 1982rL ,yesített telep fejlesztési / millió forintot irányozta jlő.. — Honnan teremtették elő az ; egyesített telep kiépítésére és felszerelésére a költségeket? — Kétharmad részben vállalatunk fejlesztési, egyharmad részben fenntartási alapja nyújt fedezetet a kiadásokra. Keresünk azonban más forrásokat is, így például exportfejlesztő-import- csökkentő hitel igénybevételére is gondolunk. Együttműködési leriofncódolrűf lrAtuaeiínlr n k/ilin áfész-szel és egyéb gazdasági szervezetekkel, amelyeket érdekeltségi alapon kooperációs partnerként vonhatunk be vállalkozásunkba. Mindenképpen előrehaladást jelent majd — Kiskőrös és környéke, s vállalatunk szempontjából egyaránt — a szőlőfeldolgozás, á 'borkészítés, a borpalackozás egy üzemen belüli megvalósulása. .Ugyanakkor szorosan kapcsolódik ehhez a Márka szőlőalapanyag-készítés — amit eddig több helyen kellett végeznünk — a mustsűrítés, valamint a gyümölcsborok és üdítő italok alapanyagának gyártása. — Mi történt a volt konzervüzem dolgozóival, tudott-e a pincegazdaság munkaalkalmat nyújtani részükre? — Igen fontos kérdésként kezeltük az átvett konzervüzem dolgozóinak sorsát. Összesen 159 személyt vettünk át, közülük 144-en a fizikai és 15-en az alkalmazotti államányba tartoznak. Ezenkívül a munkajogi állomány • (gyes-en van, katona stb.) létszáma ötvenegy. Arra törekedtünk, hogy addig is dolgozhassanak, amíg az épületek átalakítása, a gépek szerelése folyik, ezért három csoportra osztottuk őket. Egy részük helyben maradt, s végzi a karbantartást, részt vesz az épületek felújításában. Másik részüket — elsősorban a bejárókat ^ lehetőleg a lakóhelyükhöz legközelebbi borpincéhez osztottuk be. A többiek részére autóbuszt béreltünk, amely naponta szállítja őket Kecskemétre, a központi palackozóüzemekbe megtanulni a 'munkát. Egyébként ugyanazt a gépsort fogják kezelni, amelyen gyakorolnak, mert az lesz Kiskőrösre telepítve. Februárban kezdődik a gép szerelése, és 1982. március végén kezdi meg a volt konzervüzemben működését a borpalackozó gépsor — mondotta befejezésül a Közép-magyarországi Pincegazdaság igazgatója. Nagy Ottó Esküvő az otthonban ’ A görög mítosz szerint három Moira fonja a sors fonalát.. Az egyik embernek rövid, a másiknak hosz- szú életet ad Klóthó, Lakhesis az „osztályrészt” juttatja, Atropos az „elfordíthatatlant”. Az élet' persze mindenkinek más .— nagyszerű, hétkö. .api, sikeres, kudarcokkal teli, felhőtlen, vagy tragikus. S mindez sokszor valóban a véletlenen múlik. De az ember nem adja meg magát a végzetének! Akikről most szó lesz: mozgássérültek. Lehetőségeik kevesebbek, ragaszkodásuk az élethez, hitük a boldogságban több mint némelyik egészségesnek. □ □ 1981. december 15., délelőtt 11 óra. A lajosm.-sei Nagyközségi Tanács szociális otthonában halkan szól a nászinduló. Esküvő van. Hármas esküvő.' A násznép az otthon százhatvan lakója, hatvanöt dolgozója és néhány hozzátartozó. A főszereplők természetesen a menyasszonyok és a vőlegények. Tálas Mihályné született H. Kiss Mária, aki nemcsak Váradi Ferenc menyasszonya, hanem örömanya is egyben. Lánya, Tálas Éva is most esküszik örök hűséget Búnford Péternek, harmadik pár: Oláh Erzsébet és Berente Tibor. A menyasszonyok és a vőlegények sorban elrebegik az anyakönyvvezető kérdésére az ,igent. Hallhatóan, érthetően „Böbe” is a süketnéma Oláh Erzsébet. Valaki álmélkodva-meghatottan súgja: „Lám, t, I tesz a szerelőm! ?” ■ 1 | - .,.. □ □ □ Szerelem? Nehéz szó. Itt és most fáj kimondani, amikor olyan emberekről van szó, akiket az esküvőjükre tolókocsiban hoztak, kezüket vezetni kellett, míg a házassági anyakönyvet aláírták ... Az újdonsült házaspárokkal külön-külöri szobáikban beszélgetek. Ahányan vannak, annyiféle a sor. suk. Négyen így, mozgássérülten születtek, Váradi Ferencnek érszűkülete miatt kellett amputálni a lábát, feleségét — akivel most lépett frigyre — évekkel ezelőtt baleset érte ... Mindnyájan itt ismerkedtek össze. A Petőfi Nyomdának készítenek dobozokat, szépen is keresnek vele, s munka közben ismerték meg egymást közelebbről. A kezdeti rokonszeh- vet követte az egymásnak nyújtott segítség, a kézi- munkázás, kártyázás, sakkozás, a bálok erősítették, mélyítették az érzelmeket. Mert ne higgyem, bizonygatják, hogy ez az otthon valamiféle börtön, vagy afféle hely, ahol szükségből megtűrik őket hátralévő életükben! Nem, itt élni lehet! Ügy, ahogy „odakint”, s persze udvarolni is, aminek épp úgy mint az egészséges emberek világában vannak irigyei, segítői. . □ □ □ A szociális otthon igazgatónője, Gálné Urbán Teréz nem titkolja, hogy ő a támogatók közé tartozott. Az esküvő nemcsak esemény, hanem látványos eredmény is. Győzelem az előítéletek ellen. A három pár évek óta vonzódott egymáshoz. Ezt nem volt köny- nyű elfogadtatni sem a hozzátartozókkal, sem az otthon többi lakójává}. Sokan megkérdőjelezik a mozgássérültek jogait a teljes érzelmi élethez. Miért? Hiszen ők épp úgy, vagy még jobban mint' mások, vágynak a társra, a szeretetre, a kizárólagosságra, a varázsra. Kezük, lábuk talán nem ép, de érzelmeik teljes értékűek ... Igenis, velük is megtörténhet, megtörténik a csoda: a süketnéma beszélni tanul, mert van mit és van kinek mondania, az alkoholista lemond az italról, a csúnyaszájú a káromkodásról, mert van: kiért. □ □ □ Ülünk az esküvői asztalnál. Hosszú listát nyomnak a kekembe, soroljam fel: melyik gazdaság mivel járult hozzá a lakomához, ki varrta a ruhát, ki csinosította-fodrászolta a házasulandókat. Az önzetlen segítők bizonyára megbocsátják, ha nem tolmácsolom nekik név szerint a köszönetét. Essék, inkább arról szó, hogy most mindenki boldog, átszellemült, ragyog, mintha valamennyien elérték volna, amire vágytak: valaki számára legkü- lönbnek, legnagyobb értéknek lenni! A szépet, nemeset, keresik, s meg is találják ... Kovács Klára
