Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-18 / 296. szám
1981. december 18. • PETŐFI NÉPE • 5 . ....... „_.... ._ (PP8B— H ARCOK ES VALLOMASO Kubai balett Dr. Judák Imre gyárigazgató Mérnök és jogász. S a filozófiai—társadalomtudományi tárgyak tanítására jogosító diplomája is van. ötvenegy éves. Eddig volt villanyszerelő, meós, anyagbeszerző, műszaki ellenőr, főmérnök, állami gazdasági igazgató, vállalatvezető. Jelenleg —^ tizenkét esztendő óta —. a Fémmunkás Vállalat halasi gyárának az igazgatója. Két felnőtt lánya van, a felesége pedagógus. Tagja a járási-városi pártbizottságnak. — önnek három diplomája van. ' Ügy gondolja, hogy ennyi sokféle tanulás kellett a jelenlegibeosztásához? Vagy pedig egyéb okok miatt vette a kezébe ismételten a tankönyveket? — Az első — a mérnöki — a legjogosabb. Mindig is ipari vonalon akartam ténykedni. A má- , sik úgy jött, hogy találmányok- / kai akartam foglalkozni, s úgy éreztem, kellenek a jogi ismeretek. Gondoltam, ez annak is jó, hasznos, aki nem jogász. A másik, hogy értelmesen akartam élni. Volt idő, amikor azt hittem, hogy a szervezett tanulással tehetek a legtöbbet önmagamért, másokért. — Fogjuk konkrétabbra a kérdést. Gyakorlati, napi munkája közben hasznát veszi a' három egyetemnek, az ott eltöltött sok időnek, a úok-sok- fáradságnak? Ügy is kérdezhetném, hogy megérte? Nem bánta meg esetleg? — A mérnöki diplomának egyértelműen igen. Ám a joginak is hasznosítani tudom egy részét. Az például előnyömre van, hogy munkaügyi kérdésekben, Vitákban otthonosan mqzgok. Ez szerintem nem kevés. ( — Kiskunhalas, ahol él, bizony kisváros. Ám, aki felelős poszton van, mint ön, az ilyen környezetet nem érzi gátnak, tehernek, gondolom. — Ügy van! Akad ugyan kudarc fis, de nekem sok sikerem volt eddig, a munkatársaimmal együtt. — Arra gondol, hogy tizenkét év alatt tízszer kapott élüzem címet a gyár, és kétszer lett a „szocialista munka gyára"? — Büszke, nem vagyok, de elé- ' gedett emiatt. Más kérdés, hogy ez meglehetősén sok közös erőfeszítésbe került. — Jó 'vezetőnek tartja magát? — Mindig jobb szeretnék lenni. Hogy mennyire vagyok az, ítéljék meg mások. — Szeretik a beosztottjai? — Mindenki nem. De sokakkal jó a kapcsolatom. Nézze, például a vezetői szigorúság egyes körökben nem kedvez a népszerűségnek. lkadnak, akik az engedékenyebb, elnézőbb vezetőt szeretik. Nehéz cselekedni egyformán mindenki kedvére. Van úgy, hogy ami az egyiknek jó, a másiknak fordítva: a lehető legrosszabb. Azért ne gondolja,, hogy ez sok gondot okoz. Tizenkét év eredményei nem születtek volna meg jó együttműködés nélkül. — Nehéz az irányítás? Nagy terhet jelent„ „parancsnoknak” lenni? — Kemény munkát igényel. De nem panaszkodom. Azt mondanám inkább, hogy jó értő emberekkel értelmesen együtt dolgozni. — Szigorú vezető ön? Ezt veszem ki a szavaiból. — Azt hiszem, igen. De megértő is akarok lenni. Azt hiszem, ez legtöbbször sikerül is. össze kell egyeztetni a szigorúságot a megértéssel. Aki' erre képtelen, az szerintem eleve nem lehet jó vezető. — Már régebben is láttam: a gyár területén nagy a tisztaság. És virágok, növények, plakátok díszítették még a munkacsarnokot, raktárt is. Ez nyilván nem a véletlen műve. ■ — Nem. Ez tudátos törekvés eredménye. Befolyásolja, kedvezőbbé teszik a munkahelyi légkört, a közérzetet. Mióta megnőtt a gyár területe — egyelőre — ezzel kevesebbet tudunk törődni. — Ügy ismerik • Judák Imre igazgatót, mint aki valósággal megszállottja a kulturális témáknak. Mennyire igaz1 ez? Részt vesz a város kulturális életében? — Nálam ez messzire vezet. Humán gimnáziumba jártam, a könyveket korán elkezdtem gyűjteni. Szeretem a képzőművészetet, s érdekelnek a múzeumok. És a zene ... Ennek viszont — sajnos —, csak befogadója vagyok, nem pedig művelője. Hát ezért szeretek hangversenyekre járni. — Azért is Öröm hallgatni, ezeket a szavakat, mert bizony-bizony, sok gazdasági vezető tartja távol magát a kulturális rendezvényektől. — Én tizennyolc éves koromban ismerkedtem meg Babits, Szerb Antal műveivel, akik mély benyomást tettek rám. És később sokan mások is. Ezek a hatások nem múlnak el nyomtalanul. Nem hiszem, hogy egy mérnök, jogász vagy akárki megelégedhet azzal, hogy csakis és kizárólag a saját szűkebb- területével törődjön. Tartalmas emberi életet a gazdasági vezető sem valósíthat meg önmaga és családja számára az irodalom, a művészet nélkül. Én így látom. — Ez nyilván egyben azt is jelenti, hogy e megfontolás alapján tölti a szabad idejét. S azt, hogy ha vannak szenvedélyei, azok ezzel kapcsolatosak. Így van ez? — Pontosan. Ha tehetem, én leginkább olvasok és sportolok. Azt vallom, hogy az ember tartsa rendben a szellemét és a fizikumát. — Mit olvas? — Szépirodalmat, vadászkönyveket, útleírásokat. — S a sport? — Jógázom, úszom, súlyt emelek. De érdekel a sportnak többféle ága. Tagja vagyok a sportegyesület elnökségének. — Arról már volt szó köz\ünk, hogy elégedett a. gyár eddigi eredményeivel összességében, ami a tizenkét esztendő közös tevékenységének az eredményeit illeti. Ám az sem mellékes, hogy személy szerint ön, a saját magánéletét tekintve is elégedett-e? Erről mit mondana el legszívesebben? — Nézze, engem anyagilag-er- kölcsileg megbecsülnek, nincs okom panaszra. A családommal kapcsolatban is ezt mondhatom el. Ügy érzem, hogy elértem amit akartam. Kezdettől fogva ipari- iműszaki területeken akartam dolgozni, megkaptam. Kezdettől fogva művelődni akartam, megtehettem. Volt rá módom, meg is tettem. Igyekeztem élni a lehetőségekkel. S ezeket a lehetőségeket magam is alakítottam. — ön minden jel szerint szerencsés embernek mondható. Sokszor volt sikerélménye, élvezhette mások megbecsülését, a vezetői poszton szakértelemmel sok embert irányíthatott. Ha egy-egy csendesebb órán van alkalma eltűnődni, olyankor általában mire gondol? Mi az, ami az ilyen percekben a leginkább foglalkoztatja? — Ne vegye közhelynek, de elsősorban két dolog. A mostani nehezebb körülmények között jól menjen a munka, a termelés a gyárban, hogy a fel-fellépő nehézségeket legyőzzük — ez az egyik. A másik, hogy a családom tagjai velem együtt szépen éljenek, boldoguljanak. Most jut eszembe: van egy kívánságom is, melyre időnként, ha el-elgondol- kozom, visszatérek magamban. Ez pedig az, hogy szeretnék ezután még többet utazni. Ügy érzem, ilyen tekintetben is fontos a lemaradásokat pótolni, a régi vágyakat minél jobban kielégíteni. Varga Mihály December 20-án és 22-én kettős szereposztásban látha" tó az Erkel Színházban. Az öt egyfelvonásod balett szólószerepében szinte minden vezető operai táncművész fellép. A táncokat Alberto Mendez, a balettek koreográfusa és rendezője tanítja be, a próbavezető balettmester Orosz Adél. madarak” próbáján. • Alberto Mendez a darab ren. dezője. koreográfusa és Orosz Adél a próbán. 9 Pihenő a próbán. (MTI-fotók) ÜTTÖRŐÉLET Elkészült tízezer vörösnyakkendős tábora Pontosan négy esztendeje annak, hogy ä kecskeméti járás úttörőinek parlamentjén elhangzott a kérés; építsenek állandó tábort részükre, hogy az általános iskola elvégzésének ideje alatt valamennyi, a kecskeméti járásban élő úttörő legalább egy alkalommal elmehessen táborozni!' A kérés nyomán akciók sora bontakozott ki, hiszen tudta valamennyi úttörővezető, az állandó táborhelyre valóban szükség van a járás tízezer kisdobosának, úttörőjének, akik a parlamenten nyomban felajánlották segítségüket is: hasznosanyagok gyűjtésével, annak MÉH-be váló átadásával maguk is hozzájárulnak a tábor létrehozásához. A kérés elhangzott, a felnőttek is egyetértettek vele. A megvalósulásig pedig pontosan négy év telt el. Négy összefogással, munkával töltött esztendő. Idézzük fel a lehetőségek szerint a járás vezetőinek megértését, anyagi és erkölcsi támogatását, amivel a tábor elkészült, s a tanév végeztével kaput nyit a kecskeméti járás úttörői előtt. A választás az Egertől 20 kilométernyi távolságra lévő Bükkszékre esett. Ismerték és szerették a helyet, és kaptak ajánlatot is, hogy két másik úttörő-elnökséggel — az egri . é$ a kunszentmártoni járással — összefogva építsék fel itt táborukat.' A tizenkét hektáros területet szépen felosztották, kijelölték a közös épületek — ebédlő, kpny- ha, fürdő — helyét, s az üdülőházakét. A járási pártbizottság soron- következő ülésén megtárgyalták és elfogadták a tervet, s úgy döntöttek, támogatják a járás vörös- nyakkendőseinek kérését. Ekkor történt, hogy Selyem Zsigmond országgyűlési képviselő, a kun- szentmiklósi termelőszövetkezet elnöke felajánlotta: egy faház vásárlásának és felállításának teljes költségét magukra vállalják. „Gazdája” lett a többi háznak is, mind a tizenegynek! A járás dolgozói pedig három esztendőn keresztül egynapi keresetük összegét fizették be a táborhely építésére. Az összefogás megannyi példáját lehetne sorolni. Az ízléses faházak berendezését ezernyi ötlettel végezték a járás ipari szövetkezeteinek dolgozói, a szülői munkaközösségek tagjai. A hid- roglóbuszt pedig a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat készítette el az egész tábor részére! A KISZ-alapszervezetek fiataljai a szerelés, a tereprendezés munkáját vállalták és végezték el becsülettel. A mintegy 12 millió forintos költséggel épült táborhoz a járásban élők hozzávetőlegesen 8 millió forinttal já>- rultak hozzá. Ilyenformán a következő években, évtizedekben a tábor példaként is szerepelhet: összefogással így lehet, így érdemes ehhez hasonló nagy létesítmény felépítéséhez hozzáfogni! A tervek szerint a májusi műszaki átadás után a tanév befejezésékor kaput nyitnak: első alkalommal száznegyvennyolc kisdobost várnak! Jut hely a Kiváló úttörőknek, és egy vezetőképzőtábor megszervezésére is. Természetesen a tábor átadásával nem fejeződött be az építés. Bár a híres Salvus-forrás közel van, mégis az lenne a jó, ha saját strandjuk, medencéjük lenne az itt nyaralóknak. A terv megvan, úgy tűnik a következő évek során ez is megvalósul. A nyitás előtt még lesz tennivaló, de a csodálatos terv meg- yalósult: a kecskeméti járás tízezer úttörőjének elkészült az állandó,' modern, kényelmes és mégis nagyon romantikus tábor. Köszönet jár érte a munkában részt vevőknek, a szervezőknek, a szülőknek, a társadalmi munkák végzőinek, a fiataloknak,. akik olyan sok szabad szombatot és vasárnapot dolgoztak Bükkszéken. A járás kisdobosai és úttörői a köszönet mellett érezzenek büszkeséget is: ilyen környezetben,' ilyen felnőttek, pedagógusok, vezetők, szülők között élnek, akik számukra, és az őket kővető kisdobosok és úttörők számára létesítették ezt a nagyszerű tábort! HÍREINK Megható, szép levelet kaptunk a tiszaalpári úttörőcsapat Sahbaj- zán Ruben Szarkiszovics nevét viselő rajának tagjától, Pintér Klárátql. Mint leveléből kiderül, a hős szovjet alhadnagy a község temetőjében nyugszik, 1944. október 10-én esett el, a felszabadító harcok során. A szovjet tiszt családja 1975-ben tudomást szerzett arról, hogy szerettük sírja hazánkban, Tiszaalpáron van. Egyik lánya családjával 1978-ban felkereste az alpári pajtásokat, együtt mentek a temetőbe. A nyár folyamán unokája, az .elmúlt hetekben pedig újabb négy családtagja érkezett, koszorút hoztak, és megismerkedtek a rajjal, akik gondosan ápolják, friss virágokkal díszítik a hős sírját. A raj tagjai szép ajándékokat is kaptak: albumokat, jelvényeket, rézdomborításokat. Érdekes, szép találkozás volt, valamennyiük számára ■ felejthetetlen! Rejtvényfejtőknek! A január másodikán sorrakerülő helytörténeti vetélkedőre minden megfejtést beküldő úttörő és kisdobos (!) névre szóló meghívót kap az elkövetkező napokban. Reméljük, sokan eljöttök erre az eseményre, hogy úgy, mint két esztendővel ezelőtt, összemérjétek tudásotokat, és megérdemelten vigyétek háza a különféle díjakat. (A legutóbbi rejtvények megfejtésére, a nyertesek nevének közlésére visz- szatérünk.) December 21-én, hétfőn, 19 órakor a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola tantestülete és tanulóifjúsága iskolájuk építőinek tiszteletére hangversenyt rendez. Az eseményen a csapat több tagja szólistaként szerepel, a hatodikos pajtások kórusa pedig Weöres Sándor megzenésített költeményeit mutatja be. Selmeci Katalin Két érdekes kiállítás Szokatlan időpontban, este 7 órakor nyílik december 22-én a Budapesti Történeti Múzeum karácsonyi meglepetése a művészetbarátoknak, a 200 esztendeje született Szentpéte- ri József ötvösművész munkásságát bemutató tárlat. A mintegy 25Ó, egyházi és világi megrendelésre készült ezüsttárgy — kelyhek, kannák, evőeszközök, használati edények — mellett kiállítják azokat az 1824-től készített yö- rösréz domborműveket is, amelyeket Szentpéteri József XIV. Lajos udvari dekoratőre, le Brun metszetei nyomán készített. A tárlat egyik legérdekesebb darabja- az 1837- ben készült, Az anbeliai ütközet című dombormű, amelynek 1850 körül nyoma veszett. A kutatómunka során előkerült ritkaságot a maribori múzeum kölcsönözte a bicentená- rium alkalmából. Ugyancsak; most került elő egy 22 darabból álló különlegesen szép, komplett ezüst piperekészlet is. Szintén december 22-én — délután 3 órakor — nyílik a Néprajzi Múzeum új kiállítása, Népi iparművészet Csehszlovákiából címmel. A múzeum aulájában 236 népművészeti'tárgy — fafaragások, kerámiák, játékok, szalma, háncs és textil használati tárgyak — reprezentálja a mai cseh és szlovák _ népi iparművészetet. A kiállítás február végéig várja az érdeklődőket. (MTI)Baja környéki karácsonyi népszokások /T) \ Vízkeresztig még szilvesz- v“*/ tér napjának voltak szokásai, de az új év első napjának is. A böjti napot ekkor is a vacsoránál a halászlé zárta le, amelyből kocsonyát hagytak másnapra. Szokás volt a malacpecsenye, pulykasült is. Szegényebb házaknál a csík-paprikás és töltöttkáposzta. Űj év napján a disznókocsonya járta. Az orrából mindenkinek vágtak, hogy a család előrejusson az új esztendőben. Borsó*, lencsefőzeléket, másutt babot főztek, hogy a ház ne legyen híján az aprópénznek. Ekkor is szokás volt a szomszédolás, a falu vezetőinek köszöntése, jókívánságok mondása. Baján a polgármester, még a felszabadulást követően is, fogadta a vezető tisztviselők, ipartestület, iskolák igazgatói, egyesületek irányítóinak újévi jókívánságait- a városházán. Mindig a korban legidősebb szólt a polgármesterhez, falun a jegyzőhöz, bíróhoz a megjelentek nevében. Az elmúlt tíz évben ■ a szerző módszeres munkával mérte fel, hogy milyen karácsonyi szokások maradtak fenn, mint módosultak s melyek süllyedtek el a feledésben. Nagyon általánosítva elmondható. hogy számos szokás gyökerei ma is fellelhetők, még ha megváltozott formában is. Karácsony ünnepe, de különösen a bővedéste megmaradt a családok bensőséges együvé tartozásának. Városon, de a faluban is, külön lakó legszorosabb család az egykori családközösségek, zadrugákat őrizye, a , szülőknél, nagyszülőknél vesznek részt a gyertyagyújtáson. Attól függetlenül, hogy minden család otthon is állít saját karácsonyfát. Amennyiben nem egy helységben élnek, dolgoznak a felnőtt gyerekek a szülőkkel, akkor a földrajzilag közelebb eső férj vagy feleség szüleinél ünnepelnek és figyelemmel a mai autós világra, ünnepek alatt látogatják meg a másik szülőket. Az egyedül élő szülőt viszont -már a gyerekek hívják meg. Bácskában szinte nem található példa, hogy magányosan hagyják a még élő apát vagy anyát. Ez már más vidékeken — sajnos — nem ilyen egyértelmű. A sógorság-rokortság látogatása Báján, s a környező falvakban megmaradt szép szokás, akárcsak az István- és János-na- pok megünneplése, de ekkor már baráti körben. Üjalbb időben a gyertyagyújtás idején, bár az öregek imádkoznak, énekelnek, elterjedt szokás, hogy lemezjátszóról, vagy magnetofonról karácsonyi dalok csendülnek fel. Ilyenkor kerül sor a személyes ajándékozásokra. Nemcsak a gyermekek számára, de a családtagok között is. Ez az ajándékozás, mintha egyre inkább túlnőne a figyelmesség és hasznosság határain. Nem ritka az ékszerek, tartós fogyasztási cikkek, nagy értékű ajándékok osztogatása. Néha a gyerekek, unokák számára is, szinte kritika nélkül. Nem kívánunk szélsőséges példákat felsorolni, de ez a jelenség szükségszerűen nem a helyes irányba visz. Amolyan státusszimbólum-betörés ez a karácsonyi ünnepkör frontján. Az ajándékozást követően a gyerekek, unokák örömének újabban időt hagynak, s ez alatt főzik meg a halászlét. Rendszerint bográcsban az udvaron. Érdekes jelenség, hogy az elmúlt évben Baján az Űjvárosi lakótelepien közel százan főztek bővedeste halat az „utcán”. Ma sem marad el az asztalokról a bőségtál dióval, almával, szőlővel, mézzel és fokhagymával. Az utóbbi szokás a -bunyevác városrészekben és a délszláv községekben elmaradhatatlan, akárcsak a mézes pálinka, bor. Hivő vagy nemhivő családok, ha nem is ültetnek Luca napján búzát, vásárolnak a piacon. Minden környező faluban is él ez a szokás, sőt a benne égő gyertya is. Az asztal alá helyezett munkaszerszám jelképe is fellelhető még, megváltozott formában. Feljegyeztem agronómusokat, akik néhány cső kukoricát, mások szalaggal összekötött búzakalászokat, paprika-füzért tesznek az asztal alá. Városi pedagógus, aki a környező faluból került Bajára, az általa tanított tankönyveket helyezte el, orvos az orvosa táskáját, tv-szerelő a szerszámos ládikóját. A községekben a lakosság egyharmada még szalmát hint szét. Persze, ma mái- csak jelképesen, két-három fogásnyit. Faluhelyen az asztalra .került morzsa ma is az aprójószág elé kerül. Ugyanígy az öregebbjei elmennek Baján is az éjféli misére. A húszas évek vége felé megszűnt a „Szent Lucá”-nak való öltözködés és a harmincas években a Mária leányainak járása. A betléhemesek, bajai bőcsősök és csillaggal járó háromkirályok járása megmaradt az ötvenes évek elejéig. Ma már lényegében erről nem tudunk, bár hallottam két magyar községből bet- lehemesek járásáról két évvel ezelőtt. Ezt még elszigetelt jelenségként sem .tudjuk már kezelni néprajzi vonatkozásiban. Jélenség viszont régi betlehemek szórványos megőrzése, bő- vedestén a karácsonyfa alá történő helyezése és gyertyával való kivilágítása. Az utolsó két évtized viszont azt hozta, hogy a katolikus templomokban, az egyik oldaloltáron kialakítják figurálisán is, néhány helyen művészi megoldással, a betlehemi legenda bibliai történetét. Talán így marad fenn a betlehemesek járásának egykor oly kedves népszokása. Ugyancsak él az a szokás, hogy egyszerre ülnek asztalhoz, s kelnek fel első alkalommal a bőved- estd asztaltól. Baján is, falun is. Akárcsak a délszláv katolikusok körében, az- „éljen Ádám és Éva” köszöntés Ádám, Éva napján. Azután vannak még községek, ma- ' gyarok és délszlávok is, ahol az aprószenteki „suprikálás” még dívik, például Dávodon. Nagyba- racskán, Bajaszentistvánon stb. A „kotyolás” elvétve fellelhető Szeremlén, Bátmonostoron, amelynek magyarázata az, hogy közel esik a dunántúli Báta község, ahol „kurkálás” néven egy hasonló változata ma is elevenen él. Ami a régiek karácsonyi ünnepköri étkezési sajátosságait illeti, az lényegében ma is megtalálható tudatos szokásként, mint a hal, kocsonya, bab, lencse, borsó stb. vonatkozásban. Üj elem, hogy István- és János-nap>okon telefonon köszöntik az ünnejpel- teket, néha kedves z-eneszámukat is bejátsszák a hallgatóba. Egyre terjedő szokás az interurbán hívás külföldről, de idegenbe is. Különösen áll ez -szilveszter éjszakáján, az új évi jókívánságok okán. Felerősödik a rokonok, ismerősök képes levelezőlapion való üdvözlése, minden takarékossági kezdeményezés ellenére. A szilveszteri mulatságok, hasonlóan az ötvenes évek elejének szokásához, mintha a „nosztalgiá- hullárnban” — vállaíatpk. üzemek rendezésében — újraélednének. A szórakozást családi körben kitölti ugyan a televízió és a rádió, de marad idő ólomöntésre, más régi hiedelmek mókás felújítására. A fiatalok és tehetősebbek hobbija a külföldi szilvesztere- zés, mint ahogy sokan érkeznek manapság hozzánk is ilyen célból. A teljesség igénye nélkül, a néprajzosok elemzését elhagyva csupán felvillantani akartam karácsony ünnepköre egykori és ma is megtalálható bácskai szokásait. Felvidéki István
