Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-17 / 295. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxvi. évi. 295. szám Ára: 1,40 Ft 1981. december 17. csütörtök Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága Ä Magyar Szocialista Munkás-" párt Bács-Kiskun megyéi Bizott­sága 1981. december 16-án Ro- mány Pál, a megyei pár'tbizdtt- ság első 'titkára elnökletével ki­bővített' ülést tartott. A tanácskozáson a testület tagjain kívül részt vettek a me-v gyei pártbizottság osztályvezetői, a. Városi, a városi-járási, a járást pártbizottságok első titkárai, a megyei tanács vezető tisztségvi­selői és osztályvezetői, megyei intézmények és társadalmi szer­vezetek, valamint több nagyüzem és .gazdaság vezetője. A pártbizottság ülésén részt vett és felszólalt Fodor László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága agitaciós és propaganda osztályának osztály­vezető-helyettese. 1. A megyei pártbizottság meg­hallgatta és tudomásul vette Ro- mány Pál előterjesztésébe.n a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1981. decem­ber 3-i üléséről szóló, az időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint az 1982.’. évi terv és állami költ­ségvetés irányelveiről szpló tájé­koztatót. 2. A megyei pártbizottság meg- ■vitatta és elfogadta Erdélyi Ig­nác, a pártbizottság titkára elő­terjesztésében a megye 1981. évi. gazdasági céljainak várható tel­jesítéséről és az 1982. évi gazda­ságpolitikai feladatokról szóló jelentést. 3. A pártbizottság megvitatta- és elfogadta Terbe Dezső, a párt­bizottság titkára előterjesztésé­ben a megyei pártbizottság és szervei 1982. évi munkatervét. 4. A megyei pártbizottság dön­tött hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben. Az ülésről közlemény jelenik meg. Kádár János a Szovjetunióba utazott Kádár János, a Magyar Szocia. lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívá­sára szerdán reggel néhány napos baráti látogatásra a Szovjetunió­ba utazott. Búcsúztatására a Keleti pálya­udvaron megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Havasi Ferenc, Korom Mihály és Úvári Miklós, a Politikai Bizott­ság tagjai, Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság titkára, Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője, Horváth István belügy-, Púja Frigyes külügy-, Pullai Ár­pád közlekedés- és postaügyi mi­niszter, a Központi Bizottság tag­jai. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) Az országgyűlés téli ülésszaka előtt 3. oldai A dalmandi példa 4. oldal Akik vállalják a kockázatot 4. oldal SZÁMOS NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁS Elkészült a Kodály-emlékév programja Eredményekés tervek a BÁCSHÜS-nál • A szennyvíztisztító mű, aminek fontos szerepe van az ésszerusödő vízgazdálkodási rendszerben. A Bácskai Húsipari Közös Vállalat kommunistáinak az el­múlt napokban megtartott be­számoló taggyűlésén szó esett az idei, jónak mondható gazdasági eredményekről és a jövő eszten­dei tervekről is. Ferenczi József, a pártvezetőség titkára, a legfris­sebb sikert sem hagyta említet- lenül: a december 7-i szemlén az arra illetékes külföldi szakembe­rek megállapították, hogy a ba­jai vállalat üzemei megfelelnek a Közös Piac országaiban érvé­nyes higiéniai követelményeknek. Ez az értékesítési lehetőségek ki­szélesítését jelentheti, tehát igen nagybecsű eredmény. A vezetőség beszámolójából ki­tűnt, hogy a közös vállalat tel­jesíti idei 290 ezer darabos ser­tésfelvásárlási tervét. A vágási elképzeléseket módosítani kellett. Ugyanis a szovjet exportpartner az eredetileg meghatározott mennyiségnél kevesebb hasított félsertést fogadóit, s így 220 ezer helyett csak 208 ezer, állatot vág­jak le december végéig. Viszont 6 ezerrel több sertést exportál­nak élve, ami szintén gazdasá­gos. A másik 6 ezer 1982 január­jára készletként megmarad. A felvásárolt sertések zöme, mintegy 210—220 ezer darab, a nagy gazdaságokból, a többi kis­üzemből származik. Ebben az év­ben már a háztájiból is maga a vállalat vásárolt föl a körzeté­ben. A jobb alapanyag-ellátás ér­dekében kocakihelyezési akcióba kezdtek: 800 vemhes kocát adtak ki tartásra, szaporításra kiste- nyésztőknek. A jövő évben ezt a mennyiséget 1500-ra növelik. Egyébként az exportra alkalmas lábasjószágokért kilogrammon­ként 80 fillér felárat fizettek. A Bácskai Húsipari . Közös Vállalat árbevételének fele ex­portból származik. Fő kiviteli cikke a hasított félsertés, amiből az év végéig összesen 7400 tonnát szállítanak. A darabolthús-ex- porttervnek a félsertéskivitel mó­dosulása jóvoltából a kétszeresét teljesítik. Az idén terven felül mintegy 300 tonna étkezési zsírt küldtek határon túli megrende­lőknek. ötvenezer sertést élve exportáltak. Jelentős a vállalat belföldi el­látói szerepe, ami a bajai, a ka­locsai és részlegesen a halasi .já­rásra terjed ki. Az év folyamán a keretszámokkal meghatározott szállítási kötelezettségeiknek ele­get tettek az élelmiszeripari üzem dolgozói. Kecskemétre, sőt Cse­pelre is eljutottak a BÁCSHŰS termékei. Baján húsáruház és bü­fé megnyitásával emelték az el­látás színvonalát. 1981-ben 2 ezer 700 tonna ilyen árut hoztak for­galomba. A keretgazdálkodáson kívül eső cikkekből a kereskede­lem rendelései alapján szállítot­tak. A szalonnafélék, az olcsóbb sertéshúsok ‘kínálata a nyáron bővebb volt részükről, ezzel szemben az ősszel megnőtt keres­letet nem mindenből tudták ki­elégíteni. 1981-ben 39 millió forint nyere­ség elérését tűzte ki célul a vál­lalat. A hatékonyabb gazdálko­dásra való törekvésnek köszön­hető, hogy ennél többre, körül­belül 50 millióra számíthatnak. A gazdaságos ’ munka lehetővé tette, hogy adóbefizetéses bér­megváltással is élve, emeljék a bérszínvonalat, ami jövőre így elérheti ,az 50 ezer 800 forintot. A beszámoló taggyűlésen az 1982-es, növekvő feladatok meg­oldásához is példamutató helyt­állást kértek a tagságtól. Elhang­zott, hogy a szabályozók módo­sulása a vállalati eszközök még hatékonyabb kihasználását köve­teli meg, mint eddig. Tekintettel az ötnapos munkahétre is, job­ban, fegyelmezettebben kell ki­használni a munkaidőt, s taka­rékos feldolgozással növelni kell a sertésekből „kihozott'’ termék mennyiségét, s javítani a minő­séget. * Egyébként az idei beruházások egy része a minőségjavítást szol­gálta. s hozzájárult ahhoz, hogy az év második-felében minimá­lisra csökkent a belföldi rekla­mációk száma. A közös vállalat fennállása óta nagy mennyiségű árut értékesített szocialista és tő­kés országokban, de külföldi ve- Jíöktől eddig még nem érkezett panaák a minőségre. ' A fejlesztésekkel ebben az esz­tendőben döntően a higiéniai színvonalat emelték, ezen kívül összhangba hozták az egyes üzemrészek kapacitását a terme­lés folyamatossága érdekében. A technológiai vonalakat létszám­megtakarítás céljából egyszerűsí­tették. Az export-árualapokat nö­velni képes cégek rendelkezésére álló hitel fölvételével jövő évi befejezéssel célszerűbbé teszik a vízellátó rendszert, s ezáltal a vállalatnak nyáron is elegendő mennyiségű és kellő nyomású víz áll majd rendelkezésére. A követ­kező éé fejlesztési feladata töb­bek közt a szárazáru-érlelő üzem megtervezése és létrehozása, a sonkakonzervraktár bővítése és a higiéniai föltételek további javí­tása. 1982-ben az intenzívebb munka érdekében újabb területeken- ve­zetik be a teljesítmény szerinti bérezést. Keresik az anyag- és energiamegtakarítás új lehetősé­geit. A villamosenergia-felhasz- nálást mérsékelni tudják, rugal­masabb üzemmód bevezetésével, amit a dolgozók újításai tesznek lehetővé. A vízfogyasztást a hi­giénia kellő szinten tartása mel­léit az idei eredményes próbál­kozás után még tovább mérsék­lik. Az új esztendőben 200 ezer sertést a nagy-. 90 ezret pedig kisüzemektől terveznek felvásá­rolni. A saját kapacitással ebből 225 ezer darabot vágnak le és dolgoznak fái. 15 ezrét bér vágás­ra adnak ki. ötvenezerre terve­zik az élve exportálandó serté­sek számát. Növelni akarják a dollárelszámolású kivitelt. Mind­ez nem kis feladatot jelent a Bácskai Húsipari Közös Vállalat dolgozóinak, köztük a kommunis­táknak. A. T. S. Kecskemét központi fzerepet kapott a Kodály-centenáriumi ünnepségsorozaton, közölte Fi­scher István, a városi tanács el­nökhelyettese a kecskeméti mű- v elődési és koordinációs bizott­ság szerdai ülésén. Itt, ekkor véglegesítettéli a nagy zeneszer­zőre emlékező rendezvényeket. Jelképesen Bartók Béla és. Ko­dály Zoltán munkásságát kap­csolja össze az a kamarazenei sorözat, amelyet 1981 októbe­re és 1982 márciusa között hall­hatnak az érdeklődők., A vasár­nap. délutáni koncertek új al­kalmat teremtenek egyúttal jeles művészek vendégszereplésére. A jövő év nyarán jó néhány jelentős, sokadat foglalkoztató rendézvényre kerül sor. Július 4-én nyitják meg a nemzetközi kórustábort, amelyet a Kodály Intézet és az Ifjú Zenebarátok magyarországi szervezete szervez. Az énektanár-képzős főiskolai hallgatok kecskeméti továbbkép­zésével egyidőben Pécsett nem­zetközi zenekari táborban fiatal muzsikusok bővíthetik, ismeretej- ■ket. A kórus itt, a zenekar a Du­nántúlon, felkészül Kodály Bu­davári Tedeum című művének előadására. A híres művet Kecs­keméten is bemutatják, előrelát­hatóan Hiroyuki Iwaki vezényle­tével. A július 11-én kezdődő, és a hő végén befejeződő X. Nemzet­közi Kodály Szemináriumra 200— 250 résztvevőt várnak. A kiala­kult gyakorlatnak megfelelően a szeminárium hangversenyeit a megyeszékhely lakói is 'látogat­(Tóth Sándor felvétele) 4 hatják. Nagy megtiszteltetésnek tekint­hető, hogy az Ifjú Zenebarátok- Nemzetközi Szervezete Kodály szülővárosában tartja soron kö­vetkező közgyűlését 1982 nyarán. A IX. Kecskeméti Népzenei Találkozót Bartók és . Kodály munkásságának jegyében szerve­zik. A két népdalgyűjtő gyűjtési területeiről is meghíynak erede­ti adatközlőket. Mintegy- három­száz közreműködőre számítanak. A jövő évi • zenei világnapon természetesen Kodály művei csendülnek fel á- Megyei Műve­lődési Központban tartandó kon­certen. A városi szimfonikus ze­nekaron kívül Kodíjlyné Péczeli Sarolta fellépésére is számita-’ nak. A Psalmus Hungaricus szerző­je 100. születési évfordulóját megelőző r^ápon Kecskemétre lá­togat a Magyar Kodály Társaság, és a Magyar Tudományos Aka­démia nemzetközi kongresszusa. A születésnapi díszhangverse­nyen Ferencsik János vezényle­tével az Állami Hangverseny Ze­nekar adja elő a világhírű „zsol­tárt”. Talán egyik legfontosabb rendezvény az a gyermekkar! fesztivál, amelynek díszbemuta­tóira' 1983. áprilisában kerül sor. . Ismét megrendezik az ének­zenei iskolák tanárainak orszá­gos; találkozóját. Kodály kecs­keméti kapcsolatait feldolgozó kötet kiadása is szerepel a ter­vekben. A Tankönyvkiadóval kö­zösen jelenteti meg a Kodály- szeminárium előadásait a kecs­keméti zenep'edagógiai intézet. Több kiállítást is terveznek. Dr. Kálmán Lajos (képünkön) népzenekutató méltatta Kodály Zoltán munkásságát tegnap dél­előtt a szülőháznál elhelyezett márványtáblánál tartott koszorú­zás! ünnepségen. Az ipari szö­vetkeztek Kodály-kórusa Zsiga László vezényletével adott rö­vid műsorát követően helyezték el a városi pártbizottság, a váro­si tanács; és a Kodály Zoltán nevét viselő intézmények, szo­cialista brigádok koszorúját. t Nem lehet tudni pontosan, hogy ki'sürgeti jobban a röp­ke téli szünet érkezését. A ta­I nulók vagy a tanítók? A kis- és nagyobb diákok várakozá­sa nem 'lehet ikétséges. Amióta iskola egyáltalán létezik, sza­badulni akarnak a .falak kö­zül. Ki a szabadba, játszani, találkozni, barátkozni, kirán­I dúlni! És a nevelőik? Lehet, hogy már azt sem tudják biz­tosan: mi mindent tartogat az élet, ha azt felszabadultan él­heti az ember? A pedagógu­sok ugyanis fáradtak. Az el­múlt három és fél hónap tö­kéletesen ki tudta meríteni azokat, akik legalább megkö­zelítően eleget akartak tenni a különböző utasításoknak és előírásoknak. Már a szeptember sem in­dult valami rózsásan. Az óvo­dákat fokozatosan elhagyó né­pesedési hullám elérte az első g| és második osztályokat. Főleg Í a városi és egyes nagyközségi tantermek szűkké , váltak, a számuk kevés. Bár az elmúlt n ötéves tervben az építkezések végeredménye jóval megha­ladta az előirányzottat, a szük- ■ ség szorítása nem lazult. Hi­szen tanyai iskolák sora nép- I telenedett el, a körzetesítés sem ment túlzások nélkül an­nak idején, életveszélyessé vál­tak régebbi létesítmények, s a B gyerekeket máshová kellett zsúfolni.' Vagyis, bármennyire szépen hangzik, hogy ennyivel meg ennyivel — egyébként csaknem hetvennel — készült B . el több tanterem, mint ameny­I nyit egyáltalán remélhettünk a jóváhagyott elképzelések alapján — mégis kevés lett. Különösen elmaradt az igé­nyektől Kecskemét. Más vá- K rosok és főleg a kisebb feie­rn pülések mozgékonyabban vet­ték az akadályt. . A községek az alapkőletétel utáni évben már avatnak: hagyományos anyagokat használva, olcsób­ban dolgoznak, könnyebb tár­sadalmi munkát szervezni, ha kevesebb a balesetveszély, s talán a méretek is teszik: mintha jobban a magukénak éreznék a közösségi détesít- ményt, mint a nagyobb hely­ségek lakói. Tehát eleve aránytalanok a feltételek. S bár soha sem fog mindenki egyforma tökéletes­séggel fölszerelt, szaktanter­mekben tanítani tizenöt-húsz gyereket, a zsúfoltság fokozott idegességgel jár. Sajnos, okta­tási rendszerünk közismert „rugalmassága” nem könnyíti meg a helyzetet. A pedagógus­nak túlzottan sok mindent ír­nak elő — s nem.biztos, hogy azok, akik a legjobban tud­nák feldolgozni a szaktárgya­kat. De jönnek utasítások többféle főhatóságtól, kérések -és javaslatok, amelyeket tel­jesíteni illik, illetve kell. S ha túl megértő, a nehezebb dön­tésektől húzódozó az iskolave- ■ zetés, akkor számolatlanul. zú­dítja tovább a megbízásokat. Végül egymásba érnek az ér­tekezletek, összejövetelek. Igenám, de milyenek? A va­lóban fontosakra, például az anyagi megbecsülést szabályo­zó megyei tanácselnöki levél tisztázó megvitatására miért nem került sor? Valószínűleg kevésbé borzolta volna föl a kedélyeket, ha érdemben fog­lalkoznak vele a tantestületek. Aztán mindig akadnak, akik fölöslegeden és hosszan beszél­nek a gyűléseken. A szakmai megjegyzések, hibakereső ol- dalvágásokkal párosulnak, melyekre épp egy csomó, a lé­nyeget tekintve formális köve- I telmény ad alkalmat. Keve­sebb energia marad feladatok­kal, munkáltatással „fegyel­mezni” a kitörésre kész nebu­lókat, a tanárnő sírva mene­kül az osztályból, vagy alig várja, hogy kibírja a csönge­tésig. Ha délután véletlenül nincs egy-két kötelező prog­ram, akkor lehet, hogy társa­dalmi .megbízásból jegyző­könyvet vezet valahol, vagy valamilyen össszeírásra fogják be. Este a magyar-dolgozatok fölé hajol, s ha másnap em­lékszik az álmára, akkor tud­ja, hogy alkotó módon, az idejével szabadabban gazdál­kodva — a tanításnak, neve­lésnek élve — lenne szép dol­gozni. S reméli, hogy az eljö­vendő elismerések mindenek előtt a jó pedagógiai munká­nak szólnak majd. Pedig a tárgyi feltételek - nem javulnak meg egyik nap­ról a másikra mindenütt, bár a föltétlenül szükséges 280 tan­terem helyett megint több, háromszázhuszonegy fog meg­épülni az ötéves tervben. Ám közben szükségtantermeket •kell felszámolni, tanyai isko­lák üresednek meg, és életve­szélyessé is válhatnak épüle­tek. Addig is, amíg nem ren­deződnek megfelelően a körül­mények, a belső rendnek. Szer­vezésnek kellene rugalmasab­bá válni — jobban szolgálva a pedagógusok igazán alkotó lehetőségeit. Lényeges, hogy a különfeladatokat továbbító is­kolavezetés tudjon rangsorol­ni a fontos és kevésbé fóntos dolgok között, mert egyébként nincs mód‘a nélkülözhetetlen fölfrissülésre és megújulásra. Az oktatás intézményrendsze­re kétségkívül merev. De a gazdasági szabályozás merev­ségeit is át lehetett tömi! Egykori tanítóinknak és fiata­labb kollégáiknak ma néhol másoktól — jó téesz-elnökök- töl vagy vállalati igazgatók­tól — kellene talán tanulni szervezést, vezetést. Még pon­tosabban azokra férne rá az emberi' tényező alaposabb is­merete, akik pedagógusoknak adják az ilyen-olyan felada­tokat. Mert aki nem ismeri a kiaknázás határait, az holnap többet vészit, mint amennyit ma nyerni vél. H. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom