Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

1981. december 15. • PETŐFI NÉPE # 5 Munkásfiatalok a közművelődésben Sokat beszélünk a közműve­lődésről, túl sokat talán. Sokat is teszünk annak érdekében, hogy jobban, eredményesebben menjenek ez ügyben a dolgok; de valljuk be őszintén: nem le­hetünk elégedettek. A közműve­lődés egésze meglehetősen bo­nyolult kategória. Ha jól átgon­doljuk, ezzel kapcsolatban fel­merülnek a „Kik, hogyan és mi­lyen rétegeknek?”; ä „Kik szer­vezik a közművelődést, miköz­ben maguk is bővítik általános ismereteiket?”, és más egyéb kér­dések. Különösen izgalmas, illetve el­sősorban is alapvetően fontos kérdés az, hogy a munkásfiata­lok, a szakmunkástanulók, s akik már kész ifjúmunkások, mennyi­ben részesei a közművelődésnek. Miért fontos ez? Azért, mert a jövű munkásosztályáról van szó, és senki számára nem lehet kö­zömbös a mi társadalmunkban, hogy milyen érdeklődésű^ meny­nyire kvalifikált szakmunkáso­kat nevelünk. A nap mint nap tapasztalt sok jó és sok rossz példa közül nyilvánvalóan a jók érdemelnek figyelmet. Ezek kö­zül hadd említsünk néhányat. A jánoshalmi termelőszövetkezet Kossuth brigádjának fiatal tagJ jai hosszú évek óta azon fára­doznak, hogy megismerjék név­adójuk emlékhelyeit, :s össze- gyűjtsék a vele kapcsolatos do-' kumentumokat. Ezért nem saj­nálják a fáradságot: elutaznak az ország legtávolabbi helyeire is. Ennek további eredménye: so­kan mások is megcsodálják, ta­nulmányozzák a maga nemében igen értékes Kossuth-dokumen- tumgyűjteményt. Baján a' mun­kásfiatalok egy csoportja .— ezt Bács-Kiskun megyében is csak kevesen tudják — aktívan részt vesz a Tóth Kálmán Irodalmi Kör munkájában. Egy részük al­kotóként is publikál olykor fi­gyelemreméltó műveket. Példá­juk — mondani sem kellene — követendő. Folytathatjuk a sort Kecskeméttel, ahol egyebek kö­zött a konzervgyár fiatal dolgozói vesznek részt szívesen a külön­böző kulturális rendezvényeken, kiállításokon, előadásokon, mű­vészeti csoportokban. Az SZMT Széchenyi Galériája iránt nagy az érdeklődés, s a közönség je­lentős hányadát munkásfiatalok, építőipariak és mások teszik ki. A kecskeméti szakszervezeti mű­velődési központ közművelődési kört szervezett a leginkább rá­termett szakmunkástanulók szá­mára, azzal a céllal, hogy a köz- művelődés üzemi szervező gár-. dájának utánpótlást neveljen. E helyütt ismét meg kell említeni a megyeszékhely 607. számú Autószerelő és Ipari Szakmun­kásképző Intézetét, ahol négy­száz leendő szakmunkásnak van színházi bérlete. Az intézet ta­nulói ezen túl évek óta eredmé­nyesen tevékenykednek különbö­ző közművelődési kiscsoportok­ban. Felhagyva a további felsoro­lással, s ezúttal mellőzve az ér­dektelenségekre utaló példákat, még egyetlen gondolatot jegyez­nék Azt nevezetesen, hogy a tapasztalat szerint — intézmé­nyi keretek között évről évre ja­vul a munkásfiatalok közműve-1 lődésben való aktív részvétele. A gond fna még inkább az üzemi keretekben szerveződő ifjúmun­kás-művelődéssel van. A mun­kahelyi vezetések szemléletválto­zása szükséges ahhoz, hogy a munkásfiatalok a jövőben még nagyobb számban kapcsolódjanak be a közművelődésbe, mint ön­művelők és szervezők egyaránt. R. M. MEGÖRÖKÍTETT PILLANATOK (IV.) Kecskeméti „fényírászok” A boszorkányos ügyességű Parragh Gedeon ta­nár fotografált először Kecskeméten. A jogakadé­miai professzor más új technikai eszközök bemu­tatásával is növelte népszerűségét. A fényképezés viszonylag lassan jutott el a Kis­kunságra. A nap fényét különféle anyagok kémiai tulajdonságainak felhasználásával átalakító optikai berendezés gyorsabban került Párizsból, Bécsből Pestre, mint onnan az Alföld metropolisába. A ma­gyar Petzval József mérnök 1840-ben szerkesztette meg a színszóródást megakadályozó nagy fényerejű optikáját Bécsben. Egy évvel később egy bizonyos Voigtländer úr már fémvázú gépébe illesztette honfitársunk 3.2 erősségű lencserendszerét. (Nekik is .köszönheti Petőfi, hogy a vonásokat jobban ki­emelő hintőpprozás nélkül nézhetett — fejét egy kicsit jobbra fordítva — az. állványra helyezett do­bozba.) Sokáig azt hittem, hogy Muraközy János fes­tőművész is megpróbálkozott a fényképezéssel. Kül­földi bolyongásai során megismerkedhetett az új tudománnyal, hiszen Marastoni, élső mestere még idehaza, a szabadságharc előtt felkeltette a dagerro- tipia iránti érdeklődését. A jeles festőművész ugyan­is külön műteremben készítette felvételeit. Mura­közy Pesten nyilván többször találkozott földijével, Simonyi Antallal, a szocialista gondolkodású „fény- írásszpl”. Mindketten fegyverrel küzdöttek az 1848—49-es csatákban, mindkettőjüket üldözték. Muraközyt először halálra ítélték száguldó (gerilla) csapatok szervezéséért. Az amnesztiarendelet után is csak körülménye­sen térhetett hazá. Simonyi népképviselő édesapja Szegedre is követte Kossuthot, fiát később szocia­lista nézetek terjesztése miatt bebörtönözték. Nem dicsérhetők eléggé az 1855-ben Kecskemétet irányító választópolgárok:’tanácsi ösztöndíjjal se­gítették az üldözöttet, a forradalmárt Párizsba, a „bámulatos tökélyre fejlett photográfiának és az egyetemes ipartárlatnak tanulmányozására”. Sza­kács Margitnak a Cumania III. kötetében olvasha­tó tanulmányából tudjuk, hogy az előrelátó veze­tők hazafias támogatásával szerzett új ismereteiből Simonyi lelkesen írt a Családi Lapokban: „Van-e tudomány, van-e művészet, mellyel á fényírászat kapcsolatba nem jönne? Melynek beláthatatlanul sokoldalú és fontos szolgálatokat nem teend?” Kísérleteiért, felvételeiért a szülővárosában ki­dolgozott pillanatkép-találmányáért több díjat ka­pott idehaza és külföldön. Természetesen részt vett a Kecskeméten 1872-ben rendezett első országos iparműtárlaton és természetesen ő kapta az egyik aranyérmet. Mintegy száz esztendeje alapították meg az el­ső fényképészműhelyt a hírős városban. Az 1895-ös címtár már két mester nevét tünteti fel. A Fantó és Kluge cég a mai Csongrádi utcában, Imre János a Nagykőrösi utcában működött. Imre János így hirdette műintézetét: „...saját házában készít arcképeket, kicsi és avult képek után is, életnagyságig. Makart-, kabinet-, álló- és mellképeket, csoportozatokát és szabadban tájké­peket a műtermen kívül is. A matricok éveken ke­• Bőrtörés. Az alsó képen: Soós Gábor, Parragh Gedeon, Domián István református gimnáziumi ta­nárok az 1860-as években. resztül megőriztetnek és utánkopírozások évek múl­va is kaphatók. Olcsó és pontos kiszolgálás.” A múzeum gyűjteményében „Excelsior”-fényír- da, Nagykőrösi utca (Dékány Gyula); Merkadó és Kemény; Szabó Imre udvari fényképész; Gárdi Imre; Csókás László műtermében készült képek is találhatók. Kada Elek polgármester is fölfigyelt a fényképé­szetben rejlő lehetőségekre. Már 1901 szeptemberé­ben értékes gépet vásároltatott a változások meg­örökítésére. Győrffy Balázs ügyvédtől kapta az öt­letet, aki mielőtt hozzáfogott új házának felépíttetésé­hez, lefotografáltatta a régit és egy másolatot a mú­zeumnak ajándékozott. Heltai Nándor • Kecskemét főtere a a századfordulón. A múzeumban lévő eredeti felvételekről Kiss Béla készített reprodukciókat. Walt Disney, a varázsló Évekig, év­tizedekig ő volt a mérce. A tökéletessé­get hagyta maga után, a tökéletességet, amit — min­den kísérletek dacára — foly­tatni képtelen­ség. Előtte sok­féleképpen le­hetett moz­gást lehelni a rajzba — utána hosszú-hosz- szú ideig egye­nesen képte­lenség volt. Furcsa módon a szakma és a közönség egy­szerre — és ami ritkaság — ugyanazért szerette: bá­jos figuráiért, humoráért, gyermeki, te­hát őszinte fantáziájáért. Ma bizonyos körökhen divatos lenézni, de ez talán éppen annak tulajdonítható, hogy munkássá­gát • megkerülni képtelenség, minden filmje kihívás. A rajz- filmművészet nagymestere va- rázsos iskolát teremtett, de csak egyetlen- igazi tanítványa volt: saját maga. Walt Disney — mert róla van szó — hatalmas és egy­séges munkássága naggyá tett egy addig nem eléggé, vagy ép­pen nem elismert kifejezési for­mát, sőt a gyermekszórakoztatás édes nyűgéből mindenki közkin­csévé tette. A Felix-filmek, de még a Po- peye-széria is csak fergeteges ne-, vettetések, pergő gagek, ősi 'Sab­lonok új technikával megfogal­mazott csillámai — Disney viszont filozófiával már új dimenziókat és igazságokat ad közre, és persze ehhez illő új nyelven. Bár akad­tak tudós kételkedők, mint 1933- ban a Jahrbuch des Deutschen Archeologischer Institut egyik írója, aki Mickey egér származá­sát egyenesen a fáraók koráig ve-- zétte vissza ... Amikor 1927-ben először megjelent a nyilvánosság előtt ez a temperamentumos fi­gura, a publikum a boldog histó­riákat élvezte, és valószínűleg egyetlen percre sem jutott eszé­be elemezgetni Mickey-t. Dehogy­is sejtette benne önmagát, a vál­ságból a vágyak mezejére. mene­külő kisember nekirugaszkodá­• Disney és Donald — együtt a sikerben. • Bal oldali képünkön: Walt Disney és Oscar-díjas hőse, Mickey egér. Disney sem tudta túlélni önma­gát, a maga teremtette hatalmas birodalom felfalta; s ami már főleg színészekkel forgatott ifjú­sági filmekben* jelentkezett a Walt Disney megjelölés alatt — bizony az anyagiakon kívül más szálakkal, nemigen kapcsolódott az alkotó művészvilághoz. In­kább egy szemfüles tőkés vállal­kozása volt, aki éles szemmel fe­dezte fel, milyen szükség is van a legifjabb korosztálynak speciá­lis filmekre, s tüstént megterem, bette a családi mozit, ahol papa, mama és gyerek egyenrangú né­zővé válhat. Ami leginkább élő belőle, az a pályakezdés pompás ritmusú, sodró humorú, kitűnő zenéjű rö­vidfilmjeinek sorozata, és persze a Hófehérke, Pinocchio, A száz- egy kiskutya vagy A dzsungel könyve... A vasfegyelmet tartó üzletember (stúdióit Donald-Da- chau néven emlegették) ma mű­veiben olykor könnyes, érzelgős szépléleknek tűnik. Mindeneset­re jó tudni, hogy miután néhány nemzedék nélküle nőtt fel, most ismét ellátogat közénk — ha nem is mostani 80. születésnapjá­ra, de a következő esztendőre új- még-"ra a mozikba kerül az 1938-ban les- forgatott Hófehérke, a világ leg­első játékfilm-hosszúságú rajz­filmje, sőt még egy összeállítást is kapunk rajzfilmjeiből. .N. Gy. sát. Mickey — ma talán már job­ban tudjuk — voltaképpen irrea­litásában is egyfajta eszménykép, ami, vagy illendőbben aki aztán hosszú évtizedekre megalapozza a maga rendíthetetlen pozícióját, maga után' utasítva a népszerűsé­gi listákon politikusokat, film­sztárokat, eleven' embereket. Nem félünk a farkastól! — éne­kelte Mickey közeli rokonsága, a három kismalac és ez a buta slá­ger mégis egy egész nemzedék ars poeticája lett, egy nemzedé­ké, amely éppen ezzel indult új utakra, lábolt ki az anyagi, er­kölcsi csődből. Persze Disney sohasem volt forradalmár, Donald, Mickey, Pluto, Bambi és többi hőse nem is vágynak ilyesmire. Nekik nincs más feladatuk, mint újszerűén megmutatni az amerikai kispol­gárt, I aki számára Disney pálya­futása éppen egy nagyon is ál­talános amerikai legenda . meg- elevenedése. A self-made man — aki újságárusból küzdötte fel ma­gát nemcsak világhíressé, de mil­liomossá, valóságos filmmágnás­sá. Hol van már az az idő; ami­kor az egerektől hemzsegő ga­rázsban nekilátott a munkáná&f Saját Stúdióban forgatott — hozzá ipari szinten. Ezrek ték óhaját, és öltöztetik képpé, filmmé rajzait, karcait, és ismét­lik egyre ötlettelenebbül kifogy­hatatlannak tűnő ötleteit. ANTOLÓGIA NÉGY ÉVEN FELÜLIEKNEK Állatok farsangja A gyermekek könyvhetére meg­jelent kötetek egyik kiemelkedő darabja az Állatok farsangja cí­mű verses-mesés-képes antoló­gia, amelyet bátran merek aján­lani karácsonyi meglepetésnek is az óvodásoknak vagy a kisiskolá­soknak. szánt ajándékok mellé. A kötet nemes szándéka az is­meretterjesztés, mégpedig a szép- . irodalom mérhetetlenül gazdag eszközeivel. Remek a témaválasztás, a föld­kerekség állatvilágának látvá­nyos felvonultatása, pompázato­sán színes-forgatagos, farsangi karnevált idéző seregszemléje. . A 4po oldalt meghaladó gyűj­temény terjedelmes anyagát Magyart Beck Anna válogatta és szerkesztette, aki két évig Kecs­kemét lakója volt, mint az Óvó­nőképző Intézet irodalmat külö­nösen kedvelő hallgatója. A hoz­záértő szerkesztő jól látja, hogy korunk gyermekét nem lehet már csak a 'hagyományos tün­dérmesékkel kielégíteni és álom­ba ringatni. A tudományos-tech­nikai forradalom, a tömegkom­munikáció információáradata, az urbanizáció hatása következté­ben a ma gyermeke ennél többre vágyik. Az Óperenciás tengeren és az Üveghegyen túli birodal­mon kívül saját szűkebb és tá- gabb környezetében is biztonságo­sabban szeretne eligazodni. S a gyermek számára — legalább is egyelőre — e rejtelmekkel teli vi­lág egy szeletének sok titkát segí­ti feltárni és megfejteni az Álla­tok farsangja című válogatás a világirodalom színe-javából. Magyari Beck Anna igényes .koncepcióját igazolja a poézis és a realitás, a képzelet és a valóság megjelenítésének egyensúlya. Ezen belül ugyancsak szerkesztői megfontoltságot tükröz az értel­mi és érzelmi szférákat legin­kább megmozdító epikus műfajok­nak : á mesének, a történetnek, az elbeszélésnek gyakoribb előfor­dulása. A versek és versrészletek pedig a lírai hangulat megteremtői. S a műfaji változatosságot fokozzák a valóság talajában gyökerező, né­pi eredetű állandó szókapcsola­tok: a találós kérdések, a szólá­sok, a közmondások, valamint a gyermekjátékok. Ez utóbbiak hangutánzással és mozgással kombinált, . óvodában és iskolá­ban is jól felhasználható változa­tai Granasztói Szilvia és Karlócai­né Kelemen Marianne értékes feldolgozásai. A tematikus felépítésű kötet a háziállatok, a vadállatok, az eg­zotikus állatok fajait, illetve faj­táit, jellegzetes jegyeit, tulajdon­ságait, szokásait, életkörülmé­nyeit, s ezeknek.az emberhez fű­ződő kapcsolatát matatja: be. Talán fölösleges is külön hang­súlyozni, hogy az évezredes ta­pasztalati megfigyelésekre alapo­zott hagyományos és közismert állatbélyegek: a hűség, a ragasz­kodás, a félelem, a gyávaság, a bátorság, a jóság, a szelídség, a szorgalom, a kapzsiság, az okton- diság, a butaság, az okosság a ravaszság,' az alattomosság, a go­noszság stb. egyben emberi tu­lajdonságokat hordozó magatar­tásformák is, amelyek erkölcsne­mesítő, személyiségfejlesztő ha­tása az érzékeny, fogékony gyer­mek- további fejlődéséré szinte felbecsülhetetlen. . Mosonyi Aliz ízléses közremű­ködését dicséri Az állatok világa című Brehm-féle sorozat mérték­tartó felhasználása a nyomdatech- nikailag is jól kiemelt fejezetek élén tömör, lényegre törő összeg­zéseivel. A 11 fő fejezet alegységekre bontása könnyíti meg a hatalmas mennyiségű anyag áttekinthető­ségét. A szerkesztő — nagyon he­lyesen — ellenállt a szipte napon­ta felhasznált, népszerű és köz­ismert szemelvények beválogatá- sának, még akkor is, ha ezek eset­leg a „teljesség” kielégítésére csá­bították volna. Annál több új­donsággal, | kevésbé hozzáférhe­tő klasszikus műalkotással szol­gált hazai és külföldi szerzők tol­lából meg a; magyar és idegen népek folklórkincséből egyaránt. Egyszerűen lenyűgöző és elra­gadó az egyes ciklusok műfaji variációja, s a természetábrázo­lás sokszínű, zengzetes összhan- gú szimfóniája az állatvilágról: a háziállatokról, a szárnyasok­ról és • vadmadarakról, a bogarakról és rovarokról, az er­dők vadjairól, a folyók, a tavak a nádasok, a lápok és zsombékok lakóiról, és messze tájak, távoli ismeretlen földrészek egzotiku­mát elérhető közelségbe hozó nagyvadakról, a trópusok és a dzsungelek korántsem félelmetes, hanem az ember értelmes mun­káját segítő állatvilágról. A kötet záróakkordja a helyes hangképzést fejlesztő nyelvi já­tékok hasznos anyaga, amelyek nagy segítséget nyújthatnák az artikuláció tökéletesítéséhez, de hangulatteremtő kollektív fog. lalkozásra, dramatizálásra, ün­nepi rendezvények műsorának já­tékos kiegészítésére is ' alkalma­sak. A szerkesztő természetesen nem lehetett tekintettel még az élet­kori ; sajátosságok szerinti dif. ferenciáltság kialakítására is. Tehát válogatni kell a bőségsza­ruból, ami a gyermek értelmi-ér­zelmi tartományát jól ismerő fel­nőtteknek, sem a szülőnek, sem a pedagógusnak nem okozhat kü­lönösebb gondot. Az antológiák általánosan jel­lemző hibája ebben a gyűjte­ményben is tetten érhető. Még­pedig néhány gyengébb, igényte­lenebb munka közlése, amely a téma aktualitásával ugyan ma­gyarázható, de esztétikai szem­pontból kifogásolható. Szeren­csére- elhanyagolhatóan kevés csökkent értékű írás terheli ezt a, kötetét. A java magas színvo­nalú, művészi alkotás magyar és a világirodalom szerzőinek és népeinek kincsestárábóL A modern vonalvezetésű, két- színnyomású illusztrációkat Kon­dor Lajos készítette. Az állatfo. tők neves mesterek munkái. A nyomdatechnika „nagyvonalúsá­ga” azonban helyenként életlen, homályos, elmosódott képeket eredményezett. A Móra Kiadó végül is olyan kötetet bocsátott ki avatott mű. helyéből, amely méltó helyet fog­lalhat el a kisgyermekek köny­vespolcán. Losoncz Mihályné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom