Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-25 / 276. szám

Bemutatjuk a kalocsai Viski Károly Múzeumot A közművelődési intézményhálózat korszerűsítési programjának legújabb szülöttje a kalocsai Visky Károly Múzeum. Látványos, értékes, szép „újszü­lött”. Példája annak, hogy a régiből miként lehet újat, korszerűt csinálni akkor, ha az akarat és a lehetőség szerencsésen összetalálkozik. Kalocsát! ez történt. Az I, István úti közös épületből évekkel ezelőtt a csodálatosan újjávarázsolt, úgynevezett nagyszemi- náriumi palotába költözött át véglegesen a városi művelődési központ. Ezzel megszűnt a két intéz­mény közös szorongása. Megtervezték a múzeum teljes külső és belső felújítását, állandó kiállításait, Űj köntösét ez. év nyarára, a VIIv Dunamenti Folk­lór Fesztiválra kapta meg. A megnagyobbodott in­tézmény azóta fogadja ismét a látogatókat. Azelőtt egyetlen népművészeti kiállításnak jutott itt hely, most több bemutatót láthatunk egyidejűleg az épü­let két szintjén. A múlt népi kultúrája Az emeleten egybenyitott te­remsorra volt szüksége dr. Bárth János múzeumigazgatónak ahhoz, hogy az általa megálmodott tör­téneti-néprajzi kiállítást végre megrendezze. Gazdag gyűjtemény állt rendelkezésére, melynek nagy része raktárban várta, hogy kö­zönség elé kerüljön. Adott volt a lehetőség arra, hogy ne csak Kalocsa múltját mutassa be, ha­nem ezzel együtt és összefüggés­ben ' a környékbeli településekét, szállásokét is, melyeknek a tör­téneti néprajza elválaszthatatlan a városétól. így született meg az a kiállí­tás-kompozíció, mely a „Népek, életformák, hagyományok a Ka­locsai Sárközben" címet kapta. A kivitelezésben Bánkúti Albin, a Központi Múzeumigazgatóság művészeti tervezője segítette a néprajzkutató igazgatót. Mit mutat be ez a nagyszabá­sú kiállítás melyet néhány hó­nap alatt ezrek megcsodáltak? Rendezőjének tömör megfogal­mazását idézzük: „Egyszerre mu­tatja be a terület 18—20. századi népéletét és történetét oly mó­don, hogy a történelmi esemé­nyek dokumentumai a néprajzi jelenségeket magyarázzák, a nép­éit t és a népművészet tárgyi em­lékei pedig az egyes korok tör­téneti képét teszik teljessé." Elénk tárja a feudalizmus ko­rának paraszti életmódját, annak tárgyi világát. Utal továbbá a városfejlődésre, az iparosok, cé­hek szerepére. Bemutatja a korai kalocsai hímzéseket, a nemzetisé­giek népművészetét, a múlt szá­zad második felének paraszti la­káskultúráját, majd a világhírű Kalocsa vidéki népművészet ki- teljesedését, alakulását és fejlő­dését szemlélteti egyebek között. Egyetemes pénztörténet és ásványtár A látogató a teremsor túlsó vé­gén kilépvén a folyosóra, olyan merőben más témába — pénztör­téneti kiállításba — botlik, amely akarva-akaratlanul leköti a fi­gyelmét. A pénzes .vitrinek hosszú so­rát részletes magyarázó szöve­gekkel ellátott paravánok osztják sokfelé, ily módon is alaposabb szemlélődésre marasztalván a mú­zeumlátogatót. Az összesen mint­egy tízezer darabból álló numiz­matikai gyűjtemény nagyobb ré­szét az I. István Gimnáziumban őrizték eddig. Ezt egészítették ki a múzeum anyagával. Egyetemes pénztörténeti bemutató ez, mely Székely György kecskeméti mu­zeológus rendezésében került a nagy nyilvánosság elé, a megújult múzeumban. Az intézmény bővülése fette lei hetővé azt .is, hogy ott — egy földszinti nagyteremben — helyez­zék el, s tegyék közkinccsé azt az értékes ásványtárat, melyet gyűj­tőjéről és alapítójáról, az egykori kalocsai jezsuita tanárról, Tóth Mike-féle gyűjteménynek nevez­tek el. Ez is a gimnáziumból ke­rült át a közművelődési intéz­ménybe. Magyarországon csak a Termé­szettudományi Múzeumnak van nagyobb ásványtára. A budapesti t Ilyen az ország második legnagyobb ásványtára. (Méhesi Éva felvételei) , gyűjtemény osztályvezetője rend­szerezte, és rendezte újjá a kalo­csai ásványokat, melyek tovább­ra is az eredeti, ugyancsak mu­zeális értékű vitrinekben, szek­rényekben fogadják az érdeklő­dőket. A hosszú földszinti folyosón képzőművészeti kiállítás látható. A kalocsai származású, Rómában élő Prokop Péter festőművész al­kotásait tették itt közszemlére. A kiállított műveket abból a nagy értékű anyagból válogatták, me­lyet a római magyar alkotó a kö­zelmúltban ajándékozo'tt szülővá­rosának, Kalocsának. Rapi Miklós 1981. november 25. • PETŐFI NÉPE • 5 NYELVŐR Tűzbiztos vagy tűzálló Néhány , jelöletlen határozós összetételű melléknévvel még foglalkoznunk kell, mert haszná­latuk sok nyelvhelyességi kérdést vet1 fel. Ilyenek a -beteg (és -bajos) utótagú melléknevek is. Három csoportba osztjuk őket. Az elsőbe az alanyos összeiételűek tartoz­nak. A sok közül néhányat felso­rolunk: bőrbeteg, elme-, epe-, gyomor-, ideg-, szív-, vesebeteg. Mai nyelvművelésünk helyesnek tekinti őket, régebben azonban helytelenítették használatukat és más szavakat ajánlották helyet­tük. Pl. tüdőbajos, beteg tüdejű, lelkibeteg, kedélybeteg. A -beteg és -bajos utótagú összetételek kö­zött hangulati különbség fejlődött ki, de néhány -beteg utótagú mel­léknév mellé nem alakult — ba­jos utótagú melléknév. így pl. a fogbeteg és az érbeteg mellett nem beszélünk fogbajosról és érbajosról. A -beteg utótagúak elterjedését az segítette elő, hogy az elmebajos szónak rosszalló a szívbajosnak átvitt értelmű je­lentése alakult ki (az elmebajos jelentésé hülye lett, a szívbajosé pedig gyáva). Az agybajos szónak ma már csak sértő jelentése van. Másik jellemző csoportjukba ilyenek tartoznak: asztma-, epe­kő-. gyomorfekély-, rák-, sőt tré­fásan szerelembeteg. Ezek mellé­rendelő. összetételből rövidültek (pl. asztmabetegség). A felsorol­tak kifogástalan orvosi szakszók. Bizalmas használatban így mond­hatjuk őket: asztmás, epeköves, fekélyes, rákos stb. A harmadik csoport tagjai je­löletlen határozós összetételek: cukorbeteg,' sugárbeteg. Helyette­sítésük nehéz, csak körülírni le­het őket (pl. cukorbetegségben szenvedő). . A -biztos utótagú melléknevek csoportjába eleinte többnyire tü­körszavak tartoztak, de számuk analógiásán növekedett. Régen általában helytelenítették őket, de ma már a nélkülözhetetlene­ket befogadjuk, csak a szokatla­nokat kifogásoljuk, A köztük va­ló tájékozódás céljából ezeket is héiom csoportba osztjuk. A legnagyobb, első csoportba a szakszavak tartoznak. Ezek az összetételek az előtagjukkal ki­fejezett-veszélytől való, védettsé­get, biztonságot fejezik ki. Ilye­nek: balesetbiztos ’ (gép), golyó- hizlos (mellény), bombabiztos (óvóhely), tűzbiztos (páncélszek­rény). Némelyikük helyett az -álló utótagú összetétellel is élhe­tünk: fagyálló, golyóálló, tűzálló, ütésálló. De legtöbbjüknél nincs meg ez a vagylagosság, mert pl. nem beszélhetünk balesetálló au­tóról. A második csoportjukba tar­tozók azt fejezik ki, hogy az elő­taggal jelzett veszély nem jöhet létre, nem fordulhat elő. Pl. de- feklbiztos (autógumi), robbanás­biztos (lépcső). Harmadik csoportjuk több­nyire jelentéssűrítő összetételek: alombiztos (fedezék), labdabiztos (támadás a kézilabdázásban),. szembiztos (harisnya). A szak­nyelvekben megállják a helyüket, A -képes és -képtelen utótagú melléknevek használatában is csak akkor lehetünk biztosak, ha világosan látjuk az összetéte­lek tagjainak kapcsolatát. A -ké­pes utótagú melléknevek két cso­portja nagyon határozottan elkü­lönül. Az első csoport tagjai tü­körfordítások, előtagjuk cselek­vést, annak eredményét vagy egyéb fogalmakat jelent (ak­cióképes, élet-,, export-, gól-, harc-, határozat-, hitel-, munka­képes; csíra-, nyugdíjképes). Sok hibáztatásuk ellenére meghono­sodtak. Többségük szemléletében- magyar (mire képes? életre, harc­ra, vagyis életképes, harcképes). A fejlődés-, rriűködésképes he­lyett azonban nem egészen sza­bályosan az igeneves összetétele­ket (fejlődőképes, működőképes) használják. Újabb keletű igeneves összeté­telei (cselekvő-, álló-, fizetőké­pes) nem német -mintára alakul­tak, hanem főnévből vonódtak el (pl. a fizetőképességből lett a fizetőképes). Inkább éljünk he­lyettük a cselekvés-, fejlődés-, határozatképes összetétellel, bár a szavazatképes változat ma is használatos, és nem is hibáztat­juk. A -képtelen utótagú mellékne­vek a -képes utótagúak mintájá­ra alakultak (élet- és munkakép­telenség). A folyamatos ’ igenévi előtagok némelyikének főnévi előtagú párja is van, mert az -ás, és képzős összetételek logi- kusabbak. De a fejlődőképteleni és keresőképtelen szavak jóval gyakoribbak, mint a fejlődés- és keresetképtelen. Befejezésül néhány helytelen szemléletű szóra hívjuk fel a fi­gyelmet. Ismert szakkifejezés lett a csípmentes (paprika). Szinte egyedülálló, ritka alak, mert a nyelvújítók a csonka igetővel sok szót alkottak (gyógyszer, tandíj), de melléknevet egyet sem. A gyakran használt szót legföljebb a .csípősségmentes szóval heIyetT tcsíthetjük, de a helyettesítést az édes, csemege, gyenge, nem erős, nem csípős megjelölések felesle­gessé teszik. A célirányos sem helyes kife­jezés, mert nyelvünkben irányos melléknév nincs, így nem kap­csolódhat szervesen a cél főnév­hez. Hogyan magyarázzuk az összetételt? Célba irányos? Cél­lal egy irányos? Helyesen akkor járunk el, ha célravezetőt, cél­szerűt mondunk helyette, Kiss István ARCOK ÉS VALLOMÁSOK Tíz év a rajzfilmstúdióban Vannak egészen különleges egybeesései a személyes életpá­lyának és bizonyos, világszerte jelentkező folyamatoknak. Az eredményt olykor nehéz előre ki­számítani vagy akár megjósolni is. Alig több, mint tíz esztendő telt el azóta, hogy egy dunapataji fiatalember, aki a földmérőknél dolgozott, néhány amatőrfilmmel a háta mögött kinevezést kapott a Pannónia Filmstúdió akkor még nem létező kecskeméti ani­mációs műtermének a vezetésére. Hiányzott az épület, nem voltak munkatársak. Jó adag elszántság kellett a kitartáshoz, amíg a vá­ros vezetői kijelölték munkahe­lyéül az egyik múlt századi, bolt­íves bejáratú, sövényfonással ké­szült házat, a rajzolók, kifestők megtanulták a szakma alapjait, és az üresjáratok időszakai után féladatot kaptak. Ki gondolta vol­na akkor teljes komolysággal, hogy a kecskeméti műterem ala­pításának tizedik évfordulóján az egykori amatőrfilmes fiatalem­ber párizsi útjáról ad majd inter­jút, miután a nemzetközileg is­mert francia TÉLÉCIP cég vehe­tőivel tárgyalt három új sorozat együttműködési előkészületeiről? Időközben ugyanis sem több, sem kevesebb nem történt: a rajz- és bábfilmek világszerte meghódí­tották a közönséget. Néhány or­szágban már a bűnügyi történe­teknél és a sorozatoknál is na­gyobb a népszerűségük. Megnőtt a hazai és külföldi kereslet a ma­gyar animációs művek iránt is. Nem véletlenül, hiszen a- művé­szi színvonalat nemzetközi díjak sora — köztük egy Oscar-díj is — elismeri. Nem pihent megbízó- levelén a kecskeméti rajzfilm­stúdió vezetője, Mikulás Ferenc sem. A Kiskunsági Nemzeti Park központjának szomszédságában fölépült műterem otthont ad a magyar animációs filmesek legif­jabb nemzedékének, s a meghívá­sok, szerződések lehetőséget te­remtenek a folyamatos szakmai tapasztalatcserékre. — Minden előzmény nélkül ho­nosodott meg Kecskeméten az animáció? — Azok a filmek tartoznak ide, amelyek nem folyamatos felvétel­lel, élő szereplők közreműködésé­vel készülnek. Kockánként expo­nálunk, szereplőink a vonalak, színek, bábok, vasreszelékek, élet­telen tárgyak. Ezeket keltjük élet- ré, az animál eredeti értelmében mintegy lelket lehelünk beléjük. Már korábban kialakult bizonyos hagyománya a rajzfilmeknek Kecskeméten. Mátis Kálmán rajz­tanár, a festőművész Révész Im­re barátja készített ilyen amatőr filmeket a városban, s a negyve­nes évek elején díjat is nyert Londonban. Sajnos, nem akadt tábora, így elszigeteltek és ma­gányosak maradtak a törekvései. A korabeli újságpéldányok meg­őrizték elképzeléseit a magyar nemzeti rajzfilmgyártásról. Ezek sorába tartozott a Ludas Matyi és-a Toldi megelevenitése. Az előző már megvalósult, az utób­bin most dolgozik a stúdió. — A televízió főműsoridöben sugározza csütörtökönként a Ma­gyar népmesék darabjait. Minek köszönheti születését a sorozat? — A népi képzeletnél keresve sem lehet találni jobb forgató­könyvírót. A Magyar Tudományos Akadémia néprajzkutató csoport­jának gyűjtése alapján munká­hoz látott a stáb Haui József, He­gyi-Füstös László, Horváth Mária, Jankovics Marcell, Molnár Péter, Tóth Pál és Űjváry László veze­tésével. ök valóban a legtisztább források egyikéhez nyúltak. — Mihez képest? — Sajnos, a szórakoztató mű­sorok egy részében a falun élő' emberék még napjainkban is úgy jelennek meg, mintha a paraszti világban nem ment volna végbe semmi lényeges változás a Göre Gáboi;-féle ábrázolás óta. Holott magúnkat és másokat is az érde­kel elsősorban, ami igazán sajá­tos, ránk jellemző. A népmesék olyan gazdag kincsesbányát és humorforrást kínálnak, amit bűn lenne nem hasznosítani. Egyik esetben a balladai tömörség,, más­kor valamiféle nagyon emberi erotika jut kifejezésre a történe­tekben. Sőt, a hivatali tudálékos­ság kinevetésére is módot nyújt például a Rátóti csikótojásról szó­ló mese. Ügy látszik, hogy. másutt sem idegen ez a világ: valameny- nyi nyugat-európai ország meg­vásárolta a sorozatot, amelyből tizenhárom részt teljesen önálló­an készítettünk el. A szocialista államokba műsorcserével jutnak el, a világ többi részébe pedig a francia TELECIP-cég közvetíti az alkotásokat. — Nemcsak erre a sorozatra jellemző, hogy népszerűsíti kul­túránkat. — Az animációs műfajok nagy lehetősége, hogy kevés szöveges kíséretre vagy párbeszédre van szükségük. Nyelvi akadályok te­hát alig fékezik a térhódításukat. Ez is közrejátszik a többi között abban, hogy á Vízipók című soro­zatot Ausztráliában vagy Iránban egyaránt megvásárolták és bemu­tatták. A tévé mindenütt népsze­rű, s a műsorok hozzájárulnak, hogy Kecskemétet ne csak a ba­rackpálinkájáról ismerjék meg a világ sok pontján. Részben így próbáljuk viszonqzni azt, hogy a város helyet adott, s a megye is befogadta és támogatja a műter­münket. — Hogyan kezdődött a munka? — Szerencsés időszakra esett az alapítás. . Magávál a műfajjal együtt mind népszerűbbé váltak a magyar animációs filmek. Ez ■volt a művészi-szakmai háttér. Ugyanakkor gazdag kulturális fejlődésnek indúlt Bács-Kiskun, illetve a megyeszékhely is. Meg­jelentek azok a kezdeményezések, amelyek a hetvenes évek közepé­re nagy szellemi pezsgést hoztak a színházi, irodalmi és zenei élet­ben, építészetben, környezetfor­málásban. Velük együtt alakulha­tott a műterem helyzete is. Min­denképpen szükség volt egyfajta bátorságra, hogy előzetes tapasz­talatok nélkül önálló vidéki te­lephelyet hozzon létre a Pannó­nia Filmstúdió. Matolcsy György stúdióvezető, aki megyei művé­szeti díjat is kapott, vállalta a kockázátot. v — Milyen mérleg vonható meg az első kerekszámú évfordulón? — Volt idő, amikor a hét egyik felében ■ tanultunk, a másikban dolgoztunk. Akik itt maradtak, azok megélhetési gondok ellené-» re is tanújelét adták a műfaj sze- retetének. Jól jött számunkra, amikor a 2-es program műsorá­nak belépésével növelte megren­deléseit a televízió. A létszámunk akkoriban tizenhétre emelkedett, elkészült a Hugó, a víziló, a Já­nos vitéz, Lúdas Matyi az egész estére szóló rajzfilmek sorában. Tíz év alatt körülbelül ötven önálló animációs film került ki a műhelyünkből: a tervezéstől a felvételekig minden a kecskemé­ti műterem munkája. S még több azoknak a száma, ’ amelyekben közreműködtünk külföldi — ju­goszláviai, NSZK-beli — vagy hazai megbízásra. . — Sikerült partnereket találni a társintézményekben? — A Forrás Szerkesztőségével közös pályázatot hirdettünk szo­ciográfiai témájú forgatókönyvek írására. A Kodály-intézet és a mégyei múzeum lektori vélemé­nyeket ad, szakanyagokat állít össze a fölkérésünkre.. A felsőfo­kú 'óvónőképző intézet végzős hallgatói közül többen a rajzfilm és az óvodáskorúak kapcsolatát' vizsgálták diplomamunkájukban. Igen tanulságosak azok az elem­zések, amelyek a gyermeki fi­gyelem és tetszés megnyilvánulá­sait követik nyomon. A kicsinyek továbbrajzolják a filmeket, s az is beigazolódott, hogy alaposabb a befogadás, ha a szülőkkel meg­beszélik a látottakat. — Csupa jó példa? — Animációs szakkört indítunk az új játékházban, az úttörőház-- zal kiépíthető kapcsolathoz vi­szont tíz esztendő is kevésnek bi­zonyult. Az érdeklődésből ítélve a megyei képzőművészek sem ér­zik méltónak az együttműködést, bár az állókép értéke nem föltét­lenül csökken, ha mozgásba hoz­zák. Ilyen megfontolásból Berki Viola vagy Kass János dolgozik is az animációs filmgyártásnak. Néhány év óta szinte közömbös egymásmellettiség foglalta el a színházhoz fűződő korábbi jó vi­szonyunk helyét. Nem tagadom a magam felelősségét sem. hogy közvetlenül a kecskeméti színészekkel, zenészekkel kellene érintkezésbe lépni telefonon vagy személyesen, mielőtt a narrátor­vagy kísérőszöveget, párbeszédet rögzítjük, zenét veszünk fel. De a kapcsolat mindig akkor • jó, . ha kölcsönös. Márpedig a társulat, vezetőinek küldött meghívóink a vetítésekre, véleménycserékre visszhangtalanok maradtak. — Hangfelvételre is alkalmas a műterem? — öt éve kötöttek megállapo­dást a Filmfőigazgatóság és a Bács-Kiskun megyei Tanács kép­viselői a jelenlegi épület beruhá­zására. Ha nagyzenekart nem is, de kamaraegyüttest . le tudunk majd ültetni, és megoldhatók az egyszerűbb hangfelvételek. ígé­retet kaptunk a technika korsze­rűsítésére is, mert az eszközeink nem méltók az épülethez, s ho­vatovább elégtelenek a növekvő feladatok elvégzéséhez. Olyan filmeket szeretnénk létrehozni, amelyek nemcsak kapcsolódnak a valósághoz, hanem elősegítik a változásokat is — legyen szó pél­dáid Szoboszlay Péter rendezésé­ben a lakótelepi gyerekek életé­ről vagy az igazságos Mátyás ki­rály alakját, tetteit megelevenítő sorozatról. Mindehhez kezdemé­nyezőkészség, jó csoportmunka és megfelelő nyitottság kell. Egy alkotóműhely arculatát nem le­het íróasztal mellől kitalálni. Mind a harmincötén hatunk egy­másra. Sokszínűségre törekszünk, vendégművészeket is meghívunk, amire máris módot ad a rajzfil­mek új kecskeméti stúdiója. Halász Ferenc • Kalocsai szoba, eredeti berendezéssel a 19. század második feléből. . Hif—ag_ ' ■ «K j. Á­• Ez pedig a konyha,

Next

/
Oldalképek
Tartalom