Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-19 / 271. szám

9 r 1981. november 19. • PETŐFI NÉPE • 5 Ipari formák — vándorkiállításon arcok és vallomások A Magyar Kereskedelmi Ka­mara Ipari Formatervezési Tájé­koztató KTözpontja, a budapesti Design Center néhány éve ala­kult, és kiállítótermében egymás után rendezte meg azokat a ki­állításokat, amelyek hazai soro­zatgyártásban levő tárgyakat mu­tattak be az ember környezeté­ből. A terített asztal, a világítás, a fürdőszoba, a gyermek környe­zetének bemutatása ipari forma- tervezett tárgyak segítségével tör­tént. Ezt a kiállított anyagot a Művelődési Minisztérium anyagi támogatásával a Műcsarnok meg­vásárolta, és szállításra alkalmas csomagolásban felajánlotta köl­csönzésre az ország kiállítási és művelődési intézményeinek. Ok-’ tóberben Salgótarjánban, Dombó­váron és Szolnokon került egy- egy téma bemutatásra, november­ben Császártöltés fogad ugyan­csak egy vándorkiállítást. A sor folytatható! Várják vá­rosok, községek művelődési intéz­ményeinek jelentkezését, vándor­kiállítás-igényét. Ám ami az egyszeri kiállításnál érdekesebb, maradandóbb, a négy kiállításhoz csatlakozó katalógus. (Ezeken kívül még helyben kitöl­tendő képes plakátot is kapnak az igénylők.) A katalógusok ugyanis nem szokványos kiállí- tásitárgy-leírások, hanem az adott témában okos, ábrákkal ellátott vezetők, „Terített asztal”, „A fürdőszoba berendezése”, „Világí­tás a lakásban”, „A gyermek kör­nyezete” címmel. Vegyük szemügyre például egyiküket: A gyermek környezete elműt. Mit tudhatunk meg be­lőle ? A gyermeknek élete első percétől kezdve szüksége van ar­ra, hogy jól érezze magát saját környezetében; az őt körülvevő térnek, a bútoroknak és a tár­gyaknak nem gátolniok, hanem elősegíteniük keli kiegyensúlyo­zott testi és lelki fejlődését. Ez az alapelv nemcsak külön szobá­ban valósítható meg. A gyermek kora szerint veszi szemügyre a katalógus a gyermek bútorait, a kezdeti kosarat, a gyermekágyat, a fekhelyet. Közli azokat a bú­torméreteket, amelyekre a gyer­meknek testmagassága szerint szüksége van. Ír a katalógus a játéktartó és könyvespolcokról, a különszoba berendezési tárgyai­ról, sorra veszi az iskolás korú gyermek asztalának és székének legfontosabb jellemzőit. Mindezeken kívül sokféle ötlet, tudnivaló olvasható ebben és a másik három katalógusban egy­aránt. A vándorkiállítással együtt az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ azt is felajánlja (címe: Budapest, V. Gerlóczy utca 1.), hogy segítséget nyújt a kiállítás­sal együtt különböző rendezvé­nyekhez. Megszervez előadásokat, vitákat, vetítéseket. A kiállítás, a katalógus, a pla­kát, vagy az előadás nemcsak ki­állítót és kiállításlátogatót tud közelebb hozni egymáshoz. Ki­mondatlan célja a tervezők és a gyártók szembesítése a közönség­gel, okulásul mindkét fél javára. T. A. BRÓDY SÁNDOR DRÁMÁJA KECSKEMÉTEN Tanítónő — emelt fejjel Tudnivaló dolog a színházak tájékán, hogy a próbákat köve­tő első előadások még nem tel­jesen kiforrottak. Ez a veszély főleg a premiereket fenyegeti, amit az esemény ünnepi jellege sem tud teljes mértékben ellen­súlyozni. Bródy Sándor színmű­vének, A tanítónőnek kecskeméti bemutatója az időnkénti tempót- lanság ellenére mégis megszol­gált sikert hozott. A közönség hosszan tapsolt már az első este is. Ami magát a dairabválasztást illeti, a tetszés alighanem egy­szerre szólt a század eleji vidéki­es valóság ábrázolásának és az időtlen üzenetnek. A szerencsés választásánál mindenképp több: átgondolt rendezői fogás állította színpadra a művet. A tanítónő megírásához egy bácskai látoga­tás adta anpak idején a közvetlen élményanyagot. Mint' az író fia, Bródy András följegyezte: „Vala­melyik bácskai községben ön. gyilkosságot kísérelt meg egy kis tanítónő. Az ok: a szép és fiatal lányt minden községi jelentős „tényező" a saját ágyába óhaj­totta fektetni. Akkor szabad pré.. dónak tekintettek minden egye. dülálló, kenyérkereső nőt, akinek se joga, se módja nincs a bér. zenkedö hímek ellen védekezni. Apám mérhetetlenül felháboro­dott az egyszerű napihiren és gyorsan leutazott Újvidékre, melynek környékén esett meg ■ a kis, egyszerű, jelentéktelen, de számára rendkívül érdekes tragé. dia. Újvidéken lakott a legendás Dungyerszky Gyókó, apám barát- jd, kártyás, lump, hires vereke­dő, az apja paraszt.milliomos. Gyókó két *emberből van össze- téve: az egyik ember típusa a részeges semmittevőnek, a másik szomja's minden szépre, jóra, igazságosra. Apám szerette ezt az igazán és furcsán ezerszínű, el. KISZ, az írószövetség vagy a ta- lentétes figurát, aki erejénél, a nácsi szervek ösztöndíjával arra • A kántorkisasszony és a tani- körötte lengő dicsfénynél és nem vállalkozik, hogy drámát írjon tó jelenete. utolsósorban vagyonánál fogva napjaink tanítónőjével a közép­űgyszólván mindenható volt a ■ pontban. Az összeütközésektől és környéken. Elmesélte^ neki a kis Hiszen a kiinduló alaphelyzet magatartásokról szólva már- tanitónö tragédiáját." Az úrfi és nem más. mint a pályakezdés. már időtlenné válik a szerző a lány találkozása módot ad sok Bródy máig és még nagyon so- 'hangja, s visszhangra talál pél- mindennek az érzékeltetésére. A Icáig érvényes művet tudott al- dául a tanítót megformáló Ko- feloldhatatlan szociális ellenté- kötni. Egyhangú történelmi álló- «ács Zsoltban, aki a kecskeméti ’ Itek ugyanúgy jelen vannak, 'mint képbe érkezik meg üdén, bájosan társulat műhelyében vált érett ahogy az emberek közti harc, s és frissen Tóth Flóra, a tanítónő, színészi megoldásokat használó a szerelem sem hiányzik a da- és szükségszerűen az esmények művésszé. Félelmetesen jó Ko­rábból. ütközőpontjává válik, hogy aztán vács Titusz idegbeteg, fanatikus Bár a színpadkép sűrítetten emelt fővel távozzon. Nagyon, káplán-figurája, rövid remeklés a jellemző látványa szinte hangsú- sokszínű a szerepe. Harcol és cigányprímás néhány mondatos lyozza, hógy a cselekmény fordu~ gyáva, szeret és leplezi érzelmeit, föltűnése (Bakai László), tetszett latai egy egészen másféle világ- nevet és könnyekig meghatódik, Gyulai Antal postása. A círnsze­ban estek meg, bizonyos áthallá" megalázzák és visszavág. Ezt a replő partnere ifi. Mucsi Sándor- sok óhatatlanok. Bródy kis és széles skálát játssza végig Ab. akinek még az ifj. Nagyot életre nagy urakról, öreg és új kasté- rahám Edit, . - keltő Jávor Pál szerepemlékével is meg kell küzdenie a nézők egy részének tudatában. A szol­gabírót Juhász Tibor, az apát Fekete Tibor, a nagyasszonyt Gumik Ilona, a kántorkisasz- szonyt Ribár Éva személyesíti még. A dráma sikeres életre kelté­séhez mindenekelőtt kellett va­laki, aki hisz irodalmunk szín­padi lehetőségeiben. Illés István rendezései egyre figyelemre mél­tóbban járulnak hozzá ezek va­lóra váltásához. És nem utolsó­sorban bízik a közönségben: tér" mészetes módon elhagyta az „utolsó jelenet”-et, amellyel Bró­dy a korabeli színházi igények­nek engedve megtoldotta a finá" lét. A nézőknek igazán úgy hite­les a történet, hogy a tanítónő nem kérdőjelezi meg egész láza­dását a sárba húzó vidékiesség ellen, és> nem „csókolja vissza” a parasztmilliomos ifiurát búoszlató borospalack j airtóű. • Akik a kiközösítő ítéletet hozzák. (Méhes! Éva felvételei.) Halász Ferenc • A tanítónő osztatlan iskolába járó parasztgyerekekkel foglalkozik. lyokról, bugris és álszent alakok­ról, milliomosokról és krajcáros erszényűekről ír. A mai ripor­tokban pedig tehetős porták és lakásgondok, gazdagodó életvitel és szegényes közösségi épületek, iskolák szerepeltek. Előfordulnak a hosszabb-rövidebb ideig úrhat- námkodó vezetők, az ilyen vagy olyan demagógok is. A jellemző és a tipikus természetesen más lett. De vannak, akik változatla­nul pártfogók ajánlásával lépnek ki az életbe, és vannak, akik csak a maguk erejére hagyatkoz­hatnak. A protekciót hivatalból is üldözzük, elméletben valljuk és gyakorlati intézkedések bizonyít­ják, hogy az egyenlő indulási esé­lyekhez mindenkinek joga van. A pályakezdést társadalmi figyelem övezi. Csak elgondolni lehet, hogy milyen színmű születne egy mai Bródy Sándor tollából, aki a Dr. Bárth János néprajzkutató Harminchat éves. Az■ ELTE történelem-néprajz szakán végzett, Or- tutay és Tálasi professzorokat, vallja mestereinek, önálló kötetei lát­tak napvilágot, s tanulmányok egész sorát szentelte a néprajztudo­mány, a helytörténet és a népművészet különféle témakörének. Irt a kalocsai szállások településrajzáról, a korai kalocsai hímzésekről, a pota néprajzi csoportról, a hajósi búcsújárások történetéről, Fájsz18. századi népességéről stb. Publikációi többek között A Műemlékvéde­lemben, a Forrásban, a Cumaniában, az Etnographiában és az Agrár, történeti Szemlében jelentek meg.' Nevéhez fűződik a kiskőrösi szlo­vák tájház, 'á lajosmizsei tanyamúzeum és a 'szolvákiai Somorja falu. múzeumának a létrehozása. Jelenleg a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója. — Hogy érzi magát, milyen a közérzete? — Erre mit illik válaszolni? Komolyra fordítva: Nem mond­hatok rosszat. Meglehetősen nagy munka van mögöttem. Három évig tartott a múzeum átalakítá­sa, korszerűsítése. Biztat, hogy végre ismét több tudományos munkát végezhetek. — Szereti a várost? Mi fűzi Kalocsához azon kívül, hogy az egyik intézmény élén áll? — Nehéz megmagyarázni. Egyetemista koromban már „ka- locsalógusnak” csúfoltak. Előtte itt jártam gimnáziumba, mint a város ösztöndíjasa. Itt és e kör­nyéken azokra a tudományos té­mákra leltem, amelyek vonzot­tak, vonzanak. Felismertem, hogy ami itt van néprajzi, település- történeti, gazdaságtörténeti vo­natkozásban, mindaz az egyete­mes magyar történetírás szem­pontjából különösen fontos le­het. S még egy dolog, ami ide­köt: közel van a szülőhelyem, II- lancspuszta. — Miért éppen néprajzkutató lett? Volt valami, ami erre ösz­tönözte?, — Egyre inkább tünedeznek az öregek, a régi világ alakjai. Keveset vagy alig mesélnek már a fiataloknak, akik kérdezik — ha kérdezik —, hogy mi az a bo­szorkány, a dűlő, a szállás, a kö- pülő. Nekem még meséltek, szép szavakkal idézgették a múltat, öregapám analfabéta volt, de jó­magam bármilyen magaslatokra érnék is el, őt tartanám szellemi ősömnek. Egy magyar néprajzos megfigyelte és megírta, hogy a szibériai sámánok utódai kiváló írók, tudósok, színészek és orvo­sok lettek a XX. században. A jelenség okait a genetikusok bi­zonyára meg tudják magyarázni. Mindezt azért említem, mivel az én paraszti őseim között is akadt néhány táltos-féle „tudományos embör”. Anyai őseim hol betyár- ságukkal, hol „boszorkányos” ké­pességeikkel jeleskedtek. Rúzsa Balázs öregapámról egy tanul­mányban azt írtam, hogy „ke­resztény” táltos volt. Bármilyen furcsa is ez a szókapcsolat, most sem mondhatok mást. Illancsi tanyáján látszólag úgy élt, mint mások: szántott, aratott, állatokat nevelt, futóhomokot fékezett meg. Közben azonban őrizte és formálta a tanyai közösség szel­lemi hagyományvilágát. Nagy nó- tás, nagy táncos, nagy citerás volt és két évtizeden át előénekesként vezette az illancsi búcsújáró­kat. Ügy gondolom, hogy a „szel­lemtudományok” iránti fogékony­ságom tőle örököltem. Tehát öregapám hagyományőrző maga­tartása és rengeteg meséje vezé­relt a néprajz és a történelem fe­lé. A terelgetésben nagy szerepe volt olvasmányaimnak és isko­láimnak is. Paraszt őseim sorsá­tól eltérően nekem megadatott,' hogy kiváló iskolákba járhattam. Olyan több évszázados intézmé­nyekbe, ahol egykori tanáraim megtanítottak a paraszti múlt és hagyományvilág tiszteletére, szé- retetére. — Néprajzkutató, helytörté­nész, s egyben felelős vezetője egy kincset érő, tekintélyes in­tézménynek. Milyen az arány a kétféle elfoglaltsága között? Van elegendő ideje.módja az önálló tudományos munkára? — Ez más-más időszakban vál­tozó. Mindenkor az adott konk­rét feladatok határozzák meg. Ha viszonylag minden rendben van, végezhetem közben a saját külön munkámat. Szakaszosan dolgozóm: napokon keresztül egy­félét, vagy ezt, vagy azt. Sokat jelentenek a viszonylag csende­sebb, nyugodtabb esti órák. — Megnagyobbodott, megújult a Viski Károly Múzeum. Nehéz munka volt? Sok időt vett el? — Életemből kereken tíz év ment rá. Három év a tényleges átépítés, s előtte az ezerféle harc, hogy végre meglegyen. De meg­érte. — Az intézmény etnográfiai, numizmatikai, néprajzi és ás­ványtani részlege naponta várja a látogatókat. Az előbbi szavai után jogos tehát a kérdés: ön jelenleg mit dolgozik? — A legkisebbel, Jánossal együtt három fiam van immár. Az intézmény vezetése mellett a családi élet is egyfaj­ta elfoglaltságot jelent. Ám mi­vel sürget az idő, végzem a Ke- cel-monográfia szerkesztését, nyomdai előkészítését. Együtt van már harminckét szerző egy- egy tanulmánya. Öröm külön is számomra ezzel kapcsolatban, hogy kiváló szakemberekkel mű­ködhetek együtt. Amolyan „ho­moki mélyfúrást” végzünk közö­sen. Ha minden jól megy, 1982 tavaszán kerül nyomdába a könyv. Híve vagyok a csoportos munkának, divatos szóval a „team”-nak. Mostanra olyan mér­tékben specializálódtak a tudo­mányok, hogy egy-két ember aligha foghatna egy ilyesfajta vállalkozásba. Hiszen a népzene- kutatás, a táplálkozás-, település- és művelődéstörténet stb. más­más felkészülést igényel. Sőt, még arra is szükség van, hogy valaki ismerje a latin, görög vagy a török nyelvet. — Közhely, hogy uniformizá­lódik az élet napjainkban, s a jö­vőben talán még inkább így lesz. Van-e, lesz-e ilyen körülmények között létjogosultsága a néprajz­gyűjtésnek, az etnográfiának? — Egyértelműen: igen. De ehhez a néprajznak meg kell változnia, meg kell újulnia. Tulajdonképpen egyfajta sajátos művelődéstörténet­té kell átalakulnia. Olyan tudo­mánnyá, mely a paraszti életfor­ma történetét kutatja. Vagyis a történeti néprajznak lesz egyre nagyobb szerepe. Még pontosab­ban: a történeti forrásokat népraj­zi szemmel kell közelíteni. — Volt-e, van-e példaképe? — Illik ma még ilyet kérdez­ni? Ugyanis mintha manapság szánalmasan kevés szó esne er­ről. Én büszkén emlegetem a pél­daképeimet. Azokat, akik jócs­kán meghatározták az életemet. Ortutay Gyula, Tálasi István és Bálint Sándor professzorokat. S muzeológiában Janó Ákost, a halasi múzeum egykori igazgató­ját tekintem mesteremnek. — A kutatás tudvalevőleg iro­dához, levél- és irattárhoz, egy­szóval íróasztalhoz köti az em­bert. ön mennyire él az intéz­mény falai között? Vagy inkább milyen mértékben képes elsza­kadni onnan? Mi a véleménye az , értelmiségiek közéletiségéről? — Mennél inkább közéleti va­laki, annál jobban megvalósít­hatja önmagát. Nem helyes, ha bezárkózik a kutató. Én kis túl­zással, az intézményemben tar­tózkodom kevesebbet. Tagja va­gyok a Magyar Néprajzi Társaság választmányának, s részt veszek több országos szakmai feladat megvalósításában. Például a ké­szülő hatkötetes Magyarság Nép­rajza munkatársa- vagyok, s részt vettem a Néprajzi Lexikon mun­kálataiban is: ahol összesen száz­harmincnégy címszót írtam. Egy ideig közreműködtem a Forrás szerkesztésében is. Varga Mihály % Az első útimarsall Thomas Coock lelkes prókáto­ra volt az antialkoholizmusnak a múlt század első felében Angliá­ban. Felvilágosító körutakat szer­vezett, szónokolt, ’ képes folyóira­tot adott ki az ifjúságnak, amely­ben az alkohol megvetésére agi­tált, és több ezer mérföldet járt be, csaknem mindig gyalogo­san... . u ,* Egyszer aztán felötlött benne, hogy az absztinensgyűléseken sokkal' több hallgató lehetne, ha megfelelő közlekedési lehetősé­get találnának. A vasúttársaság veszteséges volt még akkoriban, mert a drága tarifa miatt inkább az olcsóbb, de lassúbb* postako­csival utaztak. Olyan különvona- tot kellene bérelni, amelyen so­kan és olcsón utazhatnak! Jól járna a. vasúttársaság, és a gyű­léseken is többen lennének, ha kényelmesen és gyorsabban kö­zelíthetnék meg a színhelyet. Thomas Coock nem sokáig töp­rengett ezen, megkötötte a szer­ződést, az első vasúti társasuta­zásra, amely világszerte páratlan esemény volt. Óriási érdeklődés kísérte a vállalkozását. Az alko­holellenesek címerekkel, lobogók­kal, zeneszóval vonultak fel a gyűlésekre, az egész-város a pá­lyaudvarokon volt ilyenkor, az üzleteket, az iskolákat bezárták, az emberek ünneplő ruhában hallgatták a polgármester- üdvöz­letét, elismerését Thomas Coock- nak, Meglepő és rendkívül hatá­sos propagandának bizonyult az akció az alkoholizmus elleni küz­delemben. Thomas Coock otthagyta falusi esztergályosműhelyét, és család­jával Leicesterbe költözött, uta­zásokat szervezni! A fiataloknak vidám, szórakoztató kiránduláso­kat ajánlott, és 1845-ben kigör­dült az első társasutazás külön- vonata a város pályaudvaráról. Kézikönyvet adott az utasoknak, amelyben leírta, mit látnak majd. Ez volt az első bedekker, és Thomas Coock az első úti­marsall. Nem győzte tovább egyedül ezt a munkát, irodát nyi­tott, és nagyszabású terveket szőtt a híressé vált utazásokhoz, már Anglia határain túl is. Skó­ciába vágyott, de barátai óva in­tették a veszedelmes kalandtól, egy angol sem keresné fel ezt az istentől elhagyott vidéket, még Thomas Coockkal sem. Q pedig stílusosan - válaszolt. Gyalogosan indult útnak fiával, majd posta­kocsin, lovon, hajón, fárasztó utakon érkezett meg Glasgow- ba, aztán Edinburghba. Hosszú alkudozások során talált itt part­nereket, vállalkozókat a társas- utazásokhoz. Amikor megérkezett az első angol társaság, üdvlövé­seket adtak le Skócia fővárosá­ban. Ezután már London jelent­kezett Thomas Coocknál, és nagy­városok versengtek a leicesteri iroda kegyeiért. 1856-ban három­száz utasával a kontinensre lé­pett a Coock-család. Antwerpen, Brüsszel, a Waterlooi csatatér, Köln,- Heidelberg, Strassbourg, Párizs volt az útvonaluk. Meg­hódították Svájcot is, ahová már ezerszemélyes csoportot vezetett, kitalálta a szállodaszelvényeket, tolmácsokat fogadott, és minden tapasztalatot feljegyzett útiköny­vei számára. Leicester után Londonban nyi­totta meg rendkívül népszerű utazási irodáját. Zarándokút mo­hamedánoknak Mekkába, ke­resztényeknek Jeruzsálembe, amerikaiak európai vezetése, Ní- lus-parti kirándulások szerepel­tek programjában. Vonzották a különleges akciók is, 1870-ben se­gített a párizsiaknak, amikor a közeledő németek elől menekül­tek. Idegeneket vitt az egyiptomi kormány megbízásából a Nílus­hoz, ő szervezte ugyancsak Egyiptom földjére Gordon tábor­nok csapatainak Nés áruinak el­szállítását vasúton, hajókon, s # Intézménye a világ legnagyobb utazási irodájává vált, tárgyalá­sokat folytatott arról, hogy az egész földgömböt behálózó, sa­ját ügynökeivel képviselt válla­latot hoz létre, de nyolcvannégy éves korában bekövetkezett ha­lála miatt neki ez már nem si­került. Követte őt fia és segítő­társa is nemsokára, a család egyetlen tagja sem tevékenyked­hetett sokáig az új, Thomas Cőock által alapított üzletágban. Neve azonban fennmaradt, ide­gen cégek használták fel az uta­zási irodák felvirágoztatására. Az absztinensgyűlésekből másfél év­század alatt világjelenséggé nőtt népvándorlás lett. E. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom