Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

1981. október 21. szerda © iLjU. fíÉPE • S KERESKEDŐK, PÉNZÜGYI DOLGOZÓK, VENDÉGLÁTÓK Szakmák és a közművelődés Együtt a gyerekekért Beszélgetés Varga Lászlóval, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárával Az 1981/82-es tanév kezdetével egyidőben megkezdődött az új úttörőév is. Az; úttörővezetők kihasználva a több mint kéthónapos nyári szünetet, felkészülten láthatnak most mun­kához. Varga Lászlóval, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkárával a tervekről, a feladatokról, a szövetség tenni­valóiról beszélgettünk. Nagyüzemben is bajos közös művelődésre, együttes szórako­zásra összehozni az embereket. A megszokás, az otthoni tennivalók serege, a mellékállás, az alkalmi munka teljesítésének kötelessé­ge sodorja kifelé az embereket a gyárkapun. Csak vonzó prog­rammal, célszerű kulturális pro­pagandával, jól működő aktíva­lhálózattal toborozható közönség egy-egy előadáshoz, kiállításra, filmvetítésre. „Ha a Bözsi kíváncsi.. A körülmények kedvező alakí­tásával a lekötöttségektől prüsz­kölő csoportlélektan is segítheti a művelődést. Az, egymás mellett dolgozók, a brigádok ugyanis megtárgyalják a hangosbemon­dón elhangzott fölhívásokat, az alkalmas helyen kifüggesztett,, ügyes hirdetményeket. Sok függ ilyenkor az első véleménynyilvá­nítótól, a helyi tekintélyektől. „Ha János itt marad, ha a Bözsi kíváncsi a vendégművészekre, ha a művezető asszony is beiratko­zik a szabás-varrás tanfolyamra mi is ott leszünk, mi el elme­gyünk.” Mivel nagyjából azonos munkabeosztással dolgoznak, könnyebben alakíthatnak ki kö­zös programokat, a már említett csoportlélektan is a szervezők szövetségese. A Kereskedelmi, Pénzügyi, Vendéglátóipari Dolgozó^ Szak- szervezetében tevékenykedő köz­művelők ezért sokszor irigyllk a zártabb munkahelyen műkö­dő kollégáikat. Nincs olyan han­gosbemondó, amellyel egyetlen hozzájuk tartozó vállalat dolgo­zóit elérhetnék. Több száz, mun­kahelyen, szinte áttekinthetetlen időrendben, általában kis egysé­gekben foglalkoztatott tagjaik számára igyekeznek megteremte­ni a művelődés vonzóbb feltéte­leit. Nincs könnyű dolguk, hiszen egy-egy szakmai előadás kedvé­ért sem nagyon csíphetnek el egy- félórát a munkaidőből, mint az itt-ott előfordul. Hiába győzik meg asszonydolgozóinkat a to­vábbképzés előnyeiről, ha rohan- niok kell a gyerekért a korán zá­ró bölcsődébe, óvodába, ha mos- nivaló várja őket odaihaza. A KPVDSZ tagságának több mint hatvan százaléka nő. A kereske­delmi vállalatoknál még riá&yóbb az asszonyok, lányok aránya. Az élelmiszer-, a ruházati boltháló­zatban száz munkavállaló közül nyolcvanegy-nyolcvanöt tartozik a „gyengébb nemhez”. Látványos megmozdulásokkal csak ritkán, főként az őszi kultu­rális napok keretében próbálkoz­Elismerésre méltó, a közmű­velődés egészébe jól illeszke­dő ismeretterjesztő munkát vé­gez a TIT kecskeméti járási szervezete — állapították meg azon a koordinációs értekezleten, amelyet a közelmúltban ren­deztek a megyeszékhelyen. A járás állami, társadalmi és tö- megszervezeteinek vezetőit tájé­koztatták ez alkalommal arról, hogy a társulat miként segíti a tizennyolc községben és a kiter­jedt tanyavilágban a közműve­lődés ügyét. Különösen figyelmet érdemel­nek az utóbbi időben a fizikai dolgozók körében szervezett elő­adások, előadás-sorozatok. Az évenkénti mintegy ezernégyszáz járási TIT-rendezvény egyhar- madára munkahelyeken, zömmel mezőgazdasági üzemekben, ter­melőszövetkezetekben és állami gazdaságokban került sor. Fon­hatnak. Évről évre következete­sen mozgósítják tagságukat októ­berben. „Kedveltek • a szakközépiskolák” ‘ Sikeresnek látszik a mostani, a huszonegyedik akció. is. Az üzemi demokrácia oly szük­séges fejlesztését tartják a leg­fontosabbnak. Éppen a széttagolt­ság, a helyi döntések nagy szá­ma, az ellenőrzés számos nehéz­sége teszi kívánatossá, hogy mi­nél többen, minél hozzáférhetőb­ben nyilvánítsanak véleményt. A mintegy kétezer dolgozó részvéte­lével e hetekben kezdődő politi­kai oktatáson kívül nyolcszázan különféle tanfolyamon képzik magukat. Jóval kevesebben vesznek részt az állami oktatásban, noha szép számmal akadnak négy-hat osz­tályos végzettségűek. Többségük azonban ötvenedik éve táján jár. Öregedő ember alaposan meggon­dolja, amíg deres fejjel beül az iskolapadba. A növekvő követel­ményekre utal a középfokon to­vábbtanulók nagy száma. Ked­veltek a szakközépiskolák. Hu­szonöt százalékkal többen képzik magukat felsőfokú intézetekben, mint az általánosban. „Pompás vetélkedőket rendeznek” ■' A letéti könyvtárak is a folya­matos tájékozódást, kulturálódási segítik, segítenék. Ott keresik a könyveket, ahol könnyen hozzá­férhető helyen, jól elrendezett, friss állomány és ügyes könyvtá­ros várja az érdeklődőket. Sajnos a helyhiánnyal küszkö­tos feladatnak tartják a kisgaz­daságok termelőmunkájának a segítését Ilyen .céllal járásszer- te szakmai előadásokat, tapasz­talatcseréket szerveznek helyi és kecskeméti agrárszakemberek bevonásával. Évenként 120—180 előadás kül­területi, tanyai klubokbon, isko­lákban hangzik el, bár egyelőre anyagi-technikai akadályok mi­att nem bővíthetik tovább a ta­nyai TIT-programokat. Változtak a társulattal szem­beni igények. Korábban elsősor­ban az egészségügyi, pedagógiai művészeti, s részben a szakmai előadások iránt volt nagy az ér­deklődés. Ma az időszerű politi­kai, közgazdasági, jogi és termé­szettudományi rendezvények a „kelendőbbek”. A járási TIT- szervezet tevékenységében jelen­tős helyet kapnak az ifjúsági rendezvények. Több helyen si­tt „Szabadidő-kiállítás” az Univer áf észnél. dő vállalatok többségében nehe­zen találnak alkalmas helyet a könyvszekrénynek, a könyves­polcnak. Mostanában azon fáradoznak a szakszervezeti megyebizottság kulturális irányítói — Haszur Jó­zsef, Végh Péter, Rábai István­ná és mások —, hogy a jó mód­szerek népszerűsítésével, terjesz­tésével találják meg a lehetősé­geiknek legmegfelelőbb közmű­velődési formákat. Tabajdi Ist­vánná szakszervezeti titkár kez­deményezésére — például — olyan pompás vetélkedőket ren­deznek a BLK-nél, hogy hivatásos közművelők is tanulhatnának ezekből. A mélykúti áfész iro­dalmi estjeire szép számmal men­nek „kívülállók” is, hála Kalmár Ferencné szakszervezeti elnök ügybuzgalmának. Sebőkné Ko­vács Katalin, a vendéglátó vál­lalat szakszervezeti titkára is szí­vesen támogatja a cukrászdák­ban, presszókban szervezett iro­dalmi esteket. A Zöldért Válla­latnál hosszú ideig Jakubek Ti- borné fogta össze a kulturális te­vékenységet, figyelemre méltó kö­rültekintéssel, kezdeményező­készséggel. Új beosztásában is számítanak rá. Jó programokat állítottak össze a telepeiken dol­gozó hiányos iskolázottságú munkavállalóiknak, ezért láto­gatták sokan rendezvényeiket. t • A világért se szeretném eltú­lozni eredményeiket, hiszen rájuk is hatnak társadalmunk kedvező és olykor fejfájdító változásai. Arról lehet szó, hogy a maguk módján kicsivel többet tesznek, kicsivel ügyesebben fáradoznak, - mint mások. Heltai Nándor kérésén működnek a TIT-klu- bok, melyek elsősorban az értel­miségiek önművelő fórumai. Érdemes megemlíteni a járás­ban évenként ismétlődő sikeres rendezvények közül néhányat. Ilyenek: a földrajzi szabadegye­tem, a magyar nyelv hete, a csillagászati hét, a pedagógusok szabadegyeteme, a szülők aka­démiája. A földrajzi szabadegye­temet Kecskemét után elsőként Tiszakécskén szervezték meg nyolc évvel ezelőtt. Azóta Sza­badszállás és Lajosmizse is be­kapcsolódott e programba. Az ismeretterjesztő munka eredményei ebben a járásban el­sősorban annak köszönhetők, hogy a társulat jól együtt tud működni a munkahelyekkel, a társadalmi és tömegszervezetek­kel, s hogy megalakultak a he­lyi TIT-szervezetek, csoportok. R. M. — Egy változásban lévő isko­larendszer keretei és körülmé­nyei között kellett megfogalmaz­ni a mostani úttörőév főbb fel­adatait. Mije ügyelitek mindazok, akik részt vettek ebben a mun­kában? — Ügyelni kellett arra, hogy a meglévő módszerek mellett meg­határozó szerepet kapjanak az új, a differenciáláson alapuló munkaformák is. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell a választás, a programok, akciók közötti vá­logatás lehetőségét. Ebben az út­törőévben is érvényben van az országos tanács középtávra szóló program- és tevékenységajánlása, az úttörőcsapatok középtávú fel­adatterve. Szövetségünk az MSZMP XII. és a KISZ X. kong­resszusának határozatai szerint végzi munkáját. Folytatjuk az út­törővezetők VII. országos konfe­renciáján meghatározott felada­tok végrehajtását. Nevezetesen: az úttörőmozgalom minden terü­letén figyelembe vesszük a tár­sadalmi igényeket és változáso­kat, tág teret nyújtunk a helyi lehetőségeken nyugvó rugalmas programválasztásnak. — Ha jól értem, akkor most nincsenek központi, minden út­törőcsapatra kötelező érvényű receptek? — Nincsenek. Mivel a lehető­ségek, az adottságok különbözőek, ennek nem is lenne értelme. Az úttörőcsapatok mindenütt töre­kednek arra, hogy az elért ered­ményeiket megtartsák, illetve megszilárdítsák, a hagyományai­kat megőrizzék, fejlesszék, a rossz, eredménytelen formákat igyekezzenek felcserélni a jobbal. ■Ez egészséges folyamat. Tudomá­sul kell venni, hogy létjogosult­A közművelődésben divat lett a különböző rendezvénysorozatok szervezése. A művelődési házak egy része folyamatosan rendez képzőművészeti kiállításokat is, meghatározott szempontok sze­rint vagy anélkül, spontán mó-> dón. Annál ritkább eset, hogy egy művész alkotásaival soro­zatban ismerkedhet meg a kö­zönség. Ez történik mostanában a Kecs­keméten élő Pálfy Gusztáv szob­rászművésszel, aki az utóbbi tíz évben készített munkáiból ren­dezte meg újabb kiállítását, me­lyet elsőként Tázláron mutatott be. Akkor még senki nem gon­dolta — a művész legkevésbé —, hogy a harminc kisplasztikából és ötven szoborfotóból álló kiál­lítás nehezen kerül majd vissza a kecskeméti műterembe. Az történt, hogy a művelődési házak szinte egymással verseng- • ve kérték a kiállítás megrende­zését. A tázlári bemutató után így kerültek a Pálfy-szobrok Soltvadkertre, Jánoshalmára, Ke­celte, aztán pedig Kiskőrösre, Kaskantyúra. A napokban Fülöp- szálláson nyitották meg — immár hetedszer — a kiállítást. Innen Szabadszállásra vándorolnak majd az alkotások. Ez a bemutatósorozat több szempontból tanulságos, figyel­met érdemel. Az említett telepü­léseken nagyon ritkán, vagy egy­általán nem volt eddig szobor- kiállítás. Sok esetben alapvető technikai hiányosságok akadá­lyozzák a hasonló rendezvénye­ket. Nevezetesen a szobrokat nem lehet felaggatni a falakra, mint a képeket. A szobrok bemutatásá­hoz speciális állványokra van szükség, s ezek bizony hiányoz­nak a legtöbb közművelődési in­tézményből. Ezúttal maguk a művelődési házak hárították el ezt az akadályt. A tázláriak ál­tal készített szoborállványokat négy községnek adták kölcsön. Ez alkatomra Kiskőrösön is ké­szítettek ilyeneket, s most tovább kölcsönzik azokat. S hogy a ki­állítás jobban betöltse közműve­lődési funkcióját, a szobrászmű­vész minden helységben tárlatve­zetéseket tartott, s tart, elsősor­ban fiataloknak, iskolásoknak. Tárlatvezetése rendhagyó, mert nem elsősorban önmagáról, saját alkotásairól beszél, hanem inkább a szobrászművészetről általában. S ha tudjuk, hogy a fiatalok nem dúskálnak a művészetek vizuális ismeretében, akkor elsősorban emiatt kell jelentőséget tulajdo­nítani e kiállításnak, s a jövőben minden más hasonlóan lebonyo­lított rendezvénynek. —im— sága van minden olyan kezde­ményezésnek, amely a mozgalmi munkát tartalmában, színvonalá­ban, hatásában és játékosságá­ban, az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodva gazdagítja. Az uniformizált programoktól illúzió lenne bármiféle eredményt vár­ni. Ezért nincs is értelme annak, hogy kötelező’ érvényű recepte­ket adjunk. Ez nem jelenti azt, hogy az elvárásokat ne fogalmaz­nánk meg. Az úttörőcsapatok te­remtsenek minél több lehetőséget arra, hogy a gyerekek értelmes, társadalmilag hasznos, és nem utolsósorban sikerélményt nyúj­tó munkát végezhessenek. Ez csak akkor lehetséges, ha a gye­rekek ismerik a munka célját, eredményét, és azt maguk is lemérhetik. Ilyen módszerek, ak­ciók, programok kellenek. Az úttörőélet legyen élményszerű, tartalmas és romantikus. Ezt is csak akkor lehet elérni, ha a pedagógusok számításba veszik a gyerekközösségek igényeit, és ha nem feledkeznek meg a he­lyi adottságokról, a körülmé­nyekről. Megalapozott, kellően előkészített, realitásokon nyug­vó programokra van szükség. — Köztudott, hogy jövőre már ötnapos munkahét szerint járnak iskolába a gyerekek. Hogyan ké­szülnek fel erre a változásra? — A felnőttek munkarendjét követniük kell az oktatási intéz­ményeknek is. A gyerekek heti elfoglaltsága csak így felelhet meg a család életrendjében vár­ható változásoknak. Az oktatási intézmények dolgozóit nem lehet tovább terhelni. Nem beszélve arról, hogy nekik is jár ez a je­lentős kedvezmény. Mégis, mi azt várjuk, hogy az ötnapos tanítási rend bevezetése után még pezs­gőbbé válik az úttörőélet S hogy mindez nem illúzió, azt bizonyít­ják azok az iskolák, ahol kísér­leti jelleggel már most bevezet­ték az ötnapos tanítási rendet. Kétszáz ilyen intézményről gyűjtjük az adatokat, összegezzük a, tapasztalatokat. Azt már most is látni lehet, hogy az úttörőélet színvonalának javítása csak ak­kor' képzelhető el, - ha a szülők még jobban együttműködnek az iskolával, s személyes részvéte­lükkel méginkább segítik egy- egy úttörőcsapat munkáját. — A KISZ X. kongresszusán sok szó esett az átmenetről. Ar­ról, hogy a nyolcadikosok hogyan találják meg helyüket az új kö­zösségekben, a KlSZ-alapszerve- zetekben. Hogyan kívánják meg­könnyíteni a gyerekek beillesz­kedését? — Változott a képzési .rend­szer, hiszen a jövőben a Kilián­kor foglalkozásait a nyolcadik osztályban tartják és nem a kö­zépiskolák, a szakmunkásképzők első osztályaiban. De ez még csak formális változtatás. Ügy vélem, hogy van más tenniva­lónk is. A gyerekek, mielőtt tag­jai lennének a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetségnek, sok­szor túl rózsaszín képet alkotnak az ifjúkommunisták munkájáróL akcióiról. Meg kell tanítanunk őket arra, hogy a KISZ életében is vannak kudarcok, rosszul si­került akciók, s hogy keményen kell dolgozni minden KlSZ-alap- szervezetben, ha azt akarják, hogy sikerélményeik legyenek. Szükség van az idősebb KISZ- esek segítségére, Ez nem . lehet kampányjellegű, amit egy-egy közösen szervezett programmal le lehet tudni. Ott, ahol a kapcsolat- tartás folyamatos, már most sin­csenek’ gondok az átmenetteL A „kiöregedett” úttörők hamar megtalálják helyüket, és gyorsan találnak maguknak értelmes munkát abban az alapszervezet­ben, ahova tartoznak. A. S. Bolgár gyártmányú áruhat vásárolhatnak, többek kozott TAKARÓT, GYERMEK TRÉNINGRUHÁT, ÚTITÁSKÁT, HÁZICIPÖT, NÉPMŰVÉSZETI DÍSZMŰÁRUT, JÁTÉKOT. 4979 NAPKÖZBEN Pálfy-szobrok ürügyén mmt UN w I, mint Ikarus Könyvtárnyi irodalma van már az utóbbi évek egyik tragikus eseményének, a Kennedy-gyil- kosságnak. Regényes visszaemlé­kezések, okokat és összefüggése­ket kereső elemzések sora vitat­ja, helyesli, vagy tagadja a gyil­kossággal kapcsolatos körülmé­nyek nyomozati tényeit összege­ző, sőt a legapróbb részletekig boncolgató, hires Warren-jelen­tést, a nyilvánosságra hozott vagy magánnyomozással felszínre bukkant újabb és újabb ellent­mondásokat. . Ez a francia film is egy elnök­gyilkosság körülményein elmél­kedik, s nyíltan elveti — mint sokan mások — a magányos gyilkos teóriáját. Kimondja, hogy politikai érdekcsoportok parancsai irányították a tettes, vagy tettesek kezét, nem egy mo­nomániás őrült, hanem nagyon is hidegen, céltudatosan gondolko­zó, cselekvő bűnszövetség akna­munkája vezetett a tragikus ese­ményhez. Világosan kiderül. a nyomok eltüntetésének összehan­golt szándéka, és ez a körülmé­nyeket összezavarni akaró cse­lekménysorozat sikeres volt. A filmben a főügyész az egyet­len, aki a filmbeli elnökgyilkos­ságról kiadott jelentés következ­tetéseit megkérdőjelezi. Az otta­ni joggyakorlat szerint ilyen esetben a főügyész kötelessége . újabb nyomozást elrendelni. A történet eseményéi tulajdonkép­pen itt hajlanak át egy szokvá­nyos krimi világába és használ­ják fel az ilyen bűnügyi törté­netekben szokásos fordulatokat, ötleteket, megoldásokat, hogy vé­gül megválaszolatlanul maradjon az eredetileg feltett kérdés, ki követte' el a gyilkosságot. Az ügyészt ugyanis a történet végén ugyanúgy eltgszik láb alól, mint az elnököt. Ami különlegesen érdekessé te­szi ezt a félig-meddig politikai indíttatású kalandtörténetet, egy kísérlet részleteinek a rekonst­ruálása, amely az egyik ameri­kai egyetemen zajlott le. Egy ne­ves pszichiáter ugyanis azt akar­ta megvizsgálni, milyen lelki fo­lyamatok játszódnak le az átlag­emberben, ha döntenie kell bi­zonyos humánus szempontok mellett, vagy pedig ezek felrúgá­sával a felsőbb hatalom előírá­sainak kell engedelmeskedni. A kísérlet nagyon érdekes, az eredményekből az állapítható meg, hogy a kiválasztott kísér­leti alanyok sorában több van olyan, aki egyéniségét feladva, szinte vakon engedelmeskedik az eléggé kegyetlen parancsoknak, utasításoknak, mint az, aki a hu­manitás nevében szembehelyez- , kedik azokkal. A kísérlet re­konstruálása kitűnően sikerült, bár következtetéseivel nem min­denben lehet egyetérteni. A ren­dező, Henri Verneuil, minden­esetre mértéktartó és hiteles esz­közökkel dolgozik, és ráadásul kitűnően válogatta össze az általa foglalkoztatott színészgárdát. A főügyész az utóbbi években ritkán látott YVes Montand já­tékával válik igazán hitelessé és érdekessé. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy számára nem jelent túlságosan nehéz feladatot egy ilyen személyiség megformálása. A film nagyobbik felében ugyan­is nem a színészi játék, hanem a cselekmény gazdagsága az, ami a nézőt leköti. A film azért is élményszerű, mert igyekszik jó ízléssel kerülni a giccses megoldásokat Ráadásul kitűnő technikai személyzetre támaszkodhat. Igen jó és ötletes a fényképezés és érdekes az el­nökgyilkosság körülményeinek rekonstruálása, valamint az előbb említett lélektani kísérlet megelevenítése. Cs. L Ismeretterjesztés a kecskeméti járásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom