Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
4 © PETŐFI NÉPE • 1981. október 4. Búzatermesztés a Bácskában és a Duna mellékén összegezték az eddigi tapasztalatokat m Jó előveteménye volt a kenyérgabonának az elmúlt idényben a cukorrépa. A felsőszentiváni téesz 400 hektáron termesztett répát, i Képünkön: prizmába gyűjtik az új termést. Ki mint vet, úgy arat! Réges- rég megtanulta ennek a közmondásnak az igazságát a földművelő ember. Mégpedig a saját káráig főként a lóhátról történt, decemberi gabonavetés időszakában. Sok, sok tízezer tonna búzába került ez a tanulság. Szűkebb hazánkban ugyanis október a búzavetés hónapja, és a hónap tizedik napjától kezdődő két hét a növény számára a legalkalmasabb ideje. A Bácskában és a Duna mellékén, a megyei vetésterület több mint 50 százalékán búzát termesztő közös gazdaságok akkor tudtak legjobb termést betakarítani, ha az egyéb agrotechnikai követelmények teljesítésén kívül — ez alatt a két hét alatt elvégezték a búzavetést. Az előző Időszak kenyérgabo- na-termesztési tanulságait még az elmúlt hónapban összegezték a Bácskában és a Duna mellékén a szövetkezetek. Ennek eredménye többek között, hogy a megye legjelentősebb gabonatermesztő, és a munkájuk minőségére igényes szövetkezetei, október elejére a legfontosabb munkálatokat elvégezték. A legtöbb helyen a vetés van hátra, amelynek feltételeit a legutóbbi csapadék megjavította. Október elsején a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, továbbá a megyei mezőgazdasági szakigazgatás szervezésében Kalocsára összehívott értekezleten, ismételten megvitatták az 1981. évi kenyérgabona-termesztés tanulságait. A szegedi székhelyű Gabona- termesztési Kutató Intézet tudományos osztályvezetője tartott előadást. Dr. Harmati István beszámolt az intézetben nemesített, szegedi búzaifajták térhódításáról a köztermesztésben, s mindazokról a kdsparcellás, valamint nagyüzemi táblás kísérleteikről, amelyeknek tapasztalatait jól felhasználhatják az érdekelt gazdaságok. Csató Zsigmond, a területi szövetség munkatársa, többek között a búzatermesztés köz- gazdasági tényezőit is elemezte. A madarasi Béke Tsz elnöke, Bartos József arról az áldozatos munkáról tett említést, amellyel 59 szövetkezet között az idei termésátlagával a tizedik helyre küzdhette fel a közös gazdaság. Valamennyien hangsúlyozták az őszi búza biztonságos termelésének tényezői között a kedvező időben történő vetést, amelynek hatása az idei szélsőséges körülmények között is beigazolódott. Általános vélemény az is, hogy a közös gazdaságok a gabonatermesztés fejlesztésében az eddiginél sokkal több segítséget várnak a termelési rendszerektől. Jellemző példa, hogy a térség mező- gazdasági üzemei, amelyek öt, jelentősebb sz4ntóföldi rendszerhez tartoznak, csupán a KSZE és a GITR-rendszer keretében tudtak elérni a területi szövetségi átlagot meghaladó búzatermést 1981- ben, jóllehet a Bácskában és a Duna mellékén a szövetkezetek csaknem 47 ezer hektár búzavetésterületének 81 százaléka tartozott valamelyik rendszer működési körébe. A fejlettebb eljárások, módszerek iránti érdeklődést, és azok gyakorlatba ültetésének terjedését jelzi, hogy 11 olyan szövetkezet is területi szövetségi átlagon felüli termést tudott 1981-ben betakarítani, amelyik még nem tagja búzatermesztési rendszernek. Köztük a rémi Dózsa, a madarasi Béke, a duna- szentfbenedeki Üj Hajnal, a kalocsai Iszkra, továbbá a borötai tsz. A Bácska és a Duna-mellék sajátos viszonyaihoz igazodó vetőmag-ellátás javítására, a termesztők, a felhasználók, valamint a kutatóintézetek közös érdekeltségének előmozdítására, célszerűnek tartják a térség mezőgazda- sági szövetkezetei a vétőmagtermelési, -felhasználási társulás mint új együttműködési forma létrehozását. De ez már a következő hónapok teendője. Most az 'őszi búzavetés szakszerű elvégzését, az előző esztendeinél nagyobb területen a gabonatermés jó megalapozását tartják legfőbb feladatuknak a bácskai és Duna- melléki szövetkezetek. K. A. • A szántás nélkül magágykészítés, talajművelés gépeit igyekszik többek között elterjeszteni a szolnoki GITR. Képünkön a Rome típusú tárcsa a. termelési rendszer szakmai bemutatóján. Ha szót kapnék a kongresszuson Amikor augusztusban a KI- SZÖV-küldöttgyűlésen szóba került a nevem, nagyon meglepődtem. Nem is gondoltam volna, hogy olyan nagy megtiszteltetés ér, hogy az OKISZ VIII. kongresszusán én is megyénk képviselői között lehetek. Ha szót kapnék a kongresszu. son, a többi között felhívnám a figyelmet egy olyan gondra, ami valószínű nemcsak a mi szövetkezetünk termelését akadályozza. Ez pedig a zökkenőkkel tarkított alapanyag-ellátás. Tudom, hogy a mi szövetkezetünk is idejében leadja a megrendeléseit, s ennek ellenére sem érkeznek időben a termelésünkhöz szükséges alapanyagok. Azt még valamennyire megértjük, hogy az importból származók késve érkeznek, de az sokszor érthetetlen, hogy hazai partnereink miért késlekednek, illetve miért nehezítik a munkánkat A másik foni.>s dolog, amire felhívnám a figyelmet, az á fiatalokkal való, a mostaninál sokkal intenzívebb foglalkozás. Az idősebbek még nagyobb gondot fordítsanak a szakmák megszerettetésére. Bízzanak az ifjúságban és segítsék őket a beilleszkedésben, tanítsák meg a pályakezdőket az adott szakma legapróbb fogásaira is. Soha nem felejtem el például azt, hogy engem is — immár 12 éve milyen szeretettel fogadtak a szövetkezet dolgozói. Nagyon keveset tudtam a kefegyártásról, de Szarka Sándorné, Nagy Istvánná és a többiek segítségével viszonylag hamar megtanultam a gépek kezelését. Meg is szerettem ezt a vezünk, együtt és egymásért dolgozunk a társadalmi munkák során. Igen jól sikerült az idei véradó napunk, szövetkezetünk tagjai közül 74-en segítették vérükkel a rászorulókat. Nagy megtiszteltetésnek vettem 1977-ben azt is, hogy a Vöröskereszt járási vezetőségébe választottak és részt vehettem ennek a fontos tömegszervezetnek az V. kongresszusán. Szóval, ha most szót kapnék az ipari szövetkezetek kongresszusán, arról is beszélnék, hogy a meny- nyiségi és minőségi temelés eredményeinek milyen fontos követelménye a jól összeszokott, összeforrott kollektíva, olyan mint a mi szövetkezetünké... Elmondta: Gáspár Sándorné a Lajosmizsei Kefe-, Seprű-, Fa-, és Vasipari termékeket Gyártó Ipari Szövetkezet részlegvezetője Lejegyezte: O. L. A brigád alakulásának évében beválasztottak a nőbizottságba, amelynek öt év múlva én lettem az elnöke. Nem kis feladat, hiszen szövetkezetünk tagjainak mintegy fele nő. Ugyancsak az 1970-es évben választottak meg a vöröskeresztes alapszervezet' titkárának. Akkor 19-en voltunk, most 55-en vagyunk. Jó kis kollektíva a mienk, gondoskodunk az idősekről, kismama-találkozókat szermunkát, amit azután nem sokáig végeztem. Alig egy év múlva részlegvezető-helyettes, lettem, s ebben a minőségben dolgoztam hét évig. Az 1970-es esztendő különben sok újat hozott. Megalakult a Május 1. szocialista címért küzdő brigád, s hamarosan engem választottak vezetőnek. Azóta már több más fokozat mellett elnyertük kétszer az aranyjelvényt, 1979-ben pedig a Szövetkezeti ipari kiváló brigádja kitüntetést. A TUDOMÁNY TERMELŐERŐVÉ VÁLIK Hol tart a magyar élelmiszer-kutatás? — Beszélgetés Vas Károly akadémikussal — Divat manapság a tudomány közvetlen termelőerővé válásáról beszélni, írni, ennek megvalósulását nyomon követni különféle tudományágakban, kutatási területeken. Ha az élelmiszer-kutatásról szólva tesszük mindezt, könnyebb a dolgunk, hiszen e munka eredményeit tényleg mindenki, a hétköznapi fogyasztó is saját bőrén — illetve gyomrán tapasztalhatja. Magyarországon ráadásul különösen érdekes kérdés ez, hiszen az ipar bruttó termelési értékének 18,2, az ország teljes exportjának 12, a konvertibilis valutáért szállított exportnak 19 százalékát éppen az élelmiszeripar adja. A magyar élelmiszer-kutatás helyzetéről Vas Károly akadémikust kérdeztük, aki erre talán leghivatottabb válaszoló, hiszen a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet igazgatója, és a Magyar Tudományos Akadémián nemrég előadást tartott e témáról. — A magyar élelmiszeripar jelentőségét különösen kiemeli az a tény, hogy alapanyagbázisa hazai, importhányada pedig a legkisebb az összes ágazat között. Az életszínvonalat az iparág tevékenysége naponta közvetlenül is érinti, és — a külkereskedelmi haszon révén — közvetve is — mondja. — Milyen kutatási területeken van a világ élvonalában a magyar élelmiszer-kutatás? — Mivel az iparág erősen exportérdekeit, a világpiacon pedig a minőség a legfontosabb, ezért fontos az élelmiszerek minőségének a ’vizsgálata. Már korábban világszerte elismerték a magyar vitaminmeghatározási vizsgálatokat, különösen a C-vitaminét. Most kezdenek ehhez felzárkózni az aromaanyag-kutatások is. Ezek során a paraddesomkészít- ményekben mutattak ki új összetevőt, és — a világon elsőként — sikerült szeszes párlatokból kromatográfiás módszerrel kimutatni, hogy milyen gyümölcsből származnak. Szintén világszerte elismert az a kutatási tevékenység, amelynek során a vizsgált termék által visszavert vagy azon áthatoló fény számítógépes elemzésével a termék roncsolása nélkül gyorsan lehet minőségvizsgálati eredményekhez jutni. E munkában az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának kutatóhálózatával közösen veszünk részt. — És a konzervipar? — Nos, igen, ez világprobléma: a vegyszeres tartósítástól mindenütt egyre inkább idegenkedik a fogyasztó. Ezért kell más utakat keresni, például a hidegen történő besűrítést biológiailag ér-1 zékeny gyümölcsleiveknél, enzim; oldatoknál. Á nagyfrekvenciás szárítás — már csak jelentősen csökkent fajlagos energiaigénye miatt is — hasonlóan korszerű. Fűszerek, enzimkészítmények, szárítmányok ionizáló sugárzással történő tartósítását is kutatják a magyar tudósok, méghozzá olyan sikerrel, hogy számos külföldi kutatót ENSZ-ösztöndíjjal hazánkban képeznek ki. — Szóba került már, hogy a híres magyar exportszalámi jellegzetes fehér penésztakarójában levő gombák esetleg káros toxi- nokat termelnek. — Az NSZK-beli kutatókkal közösen folytatjuk e mikotoxinok keletkezésének körülményeit, és exportunk szempontjából is- megnyugtató, hogy az eddigi vizsgálatok eredményei szerint ilyen mikotoxinok a magyar szalámi penészrétegében nem keletkeznék, tehát ilyen probléma nincs. — A konkrét együttműködésen kívül hogyan ismeri el a nemzetközi tudományos közélet a magyar élelmiszer-kutatók munkásságát? — Sorolhatnám a hagyományos „értékmérőket”, mint külföldi meghívások, cikkek megjelenése, előadások tartása, szakértőink egész sora a nemzetközi szervezeteknél, így a FAO-nál, de talán ennél is többet mond az, hogy külföldi egyetemek, doktori értekezéseit gyakran bíráltatják magyar opponenssel és sok esetben a témába vágó egyetemi ta-. nári kinevezések előtt külföldi egyetemek kikérik véleményünket, néha még az Egyesült Államokból is! — Milyen a gyakorlattal való közvetlen kapcsolatuk? — Érdekes, hogy bár az iparág a második legnagyobb, de akadémiai kutatóbázisa nincs1, a kutatóintézetek közvetlenül a termelő vállalatokkal kapcsolatban léteznek és dolgoznak. A gyakorlati hasznosságot tekintve pedig talán egyetlen adat is elegendő lesz: a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet évente negyven- millió forintba kerül, ennyi a teljes fenntartási költsége. Az itt kidolgozott, és az' iparban eddig — részlegesen — bevezetett kutatási eredmények viszont már most évi száznegyvenmilió forintot érnek, ami három és félszeres megtérülési szorzószám. Ha telje$ körű lesz az eredmények iparági bevezetése, ez a szorzó elérheti a tizenkilencsze- res mértéket is! — Ilyen szép eredmények mellett van-e gondjuk? — Egy furcsa aránytalanságot említhetnék'súlyához képest az iparágak között az élelmiszeripar aránytalanul kevés részesedését a kutatási szférában. Például: a gép- és villamosipar, amely az ipar bruttó termelési értékének 30,9 százalékát adja, a műszaki 'kutatások teljes ráfordításából 58,1 százalékkal részesedik. A bruttó termelés 18,2 százalékát képviselő élelmiszeriparnál ugyanez az arányszám 2,1 százalék ... Talán remélhető, hogy az akadémiai előadás, s a számok isme^ rete nyomán az illetékesek, felmérve ennek a valóban gyorsan megtérülő, konvertibilis valutában hamar eredményt hozó iparágnak a helyzetét, változtatnak az aránytalanságokon ... Sz. J. I. A TERMŐKÉPESSÉG NÖVELÉSE ÁLLANDÓ FELADAT Törekvések Páhiban © Nemrég készült el a betontér a gépek elhelyezéséhez. Háttérben az épülő új műhely. A páhi Petőfi Termelőszövetkezetet számos természeti csapás érte az idén. A szőlő- és gyümölcsültetvényein kárt tettek a téli és a tavaszi fagyok, a tartós aszály a szántóföldi növénytermesztésben okozott kiesést. A közelmúltban pedig jég pusztította a kertészeti ültetvényeket'. A szőlőtermés mintegy 30 százalékát, az alma 40 százalékát érintette. Markó Sándor a pártalapszer- vezet titkára és Takács László elnök elmondja, hogy a mostoha •körülmények, a gyenge minőségű földek amúgy is nehezebbé teszik a gazdálkodást. Az idén pe-. dig az időjárás a szokottnál is több álmatlan éjszakát okozott a szövetkezeti gazdáknak, főként a vezetésnek. Már a tavasszal elhatározták, hogy keresik a lehetőségét annak, miként lehetne a károkat némileg pótolni. A tervezettnél több szarvasmarhát hizlalnak, egyébként is a húsmarhatartás fejlesztését lehetővé teszi a többi mint 1400 hektárnyi gyepterület. Törekednek a költségek csökkentésére is. Ezenkívül a varrodájukban — amely a Fékon kalocsai gyárának kihelyezett részlege — növelik a termelékenységet. — Sajnos, az értékesítéssel gondjaink Vannak — panaszkodik az elnök. — Itt van például az alma. Húsz tonna exportra csomagolt .gyümölcsöt nem tud átvenni a ZÖLDÉRT, mert nincs vagon. Amennyiben zökkenőmentesebb a szállítás, kevesebb almát talál a fákon a jég. Állandó feladat a föld termő- képességének növelése és minden terület hasznosítása.. Ezért is lépték be a szolnoki Gabona és Ipari Növények Tertoélésd Rendszerébe, ez utóbbi ugyanis a gyengébb termőképességű területek jó hasznosítása érdekében több technológiát dolgozott ki. Jövőre bővítik, átalakítják a termelésszerkezetet. Foglalkoznak napraforgóval is. A főnövény természetesen továbbra is a búza és a kukorica lesz. A háztáji gazdaságokban még sok tartalékot látnak. Többek között támogatják a gazdák szőlő- telepítését. Természetesen korszerű ültetvények létesítéséről van szó, amelyhez szaporítóanyagot, támrendszert szerez be a gazdaság és adja a technológiát is. Igény szerint a nagyüzemi ter- mőszőlőklből is adnak ki területet művelésere. A termés egy részét — amelyet a szerződésben meghatároznak — kapja a tag. A zöldmunkákat és a szüretet kell elvégezni. A szövetkezet géppel besegít a művelés több fázisába. A területek jobb hasznosítása érdekében nagyüzemileg gazdaságosan nem művélhető földet is kiadnak 'bérbe. Mindezekről ezekben a napokban tárgyalnak a tagokkal és a kívülállókkal egyaránt. Ide kívánkozik még, hogy Páhi felnőtt lakossága — kevés kivétellel — a mezőgazdasági termelésből él. Ebbőr következik, hógy a termelőszövetkezet gazdálkodása meghatározó jellegű a községben. Az átlagosnál nehezebb körülmények között kell biztosítani a megélhetést a tagoknak. A község nagy tányavilága lehetővé teszi a háztáji gazdálkodás fejlesztését, az itt található szabad munkaerő, lekötését. Két háztáji agronómusa is van a termelőszö- •vetkezetnék, akik azon munkálkodnak, hogy Segítsék a kisgazdaságok termelésének befolyásolását. Nemcsak a már említett szőlőtermesztés, valamint a földek hasznosítása szempontjából, hanem az állattenyésztés fejlesztése érdekében is. K S. • Az őszi vetéshez készítik elő a magszórót. (Straszcr András feiv.)
