Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-31 / 256. szám

4 • PETŐFI NÉPE • int' ­Vezetők a munkapadnál ÜZEMBEN DOLGOZÓ, adtni. nisztrációs munkát végző isme­rősöm kommunista szombaton vett részt, s csakúgy, mint a többiek, a műhelyben szorgosko­dott maga is. Nincs ebben semmi különös — mondta. Becsületükre szolgáljon, az. ő vállalatánál a legfelső szintű gazdasági vezetők is ott dolgoznak ilyenkor a mun­kásokkal együtt a munkapadok­nál. Nem is ezért említi nekem a történteket. Hanem azt tu­dom-e — kérdezi —, hogy mi­lyen hasznos egy-egy ilyen kom­munista műszak? Mér hogyne tudnám — mél­tatlankodom. Először is az önként vállalt munka előbbre viszi az üzemet gazdasági célkitűzéseinek megvalósításában. Másodszor: a megkeresett, s közcélra felaján­lott munkabér fontos társadalmi feladataink megoldását segíti elő. — Kész? — kérdezte ekkor ha- miskás mosollyal ismerősöm. Kész — mondtam én —, azaz­hogy ... Es a jó közérzetről, a munkások és vezetők kapcsola­tának elmélyüléséről mondtam még valamit. — Ez mind igaz, de egy igen fontos dolgot mégsem említettél — csóválta a fejét ismerősöm. — Mégpedig azt a közvetett, de na­gyon jelentős hasznot, amely ab­ból fakad, hogy ezeken a társa­dalmi műszakokon a műhelyben dolgozó, termelőmunkát végző ve­zetők. mérnökök és technikusok a saját bőrükön tapasztalják a gyártáselőkészítés, vagy előkészí- tetlenség. a munkaszervezés, vagy szervezetlenség áldásos avagy ál­datlan hatását. MERT VAN GOND éppen elegen­dő. Itt van mindjárt az egyik leg­gyakoribb: a krónikusan vissza­visszatérő,. avagy éppen tartósan állandó anyaghiány. Nem lehet se­gíteni ezen? Már hogyne lehetne! Hiszen vannak ilvan termelőegy­ségek, ahol már kerestek és ta­láltak megoldást, és sikeresen megbirkóztak a problémával. De ahol még nem tudtak úrrá lenni ezen a gondon, ott elkerülhetet­lenül jelentkezik vele együtt a termelés hatékonyságának a csök­kenése és a minőség romlása is. Mert ki ne tudná, hogy az anyaghiány miatt kényszerűség­ből félbehagyott* majd egy idő után újból és újból munkába vett, s végül rövidebb-hosszabb huzavona után befejezett termék ilyen mó­don való elkészítése mennyi fölös időt és energiát emészt fel. S ki tagadhatná, hogy a hiányzó anyagoknak és alkatrészeknek -a huszonnegyedik órában történő bezúdulása nyomán kialakuló haj­rában bizony kevesebb figyelem jut a minőségre. HÁT EZÉRT IS HASZNOS ä kommunista szombat, hogy ilyen­kor — munka közben — ezek­ről a gondokról is szó esik mun­kások és vezetők között. Arról nem is beszélve — folytatta is­merősöm —, hogy az a vállalati vezető, aki önnön magán tapasz­talja, hogy például több száz csa­var villáskulccsal történő feszes­re húzása mennyire haladatlan és nehéz fizikai munka, valószí­nűleg gyorsan intézkedni fog né­hány pneumatikus, vagy elektro­mos csavarhúzógép soron kívüli beszerzésére. S ha így tesz, az­zal nem csupán a termelékeny­ség, de a jó minőség nem kevés­bé fontos ügyét is szolgálja, mert a csavarok megfeszítése egyen­letesebb, a kötések szilárdsága jobb lesz. S ha még ehhez hozzáteszem azt, hogy a műhelyben végzett munka közben mérnöknek és technikusnak alkalma nyílik sze­mélyesen is meggyőződni egy-egy nem kellő gonddal elkészített tervrajz, technológiai utasítás, műszaki dokumentáció tömérdek gondot, bosszúságot, többletmun­kát okozó hatásáról, nos akkor úgy hiszem, nem lehet kétséges a jól megszervezett társadalmi műszakok többszörös haszna. NEM KÉTSÉGES UGYANIS — érvelt ismerősöm/ —, hogy veze­tő az íróasztalához, mérnök a rajztáblájához visszatérve az eddi­ginél is főbb figyelmet fordít majd a munkapad mellett ta­pasztalt hiányosságok kiküszöbö­lésére, s a munkásoktól joggal elvért intenzív és kiváló minő­ségben végzett termelőmunka ugyancsak kiváló minőségű elő­készítésére. Sitkéi Béla Erdészek és vadgazdák dicsérete A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyárjasi erdészetének nyíri kerületében, (Hetény- egyháza határában, ahol az 1978-as fogathajtó vi­lágbajnokság maratoni versenyét is rendezték) a sajátos geológiai, botanikai és klimatikus viszonyok különlegesen értékes fauna kialakulását, meghono­sodását segítették elő. Így aztán érthető, ha ez a tájképileg is elragadó természetvédelmi terület el­sősorban vadrezervátum jellege miatt élvez szigo­rú hatósági oltalmat. A nyíri erdő tehát a maga 1300 hektár kiterjedésével a gazdaság, sőt talán az egész megye első számú, országos hírű üzemi va- d ászkörzete. Mit jelent ez? Nem egyebet, mint — kilövésből és élővad be­fogásból, a MAVAD közvetítésével — hozzávetőleg másfél millió forint bevételt évente, mégpedig konvertibilis valutában. Egy-egy szezonban — fő­leg így ősz táján — 150—200 vadász, közöttük jó néhány osztrák, nyugatnémet és' olasz fordul itt meg s ami igazán vonzza, csábítja őket: a messze földön egyedülálló dámvad állomány. Emellett nyilvánvalóan a gyakori és gazdag őz- és fácán­zsákmányt sem vetik meg... S hogy ne csupán puskával a kezükben az er­dei ösvényeken és csapásokon érezzék jól magukat a vendégek, a Szenek József fővadász tanyája mö­gött, kies környezetben 13 évvel ezelőtt fölhúzott vadászházat a közelmúltban ‘többszázezer forint értékben, saját kivitelezésben átépítették, felújí­tották és komfortosították. A Nagy Kristóf fa­szobraival és -domborműveivel díszített, vonzó küllemű, tornácos' épület két szobájának és tágas ebédlőjének míves-szép berendezésével — a bú­torzat egyébként Jakab Mihály fafaragó aszta­losmester tehetségére, jó ízlésére vall — valamint a konyhával és a fürdőszobákkal a legkényesebb ízlésnek és kényelmi kívánalomnak is képes meg­felelni. Az erdő gazdái esküsznek rá: mindenképp gyümölcsöző befektetés volt.., Mint ahogy — más vonatkozásban ugyan, de — felbecsülhetetlen a haszna annak a .mindannyi­unkat érintő környezetátalakító lelkes munkának is. ami ugyancsak a nyíri kerület vezető erdésze, Szulyovszky László, valamint Danka Gábor erdész és az erdőgazdaság szolgálatába szegődött Nagy Kristóf faszobrász irányításával, s fantáziadús 'közreműködésével kezdődött el az idén —, s foly­tatódik még jövőre, s azután is — a csalánosi parkerdőben. Mindenekelőtt az ő érdemük, s a fáradhatatlan erdőmunkásoké, parkőröké — és ezt nem lehet soha csupán a fizetéssel meghálálni —, hogv a felelőtlenül szemetelők és élvezkedve ron­gálok lehangoló igyekezete ellenére emberarcú, emberszabású, valóban felüdítő, kulturált zöldöve- 701. várja nap mint nap Kecskemét apraját-nagy- ját. K. F. • Dámvad az erdőben. • A csalánosi parkerdő szabadtéri „gyer- mekbútorai”. • Az újjá, kellemessé varázsolt nyíri vadászház. A JÓ MUNKA VONZZA A MEGRENDELŐT NEMCSAK AKTIVISTÁKNAK AJÁNLJUK Tormási mester, a gokartos A műhely udvarába magas, átugorhatatlan kapun lehet bejutni, olyanon, amely a régi Kecskemét polgárai szemé­ben státusszimbólumnak számíthatott. Nézem a kinyitott szárnyakat és káprázni kezd a szemem. Mindkettőn cégtáb­la: Tormási, autószerelő mester, Tormási autószerelő mes­ter ... Ahá! Az egyik Attila, a másik László! Én a gokartost keresem, Attilát. Az udvaron piros Zsiga, fehér Trabant, szürke Volkswa­gen és egy sárga 'Polski. A Zsiguli előtt két férfi valami fon­tosat beszélhet meg éppen. Az egyikük, a szikárabb termetű szakállt visel. Tudom, ő a gokartos Tormási, a sportág ko­ronázatlan királya a megyében. Mellesleg elismert autósze­relő kisiparos. — Abbahagytam a sporto­lást — közli velem, miután be­mutatkoztunk egymásnak, s kide­rült az is, hogy a firévével talál­tam őket együtt: — Nem győzöm • már idővel. Az idén még indulni akartam egy versenyen, de edzés közben buktam, így aztán letet­tem a szándékról. El is adtam a gépemet. — Gondolom, nem volt könnyű megválni a gokarttól. — Nem bizony. Bár világren­gető sikereket nem értem el, de sok szép élményt köszönhetek neki. Országos bajnokságokon má­sodik, harmadik, negyedik helye­ket szereztem meg. Résztvettem Európa-bajnokságon, más külföl­di. meghívásos versenyeken. A BÁCSÉP sportkörének voltam tagja. Bátyja László közben bement a műhelybe. Öccse mondja el, hogy külön-külön iparengedéllyel, de közös műhelyben' dolgoznak, s jól 1 megférnek együtt itt, a Csáktor­nyái utca végén. — Otthon kezdtük a szülői háznál, 1970-ben — meséli. — Pór éve vettük meg ezt a mű­helyt. Itt tágasabb, egyszerre több kocsit is fűtött helyre tu­dunk vinni. Különben valamikor ez a műhely a BÁCSMOBIL Autójavító Szövetkezeté volt, és én itt. töltöttem a tanulóéveimet. — Már akkor kisiparosnak ké­szült? — Nem, akkor még nem gon­doltam rá. Csak később. Jó pár évig érlelődött bennem az elha­tározás, mikorra döntöttem. Ak­kor. amikor már elég erőt érez­tem magambaií, szakmai tekin­tetben is, hogy önálló legyek. — Amikor ez történt,, még na­gyon fiatal lehetett. — Most vagyok harminchat éves. — Ügy tűnik, nem alaptala­nul bízott önmagában. — Szégyellnivalóm nincs a szakmában. Az elmúlt tíz év alatt egyetlen egyszer sem rek­lamáltak a KlOSZ-nál, a tanács­nál, vagy más .helyen a rossz munkám miatt. — Milyen fogásokkal tartják meg a munkaadóikat? — Csak a jó munka fogja az ügyfeleket. Meg egy kis szolgá­latkészség, például, hogy eseten­ként házhoz visszük a megjaví­tott autót. Jól bevált nálunk az előjegyzéses módszer. Nem áll­nak itt a kocsik, mert csak a tényleges javítás napjára ren­deljük ide őket. Persze, egyes tí­pusok esetében a krónikus alkat­részhiány miatt néha más a helyzet. Itt van például ez a ré­gebbi kiadású Volkswagen. Nem is mertük csak úgy elvállalni, hogy a tulajdonos szerzi bej a szükséges anyagot, ami a lehetet­lenséggel határos. — Általában néKez ■ anyagot, beszerezni? — Rengeteg időnk megy rá. Rapszodikusnak mondanám az I ellátást, és ez vonatkozik', min­degyik típusra. — Vannak, akik szakosodnak, például a Polskikra. — Ilyesmiről mi is beszélhe­tünk, ugyanis főként Trabanto­kat, Zsigulikat és Polski Fiatokat vállalunk. így alakítottuk ki a megrendelői körünket. Tormási Attilát nemcsak anyagvásárló utak szólítják el a műhelyből, hanem egyéb kötele­zettségek is: — A KlOSZ-nál az autószere­lő mestervizsga-bizottság elnök- helyettese vagyok. Ez azzal jár, • ‘ A két Tormási. alkalommal részt kell vennem előkészítőkön és a vizsgáztatás­ban. Tagja vagyok a kecskeméti körzeti csoport autószerelő szak­mai bizottságának is, amely a la­kossági panaszokat vizsgálja ki, a megrendelők érdekét szem előtt tartva. Sajnos, erre a tevékeny­ségre szükség van, mert egyes iparosok azt hiszik, hogy rájuk nem vonatkoznak a számlázással és egyéb dolgokkal kapcsolatos jogszabályok. Még egy tisztségbe megválasztottak: a felszólamlási bizottság tagjává. Ez a testület az adókivetésnél, ha valamelyik iparos soknak ,találja a fizetniva­lóját, és él felszólamlási jogával, kivizsgálja, reálisan állapítot­ták-e meg az adóját. Ebben együttműködünk az illetékes ta­nács és az illetékhivatal képvi­selőivel. — Srácokat látok itt mozogni. Tanulók? — Igen, tanulónk az első évtől kezdve van. Eddig tizenöt fiú ta­nulta ki nálunk a szakmát és mind sikeresen vizsgázott le. Most három elsőst és egy har­madévest oktatunk. És mindket­tőnknek van egy-egy alkalmazot- ja. ( . — A technikai felszereltségü­ket milyennek találja? — Meglehetősen jónak. Sokat áldozunk műszerekre. Külföldről is hoztunk eszközöket, amilyene­ket itthon nem lehet beszerezni. Fontosak ezek a műszaki vizs­gáztatásra való felkészítésnél és mindenféle javításnál. Pontos, jő munkát jö eszközökkel lehet vé­gezni. — Érezhető konkurrencia a szakmában? — Igen, bár a mi megrende­lőink nem nagyon változnak. Rendszeresnek nevezhető a kap­csolatunk egyes közületekkel is, amelyek velünk" ~ dolgoztatnak. Ügy jöttünk össze, hogy nekik gyors és jó munka kell, nekünk pedig a benzinárak emelkedése után lett egy kis szabad kapaci­tásunk. Egyszer azt mondja az egyik rékl vendégünk: ma igazol­ványképet csináltatott. Mi közöm nekem ahhoz, gondoltam. Aztán kiderült, hogy igenis van közöm hozzá. Az illető buszbérletet vál­tott, drága közlekedési* eszköz lett a kocsi munkábajeüráshoz. És a kevesebbet használt autót ritkáb­ban kell javítani, karbantartani. Igv vállalhattunk munkát közü- letektől, bár a megrendelőink kö­re nem szűkült. Búcsúzom, nem tartom föl to­vább Tormási rtiestert, aki meg­kapta már a Kiváló Munkáért kitüntetést is, A. Tóth Sándor A VI. ötéves népgazdasági terv és a szakszervezetek Napjainkban az általános- mű­veltséghez feltétlenül hozzátarto­zik gazdasági viszonyaink fő vo­natkozásainak . ismerete — hal­lottam egy elejtett megjegyzést valahol. Napisajtó, rádió, televí­zió mind-mind igyekeznek tájé­koztatni bennünket, nem közgaz­dász állampolgárokat, e mind­annyiunkat érintő /kérdésekről. Ezt a célt tűzték ki maguk elé „A VI. ötéves népgazdasági terv és a szakszervezetek” című kiad­vány szerzői is, azzal a nem tit­kolt szándékkal, hogy a tájékoz­tatás mellett magatartásmintát is adjanak, módszerbeni segítséget is nyújtsanak szakszervezeti ak­tivistáknak, vezetőknek és beosz­tottaknak ahhoz, hogy helyesen mérjék fel helyzetüket és lehe­tőségeiket, s ennek megfelelően optimális döntéseket * hozzanak, illetve javasoljanak. A kiadvány négy fejezetre ta­golódik. Az első részben az ötö­dik ötéves terv időszakának tár­sadalmi-gazdasági helyzetét elem­zik a szerzők. Ennek a fejezet­nek a súlyponti kérdése a kor­szakváltás igényének a jelentke­zése, s ezzel összefüggésben az, hogy mi volt a szakszervezetek álláspontja „egy ilyen szokatlanul nehéz, eddig nem tapasztalt hely­zetben”. A könyv második fejezete a VI. ötéves népgazdasági terv cél­jairól szól. Az MSZMP XII. kong­resszusának határozatára utalva \ a szerzők az intenzív gazdálko­dást szorgalmazzák, mert — mint írják — „éppen ebben maradunk el a világ műszaki színvonalától”. Szó esik itt a sokat emlegetett egyensúlyjavításról is. De minek is kell egyensúlyban lennie? A könyv választ ad a kérdésre: a külkereskedelemnek a fizetési mérleggel, a költségvetésnek a vállalati jövedelmekkel, az áru­alapnak a vásárlóerővel, a mun­kaerőnek a munkahelyek számá­val, és a, beruházásra fordítható Összegeknek a kivitelezési kapa­citással. BŐ teret szentel a kiad­vány a termékszerkezet korsze­rűsítésének (amitől a csereará­nyok javulását várjuk) és az anyaggal, energiával való ésszerű takarékosságnak (mert ezek drá­gák és a készletek szűkösek.) A továbbiakban a terv meg­valósításának eszközrendszerérői és a gazdaságirányítás döntési és szervezeti rendszerének fejlesz­téséről esik szó. Az előbbinél a vállalatok „hatékonysági különb­ségeken alapuló” differenciálásá­ra, az utóbbinál a vezetéssel szemben támasztott fokozottabb követelményekre helyeződik a fő hangsúly. Taglalja még a ki­advány az e kérdésekkel össze­függő szakszervezeti feladatokat és függelékében közli az ország- gyűlés által 1980. december 18-án törvényerőre emelt hatodik öt­éves népgazdasági tervet. (Tán­csics Kiadó, 1981.) S. B. ZSILIPKARBANTARTÁS KISKÖRÉN W*""# 0 A kiskörei hajózsilipet öt évenként kell karbantartani, erre a munkára idén szeptember 25-c és október 17-e között került, illetve kerül sor. A KÖTIVlZIG kiskörei szakaszmérnökségének dolgozói iszaptalanítják a zsilipkamrát, átvizsgálják a támkapuk szerkezetét, amelyet korrózióvédő bevonattal is ellátnak, majd kicserélik a gumi- tömítéseket A hajóforgalom a munkálatok elvégzése, majd az úgy­nevezett mérőjáratok végrehajtása után várhatóan még ebben a hó­napban megindulhat. Felvételünkön í a zsilipkamra iszaptalanítása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom