Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

/ 1981. október 1. • PETŐFI NEPE • * Hatékonyabb a pártellenőrzés KECSKEMÉTI KISTÜKÖR Párbeszéd a lakossággal A kecskeméti IV. körzeti pártalapszervczet tagjai közül sokan ezekben a napokban úton vannak. A pártmunkások a tanácstagok­kal, a Hazafias Népfront aktivistáival utcáról utcára, házról házra járva szemügyre veszik a lakóterület fejlődését, és ismerkednek a lakosságot foglalkoztató kérdésekkel. Az őszi területjárás célja, hogy a szerzett tapasztalatokat végül is a város tanácsa hasznosítsa. A múlt héten három csoporttal mi is útnak indultunk. Teljesül a kérés: van buszváró A 87-es választókörzet tanács­tagja Papp István. Hozzá tartó-' zik a forgalmas Rákóczi út, a Bethlen körút és a Nagykőrösi ut­ca egy része. E területen 280 la­kásban hatszáznyolcvan ember él. Mi a véleményük szükebb kör­nyezetükről? A tanácstaggal és segítőjével, Kristóf Istvánnal, a ■pártalapszervezet egyik tagjával együtt erre keressük a választ. Megtudjuk: a 8-as, a 18-as és a 24-es autóbuszok új, Bethlen körúti megállójának átadásával a lakosok régi, jogos kérése telje­sült. A Bocskai utcát jó aszfalt- szőnyeg borítja. Szívesen mutat­ják. Nem ártana viszont ezt a burkolatot az ide torkolló és több helyütt teknőszerűen kimélyedt Mikes utcán át is végigvezetni. Már csak azért is, mivel a Mikes utcáiban óvodát építenek kétszáz gyereknek. A lakók közül többen elmond­ják- lakóhelyük gondjait is. Kifo­gásolják, hogy a Bethlen körút szegélykövei másfél száz méter ■hosszan, a házak előtt annyira le­süllyedtek, hogy az úttestről az esővíz mind oda folyik. A föld­szegély és mellette a járda emiatt gyakran sáros. Dióhéj és környéke... Más esetekben viszont a fele­lősség (a felelősök) után kutatva nem kell föltétien a másik kör; zetbe menni. A Rákóczi út 34.— Bethlen körút 2. szám alatt levő többemeletes ház udvara sok mindent elárul. A Dióhéj vendég­lő konyihaajtaján át szivárgó szennyes lé, amely a töredezett kövezeten „térképet rajzol”, a szemben látható, szedett-vedett anyagokból tákolt kamrák, gará­zsok, a lépcsőházi levélszekrény, amelynek egyik rekeszében vala­ki begyújtott, többet meg felfe­szített ~— mutatja: a bajok hely­bén is orvosolhatók (lennének). A környézete iránt a legtöbb la­kó érzékeny. Nem hagyják szó nélkül azt a fél méter mély jár­dagödröt sem, amely a nagyfor­galmú Rákóczi'út 24-es háza előtt betemetetlen már két éve. A bo­katörő gödör, ki tudja, melyik fe­lelőtlen ember műve? Hová lett a levelesláda ? Fehér Sándor tanácstag körze­tében, a 92-esben is több közér­dekű javaslatot feljegyez párt­munkás segítőtársával, Szántó Ferebiccel. Pétervári Ignácné a piáccsar- mok mellett azért bosszús, mert — mint mutatja — egy villany­karó tövében több talicskányi asz­falt-, beton- és kőtörmelék áll felpúpösodva. A másik gond: em­lékezete szerint legalább ötven esztendeig egyfolytában volt le­vélszekrény a hajdani sárga is­kola (ma Petőfi Sándor Általá­nos Iskola) sarkán. Mégis, egyik napról a másikra, leszerelték. Föl sem foghatja, hogy miért. A kereskedelmi ellátását tekint­ve egyébként igen jó adottságú körzetben sokan állami bérlakás­ban laknak. Lakásgondja senki­nek nincs, mindenkinek van hol laknia. Amiről viszont mégis szó­lunk: azt a tanács távfűtő és in­gatlankezelő vállalata figyelmébe ajánljuk elsősorban. Csáky utca 14. Kilincs nincs. A kaput valóban, szinte a szó szoros értelmében úgy kell beten­ni. E régi kecskeméti házban nagycsaládosok laknak a nagyobb szobákban. A szobák1 tágasak, megfelelőek, az udvari közös W. C.-t azonban jelenleg csak ri­zikóval használhatják a lakók. Bejáratánál az akna beszakadva, amelyet most ideiglenesen desz­kával „hidalnak” át. 1 Amit helyben kell elintézni Tizenegy kisgyermek is lakik az udvarban. — Már írtunk a Rádiónak — mondja bosszúsan özvegy Varga Józsefné, az egyik lakó —, mert a házfelügyelő, aki a Vadász ut­cában lakik, nem intéz semmit. Hová forduljunk? Ügy ‘gondoljuk, nagyobb törő­déssel, több figyelemmel az IKV helyben megoldhatná a Csáky ut­ca 14. szám alatt élők gondját. Az ilyen kirívó esetektől elte­kintve, a lakosság életkörülmé­nyei általában jók. lEzt példázza, folytatásul, az Oz, a Szarvas, a Galamb, a Szárny, a Bálái és a Bánffy utca lakói­nak a helyzete. E sajátos kis te­lepülés — a nagyobb települé­sen belül — a felszabadulás óta az idén érkezett el a legszembetű­nőbb fejlődéshez. Az Öz és a Szarvas utca házaiba bevezetik a gázt. Az úttesten végighúzódó árok azonban két hónapja érin­tetlen. Csupán a csöveket készí­tették oda. A kukásedények ki­hordása az autóhoz, néhol az esetleges téli tüzelő behordása így nemegyszer gondot okoz. A gáz természetesen jelentősen javítja majd a lakók életszínvo­nalát, amelyhez több minden já­rul itt, a 90-es és a 91-es válasz­tókörzetben. A boltban sose hallom, hogy — nincs A Bánffy utca sarki kis élelmi­szerbolt ellátása kitűnő, özvegy Garaczi Lászlóné szerint: — A boltban sose hallom azt, hogy nincs! A mazsolától kezd­ve mindent megkapok. '■ A lakók példásan gondozzák utcáikat. Erről a felmérésben részt vevő két kommunista: Ba- ranyi Jenőmé és Lévai István is meggyőződhet, amikor a végig vi­rágos iBénffy utcát megnézik, és lakóival beszélgetnek. Útjuk során többen hozzájuk fordulnak, és fát kérnek házaik elé, őszi elültetésre. Nagy Rudolfné az őszi lomta­lanítás iránt érdeklődik. Tohai Józsefné a Kecskeméti Baromfi­feldolgozó Vállalat húslisztüze- mének bűzét teszi szóvá, lakótár­sa, Nagy Józsefné pedig azt ké­ri: a szemétszállítók bánjanak kí­méletesebben a kükásedényekkel, mert azoknak a teteje nincs vas­ból. Egynéhány épület, legalább is kívülről, mintha gazdátlan vol­na. Vakolata hiányos. Egy he­lyen, a Kenderessy utca sarkán levő kis téren pedig újjáéledni látszik az az illegális szeméttelep, amelyet párszor már sikerült fel­számolni. Tégla- és malterhulla­dék közt most rozsdás matracru- gók éktelenkednek csúf látvány­ként. Erre mondják: „Vigye el az ör­dög!’’ * * * Jót és rosszat feltárva, de min­denképpen a jóra törekedve, az őszi kerületjárás — a lakosság­gal folytatott párbeszéd — to­vább tart. Kohl Antal AZ MSZMP XII. kongresszu­sának dokumentumai nagy figyel­mét szentelnek a párt belső éle­tének, munkastílusának fejleszté­sére, a pártegység, a pártfegyelem erősítésére. A kongresszusi határozat ki­mondja: „Az előttünk álló fel­adatok megkívánják, hogy a párt­ellenőrzés jobban segítse a poli­tika megvalósítását, az adott te­rület helyzetének hiteles felmé­rését, a hibák forrásainak feltá­rását, és a munka megjavítását célzó javaslatok kidolgozását.’’ Ez egyúttal azt is jelenti, hogy keresni kell azokat az új módsze­reket, amelyek segítségével a pártellenőrzés is eredményesebb lehet. Az MSZMP ÉácsiKiskun me­gyei Tanács Pártbizottságának fe­gyelmi bizottságában is kutatják az új lehetőségeket. A MEGYEI TANÁCS pártalap- zervezeteiben tovább fejlődött, s szervezettebbé vált á pártélet. A fegyelmi bizottságban is elfo­gadott nézet, hogy a pártfegyel­mi munka a pártépítés szerves része, és nem szűkíthető le csak a fegyelmi eljárások vizsgálatá­ra. A XII. kongresszus óta e bi­zottság munkájában sokkal kö­vetkezetesebben jut kifejezésre a nevelő jellegű tevékenység; a párt tagjaival szemben mijid maga­sabbra emelik az erkölcsi-politi­kai követelmények mércéjét. A párttagok a határozatok mind jobb végrehajtásáért dolgoznak, a hibák kiküszöbölésére pedig igénylik a következetesebb, hatá­rozottabb fellépést, a rendet és a fegyelmet. Ezek d .megállapítások a pártfegyelmi munka megelőző, nevelő jellegének erősítését te­szik szükségessé. Ennek érdekében a fegyelmi bizottság tagjai közvetlen, élő kapcsolatot alakítottak ki az alapszervezetek vezetőségeivel, titkáraival, tagságával. Az elvég­zett munkát rendszeresen közösen értékeli, s a problémák megbeszé­lése, a tapasztalatok kölcsönös ki­cserélése hasznos mindkét félnek. A fegyelmi bizottság éves mun­katervének készítésekor elhatá­rozta, hogy tájékoztatást kér az alapszervezetek vezetőségétől a pártélet helyzetéről, a pártfegyel- mi munka alakulásáról. A beszá­molók során szó esett a párttagok pártmegbízatásairól, azok végre­hajtásáról, a pártirányítás jelen­tőségéről, és a bizottság megke­reste a megyei tanács szakosztá­lyait, intézményeit is, hogy a pátttagok munkakörülményeit megismerhesse. A pártvezetőségek eleinte két­kedve fogadták az új gyakorlatot. Többek között a megyei földhi­vatal pártálapszervezetének tit­kára is elmondta, hogy a felkérés időszakában eltöprengett,' vajon miért kéri a tájékoztatót a fegyel­mi bizottság. Talán valamilyen gondot, problémát, fegyelmezet­lenséget tapasztalt, és ez a meg­beszélés lesz a kezdete az elma­rasztalásnak? NEM EZ TÖRTÉNT. A titkár alapos ismertetést adott az alap­szervezet kommunistáinak mun­kájáról. Tájékoztatott, hogyan hajtják végre a politikai határo­zatokat a napi munkában,-példá­kon keresztül mutatta be a párt­demokrácia érvényesülését, s szólt a pártfegyelmi vétség elkövetésé­nek megelőzésére tett intézkedé­sekről. A beszámoló természetesen fel­színre hozta a megoldásra vájó feladatokat is: többet kell segí­teni a KISZ-es fiatalokat, s ugyancsak szükséges a pártcso­portok munkájának javítása. A pártalapszervezetek vezető­sége jónak, fontosnak tartja a rendszeres és közvetlen kapcsola­tot és a fegyelmi bizottság ré­szére is hasznosak ezek a tájé­kozódások. A tapasztalatok — amelyeket a végrehajtó bizottsá­gok is továbbítanak —, sokat se­gítenek a feladatok megfogalma­zásában, a döntéshozatalban, a gyakorlati munkában. Miklós' Zoltán a megyei tanács pártbizottsága fegyelmi bizottságának elnöke EZER ÁLLAT A VESZPRÉMI VADASKERTBEN Két szamárért egy jaguár A mikor — 1971-ben — a Bu­**■ dapesti Vadászati Világki­állítás alkalmából a minisztérium Kecskeméten letelepítette a Va­daskertet, az élő állományt ha­zánk különböző állatkertjei adták össze. Elsősorban a veszprémi és a budapesti. A kapcsolat azóta sem lazult. Az említetteken kívül például a pécsiből és más állat­kertekből szívesen helyeznek ide álla tokai, ha azok tartására, gon­dozására az előfeltételek megvan­nak! Az első patrónusról, a veszp­rémi állatkertről annyi szépet és jót mondott már el Dobosi József, a kecskeméti Vadaskert szakelő­adója, hogy a minap mi is felke­rekedtünk, s körülnéztünk a va­daskerti állatok egyik-másikának őshonában. A veszprémi állatkert gyönyörű környezetben fekszik. Mint a vi­dék első állatkertjét 1958 augusz­tusának végén nyitották meg. Sze­rény és szegény „létesítményként” indult, hiszen az alapítók rendel­kezésére nem állt bankbetét. A szó szoros értelmében népfront munkával hoztak tető alá min­dent. Az előtte elhagyatott, bozó­tos terep rendezésének katonák álltak neki hatalmas földgyaluk­kal. Az utak, kifutók, ketrecek építésében a gyárak munkásai je­leskedtek, köztük sok családanya. Még az állatok ennivalójáról is a lakosság gondoskodott. Kezdetben tíz állatfaj mintegy harminc példányából tevődött össze a teljes állomány. Amint, hogy az is volt az eredeti cél, hogy csak a Kárpát-medence állatvilá­gát mutatják be a közönségnek. A közóhaj — miért ne láthatnának itt távoli földrészekről va(ló állat­ritkaságokat is? — olyan erős volt, hogy annak nem lehetett el­lenállni. Bár még megfelelő épü­let nem állt rendelkezésre, meg­jelentek az első „külföldiek”. Se­baj, addig is a kezdeményezők akarata, lelkesedése, szíve vitt végbe megoldhatatlannak látszó elképzeléseket. Az igazgató, Ka­sza László, lakásán' kvártélyozta be Mauglit, a kölyökfarkast. .Nó­ra, az oroszlán egész hamar meg­szokta a könyvelő társaságát és irodáját. S hogyne találta volna föl magát egyszeriben Böbe, a ké­sőbbi világsztár csimpánz egy másik irodában ... ' Az ám ' — a Böbe. Az idősebbek minden bizonnyal, de azok is, akik a 60-as évek vége táján még csak 4—5 évesek voltak, jó érzés­sel emlékeznek 'vissza a nőstény csimpánzra, „aki” annyi ‘kedves, derűs órát szerzett — mondhatni az egész országnak — szereplései­vel. Hiszen feltűnt mozikban és televízióban, s legalább annyit ír­tak róla az újságok, mint.ma — kit is mondjunk? — Reagan dön­téseiről. Csak persze — ellenkező előjellel. Érdemes sorokat szentel­ni az okos-bolondos kis majom emlékének. Hogy is került* hoz­zánk? Utánanéztünk, pontos dá­tumokkal szolgálunk. {"juinea, 1963. augusztus 12. A néhány éve függetlenné vált országnak a Dunántúli Víz­ügyi Építési Vállalat munkatársai kutakat építenek. Most épfren az augusztusban .szokásos majomva­dászaton' vesznek részt. Sötétbő­rű és fehér emberek cserkészik az erdőt. A patak túlsó partján emberszabású majmok csoportja közeledik, gyanútlanul ugrálnak, lendülnek fáról fára. Hirtelen puska dörren, s a legelői haladó csimpánz lezuhan. A majomcsa­pat riadtan menekül. A patakon átgázoló vadászok közel érve ve­szik észre, hogy egy aprócska ma­jom öleli át már élettelen,anyját. 1964. február 17. A Ferihegyi repülőtéren landol a Conakry— Prága—Budapest járat Feljáró gurul, kinyílik a gép ajtaja, meg+ jelenik az első utas, oldalán egy csimpánzzal. A lépcső alján Ka­sza László, a veszprémi állatkert igazgatója még kezet sem érkezik fogni az utassal, a majom már kézfogásra nyújtja mancsát. Böbe megérkezett Budapestre, s néhány óra múlva elfoglalta új , otthonát Veszprémben, az állat­kertben. Elkövetkeznek Böbe csodálatot kiváltó fejlődésének évei. Hogy mit tudott ez az ügyes jószág! Az igazgató vendégeinek ő szolgálta fel a feketekávét, s miután min- 'denki elé odarakta, maga is leült az asztalhoz, és velük kávézik. Az szinte semmi, hogy tányérból eszik, bögréből iszik, hanem még a málnaszörpöt is maga készíti el magának; más kezéből nem jó... Hallatlan jó megfigyelőképesség­gel társult nála a majmoknál amúgy is meglevő ösztönös után­zási készség. Sok-sok más tény­kedés közt így vált egyik legked­vesebb foglalatosságává a kályha kihamuzása... „Festett” is — pontokat, vonásokat, meg gyur­mázni is szeretett... A majmok fogságban igen érzékenyek, köny- nyen megfáznak, s tüdőgyulladás viszi el őket. Böbe — ha náthás volt — mindig zsebkendőbe fújta az orrát, így a váladék nem ment á tüdejére. Nem volt nagyigényű. Hálóhe­lye egy autógumi külső volt, eb­be kunkorodott bele éjszakai nyu­govóra, miután pokrócával gon­dosan betakarózott. Ám amikor egy este szabadon engedték őt az ál­latkertben, az ősi ösztönnek en­gedelmeskedve, felmászott egy fára, és ott építette meg fészkét; abban aludt. Mennyi mindent elsajátított évek során, mennyi kísérleten pro­dukált meglepő eredményeket! Hűségesen ragaszkodott az embe­ri környezethez, hiszen ez — tisz­tesség ne essék szólván — olyan kapcsolatot jelentett számára, mint a majom viszonya a majom­csapathoz. Kipróbálták, hogy vi­selkedik a Bakony erdejében. A kiránduláson önfeledten, vidáman ugrándozott egyik fáról a másik­ra, de ápolóját egy pillanatra se tévesztette szem elől. Segített lombsátort készíteni, tüzelőt hor­dani .,. De hisz’ se vége, se hosz- sza nem lenne a Böbe életéről szóló érdekességeknek, ha mindent le akarnánk írni róla ... Mikor elpusztult, őszintén szomorkodtak távoztán az emberek — még a ha- tárokon túl is ... A Böbe-korszak zenitjén már 200 állatfaj több mint 6Ó0 példá­nyát tekinthették meg a látoga­tók a veszprémi állatkertben. VJ a pedig kétszázötvennél több faj él itt és ezer kö­rüli az állatok száma. Főként nagymacskákat — jaguár, puma, fekete párduc, oroszlán, gepárd, bengáli, szibériai és szunda-tigris — madarakat, majmokat és házi­állatokat mutatnak be. Látni itt európai, s amerikai bölényt. Fe­hér farkast, amiből nincs a kör­nyező -országok állatkertjeiben. Dingókutyák, gímszarvasok, ke­cses flamingók mellett elefánt, orrszarvú s teve is található itt. A ritka afrikai, észak- és dél­amerikai nagyvadak, egzotikus ritkaságok igen drágák. A veszpré­mi állatkert vezetői nem is ke­mény valutáért vásárolták ezeket, hanem „kigazdálkodták” beszer­zésüket. Kiveszőben lévő állatfaj­tákat nevelnek, s ezeket cserélik olyanra, amilyenre szükségük van. Ki gondolná, hogy például egy pár szamárért egy jaguárt lehet kapni, s két örvösmedvét három mangalica malac ellenében. Az adásvétel, csere-bere természete­sen kiterjedt kapcsolatok, bonyo­lult szervezések eredménye. Eh­hez már gazdag tapasztalatot sze­reztek a'veszprémiek. Amikor a kecskeméti Vadas- kertben egyesek netán fitymálóan szemlélték a mangalica malaco- cokat, mondván, hogy ilyen „kö­zönséges” hazai állatok bemutatá­sában mi a pláne? — eszükbe se jutott volna: egyrészt, hogy Ma­gyarországon sem sok már a man­galica, másrészt, hogy a farmerek szívesen vásárolják tenyésztésre, sertésállományuk felfrissítésére. S milyen jó, hogy ha kereslet van ilyen ritka jószágokból, mint a szamár vagy mangalica —, tud­nak hová nyúlni az egymással kapcsolatban álló állatkertek. Tóth István (Tóth Sándor felvételei) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom