Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

1981. október 28. • PETŐFI NÉPE • 5 Képek egy alakításról érdekes színészi 1* # „Ma reggel megöltem egy embert.” 2. 0 „Meglát­tam a szemét, félt tőlem.” 3»# Negyven egynéhány éves leszek, amire kisza­badulok. S az­tán?” 4« • „Megsze­reztem eddig az élettől mindent.” A színész művészete sokáig a múlandóságé volt. Csak a nézők emlékezetében maradt meg a mély­ről jött indulat, a tökéletesen átélt fájdalom, a meg­döbbentő gyász, a magával ragadó vidámság kife­jeződése. A fénnyel rajzoló gépnek köszönhetjük, hogy megörökíthetjük a megörökítésre méltó szí­nészi teljesítményeket. Tolnai Miklósról az Elve­szett paradicsom próbáin készítette ezeket a fölvé­teleket Straszer András. A tehetséges, de felelőtlen­sége miatt bajba keveredett, tépelőqlő Zoltánt ala­kította Sarkadi Imre drámájában. mm 5-0 „Kelleme­sebb születés­napot kívá­nok neked édesapám.” Két kötet a Tankönyvkiadóból Az utóbbi években országos vi­ta bontakozott ki oktatási-neve­lési rendszerünk korszerűségéről, módszereink hatékonyságáról. Tudatosan, hiszen az új tanterv követelményrendszere az alkotó, gondolkodó, kezdeményező és harmonikus ember nevelését szor­galmazza. Egyre fontosabb jól is­merni, pontosan és helyesen ér­teni népünk történelmét, magyar­ságunkat, a közelmúlt és a jelen társadalmi gondjait annak érde­kében, hogy eredményes munkát végezzünk. , Ezeket a gondolatokat ébresz­tette a közelmúltban napvilágot látott irodalmi antológia, ame­lyet a Tankönyvkiadó jelentetett meg az általános iskola 5—8. osz­tályai számára. Köztudomású, hogy az irodalmat olvasó ember a valóság sűrítésével találkozik. Ezért nagyon fontos, hogy érté­kes alkotásokkal ismertessük meg a gyermekeinket: ízlésük, esztétikai értékítéletük így. fej­lődhet helyes irányba. A jó iro­dalmi mű ugyanakkor arra is garancia, hogy segít megalapoz­ni az olvasók — jelen esetben a tanulók társadalmi érzékenysé­gét. A kötet összeállítója, Tóth Emőke és segítőtársai e cél ér­dekében tiszteletre méltó mun­kát végeztek. A szerzők érdeme az is, hogy a magyar kultúrát egységben közvetítik. Az irodal­mi és képzőművészeti névsorban Ugyanis megtalálhatjuk a cseh­szlovákiai, a jugoszláviai és a romániai magyar alkotók legje­lentősebb képviselőit is. A vállal­kozás jelentőségét növeli, hogy az antológiában szereplő versek, elbeszélések, esszék a felszaba­dulás utáni magyar nyelvű iro­dalom' értékes művei. Bár nem időrendi, hanem te­matikus elrendezésű a gyűjte­mény, mégis nyomon követhet­jük az elmúlt . 36 év fontosabb történelmi és politikai változásait. Felidézhetjük — és megéreztet­hetjük * a tanulókkal — életünk nehezebb korszakait is. (Déry Ti­bor: Az'elveszett betű, Szabó Pál: Falusi történet, Galgóczi Erzsé­bet: Aknamező.) A Válogatás erénye az is, hogy a tíz-tizennégy éves korosztály életkori sajátosságait, érdeklődési körét — képességeit nem. alábe­csülve! — /maximálisan szem előtt tartja. Fekete István ter­mészetírása mindig lebilincselő olvasmány, természetszeretete példa; Nagy László, Csoóri Sán­dor, Ratkó József szép anyaver­sei érzelmi kötődést mélyítenek; Vtassy József, Illyés Gyula, Ágh István, Váci Mihály költeményei a hazához való, minden körül­mények közötti hűség példái. Majtényi Mihály megindítóan szép elbeszélésének gyermekhő­seit (az édesanya elvesztése miatt) megfoghatatlan szomorú­ság veszi körül, Szabó István no­vellájában pedig az. apa és fia közti bizalom megrendülésének lehetünk tanúi. (Különös ajándék, Isten teremtményei) Duba Gyula: Felleg Kelemen súg című műve az iskolai élet derűjét, humorát idézi fel, és rácsodálkozhatnak — a városi illetőségűek különö­sen — milyen szertartás szüksé­geltetik egy méhcsalád befogá­sához. (Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér). A kiemelt példák is jelzik a kötet sokszínűségét, bizonyítják a vállalkozás igényességét. S bár a Művelődési Minisztérium — szerényen — csak: „ajánlja be­szerzését az általános iskolai könyvtárak számára”, jó szívvel hívjuk fel a szülők figyelmét a kötetre: Antológia a felszabadu­lás utáni magyar irodalomból. Illyés Gyula a magyar be­szédről szóló esszéje is szerepel a fenti gyűjteményben. Ebben olvashatjuk a következőket: „Az írás és a beszéd módja minden­kit leleplez. Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazánból: jel­lemkérdés.’’ Jóllehet, az iroda­lom olvasása összefügg a kife­jezőkészség fejlődésével, az anya­nyelvi nevelésben legalább any- nyira fontos a közvetlen és a tudatos fejlesztés. Ahhoz, hogy ezt eredményesen végezhesse a pedagógus, ismernie kell a tanu­lók nyelvhasználatát. Ebben se­gít B. Fejes Katalin tudományos munkája: Egy korosztály írásbeli nyelvhasználatának alakulása, amely szintén a Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg a Taní­tás problémái sorozatban. Több éves alapos és körülte­kintő munka eredményét összegzi könyvében a szerző. Megállapít­ja, hogy a különböző évjáratok •(3., 4., 5. osztályokról van szó) fogalmi szintű nyelvhasználata milyen mennyiségi és minőségi változásokat jelez. Ezzel a tény­nyel tehát számolnia kell' min­den pedagógusnak, különösen a tananyag, illetve a feladatok megtervezésekor, mert anyanyel­vűnk ápolása, gondozása minden tanár feladata. Győri Ilona A tizenévesek és a társadalom Az általános iskolák felső osz­tályaiban, a középiskolákban és a szakmunkástanuló intézetek­ben több mint másfél millió ti­zenéves fiú és lány készül a fel­nőtt életre. Különös, sajátos, érdekes a ti­zenévesek kamaszvilága. Fő jel­lemzője az átmenetiség, a nyug­talanság, vibráló feszültség. Tes­ti, lelki életmódbeli változások­ról van szó, pontosabban azok egymásbafonódó, gyakran kibo­gozhatatlan halmazatáról, és ez kisebb-nagyobb konfliktusok, nem egyszer szomorú tragédiák hordo­zója. A testi változásokat kez­detben még a szülők sem ész­lelik. Egyszerre aztán rádöbben­nek, hogy gyermekük megnőtt, ifjúvá érett, titkolózni kezd, el­maradozik, sajátos problémákkal terheli a halálra ijedi anyukát — pedig mindez csak a testi érett­ség jele. Furcsák és nem egyszer riasz­tóak a serdülőkort jellemző lel­ki problémák is. A későbbi jó­tulajdonságok, pozitív jellemvo­nások gyakran fonák módon je­lentkeznek a tinédzsereknél. A leendő erős akarat, jellemszilárd­ság gyakran a makacs türelmet­lenség, követelőzés arcát ölti. A majdani egészséges kritikai érzék, ebben a korban a mindent leki­csinylő, mindent rossznak tartó tagadásban is kifejeződhet. Rá­adásul a tényleges jellemvonások tizenéves korban amúgyis foko­zott hevességgel ütköznek ki. Csak. nagy türelemmel, sok-sok megértéssel segíthetjük át gyer­mekeinket ezen a nyugtalan idő­szakon. . A tinédszerek érdeklődése mindenre kiterjed. Mindent tud­ni, tapasztalni akarnak. Érdeklő­désük, szorgalmuk, türelmük, el­képzeléseik, ideáljaik is gyakran változnak. Mivel még kevés élet- tapasztalattal rendelkeznek, köny- nyen befolyásolhatók. A nyugati propagandaszervek nem véletle­nül fordítanak oly sok időt, ener­giát fiataljaink ideológiai, poli­tikai „megdolgozására”. A nyu­gati életforma túlértékelése, ha­zai gondjaink felnagyítása, az el­lenzékieskedés elhintése, a múlt és közelmúlt történelmének egy­oldalú tálalása, meghamisítása, a szabadosság, a mának éles di­csőítése — ilyen és ezekhez ha­sonló módszerekkel dolgoznak. Nem is hatástalanul. Márcsak ezért is fontos, hogy nyíltan és őszintén, egyenrangú partnerként foglalkozzunk ser­dülő gyermekeinkkel. A tinédzser igényli a párbeszédet, szeret vi­tatkozni, őszintén és jószándék­kal keresi a választ élete nagy kérdéseire. Azonnal észleli és jel­zi, ha valahol megbillen a tár­sadalmi egyensúly, és nekünk, felnőtteknek igenis komolyan kell venni e jelzéseket. A fiata­lok és az idősebbek közötti írat­lan „társadalmi szerződés” arany­alapja a kölcsönös bizalom. A fia­talok éppen mert bíznak a jö­vőben, vállalják a munkás élet­re való felkészülés sok gondját, tehertételét. Felelősséget éreznek saját maguk és a haza jövője iránt. Csak hát tizenévesek még. Nem ismerik eléggé képességei­ket, adottságaikat, és az ország helyzetéből adódó reális lehető­ségeket sem. Legtöbbjük termé­szetesnek tartja, elvárja, hogy mindent megkapjon, minden vá­gya teljesüljön, azt a pályát, élet­módot válassza, amit az egyéni és társadalmi realitásoktól füg­getlenül magának elképzel. Ismét csak a szülők, a felnőt­tek felelősségére kell utalni. A kényeztetés, a szülői nagyvona­lúság éppolyan káros, mint a nemtörődömség. A kamaszgyerek igényli, éhezi a törődést, a sze- retetet, de a majomszeretet csak árt neki, meg kell, hogy értse már tizenéves korban, hogy nem körülötte forog a világ, nem min­den úgy történik, ahogy szeretné. A korai pályaválasztás, a las­sanként már bölcsődés korban elkezdődő „felvesznek — nem vesznek” stresszhatása éppen a kamaszgyerek érzékenységét irri­tálja legjobban. A szülői, tanári lelkizés, a példabeszédek mit sem érnek, ha nem teremtjük meg a tanulás, az iskolai, a tanműhelyi munka tárgyi és alanyi feltételeit, ha nem gondoskodunk iskola- rendszerünk folyamatos megújí­tásáról, ha nevelési módszerein­ket nem alkalmazzuk az élet folyamatos változásaihoz. A tanulás mellett, a szabad idő értelmes eltöltésének kérdése az, amellyel a szülőnek, az iskolá­nak, ifjúsági szervezeteknek, kul­turális és sportvezetésünknek szembe kell néznie. A ráolvasás, a jelszavak önmagukban itt sem segítenek. Annál inkább a sok­oldalú érdekes, hasznos szóra­koztató programok. Ezek kere­tében alakulhatnak ki a közös érdeklődésen, érzelmeken alapuló úttörő, KISZ baráti közösségek. Sok-sok konkrét intézkedésre, fo­lyamatos odafigyelésre van szük­ség. Példamutatás, következetes­ség, türelem és megértés — ezek a felnőttek és a tizenévesek köz­ti bizalom kulcsszavai. V. F. ÍM MEGÖRÖKÍTETT PILLANATOK A bajai fotózás története te át e tisztséget. A kezdő fotó­soknak nagy segítséget nyújtott Bálint Zoltán és Bérei László. Nyolc esztendeje a József Attila Művelődési Központ művészeti csoportjaként ér el újabb és újabb sikereket a Duna Fotóklub. Kezdetben bajai, Baja környéki felvételekkel szerepeltek. 1964- től vesznek részt nemzetközi ki­állításokon. .Ausztrália kivételé­vel valamennyi földrészen be­mutattak Bajáról küldött művé­szi felvételeket. Eleinte főleg egyéni sikereket értek el a tagok, főként Horváth Péter, Kovács Béla, Görbe Ferenc, dr. Pump Jó­zsef és Kovács László. A klub művészi tevékenységét az évenként megrendezett Fotó­klubok Szegedi Találkozóján el­ért eredmények tükrözik a legér­zékletesebben. 1973-ban és 1976- ban fődíjjal jutalmazták a be­küldött képkollekciókat, 1977-ben a Magyar Fotóművészek Szövet­ségének díja került Bajára. Négy egyéb díjat is kaptak Szegeden. □ I □ A TEAM alkotócsoport tehet­séges fiataljai önképzéssel, szak­mai vitákkal fejlesztették tudá­sukat. Működésük kedvezően be­folyásolta az egész klub tevé­kenységét, szemléletét. Kiállítá­saik az ország több városában is jó visszhangot keltettek. A Ma­gyar Fotóművészek Szövetsége 1970-ben Horváth Pétert, két év múlva e sorok íróját vette fel tagjai sorába. A klub tevékenységét a Kultu­rális Minisztérium és a Népmű­velési Intézet háromszor tüntet­te ki „Kiváló Együttes” címmeL A Duna Fotóklub megkapta a Szakszervezetek Bács-Kiskun me­gyei Tanácsa művészeti díját és a Bajáért kitüntetést is. Görbe Ferenc A Duna Fotóklub vezetője • Mentényi Sándor: Ünneplőben, 1908. (Görbe Ferenc reprodukciói) 1878-ban jelent meg az első fényképészmester Baján, akiről dr. Rapcsányi Jakab monográ­fiájában található ismertetés. Az 1900. június 10—24-e között ren- üézeFtt Tiélyi iparkiállítás 'kataló­gusa szerint Goldstein Márk és Perger Vince állított ki fényké­peket. Utóbbit 1907-ben tagjai közé fogadta a Magyar Fényké­pészek Országos Szövetsége. Nesselróth Bernát 1911-ben nyi­tott műtermet, előzőleg Brassó­ban és Münchenben tanult. Ot­tani tapasztalatok alapján ren­dezte be üzletét. Az 1912-es ipa­ri kiállításon érmet és díszokle­velet nyert. Tóth Gyula 1919-től állt az ér­deklődő közönség rendelkezésé­re. Philadelphiából — ahol szín­házi fényképészként kereste ke­nyerét — 1933-ban -tért vissza szülővárosába Varga Kálmán. Műtermét sokan látogatták. Az első optikai szaküzletet Lá­zár Sámuel nyitotta 1896-ban. Utóda, Lajos nevű fia, a helyi fotóamatőrök képeinek kidolgo­zását is vállalta. Régi hagyományai vannak a bajai amatőrfotózásnak. Az Ama­tőr című folyóirat 15. és 28. szá­mai Dely István képeit közölték. A hazai országos kiállításon is szerepeltek Mentényi Sándor ké­pei 1906—1908-ban. Nevezett fel­vételei az 1906-os berlini tárla­ton is a közönség elé kerültek. Ugyanebben az évben a Magyar Amatőrök Országos Szövetsége tagjai közé választotta. Jó fotós lehetett Schwarzinger Sándor, aki szintén tagja lett az említett szövetségnek, országos kiállítá­son is találkozhatunk nevével. Mindkét bajai fényképész felvé­• Dely István: Erdő széle, 1905. teleit rendszeresen közölte az Amatőr és a Fény című folyó­irat. Szervezett fotósélet csak 1932- ben alakult ki, rövid időre. A Magyar Amatőrök Országos Szö­vetsége bajai csoportjának titká­ra Bajza Lajos lett. A második világháború időszakában főként dr. Bruszt Pál, Bajza Lajos, Ko­sa Imre és Kovács Antal nevét ismerték szakkörökben. □ □ □ Czeglédi Nagy József és dr. Pump József szerzett nagy érde­meket a Duna Fotóklub szerve­zésében. A klubot 1958-ban ala­pító huszonkilenc tag Neményi Lászlót választotta elnökének. Tőle később Kovács László vet­

Next

/
Oldalképek
Tartalom