Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-24 / 250. szám
\ A CSEHSZLOVÁK NÉPHADSEREG MŰVÉSZEGYÜTTESÉNEK KECSKEMÉTI SIKERE Jókedvű, dalos-táncos műsor 4 1981. október 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Addig nyújtózz... Vit Nejedly a moszkvai rádió külföldi adásainál szerkesztőként dolgozott a második világháborúban. Az elsők, között csatlakozott a Ludvik Svoboda irányításával a nácik ellen harcoló cseh zászlóaljhoz. A későbbi hadseregtábornok megbízta a fiatal zeneszerzőt, hogy alakítson egy művészegyüttest. A kezdetben kis létszámú csoport a háború végére tekintélyes testületté vált: Az együttes magvának tekinthető fúvószenekar mellé szimfonikus zenekar, férfikar és balettegyüttes szerveződött. Amíg a csehszlovák határig eljutottak, háromszázszor léptek föl. Az alapító Vit Nejedly korai halála után az ő nevét vette fel az együttes, amely azóta tízezernél több műsort adott. Eljutottak valamennyi csehszlovák katonai alakulathoz, országos jelentőségű kulturális eseményeket gazdagítottak föllépésükkel. Vendégszerepeitek a szocialista országokban, meghívták őket Algírba, Tuniszba, Irakba, Kínába, Kubába. Művészeti . tevékenységükért, széles körű kulturális nevelő- munkájukért megkapták a legmagasabb csehszlovák kitüntetéseket, így az Állami Díjat, a Köztársaság Érdemérmet, a Vörös Csillag Érdemérmet. Kecskeméten A Béke védelmezőinek című' összeállításukkal léptek föl csütörtökön este a Megyei Művelődési Központban. Már az első számokból nyilvánvalóvá vált, hogy ennyire fia-' tál együttes régen járt Kecskeméten. Á~lánckarban, a kórusban húsz-huszonöt éves ifjú férfiaké volt a vezető szerep. Nem véletlenül: a tagság hatvan százaléka tényleges szolgálatot teljesítő művészeti főiskolás. Föltűnt, hogy milyen előszeretettel alkalmaznak technikai eszközöket a művészi hatás elmélyítésére. Noha a mi fölfogásunk szerint a néha-néha idilliösszefogással Berlioz a Katona József Színházban Mozart, Liszt Ferenc, Beethoven után Berlioz is ellátogatott Kecskemétre. Kemény munkával töltött el egy hetet a Katona József Színházban. Itt forgatják az életéről készülő hatrészes tévéfilm több jelenetét. A kiváló akusztikájú, díszes színházteremben gyorsan dolgoznak, mert csak néhány napra ■kapták meg az épületet. A sok statisztás játék alaposan igénybe veszi a stábot, mert millió dologra kell egyszerre figyelni. Egyetlen elöl felejtett karóra miatt — előfordult régebben — el kellett dobni különben jól sikerült képsorokat. (A biedermeier öltözékű hölgy karján furcsán tfestett a kvarc- kristállyal működő szerkezet.) A Jacques Trebouta rendezésében képernyőre kerülő 360 percet feltehetően legalább százmillióan megnézik. A fővállalkozó francia céghez ugyanis a kanadai, a magyar, a szovjet tévé is társult. Bizonnyal sok más ország is megvásárolja majd a mozgalmasnak ígérkező sorozatot. „ A Rákóczi-induló szerzőjét Daniel Mesguich alakítja. Nagy ambícióval, meggyőződhetett e,r- ről az a mintegy kétszáz kecskeméti szereplő, akik megtöltik a kamerák - hatósugarába eső széksorokat. Nem annyira a pénzért mennek, mint inkább a mulatságért. Legtöbbjük már jelen volt más zenei nagyságok itteni koncertjén. összehasonlítják a rendezőket, ügyelnek a segédrendező utasításaira, élvezik a légkört. Kecskeméti színészek is föl- föltünedeznek majd a képernyőkön: Borbáth Ottilia, Fekete Tibor, Kölgyesi György, Kovács Titusz, Lengyel János, Garay József, Gumik Ilona kapott kisebb szerepet. Lisztet az itt kibontakozott Trokán Péter alakítja. Láttam Hetényi Pált ®s Andorai Pétert is a színház társalgójában. Kiderült: csak vendégek. Trokán Péter hívta őket a forgatásra. Szívesen jöttek, jönnek K fcske- métre. (Talán egyszer vendégjátékon is köszönthetjük a két kitűnő művészt.) Ha Berlioz mesternek, sikerült összehozni a régi társulat néhány kitűnőségét, talán másnak is érdemes próbálkoznia. —i —r kusra sikeredett életképek vetítése ellágyította, érzelgőssé tette egyik-másik számukat, kétségtelen, hogy törekvéseik példaként állíthatók magyar csoportok elé. Az Ivó Paukert rendezésében színpadra került összeállítás felölelte a népélet, a katonai' szolgálat sokféle területét. A Sulc . Zdenek karnagy vezetésével működő férfikórus egy Bárdos-mű pompás tolmácsolásával aratta legnagyobb sikerét. A kitűnő táncszámok közül a Dvorzsák 15 szláv táncára komponált tetszett leginkább, de méltán kapott sok tapsot az Aratóünnepély, és több, a népi hagyományokat felelevenítő összeállítás is. Nagy érdeklődés előzte meg a cseh, a szlovák kultúra nagyjait idéző számokat. Nem csalódtunk: hiteles előadásban nézhettük, hallhattuk Európa-hírű mestereik alkotásait. A kellemes est hangulatát az sem rontotta el, hogy nyilván a szervezés hibájából legalább százhúsz-százötven üres szék szomorkodott az MMK nagytermében. Ilyen színvonalú külföldi együttes telt házat érdemel. H. N. Megjelent a Fáklya A Fáklya 20. számából egyaránt érdemesek az olvasói figyelemre a szovjet belpolitikai anyagok, a szovjet—magyar baráti kapcsolatok fejlődéséről szóló riportok, s a világpolitikai helyzet forr- pontjairól szóló kommentárok. Velős írás a nemzetközi és a nemzeti, az általános és a speciális dialektikus viszonyával foglalkozó elemzés, amely szervesen kapcsolódik a mai aktualitá-. sokat is figyelembe vevő más külpolitikai cikkekhez. Az elemző vizsgálat kiterjed az Indiaióceán nyugalmát, békéjét háborgató amerikai próbálkozásokra, a nyugat-európai terrorjelenségekre stb. Közkedvelt képes rovatában kevés szóval és fényképpel olyan kis tudósításokat, ad közre az újság, amelyek a rendkívül szerteágazó szovjet ipari tevékenység, a természetátalakítás, az élet- színvonal, az egyes népek nemzeti ünnepei témakörével foglalkoznak. A Lvovban gyártott autóbuszok — a LAZ márka — történetéből kiolvasható a hatvanadik esztendejéhez közelítő gyártási ágazat egész története is. Tematikus írások figyelnek a kisiskolások életkori sajátosságaira és a 18—20 évesek szórakozási igényeire. Színesképes oldalpáron pedig a szovjet porcelán érdekességeiről olvasható cikk. Dosztojevszkij-évben vagyunk: február 9-én volt halálának* 100. s november 11-én lesz születésének 160. évfordulója. A lapban összeállítás szól a halhatatlan szellemű művészről, és bemutatja az író egykori házát, amely most’ múzeum. Az egyéb anyagok sorában rejtvénnyel, orosz olvasmánnyal zárul a lapszám, s most sem hiányzik belőle a filmelőzetes és a Fáklya-fotó. ' ADDIG NYÚJTÓZZ, ameddig a takaród ér! — tartja a közmondás. Úgy tűnik,^.mintha a városok és községek fejlesztői, a pénzeszközökkel és munkaerővel rendelkezők, gyakran elfeledkeznének erről a megfontoltságra intő figyelmeztetésről. Akármerre járunk is a megyében, mindenütt találkozunk elkezdett, de be nem fejezett, félbehagyott építkezésekkel, késlekedő kisebb-nagyobb beruházással, hónapokig beállványozott, felújításra váró házakkal, a szükségesnél rövidebbre fogott út- és járdaszakasszal. A legszomorúbb látványt azonban a gondozatlan környezetű lakótelepek nyújtják, ahol már nem futotta (?) a fásításra, játszóterek létesítésére, a kiegészítő és járulékos beruházások megépítésére. Mintha csak az lenne a fontos, hogy a lakók úgy-ahogy beköltözzenek a házakba, az már nem érdekli az építtetőket, hogy mit éreznek az ott élők, amikor útrakelnek, vagy kitekintenek az ablakon. Még a megyeszékhelyen is találunk olyan lakónegyedet, ahol három-négy éve készült házak előtt nem jutott bitumen a járdákra, az alapozás már régen feltöredezett, a lépcsőfeljárók közei sincsenek kitöltve, az úgynevezett „parknak” meghagyott dudvás térségekről, fedetlen árkokról, gödrökről most nem is beszélve. A PÉNZ valóban kevés, azt is mondhatnánk, hogy viszonylag egyre kevesebb. A növekvő falvak, városok természetes és alapvető igényeivel — víz,, csatorna, utak, járdák stb. — alig tud lépést tartani a költségvetés. A bevételek nem növekszenek a kiadások mértéke szerint. Éppen ezért kell megfontolni nagyon alaposan a tanácsoknak, költség- vetési és gazdálkodó * szerveknek, intézményeknek, hogy mit mire költenek. S ugyanezen okok miatt kell újra és újra rangsorolni a fontosságuknak megfelelően a létesítmények megvalósításának ütemezését. Még mindig előfordul, hogy az úgynevezett látványos nagy dolgokra terelődik a figyelem, és nem jut a maradék összegekből sem a külső kerületek viszonylag kisebb értékű — kevesebb pénzbe kerülő —, de az ott élő lakosság számára alapvető fontosságú kommunális létesítményekre. Pedig ezek azok, amelyek létrehozásában mindig is részt vett és a jövőben is leginkább segíteni fog minden érdekelt ember, az ilyenekre lehet mozgósítani a társadalmi erőket. Az ilyenekből születnek leginkább azok az eredmények, melyekkel szívesen büszBARÁTI TÁRSASÁG, finom vacsora. A házigazda szívélyes, s már az első falatok után emeli a kancsót, tölti a poharakba a rubinpiros nedűt. Védekezőén te- nyerelek rá a pohárra, udvariasan köszönöm, nem kérek, s mentegetőzve teszem- hozzá: kocsival vagyok. A házigazda — művelt, diplomás ember — megrökönyödve kapja fel a fejét, megáll kezében az öntésre emelt kancsó. — Na, ne izélj — mondja sértődötten —, nem kóstolod meg ezt a finom kadarkát? A társaság tagjai csendben várják a fejleményeket, a háziasszony a feszültséget enyhítendő közbeszól: van üdítő. A férj azonban hajthatatlan: „Ebből inni kell”. Ismétlem a mondóká- mat, de ő határozottan közbevág. — Neked lehet!, .... Téged úgysem ellenőriznek, vagy félsz a rendőröktől? A HELYZET többszörösen is kényelmetlen. Nem az ivás, hanem a felfogás miatt. Miképpen magyarázzam meg egy — ismétlem; művelt, józan gondolkodású embernek, hogy felfogása alapvetően hibás? Sokan úgy tartják, hogy -azok, akik valamifajta kapcsolatban állnak a bűnüldöző szervekkel, a közlekedés rendjét ellenőrzőkkel, azoknak nem kell betartaniok a szabályokat, felrúghatnak minden előírást, ugyanis a napi munka során szerzett kapcsolatok lehetővé teszik azt, hogy mindent — hangsúlyozom még a. szabálytalanságokat is — „elintézzék”, semmisnek tudják be, szemet' hunyjanak felette. A vélekedés azonban hibás, hiszen a baráti, munkatársi kapcsolat sohasem lehet elvtelen, s nincs is így. A GÉPKOCSIVEZETŐK — legalábbis zömükben — nem azért nem fogyasztanak szeszes italt, mert félnek az ellenőrzéstől, a rendőrtől, vágy arra számítanak, hogy úgyis elintézik, hanem ön- maguktól tartanak. Jogos a félelmük, hiszen jól tudják, hogy egyrészt vétenek a szabályok ellen,'másrészt italos állapotban a kélkednek a község és a város vezetői. GYAKRAN KIDERÜL, hogy nem is á pénz hiányzik, mert esztendő végén mindig akad jócskán megtakarítás, de a kellő időben történő átcsoportosításhoz hiányzott a rugalmasság vagy a figyelem. Előfordul az is, hogy a gyengén megszervezett és munkáskézzel szűkében lévő költségvetési, község- és városgazdálkodási vagy (hol minek nevezik) kommunális üzemekre hárítják a felelősséget, mondván: nem végezték el a dolgukat, pedig megbízták őket ezekkel. Van már olyan község, ahol a szétaprózott, erőtlen építőszervézetek valóban nem bírnak a rájuk háruló munkákkal. Több helyen már felismerték, hogy az erők összefogása gyorsabb fejlődést tesz lehetővé, s a közös igazgatás alá vont egységek valóban hatékonyabb munkát végeznek. S az is beigazolódott, hogy ott keletkezik elmaradás, ahol — már a tervezésnél is — az esztendő vagy a tervidőszak második felére halogatják a feladatok elvégzését. MOSTANÁBAN különböző társadalmi fórumokon, testületi üléseken igen sok szó esik a takarékosságról, s a gazdasági szabályozók, hatósági rendelkezések is abba az irányba hatnak, hogy minél célszerűbben történjék a nemzeti vagyon, s a kisebb közösségek pénzének, eszközeinek elosztása. Arra is vigyázni kell azonban, nehogy oktalan spórolás láza uralkodjon el a kulturális, egészségügyi és egyéb közösségi feladatokat ellátó szerveken. Még ma is akad felesleges „díszkivilágítás”, de nagy hiba volna például, ha egy kórház vagy iskola folyosóján, mellék- helyiségeiben bukdácsolnának a sötétben az emberek. Bár akad pazarlás a családoknál is a gyógyszerekkel, senkinek nem jutott még eszébe, hogy megtagadja ezek kiadását ilyesmit feltételezve. Példákat még lehetne felhozni arra, hol vezetne a szocialista társadalomhoz méltatlan eljárásra az indokolatlan „takarékosság”. Nem az ilyen és ehhez hasonló túlbuzgóság jelenti a valódi takarékos gazdálkodást, hanem a javak tervszerű felhasználásában megmutatkozó előrelátás és rendszeres ellenőrzés, a rugalmas beavatkozás. ADDIG NYÚJTÓZZ... , — mondja a közmondás. Az már nagy hiba, ha ezt a takarót csak utólag kezdik méricskélni azok, akiknek a lába ’ kilóg a takaró alól. T. T. volán mellé ülni nem egyéb, mint kihívni a sorsot maguk ellen. A gyakorlott, a sok balesetet látott gépkocsivezetőkkel a felelősségtudat, a balesettől való félelem mondatja ki: „nem iszom egy cseppet sem, kocsival vagyok”. A „neked lehet" kezdetű biztatás azért sem fogadható el, mert nemcsak a szabálytalanságot nem lehet eltussolni, de az eset- / leges bekövetkezett közúti balesetet sem. Vajon mit mondana a helyszínelő rendőr a sérültnek, a parancsnokának egy ilyen baleset bekövetkezésekor? Talán azt, hogy az illetőnek lehet, mert ő valamifajta külön elbírálásban részesül? Ilyen kivételek nincsenek és nem is lehetnek. TOVÁBB FOLYTATVA ezt a „neked lehet” kitétellel kapcsolatos gondolatsort, hozzátehetem; sértő is, mert álapvetően abból a feltételezésből indul ki, hogy az illető igényli is ezt a külön elbírálást. Több évtizedes tapasztalatom mondatta lei velem a házigazdának, hogy általában azok, akiknek „lehetne”, sohasem élnek, és nem is élhetnek ezzel, hiszen nem kockáztathatják tekintélyüket. állásukat sem egy pohár borért, sem más „előnyökért”. A HÁZIGAZDA dicséretére legyen mondva, türelmesen végighallgatta fejtegetésemet. Arcán láttam: hitte is, nem is; de már nem érőszakoskodott, beérte azzal, hogy üdítő itallal öblítsem le\ a vacsorát. E kis történet elmondására az késztetett, hogy bizonyára nemcsak velem, de másokkal is előfordult, vagy előfordulhat hasonló eset. Ha nem is ennyire konkrétan, esetleg ilyen kijelentéssel, de azzal, hogy ez az egy pohár nem árt meg, ezt nem mutatja ki az alkohol- szonda és így tovább. A megyében nagyon sok az ittasság miatt bekövetkezett közúti szerencsétlenség, amelynek előzménye talán éppen egy ilyen baráti össze- «jövetel. Régi mondás és igaz is: aki iszik, ne vezessen, s aki vezet, ne igyon. Érdemes megfogadni ezt a tanácsot. G. G. VAVAAMAV.M.m.mImIOXm.C LISZT FERENC: TROKÁN PÉTER Életrajz-sorozat j « •• • KARBANTARTÁS, ALKATRÉSZELLÁTÁS Százezer olajkályha a megyében Az olajkályha, mint igen népszerű fűtőeszköz, tíz éve volt hazánkban a legkeresettebb. Használóinak száma se nem csökkent, se nem emelkedett azóta észrevehetően. Megnőtt viszont a javítások, a karbantartások iránti igény. Csizmadia Ferenctől, a Bács-Kiskun megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat tüzeléstechnikai ágazatának vezetőjétől az idei karbantartásokról érdeklődtünk. — Egy év alatt, tavaly októbertől idáig 4 millió forint értékű olajkályha-javítást végeztünk magánszemélyek és intézmények részére. — mondta az ágazatvezető. — Ez alatt az idő alatt a megyében használatban lévő mintegy 100 ezer olajkályhából 25 319-et javítottunk meg, részben garanciális időn belül, részben azon kívül. Mivel jó időben, a nyári hónapokban a lakosok közül aránylag kevesen kémek kályhakarbantartást — eltérően a vállalatoktól és "az intézményektől, amelyek ezt még az év ^első felében megrendelik — több mint 15 ezer készülék rendbehozása az őszi-téli hónapokra esik. Ezzel számolunk ,az 1981—1982. évi fűtési idényben is. • Most még a szabadban is dolgozhatnak az olajkályha. szerelők. (Méhes! Éva felvétele) A felkészülésről szólva megemlítette: a vállalatnál 14 szakember javít olajkályhákat, de részt vesz a munkában az az ötNeked lehet! ven kéményseprő is, akiket a megyében erre felkészítettek. Ez is mutatja: a mai kéményseprőknek már sokoldalúbb tüzelés- technikai ismeretekre kell szert tenniük, mint elődeiknek. A tanultakat azonban akkor hasznosíthatják jól a gyakorlatban, ha ennek feltételei: a megfelelő alkatrészek sem hiányoznak. A vállalatnál nem várják meg, hogy ezeket a helyükbe hozzák; gépkocsival ideszállítják a Mechanikai Művek marcali gyárából azt a több száz fajta olajkályha- alkatrészt, amelyből 306-féle tartozékra szinte mindennap szükség van. A folyamatos — a bejelentés után néhány nap múlva teljesített — munkákhoz 1 millió forint értékű alkatrészt tartanak raktáron. A jó alkatrész-ellátás és a szakszerű karbantartás mellett nagyban növeli az olajkályhák élet- 1 tartamát, ha gondot fordítanak helyes használatukra. Könnyen megelőzhetők lennének ugyanis az évente ismétlődő olajkályha- tüzek, ha az adagolók gyári beállításán és a különböző furatméreteken senki nem változtatna. A téljesítménynövelésnek ez a módja nem egyszer lakástűzhöz vezet, akárcsak az égőtér tisztítása hegyes, éles eszközökkel, vagy ha a kémények állapotát nem ellenőrzik rendszeresen. Az olajkályhák égéstermékének az összetételét — ennek a kéményfalra gyakorolt bomlasztó hatását — nem árt tehát figyelembe , venni. K—1 it Az előadás eevik szén nillanaéa.
