Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-16 / 243. szám

1981. október 16. # PETŐFI NEPE • 5

MA: GOLDONI-BEMUTATÓ

A chioggiai csetepaté

t Egy kis csetepaté, chioggiai módra. (Méhesi Éva felvételei)

Konok ember volt az 1707-ben született velencei Carlo Goldoni. Édesapja óhajtása ellenére a színház körül töltötte idejét, kereste boldogulását, noha ügyvédi képesítést szerzett. Szembeszállt a hagyományos, a rögtönző — commedia deli’ arte' — stílushoz ragaszkodó közönséggel, a pontos szereptudást igénylő színdarabjaitól viszolygó színészekkel. Bohóckodással elhíresedett művészektől követelte a végleges szövegű szerepek megtanulását.

Öt igazolta az idő, noha féltékeny pályatársai, a megbántott urak piszkálódásai elől kénytelen volt Párizsba költözni. Kétszázötven műve közül ma is jó néhány kedvelt az európai színpadokon.

A Kecskeméten színre kerülő A chioggiai .csetepaté legmulatságosabb műveinek egyike. A *röVid köztisztviselői pályáján szerzett ottani élményeit általánosította, kerekítette csinos történetbe. Elnéző mosollyal mutatja be a hazánkban először Mindenki jegyben jár címmel előadott vígjátékban a kedves kisvárosi hazugokat, a rnulya élhetetleneket, a ravasz nőcsábászokat, a fecsegő fiatalasszonyokat, a férjet vadászó lányokat. .

Az előadás közvetett tisztelgés a száz esztendeje Kecskeméten

MJ

• A szerelmes hajóslegény (Horváth József) és a szépséges Lucictta (Holl Zsuzsa).

született Révay József, a fordító munkássága előtt. A régi Róma jeles ismerője, a kitűnő népszerűsítő író, az elismert klasszika- filolóigus otthonos a XVIII. századi olasz történelemben is, mint ezt a La baruffe ohiozzotte leleményes magyarítása is bizonyítja.

Az előadást Beke Sándor rendezte, a díszleteket és a jelmezeket Rátkai Erzsébet. A szerepeket kedvelt színészek alakítják.

Bemutató: pénteken.

H. N.

JA KA BSZÁLLÁSITAPASZTALATOK

Beszélgetés a pályaválasztásról

Pályaválasztási hónap lévén a megyében, s mint a korábbi években ilyenkor, most is sok rendezvénnyel próbálják ráirányítani a figyelmet azokra a lehetőségekre, melyeknek az ismerete hozzásegíti a gyereket és szülőt a továbbtanulás előtti helyes döntéshez. Mi azzal próbálunk hozzájárulni a pályaválasztási hónap sikeréhez, hogy utánajárunk: egy-egy iskola, illetve település fiataljai milyen indítékokat kapnak a továbbtanuláshoz; mennyire önkéntesen vagy kiknek a segítségével, útmutatásával választanak újabb iskolát maguknak a nyolcadik osztályt végzett fiatalok?

ÚTTÖRŐÉLET

Tudósítóink jelentik

A sorban elsőként Mészáros Lászlóval, a Jaikaibszállási Általános Iskola igazgatójával beszélgettünk e bonyolult kérdéskörről. Megtudtuk, hogy a múlt tanévben a falusi iskolában végzett harmincegy tanuló közül huszonkilencen továbbtanultak. Hárman gimnáziumba, hatan valamilyen szakközépiskoláiba, húszán pedig szakmunkásképző intézetekbe mentek. Jakabszállás tipikusan mezőgazdasági jellegű település. Ezért különösen figyelmet érdemel, hogy tizenegyen ipari, heten kereskedelmi profilú szakközépiskolába kérték felvételüket, s csupán ketten mentek mezőgazdasági szakmunkásképzőibe. Az arány nyilvánvalóan évenként változik némileg, a je-, lenség mégis elgondolkodtató.

— Elégedett-e az igazgató a jakabszállási gyerekek pályaválasztásával? — kérdezem.

— Az eredmények megítélése nézőpont kérdése. Húsz évvel ezelőtt ugyanis még a jakabszállási gyerekek csaknem harminc százaléka esett el teljesen ettől a lehetőségtől, mert idejekorán kimaradt az iskolából. Ez az arány ma tíz százalék alatt van. Természetesen e tekintetben nem lehetünk elégedettek, mert az általános iskolát mindenkinek el kellene végeznie. A legnagyobb aggályom az, hogy a szakmunkásképzőkbe kerülő gyerekeink egy része nem állja meg a helyét. Mi, pedagógusok, sokat vitatkozunk azon, hogy hol a hiba. A probléma egyik okát abban látjuk, hogy a szakmunkásképzőbe — nyilván szükségből — a leggyengébb tanulókat is felveszik, válogatás nélkül. S ez már beivódott a köztudatba. A szakmunkásképzőben a gyerekek jelentős része úgy kezdi el, illetve folytatja a tanulást, hogy ő úgy is dolgozni fog, teljesen mindegy tehát, hogy a közismereti tantárgyakból milyen osztályzatokat kap. Nem érzik a gyerekek a tanulás, a több tudás jelentőségét. Erre kellene őket jobban ösztönözni már az általános iskolás korban.

— Miben látja a szülők szerepét?

— A szülői háznak, mint mindenütt, Jakabszálláson is jelentős szerepe van a gyerekek pályairányításában. Sajnos, e szerep nagyon is felemás; gyakran negatív irányba hat, aminek a gyerek látja kárát. Sok szülő a teljes felelősséget az iskolára hárítja át. Némely szülővel képtelenség együttműködni. Csak egyetlen példát mondok erre. Ha a saját érdekében korrepetálásra szorítjuk a tanulót, a szülő messzemenően tiltakozik, mondván: az iskolának ehhez nincs joga. Ha viszont megbukik a gyerek, az iskolát hibáztatják érte. Vannak, akiket egyáltalán nem érdekli gyerekük előmenetele. A másik véglettel általában az egykét gyermekes családoknál találkozunk. Ezek a szülők az égvilágon mindent megadnak a gyereknek. Még a protekciózásban sem fukarkodnak, s a gyerekbe beletáplálódik, hogy nem kell sitrapálnia magát; neki úgy is minden dolga elintéződik majd. Ez megy is mondjuk a középiskolába való bejutásig. A nagy csalódás viszont akkor éri a fiatalt, amikor egyetemre, főiskolára menne, de oda már nem ér el a szülői „segítség", a saját felkészültsége viszont nem elegendő hozzá.

— Hogyan készíti fel az iskola a tanulókat a továbbtanulásra?

— Ügy vélem, minden lehetőt megteszünk azént, hogy tanulóink az érdeklődésüknek, személyiségüknek és képességüknek legmegfelelőbb iskolatípusban .tanuljanak tovább. A felsőtagozatosokat pályaválasztási kiállításokra visszük, az iskolában tájékoztató előadásokat tartanak a munkahelyek képviselői. Tanulmányi kirándulásokat szervezünk a hetedik—nyolcadik osztályosok számára, hogy ismerkedjenek az élet szélesebb szférájával. Az osztályfőnöki órákon is rendszeresen tájékoztatást kapnak a munkahelyekről, szakmákról, pályákról.

— Mennyiben hasznosak

ezek a rendezvények, tájékoztatók? ,

— Sajnos azt kell mondanom, hogy nem érik el céljukat. A (gyerekek túlnyomó részét nem

Kulturális rendezvények a megyében

Három város és egy község októberi, valamint novemberi kulturális programjaira kívánjuk felhívni a figyelmet.

A műsorfüzet előrejelzése szerint a legtöbb rendezvény az elkövetkező hetekben Kiskunhalason lesz. A múzeumi hónap alkalmából több kiállítást, régészeti és természettudományi előadást szerveznek a Gőzön István Művelődési Központban, vala-, mint a Vasutas Szakszervezet Művelődési Házában. Bizonyára sok érdeklődőt vonzanak majd az október 19-én kezdődő csillagászati rendezvények. Előadások hangzanak el egyebek között a bolygókutatásról, a világegyetem fizikai jelenségeiről, az űrkutatásról. Az előadók valamennyien neves szakemberek, többek között dr. Kulin György professzor, dr. Ili Márton kandidátus, és egy csehszlovákiai asztrofizikus, dr. Bödök Zsigmond, a prágai „Ast- roniczky Kabinet” munkatársa.

Folytatják a korábbi közművelődési évadokban sikeres politikai fórum sorozatot. 19-én délután a vízműklubban és helyőrségi művelődési otthonban találkozhatnak az érdeklődők dr. Lovassy Tamással, a Külügyi Intézet nemzetközi osztályának vezetőjével.

Baján ezekben a napokban kezdődnek a szabadegyetemi sorozatok. Tavaly is nagy népszerűségnek örvendtek a néprajzi előadások. Most a Türr István Múzeum és a TIT szervezésében nyolc részből álló sorozat indul „Élet a Duna mentén” címmel. A természettudományi szabad- egyetem elsősorban a kiskerttulajdonosoknak és a dísznövénytermesztés iránt érdeklődőknek kínál új, érdekes információkat. A „Munkásakadémia ’81” résztvevői idén két témakör között választhatnak. Az egyik az „Egyén és társadalom” címet viseli, a másik az egészségvédelem különböző területeit érinti.

Kiskunfélegyházán a Petőfi Sándor Városi Könyvtár ad helyet a képzőművészeti és földrajzi szabadegyetemi előadásoknak. Az irodaiam- és színházkedvelők 22-én a Népszínház vendégjátékát, Tersánszky Kakuk Marci szerencséje című színpadra átdolgozott bohózatát tekinthetik meg a Móra Ferenc Művelődési Központban. 26-án ugyanitt Jordán. Tamás színművész mutatja be önálló műsorát, József Attila verseiből.

Dunavecsén a Vikár Béla művészeti szabadegyetem keretében Klosiy Irén grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás október 28-án. Telt házat ígér a du- navecsei művelődési házban Hofi Géza estje október 30-án. és az Edda együttes koncertje november 6-án.

P. E.

a mi segítségnyújtásunk motiválja a döntésben. Sokkal inkább hallgatnak a gyerekek a szülői számításokból eredő „ferde” biztatásokra, vagy az idősebb, már továbbtanuló barát véleményére:

......nehogy oda menj tanulni, az

e

gy rossz, koszos hely”. S a köny- nyen befolyásolható gyerek így kerül aztán olyan helyre, ahol mihamar csődöt mond.

A továbbtanulás lehetőségeit eleve meghatározza az általános iskolai előmenetel. Elgondolkoztató, hogy a felső tagozatban általában romlanak a tanulmányi eredmények. Épnek is nyilván több oka van. Az egyik biztosan az, hogy a szülők egy része már jóelőre elhatározza; hová megy majd a gyereke a nyolcadik osztály elvégzése után, s a „fiam, ne strapáid agyonra magad” kimondott vagy ‘ ki nem mondott jelszó eleve visszahúzó erővel hat a tanulóra.

□ □ □

íme egy rövid beszélgetés alatt is az iskolai élet, a továbbtanulás, pályaválasztás mennyi gondja bukkan elő! Ne gondoljuk azonban, hogy ebben a falusi iskolában csak problémák vannak, eredmények nincsenek. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy Jakabszállás az utóbbi másfél évtizedben mintegy negyven diplomást adott az országnak, akkor mindjárt derűlátóbbak lehetünk. A diplomások kis része visszatért a faluba, a helyi szak- szövetkezetbe, tantestületbe és máshová. Többen azért nem mentek vissza, mert nem volt rájuk szükség. Jakabszállás kis település.

Rapi Miklós

Űj tudósítót köszöntünk S. Juhász Tünde személyében, aki a kecskeméti leninvárosi iskolából küldött beszámolót.

„Jól sikerült az idén is a fegyveres erők napja alkalmából rendezett úttörő-honvédelmi járőrverseny. Sajnos, az eső szaporán esett, emiatt sokan meghátráltak, de akik eljöttek, nem bánták meg, mert izgalmas, érdekes és tanulságos volt a verseny. /

A vetélkedő során a mi iskolánk csapata lett az első — ennek igazán nagyon örültünk! A második helyet a Halasi útiak, a harmadik helyet pedig a Buday Dezső iskola úttörői érték el. Jó eredményt értek még el a Petőfi / iskola, a városföldi központi iskola és a Lánchíd utcai iskola járőrcsapatai.”

Nagyszabású akadályversenyt tartottak a kecskeméti máriavá- rosi iskola csapatának tagjai is. Erről írt levelében Szabó Sándor csapattudósító.

„Csapatunk harmadikos, negyedikes, ötödikes és hatodikos úttörői a széchenyivárosi erdőben rendezték meg a mozgalmi esztendő kezdetét . jelentő versenyt. A résztvevők öt akadályt küzdöttek le, ezek között volt ügyességi, szellemi és mozgalmi feladat.

Az eseményt természetesen vetélkedő formájában bonyolították le, a nagy játék után eredményhirdetésre is sor került. A kisdobosok sorában az első a harmadikos Makk Marci őrs lett, az úttörők közül pedig a hatodikos Ezeregy őrs győzött ötvenkét ponttal.”'

Megjelent a Nyávogás, a kecskeméti Kodály-iskola nyolcadikos Macska őrsének lapja. Az immár negyedik évfolyamába lépett újságot érdekes riport- sorozat színesíti: az őrs egyik tagja, Kecskés György, a nyár folyamán felkereste a Ludas Matyi szerkesztőségének hát karika- turistáját, és miniriportokat készített velük. Valamennyiüktől

Nálunk már réges-régen sztár volt, nemcsak emlékezetes 1957-es budapesti koncertje, hanem filmjei miatt is. A Salemi boszorkányok, az Emberek és farkasok, mindenekelőtt A félelem bére egyszerre a legnépszerűbbek közé emelte ezt a furcsán szép, kemény vonású férfit, aki szabálytalan karrierjével cáfolja leghihetőbben a mindenféle műfajok különböző rangjáról nálunk oly honos tévitéleteket.

Még 1972-ben is úgy könyvelték el hazájában, mint be nem váltott nagy reménységet, s amikor Claude Sautet Egyszerű történetében Romy Schneider oldalán eljátszotta Césárt, a szerelmes lovagot — egyszerre arról kezdtek cikkezni, hogy huszonöt év után, miközben távollétével tüntetett, íme elérkezett a visszatérés ideje. Yves Montand feltűnését egy másik, nálunk a Filmmúzeumban vetített komédia, a Ruy Bias, azaz A királyasszony lovagja nyomán készített A nagyzás hóbortja erősítette meg, ez a szemtelen, hangos persziflázs, amelyben Louis de Funés képviselte a humort, Montand a hugói gondolatot. Pedig Mondtand mögött már olyan film állt, mint Az éjszaka kapujában, amelynek a főszerepét egyenesen Jean Gabin- től örökölte, s amelyben — eleinte észrevétlenül — elénekelte pályája legnagyobb dalát, A hulló faleveleket... Az igaz, sem a Szereti ön Brahmsot?, sem A tökéletes bűntény nem a filmművészet csúcsa, mégis kissé méltánytalannak tűnt a párizsi újságírók elzárkózása. Aztán A háborúnak vége következett, Alain Resnais talán legjobb filmje, de úgy látszik, ez sem hatott kellőképpen — Montand neve még mindig egyet jelentett a sanzonénekes, a one-man-show fekete inges, nyakigláb előadójával.

Aztán egyszerre jött a csoda. Montand próféta lett saját hazájában. Mi történt? Egyszerű a magyarázat: megöregedett. Igaz, nem akárhogyan. Szépen. Kemény munkában, film és ének közt vergődve. Ilyennek láttuk őt Resnais filmjében. Montand a harcos, aki egyszerre nyertes és vesztes, aki két ellenkező előjelé szenvedély szorításában sem válik nevetségessé. A hosszútávfutó, a fáradt hosszútávfutó, aki mégsem adja fel, ilyen volt Costa Gavras valamennyi filmjében, annál a rendezőnél, akivél talán a legharmonikusabban működött együtt. A gyilkosok kupéja, a Z, avagy egy gyilkosság anatómiárajzot is kapott, a Nyávogás soron következő számaiban tehát a neves rajzolók sokszorosított munkái láthatók.

Azok az őrsök, rajok, amelyek hasonló, házilagos kivitelű újság- csínálásra szánják el magukat, bátrain írhatnak a Nyávogás fő- szerkesztőjének, Ittzés Tamásnak, Kecskemétre, az Üjkollégiumba. Szívesen ad útbaigazítást, tanácsot a jelentkezőknek.

Amikor ezeket a sorokat olvassátok, megérkezett a Kincskereső októberi száma is hozzátok. Érdekes, folytatásos indiánregényt olvashattok benne, jó verseket, rejtvényeket. Minden számban bemutatják a szerzőket is, ami számotokra különösen érdekes, mert magyarórákon is felhasználhatjátok az ismereteket.

Huszonötén indultak az elmúlt napokban a kecskeméti hunyadi- városi iskolából a tiszakürti arborétumba, úttörő-tanácsülésre. A csodálatos környezetben beszélték meg a soron következő terveiket. Elhatározták, hogy részt vesznek a Barátunk a ... köziművelődési játékban, és a csapat tagjait három nagy tájegység megismerésére hívják meg: a Kiskunsági Nemzeti Park, a Budai hegyek, és Budapest lesz a „tárgy”. Először a közeli nemzeti parkot nézik meg, s hallgatják meg a szakértők magyarázatát. Értékelték a csapatfal készítőinek munkáját, és megdicsérték azt. Végül elhatározták, hogy Hangyaboly címmel decemberben csapat- újságot jelentetnek meg!

Az elmúlt héten közölt vetélkedőkérdésekre ez ideig kevés jó megfejtés érkezett. Az eredményhirdetésre a jövő héten kerül sor. Ajánljuk, hogy a Magyarország útikönyvben — csaknem minden iskolai könyvtárban megtaláljátok! — keressétek ki a megyénkről szóló sorokat, olvassátok el. Hasznotokra válik a továbbiakban is!

S. K.

ja, az Ostromállapot — egy nagy színész nagy pillanatai. És persze utolérhetetlen Delvaux Egy este, egy vonat, vagy Lelouch Élni az életért című produkciójában, vagy a most műsorra kerülő I, mint Ikaruszban, amely talán egyes- egyedül csak Montand miatt hihető, szerethető. De bármilyen sokszínű, gazdag az általa megformált figurák sora, vissza kell térnünk Costa Gavras-hoz és az Ostromállapothoz, amely egyaránt rendkívül nehéz film volt nemcsak a színész, a rendező, de legalább ennyire a közönség számára is; ugyanis ebben egy eleve negatív hős megtestesítőjeként kellett elfogadni azt a színészt, aki addig kizárólag csupa szimpatikus, magával ragadó, hóditó férfit formált.

Van a filmnek egy felejthetetlen pillanata, a vallatás jelenete, amikor a CIA-ügynök rádöbben, felesleges, értelmetlen a harc, sorsa megpecsételődött. Yves Montand ekkor — ebben a rendkívül feszült képben — egyszer csak elmosolyodik. A hazugságra most már nincs szüksége, semmi hasznát sem veheti, s benne feltámad egy különös, kényes méltóságtudat, valami büszkeségféle, annak a játékosnak az önbizalma, aki hozzászokott a győztes partikhoz, de aki már régen azzal a tudattal játszik, hogy egyszer mégiscsak ő lesz a vesztes.. Legalább is ebben az osztásban . .

Yves Montand megöregedett^ október 13-án volt hatvanéves, t N. Gy.

Yvés Montand hatvanéves