Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-15 / 216. szám
198J. szeptember 15. • PETŐFI NEPE • 3 IGAZI NÉPÜNNEPÉLY VOLT A hónap jogszabályai Több mint két és félezren a II. Volán-napon pi^Én^ÍMt, w a vállalat aktív és nyugdíjas dolgozóit, a hozzátartozókat, a gyerekeket és a szolgálatban lévőket. Üdvözölte Erdélyi Ignácot, a megyei pártbizottság titkárát, Tapolczai Kálmánt, a Volán Tröszt vezérigazgatóját, s mindazokat, akik eljöttek. 9 A motoros sárkányrepülő bemutatója. • Készül az ízletes marha- és birkapörkölt. 9 A kicsiket és nagyokat egyaránt vonzotta az esztrádműsor. is valamennyi bográcsban kiválóra sikerült a birka- és marhapörkölt. — Igazi népünnepély ez — mondta Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára, amikor véleményét kértük. — Igen jól szervezett, látványos programon vehettek részt* a dolgozók. Délután folytatódott a sok látnivaló. Vitorlázó repülőgépek páros vontatását mutatták be az MHSZ repülői, majd a Volán sportkör mini- és versenyautó crossgépei arattak sikert. A fővárosi művészek esztrádműsorát nagy taps kísérte, amelynek során fellépett Lehoczky Zsuzsa és Ki- bedi Ervin érdemes művészek, Felföldi Anikó, Kovács Ibi, Elek Éva, Hlatki László, Keleti Pál, valamint Körmendi Vilmos és kisegyüttese. A kiskunhalasi művelődési ház citerazenekarának és bábegyüttesének műsorában gyönyörködhettek kicsik és nagyok. A gyermekek részére játékos vetélkedőket, lepényevést, liszt- és leggömbfúvást, kötélhúzást is rendeztek. Tapolczai Kálmán, a 9-es számú Volán napjáról a következőket mondta: — Szép környezetben igen jól szervezett, színvonalas, látványos programon vehettünk részt. Külön öröm számomra, hogy igen sok mosolygós arcót láttam, ebből aira következtettek, hogy jól élezték magukat dolgozóink és családtagjaink. Régi vágyam volt egy iyen napot szervezni a szakmának, s ez egy vállalatnál megvalósult. Az ötnapos munkahét bev ezetése .véleményem szerint lehetővé teszi, hogy a Volán más vállalatoknak is rendezzen hasonló ünnepélyt Elismerésemet fejezem ki a vállalatnak, örültem, hogy részt »vehettem ezen a Volán-napon. Ügy érzem, ez a fajta együttszórakozás a vállalathoz való kötődést is mutatja. Mire alkonyodott, elcsendesült a kunfehértói sporttábor, ahol égj egész nap kellemesen, jól szórakoztak a résztvevők. Gémes Gábor Néhány perc múlva már jócskán akadt látnivaló. A sport iránt érdeklődők sakk villámtornán, asztalitenisz egyéhi versenyen, atlétikában, kispályás labdarúgásban mérhették össze erejüket és tudásukat. A látogatók zömét azonban mégis az a három, a Magyar Honvédelmi Szövetség által kiállított hőlégballon indítása érdekelte, amelyek a sportpálya közepén fúvódtak dagadtra. Alig emelkedtek el a földtől a nézők nagy ovációja közben, amikor Hlács Ferenc, az MHSZ pilótája motoros sárkány- repülőjével a magasba szökkent. A hőlégballonok közölt mutatta be ennek a sportnak valameny- nyi szépségét, s közben arra is jutott ideje, hogy sorsjegyeket dobjon le a nézők közé a gyermekek nagy örömére, ugyanis valamennyi sorsjeggyel játékot nyerhettek. A hőlégballonon történő utazás sok embert vonzott. S ezután mindjárt az MHSZ röpülő- és hajómodellezői következtek. A levegőben aprócska gépek követték a rádióirányítás utasításait, s ugyanígy a tavon a hajók is. Dél felé járt az idő, amikor az MHSZ ejtőernyősei célba ugrottak a sportpályára. Közben valamennyi Volán-kirendeltség és szolgálati hely „főző- mrsterei” összesen ezer kiló hús megfőzésével versengtek a legjobb szakács címért. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, ugyanA vendéglátóipnri üzletek osztályba sorolásáról. — Létesítmények a tömegsport szolgálatában. — Tudnivalók az ötnapos munkahét bevezetéséről. A 'belkereskedelmi - miniszter rendeletét adott ki a vendéglátóipari üzletek osztályba sorolásáról. Eszerint az önkiszolgáló rendszerben működő vendéglátóipari üzlet, továbbá a közlekedési eszközökön üzemelő büfé, bisztró legfeljebb II. osztályba, az étkezde, kifőzés, a pecsenyesütő-üzlet valamint a mozgóárus legfeljebb III. osztályba sorolható. Az osztályibasorolást mindig a vendéglátóipari üzlet üzemeltetője végzi az erre előírt részletes feltételek figyelembe vételével. Az osztályba sorolást három évenként újra el kell végezni. A szerződéses rendszerben működő, illetőleg bérbe adott vendéglátóipari egységeket az új szerződés megkötésekor ismételten osztályba kell sorolni. Ha az ellenőrzésre jogosult szerv megállapítja, hogy az üzlet nem felel meg az előírt feltételeknek, az üzemeltető figyelmét azonnal felhívja a hiányosságok megszüntetésére, illetve, ha ez 30 napon belül nem történik meg, az alacsonyabb osztályba való sorolásra. Ha az üzemeltető szerv ezt elmulasztja, akkor úgynevezett hatósági osztályba sorolásra, vagy pedig, ha az üzlet alacsonyabb osztályba már nem sorolható, a működési engedély visszavonására kerül sor. A rendelet 1982. január 1-én lép 'hatályba. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke utasítást adott ki a sportlétesítmények- és felszerelések igénybevételéről iskolai és tömegsportcélokra. Az utasítás mellékleteként megjelent irányelvek szerint a sportegyesületeknek törekedniük kell létesítményeik és felszereléseik jobb és több célú kihasználására. Ezért indokolt a tornatermek, edzőcsarnokok, sportpályák átengedése az iskolai és diáksport, illetve a munkahelyi és lakossági tömegsport céljaira. Az irányelvek részletesen szabályozzák a használatba adás módját, az azért esetlegesen fizetendő térítési díj mértékét. Az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos egyes kérdésekről adott ki közleményt a Munkaügyi Minisztérium. Eszerint a jövőben is változatlan marad az a szabály, hogy az egészben vagy részben készenléti jellegű munkakörökben az általánosnál (az ötnapos munkahétre történő áttérés után a heti 42 óránál) hosz- szabb munkaidő állapítható meg. Az eddig heti 44 óránál hosszabb munkaidőben foglalkoztatott dolgozók munkaidejét tehát csökkenteni nem kell. Általában nem csökken az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkóztatott dolgozók munkaideje sem, tekintettel arra, hogy náluk a munkában töltött időt nem az általánosan érvényes munkaidő hossza, hanem a munkör jellege határozza meg. Az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos munkaidő- csökkenés mellett — az eddigiektől eltérően — a munkaközi szünet már sehol sem lehet része a törvényes munkaidőnek. A gyakorlatban a munkaközi szünet értelmezése sok esetben bizonytalanságot okoz. A munkavégzés sajátosságait figyelembe véve az egyes műszakokat — a normában, időbérben dolgozóknál ' a munkavégzés rendjébe épített — meghatározott időtartamszünetekkel megszakítják. Ezalatt a dolgozók pihenhetnek, tornázhatnak, tiszta lkod hatnak, esetleg uzsonnázhatnak. Az ilyen jellegű szüneteket a kollektív szerződésekben továbbra is biztosítani lehet úgy, hogy részét képezzék a munkaidőnek. Ezek tehát — ellentétben az ebédidővel — nem minősülnek munkaközi . szünetnek. A munkaidőn kívül biztosított munkaközi szünetre eddig járó külön díjazás fizetését az ötnapos munkahét bevezetésétől meg kell szüntetni. A bércsökkenés elkerülése érdekében ezt a külön díjazást a munkabérbe, taz időbéreseknél pedig a dolgozó alapbérébe keld .beépíteni. Ezután a három és fél túlóra után járó munkaközi szünetre sem kell külön díjazást biztosítani. Az eddig ilyen címen kifizetett összeget a bérbe beépíteni sem lehet, mert ez nem volt rendszeres juttatás. A Munkaügyi Minisztérium közleménye szerint a gazdálkodó szervezetek fokozatosan is áttérhetnek az ötnapos munkahétre. A folyamatosan, több műszakban termelő, az idényszerűen dolgozó, valamint a lakossági ellátást, szolgáltatást végző munkáltaitoknál a munkaidöbeosztás az általános szabályoktól eltérő is lehet D. A. Otthon ’82 kiállítás a vásárvárosban A bútorszakma szokásos évi nagy hazai seregszemléjére, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron megrendezett Otthon ’82 kiállításán kerül sor. A sorrendben tizenhatodik otthon-kiállítás — melyen hazai és külföldi vállalatok mutatják be 1982. évi kínálatukat — alapvető célja, hogy kereskedelmi fórum legyen, egyszersmind fejlessze a közönség ízlését. Az „A” pavilonban kapnak helyet a bútorgyártó vállalatok és szövetkezetek, valamint a Lakástextil Vállalat és a Soproni Szőnyeggyár termékei. A kiegészítő lak- berendezési tárgyakat a „C* pavilonban helyezik el. (MTI) Emlékezés egy perre Napokkal korábban Kecskemét régi és korai múltjában igen járatos kollégám alapos írást, s egyben méltatást is publikált Tóth Lászlóról, a megyeszékhely kiemelkedő, forradalmi időket is megjárt, a mindig szivét-lelkét adó, nagy műveltségű not abi Utó sár ól. A cikk megemlíti, hogy Tóth László az ellenforradalom 1919. évvel kezdődő rémuralma idején perbefogatott és elítéltetett. Ez a tény többé-ke- vésbé közismert. Az azonban már alig, hogy miért és miként is zajlott le ez a per, és mi volt mértéke a summázott ítéletnek. Sajnos, a periratok elvesztek, illetve megsemmisültek, mert a megyei bíróság épülete 1944 őszén aknatalálatot kapott. Az iratok a tűz martalékává lettek. Tóth László maga is édeskeveset mesélt erről az életét alaposan meggyötrő eseményről. Csupán az öregek emlékeztek valamire. Ezek azonban nem, voltak bizonyító erejűek. Így hát a per lezajlásának felelevenítéséhez zömmel az akkori időben megjelent helyi lapokra hagyatkozhatunk. Nevezetesen a Kecskeméti Közlönyre és a Kecskemét és Vidékére, Ezekből a tudósításokból — ha Szűkszavúan is — nyomon követhetők a per négy napjának eseményei: a ivádemelés, a tanúk vallomása, a vádbeszéd, az utolsó szó jogán elmondottak és az ítélet. Tóth Lászlót még 1919 augusztusában tartóztatták le a Direktórium idején vezető poszton kifejtett tevékenységéért. Szerencséjére sem a románok ittléte, sem azoknak a városból való kivonulása után nem esett a Héjjas-féle böllérbicskás invázió áldozatául. Perének tárgyalására 1920. augusztus 25-én került sor a kjr. törvényszék Aág Miklós elnökletével ítélkezni készülő ötös tanácsa előtt. Védelmét az erre kirendelt dr. Kiss Endre látta el, aki prominens személyisége volt a hatalomra került ellenforradalomnak. ö volt az, aki nagy sietséggel — még augusztus első napjaiban — megalapította a Kecskeméti Közlöny című napilapot, amelynek minden sora eszeveszetten korbácsolta a Tanácsköztársaság 133 napját, és pokoli haraggal szított a vörös „rémuralom” ellen. (Ennek utána polgár- mester, főispán, 1944. március 9- et követően államtitkár.) Mivel Tóth László tősgyökeres kecskeméti volt, és már fiatalon is közismert, tekintélyes személyiség, a tárgyalás iránt nagy Vplt az érdeklődés. A tárgyalóterem kicsinek bizonyult,’ így óda csak előre kiadott belépőjegyekkel lehetett bejutni. A tárgyalás kezdetére utaló idézetek a Kecskeméti Közlönyből. — Szuronyos őr vezeti be a vádlottat... Az elnök megnyitja a tárgyalást, felveszi a vádlott na- cionáléját. Hogy hívják? Tóth László. Hol született? Kecskeméten. Mi a foglalkozása? Hírlapíró. Volt-e katona? Igen, a 29. honvéd gyalogezredben szolgáltam mint tartalékos hadnagy, hat hónapig voltam a fronton. — ... az ügyész felolvassa a terjedelmes vádiratot, amely szerint Tóth Lászlót több rendbeli lopás, orgazdaság, hatóság elleni érőszak, izgatás, személyes szabadság megsértése és zsarolás bűntettével vádolja. — Megértette-e’ a vádakat, bűnösnek érzi-e magát? — kérdi az elnök. — A vádakat megértettem, bűnösnek azonban nem érzem magamat, mert nem követtem el a vád tárgyává tett bűncselekményeket ... Majd előadja, hogy április elején (1919) intéző bizottsági tag lett, a vallás- és közoktatásügyek vezetésével bízták meg. Azután minden egyes vádpontra vonatkozólag külön-külön előadja védekezését... Mint újságíró arra törekedett, hogy a rendet és. a polgárság biztonságát megőrizze. Előadjá, hogy milyen nehéz volt a helyzete. A budapesti sajtóosztály cikkeit közölni kellett, Buday, Berkes és Sinkó pedig mindenbe beavatkoztak, cikkeket írtak és általában az irányítást magukhoz ragadták. Ezután a bíróság tanúkat hallgatott ki. Ezek a városi tisztviselőkből, tanfelügyelőkből, vezető egyházi személyiségekből, iskola- igazgatókból, tanárokból, a Direktórium idejében túszként fogva tartott személyekből állottak. „Akik ismerték, tálálkoztak vele, mérsékelt embernek tartották.” A tanúk kihallgatása után felolvasták Tóth László a Magyar Alföldben írt cikkeit, amelyek mind erős szocialista meggyőződéséről tesznek tanúbizonyságot, és a vádlottra nézve a legterhe- lőbbek. Kétségtelen, világot vetnek arra, hogy Tóth László fanatikus híve volt Marx tanításainak, de a felforgatásnak és az erőszak uralmának’nem. A negyedik napon került sor a kir. ügyész, Bardócz Ede kétórás vádbeszédének megtartására. A diktatúrát jellemezve mondotta ... a tömegszenvedély felkorbácsolására törekedtek, a gyűlölet felkeltését tűzték ki célul. Téveszméik elhitetésére vállalkozott Tóth László is ... Ennek a célnak, a kommunizmus eszméinek szolgálatába állott Tóth László is, midőn arra a szerepre vállalkozott, hogy beviszi a tanítóságba és a népbe a rombolás, a destrukció szellemét. A vádlott a hírlapírás terén fejtett ki nagy tevékenységet. .. .játszott a tűzzel s miidőn lángra lobbantotta a várost, egyesek házát, a sógorét, a komáét, vagy akiket a jövő szempontjából megnyerni vagy megtartani igyekezett — vízzel, másokét olajjal öntözte. A védő: Egyszerű munkáscsaládban nevelkedett fel, hol csak nélkülözést, gondokat látott. A helybeliek felismerték benne a tehetséget és segítették, támogatták. De azok karolták őt fel, kik megélhetést adtak neki, de ennek fejében elrontották a lelkét... A régi rend és annak képviselői — sajnos — elhanyagolták képességeit, anyagilag nem támogatták s így helytelen irányba fejlődött. A védő felmentést, illetőleg méltányos ítéletet kért. Tóth László az utolsó szó jogán: Elmondja, hogy nem kereste a menekülést a felelősség elől, mert Olteanu tábornok (román) felajánlott útlevele helyett az önként jelentkezést választotta. „Bűnösnek akkor sem érzem magamat, s bár egyévi szenvedés a magam, az élet, s az emberek igazi értékelésére tanított, s bár annyi álmatlan éjszakán szigorú bírája voltam lelkiismeretemnek: bűnösnek ma sem tudom magamat. ' Mikor jövőm felett döntenek, egy pillanatra csak: nézzék meg a múltam. Szegénységi bizonyítvánnyal indultam az életnek. Elvégzetten leckém soha nem volt. A háborúba önként mentem el és a kitüntetéseket és a rokkantságot nem büntettek, de szenvedések árán szereztem meg. Ártatlanságom tudatában nyugodtan megyek sorsom elé. Arra kérem bíróimat, nézzék megértéssel szánandó sorsomat.” A tudósítás, talán újságírói kollegalitásból vagy másért így szegődik be: Kár ezért a nagy tehetségű emberért, aki exponense volt ugyan a diktatúrának, de mégis a mi fajtánkhoz tartozik. 1920. szeptember 4-én a kir. törvényszék ítéletet hirdetett. Bűnösnek mondta ki Tóth Lászlót egy rendbeli folytatólagos izgatás bűntettében, mert... felszólalásaival a régi társadalmi rend, a tőke elten izgatott és a vagyonos osztály elleni gyűlöletre izgatta a polgárságot. Ezért egy évi és hat hónapi börtönre ítélte a vádlottat a kir. törvényszék, azonban a vizsgálati fogsággal egy évet kitöltöttnek vett. A börtönétet tizennyolc hónapja és más viszontagságok egy egész életre elkötelezték Tóth Lászlót a progresszió érdekében való, szüntelen ténykedésre. A felszabadulás szülővárosában érte. Nem menekült a kiürítési kényszer hatására. Élete ismét összefonódhatott az ügy immáron nyílt szolgálatával. A bizalom országgyűlési képviselővé tette, és a város nehéz időkben szolgálatot kérő polgármesterévé. (Érte még* csalódás. 1948-ban — indoklás nélkül — nem igazolták át az MDP-be, miértis lemondásra kényszerült.) De amiként tisztult a politikai étet zökkenőkkel terhes néhány esztendeje, neve, személyisége ismét a vezetők legelsői között volt. Elnöke tett az újjászerveződött Hazafias Népfront megyei bizottságának. És mert sora úgy rendelődött: még egy ellenforradalmat kellett megérnie. Ebből a küzdelemből azonban nagy megbecsüléstől övezve került ki: elnökhelyettese tett a városi tanácsnak. Tóth László élete dús volt harcokban, de nem kímélte a kemény elítéltetés, majd az elismerés sem. Mindezért — és még sok te nem írt másért tiszteljük emlékét, kiemelkedő példamutatását, hervadhatatlan humanista méltóságát W. D. • Indulásra készen a hőlégballonok.
