Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-12 / 214. szám
4 • PETŐFI NÉPÉ • 1981. szeptember 12. MINDEN ÉRDEKELT JÓL JÁRT Takarmánytáp házhoz szállítva — Több mint tíz éve alakítottunk ki jó partneri kapcsolatot a Volán 9-es számú Vállalatával alma, törköly szállítására —t mondta Bács György, a Kiskun- halasi Állami Gazdaság szolgáltató kerületének igazgatója. — Később mór trágyát, műtrágyát szállítottunk velük rövid távolságra. Miután minden gazdasági egységnél, így nálunk is kevés a fejlesztési alap, úgy döntöttünk, hogy a szállító járművek beszerzésére fordítható összeget inkább a termelést segítő beruházásokra költjük el, a szállítási feladatok jelentős részét pedig rábízzuk — főként csúcsidőben — a Volánra. Mindezeket azért mondta el Bács György, mert az elmúlt évben' alapvető változás következett be a háztájiban, azaz az állami gazdaság a sertéshizlalás egy részét megpróbálta — tegyük hozza sikerrel — átterelni a kisól- lattenyésztők, a kisegítő és háztáji gazdaságokba. A sertéstelepük mellett működik az óránként 5 ezer tonna tápot előállító keverőüzem, s hizlaldájukban ebben az évben 5600 sertést tudnak felnevelni, s a húskombinát részére biztosítani. — A több sertéshús előállítása érdekében ipari és mezőgazdasági munkások, alkalmazottak, kis- tenyésztők megnyerésére töreked-' tünk azzal, hogy részükre alapanyagot, tápot biztosítunk, sőt a) meghizlalt állatokat el is szállítjuk tőlük. Ehhez azonban olyan szállító .hátteret kellett teremtenünk, amely kiszolgálja a kistermelőket. Erre a gazdaság gépkocsiparkja nem bizonyult elegendőnek, ezért kötöttünk szerződést a Volán 9-es szánkó Vállalattal, amely a tápüzemből darabárus járataival a kistermelőknek házhoz szállítja a takarmánytápot. Mit is jelent ez a gazdaságnak, a kistermelőnek? A gazdaságban naponta két-három teherautó szabadul fel, amely különben is jelentős veszteséget okozott volna, ám a Volánnak gazdaságos, hiszen így jobban ki tudja használni darabárus járatait. A kistermelő korábban a gabonaipari vállalat üzleteiben vásárolta meg a tápot, s a fuvarért jelentős összeget fizetett, nem is beszélve a beszerzéssel eltöltött időről. — Szeretnénk ezt a szolgáltatást továbbfejleszteni azzal, hogy a Volán vállalat járművei szállítanák ki a sertést a tenyésztőkhöz, illetve tőlük egyenesen Bajára, a húskombinátba. Minde"W 0 Megérkezett a Volán darabárus járata. • Bács György kcrületigazgató: — A fejlesztési alapot termelést segítő beruházásokra költöttük. nütt készülnek az ötnapos munkahét bevezetésére. Mi erre is gondoltunk, hiszen a kistenyész- tők általában a szabad szombatokon vannak otthon, s úgy döntöttünk, hogy a takarmánytápot szombatonként is kiadjuk, azaz akkor is szállíthatnak a darabárus járatok. Az állami gazdasággal' kötött sertéshizlalási szerződést Sellyéi András, akitől arra kértünk választ, milyen előnyei vannak a takarmánytáp házhoz szállításának. !? — Elmondom. A takarmánytápnak akkor jó a hatása, ha azt a szavatossági időn belül használjuk fel. Ez a házhoz szállítás esetén biztosítva van, ugyanis fcletethetem a tápot az utolsó szemig, hiszen tudom pontosan, mikor érkezik a járat. Gazdaságos is, mert nem kell külön tárolóhelyet építeni, -kényelmes, mert a szállítást nem kell azonnal kifizetni. Egyébként is az összes szállítási költség a szerződés szerint sertésenként csupán • Sellye! András kistenyésztő: — Idejében kapjuk a takarmányt. Ez gazdaságos és kényelmes. száz forint. Ha ez nem lenne, akkor a napi 150 kiló takarmánytáp felhasználását figyelembe véve, havonta két nap szabadságomba, és jó néhány ezer forintomba kerülne a fuvarköltség. Száz sertést hizlalok, és ez a házhoz szállítás számornra rendkívül előnyös. Egy ötlet, s egy jó partner, s mindenki jól jár. Az állami gazdaság háromszáz kistenyésztővel kötött szerződést, akik átlagban 30 sertést hizlalnak, s ezért a gazdaság megduplázhatta hústermelési tervét. A kistenyésztőknek nem kell mással, csupán a hizlalással foglalkozni, mindent a helyébe szállítanak. S jól járt a szállíttató, a Volán vállalat is, hiszen az eddiginél jobban kihasználhatja a darabárus járatokat. Egy gyakorlati példa, amely jól mutatja, milyen módon lehet megtakarítani a fejlesztési alapot, növelni a termelést. Nem volna baj, ha ez a példa a megyében, de máshol is követőkre találna. Gémes Gábor A. SZTRUGACKlJ -r’B. SZTRUGACklJ istennek lehnt (25.) — Ide hallgass. Ha három nap múlva nem térek vissza, fogd Kirát és vidd a vadonba, a Csukló Erdőbe. Ott megtalálod a Részeg Barlangot, az egy faház az út közelében. Ha kérdezősködsz, megmutatják. Csak arra vigyázz, kitől kérdezed. Lesz ott egy ember, Kabani atyának hívják. Mindent elmondasz neki. Megértetted? — Megértettem. Jobb volna, , ha ma nem menne el. — Szívesen maradnék. De nem tehetem: a szolgálat... Nos, vigyázz. Könnyedén megfricskázta a fiúcska orrát, és Unó suta mosolyát látva, ő is elmosolyodott. Kilépett'az ajtón, és újra a sötétben találta magát. Háta mögött csörömpöltek a reteszek. A herceg lakosztályát rosszul őrizték. Lehet, hogy éppen ezért nem követett el soha senki merényletet az arkanari hercegek ellen. És a mostani herceg iránt végképp nem érdeklődtek. Az • égvilágon senkinek sem kellett ez a kék szepiű, csenevész fiú, aki bárki máshoz inkább hasonlított, mint az apjához. A fiúcska tetszett R'umatának. A herceg már aludt. Rumata átvette az ügyeletet az alvó fiú ágyánál, s elvégezte az etikett által előírt, bonyolult mozdulatokat a kivont kardokkal, ellenőrizte, hogy valamennyi ablak zárva van-e. Amikor egyedül maradt, a karosszéket az ablakhoz húzta, kényelmesen elhelyezkedett, és nézte a várost. A herceg háza dombon állt, és nappal egészen a tengerig el lehetett látni. Most azonban minden homályba merült, csak szétszórt fényrajok látszottak ott, ahol fáklyás rohamosztagosok álltak az utcakereszteződéseknél, és jelre vártak.^ A város aludt vagy alvónak tettette magát. Érdekes, vajon érezték-e a lakosok, hogy valami szörnyűség közeledik? Vagy, mint a nagyeszű, nemes dón, szintén úgy vélték, hogy valaki Szent Mi-ka napjának megünneplésére készül? Kétszázezer férfi és nő. Kétszázezer kovács, fegyvermester, mészáros, rőfös, ékszerész, háziasszony, utcalány, szerzetes, pénzváltó, katona, csavargó, épségben maradt könyvtudó forgolódott most poloskabűzös, fülledt ágyában... Óriási többségük semmiben sem volt bűnös. Túlságosan passzívak és tudatlanok voltak. Rabszolgaságuk a passzivitásra és a tudatlanságra épült, a passzivitás és a tudatlanság pedig újra meg újra rabszolgaságot szült. Mégis emberek voltak, az értelem szikrájának hordozói. És állandóan hol itt, hol ott -lobbantak és gyúltak fel a hihetetlenül távoli és elkerülhetetlen jövő fé- nyecskéi. * Nem tudták, hogy a jövő az -övék, hogy a jövő nélkülük lehetetlen. Nem tudták, hogy a múlt szörnyű kísérteteinek ebben a világában ők a jövő egyetlen valósága, ők a kovász, a vitamin a társadalom sztervezeté- ben. Semmilyen állam sem fejlődhet tudomány nélkül, mert a szomszédai megsemmisítik. Művészet és általános kultúra nélkül az állam elveszíti az önkritika képességét, téves irányzatokat kezd bátorítani, mindinkább képmutatókat és aljaembereket teremt, az állampolgárokban fogyasztói szemléletet és önteltséget fejleszt ki, s végeredményben megint csak a józan értelmű szomszédok áldozatává válik. Akármennyit üldözhetik a könyvtudókat, betilthatják a tudományokat, irthatják a művészeteket, előbb-utóbb azonban észre kell térni, és fogcsikorgatva bár, de utat nyitni minden számára, ami oly gyűlöletes a hatalomvágyó korlátoltak és tudatlanok számára. Rumata egyre csak a sötétbe merült várost nézte. Valahol ott, bűzös kamrájában, nyomorúságos ágyán kuporogva, lázban égett a megnyomorított Tarra atya, Na- nyin testvér pedig mellette ült, a „Tanulmány a kósza hírekről” végét írta, s élvezettel álcázta lapos körmondatokkal a szürke élet kegyetlen kigúnyolását. Valahol ott kószált vakon az üres, fényűző lakosztályokban Író Gur, s rémülten észlelte, hogy a történtek dacára, meggyötört, összetiport lelkének mélyéből, valami ismeretlen erő nyomására nagyszerű emberekkel és megrendítő érzésekkel teli világok támadnak fel és törnek be a tudatába. És nem tudni, hogyan töltötte az éjszakát a megtört, térdre kényszerített Budah doktor ... Testvéreim, gondolta Rumata, én a tiétek vagyok, mi egy test vagyunk veletek! Roppant erővel eszmélt rá hirtelen, hogy ő egyáltalán nem isten, aki az értelem szentjánosbogárkáit óvja a tenyerében, hanem testvér, aki segít a testvérnek, fiú, aki megmenti az apát. „Megölöm dón Rebát.” — „Miért?” — „Mert gyilkolja a testvéreimet.” Felugrott és kitárta az ablakot. A sötét városiban megbolydultak a fényrajok, széthullottak és láncokba húzódtak, eltűntek és felbukkantak a láthatatlan házak között. Valamilyen hang támadt a város fölött, távoli, sok szóla- mú jajongás. Két tűz lobbant fel, s beragyogta a szomszédos háztetőket. Valami fellángolt a kikötőben. Megkezdődtek az események. Öklök verték az ajtót, éktelen kiáltozás hallatszott: „Nyissátok ki! Ügyeletes, nyissa ki!” Rumata félrehúzta a reteszt. Egy hiányosan öltözött ember rontott be, megragadta Rumatát a zekéje hajtókájánál, és reszketve kiáltotta: — Hol a herceg? Budah megmérgezte a királyt! Az irukani kémek lázadást szítottak a városban! Mentse a herceget! Az udvari miniszter volt, ostoba és roppantul hűséges ember. Félrelökte Rumatát, és a herceg hálószoibájába iramodott. A nők sivítozni kezdtek. Az ajtón pedig már szürke inges, verejtékes, széles pofájú rohamosztagosok nyomultak be, rozsdás fejszéjüket előreszegezve Rumata kivonta mindkét kardját. — Vissza! — mondta hidegen. Háta mögött kurta, fojtott jajszó hallatszott a hálóból. Rosszul áll a dolog, gondolta Rumata. A sarokba ugrott, az asztallal eltorlaszolta magát. A rohamosztagosok ellepték a szobát. Egy szürke egyenruhás hadnagy nyo- makodott előre kivont karddal. — Don Rumata? — kérdezte lihegve. — Letartóztatom. Adja át a kardjait. Rumata gúnyosan felnevetett. — Vegye el — mondta, s az ablakra sandított. — Fogjátok el! — rjvallt a tiszt. Tizenöt, -fejszével felfegyverzett, jól táplált lajhár nem túlságosan sok annak, aki olyan harci módszereket ismer, amelyek itt csupán három évszázad múlva terjednek el. A tömeg nekilódult, majd visszazúdult. A padlón maradt néhány fejsze, két rohamosztagos összegörnyedt, s kificamított'' karját óvatosan a hasára szorítva, a hátsó sorokba lopakodott. A rohamosztagosok tétován egymásra néztek. Rumata félrétolta az asztalt, és a fal mentén óvatosan az ablakhoz ment. A hátsó sorokból valaki kést dobott feléje, de elhibázta. Rumata így szólt: — Ha még egyszer a közelembe jöttök, levágom a karotokat. Ismertek ... Ismerték. Nagyon jól ismerték, és egyikük sem moccant, hiába nógatta őket a tiszt, aki szintén nagyon óvatosan viselkedett. Rumata felállt az ablakpárkányra, s tovább is fenyegetőn hadonászott kardjaival, de ugyanabban a pillanatban az udvar felől .súlyos lándzsa csapódott a hátába. Az ütés szörnyű erejű volt. A fémlemezinget nem törte át, de Rumata leesett az ablakpárkányról, elterült a padlón. A két kardot nem engedte el, de már semmi hasznát sem vehette. Az egész falka egyszerre rárontott. Együtt bizonyára több mint egy tonnát nyomtak, de akadályozták egymást, s neki sikerült lábra állnia, öklével valakit szájon vágott, valaki vinnyogott a hóna alatt, ő pedig egyre csépelte a könyökével, az öklével, de nem tudta lerázni őket. Roppant erőfeszítéssel lehajolt, és letépte a lábába csimpaszkodó roham- osztagosokat. Azután fájdalmas ütést érzett a vállán, és hanyatt esett, de újra felállt, s nagy erejű ütéseket osztogatott, amelyektől a rohamosztagosok lomhán a falhoz csapódtak; ekkor azonban kivágódott az ajtó, és újabb verejtékes pofák tódultak be; hálót dobtak rá, lábára kötelet hurkoltak, és a földre döntötték. (Folytatjuk.) Demokratizmus az ipari szövetkezetekben Bács-Kiskun megye ipari szövetkezeti mozgalma több mint három évtizedes múltra tekint vissza. A szövetkezetek fejlődése különösen az elmúlt 15 évben gyorsult fel. Egy-egy ipari szövetkezet ma már tíz-, vagy százmilliókban kifejezhető értéket állít elő. Gazdasági tevékenységük a lakossági szolgáltatások bővítésére, a belkereskedelmi árualap növelésére, a lakásépítés és -karbantartás bővítésére, s a tőkés export fokozására irányul.’ Emellett egyre növekvő szerepet vállalnak az állami nagyipar termelésében való együttműködés területén. Bács-Kiskun ipari, szövetkezeteinek termelési értéke 1980-ban már meghaladta a 3,1 milliárd forintot, vagyis a megye szocialista ipara termelésének 16 százalékát adták. Sok a szabály A szövetkezetek azonban nemcsak gazdasági egységek, hanem társadalmi szervezetek is, s jellegüknek megfelelő mozgalmi feladatokat látnak el., Irányításukat hemcsak vezetőik látják el, részt vesz abban maga- a tagság is. Ennek a részvételnek legfőbb fóruma a közgyűlés, emellett a szövetkezetekben több olyan bizottság, testület működik, amelyekben az egyes szövetkezeti tagok demokratikus módon az egész kollektíva érdekeit képviselhetik. A gyorsütemű gazdasági fejlődés egyben bonyolultabb körülményeket is hozott létre. Sokrétűbbé vált a vezetés feladata. Nagyobb figyelmet kellett fordítani a termelési, értékesítési kapcsolatok bővítésére, s nem volt könnyű időt találni a szövetkezet belső ügyevei való foglalkozásra. Márpedig a szövetkezeti demokráciának a gazdasági eredményekkel lépést tartó fejlesztésére is-szükség lett volna. Természetesen törekedtek arra a szövetkezeti vezetőségek és központi szervek is, hogy a szövetkezeti tagság demokratikus jogai ne szenvedjenek csorbát. Az alap- rendelkezéseket maga a szövetkezeti törvény foglalja magában, ezen belül külön az ipari szövetkezetekre- vonatkozó jogszabályok is megjelentek. A szövetkezetek működését illetően napvilágot láttak ezenkívül miniszteri rendeletek, különböző főhatósági állásfoglalások, gazdálkodást meghatározó jogszabályok, végül minden szövetkezet megalkotta a maga alapszabályát. Sőt emellett még vagy 25 szakmai szabályzat lépett időközben érvénybe, amelyek meghatározzák az ipari szövetkezetek és a szövetkezeti tagok jogviszonyát. Formális önkormányzat Ezek a szabályzatok nyilván jó szándékból születtek annak érdekében, hogy a' tagság jogainak érvényesülését előmozdítsák. Ám a szövetkezeti demokrácia is olyan gyermek, amely a sok bába között elvész, kiváltképpen ha túlszabályozzák. A szabályzatok, rendelkezések egy része egyébként is csak egy bizonyos időszakban fejt ki jó hatást, s ha túlhaladja őket az élet, gátjává válnak a fejlődésnek. Ami pedig a túlszabályozást illeti, azt az MSZMP XII. kongresszusa is kifogásolta, mert nehezíti a szövetkezetek önkormányzati életének fejlődését, formálissá teszi a szövetkezeti demokrácia érvényesülését. Az ipari szövetkezetek rövidesen összeülő VIII. kongresszusára készülő Bács-Kiskun megyei ipari és háziipari szövetkezetek mintegy 16 ezer tagja is alaposan megvitatta a szövetkezeti demokrácia kérdéseit. A felszólalások, vélemények lényege: a jogi szabályozás adjon lehetőséget arra, hogy a szövetkezetek a saját gazdasági, társadalmi működésükkel és önkormányzatukkal kapcsolatos kérdésekben belső szabályozással dönthessenek. Különös hangsúlyt kapott, hogy a szövetkezeti demokrácia fórumrendszerében megfelelő, az eddiginél nagyobb rangot kapjanak a munkahelyi tanácskozások. A közelmúltban a megyei pártbizottság tanácskozásra hívta ösz- sze a kongresszusra készülő szövetkezetek kommunistáit. Ezen az ipari szövetkezeteket képviselő aktivisták több részletkérdésben' is kifejtették a szövetkezeti demokrácia fejlesztésével kapcsolatos véleményüket, javaslataikat. Kifogásolták például, hogy bizonyos kérdéseket az unalomig agyon kell tárgyalni a jelenlegi szabályzatok szerint. Vannak szövetkezeti tagok, akik ugyanazt hallják a munkahelyi tanácskozásokon, a párttaggyűlésen, a szövetkezeti vezetőségi ülésen, a küldöttgyűlésen, végül a közgyűlésen. Az elbürokratizálódott szabályzatok miatt azonban minden szövetkezeti tag legalább kétszer hallja ugyanazt a témát, tehát formálissá válnak a megbeszélések. A szövetkezeti demokrácia hatékonyságának növelése érdekében (s ez sokak javaslata) a szövetkezetekre kellene bízni annak eldöntését, hogy a közgyűlés mellett legyen-e küldöttgyűlés. Mindössze hét olyan ipari szövetkezet működik ugyanis a megyében, ahol a tagok, illetve a dolgozók létszáma meghaladja az ötszázat. Ahol pedig a tagok nagy száma miatt megmarad a küldöttgyűlés, ott az egész tagságot érintő közgyűlésen már csak a határozatok ismertetésére és meg- szavaztatására kellene szorítkoz-: ni, illetve az ide tartozó főbb ügyekben döntést hozni. Munkahelyi tanácskozások Nagymértékben növelné a szövetkezeti demokrácia érvényesülését, ha a különböző bizottságokat, testületeket nem kellene csak azért összehívni, mert a szabályzatok szerint itt az ideje, hanem csak akkor, ha fontos kérdésben kell döntést hozniuk. Az önszabályozáshoz tartozik az is, hogy a küldötteket ne két évre, a munkahelyi tanácskozások vezetőit egy évre, hanem öt évre választhassák meg. A testület működésének hatékonyságát ugyanis nagymértékben csökkenti, ha a vezető még bele sem jön az ügyek intézésébe, máris más veszi át a szerepét. Ha viszont nincsenek megelégedve tevékenységével, mód legyen az időben való leváltására. Végül, de nem utolsósorban fontos kérdés a szövetkezeti demokrácia fejlesztése szempontjából a munkahelyi tanácskozások súlyának növelése, sőt hatáskörének bővítése. Nagyban növelné szerepüket, ha a szövetkezetek különböző bizottságaiba a tagokat megválaszthatnák. Hozzájuk tartozna a munkaközösségben dolgozók munkájának, értékelésével, díjazásával kapcsolatos kérdések eldöntése, természetesen a jogszabályok keretei között. Határozottabban véleményt nyilváníthatnának a termelésirányítók kiválasztásakor. Bizonyos, hogy a szövetkezeti vezetőknek igen szerteágazó feladataik vannak, de a munkahelyi tanácskozásokra a jövőben sokkal gondosabban kell, hogy felkészüljenek. Ez ugyanis a szövetkezeti demokrácia kulcskérdése. A tagság, a dolgozók megfelelő tájékoztatása, véleményük, javaslataik meghallgatása és érvényre t juttatása a demokratikusan hozott döntések alapja. Nagy Ottó Őszi kisbárányok a megye juhászataiban Megszűnt az utódnevelés idényjellege Bács-Kiskun megye juhá- szataiiban. A birkatartó gazdaságokban a piaci keresletnek megfelelően programozzák az elle- tést, s így a nyár végi szaporulatból szeptember végéig 5000 bárányt exportálnak. A szalk- szentmártoni Petőfi Termelőszövetkezetben például 2500 anyát vonultattak az elletőbe, és a 'hét végére várják az első kisbárá- nyokat. Legtöbb bari az őszi hónapokban lát napvilágot, amit karácsonyi, illetve újévi pecsenyebárányként értékesítenek a gazdaságok. Nem marad" el a szokásos tavaszi bárányoztatás sem, ebből gyarapítják, frissítik majd a tenyészállományt a birkatartók. A tenyésztési kedvre jellemző,- hogy az utóbbi években a vártnál nagyobb ütemben szaporodott a kiskunsági nyáj és a háztáji gazdaságokban is egyre gyakoribb a birkafalka. A juhászat újraéledésével igény szerint szakosodott, korszerűsödött a tartási forma. Az állat többhasznúságából adódóan kialakultak a 'hús-, a tej- és a gyapjútermelő üzemek, s fejlesztésüket jól szolgálják a társulások. A kiskunsági szikes mezők hasznosítására az ország legnagyobb juhtenyésztő gazdasága, a kunszentmiklósi Egyetértés Tsz irányításával fogtak össze a környék birkatartó gazdaságai: megosztják a tenyésztőmunkát, a bárányhizlalást, s közös tőkebefektetéssel fejlesztik tovább az ágazatot. A rémi Dózsa Tsz, ahonnan évente 50 ezer hízott pecsenyebárány kerül exportra, a háztáji juhászatok szaporulatát is fogadja hizlalásra, értékesítésre.
