Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-09 / 211. szám
KÍSÉRLET 250 ISKOLÁBAN Az ötnapos munkahétről Az 1982,83-as tanévtől az iskolákban is az ötnapos munkarend szerint folyik majd a tanítás. A Művelődési Minisztériumban januárban kezdődtek meg az áttérésre való felkészülés munkálatai, s kérésükre pedagógusok százai mondták el elképzeléseiket a sajtóban és a rádióban. Ezeket is felhasználva készült el egy útmutató, amelyet az ötnapos tanítási hét kísérletében részt vevő 170 alsó fokú oktatási intézmény, illetve 80 középiskola megkapott augusztus közepén. A minisztériumban azután kora tavasszal összegzik a tapasztalatokat, s ennek alapján készül el a jövő tanévtől érvényes új munkarend, Az ötnapos munkahét bevezetéséről beszélgettünk Szabó Lászlóval, a minisztérium közoktatási főosztályának helyettes vezetőjével. — Milyen kísérlet az, amely valójában csak néhány hónapig tort? — Tulajdonképpen nem is kísérletről, hanem az új munkarend kipróbálásáról beszélhetünk. Sürget az idő, nem tudunk arra várni, hogy mondjuk, tíz elképzelést éveken át figyelemmel kísérjünk, s azután meggyőződve hasznosságukról, illetve alkalmazhatatlanságukról, egy tizenegyediket kötelező érvénnyel bevezessünk iskoláinkban. Sőt! Egyetlen elképzelés vé- gigvezetésére, elemzésére sincs időnk! Mindössze arra vállalkozhattunk, hogy a pedagógusok észrevételeit 13 figyelembe véve néhány iskolában kipróbáljuk az új munkarenddel kapcsolatos terveket, hiszen tudjuk, hogy elsősorban a mindennapi munka, a gyakorlat bizonyítja ezek életrevalóságát. Ismétlem, rövid az idő, cl; legalább néhány hónap rendelkezésünkre áll, s a tapasztalatok összegzése után megfogalmazhatjuk az új munkarenddel kapcsolatos jogszabályokat. Ezért nem kimondottan kísérletről, hanem kipróbálásról van szó: arról, hogyan lehet az ötnapos tanítási hetet a leghatékonyabban kihasználni. — A pedagógusok számos érdekes óratervi ötlettel rukkollak elő. Mit lehet ezekből megvalósítani? — Többek között például nem Vezethetünk be negyvenperces órákat, mivel minden tanár tudja, hogy csöngetéstől csöngetésig így is milyen kevés az idő. Az öt pete- ugyan nem sok,- ám • ha egy tanévet veszünk, akkor már mégis jelentős időveszteséget jelunt. Nem beszélve arról, hogy éppen egyik fő célunknak, a tanítási órák fokozott védelmének mondana ellent. S mivel változatlanul érvényben maradnak a nevelési-oktatási tervek, s ezeket teljesíteni is kell, arra törekszünk, hogy az ötnapos munkarend kipróbálására vállalkozó iskolák új óratervei a tanulók heti elfoglaltságát a lehető legkevésbé növeljék. Órarendkészítési és elhelyezési gondok nyilvánvalóan lesznek majd, de ezek nem meg- oluhatatlanok. Arra mindenképpen ügyelni kell azonban, hogy lehetőleg ne legyen az órarendben „nulladik” óra, s hogy a tanulók napi kötelező elfoglaltsága az általános iskola utolsó két osztályában se haladja meg a hat órát... Felvetődik persze egy sor más kérdés is. Például mi lesz a sorsuk azoknak a tárgyaknak, amelyeket heti egy órában tanítunk; mennyi házi feladatot adjunk föl pénteken délelőtt hétfő délutánra; a pihenőnapok számának növekedésével hogyan fog alakulni a tanórai és a tanítási órán kívüli tevékenység kapcsolata? Mindenekelőtt hatékonyabbá kell tennünk az oktató-nevelő munkát, rendszeresebben kell ellenőriznünk a tanulók előmenetelét, változatlanul nem szabad túl sok házi feladattal terhelni a tanulókat — persze ajánlani kell, hogy minek nézzenek utána —, s a korábbiaknál nagyobb gondot kell fordítani az évközi felzárkóztatásra is. Ez utóbbira már csak amiatt is szükség lesz, mivel a tanév meghosszabbodása lehetetlenné teszi a pótló foglalkozások eddigi rendszerének folytatását ... Hosszan sorolhatnám még, hogy a következő hónapokban mire várunk választ. Biztos, hogy nincsen egyetlen olyan javaslatunk sem, amely ne találkozott volna néhány pedagógus elképzelésével, s olyan sincs, amelyben ne kerültünk volna szembe ugyancsak egynéhány nevelővel. Ez mindig így van; a vitában tisztulnak a nézetek. — A „kísérlet’’ lényege tehát az. hogy miközben áttérünk az ötnapos munkarendre, nem nőhet a tanulók napi terhelése, érvényben maradnak a tantervek, s a tanév hosszabbodásával a szünet sem rövidül ésszerűtlenül. Mit terveznek, hogy a pedagógusok jövedelme se csökkenjen? — Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy az érintett iskolák nevelői a túlóracsökkenésből eredő megtakarítást visszakapják jutalomként. Hogy mi lesz a végleges megoldás, arról még nincs kialakult elképzelésünk, de természetesen gondolkodunk rajta. — Milyen szerepet kap a kipróbálás során a tanórán kívüli tevékenység? — Hangsúlyozom, hogy nagyon óvatosan kell bánni a hétvégi programokkal, nehogy a fő cél, nevezetesen, hogy ia gyerekek többet lehessenek együtt a családdal, csorbát szenvedjen. Tehát egyrészt arra kell törekedni, hogy ezeket a programokat ne szervezzük túl. Másrészt gondoskodnunk kell azokról a tanulókról is, akiknek a szülei szombaton is dolgoznak, a napközis és tanuló- szobai foglalkozások ezért válnak különösen jelentőssé. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az egy napra jutó terhelés lényegében nem nőtt, tehát nem szükséges minden programot átcsoportosítani-. Ha például korábban az őrsi' -összejövetel kedden volt, nincs akadálya, hogy most is akkor legyen. Nagyon számítunk a közművelődési intézmények segítségére, hisz nemcsak szervezéssel, hanem befolyásolással is ki lehet alakítani jó programokat, például kedvet lehet kelteni egy-egy jó könyvhöz, színházi előadáshoz ... Azt hiszem, ide kívánkozik, hogy élénken tiltakozunk az olyan szülői magatartás ellen, amely a saját kényelme érdekében az iskolára hárítaná át gyermeke „megőrzését”. Gyerekszerető társadalomra számítunk, olyan szülőkre, akik nemcsak saját gyerekeik hétvégi programjairól gondoskodnak, hanem olyanokéról is, akiknek nincsen családi elfoglaltságuk. S támaszkodunk az ifivezetők segítségére is, akik amúgy is elsősorban a hétvégeken érnek rá. — Végezetül hadd kérdjem meg, hogyan alakul az ötnapos tanítási hetet kipróbáló iskolákban a tanév rendje? — A tanévnyitót — a tantestület döntésétől függően — augusztus 29-én vagy 30-án tartották az iskolák, az első tanítási nap augusztus 31-e volt, az utolsó pedig 1982. június 18-a lesz. A tanév 190 tanílási napból áll, de érvényességéhez legalább 180 tanítási napra van szükség. Ha egy tantárgy tantervi óraszáma ezt nem éri el az utMsv tanítási napig, akkor abbanlg$ iskolában a tanévet meg kell* hosszabbítani. A kipróbálásban részt vevő iskolák ebben a tanévben a számukra külön megküldött óratervek alapján végzik a munkájukat' Az I., illetve a II. óraterv közül tetszés szerint választhattak, annál is inkább, mivel mindkettő 38 hétre, 190 napra készült. Ss. Gy. 1981. szeptember 9. • PETŐFI NÉPE 0 5 ssräbs Idős Markó Károly: Férfifej. Liezrn-Mayer Sándor: Történelmi jelenet. Műkincsek közönség előtt Kiskunmajsát sok vád érte korábban amiatt, hogy nem becsüli eléggé hagyományait', nem ápolja kellően jeles szülötteinek, illetve a településhez kötődő kiválóságoknak az emlékét, s hogy a nagyközség nem igényli lelkes lokálpatriótáinak a segítségét. Sok igazság volt ebben, ám a lényeg ma már az, hogy Kiskun- majsán e tekintetben megtört a jég. A helyi Jonathán Termelőszövetkezet helytörténeti múzeumot létesített, s ezzel a közművelődés olyan új lehetőségét teremtette meg, amely sok jóval kecsegtet a jövőt illetően. Nagy sikere van az itt látható, a település múltját szemléltető, állandó jellegű kiállításnak. A nyitás után nem sokkal adták ki a .Kiskunmajsa története című könyvet, melyet helyi értelmiségiek írtak és szerkesztettek. A múzeumban olyan műkincsek kerültek és kerülnek közönség elé, melyek mindenki számára élményt jelentenek. Külön teremben láthatók a település neves szülöttjének, a kétszeres Kossuth-díjas Konecsni György festőművésznek az alkotásai, melyeket a művész özvegye hagyományozott Kiskunmaj-. sára. A múzeum időszaki kiállítások rendezését szolgáló termében néhány nap óta új képzőművészeti anyag látható. Dr. Kováts László majsai körzeti orvos festészeti magángyűjteményének legértékesebb darabjait mutatják be a közönségnek. Ez annál inkább figyelmet érdemel, mert a műgyűjtő tulajdonában lévő alkotásokból Szegeden és másutt az országban már láthattak kiállítást a művészetbarátok, Kiskun- majsán, illetve Bács-Kiskun megyében pedig még nem. A tárlat két részben mutatja be a gyűjtemény javát. Tizennégy mű látható a szeptember 20-ig nyitva tartó első tárlaton. Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Borsos József, idős Markó Károly, Mednyánszky László, Szinyei Merse Pál művei sorakoznak egyebek között a majsai kiállításon. Mindannyian 19. századi festők. A magángyűjtemény 20. századi anyagából szeptember 22-én nyílik az újabb kiállítás. Ismét csak példaként említjük meg e képlista néhány szerzőjét: Czóbel Béla, Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Koszta József, Nagy István, Rippl-Rónai József. Az új kiskunmajsai múzeum színvonalas rendezvénysorozata folytatódik. Az intézmény tervbe vett bővítése még nagyobb lehetőséget kínál. R. M. • Pásztor János: Az elűzött. (Paskttj Iván felvételei) • Mednyánszky László: Őszi erdő. Új folyóirat: a Reflektor Ki számít értelmiséginek, s milyen esélyei vannak? A többi között ilyen kérdésekre keres választ a rendszeresen megjelenő legújabo Kossutih-kiadvány, a Reflektor 1981 -es első száma. Az idei évtől ezen a címen, negyedéves folyóiratként látnak napvilágot a Politikai Vitakör Kiskönyvtárának kötetei. A szerkesztők válogatnak a politikai sajtó cikkeiből, s az újraközlés, csoportosítás hangsúlyosabbá teszi a különböző helyeken megjelent írásokat. A folyóirat-kiadás napjainkra olyan tömegűvé vált, hogy lehetetlen valamennyi publikáció rendszeres olvasása. Politikai .jellegű vagy a szűk szakmai körnél tágabb közvéleményt érdeklő cikkek is több száz orgánumban jelennek meg. -A Reflektor az arra érdemes társadalompolitikai írásokra irányítja fénycsóváját. A szerkesztők ígérik; hogy összegyűjtve közreadják a fontosabb, időtálló nemzetközi politikai, kül- és belgazdasági, társadalmi ideológiai és kulturális kérdéseket taglaló cikkeket. Módszerükhöz tartozik a tematikus szemle, ösz- szeállitás is. S mindehhez társulva átfogó cikkbibliográfia segíti a folyamatos tájékozódást. Éppen az érteÜTüség feladataival, esélyeivel és lehetőségeivel foglalkozik az első, sorozatnyitó összeállítás a Nagyvilág, Társadalom és Gazdaság rovatcímeket követő ideológiai, kulturális részben. Antonio Gramsci olasz marxista elméletíró a valóságformáló, aktív szerepet igényelte a jövőbe nézve. „Az új értelmiségi létezésnek a gyakorlati életbe való aktív beavatkozást kell 'képviselnie, beavatkozást tervezőként, szervezőként, ,önálló rábészélűként’, aki nem puszta szónok — de mégis magasabb rendű az elvont matematikai szellemnél, a technikától mint munkától eljut a technikához mint tudományhoz ás a humanista történelemfelfogáshoz, amely utóbbi nélkül .szakember’ marad és nem válik .vezetővé’ (szakember -(-politikus)”. Fogalmi meghatározásra törekszik több tanulmány is. Kardos István megközelítésében az értelmiség a társadalmi rétegek egyike, a munkamegosztásban levő helyéből következően új szellemi értékeket alkot, illetve az ismereteket olkotóan alkalmazza. A felszabadulástól bekövetkezett társadalmi változásokra utalva Huszár Tibor megállapítja, hogy „a tudományos haladás, a társadalmi munkamegosztás az értelmiségi tevékenységet is szigorúan differenciálta: az értelmiség a magyar társadalomban is szakértelmiséggé vált”. De nem csak a munkamegosztást és a szakmai képzettséget érdemes figyelembe venni a megítélésnél. Garami László figyelmeztet a lakóhely hatásaira, miközben egyre növekednek az értelmiségiek iránti követelmények. „A művelődésre szánt idő és anyagi befektetés mértékét, e tevékenység tartalmát, intenzitását jelentős mértékben meghatározza a település fejlettsége. És nemcsak azért, mert ettől függ — történeti, gazdasági ‘ okokból eredően is — a kulturális intézményekkel baló ellátottság, a lakosság kulturális igényeit alapozó iskolázottsági szint stb., hanem azért is, mert ugyancsak a település fejlettségétől (típusától) függően változik a hivatásos kul- túrközvetítőknek tekinthető értelmiségieknek, vezetőknek az összlakossághoz mért számaránya és képzettségének szintje.” Az összeállítás — Hegedúsné Láng Katalin munkája — emellett ráirányítja a figyelmet a társadalmi helyváltoztatás átrendeződött esélyeire, az egyetemi-főiskolai felkészülés időszakára, a megbecsülés, ösztönzés fontosságára és Értelmiség, szaktudás, presztízs címen olvasható a Televízió TudósklUbjáiban elhangzott vita is. Halász Ferenc (22.) Egy mély fali fülkéből rohamosztagos őrszem lépett elő, támadásra készen tartott fejszével. — Tilos — jelentette ki komoran. — Eressz, te marha! — mondta hanyagul Rumata, és félretolta. Hallotta, amint a rohamosztagos tétován topog mögötte, s hirtelen azon a gondolaton kapta magát, hogy a sértő szavak és a megvető kézmozdulatok már ref- lexszerűek nála, ő már nem játssza az előkelő ripőköt, hanem hovatovább azzá is vált. Elképzelte magát ilyennek a Földön, és undor szégyen fogta el. Mi történt velem? Hová lett a gyermekkorom óta belém nevelt tisztelet és bizalom a hozzám hasonlók, az embernek nevezett nagyszerű lény iránt? Rajtam már jáemmi sem segít, gondolta rémMten. Hiszen én már igazán g^űl/Söm és megvetem őket.. „'Öl «#' Háta mögött sietős csizmakopogás hallatszott a folyosón. Rumata megfordult, és két kezét keresztben a kardok markolatára tette. Don Ripat szaladt hozzá pengéjét oldalához szorítva. — Don Rumata!... Don Rumata! — kiáltotta már messziről. Rumata elengedte a kardjait. Don Ripat odaszaladt hozzá, körülnézett, és a fülébe súgta: — Már egy álló órája keresem. Görbe Mérleg a palotában van! A lila termekben beszélget dón Rebával. Rumata egy pillanatra összehúzta a szemét. Azután óvatosan félrehúzódott, és udvarias csodál- kozásssal kérdezte: — A híres rablóra gondol? De hiszen őt kivégezték, ha egyáltalán létezett. A hadnagy megnyalta a száraz ajkát: — Létezik. A palotában van ... Ügy gondoltam, érdekelni fogja önt — Kedves dón Ripat — felelte nyomatékosan Rumata —, engem a kósza hírek nem érdekelnek. ön nyilván félreért... Mi közöm nekem dón Reba szennyes kapcsolataihoz, akit egyébként sokkal jobban tisztelek, semhogy ítélkezzem fölötte? ... Meg aztán, megbocsásson, sietek... Egy hölgy vár. Don Ripat újra megnyalta az ajkát ügyetlenül meghajolt, és el- oldalgott. Rumatának hirtelen jó gondolata támadt — Mondja, barátom. — szólt utána nyájasan. — Hogy tetszett önnek az a kis csel. amelyet ma reggel űztünk dón Rebával? — Nagyon elégedettek vagyunk — válaszolta. — Ugyebár igen kedves volt? — Nagyszerű volt! A szürke tisztikar nagyon örül, hogy ön végre nyíltan a pártunkra állt. Olyan okos ember, mint ön, dón Rumata, és bárókkal, nemes korcsokkal cimborái... — Drága Ripat barátom! — mondta dölyfösen Rumata. — ön elfelejti, hogy az én származásom magasából még a király és ön között sem látni semmiféle különbséget Viszontlátásra. öles léptekkel haladt a folyosókon, magabiztosan befordult a keresztátjárókba. szótlanul félretolta az őrszemeket. Nemigen tudta, mit fog tenni, de azzal tisztában volt, hogy ez csodálatos ritka szerencse. Nemhiába ígért dón Reba az élő- Mérlegért tizennégyszer annyit, mint a halott Mérlegért... A lila ajtófüggönyök mögül két szürke hadnagy lépett elébe kivont pengével. — Jó napot, barátaim — mondta dón Rumata, és megállt közöttük. — A miniszter benn van? — A miniszter el van foglalva, dón Rumata — felelte az egyik hadnagy. — Megvárom — mondta Rumata, és a függöny alá ment. Itt áthatolhatatlan sötétség volt. Rumata tapogatózva átbotorkált a karosszékek, az asztalok között. Néhányszor tisztán hallotta valakinek a szuszogását a füle mellett, és tömény fokhagyma- és sörszag csapta meg. Azután bágyadt fénycsíkot pillantott meg. Mérleg ismerős, orrhangú tenorja ütötte meg a fülét. Megállt. A két pók találkozott. Don Reba merev tartásban ült, könyökét az asztalra tette, ujjait összekulcsolta. Jobbra tőle, egy iratcsomón. nehéz dobókés feküdt. A miniszter arcán kellemes, bár kissé dermedt mosoly ült. A tiszteletre méltó Mérleg a pamlagon ült, háttal Rumatának. — A dörzsöltek olajra lépnek — mondta. — Ez már a huszadik nagyokos. Nem könnyű kukori- cázni a tarkákkal. Meg a nagyokosok rendszerint megkavarják. Erre már jócskán ráfáztunk. — Rázós ügy — jegyezte meg elgondolkozva dón Reba. Mérleg vállat vont. — Ilyen a mi szerencsénk. Nincs abban semmi pláne, ha belevágunk. Áll az alku? — Áll az alku — felelte határozottan a koronavédelmi miniszter. — Erre áldomást iszunk — jelentette ki Mérleg, és felkelt. Rumata, aki meghökkenve hallgatta ezt a zagyvaságot, észrevette. hogy Mérlegnek selymes bajusza és hegyes, ősz szakálla van. Szakasztott hajdani udvaronc. — Kellemes volt elbeszélgetni — mondta Mérleg. Don Reba is felállt — Az önnel való beszélgetés roppant örömömre szolgált Először találkoztam egy ilyen bátor emberrel, mint ön, tisztelt... — En is — válaszolta unottan Mérleg. — Engem is meglep királyságunk első miniszterének bátorsága. Hátat fordított dón Rebának, a kijárat felé ballagott. Don Reba tűnődő tekintettel nézett utána, és szórakozottan a kés nyelére tette ujjait. Rumata háta mögött ekkor hevesen zihálni kezdett valaki, s egy fúvócső hosszú barna rúdja nyúlt ki a füle mellett a függönyök közti rés felé. Rumata hála' mögött kiköpött valaki. a cső visszahúzódott. Minden világos volt. A két pók megegyezett. Rumata felállt, és lassan a lila lakosztály kijárata felé tartott. (Folytatjuk.)
