Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-09 / 211. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 9. események sorokban KABUL Az Afgán Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elrendelte azoknak a 35 évesnél nem idősebb férfiaknak egy évre történő behívását, akik 1978 októberéig töltötték le katonai szolgálatukat. — Indiai látogatását befejezve, kedden visszaérkezett Kabulba Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszter. Megbeszéléseket folytatott Naraszimha Rao külügyminiszterrel és más hiva-1 talos személyiségekkel, és fogadta őt Indira Gandhi miniszterelnök is. Az afgán külügyminiszter egyebek mellett tájékoztatta tárgyalópartnereit kormányának az Afganisztán körül kialakult •helyzet politikai rendezésére vonatkozó álláspontjáról. Sah Muhammed Doszt a tárgyalások befejeztével megelégedéssel nyilatkozott azok eredményéről. BUKAREST Átszervezték és kibővítették a román kormányt. A bányaügyi, kőolajipari és földtani minisztériumból három szakminisztériumot létesítettek. Az átszervezés során elnöki rendelettel felmentették a tárca eddigi vezetőjét, Virgil Trofint 'miniszteri, s egyben miniszterelnök-ihelyette- si tisztségéből. Trofin a jövőben más feladatot kap. Ugyancsak elnöki rendelettél kinevezték a minisztériumok vezetőit: a bányaügyi tárca vezetője Ion Laza- rescu, kőolajipari miniszter Ghe- orghe Vlad, földtani miniszter loan Folea lett. MÉRIDA Hétfőn este mintegy 70 haiti menekültet vett fedélzetére a mexikói haditengerészet egyik hajója. A zömmel munkásokból és egyetemistákból álló csoport 31 napon keresztül hánykolódott a tengeren, míg eljutottak Mexikóba, aihol politikai menedékjogot kértek. MANAGUA Ellenforradalmi összeesküvést lepleztek le Nicaraguában. 13 embert letartóztattak, a fölgöngyölített összeesküvésről a kormány nyilatkozatot tesz majd közzé. Tavaly május óta Nicaraguában négy ellenforradalmi ösz- szeesküvést számoltak fel. BELFAST Távirányítású aknát robbantottak egy rendőrségi jármű alatt az észak-írországi Tyrone grófságban, az ír határtól 20 kilométerre lévő Cappagh faluban. A detonáció darabokra tépte a gépkocsit és a benne ülő két ren dórt. A biztonsági erők, további aknáktól tartva, hajnalig nem merték megközelíteni a merénylet színhelyét. Cappagh faluban lakott az egyik elhunyt éhség- sztrájkoló. Az IRA szócsövében, a Republican News legújabb számában azzal fenyegetett, hogy „természetben fizet” a Maze börtönben éhhalált halt tagjaiért. SAN DIEGO A Manila közelében hajózó Kitty Hawk amerikai repülőgép- anyahajón egy leszálló harci gép összeütközött egy, a kifutópályán mozgó géppel, és letaszította azt a fedélzetről. A két pilótának sikerült katapultálnia, mielőtt a 17 millió dollár értékű gép a tengerbe zuhant és elsüllyedt. LA PAZ Hétfőn éjjel Celso Torrelio Villa bolíviai államfő ismertette új kormánya összetételét. Az új kabinetben korábbi miniszterek is helyet kaptak. Az ország újonnan kinevezett külügyminisztere Gonzalo Romero, a szélsőjobb- oldali Bolíviái Szocialista Falan- ge egyik vezetője. Mint ismeretes, az országot jelenleg irányító katonai junta ez év augusztus 3- án került hatalomra, miután Garcia Meza tábornok, korábbi elnök, egy vidéken kitört katonai lázadás következtében kénytelen volt lemondani. BONN Az NSZK fővárosában csak szűkszavú és formális tájékoztatást kapott a sajtó az amerikai szenátus külügyi -bizottságának Moszkvában járt két tagjának bonni tárgyalásairól. Alan Cranston, demokrata, és Charles Mathias, republikánus szenátor tíznapos moszkvai látogatásukat követően hétfőn este Hans- Dietrich Genscher külügyminiszterrel folytatott egyórás eszmecserét „nemzetközi kérdésekről”. Munkástüntetés Reagan ellen | NAPI KOMMENTÁR . A mézeshetek vége Több tízezer amerikai szervezett dolgozó vonult fel hétfőn New York-ban a Reagan-kormány munkásellenes intézkedései ellen tiltakozó tüntetésen, amely amerikai hírmagyarázók szerint változás kezdetét jelentheti a Reagan-kormány egész belpolitikai helyzetében. . A menet élén Lane Kirkland, az AFL—CIO elnöke haladt. A szövetség 1968 óta először szervezett felvonulást a Labor Day- on, a Munka Napján, s ember- emlékezet óta először fordult elő, hogy azon a szakszervezeti szövetség elnöke is megjelent. Az AFL—CIO, a kormány tudomására hozta: nem fogja tűrni a kon„Ügy gondolom, ma egyetlen olyan politikusa sincs a világnak, aki olyan őrült lenne, hogy vállalja egy atomháború kockázatát” — nyilatkozta a BBC brit tvhálózatnak Francois Mitterrand francia köztársasági elnök egy kedd esti műsorban. A francia fegyvereladásokról Mitterrand azt mondta, hogy országa teljesíti a már aláírt szerződéseket, még akkor is, ha ő személy szerint nem ért egyet azokkal. Ha Franciaország le is mondana e piacokról, mások lépnének a helyébe. Másrészt véde- kezőleg hozzátette, hogy „a francia hadseregnek nem lenne olyan korszerű fegyverzete, ha a francia fegyvergyártásnak be kellene érnie a belső piaccal.” A fejlődő országokkal kapcsolatban a francia államfő úgy véli, hogy „Az Egyesült Államok általános politikája figyelmen kívül hagyja a harmadik világot, csak katonai téren, pótlólagos stratégiai tényezőként veszi figyelembe őket”. Mitterrand példaként az Egyesült Államok és Dél-Afrika közeledését idézte, mely anélkül jött létre, hogy az centrált támadást, amelyet Rea- ganék indítottak az amerikai dolgozók szociális vívmányai és jogai ellen. •Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára a Political Affairs című folyóirat augusztusi számában egyetértését fejezte ki az AFL—CIO által szervezett politikai mozgalommal, s felszólította az amerikai kommunistákat a szeptember 19-re tervezett washingtoni kormány- ellenes tömegtüntetésen való részvételre. A washingtoni tüntetésre tizennégy politikai mozgalom és szakszervezet küldi el támogatóit, egyes feltételezések szerint összesen egymillió embert. amerikaiakat különösen érdekelné, mi történik a fekete kontinens többi részén. A küszöbönálló francia—angol csúcstalálkozó előestéjén a köz- társasági elnök így nyilatkozott: Meglepi Margaret Thatcher miniszterelnök asszony erélye, temperamentuma, és erős jelleme, de a brit miniszterelnök világ- és társadalomfelfogása meglehetősen távol áll az övétől. A francia belpolitikáról szólva Mitterrand arra utalt: ha az államosításokat nem hajtják most végre, akkor sohasem történnek meg. — A köztársasági elnök kormányával kapcsolatban kijelentette: nincs eldöntve, hogy Pierre Mauroy meddig marad a kormány élén. A funkciók megosztására utalva úgy nyilatkozott: miniszterelnökére bízza, hogy önállóan cselekedjen a mindennapi és bizonyos nagy kérdésekben is. Semmiféle lehetőséget nem látok a Párizs és Teherán közötti kapcsolatok normalizálására, amíg Franciaország nem válaszol kedvezően a Baniszadr és Rad- zsavi, valamint a Tabarzin őrna•Reagan vasárnap, ugyancsak a Munka Napja alkalmából elhangzott nyilatkozatában ismét „millió és millió új munkaalkalmat” ígért az amérikaiaknak a közelebbről meg nem határozott jövőben. Kirkland ezzel szemben hétfőn New York-ban rámutatott, hogy az elnök politikája egyelőre több, mint egymillió munkaalkalom megszűnését hozta. Reagan elnök hétfőn szintén New York-ba utazott, hogy 85 millió dollárral ! „ajándékozza meg” a várost, a nyugati autópálya építésének költségeire. Reagan beszédében a repülésirányítók sztrájkjáról és a New York-i felvonulásról nem szólt. szád eltérítői ügyében átadott kiadatási követelésre — jelentette ki a Le Monde-nak adott interjújában Ahmed Azizi iráni külügyminiszter-helyettes. Azizi szerint, aki a legkevésbé fejlett országok párizsi értekezletén részt vevő iráni küldöttséget vezeti, Párizs az iráni ellenzék Francia- országban letelepüli tagjait politikai nyomásra használja fel, hogy „destabilizálja” a teheráni rendszert. Az iráni diplomata kijelentette, „nem hiszi”, hogy j" Delamare libanoni francia nagykövet meggyilkolását Teheránból „távirányították”. Kijelentette: Irán sohasem volt híve a terrorakciónak, de Franciaország ellenséges magatartása az iráni forradalommal szemben kiválthatja az iszlám forradalom barátainak haragját. A legutóbbi iráni merényletekkel kapcsolatban Azizi cáfolta, hogy azokat a f hatóságok által elrendelt kivégzések váltanák ki. Kijelentette, hogy a teheráni kormányzat valóságos belső háborúval áll szemben, amely még az Irakkal vívott háborúnál is súlyosabb. Vége a mézesheteknek? Meglehet. Legalábbis sok amerikai kommentátor .feltételezi, hogy a Reagan-kormány ellen tüntető több tízezres tömeg azt jelzi: az Egyesült Államok munkásai megelégelték az elnök antiszociális intézkedéseit. Szeptember első hétfője az VSA-ban hagyományosan a Labor Day,, a Munka Napja. Ami most történt, meglehetősen rend- Hagyó eset a korábbi szeptemberi ünnepekhez képest. New Yorkban ugyanis la menet élén nem kisebb személyiség haladt, mint Lane Kirkland, a rendkívül befolyásos AFL—CIO szakszervezeti szövetség elnöke. Egyáltalán, arra sem ivóit példa 1968 . óta, hogy a szervezett munkások ame-\ rikai érdekvédelmi szervezete a munka napján felvonulást szervezzen. Ha \mégis, azon az elnök általában nem vett részt. Most tehát ilyen rendhagyó módon tartották (meg a Labor Day-t. Nem véletlenül: az AFL— CIO nyíltan szembeszegült Rea- gannel, s ha hadüzenetnek nem is tekinthető állásfoglalása, mindenesetre komoly figyelmeztetésnek szánták. Mégpedig azzal ösz- szefüggésben, ami Ronald Reagan gazdaságpolitikájában már eddig is sok kommentátorban kételyeket, másokban egyenesen visszatetszést keltett. Nevezetesen: a /munkásság szociális vívmányainak megnyirbálása a hadügyi kiadások javára. Ne legyenek illúzióink: a tekintélyes amerikai szakszervezeti szövetség nem tartozik a legjózanabb tényezők közé az Egyesült Államokban. Általánosságban Lane Kirkland és munkatársai is helyeslik az USA fegyverkezési programját, nem ellenzik a kormányzat nyílt szovjetellenességét és mélységesen egyetértenek mindazzal, ami Washingtonban az erőfölény megszerzésére történik. Persze, csak addig hajlandóak ezt az irányvonalat támogatni, amíg érdekeik megengedik. Most azonban a Reagan-kormányzat ezeket a szívósan védelmezett érdekeket vette célba. Figyelmet érdemel, hogy ebben az AFL— CIO azonos álláspontra helyezkedett az Egyesült Államok Kommunista Pártjával, ,s a szeptember 19-ére meghirdetett nagyszabású tömegtüntetésen a szakszervezet tagjai mellett a kommunisták is ott llesznek Washingtonban. Velük együtt menetel 14 politikai mozgalom és szervezet várhatóan legalább egymillió tagja, hogy tüntessen Reagan intézkedései ellen, mindenekelőtt az élet- színvonalat csökkentő intézkedések miatt. Könnyen lehet, hogy a Labor Day valóban új szakaszt nyit Reagan kormányzatának történetében. Eddig minden ment, mint a karikacsapás: a gazdaságpolitikai törvénytervezetet például réglátott, elsöprő többséggel fogadta el a törvényhozás. Am a szervezett munkások érdekeit ott nem mérlegelték, s a gazdasági döntések iközül is elsősorban az okozott osztatlan sikert, hogy a tőkések adóját mérséklik. Reagan egyik legfrissebb nyilatkozatában millió és millió új munkaalkalmat ígért. A valóság: több mint egymillióval csökkent a munkaalkalmak száma. A növekvő infláció, a munkanélküliek egyre népesebb tábora és a szociális vívmányok elleni nyílt támadás most — úgy tűnik — végre a nagy befolyással rendelkező AFL—CIO-t is kihozta sodrából. Ami egyszersmind a Reagan-kormányzat és a szervezett munkásság idillikus mézesheteinek a végét is jelenti. Gyapay Dénes Nyilatkozat Párizsból és Párizsról Kemény harcok Salvadorban Bírálják Szadatot Múlt hét csütörtöké óta szünetel az áramszolgáltatás San Mi- gueliban, Salvador harmadik legnagyobb városában: a felkelők felrobbantották a nagyfeszültségű vezetékek tartóoszlopait. Usulutan megyében a partizánok telepítette aknákra futott a hadsereg hat szállító autója. Kemény harcok folytak Chalatenan- go megyében is, ahol a felkelők őt települést foglaltak eL Cabanas és Ghalatenango megyékben a hét végén a junta hadserege 150 katonát veszített. Az FMLN beszámolt arról is, hogy hétfőn súlyos harcok robbantak ki a „November-4” vízi Fenntarthatók-e a keletnyugati kereskedelmi kapcsolatok a nemzetközi feszültség növekedése közepette? Jogos és szükséges is föltenni a kérdést ma, amikor a világgazdaság gyökeres változást él át és a nemzetközi politika oly sok nyugtalanító jelet mutat. Az eddigi eredmények biztatóak; tavaly növekedett a szocialista és a tőkés államok egymás közötti kereskedelmi forgalma; a politikai kapcsolatok romlása eddig voltaképpen nem, vagy alig éreztette hatását. Hadd utaljunk néhány friss és látványos eredményre: a nyugatnémet Mannesmann cég további félmillió tonnás csőszállítási üzletet kötött a Szovjetunióval, s hasonló szerződést írtak alá a japánok. Még az Egyesült Államok kormánya is meghátrált, bár igyekszik minden vonatkozásban csökkenteni a kapcsolatokat Moszkvával — a farmerek követelésére feloldotta a gabonaeladási korlátozásokat. Magunkról szólva: több hitel- és kooperációs megállapodás jött létre ‘Magyar- ország és a nyugati partnerek — így például olasz cégek, valamint nemzetközi bankcsoportok — között. Nem lehet elhatárolódni Az összkép tehát nem rossz, de mind a közgazdászok, mind a politikusok felhívják a figyelmet a jövendő nagy nehézségeire. Változóban a világgazdaság — mondtuk —, s ennek több, a szocialista országokat is érintő hatása van. Növekednek az energia- és a nyersanyagárak, meg- megáll a termelésnövekedés, szaporodnak az adósságok, mind keményebb a verseny a piacokon, mélyül a szakadék a fejlett és a fejlődő államok között, egyerőmű környékén. Salvador területének négyötödét ez a vízi erőmű látja el elektromos energiával. A salvadori érseki hivatal hétfőn közölte, hogy augusztus 22— 28. között az országban 198 meggyilkolt polgári személy holttestét találták meg. Arturo Rivera y Damas, Salvador érseke vasárnapi szentbeszédében felhívta a figyelmet annak a veszélyére, hogy közvetlenül beavatkoznak az országban azok, akik eddig fegyverekkel és tanácsadókkal támogatták a salvadori juntát. Jósé Lopez Portillo mexikói elre több a munkanélküli, a technika szédületes fejlődésével együtt égbe szökkennek az árak, és tartósan csökken a munkahelyek száma. Olyan óriási föladatok állnak az egész emberiség előtt, amelyek csak a mainál átfogóbb együttműködéssel és munkamegosztással oldhatók meg. A gyorsuló fegyverkezési verseny ára nagy — anyagilag és erkölcsileg —, s a bizalmatlanság a megoldást rendkívül megnehezíti, esetleg éppen lehetetlenné teszi. A szocialista országoknak elsőrendű érdekei fűződnek a kelet— nyugati kereskedelem, az iparipénzügyi együttműködés fejlődéséhez. Vajon nem lenne-e hasznos — kérdezheti ezzel szemben valaki a bizonytalan nemzetközi terep láttán —, ha visz- szahúzódnának a KGST sok évre előre tervezhető, és összehangolt együttműködést biztosító keretei közé? Válaszunk: nem. Igaz, alapvetően a szocialista együttműködésre támaszkodunk, de fejlődésünkhöz ma már elengedhetetlenek a szélesebb körű nemzetközi kapcsolatok. A szocialista országok elhatárolódása a - világ többi részétől, elsősorban a fejlett tőkés országoktól, nagy károkat okozna. Sőt — hozzátehetjük — a mai körülmények között, ez szinte megvalósíthatatlan is lenne. A Nyugatnak is érdeke Vajon a tőkés országoknak szintén érdekük-e a gazdasági kapcsolatok további fejlesztése? Fontos tényező e tekintetben az energiahordozók és a nyersanyagok jelentőségének növekedése. A Szovjetuniónak szándékában áll, hogy növelje földgázexportját — erre alapozzák mind ' a nyugatnémet, mind a japán csőüzletet. Jól tudják" Nyugaton, hogy a Szovjetuniónak olyan gazdag nyersanyagkincsei vannak, amelyekhez egyetlen | más állam tartalékai sem mérhetők. A szocialista világhatalom tehát mint szállító, mint tőkefelvevő és nők azzal vádolta a salvadori polgári-katonai juntát, hogy külső segítségre támaszkodik „a saját népe elleni harcban”. Mexikó és Franciaország augusztus 28-i közös nyilatkozatában megállapította, hogy a salvadori gerillák által vezetett ellenzék jogosult részt venni minden tanácskozáson, amely arra irányul, hogy véget_vessenek a 23 hónapja tartó, s eddig 27 ezer áldozatot követelt erőszaknak. A nyilatkozat megjelenése óta 11 latin-amerikai ország hevesen támadja a két országot a Salvador belügyeibe való állítólagos beavatkozás miatt. mint piac egyaránt jelentős szerepet kapott, és még nagyobbat játszhat a jövőben. Más oka is van a nyugati érdeklődésnek. Mintegy 17—18 millió munkanélkülijük van, s a szocialista országok vásárlásai fékezik e szám további növekedését. Minden egymilliárd dollár értékű áru elő- álításán 40—70 ezer nyugati munkás dolgozik. A Mannesmann cég például külön, kilencezer embert foglalkoztató gyárat épített a szovjet csőrendelések kielégítésére (a szállítások hosszú évek óta folynak);' a francia szerszámgépipar húszezer dolgozójának a fele szocialista piacra dolgozik ... Mindezek ellenére a szocialista országok részesedése a tőkés világ külkereskedelmében nem nagy, az NSZK esetében öt százalék, amerikai oldalon ennek nyolcadrésze. Szélesíteni kell a kört. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok azonban önmaguktól nem bővülnek, hanem csak úgy, ha erősítjük export- és hitelképességünket, ha mind több és jobb árut tudunk kínálni a világpiacon. Minél erősebbek és cselekvőképesebbek vagyunk gazdaságilag, annál nagyobb hatást gyakorolhatunk az ottani légkörre, növelhetjük a partnerek érdekeltségét a békés együttműködés fenntartásában, fejlesztésében. Új üzletek Mi tehát a gazdaság helye a kelet—nyugati kapcsolatrendszerben? A politikai-katonai helyzet esetleges romlását önmagában megakadályozni nem tudja, mégis nem csekély hatással van a nemzetközi helyzetre, jó alapul szolgál az együttműködéshez. Az Egyesült Államok éppen ezért szüntelen nyomást gyakorol szövetségeseire, csökkentsék, de legalábbis ne növeljék üzleti kapcsolataikat a Szovjetunióval. A nyugatnémetek, a franciák, az olaszok azonban nem engednek, ragaszkodnak a kelet—nyugati kereskedéshez, új és új üzleteket kötnek. Tatár Imre Egyiptomiban módszeres leszámolás folyik a jelenlegi politikával szemben fellépő nemzeti-hazafias erőkkel írja a moszkvai Pravda a tömeges, másfél ezer emberre kiterjedő egyiptomi letartóztatások kapcsán. A hivatalos Változat. szerint az őrizetbe vételeket a vallási alapokon kibontakozott viszályok megszüntetésére foganatosították. Ugyanakkor betiltották a Szocialista Munkáspárt lapját, az Al-Saabot, rajtaütöttek a nemzeti haladó párt főhadiszállásán, s olyan neves személyiségeket is letartóztattak, mint Muhamed Abdel Szala/n el-Zajjat egykori miniszterelnök-helyettest, az Egyiptomi—Szovjet Baráti Társaság elnökét. A hatóságok arra készülnek, hogy a haladó erőkre újabb csapást mérő törvényeket léptessenek életbe, amelyekkel el akarják fojtani az ellenzék tiltakozását. A nyugati és az egyiptomi sajtó néhány orgánuma Ugyan „bomlasztó elemek fondorlataival” próbálja magyarázni a nyugtalan helyzetet, valójában azonban az egyiptomi vezetés válságának logikus' következményeiről van szó. Belpolitikai téren Kairó politikája a nemzetgazdaság aláásá- sálhoz, a lakosság életszínvonalának csökkenéséhez vezet; külpolitikai vonatkozásban a Camp David-i különalku az izraeli ag- resszorral szembeni engedékenységet vonta maga után. Mindez Egyiptomot az amerikai imperializmustól való függőségbe sodorja. Ebben a helyzetben Egyiptomban mind gyakrabban jelentkeznek az elégedetlenség kézzelfogható jelei, s ezeket rendőri eszközökkel aligha lehet megszüntetni — hangsúlyozza a Pravda. A nyugati sajtó vegyes érzelmekkel, többnyire értetlenséggel1 fogadta az Egyiptomban legújabb ban foganatosított elnyomó intézkedéseket. A Párizsban megjelenő, szocialista irányzatú Le Matin keddi számában felteszi a kérdést: vajon taktikai lépés-e ez Szadat részéről, vagy valóban fenyegetve érzi hatalmát? Az International Herald Tribune is csupán mérlegelni próbál: vajon Szadat a.tömeges letartóztatásokkal és más akcióival erőről vagy gyengeségről tett tanúbizonyságot? A lap mindenesetre megállapítja: Egyiptom politikailag korántsem olyan stabil, mint amilyennek tűnik, A londoni Times „szerencsétlen lépésnek” nevezi az ellenzék elleni fellépést, a tömeges letartóztatásokat. A tekintélyes angol lap szerint Szadat túllőtt a célon, és nagyobb méretű megtorlást rendezett, mint amilyenre szükség lett volna. Szadat áldozatainak egyikét, Mohammed Hasszánéin Heikalt írásaiból jól ismerik a The Times és a Sunday Times olvasói — folytatja a lap.. — A néhai Nasszer elnök bizalmasát, az- Al-Ahram című napilap volt főszerkesztőjét hajnali három órakor fegyveres rendőrökkel- felverni álmából és letartóztatni — durva hiba volt, amely rossz fényt vet a rezsimre és magára az elnökre, is... Provokatív felszólalások a Szolidaritás kongresszusán A „Szolidaritás” szervezet gdanski kongresszusának negyedik napján, kedden a küldöttek felhívást fogadtak el, amely a kormányhoz szól, és az önkormányzatok kérdésével foglalkozik. A felhíváh kifejti, hogy amennyiben a lengyel törvény- hozás a „Szolidaritás” álláspontjával ellentétben foglal állást az önkormányzatokról, akkor a szervezet országos referendumot kezdeményez, továbbá bojkottál- ni fogja a szejm által hozott törvényt. * Megfigyelők ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy az ön- kormányzat kérdésébén a Lengyel Egyesült Mnnkáspárt és a kormány álláspontja egyértelműen a szocialista társadalmi tulajdon fenntartása mellett tesz hitet, míg a „Szolidaritás” a csoporttulajdont, a kisebb gazdasági egységek teljes önállóságát kívánja megteremteni az országban, és az önkormányzatot gyakorlatilag a központi tervezés és irányítás megszüntetésére kívánja felhasználni. A délután folyamán az egyik felszólaló megkérdőjelezte a szocialista országok gazdasági együttműködésének szükségességét, s azt hangoztatta, hogy a KGST-ben való részvétel semmi haszonnal sem jár Lengyelország számára. A „Szolidaritás” kongresszusának keddi ülésén mind több küldött foglalt olyan értelemben állást, hogy a szakszervezetnek döntő beleszólást kell kapnia a gazdasági és társadalmi kérdések megoldásába a kormánnyal szemben. Az eredetileg háromnaposra tervezett kongresszust egyébként — egy hétfői bejelentés szerint — bizonytalan időre meghosszabbították. Kereskedelem és nemzetközi feszültség
