Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

1981. szeptember 1. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYVESPOLC Kosáry Domokos: Széchenyi Döblingben Új tantárgy a gimnáziumban: a technika Korunkra — többek között — az infor­mációrobbanás, az információválság is jel­lemző. Könyvtáraink a könyvek és más do­kumentumok millióit őrzik. Ez az óriási szel­lemi tőke részben holt teher. Vannak olyan könyvek, melyeket még egyetlen olvasó sem vett kézbe. Mint sok más területen, itt is a technikától vágjuk a segítséget. Működnek már — hazánkban is — a 'számítógépes ke­reső rendszerek, amelyek a keresett téma jellemző tárgyszavainak megadása után megjelenítik a témába vágó szakirodalom bibliográfiai adatait. Gimnázium Keresztesi Miklós Szűcs Ervin Technika I.-kS. Üzenet a XIX. századból A közelmúltban egy 1899-ben kiadott könyv került a kezembe, amelynek lapjai még nem voltak felvágva. Kiderült, hogy szerző­je közismert pedagógiai szakte­kintély, John Dewey, a Chicagói Egyetem volt professzora. A könyv a szerzőnek a múlt század ÖO-es éveiben szülők részére tar­tott előadásait tartalmazza. La­pozzunk bele... „Amíg azelőtt az egyes csa­ládok élete a nevelésre sok kitű­nő alkalmat nyújtott, ma ez az uniformizálódott munkamegosz­tás idején nem tapasztalható. A legnagyobb átalakulás az ipari átalakulás, amelynek segítségé­vel a természet erőit óriási, szin­te megfoghatatlan mértékben aknázzák ki. A mai gyárrend­szert a háztartás és az úgyneve­zett szomszédság (pl. vasáru, bőr­áru-üzlet) rendszere előzte meg. Az egész ipari folyamat minden­ki szeme láttára játszódott le a nyersanyagtermeléstől a kész tárgyak használatbavételéig. Ha egy eszményi otthont raga­dunk ki, amelyben eléggé intelli. gens a szülő, akkor azt .tapasz­taljuk, hogy a gyermek legtöb­bet tanul a társas érintkezés út­ján, legjobban hat rá a család­ban uralkodó szellem. Napjainkban az ipar közpon­tosítása megsemmisítette a neve­lés fenti lehetőségeit. Céltalan dolog ezen keseregni. A múltat nem lehet visszavarázsolni. Ép­pen ezért felvetődik a kérdés, nem lehet-e az iskolába olyan foglalkozásokat bevezetni, ame­lyek az ifjúságot a való élethez hozzák közel.” Műveltségkép az ezredfordulón A középkorban csak az számí­tott művelt embernek, aki a teo- . ? lógia, .erkölcs tajn, f Üozóf ia, na§zt- .rónám ia, zenei., aritmetika; reto­rika, logika és grammatika terü­letén járatos volt. Ám a legügye­sebb építőmester, a mezőgazda­ság legjobb ismerője sem tartha­tott igényt arra, hogy művelt embernek tartsák. A ma középiskolásai munká­juk javarészét a XXI. században fejtik ki. A rájuk háruló felada­tokra a ma iskolájának, a csa­ládnak, a társadalomnak kell fel­készíteni. A Magyar Tudományos Akadémia a legkiválóbb szakem­berek közreműködésével elvi ál­lásfoglalást dolgoztatott ki az ál­talános műveltség körvonalazá­sára. A tanulmány 1980-ban je­lent meg, s a műveltségi anyag alábbi ismeret- és tevékenységi körét sorakoztatja fel: 1. Nyelvi, kommunikációs (in­formációs kapcsolatteremtés) nevelés. 2. Matematikai nevelés. 3. Természettudományos ne­velés. 4. Történeti, társadalmi és po­litikai nevelés. 5. Esztétikai nevelés. 6. Szomatikus (testi) nevelés. 7. Technikai nevelés. A fenti felsorolás látszatra utó­pisztikusnak tűnik. Néhány tucat ember évtizedek­re előre megjósolta jövőbeli tu­dáskészletünket. Elmélyültebben vizsgálva a tanulmányt megálla­píthatjuk, hogy csupán keretek­ről van szó, amely kijelöli, hogy milyen típusú, gondolkodású em­berek kiműveléséről kell gondos­kodnunk, milyen legyen a kimű­velt emberfők sokasága. Korunk művelt emberétől el­várjuk, 'hogy képes legyen kör­nyezetének eseményei között el­igazodni, a környezettel harmo­nikusan és aktívan együttélni. Az embert ma már a .természeti-, társadalmi környezet mellett egy mesterséges, technikai környezet is körülveszi. Akinek a mindent átható technikai környezetről nincsenek rendszerezett ismere­tei, aki megszegi a harmonikus -kapcsolat, szabályait«: .annak ..még az óletje is veszélyben van. A technikai műveletlenségnek kö­vetkezménye lehet a közlekedési baleset, a környezetszennyezés, stb. Technikai nevelés az iskolában- A ma érvényben levő rendel­kezések szerint a technika tan­tárgyat az általános iskolában 8 évig, a gimnáziumban 2 évig tanulja a felnövekvő nemzedék minden tagja, választott hivatá­sától függetlenül. A gimnázium III. és IV. osztályában az érdek­lődő tanuló heti 2, illetve 3 órá­ban tanulhatja a technikát. Pl. a Technika C (Informatika) fa­kultatív tantárgyban az informá­ciószerzés, tárolás, feldolgozás alapfolyamatait tanulják, ame­lyet jól használhat orvos« admi­nisztrátor, mérnök, asszisztens, közgazdász, operátor, stb. A technika a jelenségek azon körét vizsgálja, amelyek során a természeti anyag, energia, infor­máció az ember szükségleteinek megfelelően átalakítható. A tech­nikai tevékenységet a szükséglet vezérli. A gimnáziumi technikai tan­könyv I. osztályos anyaga 45 te­matikus egységet dolgoz fel. Az ismeretanyag az anyag, energia, információ köré csoportosul. A hangsúly az átalakítási folyama­tokon van. Kevés az olyan szük­séglet, amely a természet javai­nak közvetlen felhasználásával kielégíthető. Általában szüksé­ges, az emberi beavatkozás, amely a munka tárgyát az ember szá­mára használhatóbb formába hozza. Az ember a technikával kétol­dalú kapcsolatban áll- Informá­ciót szerez a rendszer állapotá­ról, majd feldolgozás után — ha szükséges — beavatkozik. A rendszer célszerű működését ve­zérléssel, szabályozással biztosít­juk. A technika tantárgy gimná­ziumi .bevezetésére több éves előkészítő munka után kerül sor ez év szeptemberében. Evekig' kísérleti tankönyv alapján folyt az oktatás az ország 20 gimná­ziumában. A tapasztalatok alap­ján készült a most forgalomba került tankönyv. A tárgy okta­tását igényes .tanulókísérleti sze­relőkészlet, 5 rádió- és 2 televí­ziós adás, írásvetítő transzpa­rens-sorozat, hangosított dia, mozgófilm, tanári segédkönyv segíti. Két évvel ezelőtt megkez­dődött a szaktanárok kiegészítő szakos képzése a tudományegye­temeken, hamarosan megindul a képzés a nappali tagozaton is. A megbízott szakfelügyelők ez év júniusában országos értekezleten kaptak megfelelő felkészítést. Dr. Keresztesi Miklós főiskolai docens Mit tudunk Széchenyiről, s ál­talában mit tudunk hazánk tör­ténelmének kiemelkedő személyi­ségeiről: életükről, munkásságuk­ról, személyes sorsukról? Valljuk be, hogy az átlagember csupán azt tudja, amit az iskolában ta­nult, s ami abból megmaradt. Bi­zonyára megdöbbennénk, ha va­lamiféle felmérés során az derül­ne ki. hogy „a legnagyobb ma­gyar”, gróf Széchenyi István mi­lyen felszínesen él a köztudatban, mennyire kevés ismeretet hordoz­nak róla az emberek a fejükben. Különösen érvényes lehet ez a megállapítás, ha Széchenyinek az 1849 utáni életéről, a döblingi el­megyógyintézetben töltött több mint tíz esztendejéről, halálának körülményeiről van szó. De le­het-e hibáztatni, elmarasztalni a hiányos, téves ismeretekért a tör­ténelem iránt csupán az átlagem­ber szintjén érdeklődőket? Nem lehet Elsősorban azért nem, mert maguk a történészek, sőt közöt­tük a Széchenyi-kutatók is külön­böző „felfogásban” tárgyalták és értelmezték munkásságát, meg­nyilvánulásait a halála óta eltelt 120 év alatt. Így nagy felkészült­séget igényel az igazság megtalá­lása és hiteles előadása. Főként Széchenyi döblingi éveit halálát olvashattuk, hallhattuk több va­riációban, sőt a múlt esztendőben a televízió egy olyan tv-játékot sugárzott, amelynek alapgondolata a Széchenyi elleni gyilkos me­rénylet volt Pedig erről szó sincs és alig kideríthető, honnan, kitől eredhet ez a fikció, amely annak ellenére tartja magát — egyre szűkülő körben —, hogy a lexiko­nok, életrajzi regények, monog­ráfiák már a tényt közlik a döb­lingi tragédiáról. Ilyen körülmények között öröm­mel üdvözölhetjük a Magvető Könyvkiadónál a Tények és ta­núk sorozatban megjelent kötetet, Kosáry Domokos igen alapos munkáját a Széchenyi Döbling­ben című könyvet. Nem könnyű olvasmány, éppen azért, mert rendkívül körültekintő, mélyen elemző munka. A szerző nem elégszik meg azzal, hogy csupán Döblingre, s annak lakójára, a száműzött Széchenyire koncent­rál. Ha ezt teszi, mun­kája értékéről, hasznáról és hatásáról mond le. ö azonban — bevallása szerint közel húsz évi kutatómunka nyomán — a korabeli európai nagypolitika, diplomácia, a gazdasági és társa­dalmi érdekszövevények bemuta­tására is vállalkozott Könyve így teljes, mert így, csakis így értheti meg az olvasó Széchenyi döblingi munkásságát, azokat az erőfeszí­téseket, amelyeket ott kifejtett soha nem egyéni, de mindig hazá­ja, népei nemzete érdekében. Kosáry Domokos nem szórakoz­tatni akar, hanem tanítani, ténye­ket elénk tárni arról az emberről, aki az 1848-as magyarországi pol­gári forradalom kudarcaiért ön­magát teszi felelőssé, s ennek sú­lya alatt összeroppan. Önmagával viaskodik, s feleségéhez, bátyjai- hoz, orvosához és volt titkárához írott leveleiben. Magát Antikrisz- tusnak, az apokalipszis nagy bes­tiájának'nevezi, aki izgatásaival egy fényes jövő küszöbén álló Ma­gyarországot vitt végleges rom­lásba. Milliók lelki és testi üdvét tette tönkre, s ezért már itt a föl­dön a pokol minden kínjával kell bűnhődnie. Egykori titkárához küldött levelét például így írja alá: Széchenyi István, a szegény gazfi. A teljes pszichikai összeomlás hosszú éjszakái — hetei és hónap­jai — csak ritkán világosodtak meg igen rövid időre, de végül is a rendkívüli szellem diadalmasko­dik és Széchenyi önmagára talál­va politikai tevékenységbe kezd, természetesen a taktikát hozzá­igazítva a körülmények lehetősé­geihez: Döbling közvetlenül Bécs mellett fekszik. Széchenyi tehát — úgymond — az oroszlán torká­ban, de nem félve az. oroszlántól, ismét dolgozni kezdett Olyan évek és olyan írások következtek, amelyek újra beleszólást enged­tek Széchenyinek az európai po­litikába, amelyet világosan látott részleteiben is képes volt áttekin­teni. A császári politikai rendőrség fölfigyelt a különféle európai la-' pókban megjelenő, a monarchia ellen uszító, azt gúnyoló írásokra, de gondolni sem merte, hogy ép­pen a döblingi elmegyógyintézet­ben születnek azok. Széchenyi megvilágosodása, szellemi ere­jének visszanyerése nem egyik napról a másikra tör­tént Kosáry Domokos megállapí­tása szerint 1856 végétől a tragi­kus 1860 áprilisáig terjedő, mint­egy negyven hónap volt az az idő­szak. amelyet a cselekvés idejé­nek lehet nevezni. Természetesen nem áll módunk­ban részleteiben elemezni a köny­vet, csupán arról szólunk még néhány szót hogy tulajdonképpen miért milyen körülmények miatt lett öngyilkos a legnagyobb ma­gyar? Széchenyi döblingi éveinek elsöprő hatású írása a Blick, amely a Bach-rendszer megsemmisítő bírálata, gyilkos szatírája. Ezt a könyvet sikerült fiával Londonba küldenie és ott saját költségén ki­nyomtatnia. Mindezt a legnagyobb titoktartás és — nem túlzás — életveszély közepette vállalták, s végezték mindazok, akiknek köze volt hozzá. A könyv természete­sen eljutott a bécsi udvarhoz is, ahol éppen abban az időben egy új rendőrfőnököt neveztek ki. A szálak Széchenyihez és környeze­téhez vezettek. Házkutatásokat tartottak, s megtalálták a gyilkos szatíra másolatos kéziratát és sok egyéb nem kevésbé „kényes” szöveget „1860. március 3-án reggel a rendőrség körülzárta a döblingi intézetet majd házkutatást tartott Széchenyinél és Görgen főorvos­nál. Ezzel egyidőben átkutatta Becsben Széchenyi fiai, mostoha fia: gr. Zichy Géza, Írnoka: Kiss Márton, valamint ismerősei kö­zül Fáik Miksa, Kecskeméthy Aurél és Görgenné mostohaapja, Gutherz ügyvéd lakását is.. — olvassuk a könyvben. Mindennek persze előzményei voltak. Széchenyit régen figyelték, lakását spiclikkel vették körül, egész hálózat működött azon, hogy a rendőri gyanút igazolják. Ez végül is sikerült A házkutatás Széchenyit nem- törte meg. Nem tudhatta, hogy ha nála nem is, de a többieknél bizony súlyosan ter­helő „anyagot” találtak ellene- Itt az ideje magamat ezen üldö­zések elől egy kétségbeesett elha­tározással kivonni...” — írja naplójában, 1860. március I7-én. Ez a kétségbeesett elhatározás 1860. április 7-ről 8-ra virradó éj­szakán vált tetté: a legnagyobb magyar fejbelőtte magát. G. F. Irodalmi múzeumok A német irodalmi örökség hű ápolói és őrzői az NDK irodalmi múzeumai. Az ország 41 irodalmi múzeumát évente milliók keresik fel. Az egyik leglátogatottabb múzeum a quedlin- burgi Klopstock-ház. A XVI. században épült pat­rícius ház homlokzatát Friedrich Gottlieb Klopstok születésének 250. évfordulójára, 1974-ben felújítot­ták. A múzeum eredeti festményekkel, rézkarcok­kal díszített helyiségeiben elhelyezett kiállítási tárgyak-másolatok, faximile kiadások, első kiad­ványok, fordítások, például a Messiás fordítása — hú képet adnak a költő életművéről. A nagy irodalomtörténész és filozófus, Johann Gottfried Herder emlékét Weimarban őrzi múze­um. A két évvel ezelőtt újra megnyitott Herder- múzeumban található az ország legnagyobb iro­dalmi gyűjteménye. A Herder-gyűjteményt a Kirms-Krackow házban helyezték el, annak a vá­rosi templomnak a közelében, amely Herder sír­helye is. (BVDAPRESS—PANORAMA) A Cirill és Metód Könyvtár új szerzeményei A Cirill és Metód Bolgár Nemzeti Könyvtár kézirattára jelentős anyaggal gazdagodott a közel­múltban. Ezek egyike a Szredna Gora vidékéről származó, 1640-ben keletkezett kézirat, amelynek szerzője az etropolei Danail. A mű értékét növeli, hogy a Szredna Gora vidékéről eredő kéziratok között ez a legrégebbi. A Danail-féle archaikus tí­pusú kéziratban megtalálták egy másik, ismeret­len nevű tudós eredeti stílusú írását is. A könyv tár legújabb szerzeményei közé tartozik a pavlikéni tudós, Dimitre Carszki 1793-ból szár­mazó, ,.Beszédek és Csodák” című, 160 lapot tar­talmazó írása; Rilszkinek, a XIX. század elejéről eredő zsoltároskönyve; valamint egy, a szentek életéről szóló kis gyűjtemény, ugyancsak a XIX. századból. A. SZTRUGACKIJ - B. SZTRUGACKI3 , :• _ -v= <-1 • i Nehéz istennek lenni (15.) Egy ideig még ott állt, majd megfordult, és visszaindult a szo­bájába. A rozsdás fegyverrel te- liaggatott, fura bútorral telezsú­folt szalonban az ablakhoz állt, homlokát a hideg, sötét üveghez nyomta, és kinézett az utcára. Megtörtént az első őrségváltás. A szemközti ablakokban meggyúj­tották a mécseseket, becsukták a spalettákat, hogy oda ne vonz­zák a gonosz embereket és a gonosz szellemeket. Csend volt, csupán egyszer üvöltött fel vala­hol odalent iszonyú hangon egy részeg. Legszörnyűbbek ezek az esték voltak: utálatosak, magányosak, kilátástalanok. Qdalent vas csörrent, a rete­szeket tolták be, az éjszakára készültek. A szakácsnő Szent Mikához fohászkodott, hogy küld­jön neki akármilyen férjet, csak értelmes ember legyen. Az öreg Muga ásítozott. A konyhában a szolgák az esti sörüket kortyol­gatták, és pletykáltak. Rumata eljött az ablaktól, vé­gigsétált a szalonon. Reményte­len dolog, gondolta. Nincs olyan erő, amely kiszakíthatná őket gondjaik és fogalmaik megszo­kott köréből. Mindent megadhat­nának nekik, a legkorszerűbb há­zakba költöztethetnék őket, es­ténként mégis összegyűlnének a konyhában, szenvedélyes kártya­csatákat vívnának, röhögnének a szomszédon, akit elpáhol a fele­sége. Ebben a tekintetben dón Kondornak igaza van: Reba — jelentéktelen apróság a tradíciók, az évszázadok alatt kialakult rendíthetetlen hagyományok, nyájösztön-szabályok roppant tö­megéhez képest. Don Reba! Nem magas, de nem is alacsony, nem kövér, nem is sovány, nem túl sűrű hajú, de egyé Italán nem kopasz. Mozdula­tai nem hevesek, de nem is lom­hák, arca nem vésődik az ember emlékezetébe. Udvarias, figyel­mes társalgó, de egyébként sem­milyen különleges gondolatokkal nem tündököl... Három évvel ezelőtt bukkant fel a palota-kancellária valame­lyik penészes pincéjéből: jelen­téktelen kishivatalnok, szolgálat- kész, sápadt, sőt szinte kékes ar­cú. Azután az első minisztert vá­ratlanul letartóztatták, és kivé­gezték, néhány rémülettől eltom­pult, magas rangú hivatalnok be­lehalt a kínzásba, és szinte az ő hullájukon emelkedett fel óriási gombaként a középszerűség e kö­nyörtelen szelleme. Sehonnai. Nem hatalmas elme egy gyenge uralkodó mellett, nem nagy és félelmetes ember, aki egész éle­tét annak szenteli, hogy az or­szágot egyesítse. Nem pénzsóvár kegyenc, aki csupán az aranyra és a nőkre gondol, aki a hatalom kedvéért nyakra-főre öldös, s azért uralkodik, hogy öljön. Sut­togva azt is rebesgetik, hogy ő egyáltalán nem is dón Reba, ha­nem isten tudja kiféle, farkas­bőrbe bújt ember, hasonmás, bi­torló ... Bármit terveit ki, minden ku­darcot vallott. Egymásra uszítot­ta a királyság két befolyásos csa­ládját, hogy meggyengítse őket, és általános támadást indítson a bárók ellen. A családok azonban kibékültek, s megkaparintották a királytól egy jókora földdarabot, amely ősidők óta az Arkanari Totzoké volt. Hadat üzent Iru- kannak, maga vezette seregét a határra, de elveszítette az erdő­ségekben, jómaga pedig mindent a sors kényére bízott, és vissza­menekült Arkanarba. Don Gug buzgólkodása következtében két határmenti város fejében sikerült az irukani hercegnél kieszközöl­nie a békét, azután a király kénytelen volt összekotorni min­dent, ami a kiürült kincstár fe­nekén maradt, hogy az egész or­szágra kiterjedő parasztfelkelé­sekkel megküzdhessen. Ilyen baklövésekért bármely minisztert lábánál fogva felakasztottak vol­na a Vidám Torony csúcsára, dón Reba azonban valamiképp hatal­mon maradt Megszüntette az ok­tatási és a jóléti minisztériumot, megszervezte a koronavédelmi minisztériumot, a törzsökös arisz­tokratákat és a kevés tudóst le­váltotta a kormánytisztségekből, végképp szétzilálta a gazdaságot. ,K földműves állati lényege” címmel tanulmányt írt, s végül, egy évvel ezelőtt, megszervezte a „Védelmi gárdát”, a „Szürke szá­zadokat”. A monopóliumok Hit­ler mellett álltak. Don Reba mel­lett nem állt* senki, és nyilván­való volt, hogy a rotfamosztago- sok végül is úgy eltapossák, akár a férget. 0 azonban továbbra is csűrt-csavart, kivágta magát, mintha igyekezne önmagát be­csapni, mintha semmiről sem vol­na tudomása, kivéve az egyetlen őrült feladatot, hogy elpusztítsa a kultúrát. Most pedig Budah kellett neki. Újra valamilyen képtelen csel­fogás. Budah könyvtudó. Azt pedig karóba húzzák. Nagy hű­hóval, hogy mindenki megtud­ja. De most nincs hűhó. Tehát az élő Budahra van szükség. Miért? Csak nem annyira ostoba, hogy azt képzeli, Budahot arra kény­szerítheti, hogy neki dolgozzék? De hátha ennyire ostoba? De hátha dón Reba egyszerűen os­toba és szerencsés intrikus, aki maga sem tudja pontosan, hogy mit akar, és bolondnak tetteti magát? Három esztendeje fi­gyelem, s nem jöttem rá, hogy miféle. A báziselmélet csupán a lélektani fő céltudatosság vál­fajait konkretizálja, a valóság­iban pedig ugyanannyi vál­faja van, ahány ember, és bárki hatalomra kerülhet! Pél­dáid egy olyan emberke, aki egész életében a szomszédait bosszantotta. Az ilyet természe­tesen elseprik, de addig elég kárt okoz. £s nem törődik azzal, hogy a történelemben nem marad nyo­ma, vagy hogy kései leszárma­zottai a fejüket fogják törni, ho­gyan illeszthetnék bele magatar­tását a történelmi következetes­ség elméletébe. Nekem most már semmi dol­gom az elmélettel, gondolta Ru­mata. Csak egyet .tudok: az em­ber az értelem objektív hordo­zója, mindaz, ami akadályozza az embert az értelem kifejlesztésé­ben — fossz, és ezt-a rosszat a legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni. Bármilyen módon? Nem. Vagy talán mégis? Puhány vagy! — gondolta önmagáról. — El kell szánnod magad. Előbb­utófab úgyis el kell szánnod ma­gad. Hirtelen eszébe jutott dona Oka- na. Hát szánd el magad, gondol­ta. Kezdd vele. Szédülés fogta el arra a gondolatra, hogy mi vár rá. De ez jobb, mint ölni. Inkább mocsok, mint vér. Láb­ujjhegyen átment a dolgozószo­bába és átöltözött. Kezében for­gatta az abroncsot az adókészü­lékkel, majd határozottan az asz­talfiókba dugta. Azután jobb fü­le mögé fehér tollat tűzött a ha­jába — a szenvedélyes szerelem jelképét —, felcsatolta kardját. Már odalent, amikor félrehúzta a reteszt, jutott csak eszébe: ha dón Reba megtudja, akkor vége dona Okanánalk. De már késő volt visszfordulnia. 13. A vendégek már egybegyűltek, dona Okana azonban még nem jelent meg. A hideg ételekkel megrakott asztalkánál a párbaja­ikról és kicsapongásaikról hír­hedt királyi gárdisták iddogál­tak. A kandalló mellett idős, vézna hölgyecskék kuncogtak. Szép sorban ültek az alacsony pamlagokon, előttük pedig há­rom kos öregember sürgölődött; a hajdani régensség korának hí­res piperkőcei, a rég elfeledett anekdoták utolsó ismerői. A te­rem közepén dón Ripat állt, Ru­mata hűséges és eszes ügynöke, a rSföskereskedők szürke száza­dának hadnagya, pompás ba­jusszal és mindenféle elvek nél­kül. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom