Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-05 / 208. szám

t 1981. szeptember 5. • PETŐFI NEPE • 3 s PANASZKODIK A LAKÓ, PANASZKODIK A BÉRBEADÓ A lyukas csatornához is pénz kell Panasz egy házra. Aki elmond­ja: Csőszt Sándorné bérlő, a kecskeméti Nagykőrösi utca 31. szám alatt. — Nézze csak! Mennyi javíta­nivaló volna ebben a házban. Itt ez a kapualj. A bejárata ke- iraimit, tisztára seperve. De mi­lyen az oldala? A vakolat ott jön le, ahol akarom. Csak hozzá kell nyúlni. iMár mutatja is, hogyan.. Egy helyen egy 60—70 centiméteres deszkát, amely eddig a falra volt tapasztva, több tenyérnyi vako­lattal könnyedén leválaszt. Az omladékot aztán majd össze kell seperni. Az ember tébolyt kap... Föl, az első emeletre, egy ége- delem magas lépcsőház vezet. — Itt ,meg az a baj, hogy a ház- felügyelő, ha már piszkos, ' pók­hálós a fal, gumicsőből locsolja — jelzi kísérőm. Meresztgetem a nyakam. Rájö­vök aztán: ilyen magas fal leg­feljebb tűzoltóknak való. Nem egy házmesterasszonynak. — A csatornánkat még nem lát­ta — vezet tovább Csőszi néni, aki már nyugdíjas, és már 1950 óta lakik itt, egy földszinti bér­leményben. — Folyik száz ágra. Eső után rozsdafoltos alatta a gangom. — Azt még okvetlen írja meg, hogy amikor 1968-ban ibevezet- ték a gázt, a falon- a csöveket csak 12 év. -múlva festették be — zárja a fogyatékosságok leltá­rát Csőszi Sándorné. Azaz, még valami... — Az eipber bizony isten té­bolyt kap, mire kijön valaki az I KV-tói! A fonák helyzet, melyet Cső­szi néni vázolt, rejt magában né­mi tanulságot. Maradjunk azonban tárgyila­gosak. A Nagykőrösi utca 31., ame­lyet még sokan laknak, koránt­sem menedékház. Testes, vaskos, amolyan régimódi emeletes, de a jobbik fajtából. Erős falai közt ma is 19 család él, köztük a leg­régebb óta itt lakó Csőszi Sán­dorné és férje, akiknek a bérle­ménye jóval átlagon felüli, mond­hatni: lakályos. Száznégy négy­zetméteren két nagy szoba, egy valamivel kisebb harmadik, kony­ha, fürdőszoba, W. C., előtér, s kí- ^_vüla gaqg. Mindezért havi 392 : fŐnSii.liöt^ fizetnek ma; azelőtt 108 Volttá lakbér. „Régen másként volt” — Luxus lakbérért lakunk — mondja Csőszi néni. — És annyi a kiadásunk! Két éve 10 ezer fo­rintért festettünk. Rendbeho­zattuk a helyiségeket. Télen ezer- forintos gázszámlákat fizetünk. Az idén televíziót, mosógépet vettünk. Ezek után jöttek az IKV- tól azzal, hogy fizessünk ötezer- négyszázvalahány forintot, annak a két gázfűtőkészüléknek a fele árát, amelyekkel -biztonsági okok­ból a régieket felcserélték. — Ilyet még nem láttam! — véli helyzetét ma is sérelmesnek a Nagykőrösi utca 31. bérlője.— Július 30-án felszerelték a fűtő- berendezést, de már tartotta is a .markát az IKV gyorsszolgála­tának dolgozója: fizessem ki a részemet. Honnan? Miből? Ha­ladékot kértem, de nem kaptam. Végül a férjem fizetett a múlt héten. Nem olcsó az élet manapság sehol. Tudjuk jól. Csőszi Sán­dorné azonban nem annyira a pénzügyi, inkább a hivatali el­járással nincs kibékülve. — Miért? — Régen másképp volt. Ha az IKV pótolt valamit, két hét múl­va postázta a felszólítást — csek­keket is mellékelt —, hogy majd ennyi időn belül kell törleszteni ennyit és ennyit. Most pedig, tes­sék, kitalálják ezt a gyorsszolgá­latot! Így látja a bérlő. Joga van így nézni, de csöppet sincs igaza. Ha nagy a lakás, lehet kisebbre cse­rélni ... A pénz a vállalatnak is pénz Mint vélekedik erről, egyálta­lán a lakás-korszerűsítés (-kar­bantartás, -fenntartás) anyagi fe­dezetéről a másik fél: a Kecske­méti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat? Márton Lajos igazgató példa­ként hozza fel, hogy ha valaki a tv-jét, a rádióját, a hűtőszekré­nyét javíttatja, vagy kicseréli, fizet érte. A boltban pénzért vá­sárolunk.. S ha valakinek elielej.- tene a vállalata fizetni, az beér­né-e csupán üres borítékkal? Márpedig, olvasóink a tanúi Pereskedés milliókért című, jú­lius 8-i cikkünk — ebben a lak­bérrel adós kecskeméti bérlők­ről írtunk — nem hagyott'kétsé­get afelől, hogy a tartozik-köve- tel kálváriájában az ingatlanke­zelő és távfűtő vállalat nagy bo­rítékja vészesen sovány. — Hízott-e azóta ez a „borí­ték”?— várom Márton Lajos vá­laszát. Akik fizettek — Igen. Az év eleji állapothoz képest egymillióval csökkent a hátralék összege. Ebből 200 ezer forintot közvetlenül a cikk után fizettek be. Kecskés Lísdó pél­dául már másnap kifizette több mint 11 ezer forint tartozását. Rajita kívül is többen voltak, akik hamarosan fizettek. Másoknak, akik jelentkeztek és indokolt volt náluk, .részletfizetési kedvez­ményt adtunk. Biró Margittal, aki a Bethlen körút 20—22. szám alatt lakik, megegyeztünk, hogy havi 1500 forinttal tör lesütheti 17 ezer forintos adósságát. — Egyenesbe jutnak-e végre? — Szeretnénk — bízik a válla­lat vezetője, bár még mindig gondterhelt —, de ez nemcsak rajtunk múlik. Négymillió-nyolc­százezer forint a behajtatlan kö­vetelésünk. Ebből 3 és fél millió távfűtési tartozás. Van olyan bér­lőnk, aki már 3 éve nem fizet fű­tési díjat. A legfurcsább az, ha sokakat — jogosan — figyelmez­tetünk tartozásaikra, nem pénz­zel, hanem ezzel állnak elő: „A levél hangja jogszabály ízű, pa- ragrafusos”. A valóság ezzel szemben, hogy a kilószámra gyártott felszólítá­sok — amelyek sokakról úgy pe­regnek le, mint pénz híján a lyu­kas csatornákból a víz — nagyon is tárgyilagosak, sőt udvariasak. Cserebere, nem adom? — „Futnak a pénzük után ...”, utaltunk, júliusi írásunkban ar­ra, a helyénvaló, jogos küzdelem­re, melyet egy tanácsi vállalat vív a saját pénzéért, milliókért. Ennek során több száz olyan adóst felkerestek, akinek az adós­sága feliül' van kétezer forinton. Az „eredmény” lehangoló volt. Orbán Dezső, aki korábban az Április 4. tér 5. szám alatt, a földszint 1-esben lakott, ahelyett, hogy törlesztette volna 4072 fo­rint adósságát, tanácsi bérlaká­sát önhatalmúlag elcserélte egy másikkal. Most a Sörház utca 19. szám alatt lakik. Orbán Ferenc­cel — előzetes értesítés alapján — kétszeri kísérlet után sem si­került beszélnie a vállalat jogta­nácsosának, aki 14 ezer 302 fo­rint lakbérhátralék ügyében ke­reste őt, hasztalanul. Másutt el­hunyt az adós. Aki beköltözött a helyére, hajlandó átvállalni a 2345 forint tartozást, amennyiben a lakást az IKV kiutalja neki. Két helyen: a Március 15. utca 36-ban és a Pákozdi csata utca 16. szára alatt meg egyszerűen ajtót se nyitottak a vállalat meg­bízottjának. Eljött az idő, hogy a bérbeadót — vagy képviselőjét — idegenül, értetlenül fogadják némely ta­nácsi bérlakásban ? Mit lehet itt tenni? Bármit, csak nem belenyugod­ni. A lyukas ereszcsatornákat, a vedlett falú házakat, a szinte elérhetetlenül magas lépcsőházi falakat — és még sok egyebet — nem az égiek fogják, forint nél­kül rendbe tenni. Ennek ára is van! Kohl Antal FILMJEGYZET Képtelenségek — képen • A formás Lucy, a kékszemű Joe és a félvér Bili vadnyugati környezetben. Üjabb úgy­nevezett maca­roni-, vagy spagetti-wes- tern tűnt fel a mozivászna­kon. Ez alka­lommal olasz— francia—NSZK együttműködés sredménye a kimondottan szórakoztatási célból életre Hí­vott produkció. A címe: Egy zseni, két ha­ver, egy balek. A rendező Da­miano Damiani neve jobb • re­ményű alkotásokról jut eszünk­be. Társadalmi töltésű filmjeit most piff-puff töltésűre ^cserélte. Ugyanakkor nyilvánvaló a mes­terségbeli tudása itt is, különö­sen a félelem és a feszültségek éreztetésénél. A többi kelléket igyekezett humorban, fordulatok­ban és lövöldözésekben tálalni. Bő másfél óra alatt megismer­kedhetünk a Vadnyugat legvi­dámabb, legfölényesebb és alkal­masint legj ólnevel tebb fegyver­forgatójával. A "neve Joe Thanks (Köszönöm, Joe), Az égszínkék szemű Terence Hill alakítja, ugyancsak könnyedén. Gyakran találkozik — kocsmában, fogdá­ban, és vadnyugati hegyek tövé­ben — a formás Lucyval. A hölgy egy kissé csapodár a sze­relmi vágyódásaiban, s olykor ez is Joe ellen hangolja az indián származását szégyenlő útitársátt Bilit. De nemcsak indiánok adják ki magukat fehéreknek, hanem fordítva is. Ezenkívül bőséggel fordul elő átöltözéses szerepcsere, kutyaszorítós helyzet, és üldözés lovon meg két lábon. Mindez nem kis summa — 300 ezer dol­lár — megszerzéséért történik. Pontosabban azért, hogy önzetlen hőseink visszajuttathassák az összeget megérdemelt tulajdono­saiknak, az indiánoknak. Még pontosabban azért, hogy legyen elég fordulat a játékban, amely időnkénti trükkjeivel már-már rajz-, vagy bábfilmre emlékeztet. A macaroni-western úgy ha­sonlít az eredeti vadnyugati fil­mekre, mint a műanyag az iga­zira. Ez persze nem jelenti, hogy minden esetben rosszabb, vagy kevésbé felel meg a célnak. Csak az a kérdés, hogy mi a cél. Aki tudja, hogy mire vált jegyet, mosl sem csalódik különösebben. H. F. Őszi megyei könyvhetek Hasznosan szolgálja a már ha­gyományos, évenként megrende­zésre kerülő őszi megyei könyv­hetek az új olvasók, a könyvvá- sárlók toborzását, a kortársi ma­gyar irodalom legjavának nép­szerűsítését. Minden ősszel jó al­kalmak kínálkoznak ezáltal arra, hogy a felszabadulás utáni, köze­lebbről az elmúlt negyedszázad fejlődését művészi eszközökkel bemutató alkotások széles körben elterjedjenek. Az idei könyvheteket október közepétől november 6-ig rende­zik meg országszerte. A sokrétű és szerteágazó rendezvénysorozat sikeréhez a legkülönfélébb intéz­mények és társadalmi szervek igyekeznek jó összefogással hoz­zájárulni. Az idei eseménysoro­zatnak nagyszerű hátteréül szol­gál majd a fogyasztási szövetke­zetek kilencedik kongresszusára való felkészülés. Ebből az alka­lomból a Heves megyei MÉSZÖV, elnöksége felhívással fordult a könyvterjesztésben részt vevőkhöz annak érdekében, hogy közös erő­vel növeljék tizenöt százalékkal a könyvforgalmat, a tavalyi esz­tendő azonos időszakához viszo­nyítva. % A Könyvértékesítő Vállalat szövetkezeti főosztálya a napok­ban közrebocsátotta, a Szövetke­zeti Könyvértesítő című kiadvá­nyának idei ötödik számát. Eb­ben többek között arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy to­vábbra is segítsék az Qlvasó Né­pért mozgalom alapvető célkitű­zéseinek további megvalósítását, valamint az olvasás.- terén még megmutatkozó, úgynevezett „fe­hér foltok” eltüntetését. Ahol ígéret helyett cselekszenek • A nagyrészt társadalmi munkában épült új iskola. Gondosan őrzik Vaskúton a ta­nácsháza egyik szobájában azt a vörös selyemzászlót, melyet az 1976—80. közötti időszak telepü­lésfejlesztési veresenyében a két­ezer-ötszáz feletti lakosú közsé­gek versenyében első helyezett­ként nyertek. Ha a zászlóra hímezve felso­rolnák azt a rengeteg társadalmi munkát, amit ezért tettek, talán még a legapróbb betűkkel sem férne rá. Sándor Mihályné — a Munka Érdemrend ezüst fokoza­tával kitüntetett vb-titkár — 27 éve végzi Vaskúton e feladatát. Mint mondja, ha valaki belép irodájának ajtaján, már kérde­zés nélkül tudja, hogy mi járat­ban van. Minden családot, min­den embert ismer a községben, pedig annak nem kevesebb, mint 4160 lakosa van. Nehéz volna utánaszámolni, hányszor kopogtatott be a há­zak ajtaján, hogy összefogásra, társadalmi munkára kérje a köz­ség lakóit saját érdekükben, a község fejlesztéséért, szépítéséért. S azok nem ígérnek, hanem jön­nek és cselekszenek, legyen az járda- vagy útépítés, iskolaépí­tés, vagy virágültetés. A tanács­tagok saját körzetükben ugyan­így szót értenek a lakossággal. A vb-titkár íróasztalfiókjából feljegyzések, naplók kerülnek elő, mert hát öt évre visszamenőleg ugyan ki emlékezne a községfej­lesztés minden mozzanatára ? Aztán sorrendbe kerül minden, és már idézi is a lakosság és a gazdasági szervek összefogásának egy-egy jelentős állomását: 1976. m —Az V. ötéves tervciklus első évének legfőbb tennivalóit a jár­daépítésben láttuk. Bizony nem volt jó hallgatni, hogy itt-ott még sárban kell járni a házak előtt. Ebbén az eszendőben ötszáz négyzetméter járdát építettünk a lakosság segítségével, mintegy 144 ezer forint értékben. Ezzel a község minden utcájában mind­két oldalon elkészült a szilárd burkolatú járda. Hatvanezer fo­rint értékben vásárolt a. tanács rozsatöveket, amit a lakosság nemcsak elültetett, de azóta is példásan gondoz. Ebben az év­ben az utak, járdák és a parko­sítás érdekében végzett társadal­mi munka értéke elérte a 6 mil­lió 505 ezer forintot. 1977. A társadalmi munkát ebben az esztendőben a Rákóczi utcában levő betonút tükrének elkészí­tésére koncentráltunk, s ezzel el­készült kétezer négyzetméter be­tonútburkolat. Ugyancsak ebben az évben kezdtük meg az új, hat tantermes iskola építését, vala­mint a napközi konyha felújítá­sát, természetesen valamennyit jelentős társadalmi munkával. Az eredmények önmagukért beszél­tek. Egyre többen jöttek a hívó szóra. Ez év végén már hétmil­lió 555 ezer forint értékű társa­dalmi munkát könyvelhettünk el. 1978. A község szépítése újabb je­lentős állomáshoz érkezett. Meg­kezdtük a művelődési ház fel­újítását, és a mozi kialakítását a fejlesztési alapból. Ebben az év­ben jelentős tartalékot tettünk félre az iskola építésének befe­jezésére. Százezer forintot fordí­tottunk további parkosításra, díszfákat, cserjéket és virágokat vásároltunk, a lakosság pedig el­ültette. A tanácstagok a maguk kör­zetében fáradtságot nem ismerve, saját példamutatásukkal lelkesí­tették a lakosságot a közösségi munkára, amely évről évre növe­kedett. 1978-ban nyolcmillió 124 ezer forint volt a községben vég­zett társadalmi munka értéke. 1979. Ebben az évben a magánerős lakásépítéseket segítettük. Hu­szonkét állami telket biztosítót-. tunk, amelyen a családi házak néhány kivételével már elkészül­tek, s a boldog tulajdonosok bir­tokukba vehették. Kifogástalan minőségben, esztétikailag elisme­résre méltóan elkészült az új is­kola, és folytatódott a tornacsar­nok építése. Ugyanebben az év­ben társadalmi összefogással új lőtér épült. Nem sokkal, de még­is tovább nőtt a társadalmi mun­ka értéke, amely elérte a 8 millió 813 ezer forintot. Ebben már benne van az újonnan megépült buszvárakozó is. 1980. Tovább sokasodtak a magán­házak, melyek elé 200 négyzet- méter járdát építettünk társa­dalmi munkával. Ezekhez az épü­letekhez kétszáz folyóméter víz­hálózatot készítettünk. A parkok kipusztult virágainak pótlására negyvenezer rózsatövet, illetve díszcserjét vásároltunk. Közsé­günk parkfelülete jelenleg eléri az ötezer négyzetmétert. Nem lenne teljes a kép, ha ki­hagynám a gazdasági szervek igen jelentős társadalmimunka- és anyagi segítségét, amely nél­kül aligha szerezhettük volna meg a településfejlesztési ver­seny első helyét. Legtöbb segít­séget a Bácska termelőszövetke­zettől kaptunk, amely a község legnagyobb munkaadója. Kezde­ményezője volt annak a mozga­lomnak, hogy a gazdálkodó szer­vek és a községi tanácsok a mű­velődési házakat közösen üze­meltessék. A megyében elsők kö­zött kötöttek szerződést a köz­ségi tanáccsal az említett közös üzemeltetésre. Ehhez a szövet­kezet évi 150 ezer forinttal járult hozzá. Ezt az összeget 1980-tól 20C ezer forintban hagyta jóvá a közgyűlés. A színház- és mozihelyiség át­alakítását a tsz építőbrigádja vállalta, hasonlóképpen építette az új iskolát, a tornacsarnokot, és a rövidesen átadásra kerülő tan­uszodát. Az új iskolánál a tsz szocia­lista brigádjai 8460 óra társadal­mi munkát végeztek. A termelő- szövetkezet 1979-ben az „Oj ter­més” szobrát ajándékozta a köz­ségnek. Jelentős támogatást nyúj­tanak a különböző sportszakosz­tályoknak és "a tömegsportnak. Anyagilag és társadalmi munká­vá! segítik az iskolát, óvodát es napközit. A községben dolgozó ktsz is igen jelentős társadalmi hozzá­járulással támogatja Vaskútot. Csupán az 1980-as évben 2550 óra volt az általuk végzett tár­sadalmi munka. A Bajai Mező- gazdasági Kombinát vaskúti ke­rülete 3720 órával növelte tavaly a községben végzett társadalmi munka óráinak számát. A mind szélesebb körű községi összefogás 1930-ban már 13 millió 599 ezer forint értékű társadalmi munkát tett lehetővé. Sándor Mihályné még sorolná tovább, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy elmondhassuk: Vas­kúton nincs hiány cselekvő ke­zekben. A virággal szegélyezett házsor, az évente gyarapodó lé­tesítmények tenniakarásról ta­núskodnak. Talán éppen ezt hir­deti a tanácsházán őrzött vörös selyemzászló, melyet nemrég vet­tek át a településfejlesztésben el­ért ötéves munkájuk első helye­zéseként. Szabó Ferenc • Előtérben az alacsonyabb épület a tornacsarnok, mögötte az eme­letes: a tanuszoda, melyet rövidesen átadnak. Bővülő kínálat építőanyagokból Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium, az Országos Anyag- és. Árhivatallal közösen értékelte az építőanyag-ellátás helyzetét és megállapította, hogy az idén összességében kedvezően alakult, s a még fellelhető gon­dokat már nem tényleges áru­hiány, hanem elsősorban áruterí­tési és szállítási, továbbá válasz­téki problémák okozzák. Alapjá­ban tehát bőséges a kínálat az építőanyagok túlnyomó részéből. A kedvező változást nemcsak á termelés fejlesztése segítette, ha­nem az is hozzájárult, hogy a beruházások mérséklődésének kapcsán az állami építőiparból átcsoportosított építőanyagokkal is javították a lakosság ellátását. A legjobb úton haladunk afelé, hogy kínálati piac jellemezze az építőanyagok eladását, vásárlá­sát Sok jel mutatja, hogy he­lyenként már a vásárlókért verse­nyeznek az egymást helyettesítő termékek gyártói. A legfontosabb építőanyagok közül cementből a kínálat jóval meghaladja a keresletet, ennél­fogva még a termelést is mérsé­kelni kellett. Kedvező az elllátás égetett darabos mészből. s miután a közelmúltban adták át a Bere- mendi Cementgyár új mészüze- mét, fokozatosan bővül a kínálat a keresett mészhidrátból is. Több éves ellátási gond végére tettek pontot a Beton- és Vasbetonipari Művek gyárai három új födém- gerenda-gyártó gépsor üzembe he­lyezésével. Oj szolgáltatással is elébe mentek a vásárlók igényei­nek. ugyanis a TÜZÉP és a Vo­lán vállalatokkal kötött szerződé­sekkel lehetővé tették, hogy a vál­lalat öt gyárának 80—100 kilomé­teres körzetében az építés hely­színén darus kocsik emeljék be a családi és társasházak födém­paneléit vagy más nehéz beton­elemeit ­A lakosság ellátását jelentősen javíthatja a kiskereskedelmi épí­tőanyag-forgalmazás fejlesztése, amely elsősorban a teljes válasz­tékot adó nagy építőanyag-tele­pek, korszerű raktárüzemek lét­rehozásán alapul. Ezek aránya a jelenlegi hálózatban mindössze 4,3 százalék, s az összes építő­anyag-telepnek pedig több mint a fele elavult, kicsi és még a fej­lesztésre is alkalmatlan. Miután a_ nagy és korszerű telepek tel­jés hálózatának kialakítása sok éves feladat, átmeneti megoldás­ként a többcsatornás értékesítés létrehozása is hasznos lehetne. Ezért az ÉVM és az Országos Anyag- és Árhivatal olyan gaz­dasági ösztönzők kialakításának lehetőségeit vizsgálja, amelyek az iparvállalatokat is érdekeltté tehetik abban, hogy ne csak el­enyésző mennyiségben és szüksé­ges rosszként, hanem jelentős arányban és kifizetődő tevékeny­séggel közvetlenül a termelők, a gyárak adjanak el építőanyagot a lakosságnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom