Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-30 / 229. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1081. szeptember 30. ZÖLDSÉGFÉLE, GYÜMÖLCS HÁROMMILLIÓ FOGYASZTÓNAK Alkalmas termőhely-e Bács-Kiskun? Mikor lesz rend a rendőrfalui játszótereken? Megfelelő termőhely-e a Duna—Tisza köze, s azon belül Bács-Kiskun a kertészeti növényeknek? A különböző fórumokon elég gyakran elhangzik ilyen kérdés. A közelmúltban a termőhely szerepéről, tényezőiről a Hírős Napok tanácskozásain Kecskeméten, és a szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermesztő ágazatok szakosztályi ülésein elég széles körű vita bontakozott ki. Többen azt állították, hogy a termékeny talajt!, kedvező éghajlatú és öntözési lehetőségű, valamint egyéb előnyös tulajdonságú vidék lehet csupán alkalmas termőhely. Ahol mindezek a feltételek hiányoznak, azok eleve nem is jöhetnek számításba. A Duna—Tisza közének nagyobbik felét elfoglaló Bács-Kiskun, igen jelentős agrártérsége az országnak. Az egyéb mezőgazdasági termékeken kívül, a kertészeti ágazatainak terméséből évente 3,2 millió zöldségfogyasztót, 2,5 millió gyümölcs- és 4,8 millió bor- fogyasztót képes ellátni. Az ■ itt élő, dolgozó emberek tudása, ve" rejtékes munkája változtatta aranyhamokká a településeket elbontással fenyegtő futóhomokot. Cselekedeteik méltóak íáz utókor tiszteletére, tapasztalataikat pedig a mai körülmények között is a jelenleginél jobban fel lehetne használni. Így fogalmazza meg egyik kiadványéiban Bács- Kiskun mezőgazdaságának, a szánták, kertek művelőinek a szerepét a Magyar Agrártudományi Egyesület. A Hírős Napok kiállításain bemutatott kertészeti, élelmiszeripari termékekért kiosztott 164 arany-, ezüst- és bronzérem, a megye termelőinek a kiváló minőségű áruk előállítására irányuló törekvését mutatja. A dijakat országos hírű szakemberekből álló bíráló bizottságok döntése alapján ítélték oda a gazdaságoknak, vállalatoknak, kistermelőknek. A megye kertészeti ágazataiban munkálkodó emberek százai, ezrei mégis úgy érzik, hogy a Duna—Tisza közi kertészeti termelés folyamatos visszafejlesztésének irányzata érvényesül. Íme egy példa: pár éve az ország legnagyobb mezőgazdasági megyéjének' székhelyén a gyümölcs- és szőlőtermesztés oktatását igyekeztek leépíteni a Kertészeti Főiskolai Karon. Ezt a ténykedést jelzik az alföldi borvidék jó minőségű szőlőjére, mustjára, borára a szüreti felvásárláskor érvénybe léptetett igen alacsony termelői árak, vagy a jó minőségű gyümölcs-és zöldség féle Bács-Kiskun megyén belüli és megyehatáron kívüli felvásárlási árai közötti nagy-nagy különbség. Azt is érdemes lenne egyszer megvizsgálni, hogy • miként lesz például a kecskeméti Törekvés Tsz-től kilogrammonként 2,60 forintért megvásárolt téli almának a fogyasztói ára még aznap, vagy Vasárnap kilogrammonként 10 forint a kereskedelmi vállalat boltjaiban. Ezek, a hosszú idő óta meg nem válaszolt kérdések — úgy is mint termőhelyi tényezők — kétségkívül foglalkoztatják Bács- Kiskun mezőgazdasági nagyüzemeit, kistermelőit. Aminthogy az sem lényegtelen szempont, miként hasznosítják a mezőgazdasági területet. Dr. Frigyesy Ferenc főiskolai adjunktus, az 'országos kertészeti tanácskozás szőlőtermesztési szekciójának ülésén többek között ezt is szóba hozta. Felszólalásából idézünk: — „Abban az esetben, ha a termőföld szűkösen áll rendelkezésünkre, márpedig ebben korántsem bővelkedünk, fontos társadalmi érdek azoknak a termőhelyeknek a hasznosítása, amelyeken még lehet gazdaságos tenme• Hartán, a Lenin Tsz háztáji területén Vörös Mihály és családja szedi a fűszer- paprikát. • A Kalocsai Állami Gazdaság almáskertjcben a Dózsa György Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai is segítenek a szedésben. Képünkön: Párniczky Csilla, negyedik osztályos tanuló. • Magasműveiésű, bőtermő szőlőskert a balotaszál- lási határban. Évről évre díjnyertes borokkal szerepel a versenyeken a Dél-Alföldi Pincegazdaság kertészeti célgazdasága. • Műszaki fejlesztéssel tökéletesíti a szőlőfeldolgozást, borászatot a Helvéciái Állami Gazdaság. Képünkön új szeparátort helyeznek üzembe. lést folytatni. A humuszban viszonylag szegény homoktalaj szőlővel, gyümölccsel hasznosítva itt a Duna—Tisza közén, jelentősen hozzájárul a nemzeti jövedelem növeléséhez. Általában ez a megoldás sokkal előnyösebb, mint akár erdősítése, vagy műveletlenül hagyása. Mint ismeretes, felmérés történt a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés optimális termőhelyeinek a kijelölésére- Az eddig nyilvánosságra hozott adatok számunkra cseppet sem megnyugtatóak. Nem az a legnagyobb hiba, hogy az egyes növények biológiai optimumát leginkább megközelítő termőhelyeket kiemelik, hanem az, hogy más, kevésbé kedvező termőhelyet teljesen, alkalmatlannak minősítve, eleve kizárhatják a termelés fejlesztéséből. Nem titok, hogy elsősorban a legnagyobb kertészeti termőtájunk, a Duna—Tisza köze termelésének a visszafejlesztése a legagg ászt óbb. A zöldségágazat termőhelyi felmérésében cseppet sem látszik megnyugtatónak az, hogy több megye lakosságának, néhány fontos, rosszul szállítható, terjedelmes, és romlékony zöldségfélével tervezett ellátását, a kertészeti termék máshonnan történő oda fuvaroztatásával akarják megoldani. Korántsem megnyugtató a paradicsomtermesztés állapota, amely az elmúlt tíz évben erre elköltött százmilliók ellenére egyre rosszabb lett Ennek számos oka között nem jelentéktelen az az ok, hogy a feladatot megoldani nem tudó közösségek, minden kívülálló, s még oly biztató kezdeményezés kibontakozásának a lehetőségét is elzárták. A gyümölcstermesztési tanulmányban annak készítői egy természeti adottságnak, a fagyveszélynek a jelentőségét túlértékel- lik. Egyetlen tényezőnek a többi összefüggésből való kiemelésével aligha lehet egyetérteni, amint azzal a korábban hangoztatott érvvel sem, hogy a nagy beruházást igénylő gyümölcsös ültetvényt csak termékeny — például búza- , termő — talajra érdemes telepíteni. Azt is hiányolom a tanulmányból, hogy az olyan egyedülálló magyar különlegesség — hungaricum — mint a kecskeméti barack termesztésének, és kereskedelmi hírnevének megmentésével, az ágazat fejlesztésének lehetőségeivel a tanulmány nem foglalkozik. Hiba, hogy a szőlőtermesztési tanulmány nem veszi tekintetbe a homoki szőlőtermesztés átmeneti korszakát. Egy — minden bizonnyal röyid — időszak néhány problémájának eltúlzásávalv az alföldi szőlőtermesztés fölött meghúzza a lélekharangot. Pedig itt nemcsak a nagyüzemi termelésre tértünk át Bács-Kiskun megyében —, mint a domb- és hegyvidékeken —, hanem a téli időszakra a takarással védett fej művelésről, a takarást nélkülöző magasművelésre. Mind emellett még távolról .sem fejeződött be a fagyérzékeny szőlőfajtákról az ellenállóbbakra való áttérés. Ennek ellenére. még ebben a nehéz időszakban is, a hazai szőlő- és bortermelés gerincét, változatlanul a Duna—Tisza közi termőtáj képezi. Biztosra lehet venni, hogy megfelelő művelési mód kialakításával, alkalmas fajtaválasztékkal és egyéb módon kiiktatható lesz a fokozott fagykártételnek a veszélye. A Duna—Tisza közi termőtáj nem versenyezhet ugyan Tokajjal, Szekszárddal, Badacsonnyal, mégis meghatározója hazánk szőlőtermesztésének, különösen akkor, ha az ágazat természetes fejlődése elé mesterséges akadályokat nem állítanak. A három kertészeti kultúrára vonatkozó térmőhelyi tanulmányt, pedig, javasolom, hogy hozzák minél előbb nyilvánosságra, és az illetékes szervek tegyék lehetővé széles körű megvitatásukat.” Erre csak egyértelmű választ lehet adni. Van Bács-Kiskun megyében alkalmas fórum erre a vitára. Ezt bizonyítja a fentiekben közzétett hozzászólás is. K. A. A minap személyesen járt szerkesztőségünkben egy kecskeméti asszony, a Kassai utcában lakó Huszárik Lajosné, aki mások nevében is panaszolta a következőket: — Rettenetesek a körülmények a Lőcsei utca menti játszótéren, aihol betoncsövek foglalják el a terület zömét. Egy évnél jóval régebben vannak itt ezek a sorsukra hagyott építési anyagok, melyek között nem ritka a törött is. Kerítés nincs, így az óvodá- sok-iskolások kényükre-kedvük- re veszik őket birtokukba, ugrándoznak, csúszkálnak rajtuk, s hogy még a letöredezett betonvégek egyiküket sem sértették meg, talán csak a szerencsének köszönhető. Tudom, hogy a környéken nagy építkezés folyik, de kétlem, hogy a Rendőrfaluban levő gyermekek testmozgásának színhelyét, e teret is elkerülhetetlen igénybe venniük a kivitelezőknek. Nekem két kislányom van, s bizony aggódom testi épségükért, amikor mondják, hogy ők is a csövek környékén játszadoznak majd néhány órácskát. Erről az észrevételről beszélgettünk a halasi úti általános iskola igazgatóhelyettesével, aki ezeket mondotta: — Egyetértek a szülőkkel, valóban tarthatatlan ami ezen a játszótéren történik, ahol többféle anyagot tárolnak 'hihetetlen összevisszaságban. Ennek ellenére odajárnak diákjaink is futká- rozni, focizni és egyáltalán mozogni. Mellesleg e felforduláson túl volt már egyéb izgalmunk is legutóbb, amikor egy leszakadt villanyvezetékre lettünk errefelé figyelmesek. Ha esetleg valamelyik tanulónk fedezi mindezt fel hozzáérve, akkor... — de nem folytatom. Szóltunk a DÉMÁSZ- nak és a szakemberei hamar elhárították a balesetveszélyt. Egy szó mint száz, roppant várjuk már, hogy rend legyen a Rehdőr- faluiban! Véleményt kértünk a Szabadkai utcai óvoda vezető óvónőjétől is, aki arról tájékoztatott, hogy a szomszédságukban levő játszótér pedig a hulladékok, törmelékek raktárává változott. A limlom alatt gubbasztanak a hinták és egyéb játékeszközök. „Ha nem lenne — közölte a továbbiakban —. udvarunkon a csöppnyi füves terület, bizony még a szabad levegőre is alig vihetnénk a gyerekeket. Valami fantasztikus módon sajátították ki az ifjú emberkéktől a játszóhelyet, így aztán legfeljebb az utcákon, járdákon ■ ■ ■ CIKKÜNK Vonzóbb lesz az üdülőkörzet Szeptember 2-án megjelent Sajtóposta rovatunkban Víkend — keserű szájízzel címmel az egyik kecskeméti olvasónk kellemetlen tapasztalatairól szóltunk, amelyeket a kécskei üdülőkörzetben — pontosabban az ottani élelmiszerboltban, a palacsintát árusító egységben, valamint a termálfürdőben — szerzett. Cikkünkre részletes választ kaptunk az ellátás gazdájától, a tiszaikécskei Nagyközségi Tanácstól. Miskó István elnök az alábbiakat tudatta velünk az olvasónkhoz címzett levél másolatában: Az említett körzetben a helyi áfész és a megyei ZÖLDÉRT működtet élelmiszerboltot. S bár az írás konkrétan nem említette, melyik helyen okozott gondot a zárvatartás, illetve az üres üvegek átvétele, mindkét egység dolgozóinak figyelmét felhívtuk a hasonló esetek elkerülésére. A palacsintabárban szorgalmas kiskereskedők tevékenykedmozoghatnak-kergetőzhetnek, ha az arra közlekedők nem zavarják őket. Nem hinném, hogy jól van ez így ...” Az előbbiekről részletesen tájékoztattuk az egyik illetékest, a kecskeméti Városi Tanács V. B. Tervosztályát. Gyulai Tibor osztályvezető az alábbiakat válaszolta: — Mint ismeretes, nagy munka folyik a szóban forgó városrészben, ahol épül a felüljáró, valamint két kilométernyi hosszan szélesítjük — négy nyomsávossá bővítjük — a halasi útvonalat. Ezzel egyidejűleg új szennyvíz-, illetve csapadékvíz-elvezető csatornákat is földbe helyezünk abban a térségben. A kooperációban végzett munkák jó ütemben haladnak. Ennek során mindig tekintettel voltunk a takarékos gazdálkodásra, például arra, hogy bizonyos anyagokat a közelben raktározzunk, s ezáltal is csökkentsük a szállítási költséget. Ezért engedélyeztük ideiglenesen, hogy a rendörfalui szabad területeket, például a játszóterek egy részét is igénybe vegyék tárolási célra a vállalatok. Hadd utaljak arra, hogy jelentősebb mennyiségű bontási anyagot már el is vittünk az említett helyekről, /ezek felhasználásával kapott szilárd burkolatot a Joó Mária és a Zentai utca. Egyébként jogosak a feldúltság miatti kifogások, ígérem is, hogy haladéktalanul ellenőrizzük az alkalmi anyagtárolást, s bár kerítést — figyelembe véve a nagy költséget — nem tudunk ott létesíteni, gondoskodunk arról, hogy valamennyi tárgy rendezett módon legyen elhelyezve. A tervek szerint jövő év közepén fejeződnek be a környékbeli — a 200 milliós ráfordítást is meghaladó — munkálatok, s akkor kezdjük kialakítani és még szebbé tenni az elrontott környezetet. A régebbinél szebb gyepes területet alakítunk ki, s a játszóterek is új felszerelést kapnak a lehetőségnek megfelelően. A csinosításban egyébként számítunk a rendőrfalui lakosok társadalmi munkájára is. Míg erre nem kerül sor, addig is kérjük megértésüket, türelmüket! Köszönjük a bizonyára sokakat érídeklo tájékoztatást, s bízunk abban; hogy az elképzelések zökkenőmentesen valósulnak meg, s olyan rend lesz a játszóteré- ken, hogy arra méltán lehetnek majd büszkék a Rendőrfalu lakói, a kicsik és nagyok egyaránt! NYOMÁN ■ ■ ■ nek, akikre egyáltalán nem jellemző, hogy eltitkolják az árat. Munkájukat a felettes szervvel ellenőriztük, s nem találtunk kifogásolnivalót. Talán félreértés okozhatta a, sérelmet. Ami a termálfürdőt illeti, annak fenntartója a nagyközségi Béke és Szabadság Termelőszövetkezet, melynek elnökével, Budai Istvánnal abban állapodtunk meg, hogy újból megfontolják a kilépőjegy bevezetésének lehetőségét, s a döntésnél más fürdők kedvező tapasztalatait veszik figyelembe. A történtekért az érdekeltek nevében is kérek szíves elnézést, s bízom benne, hogy intézkedéseink eredményeként vonzóbb lesz az üdülőkörzetünk, ahová minden látogatót, pihennivágyót a jövőben is szeretettel várunk! Összeállította: Velkei Árpád • Bizalmi átvételi rendszerben dolgozunk... (A szerző felvétele) A MŰSZAK 23 ÓRAKOR KEZDŐDIK... A tej szállító — Maga is ráérez, mikor kell jönni. Akkor, amikor már végeztem a melóval. Igaz, hogy még csak délelőtt 11 óra van, de ilyenkor a mi szakmánkban meghúzzák a képzeletbeli fájront harangját. A műszak ugyanis nálunk este 11 órakor kezdődik. Már megelőző délelőtt mindent előkészítek, hogy csak fel kelljen lépnf a tejszállító IFA-ra. Indulok Dá- vod, Csátalja tejbegyűjtő helyeire. Két óra éjjel, mire a második fordulót kezdem. Bököd, Mátétel- ke... Ot órakor a harmadik, Hercegszántó, garai csarnok. 8 óra fél kilenc, mire beérünk a telepre. Leadjuk a tejet, feltankolunk, rendbetesszük a gépet, hogy estére minden rendben legyen... Nappali alvás? Tudja milyen az? Nem sokat ér. Az embernek dolga van, délelőtt azzal bajlódik, tesz-vesz a ház körül, aztán mikor már úgy' érzi, hogy felbukik, akkor ledől egy-két órára. Tévé? Nagyon érdekfeszítőnek kell lenni annak az adásnak, ami ébren tart. Mert tudom, hogy este tízkor lehet eső, lehet sár, hó vagy jégvihar, ünnepnap vagy vasárnap, nekem indulni kell... 4 No, nem kiáltom itt ki magam ország-világ előtt mártírnak, mert túlmunkával együtt a kétszáztíz- kétszázhúsz óránál többet nem dolgozunk. Persze hozzátartozik, az igazsághoz, hogy többet nem is engedélyez a rendelet. A szabadnapjaimon alig pihenhetek. Nem kell hónapokra előré terveznem, hogy mivel ütöm el a szabad időt. T3t éve építkezem. A viskó két- vagy háromszintes lesz, nem tudom. Elégedett vagyok-e? Miért ne lennék az, úgy érzem, mindegem megvan. Vagy ha a házat is beleszámítom, meg esetleg egy kocsit, akkor mindenem meglesz. Az ötödikes Aranka, a másodikos Sándor léte teljessé teszi a boldogságomat. Bár a fiú olyan magamfajtára sikeredett. Ha víz, madzag, vagy gyufa van a közelben, akkor figyelni kell minden lépését. Menne horgászni is a cimborákkal nagyon, de felügyelet nélkül nem engedhetem. A kissrác különben elégedett önmagával, valamelyik nap ezzel jött haza az iskolából: apa, én olvasok legjobban... A kiskertben fóliásunk. No, nem hektárszámra, hanem csak húsz négyzetméteren. Akkora területen, amely alatt megterem annyi zöldség, ameny- nyl a családnak kell. Azt sem bánom, ha visszakanyarodunk a munkához. Régebben, amikor még majd háromszáz órákat töltöttünk a volán mellett, lehet, hogy furcsának tűnik, de kevesebbet kellett dolgozni- Most higgye el, hajtás van. Nagy hajtás. Mire az ember begyűjti a három fordulót, megnézi a hőfokot, a mennyiséget, a tej savfokát, átszivattyúzza a tankba, mindezzel idő telik. Bizalmi átvételi rendszerben dolgozunk. Megbízik egymásban a nagyüzem és a tejipar. Bármilyen meglepő, a legritkább esetben szokott probléma lenni. Az átadók tudják, hogy az élelmiszer másnap a bácskai körzet dolgozóinak asztalára jut, s mi is megteszünk mindent annak érdekében, hogy minőségromlás nélkül jusson el a tej az üzembe. Hogy éjszaka rossz egyedül vezetni? Nem egy leányálom, az biztos; de az ember mindig elbíbelődik valamivel. Stoposokat? Nem. őket nem szoktam felvenni. Több okból nem. Ebből csupán egyet mondanék. Aki Bokodról Hercegszántóra, Dá- vodra elmegy a diszkóba, az számoljon azzal, hogy műsor végeztével vissza is kell jönni valahogy. Közel van a határ, tudja hogy van ez? A kiskatonákat, azokat persze felveszem. Aki szolgált a seregben, az tudja jól mit jelent, ha fél órával, órával több időt tölthet az ősöknél, mint amit a vonat- vagy a buszindulás engedélyezne... Nem azért nézem ám az órát, hogy terhes a társasága, csak hát lassan dél lesz. Aztán nekem este tizenegykor újra kezdődik a műszak, s jó lenne még egy hunyásra is időt szakítani... (Elmondta Kovács Sándor, aki 14 esztendeje a Tejipari Szállítási Szolgáltató és Készletező Vállalat bácsbokodl kirendeltségének gépkocsivezetője.) Szabó Pál Miklós
