Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-29 / 228. szám
1981. szeptember 29. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYVESPOLC Idős Váci Mihályné: Legyen munkátokon áldás Ennek az Írásnak azt a címet is adhattuk volna, hogy hősköltemény prózáiban. Mert bizony, egy szenvedésekkel, ' megpróbáltatásokkal, új és új nekilendülésekkel, de a küzdelmekből mégis mindig győztesen kilábaló asz- szony sorsával ismerkedhet az olvasó, aki kezébe veszi idős Váci Mihályné önéletírását. Sajnos, igaz, hogy idős Váciné született Vitószki Zsuzsanna keserves élete, sorsa semmiben nem különbözött a század eleji évtize. dek hasonló nincstelenjeinek sorsától. Apja meglévő kis vagyonkáját. is pénzzé tette, hogy Amerikába, az ígéret földjére „kitántorogjon”. Onnan több alkalommal teljesen kisemmizve érkezett haza, majd kölcsönpénzen ismét elutazott. Mindezt addig folytatta, amíg a család végképpen elszegényedett, és földönfutóvá vált. A nagy akaraterővel, szívóssággal és — bár iskolába nem járhatott — különleges értelmi képességekkel megáldott kislány bizony nagyon korán megismerte a cselédsorsot, a kiszolgáltatottságot, az éhezést, a fagyoskodást. Tudjuk — sokan élő emlékezetként hordozva, sokan olvasmányokból —, hogy száz és százezrek éltek akkor hasonlóan, emberhez méltatlan körülmények között. Idős Váci Ml'hályné sorsa fölött azonban kezdettől ott ragyogott egy csillag: a nagy - akarattal, még nagyobb szorgalommal való jobbra, töhbre törekvés. Micsoda irgalmatlan, erejét már-már meghaladó vállalkozásokba kezdett, hogy segítsen magára maradt édesanyjának, testvéreinek, önmagának. Segítsen a fennmaradásban, s abban, hogy kenyér jusson az asztalra, riiha önmagukra. Ez a cselekvési konokság, külső és belső kényszer végül is acélosra edzette Vitószki Zsuzsannát. Később, immár felnőtt lányként volt ereje, bátorsága anyja akaratával is szembeszállni, és elutasította a gazdag kérőt. Tiszta szívére, szerelmére hallgatva ment feleségül a vasutas Váci Mihályhoz. Ügy látszott, sorsa révbe ért. egészséges fiai születtek, lakásuk volt, fáradhatatlanul dolgoztak,. „Nagyon boldogok voltunk, örültünk a két gyereknek. Karácsonykor csináltam karácsonyfát, feldíszítettem, egy pici csengő is volt rajta, arra kötöttem egy cérnát, ha azt meghúztuk, csengetett ...” — írja 1928 karácsonyára emlékezve idős Váciné. A következő év tavasza azonban meghozta a tragédiát: az édesapa mint vasutas a szerelvénnyel és több társával Miskolc és Szerencs között elakadt a hatalmas hóiban, és harminchat órán át várták a segítséget. Március volt. A következő szolgálatra azonban az apa már- nem tudott menni: agyvérzést kapott, jobb karja, jobb lába megbénult. Huszonkilenc esztendős volt akkor. Nem kell magyarázni, mit jelentett ez a kis családnak, ahol a nagyobbik fiú a negyedik évét töltötte be, a kisebbik nyolc hónapos volt. Újra az asszonyra, a huszonnyolc éves fiatalasszonyra szakadt minden gond. Idős Váci Mihályné azonban mindezt nem úgy írja le, mintha saját szerepét akarná ezzel kiemelni, ö tulajdonképpen mindig a háttérben marad, önmagáról csupán addig beszél, amíg férjhez nem megy, amíg megszületnek a gyerekek. Ezt követően a férje s két fia könyv „főszereplője", de — talán ez érthető —- elsősorban mégis a későbbi költő, országgyűlési képviselő, a „Cselédek fia: — drága szép ügyhöz szegődött hű cseléd..majd a Kossuth-díj kitüntetettje, az országosan ismert és elismert, szeretett Váci Mihály. Hogy a cselédek fiából végül is a magyar költészet egyik sajátos arculatú, erőteljes hangú alakja bontakozott ki, az ismét az édesanya kérlelhetetlen és már-már a megszállottakra jellemző akaratának köszönhető. A fiút ugyanis, aki akkor már tanító volt, 1944 decemberében munkaszolgálatra bevonultatták, s onnan csak 1945. április 19-én tért haza. Olyan állapotban, hogy az édesanyja alig ismerte meg. Másnap már jelentkezett a tan- felügyelőségen. Egy hónapot tanított, majd vizsgáztatta a gyerekeket a Bálint-bokri iskolában. Szeptember 2-án rosszul lett. A debreceni klinikára került, penicillinre lett volna szükség, de a klinikának nem volt. A% anya újsághirdetések alapján járta az országot, amíg össze tudta szedni a szükséges mennyiséget. A professzorok már lemondtak a fiúról, akinek mindkét veséjében mandula nagyságú kövek voltak. Egyetlen professzor volt az országban, akiben bízni lehetett. 0 viszont nem vállalta a műtétet. Az édesanya azonban nem mondott le a fiáról. Naponta két- szer-háromszor becsöngetett a professzorhoz, térden állva kö- nyörgött. Végül az anya győzött: — Asszonyom, megnyerte a csatát — mondta a professzor, és még azt kérdezte, honnan szedi ezt a nagy bátorságot, ezt a nagy hitet? A műtét sikerült. Az egyik. Hazaengedték a fiút, de otthon a helyi orvos majdhogy a halálba „ápolta” a beteget. Ekkor jött az a szovjet orvos, akiről később oly szépen írt Váci Mihály a Zsezse madár című kötetében. Az az ■ orvos mentette meg. Később a másik veséjéből is kivették a követ. Felgyógyulván újra tanított, majd tanfelügyelő lett. De a betegségek továbbra sem. kerülték el. ö azonban hitét, akaratát édesanyjától örökölte, s úgy élt, úgy dolgozott, mint akác a homokon. Idős Váci Mihályné végül is egymagára maradva, egyedül él. Férje, Mihály fia meghalt, András, a festőművész Budapesten lakik. „Nekem, Mihály fiam halála után kétszer volt infarktusom ... Most itt élek a szőke városban, Nyíregyházán. Elfoglalom magam a kerttel... Sokszor megkeresnek iskolák, szocialista brigádok, akik felvették a fiam nevét: hívnak ünnepségre, szavalóversenyre .. már csak nagyon ritkán tudok a meghívásoknak eleget tenni... András fiam hív, de én nem tudok Pesten élni. Itt éltem, nekem ez az életem. Ha kivirít egy virág, elviszem a fiam szobrához vagy a férjem sírjára..(Magvető Könyvkiadó. Tények és tanúk, 1981.) Gál Farkas Tanuljunk nyelveket Skatulyácska királykisasszony Ha nem tartanának a kecskeméti évadkezdő gyerekelőadás résztvevői Dutyimatyi Dutyiőrtől, talán elcsenték volna a Papirónia és Fidibusz király birodalma között robogó Dic-Döc expresszi a sok-sok taps hazaszállítására. Kövér dobozokban is alig fért el a Skatulyácska királykisasszony sikere. Tordon Ákos író és Sándor János rendező ügye- ■ sen kihasználta a népmeséi motívumok és a modern technikai eszközök vegyítéséből adódó jókedvfakasztó lehetőségeket. A mai gyerekek természetesnek érzik, hogy a Vasorrú bába kávéfőzőt rejteget szatyrában, Dobozkirály és Zacskónia királyné főzőkanál-telefonon értekezik egymással, varázsszőnyeg helyett légcsavaros masinán libegnek a magosban a szereplők. A tekerődző sárkányról kiderül, hogy civilben békés porszívó, a Varázskönyv titkait is lepipálja az ipari tévé. Még azt is megkockáztatom, hogy a női egyenjogúsítás korában jogosnak érzik a tizenegy haszontalan Doboz királyfinál ügyesebb, bátrabb, minden bonyoldalmak okozója Skatulyácska királykisasszony kisebb és nagyobb győzelmeit. A kicsit hosszadalmasra sikeredett bevezető sem untatta a zsúfolásig telt nézőtéren üldögélő apróságokat és kísérőiket, mert a színészek intenzív játéka lekötötte figyelmüket. Később a rendezőt és Lévai Sándor díszlettervezőt dicsérő bájos és jól ügyködő kellékek, kulisszák önmagukban is elegendők lettek volna a kellemes hangulat fenntartására. Az átvitt és közvetlen értelemben egyaránt szellemes második részt végigizgulták, végignevették a kisfiúk, kislányok, a *nagyfiúk, nagylányok, papák és mamák. Monyók Ildikó Vasorrú bábaként igazán elemében volt, mindvégig a jó ízlés határain belül maradva mókázott. Gáspár Antal Papírsárkányként is és Királyfiként.is jókedvűen viharzott, mint mindig. A mai gyerekek számára olyan természetes a Robot (ha máshonnan nem. a különféle űrhajós filmekből), így hát megértették a gépies mozgású Ka- róember, azaz Bácskay János stílusleleményét. Valódi mesebeli királyi párt alkotott Kölgyessy György és Ribár Éva. Varga Katalin hittel és kedvvel formálta meg Skatulyácska királykisasszonyt, inkább a figura agyafúrtságát, bátorságát, mintsem hamvas tisztaságát érzékeltette. A tavalyi idényben befutott Kovács Zsolt játékmesterként száz ötlettel volt Doktor, Portás, Vasutas, meg ki tudja, mi minden. A szcenikus nevét nem tüntette fel a természetesen doboz formájú „műsorlap”, kár, mert része van a sikerben. Lévai Sándor díszlettervezőről csak megismételhetjük az elismerő szavakat, amelyekre teljes joggal igényt tarthat Poós Éva jelmeztervező is. Kérny Kálmán karnagy szolgáltatta a zenét, Orosz István szerzeményét. Kicsivel több népzenei motívum hasznára vált volna a népmeséi ihletésű kedves történetnek, a kecskeméti Katona József Színház 1981/82. évadja első sikerének. Szívesen látnánk, ha Tordon Ákos és színdarabjának rendezője, Sándor János máskor is együtt dolgozna, mert az elmúlt években megszokottnál több mese-, ifjúsági játékot vár a közönség. Heltai Nándor • A két ellenfél a Boszi (Boszorkány) Vízi óval, a varázskönyvvel és a varázsszatyorral (Gáspár Antal, Monyók Ildikó). 9 A leleményes Skatulyácska (Varga Katalin). • Morc szülei (Kölgyessy (Straszer ándrás felvételei) György, Ribár Éva) Szeptember a tanévkezdés hónapja, de nemcsak a diákok számára, hisz évről évre egyre több felnőtt tér vissza az iskolapadba. Sokan tanulnak munka után a TIT-nél, ahol minden eddiginél na. gyobb létszám mellett a napokban kezdődött meg a nyelvoktatás. Az ezzel kapcsolatos nehézségekről és tervekről Lovas Dániel, a TIT kecskeméti városi titkára így beszél: — Az idén csaknem ötszázan iratkoztak be nyelvtanfolyamunkra, amely a Zrínyi Ilona Általános Iskolában működik. A legelterjedtebb világnyelvekkel — angollal, némettel, orosszal, franciával — ismerkedhetnek meg nálunk az érdeklődők. Ebben az évben legnépszerűbb az angol, de változatlanul sokan jelentkeztek németre is. Összesen húsz csoport indult, amelynek fele alapfokon ismerkedik a nyelvekkel. így van ez minden esztendőben, de a kezdők között, sajnos, jelentős a lemorzsolódás. Ezt szeretnénk megakadályozni azzal, hogy az órákat Kecskemét legjobb nyelvtanárai tartják. Tanulóink év közben idegen nyelvű előadások meghallgatásával, filmek megtekintésével gyarapíthatják tudásukat, részt vehetnek klubesteken. Ezeket a rendezvényeinket a Technika Házában bonyolítjuk le, ezáltal is szeretnénk fokozni a tanulási kedvet, így elérni azt, hogy minél többen eljussanak a nyelvvizsga szintjére. Az egyik haladó angolos csoport tagjaitól arra kerestem választ, mi serkenti őket a kitartó tanulásra. Rákosi József gépész- mérnök erről így nyilatkozik: — A vállalatunkhoz gyakran jönnek külföldi üzletemberek, és zavar, ha nem tudok szót érteni velük. A nyelvtudás elősegítheti szakmai fejlődésemet is, ha olyan szintet érek el, hogy angol nyelvű szaklapok anyagát is le tudom fordítani. Ügy vélem, ezt rendszeres gyakorlással meg is valósíthatom. Csordás József, á Magyar Autóklub oktatója hobbiból tanul, szereti a nyelveket. Hosszabb idő óta foglalkozik az angollal, társalgási szintre akar eljutni. Juhász István kereskedő így foglalja össze mondanivalóját: — Sikerélményt jelent számomra, ha el tudok beszélgetni egy vásárló turistával. Ügy érzem, a mai embernek szüksége van nyelvismeretre, így talán hűbb képet tud alkotni a világról, egy népről vagy kultúráról. Farkasné Bállá Irén könyvelési ellenőr ekképp fogalmaz: — Örömmel tölt el, ha értem egy angol film vagy dal szövegét, s utazásaim során kapcsolatot tudok teremteni az emberekkel, ez mindig további munkára ösztönöz. A szorgalmas hallgatók különböző okokból kezdtek a tanuláshoz, törekvésükben egy a közös, hogy el akarják sajátítani a nyelvet. Számuk egyre emelkedik, ezért a TIT feladata nehéz, egy növekvő társadalmi igényt kell kielégítenie, amelyhez a feltételek adottak, csak élni kell vele. Gál Gyula A. SZTRUGACKI] - B. SZTRUGACKIJ Nehez istennek lenni (39.) Legbiztonságosabb volna a Földön, gondolta Rumata. De mit kezdenél ott nélkülem? És mihez kezdek én itt egyedül? Nem, együtt repülünk a Földre. Magam vezetem a gépet, te pedig mellettem fogsz ülni, s én mindent elmagyarázok neked. Hogy semmitől se félj. Hogy mindjárt megszeresd a Földet. Hogy sohase sajnáld szörnyűséges hazádat. Mert ez nem a te hazád. Mert a te hazád kitaszított téged. Mert az olyanok mint te, még csak nem is harcosok. Hogy harcos legyen valaki, ehhez tudni kell gyűlölni, ti pedig éppen ezt nem tudjátok. Éppúgy, mint mi most... Rumata megint elszunnyadt, s nyomban azt látta, hogy Kira a Szovjet épületének lapoS tetején áll, derekán a degravitációs berendezéssel, és Anka türelmetlenül a másfél kilométeres szakadék szélére tuszkolja. — Rumata — szólt Kira. — Félek. — Mitől, kicsikém? — Te folyton hallgatsz. Rettegek ... A férfi magához vonta. — Jól van — mondta. — Most én fogok beszélni, te pedig figyelmesen hallgass. Messze, a vadonon túl, van egy félelmetes, bevehetetlen vár. Benne lakik a vidám, jóságos és mulatságos Pampa báró. Van felesége, szép kedves asz- szony... Rumata elhallgatott, fülelt. Temérdek pata csattogását hallotta az utcán, sok-sok ember és ló lélegzését. „ Itt ugye?” — kérdezte egy durva hang az ablak alatt — „Á-állj!” A tornác lépcsőfokain léptek dobogtak egyszerre több ököl verte az ajtót. Kira megremegett Rumatához simult — Várj, kicsikém — mondta a férfi, és telihajtotta a takarót. — Értem jönnek — suttogta Kira. — Tudtam én! Rumata lefejtette Kira karját, és az ablakhoz szaladt — „Az Űr nevében! — ordították odalent — Nyisd ki az ajtót, mert betörjük!” Rumata félrerántotta a függönyt s a szobába beözönlött a fáklyafény. Odalent temérdek lovas topogott, zord, fekete emberek, csúcsos csuklyában. Rumata szemügyre vette az ablakkeretet: szokás szerint a keretet beépítették az ablaktokba. Az ajtó recsegett, valamilyen súlyos tárggyal ü.tö- gebték. Rumata kitapogatta a kardját s markolatával betörte az üveget — Hé, ti! — rivallt, — Mi az, ta. Ián meguntátok az életeteket? Abbahagyták az ajtó döngeté- sét. — Mindig mindent összekavarnak — mondta valaki halkan odalent. — Lám, a gazda idehaza van.,.. — Mit számít nekünk? — Számít, mert kardban ő a legelső a világon. — Agyonverlek benneteket — dörögte Rumata félelmetes hangon. Kira hátulról hozzásimult. A férfi érezte, hogy vadul dobog a szíve Odalent csikorgó hangon vezényelt valaki: — Betörni, testvérek! Az Ür nevében! — Rumata hátrafordult, s Kira arcába nézett — No, mi az, kicsikém — kérdezte nyájasan Rumata. — Megijedtél ettől a csőcseléktől? Menj, öltözz fel. Itt már nincs mit keresnünk ... Mindjárt elzavarom őket és elmegyünk Pampához. Kira az ablaknál állt, és lenézett Arcán vörös fényfoltok táncoltak. Rumatának elszorult a szíve. Megkergetem őket mint az ebeket, gondolta. Lehajolt a második kardját kereste. Amikor újra felegyenesedett, Kira már nem állt az ablaknál; a függönybe kapaszkodva, lassan - leroskadt a padlóra. — Kira! — kiáltotta Rumata. Az egyik nyílvessző Kira nyakát ütötte át, a másik a melléből állt ki. A férfi a karjára emelte, s az ágyra fektette A lány nyöszörgőit, aztán elcsendesedett. — Kira ... De a lány nem válaszolt. A férfi kis ideig mellette állt, azután kézbe vette a kardjait, lassan lement a lépcsőn, és várta, hogy mikor törik be az~ajtót... 34. — És aztán? — kérdezte Anka. Paska elfordította tekintetét, lehajolt, és a lába mellett lévő szamóca után nyúlt. Anka várt. — Aztán... — mormolta. — Senki sem tudja, mi volt azután. A rádióadót otthon hagyta, és amikor a ház kigyulladt, az őrjáratot végző léghajón rájöttek, hogy báj van, és nyomban Arkanarba indultak. Mindenesetre altatógázpatronokat szórtak a városra ... — Paska elhallgatott, s egymás után dobálta szájába a szamócát. — És? — kérdezte halkan Anka. — A palotába jutottak ... Ott- meg is találták. — Hogyan? — Hát... aludt. És körös-körül mindenki... feküdt. Egyesek aludtak, mások pedig ... Don Re- bát is megtalálták ... Magukkal vittek őt, vagyis Antont, a Bázisra szállították ... Tudod, Anka, ő semmit sem mesél. Anka falfehéren, szálegyenesen ült, és Paska feje fölött átnézett a kis ház előtti erdei rétre."^ — De mi lett a lánnyal? — kérdezte Anka: — Nem tudom — felelte ridegen Paska. — Ide hallgass, Pása — szólt Anka. — Talán nem is volt érdemes idejönnöm? — Ugyan, mit beszélsz! Azt hiszem, nagyon megörül neked ____ , — Én pedig folyton úgy érzem, hogy ő valahol a bokrok között lapul, néz bennünket, és arra vár, hogy én elmenjek. Paska gúnyosan elmosolyodott. — Azt már nem. Anton nem volna képes a bokrok között üldögélni. Nem tudja, hogy itt vagy. Horgászik valahol, mint szokott. — És veled, hogy fér meg? — Sehogy. Eltűr. De te más lapra tartozol... Hallgattak egy sort. Anka összeráncolta a homlokát. — Ne hagyd, hogy sokat gondolkozzon. Állandóan beszélj vele valamiről. Valami ostobaságról. Hogy vitatkozzon. Paska felsóhajtott. — Ezt magam is tudom. De mit törődik ő az én ostobaságaimmal? Hallgatja egy ideig, elmosolyodik, s elmegy. Én pedig ott ülök... Eleinte észrevétlenül követtem, most azonban csak ülök és várok. Bezzeg, ha te ... Anka hirtelen felállt. Paska hátratekintett, és szintén felállt. \Anka lélegzetvisszafojtva nézte a tisztáson közeledő Antont. Magas volt és széles, arca világos, nem fogta meg a nap. Semmi sem változott rajta, mindig kissé komor volt. A lány elébe indult.— Anka — szólt nyájasan Anton. — Anka, drága pajtásom... Feléje nyújtotta hatalmas kezét. A lány félénken közeledett hozzá, de nyomban visszahőkölt. I Anton uj jain piroslott valami ... De nem vér volt, csupán a szamóca leve. Fordította: Gellert György
