Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
1981. szeptember ZI. • PETŐFI NEPE • 3 HAJÓZÁSTÖRTÉNET, MÚZEUMI ÓRÁK, EMLÉKKIÁLLÍTÁS, JÁTÉKHÁZ-AVATÁS A múzeumi hónap megyei programjából Szép hagyomány, hogy ’ októberben a szokásosnál gazdagabb - programot kínálnak a múzeumok. Október múzeumi hónapként vonult be végleg a közművelődés eseménysorozatai közé. Az intézmények már elkészítették az idei, októberi programjaikat. A 'legtöbb esemény a bajai múzeumban lesz, s figyelmet érdemel, hogy valamennyinek a témája a Dunával kapcsolatos. A Közlekedési Múzeum közreműködésével, segítségével rendezik a Hajók a Dunán című kiállítást. Elsősorban bajai vonatkozású dokumentumokkal, metszetekkel, képekkel és modellekkel szóijilélrtetlk majd a dunai hajózás történetét. Andrásfalvy Bertalan kandidátus, a Magyar Nép- rio, a Néprajzi Múzeum munkatársa a dunai kerámiakereskedelemről, dr. Gráfik Imre, a Néprajzi Múzeum osztályvezetője pedig a hajdani dunai hajóvontatásról tart előadást. A kiskunhalasi intézmény nép- művészeti kiállítást rendez, s ugyanitt Hí Tóth Elvira régész, a kecskeméti múzeum tudomáJancsó Miklós • Sokat forgatott megyénkben, sokszor szerepelt. Kecskemétén barátai kedvéért, sokszor hallgatta az Idegyűlt népi énekeseket, hangszereseket. Tóth Sándor felvétele legutóbbi ankétjén készült. Lassabban jártak nálunk századokon óit a közgondolkodás órái, mint boldogabb országokban. Sajátos történelmi körülményeinkből adódóan az írókra várt az új igék kimondása. Társadalmi forradalmakat siettettek „mindennél keserűbb, mindennél igazabb” magyarságukkal. Az utóbbi negyedszázadban a nagy' modern társadalmi mozgalmak kezdeteivel egy- időben kialakult új művészet, a film mintha többet, érvényesebbet közölne történelmi helyzetünkről, forradalmunk távlatairól, tudatunk és lehetőségeink ellentmondásairól költészetünknél, prózairodal- munknál\lgy érzem igaznak, még akikor is, ha Sánta Ferenc, Déry Tibor, Vészi Eridre, Cseres Tibor egy-egy művéből készült a Körhinta, a Szer elein, az Angi Vera, a Hideg napok. Fábri Zoltán, Makk Károly, Gábor Pál, Kovács András és mások alkotásai „népben, nemzetben gondolkodó” művek. És hadd tegyem hozzá: annyira tudatosan közéletiek, mint nagy költőink elkötelezett írásai. Mégis Jancsó Miklós munkássága fejezi ki, tükrözi a leghatározottabban a filmművészet gyökeresen megváltozott szerepét. Szüntelen viták, nem őt alacsonyító gúnyolódások közepette megy a maga útján, mint immár klasz- szikusnak tekintett nagyjaink. Hatása elkötelezett humanizmusának, a filmnyelvet megújító stílusának köszönhető. A Szegénylegények 1965- ös bemutatója a mozgókép művészetének olyan fontos állomása, mint — például — a Nyolcak fellépése, vagy Móricz Hét krajcár című novellájának a megjelenése. Ügy alakított frontokat, mint Ady egy-egy költeménye. Vádolták az érthetőséget zavaró stilizálással, az úgynevezett tömegigények lebecsülésével, öt, akit tíz külföldi díjnál jobban boldogít, ha kétkeziek azonosulnák filmjeivel! Emlékezhetünk a Szegény legények mátkái bemutatójárd. A pusztán még vándormozisok se jártak addig: az odasereg- lett, a tanyai iskolát zsúfolásig megtöltő parasztemberek megértették a film legfinomabb utalásait, mert természetes érzékenységüket nem rontotta el a film-, a tévébóvli. Hibáztatták önismétlésekért, mintha ő tehetne arról, hogy századunknak a tébolyult erőszak az egyik alapélménye. Ki tiltakozna emiatt, ki emelné föl szavát értünk, ha nem a művész, olyan rendező, aki eddigi teljesítményeivel is korunk egyik meghatározó szerepű filmművésze. Tisztelettel köszöntjük hatvanadik születésnapján. H. N. rajzi Társaság főtitkára „Élet a Duna mentén” címmel, dr. Sólymos Ede múzeumigazgató a dunai molnárokról, dr. Kresz Má- nyos főmunkatársa a Duna—Tisza közi avar leletekről tart majd előadást egyebek közöitt. A kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban a város jeles költő szülöttjének, Falu Tamásnak az életútját, munkásságát mutatják be emlékkiállításon. Üjyári Zoltán egyetemi tanár pedig „Betyárdalok, rabénekek” címmel tart előadást az érdeklődő kiskunfélegy- háziaknak. A kecskeméti múzeumban a közelmúltban megnyitott, régi török szőnyegeket bemutató kiállítás gazdagítja, színesíti az októberi programot. A megyeszékhely múzeumában kísérleti jelleggel szaktanteremmé alakítják át az egyik kiállító helyiséget. Itt művészettörténeti kiállítást renHOLNAPTÓL: A Megyei Művelődési Központban hagyománnyá vált már, hogy időnként egy-egy városnak, megyének alkálimat adnak a sokoldalú bemutatkozásra. Ilyenkor a legkülönfélébb módszerek segítsé" gével igyekeznek megismertetni az adott település vagy közigazgatási rendszer gazdasági, társadalmi és kulturális életét, eredményeit és gondjait. Ezúttal Kiskunhalas városnak jutott az a megtisztelő feladat, hogy hírt ad" ihasson mindarról, ami az ottaniak büszkesége, ami eredménynek könyvelhető el. Az ünnepélyes megnyitásra hétfőn este fél hétkor keiül sor, a Megyei Művelődési Központ előcsarnokában. T ánczos Sándor halasi tanácselnök mond beszédet, miközben megnyitja a kiállításoA kecskeméti vasútállomáson az évek óta tartó felújítást (vagy inkább: a fel nem újítást) látva, hajlamos vagyok azt hinni, hogy nincs másik ilyen építkezési állóvíz, mint amilyen ebben az ódon épületben pang. (Milyen átok ül vajon ezen a kecskeméti építkezésen? Afelől, hogy ősi, semmi kétsé" get nem hagyott első munkanapi (hétfői) tapasztalásom. Mert amikor találomra benéztem a felvilágosítok (az informátorok) korábbi szolgálati helyére, a fülkéiben háromnegyed 9"kor kivitelezők: kőművesek üldögéltek, békésen és nyugalmasan’. (Látva a bentieket, arra gondoltam, hogy tanácskozni készülnek, máshoz fordultam felvilágosításért. Első kíváncsiságomat tehát, hogy jó ezer nap elteltével, 1981. szeptember 21-én háromnegyed. 9~kor hol tartanak az építők, kielégíthettem. „Jó helyen — nyugtathatnám magamat és utas tár- saimat ironikusan, ha csak ez az egy perc érdekelne —, nem áznak, nem fáznák”. De félre a tréfával! (Mert bár a 9 óra előtti nyugalmas állapot igaz, a ■ valóságnak ez csupán egy töredéke. Egy mo- zaiiik, egy kocka abból a huzavonából, késedelmesked'ésből, amely 1977 óta — a kezdettől — szinte egyvégtóben jellemző a megyeszékhelyi vasútállomás felújítására. A város vezetői közül is többen, például Németh Ferenc, a kecskeméti pártbizottság titkára, Petráik Mihállyal, a MÁV Kecskeméti Körzeti Üzemfőnökségének a vezetőjével együtt sürgette az állomásépület terv szerinti (az ütemezéshez iglazodó) át-s alakítását. E célból még a nyár ellejón ^megbeszélésre hívták a Nagykőrösi Építőipari Ktsz vezetőit, kérve a kivitelezőktől, hogy kapcsoljanak rá végre . erőteljesebben a munkára. — S mi történt azóta? — Alig telt el pár hónap, máris másfél hónapos a késedelem a nyár eleji megállapodásban foglaltakhoz képest — vázolja a helyzetet Petrák Mihály. — Amit szeptember I-re vállaltak: hogy elkészítik az új pavilonokat, átadják a váróterem melletti folyosót és a pénztárosok munkahelyét — abból nem lett semmi. Hetente újabb és újabb módosításokkal jönnek. A legutóbb azt ígérték, hogy december közepére végeznek a nagycsarnok és az álmennyezet kialakításával. A világításszerelés, a fal mozadkfedése és a padlóburdeznek azzal a céllal, hogy segítsék az iskolai oktatást. A jövő héten megnyíló első kiállítás az őskori és ókori történelmi anyagokhoz kapcsolódik. A szemléltetést diaprogram egészíti ki, mely az egyiptomi, mezopotámiai, görög és római kultúrával ismerteti meg a nézőket. Az első néhány foglalkozásra pedagógusokat hívnák meg, akiknek Horváth Attila, a múzeum tudományos főmunkatársa mutatja be az anyagot. A szaktanárok azután önállóan tarthatnak majd múzeumi órákat a tanulóknak. Az iskolai oktatást segítő következő kiállítás januárban nyílik, s az avar kultúrát mutatja majd be. ■A múzeumi hónap jelentős eseménye lesz a kecskeméti játékház és játékmúzeum megnyitása, október 25-én. R. M. kát is. Bemutatkozik a megye- székhely közönsége előtt Diószegi Balázs Mumkácsy-díjas festőművész, s bemutatják a halasi csipke legszebb darabjait. A termék- bemutató 'keretében a hat legnagyobb, legjelentősehb kiskunhalasi gyár, üzem mutatja be a közös tevékenység eredményeit, produktumait. A hét programjában szerepel még többek közöl folklórest, db vatbemutató, haingvé^seny, diákbál és irodalmi színpadi bemutató. És bizonyára sokak érdeklődését kiváltja majd az a fórum — szerdán délután öt, órai kezdettel —, amelynek keretében Kiskunhalas város vezetői válaszolnak a hallgatók által feltett kér-, désekre. —a —y kolás viszont még várat magára. •De meddig? (Meddig? Erre kíváncsi az a 8 —10 ezer ember is, aki itt, az állomásépületben naponta megfordul'. Aki a .természet ajándékának nevezhető szép őszi időben, most (még szívesen várakozik kint, a peronon, de ha az első, tartós eső fedél alá kényszeríti, 'bizony nézelődhet, hogy merre... Az egyetlen váróterem, amely az utasok védelmét szolgálja, ke- Jvés. — Az utasoknak és nekünk is rossz — meg merem kockáztatni: olykor balesetveszélyes is — ez az 1977 óta húzódó átalakítás. Szerintem az a baj, hogy nincs, aki összefogná, irányítaná a nagykőrösi építőket. Túl könnyen hagyják az egészet. Ráérősen dolgoznak. (Ezt mondja a körzeti üzemifőnök, aki a folytonos határidő-módosításokra fejből már nem emlékszik. Ezeket a felettesei tartják számon, a szegedi vasútigazgató- ságon. Az állomás nagycsarnokába visszátérve, mintha múlni (oszlana) .kezdene az a cikkünk elején felhozott, bizonyos átok. Más, mozgalmasabb kép fogad, mint fél órával ezelőtt. Néhányan az elaggott peron vascsőkorláíait bontogatják. Györfi Sándor vas- rúddal üt lyukat a 65 öentiméteres falban, hogy — mint mondja — „Az Utasellátónak, legyen vize, ha majd a pavilonjába ideköltözhet. A peron .felöli falikútból kap vizet, de azt előbb át kell vezetni. (Ehhez vésem a furatot a vasút részéről”. A nagykőrösiek is dolgoznak. Mintha bizonyítani akarnának, amihez a fél órával ezelőtti kí- váncsiskodásóimnak nyilván semmi köze (!), mind elfoglalja magát. Egy kész láda maltert ketten megfognak, felviszi'k egy gépi emelésű mozgó állványra, alme- lyen most ott áll mindenki, akinek fent dolga van. Cs. Kiss József kőműves bni- gádvezető (jó. hangulatban) módfelett bizakodó: — Nincs semmi baj. Haladunk — mondja. — Ez a fontos. Ezzel a hidraulikus állvánnyal, amelyen dolgozunk, száz méterig is fel- megyunk, ha akarjuk. Nem ártott volna már ilyen 'hirtelen jött szorgoskodás eddig sem. Mert akkor, 'ha száz méter magasra nem is, de az épület mennyezetéig bizonyára feljutottak volna! Talán majd most... Kohl Antal Kiskunhalasi hét a megyeszékhelyen KÍVÁNCSI TÍZEZREK Épül, vagy nem épül a kecskeméti vasútállomás? Termelés, élet, látvány Kék, barna, sárga, zöld és csillogó ezüst szín: csövek, fogantyúk, karok, szerszámok, mérőműszerek. És változatos tormák; hajlított, görbe, szépen ívelő vonalak,* „teltkarcsó” csövek, sodronyok, lemezborítású falak, tetők, bódék, tartályok. Irodaházak, termek, műhelyek, csarnokok, rakodóterek. És mindenek előtt: olajoshátú, fénylőtekintetű, „marcona”, keményléptű, elmélázó és figyelmes tekintetű emberek. Üzem. Munkahely nyár végi ragyogásban. Élet.'Megtervezett, keményre fogott, sokszorosan ellenőrzött, tiszta- ragyogású élet. Munkahely. Halason, az egykori híres mezővárosban — a mostani rohamos- iparosodású Kiskunhalason, az olajosoknál. A szanki olaj. és gázüzem talán legnagyobb telephelyén. A gázosoknál. Az olajosoknál. Az alföldi bányászoknál. Ott, ahol erős a kéz szorítása, ahol kemény az arcéi, ahol ugyanakkor derűs-vidám a szív, a lélek lángolása. Ott készültek a fotók — Straszer András és Méhesi Éva felvételei —, egy sikeres sajtótájékoztató alkalmával, ahol lapunk munkatársai közül jó néhányan örömmel részt vettek. A közös élmények megörökítése egyben e jelen összeállításunk. V. M. I
