Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-23 / 223. szám
A 0 1981. szeptember 23. • PETŐFI NEPE • 3 A megyeszékhely és a j árás közlekedésbiztonsága Határainkon innen A közelmúltban együttes ülésen tárgyalta a kecskeméti városi és járási párt végrehajtó bizottsága a‘ megyeszékhely és a járás közlekedésbiztonságának helyzetét. Amint az előterjesztésből kitűnt, a megyeszékhelyen, de a járásban is igen jelentős korszerűsítéseket hajtottak végre az úthálózat fejlesztésében. Példaként lehet megemlíteni Kecskeméten a Petőfi Sándor és a Dózsa György út, az új lakótelepi utak, az 52-es úton elkészült tíz kilométer hosszú kerékpárút. a Külső-Kőrút egy-egy szakaszának elkészítését. A járás úthálózata is bővült, korszerűsödött. Ezzel egyidejűleg azonban növekedett a város és a járás gépjárműállománya, s ma már több mint 30 ezer személygépkocsit tartanak nyilván. A járás és a város útvonalai közül főként az E5- ös, és a 44-es számú út túlterhelt. A járműpark ugrásszerű emelkedéséhez képest a közlekedő emberek alkalmazkodó képessége elmaradt. Igen magas a közlekedési szabályokat szándékosan megsértők száma. Az elmúlt három év folyamán a balesetek száma folyamatosan csökkent (1977-től 1980-ig 79-cel volt kevesebb), de 1980-ban a közúti közlekedési szerencsétlenségek csökkenő tendenciája megszakadt és növekedés mutatkozott. Ebben az évben a városban és a járásban tizenöttel több közlekedési baleset történt, mint az előző év azonos időszakában. Különösen aggasztó, hogy a halálos esetek jelentősen emelkedtek. Változás következett be a lakott területen belül és kívül bekövetkezett esetek arányában. Sajnos, a közlekedési balesetek 60 százaléka lakott területen történt. A baleseti okokat vizsgálva megállapították, hogy csökkent a gép- járművezetők által előidézett, de Nos — a reprezentatív felmérés eredményei minket, szerkesztőségi és kiadóhivatali dolgozókat is eléggé megleptek. Nem mondhatjuk, hogy kellemesen. Jóllehet — hosszú évekre visszamenően tudtunk a lapkézbesítés rendszertelenségeiről, hiszen riportútjainkról visszatérve számos esetben magunk is közvetítettük a kiadó- hivatalnak a megye különböző tájain. helységeiben ránkbízott panaszokat, észrevételeket erre vonatkozóan. Saját tapasztalatai alapján a kiadóhivatal még többször megtette lépéseit a posta irányába, kérve a kézbesítés anomáliáinak lehető legkisebbre csökkentését. S persze szerkesztőség és kiadóhivatal egyaránt ismerte az okokat, a posta munkaerőhiány-gondjait mindenekelőtt, tehát hogy nincs elegendő újságkihordó mindenütt, de kivált vasár- és ünnepnapokra nincs. Évek során — úgymond „megszoktuk”; ..belefásultunk" a magyarázatba ... Ez már így van a kézbesítéssel valahol mindig baj van. Milyen a kép most, amikor az olvasók véleményét nem itt-ott és alkalomszerűén „szedtük fel”, hanem összegezésként kapjuk meg? Az előfizetőknek csak a kétharmada elégedett a lap kézbesítésével, egyharmada nem, vagyis minden harmadik előfizető elégedetlen. Ez rendkívül jelentős arány — állapították meg a közvéleménykutatók —f a Petőfi Népe összes előfizetőire vetítve kb. 17 ezer elégedetlen olvasót jelent. (Valójában ennél több elégedetlen olvasót, hiszen a Petőfi Népe egy-egy példányát átlag 2,93 fő olvassa.) Indokolt tehát a kézbesítési helyzet miélőbbi javítása, mielőtt az elégedetlen olvasók nem olvasóvá válnak. (Ezt alátámasztják az egyéb napilapok lemondott előfizetői körében végzett vizsgálatok, amelyekből egyértelműen kiderül, milyen nagy szerepe van a rossz kézbesítésnek" a lemondás okai között.) Kitűnt, hogy településtípusonként nem túl jelentős az eltérés a kézbesítés miatti elégedetlenség arányában. Elégedetlen a kézbesítéssel: város 31,4 százalék, község 35, tanya 35,5 százalékban. Legkevésbé a tanyán lakók elégedettek, de növekedett a gyalogosok hibájából bekövetkezett balesetek aránya. Ezek esetében főként az idős emberek, s a 14 éven aluliak az okozók. A közlekedési balesetekre továbbra is a négy fő ok a meghatározó — a relatív gyorshajtás, az elsőbbségi jog meg nem adása, a szabálytalan előzés és kanyarodás —, s emiatt következett be az ösz- szes balesetek 62,5 százaléka. A járásra és a városra jellemző, hogy a balesetet ittasan okozók aránya igen magas. Az elmúlt évben az országos 17,7 százalékkal szemben az arány 23 százalék volt. Gyakori a lerészegedett gyalogosok, kerékpárosok elütése. A balesetek megelőzésére irányuló rendőri munka során erősítették az intézkedések differenciáltságát. A rendőrkapitányság növelte a közlekedési akciók, ellenőrzések számát, s igyekezett rugalmasan hatni a baleseti helyzet és a közlekedési fegyelem alakulására. Évente mintegy 22—24 ezer szabálysértési eljárást és helyszíni bírságot kezdeméayeztek, jól alkalmazva a jogpolitikai irányelveket. A szabálysértések elkövetőivel szemben átlagosan 2 ezer forint feletti bírságot szabtak ki, s az ittas vezetés bűncselekmény, illetve szabálysértések elkövetőitől évente 500—800 gép- járművezetői engedélyt vontak be. A megelőző munkát több mint kilencszáz önkéntes rendőr, segíti, közülük több mint kétszázan főként a forgalomellenőrzésben, irányításban tevékenykednek. Emelkedett az általuk teljesített szolgálati idő és a saját gépkocsihasználat. Fontos szerepe van annak, hogy a Volán 9-es számú Vállalatnál és a KPM Közúti Igazgatóságnál önálló önkéntes rendőri század alakult. A járás hét nagymint látjuk, a városi előfizetők elégedettségéről sem beszélhetünk. Mik az elégedetlenség okai? A panaszosoknak több mint a fele azért elégedetlen, mert vasárnap nem kézbesítik a lapot. Mielőtt az okok másodikaként szereplő késői kézbesítésen túl a többire rátérnénk, maradjunk pár szó erejéig a vasárnapi kézbesítésnél. Az olvasottsági vizsgálat ugyanis annak kiderítésére is kiterjedt, hogy mikor tudnak több időt fordítani az olvasók a lap olvasására? A felmérés szerint az olvasóknak több mint a fele vasárnap tud több időt szánni az újságolvasásra, 13 százalékának szombaton jut több ideje erre, s 30,7 százalékuk válasza szerint mindkét hétvégi napon egyformán fordít időt a lap elolvasására. A lényeg most az, hogy legmagasabb a vasárnapot előnyben részesítők száma, (ráadásul városon, községben, tanyán alig van eltérés a hétvégi újságolvasási szokásokban). A vasárnapi kézbesítés elmaradása miatt tehát sok ezer ember esik el attól, hogy gyorsan, frissen informálódjék a megyei, s legfontosabb országos eseményekről —, egyáltalán attól, hogy jól kiolvassa magát. Hosszú esztendőkre visszavetítve nagy veszteség ez, ha kilóval, méterrel, pénzzel nem is mérhető. Az újság vasárnapi elmaradása miatt a panaszosok 55,1 százaléka elégedetlen. A késői kézbesítést — előfordul, hogy csak délután viszik ki a lapot — 47 százalékuk teszi szóvá. A gyűrött, szakadt példányok miatt 17,5 százalék, „egyéb” okok miatt — egy- egy napon kimarad a kézbesítés, más újságot kap, 3—4 lapot egyszerre kézbesítenek a hét közepén, kapu alá dobják a lapot — 15,4 százalékuk elégedetlen. Érthető, ha az előfizetők egy része felháborítónak tartja, hogy a lap árát előre kifizetik, s nincs semmi biztosíték arra, hogy az újságot meg is kapják. A vasárnapi kézbesítés elmaradása, a késői kihordás, 3—4 lap egyszerre kézbesítése hét közepén — együtt mind olyan szolgáltatási hiba, ami sokat árt az újság — s a posta — presztízsének. Az újságot azért vesszük, járatjuk, mert belőle idejében akarunk értesülni minden újságról. T. I. községében és két nagyüzemében a közlekedésbiztonsági tanács munkájában 325 aktivista segíti a propagandamunkát és a különböző versenyek szervezését. Az elmúlt évben a járási KBT nevelési szakbizottságának tagjai 401 előadást tartottak, amelyen majdnem 28 ezren vettek részt. Fejlődött a megyeszékhelyen és a járásban az iskolai KRESZ-oktatás színvonala, a gyermekek közlekedésre való nevelése. Az együttes ülés jóváhagyta azokat a tennivalókat, amelyek tovább javítják a megyeszékhely és a járás közlekedésbiztonságát. Ezek közül fontosnak tartják a rendőri szervek fokozott közúti forgalomellenőrzését, technikai eszközökkel való ellátottságát. Szigorúan kell fellépni az ittas járművezetőkkel és a szabályokat durván megsértőkkel szemben, s egyben nagyobb figyelmet kell fordítani a járművek biztonsági berendezéseinek állapotára, a forgalomirányító jelzőlámpák jelzéseinek betartására, valamint a gyalogosok és kerékpárosok közlekedési fegyelmének javítását. Az eljárások differenciáltsága nagyban segítheti az általános közlekedési morál fejlődését. Nagyon fontos, hogy színvonalasabb propagandamunkával fejlesszék a lakosság oktatását, továbbképzését, a gyermekek közlekedésre való nevelését. A megyeszékhelyen szorgalmazni kell egy-egy baleset- veszélyes csomópontokon a forgalomirányító jelzőlámpa létesítését és kerékpárutak építését. Javasolták: pénzügyi feltételek megteremtésével tegyék lehetővé, hogy megépülhessen a megye- székhely külső-kőrút hiányzó szakasza, a 41-es és az E5-ös számú főút összekötése. Ülést tartott az MSZBT országos elnöksége Kedden a SZOT székiházában Apró Antal elnökletével ülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége. A testület Bíró Gyula főtitkár előterjesztésében megvitatta és elfogadta az október 17-én sorra kerülő VII. országos értekezlet elé terjesztendő dokumentumokat, köztük a Tények és adatok című írásos előterjesztést, amely a magyar—szovjet barátsági mozgalom utóbbi öt esztendőben végzett munkáját foglalja össze. Az MSZBT főtitkára a többi- között elmondta: lezárultak az MSZBT VII. országos értekezletének előkészületei. Az elmúlt hetekben megtartott megyei, illetve főivárosi kerületi munkaértekezleten hazánk csaknem 1700 munkahelyi és iskolai tagcsoportja adott számot az utóbbi fél évtizedben kifejtett tevékenységéről. Arról, hogy sokszínű, gazdag politikai, kulturális és tudományos programjaikkal eredményesen szolgálták a népeink közötti barátság elmélyítését, elősegítve, hogy a magyar dolgozók, diákok százezrei ismerkedjenek meg a kommunizmust építő szovjet nép életével, a testvéri ország politikai, társadalmi, gazdasági, tudományos és kulturális fejlődésével. (MTI) Hitler 1944 nyarán leszögezte, hogy Délkeüet-Európának, s ezen belül Magyarországnak különös jelentőséget tulajdonít. „Legfontosabb számunkra és marad is, a magyarországi térség megtartása. Élelmezési szempontból az egyetlen lehetséges pótlása annak, amit másutt elvesztettünk. Közlekedési'leg pedig ez a kulcsa délkeletnek. Ezért a magyar térség biztosításának létfontosságú jelentősége van.” Hiba lenne azt hinni, hogy Németország 1944-ben már nem képviselt száimottevő erőt, hogy nem volt lehetősége szívós ellenállásra. A német fegyveres erő ekkor még — vereségei ellenére — jelentős, szinte egyenrangú ellenfél volt. Németország 1944-ben' 24,2 millió tonna nyersvasat, és 53,2 millió tonna acélt termelt a Szovjetunió 7,3, illetve 10,9 millió tonnájával szemben. Ezzel még mindig megfelelő alapot teremtett hadigazdasága számára. A német ipar 1944-,ben 17 300 darab harckocsit és 38 ezer repülőgépet gyártott., Magyarország fegyveres erőit — miután az országot a német fasiszta csapatok megszállták — Németország követelésére növelték. Létszáma az 1943. évi 537 ezerről 1944 közepére mintegy 700 ezerre gyarapodott. A szovjet—német arcvonalon harcoló magyar csapatok személyi állományának .létszáma a jelzett időszakban 113 ezerről 373 ezerre nőtt. Szeptember 10-én összeültek a „titkos tanácsosok”: három volt és egy aktív miniszterelnök, egy- egy volt és egy-egy aktív honvédelmi miniszter, két tábornok és egy koronaőr, akik a következőket döntötték el. A harc megszüntetése fegyverletétel nélkül, a német csapatok szabad elvonulása magyar területről, a magyar csapatok visszavonása a második bécsi döntésben megvont határok mögé, Náday tábornok utazása az angol—amerikai főhadiszállásra. A döntést a miniszter- tanács elutasította. Lakatos, az augusztus végén lett miniszterelnök szeptember 21-én így mutatkozott be a parlamentben: „Déli és délkeleti védőibástyáinkon átvezető utak egy része máról holnapra meglepetésszerűen az ellenség kezébe került, amivel szemben erőviszonyaink és másutt való lekötöttségünk folytán, csak korlátolt mértékű ellen-rendszabályokat tehettünk. Mindamellett nem nyílik számunkra más út, mint a magyar határok elszánt védelme.” Másnap a moszkvai rádió több ízben foglalkozott Lakatos programbeszédével. „A tények arra mutatnak, hogy Magyarország Németország védelmének közvetlen előterévé vált. A tények azt bizonyítják, hogy Hitler kíméletlenül feláldozza Magyarországot azért, hogy kissé elodázza Németország elkerülhetetlen vereségét.” Ugyanaznap a londoni rádió is állást foglalt a szövetségesek ellentéteire alapozott politikai elképzelésekkel szemben: „Eszte- lenség annak feltételezése, hogy Magyarország más feltételekre számíthat Anglia és Amerika részéről, mint a Szovjetuniótól.” 1944. szeptember 25-én az ankarai rádió kommentárjában Magyarország helyzetét és lehetőségeit vizsgálta: „Németország nem tud egyetlen frontról sem elvonni tartalékot, hogy Magyarországot megvéd'hesse. mert magát sem tudja, megvédelmezni... Románia és Bulgária határozata közelebb hozta a szövetségeseket a győzelemhez. Magyarország is másképpen cselekedhet, hiszen az egyetlen követendő példa,. Kétségtelen, hogy Magyarország hozzá tud járulni a háború megrövidítéséhez.” 1944 augusztus végén és szeptember elején az ország belsejében a harcfeladatok végrehajtására alkalmas‘német erők száma az SS-rendöri és Gestapó-alaku- ilatokkal együtt sem haladta meg a 65—70 ezer főt. Hitler ekkor nagyon szűkében volt a katonáknak. Tartalékait felemésztette a szovjet csapatok nyári támadása és a szövetségesek partraszállása. Tehát Magyarországon 1944 augusztus végén, szeptember elején nem voltak számottevő, ütközetbe vehető német hadosztályok. Púja Frigyes A felszabadult Battonya című visszaemlékező könyvében idézi azt a jegyzőkönyvet, amelyet 1944. szeptember 29-én, Tiszaföldváron Csalnád, Arad és Torontál átmenetileg egyesített megyék ideiglenes alispáni hivatalában vettek fel az előző napokban történt eseményekről. „Az ellenséges nyomás főképp a vármegye keleti részén mindjobban erősödött, Battonya már tűz alatt állott, és Csanádpalotáról is jelentés érkezett, hogy a határ felé partizánok tapogatóznak előre. 23-án ... este nyugtalanító hírek érkeztek a vármegye keleti részéből és Battonya távbeszélőin értesítette az alispánt, hogy az ellenség a község alatt van.” Az időközben lezajlott számos vita, majd a felszabadítók „tanú- vallomása” egyértelműen azt bizonyítja, hogy a hazánk területére lépő szovjet csapatok által felszabadított első község Battonya volt. Három nappal később pedig — városként elsőnek — szabaddá lett Makó. A 2. Ukrán Front hadseregei közül Mamagarov altábornagy 53. hadserege lépte át elsőnek a román—magyar határt, ez lépett elsőnek Magyarország területére, ezzel megnyílt a lehetőség az ország teljes felszabadítása előtt. Érthető módon, az ország keleti részéből a menekültek tízezrei Indultak nyugati irányba, hogy a huszonöt év alatt bennük gyökerező, a „vörös rémtőr’ való félelmüket „nyugodtabb” helyre menthessék. Ez a hömpölygő, hatalmas áradat megoldhatatlan gondot jelentett a nyugati országrésznek. Jótékonykodásra szólító felhívások látnak napvilágot. Szekszárd polgármestere szeptember 27-én így akarja meggyőzni a helyi lakosságot. „Szekszárd városának .is több ezer menekültet kell elhelyeznie. E kötelezettség alól nem vonhatja ki magát senki sem, és örüljön mindenki, hogy adhat és nem neki kell kérnie.” Magyarország teljesen kilátástalan és elszigetelt helyzetét Vo- llnszkij, a moszkvai rádió szeptember 30-i adásában így kommentálja. „Magyarország helyzete napról napra súlyosabbá válik. Északi határain tovább fejlődik a szlovákiai felkelés, melynek éle a magyar és német megszállók és azok segítőtársai ellen irányul. Délen a szovjet csapatok, együttműködve a román kötelékekkel, elérték a magyar határokat, a jugoszláv felszabadító hadsereg pedig délen veri a német megszállókat a magyar határhoz közel fekvő területen. Lakatos kormánya földet ígér jutalmul azoknak a katonáknak, akik a tankok elleni harcokban kitüntetik magukat. A magyar kormány azelőtt szovjet területen ígért földet a honvédeknek, most már akarva, nem akarva, magyar földdel kell őket biztatni. A kérdés csak az, hogy ezek a föld felszínén vannak-e, avagy a föld alatt.” Név szerint is megnevezték a hősöket: Vaszilij Pavlovics Brju- hov századost, a 170. harckocsi- dandár I. zászlóaljához tartozó 2. harckocsiszázad parancsnokát és Nyikotaj Szemjonovícs Makszi- mov főhadnagyot, e század egyik szakaszparancsnokát. A két tiszt részt vett a romániai harcokban, s mindig kitűnt határtalan odaadásával és kitűnő szaktudásával. A század tucatnyi ellenséges páncélost és több száz hitleristát semmisített meg. Szép, napsütötte őszön, szeptember végén, régvártan, valami új érkezett hazánk földjére. Ez volt az. ami országmezsgyét sem ismerve görgette maga előtt a gyilkos ellent, a rettegtetőt. Akkor még nem fogalmazódott meg az, amit ma már országnyi népek véshetnek emlékezetükbe és vallhatják az utódok is: megszakadt eddigi történelmünk fonala. Újjá lett világunk, s valóvá az, amiről sokan, jövendölő írók, nagy gondolkodók is ugyanígy a szabadságra vágyó nép így fogalmazott: a szocializmus csírázik majd a nyugtalan álmok ellenében, hogy bő aratás lesz a kínlódva szült tervek, a szorgalommal acélozott munkálkodás nyomában. Attól a harminchét év előtti pillanattól számít nekünk a béke. A fasiszta, embernyúzó hor- da-nacionáléját felesleges megjelölni. Megsemmisülése egyben a nyugalom, biztonság és függetlenség, az emberhez méltó élet, és a holnap bizonyossága. Szimbólum tehát ez a pillanat! Jelkép, amelyben mindaz foglaltatik, ami ember számára jó és kedves. De ebben a jelképben örök mementóként ott a piros szín, az embervér, amelyből any- nyi, de .annyi ömlött mai örömeinkért. Hatalmas ármádiák hullámoztak akkor nyugatra, hogy mentsék a mi véreinket. Irtózatos csaták dúltak azért, hogy a hősök helyére teljes jogú fegyverzetben, szabad akaratú lények lépjenek. Ekkor, 1944. szeptember 23-án a második, de olyan valóságos honfoglalás zajlott e földön, mint ezer évvel korábban. S bizonyos, hogy erre a korra az újabb millenium idején hasonlóan emlékeznek az utódok. A PETŐFI NÉPE OLVASOTTSÁGI VIZSGÁLATA (V.) Elégedett-e a lap kézbesítésével? A Hírlapkiadó Vállalat Közvéleménykutató Csoportja arra is kíváncsi volt, elégedettek-e az előfizetők a Petőfi Népe kézbesítésével, s ha nem, miért? G. G. Népművelés szakosok találkozója A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Felnöttnevelési és Közművelődési Tanszékén a 25 éve folyó népművelő képzés alkalmából 1981. november 1-én, 2-án és 3-án közművelődési képzési és tudományos vitaülést tartanak. Ennek keretében megrendezik az ott végzett hallgatók III. országos baráti találkozóját. Minthogy nem mindenkinek a címét ismerik, kérik volt hallgatóikat, hogy a helyileg illetékes megyei művelődési központban jelentkezzenek meghívóért és jelentkezési lapért, s azt legkésőbb 1981. október 5-ig küldjék el a tanszék címére. Szállásról gondoskodnak. A konferencián való részvételt az országos irányító szervek is továbbképzési alkalomnak tekintik, így feletteseitől minden végzett hallgató kérheti hivatalos kiküldetését. Érik a dohány A verőfényes őszelő gyorsan érleli a dohányt a pálmo- nostori határban. A Keleti Fény Tsz az idén 160 hektárról takarítja be a dohánytermést. Néhol géppel tördelik le az érett leveleket. Itt egy harminctagú brigád szorgoskodik délutánonként és hét végén a szövetkezet földjén. Kiskunfélegyháza különböző munkahelyeiről jelentkeztek erre a munkára, amelyet szabad idejükben végeznek. Fekete Pál, a dohányszedők munkacsoportjának a vezetője, aki már tíz esztendeje műveli ezt a mesterséget. Amióta ilyen kellemes az idő, délutánonként ötven, hatvan mázsa (5—6 tonna) fűz- nivaló levelet tördelnek le. Vasárnaponként ennek a két• Az átlagosnál kisebb, de érett leveleket is le kell szedni, kisimítani, hogy könnyebb legyen a felfűzésük. Képünkön: Fekete Pál brigádvezetö. szeresét is összegyűjtik, és folytatják mindaddig, amíg csak érett levelet találnak a dohánynövény szárán. * '-íÉi * .4£í • Egészen eltűnik a dohánylevélszedő brigád a sűrű növényzetben. (Rádi József felvételei) i
