Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-17 / 218. szám
1981. szeptember 17. • PETŐFI NEPE Rend és tisztaság a páhi vegyesboltban „Munkásember, közeli vásárló” jeligéjű olvasónk kifogásolja, hogy az 1650 lakosú Páhi szövetkezeti ABC-jét az eladók takarítják. Nincs kibékülve ezzel a munkamegosztással, sajnálkozik, szociális összeköttetést lát abban, hogy ki, mikor veszi, vagy nem veszi kezébe a felmosórongyot, s így tovább. Névtelen levélírónk, nyilván a boltvezetőt is beleértve, kiskirályokról .tesz említést, akiket — szerinte — ideje volna leleplezni, ö — mint kitűnik a leveléből — ezt nem teheti, mert akkor kiüldöznék, nemcsak a faluból, de a megyéből is. Mi van e mögött a titokzatosság mögött? Ennek jártunk utána fotóriporter-kollégánkkal. Porszíró, paplan goi ópap ír, tányér, a felső polcon hímzőfonal, alul pedig egy karton Kossuth cigaretta. Nem hidegszívűek Egyszerre 30 ezer forint értékű cigarettát, 24 ezer forint értékű likőrt és 100 ezer forintnak megfelelő élelmiszert és vegyi árut vesznek át a szállítóktól. Számolgatják, 'hány partner küld nekik árut, de végül is feladják. Sok! A hét nő közül többen anyák. Tóthpálné két gyermeke mellett harmadikat is szeret: az óvodás kora óta ismert, állami gondozott, most nyolcadikos Bartu- szek Norbertét, aki a nyarat és a hétvégeket a családnál tölti, és abban reménykedik: „Az apu (mármint Tóthpálné férje), ugye még lehet az igazi apukám?” Nem hidegszívűek, nem közömbösek a többiek sem. Gagarin néven szocialista brigádot alakítottak, és Télapó-ünnepen megtakarított pénzükből édességcsomagokkal kedveskednek az óvodásoknak és az iskolásoknak. Nem kérték tőlük, mégis elhatározták, nemcsak a 'bolt előtt, annak folytatásaként, a 70 éves Csépán Mvhályné háza előtt is ellapátolják a havat. A múlt télen ez már így volt. MiértJ a í saját üzletüket hagynák rendetlenségben? „Jól kijövünk egymással” Dernény Lászlóné (Araiika): — Szeptember 15-től már lesz állandó takarítónőnk. Addig mi dolgozunk 'helyette. Pénztáros vagyok, de ha kell, felkelek a pénztárgép mellől. Az idén négyszer tisztítottuk meg együtt az ablakokat. Ha meg jönnek a szállítók, mind itt vagyunk, hogy fogadjuk az árut. • Demjén Lászlóné takarít is, ha kell. — Jól kijövünk egymással. — Ez Gráczia Jánosnénak, a Gagarin brigád vezetőjének a véleménye. A vevők szívesen forgolódnak a tisztára mosott kövezeten. A kijáratnál levő két szemetesedény is, kiürítve, nem büdös, nem rajzanak körülötte a legyek, mint tapasztaltuk egyszer egy kecskeméti ABC sarki szeméttartályánál. Nézzük, mit írt Gyökér István egészségőr az idén a bolt jegyzőkönyvébe: „Az egységben általános rend, tisztaság van. A péksüteményt tiszta helyen tárolják. Az öltöző és a mosdó is tiszta.”» Vagon, kinek lehet mindezek ellen kifogása? Levélírónk sajnálatára, nem találtunk kiskirályokat, sem kiskirálynőket a páhi vegyesboltban. Kohl Antal A két műszakos páhi ABC tulajdonképpen vegyesbolt. Hét nő munkahelye. 950 ezer forint érté- ■ikű árúkészlettel kell úgy gazdálkodniuk, hogy abban minden meglegyen, amire egy embernek falun szüksége van. Az eladótér és a raktár tényleg vegyes képet mutat. Ami városon egész sor szaküzlet portékája, itt mindből megtalálható a legszükségesebb. Elsőként a csemegerészleghez vezet az utunk. A kiflitől a jóízű sertéskolbászig kitűnő a választék. Odább mintha egy perzsa vásár kellős közepén nézelődnénk. Porszívó, motorkerékpár, tükör, tányér, bögre, paplan, törülköző, mindenfajta zsebelem, égők, füzetek, vállfa, gyertya — sokféleség a polcokon. Az ember azt hinné, ahol eny- nyi mindent 'tartanak, ott rendetlenség van. Tévedés volna ezt hin-ni. A tisztaságra és a rendre a dolgozók példásan ügyelnek. A hogyan ?-ra válaszolva azonban, tegyünk egy kis kitérőt. Forgási sebesség Tóthpál Jánosné vezető szavadból kiderül: nincsenek könnyű helyzetben. — Két tűz közé vagyunk szorítva — avat be munkájukba Tóthpálné. — Az a 950 ezer forint értékű, engedélyezett készlet, amelyből a vevőket kiszolgáljuk, egy hónap alatt elfogy. E?J a- ,ipi' úgynevezett' forgási ,áe- ibésségünki Ha ,a készletét*' ellenőrzéskor mégis többnek találják, figyelmeztetnek minket, hogy ez ■nem szabályos. De ha látok a kereskedelmi elosztóban egy szép ruhát, vagy a szülők gyermekeiknek pulóvert, nadrágot kérnek, nem tehetem meg, hogy meg ne vegyem, ide ne hozassam. Ez az oka, hogy Páhin ezt a bizonyos forgási sebességet nem elég csak megtartani. Növelni is kell olykor, ha a vásárlók kedvébe akarnak járni. (Érthető, hogy az árubeszerzés a boltvezeBfi (Straszer András felvételei) 9 Tóthpál Jánosné boltvezetőt próbára teszi a 950 ezer forintos forgási „sebesség”, tőnek alapvetőbb feladata, mint a takarítás.) A szűk raktári folyosón üres söröspalackok, Márkás-üvegek ládaszám, fel csaknem a mennyezetig rakva. — A faluból idehozzák az ösz- szes üres üveget beváltani — mondja nem panaszkodva, de tényszerűen Tóthpálné. — Nem tudom miért, a Kőbányai Sörgyár kalocsai kirendeltségének nem sürgős, hogy az üvegek jókor visszakerüljenek a töltőgépekhez. Hetente kétszer hoznak sört és üdítőt, de mindössze egyszer viszik a göngyöleget. Miért? Ha az uyeg már a folyosóról is kezdi kiszorítani Őket, nem tehetnek egyebet, mint hogy a Petőfi Tsz-től kérnek kocsit az elszállításra. Sakkot éppen nem árulnak, de a dolgozók — Gráczia Jánosné, Hrutka Sándorné, Szabó Lászlóné,JNagy Ferencné, Demény Lászlóné, Supka Emma — vezetőjükkel együtt, váltott műszakban mégis „sakkoznak”. Fontolgatják, mit, hová rakjanak. Supka Emma az egyik raktár- helyiségben rendezkedik. A kis helyen füzet, tornacipő, csomam A PETŐFI NÉPE OLVASOTTSÁGI VIZSGÁLATA Kik olvassák lapunkat? Olvasóink jelentős hányada bizonyára emlékszik még rá, bogy lapunk történetében volt már a Petőfi Népével kapcsolatos átfogó közvélemény-kutatás. Az időpontot mi is a megfelelő dokumentumok kikeresésével tudtuk megállapítani. Azok szerint ilyen vizsgálat 1967- ben történt utoljára. Nem szükséges külön hangsúlyozni, hiszen mindannyian tanúi, részesei vagyunk, hogy az azóta eltelt időszak alatt megváltozott a lap tartalma, külseje és feltehetően olvasói ösz- szetétele is. Ezért kérte fel kiadóhivatalunk a Hírlapkiadó Vállalat közvélemény-kutató csoportját, hogy újból kerítsen sort a Petőfi Ncpe olvasottsági vizsgálatára A cél az volt, hogy megismerjük a lap olvasói összetételét, s a különböző demográfiai jellemzőjű csoportok véleményét a lap tartalmáról. A felmérés 1980. novemberében 2638 előfizető részére postai úton kiküldött kérdőívvel történt. A reprezentatív mintavételt lépcsőzetes kiválasztással végezte a kutatócsoport. A kiküldött kérdőívek 26,6 százaléka, 702 db pontosan kitöltött kérdőív érkezett vissza. Ez a visszaküldési arány rendkívül jónak mondható (írásbeli megkérdezésnél 8—25 százalék az elfogadható arány). A válaszolásnál a legaktívabbak Baja város, illetve járás előfizetői voltak, míg a legrosszabb vála- szolási készséget a kecskeméti járás előfizetői körében tapasztalták. A közvélemény-kutatás során a következő főbb kérdésekre kerestek választ: — milyen a Petőfi Népe előfizetőinek olvasói összetétele; — milyen a lap állandó rovatainak olvasottsága; — olvasói vélemények a lap tájékoztatásáról; — a hírszolgálat frisseségének, és a lap kritikai hangjának megítélése; — a lap kézbesítésével való elégedettség. Ezenkívül megkérdezték az olvasóktól, ki a kedvenc szerzőjük, milyen témakörökről olvasnának szívesen, s a Petőfi Népén kívül milyen egyéb napi és hetilapot olvasnak. A kérdésekből kitűnik, hogy az olvasói, előfizetői válaszok mindenekelőtt a lap szerkesztői, munkatársai, terjesztői, forgalmazói elé vetítettek tükröt munkájukról, ám e „közvélemény” az olvasók számára is tartogat elgondolkodtató megállapításokat, érdekességeket. Ezekből osztunk meg néhányat az olvasókkal, annál is inkább, mivel a szó szoros értelmében közös ügyről — megyénk lapjáról — van szó. Ezt támasztják alá többek közt az előfizetők megoszlásának adatai aszerint, hogy mióta olvassák a Petőfi Népét. Eszerint legalacsonyabb a lapot 1—5 éve olvasók aránya (16,4 százalék), kb. minden hatodik előfizető számít ilyen viszonylag új olvasónak. Az előfizetők mintegy egyhar- mada 11—20 éve olvassa a lapot, s majdnem ilyen arányú (31,6 százalék) a 6—10 éve Petőfi Népét olvasók tábora. Az olvasók majdnem húsz százaléka 20 év- néi régebben olvassa a lapot, tehát a Petőfi Népe „táborának” többségét az újsághoz hosszú évek óta ragaszkodó olvasók alkotják. Megkérdezték a közvélemény- kutatók, hogy az előfizetett lapot összesen hányán olvassák (családtag, rokon, szomszéd stb.) Leggyakoribb eset az, amikor egy előfizetett lapot 2 fő olvas. A következő legmagasabb arányt a 4 ember által olvasott újság képviseli (21,4 százalék). Az előfizetőknek mindössze 6.7 százaléka olvassa egyedül egymaga lapunkat. Az 1—5 — vagy ötnél több — olvasó fők számának összevetéséből megállapítható, hogy a Petőfi Népe egy-egy példányát átlag 2,93 ember olvassa el. Ebből viszont leszűrhető, hogy lapunknak kb. 185 ezer olvasója van. A lap előfizetőinek fő bázisát a következő három foglalkozási csoport alkotja: nem mezőgazdasági (ipari), fizikai, egyéb szellemi foglalkozású és nyugdíjas; ők alkotják az olvasótábor mintegy háromnegyedét (73,7 százalék), s közülük legjelentősebb a „nem mezőgazdasági fizikai” foglalkozásúak aránya (35,3 százalék). Utánuk — arányát tekintve negyedik helyen — az értelmiségi foglalkozású csoport következik 11.4 százalékos előfizetői kvótával. A mezőgazdasági fizikai dolgozók részaránya 8,1 százalék, viszonylag alacsony. Körülbelül minden huszadik előfizető házfal tásbeli, a tanulók csoportja pedig mindössze 1,8 százalék. Az olvasóknak majdnem fele községben lakik, 46,3 százaléka városban, s a válaszolók mindössze 4,4 százalékának lakóhelye tanya. (Ez utóbbinál közrejátszik- hogy közülük kevesebben küldték vissza a kérdőívet.) T. I. (Következik: Olvasói vélemények a lap tájékoztatásáról.) Feles Márton titka (31.) Az ismeretlen szerző Fekete csillag Orgovány felett című füzetéből ismét kiragadunk egy történetet. A következő folytatásokban pedig már a vádemelés, az ítélet és az 1957-ben kézre került, addig álnéven bujkáló Francia Kiss Mihály ellen kiadott vádirat és a vádbeszéd lényegesebb megállapításait csoportosítjuk. * * * Feles Márton vasúti bakter volt. Ősz bajuszú, lassú beszédű, meggondolt, munkában edzett ember. Soha senki ellen sem vétett, 192Ü tavaszán , mégis elfogták, a kecskeméti fogházba szállították, ahol három társával együtt hetekig sínylődött és miközben a többiek nyögtek, panaszkodtak, ő csak hallgatott. Gondolataiba mélyedt. — Marci, ezek elemésztenek bennünket! — panaszolta egyszer az egyik. — Meglátod, innen nem kerülünk ki élve ... •■KAvú: a magyar nyelv értelmezi! •Bétára azerlnt: bérgyilkol, kalandor. — Nem eszik a levest olyan forrón, amilyennek főzik — válaszolta Feles tempósan. — Azt hiszed, hogy ezek a gazemberek kímélnek bennünket? — Ezek a csikaszok soha!! — dörmögte az öreg, miközben lassan ökölbe szorult a keze. — Hát kiben bízol? — Magamban! — Tudsz is te ezek.ellen tenni! Tehetetlen féreg vagy. Feles Márton erre már semmit sem válaszolt, hanem megint csak gondolataiba mélyedt. Ahogyán a többiek ránéztek és látták tiszta, nyugodt szemét, érezték, hogy az öreg vasúti őrnek titka van. Meg is kérdezték tőle: — Mondd, Marci, mj a te titkod? Feles csak felvonta a vállát. De azután egy napon megnyílt a tömlöc ajtaja és betoppant öthat sötét ember. Ismerték őket. Francia Kiss Mihály is köztük volt, tehát nem sok jóra számíthattak. — No, gyerünk emberek! — mordult rájuk Francia Kiss. — Nem érünk rá! — Hová, Mihály? — Akasztani viszünk benneteket! — Ne bolondozz! Volna szíved bennünket bántani? — Nem állom a sok beszédet. Izsákra megyünk. Nem szeretném, ha addig feljönne a hold... A foglyok sápadtak voltak és reszkettek. Alig álltak a lábukon, csak Feles Márton ment szilárdan. Nem kellett, hogy a szekérre fels'egítsék. Nem ellenkezett és nem könyörgött. Egyetlen szó sem hagyta el száját. A banditák elégedettek voltak vele és azzal vigasztalták, hogy majd gyorsan végeznek ... Nem olyan nagy dolog az egész. Fejes csak bólintott, mintha egy véleményen lett volna velük. Az éjszaka sötét volt, a szekérkerekek egyhangúan csikorogtak, imitt-amott sóhajtás, nyöszörgés 'hallatszott, de Francia Kiss mindjárt rászólt a siránko- zóra: — Hé, tartsd a szád, mert betömöm ! Fel akarod az egész vidéket költeni? Jó ideig tartott az út, amíg kiértek Izsákra, ahhoz az akácoshoz, amelyben olyan ritkán állnak a fák, hogy az ember átlát ■rajta. A fakoronák tavaszi lombja között meg is látták a kelő hőid mosolygó képét. Csend volt mindenütt, csak az egyik közeli tanyán ugatott a házőrző kutya. Talán csak a holdat ugatta, vagy megszimatolta az idegen emberszagot? A gyilkosok vezére fürgén leugrott az, első szekérről és azonnal dirigálni kezdte embereit: — Mindnyájan leszállni! Elő a köteleket! Kötözzétek össze őket, aztán kezdhetitek! Az egyik fiatal legény volt, amolyan munkakerülő suhanc. Feles Márton ismerte is. Egyszer szenet lopott a kecskeméti állomás közelében és akkor alaposan pofon legyintette. Ez a legény hozta a köteleket, nagyon fürgén és nagyon szorgalmasan. Egész rakásra valót... És annyira igyekezett, hogy két perc alatt reménytelenül összegubancolt mindent. Bajlódott a bogokkal, amíg csak Francia Kiss rá nem ripa- kodott: — Hé, mi lesz azzal a kötéllel? Feles sem tudta a pöszmögést tovább nézni, ő is megszólalt: — Igyekezz, Jóska fiam, mert eltelik az éjszaka. Egyszerűbb, ha elvágod a bicsakoddal! — Az ám! — csodálkozott a legény, gyorsan elővette bicskáját és szorgalmasan nyiszálni kezdte vele a kötelet. Feles Márton még segített is neki: fogta a kötelet. Amikor az első kettévált, Feles a bicska felé nyúlt, kivette a csodálkozó legény kezéből és minden szó és teketória nélkül Jóska oldalbordái közé nyomta. A fiú csak annyit tudott mondani, hogy jaj és máris a földre fordult. Feles Márton estében lekapta válláról a katonai fegyvert, jól a markába fogta és nyugodt hangon rászólt a többiekre: — Hé, ti, gyorsan dobjátok el a mannliohereteket, mert lövök. Három esztendeje, hogy kint voltam az olasz fronton és akkor mindig eltaláltam a célt. — Hogy az a ... — kezdte Francia Kiss Mihály és villámgyorsan lekapta fegyverét, de nem tudta 'befejezni, mert Feles Márton fegyvere máris elsült és pontosan Francia Kiss kalapját találta el, amely úgy elrepült, mint valami fekete csóka... Le is ejtette rögtön a fegyverét... — És ti négyen? — kérdezte az öreg Márton. — Leteszitek, vagy ■lőjek! Hárman engedelmeskedtek, de a negyedik kissé vonakodott, mire egy pillanat alatt a jobb combjába kapta a golyót. Ügy kezdett jajgatni, mintha megnyúzták volna.’ — Ti meg szedjétek össze az ócskavasat — rendelkezett Feles a társaival. — Nézzétek meg, nem maradt-e náluk revolver! Ha igen, üssétek fejbe őket. A gyilkosokat nem kellett sokat noszogatni, adták azok maguktól is az emberölő szerszámokat. Olyan készségesek és sápadtak voltak ott, az akácos szélén, a kelő hold fényében, mint a fürge kísértetek. — Most pedig szánjatok az első szekérre és vigyétek magatokkal a sebesülteket, de gyorsan! — rendelkezett az öreg vasutas. — Remélem, gyorsan mentek, mert igen türelmetlen ember vagyok és megtörténhetik, hogy néhány golyóval noszogatlak benneteket. Francia Kiss Mihály hangosan csikorgatta a fogát, de azért engedelmeskedett. A két sebesültet szekérre tették, ők maguk is felszálltak és máris a lovak közé vágtak. Már vagy húsz lépésnyire voltak, amikor Francia Kiss Mihály visszafordult és öklét rázva, ezt kiáltotta: — Megállj, ronda ganaj banda! Nemsokára visszajövünk és elevenen nyúzunk meg 'benneteket! Feles Márton egyetlen szót sem szólt, csak meghúzta a ravaszt és a golyó máris ott süvített el a bandita feje fölött. Olyan közel ment el hozzá, hogy talán még a szelét is érezte, mert egyszerre ijedtében hasra- vágódott, amit meg láblövéses társa élénk szi- toközönnel köszönt meg, mert Francia Kiss éppen sebesült lábára zuhant. öt perc múlva már nyoma sem volt a menekülőknek. — Jaj, most mi lesz velünk? — kérdezte Mártontól egyik társa, aki alig tudott magához térni a csodálkozástól. — Ezek most felverik a népet, szereznek fegyvert és visszajönnek ... Akkor végünk lesz! — Na, ne mondd. Tóni! — csodálkozott Feles Márton. — Ha borjú módjára megadtam volna magam, ‘most már mindnyájan a fákon bokáznánk, igy meg szabadok vagyunk és arra mehetünk, amerre akarunk. — De ezek veszedelmesek! — Persze, ha fegyver van a kezükben és ha többen vannak, mint mi, de egyébként gyáva népség. Láthattátok, hogy vitték az irhájukat! Azt kérdeztétek tőlem a minap, mi az én titkom. Hát ez! Az ember addig ne adja meg magát, amíg él. Még a túlsúlytól sem kell megijedni. Talán ti is hallottatok az öreg Futosó Feriről. O közéjük durrantott, mire a legények szépen kereket oldottak. Csak szájalni mertek ... Futosó meg szépen összecsomagolta a családját és elment. Így teszünk mi is ... Szánjatok fel a szekérre, aztán indulás. Hajnalban olyan tanyára térünk, ahol bátran megpihenhetünk és holnap este folytatjuk utunkat. Addig a fegyvereket is eldobálhatjuk, mert én, megmondom őszintén, nem szeretem a fegyvert. Nem való a kezembe, de ha bántani merészelnek, én bizony használom. Elindultak, de nem Kecskemét felé, hanem éppen ellenkező irányba. Hajnalban már barátok között voltak. Mielőtt a szénapadláson elaludjak volna. Feles Márton ismét megszólalt és a következőket mondotta-: — Egyelőre nem mehetünk vissza, de meglátjátok, eljön az idő, amikor leszámolhatunk velük. — örülj, hogy megszabadulhattál tőlük ... — Én nem felejtek és nem bocsátók meg a gyilkosoknak. Ez is az én titkom volt eddig, de ezentúl majd hirdetem is ... (Folytatjuk)
