Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-02 / 205. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 2. A 9200 hektáron gazdálkodó. 1080 tagú kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet árbevételének növeléséhez évről évre sikeresen járul hozzá négy kisegítő melléküzemáguk. A napokban Hajdú Gyula elnökhelyettessel arról beszélgettünk, hogy a különböző műhelyek­ben dolgozó 300 tsz-tag milyen tevékenységet végez. — Termelőszövetkezetünk az idén mintegy félmilliárdos ár­bevételre számít — mondta Haj­dú Gyula. — Ebből 90 millió fo­rint értékű munkát a kisegítő üzemágak végeznek. Az autója­vító üzemünk 124 dolgozója hosz- szú évek óta elismerésre méltó munkával, országszerte hírnevet vívott ki magának. Az Ikarusz gyárral szerződést kötve vállalják és végzik a buszok garanciális és fizető javítását. Évente átlag 400—500 autóbusz fordul meg a jól felszerelt műhelyekben és az itt dolgozó szocialista brigádok lelkiismeretes munkájának kö­szönhetően a megrendelők min­dig határidőre, gondosan kijavít­va és elégedetten vehetik át jár­műveiket. A javító-szolgáltató tevékeny­ség mellett ez az üzemág áruter­meléssel is foglalkozik. Négy év­vel ezelőtt kezdték meg az alu­mínium lakókönténerek gyártá­sát, amelyeket különböző — dol­gozóikat szabadban foglalkoztató — vállalatok rendelnek. Az igé­nyek szerint berendezhetők ezek a konténerek irodának, hálóhely- nek, mosdó-öltözőnek, vagy ép­pen raktárnak. 'Évente 150—180- at készítenek belőlük a bauxit- kutatóknak, az ' olajiparnak, de sok kerül belőlük az útépítő vál­lalatokhoz is. Autójavító üzemünk gondosko­dik a szakmunkás-utánpótlásról, három éve már saját tanműhe­lyük is van és jelenleg 25 fiatal ismerkedik itt a szakma gyakor­lati ismereteivel. Lakatosrészlegünk nehéz vas­szerkezetek előállításával foglal­kozik. Darupályák, markoló- és réselőlfejek, hídszerkezetek és más termékek kerülnek innen a meg­rendelőkhöz. Jelenleg például a fővárosi Árpád-híd felújításához készítenek szegélytartókat és kor­látokat. Mindkét termékből 112— 112 méter kerül majd innen a felújított Duna-hídra. Lakatosaink külön elismerést érdemelnek azért, mert a Ganz Vagon- és Gépgyár, valamint a többi nagyüzem megrendelései­nek határidőre történő teljesíté­se mellett jelentős részt vállalnak t A húzózárüzem dolgozói szerelik a különböző játékokat. saját beruházásaink megvalósí­tásában is. A központi irodaépü­letünk, valamint a felújított Bu­gaci csárda vasszerkezeti munká­it is ők végezték igen gyorsan és jó minőségben. Jelenleg befeje­zés előtt áll az együk majorunk­ban egy korszerű, 1000 növendék­maiba befogadására alkalmas, hat épületből álló telep építése. Ha idegen cégtől rendeltük volna meg ezt a munkát, valószínű be­lekerült volna 3—3,5 millió fo­rintba. Így meg alig 1 millió fo­rintból megúsztuk vasasaink jó­voltából. Müflex-nészlegünk hosszú évek óta bérmunkát végez a Villamos- szigetelő és Műanyaggyár helybe­li gyára részére. A tekercsekben érkező kábeleket méretre vágva, félkészre szerelve küldik vissza a gyárba, ahol azután készre sze­relve csatlakozózsinór lesz belő­lük, porszívókhoz, mosógépekhez és más háztartási gépekhez. Nagyvállalatokkal működik együtt a félegyházi Lenin Tsz négy melléküzemága • A tsz lakatosüzemében Kurucz János csoportvezető irányításával (balról) készülnek a fővárosi Ar- pád-híd szegélytartói. A húzózárüzemünk az Elzett- gyár régi partnere. A húzózárak szerelése mellett különböző játé­kok összeállítását végzik a meg­rendelő megelégedésére. E két utóbbi üzemünk összesen 44 dol­gozója évente jelentős részt vál­lal a különböző mezőgazdasági munkák elvégzéséből is. Ott le­het látni őket a dohányföldeken, a szőlőben, gyümölcsösben, szor­galmasan végzik ott is a munká­jukat. Kisegítő üzemágaink mellett külön említést érdemel 67 tagú építőrészlegünk. Az ő nevükhöz fűződik a mostani korszerű köz­ponti irodaházunk, valamint az Arany iPáva nevű éttermünk lét­rehozása, amelyet az egykori für- dőszállóból alakítottak át. Igen jó munkát végeztek a Bugaci csárda bővítésénél és felújításá­nál, ezenkívül a 406 vagonos bur­gonyatároló építését is ők végez­ték. A régi irodaházunkat szinte rekordidő alatt alakították át 140 gyermek befogadására alkalmas óvodának, ök építik az előbb már említett 1000 férőhelyes szarvas­marha-telepet is, amely még az idén elkészül. A napokban kez­dik meg az alapozását a közpon­ti majorban egy új épületnek, amelyben ebédlő, szociális helyi­ségek és előadóterem lesz azok­nak a szakmunkástanulóknak a részére, akik oda járnak szakmai gyakorlatra. A 200 négyzetméter­nyi alapterületű új létesítményt már október végéin át is adják rendeltetésének. O. L. Egyre többen választják hétvégi programul a kirándulást. A szabad Idd e mádon való kellemes eltöltésének döntö teltétele, hogy a felkeresett he­lyeken sslvesen lássák az embereket. Azt hihetnénk, hogy az üdülőkörzetek kereskedelmi és vendéglátó egységei­ben, fürdőiben stb., ahol a tömegek jelenléte biztosítja a tervezett üzleti forgalmat, rendjén van ez a dolog. A Kecskemét, Március IS. utca 42. III. em. 22. szám alatt lakó Olajos János- né hozzánk küldött (óraiból viszont arra következtetünk, az Ilyesféle fel- tételezés korántsem általánosítható. A levélíró és férje, valamint az egyik szomszéd augusztus 14-én, 'pénteken délután érkeztek meg a vidéki rokonhoz, Tisza'kécskére. Röviddel utána már sétára is in­dultak a i közeli Tiszához, s köz­ben elhatározták, betérnek az ot­tani élelmiszerboltba, hogy meg­vegyék a vacsorához való kenye­ret. Ám az üzlet áruátvétel miatt zárva volt, s bár legalább tizen álldogáltak az ajtaja előtt, az nem nyílt ki. A mindezt szemé­lyesen is közlő eladók megmoso­lyogták a hoppon maradt vevőket. . Olvasóinknak másnap az üveg­visszaváltás miatt támadt nézetel­térésük a boltosokkal, akik úgy dolgoztak, mintha kegyet gyako­roltak volna. E kellemetlenség folytatódott a palacsintát árusító csárdában, ahol a felszolgálók még az étel áráról sem voltak hajlandók szóban tájékoztatni. — Vasárnap a termálfürdőbe mentünk — közli a panaszos — és igen meglepődtünk, amikor en­ni- és innivalóért távoztunkkor a pénztáros figyelmeztetett: ha visszajövünk, újra belépőt kell váltanunk. Mondtuk, tavaly a jeggyel vissza lehetett aznap tér­ni bármikor, mire azt felelte, most már csak a havi bérlettel rendelkezőknek van ilyen joguk. Éhkor gyorsan számolgattunk, s rájöttünk, a heti 1—2 napos oda- látogatásunkra tekintettel luxus lenne kifizetni az egész hónapi belépő árát. Mindent egybevetve, a víkend- ről keserű szájízzel tértünk visz- sza. Gondolkozunk is azon, jó ideig elkerüljük a kécskei üdülő­pihenő térséget... — fejeződnek be a sorok. Mit tehetünk hozzá a történtek­hez? Legfeljebb annyit, hogy egy üdülőkörzet vonzóvá tételéhez nemcsak szép, rendezett termé­szeti környezetre van szükség ...! CIKKEINK NYOMÁN Ki lehet a tanyavillamosítás • Július végén megjelent Sajtó­posta rovatunkban tettük szóvá a nyárlőrinci Farkas József ese­tét, nevezetesen, hogy régen be­szerezte a tanyája villamosításá­hoz szükséges engedélyt és csak­nem fél éve befizette a beruhá­zás 10 ezer forintos összegét, a felként szakember pedig jó ideje elvégezte az épület vezetékeinek beszerelését, ám a DÉMÁSZ még­is halogatja az áram bekapcsolást, mert kifogásai vannak a magán- kivitelezővel szemben. I Cikkünkre a Délmagyarorszá­gi Áramszolgáltató Vállalattól 'kaptunk választ. Vajda György vezérigazgató egyebek között az alábbiakat írta: Az illetékes tanács 1980. októ­berében juttatta el hozzánk a ta­nyavillamosítási kérelmet és a nagykőrösi üzemigazgatóságunk már növember 11-én közölte, az igény teljesíthető, s hogy az épü­let belső vezetékhálózatának el­készülte- után a kecskeméti ki- rendeltségünknél kell megrendel­ni az árambekapcsolást. Farkat József ugyanakkor csak az idén júliusban küldte el részünkre a vonatkozó jelentkezési lapot, melyből kiderült, a munkát arra illetéktelen szerelővel végeztet­te el, így természetesen elzár­ldvitelezője? köztünk a tanya elektromos há­lózatba történő bekötése elől. Felhívtuk azonban a figyelmét, ha iparigazolvánnyal és mester- vizsgával rendelkező szakember­rel vizsgáltatja át a szerelést, aki az újból elküldendő forma nyom­tatványon felelősséget vállal a munkáért, semmi akadálya a be­kapcsolásnak. E lap máig sincs a birtokunkban, következésképp a panaszos az oka az ügye körüli huzavonának, s nem a vállala­tunk. Fontos tudnivalóként mondjuk el még, hogy az 1977. évi 14-es számú törvényerejű rendelet ér­telmében mestervizsga is szüksé­ges a képesítéshez kötött ipar — például a villany-szerelés — foly­tatásához, ha annak gyakorlása során az élet, az egészség és a 'testi épség védelme, vagy a mun­ka bonyolultsága fokozott szakm értelmet kíván. Ami pedig a ki­vitelezőt illeti, munkájú meg­kezdése előtt kérnie kell az áram­szolgáltatótól a tanyavillamosí­tás műszaki és egyéb feltételei­nek meghatározását. Tekintettel arra, hogy a tech­nika egyik legnagyszerűbb, de egyben roppant balesetveszélyes áldásáról, az elektromos áriam­ról van szó, megértjük a bizton­ságra való maximális törekvést. Nyugellátási ügyben a posta is illetékes Kesztyűs kézzel bánnak a hússal Első látásra olyanok voltak, mint a középkori lovagok: kezükön sod­ronykesztyű, előttük sod­ronykötény. Igaz, nem paj­zsot. és buzogányt, hanem hatalmas pengéjű kést fogtak markukban. Dom­bi Imréről és Kurucz Józsefről, a két fiatal hús­ipari szakmunkásról van szó. Kiskunfélegyházán dolgoznak, az Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat­nál. — Húszéves vagyok, egy éve szabadultam föl. Azóta a vágó­csarnokban dolgozom — mondja Dombi. — Most egy hétre át­helyeztek a feldolgozó üzembe, mert itt kevés volt az ember. Ki* csit furcsa, hogy nem az élő álla­tot vágom le, hanem a húst cson­tozom, szétdarabolom, mert ezt utoljára a tanulóéveim alatt csi­náltam. Azért lassan belejövök! — Nekem még furcsább, mert csak egy hónapja fejeztem be a szakmunkásképzőt — veszi át a szót a tizenhét éves Kurucz Jó­zsef. — Azóta dolgozom itt, egy évig még segédként. Ez lesz az úgynevezett betanulási idő. Az első napok bizony nehezen tel­tek! Borzasztóan fájt a csuklóm, fárasztó volt 8 órán át szabdal­ni a húst. — Erre az időszakra én is jól Emlékszem: alig győztem kialud­ni magam, annyira fáradt voltam — toldja meg Dombi Imre —. Nem könnyű foglalkozás a miénk! Néhányszor már meg is 0 Dombi Imre és Kurucz József vágja á sertéshúst. Bal kezüket sod­ronykesztyű, testüket a fehér PVC-kStény alatti sodronykütéiiy védi. (Opauszky László felvétele) untam, de aztán mindig újra kezdtem. Jót is tesz nekem, hogy most egy hétre áthelyeztek, leg­alább nem csinálom mindig ugyanazt. • — Miért választották ezt a munkát? — Úgy kezdődött, hogy az ut­cánkban a barátomék disznót vágtak, és engem is segítségül hívtak. Megtetszett. — Imrétől eltérően én úgy ke- rültem kapcsolatba a hússal, hogy anyám vágta otthon ebédre, va­csorára, aztán odahívott, és taní­tott, hogyan kell szétszedni, elké­szíteni. Aztán már nem -kellett hívni, kéretlenül is ott sündö- regtem körülötte — vallja Ku­rucz József. — Azóta egyre job­ban megy. Ez annak Is köszön­hető, hogy a tapasztaltabb mun­katársak készségesen segítettek, megmutattak néhány fogást. — Csöppet sem veszélytelen a foglalkozásotok. — Nem, de a védőruha sok kellemetlenségtől megóv. Igaz — mondja Dombi —, ennek elle­nére előfordult már velem egy súlyosabb baleset még a kezdet kezdetén. Figyelmetlenül vágtam le a disznófarkat, megcsúszott a kés, és beleszaladt a combomba. 12 öltéssel varrták össze. — Az én tenyeremen, alkaro­mon is éktelenkedik néhány vá­gás. Anélkül nem is lehet. — Mehnyit kerestek? — Megyan a négy és fél ezer — mondja a „régi” munkaerő. — Én még csak egyszer kap­tam fizetést 3241 forintot — vá­laszolja az „újonc”. — Szeretitek a húst? — Igen. Mindkettőnk kedvenc étele a sertéspörkölt. El is tudjuk készíteni — mondják egymás sza­vába vágva. — Szeretitek a munkátokat? — Igen. Szép és tiszta — vall­ja Dombi. — En azt szeretem benne — zárja le a beszélgetést Kurucz Jó­zsef —, hogy a kezein alá kerülő hús még alaktalan. Aztán meg­formálom, lefaragom úgy, ahogy én akarom. A kezem munkájával szemlátomást átalakul. Aztán be­megyek a boltba, és meglehet, hogy pont a saját „alkotásomat” veszem meg. S. E. Augusztus 8-i lapszámunkban írtunk arról, már másodszor for­dul elő, hogy a kecskeméti Csi- ma Emilné nem kapta 'kézhez idejélben a nyugdíját. Közöltük, az emiatt reklamáló leveleire egyáltalán nem válaszolt a buda­pesti nyugdíjfolyósító, mely vé­gül iís több hetes késéssel — csak a személyesen tett 'bejelentés után — utalta ki a pénzt. 12-én pedig már arról számoltunk 'be, a leg­utóbbi esetben az intézmény igaz­gatójához küldött távirat ered­ményezte, hogy az ellátás — me­gint alapos késedelemmel — meg­érkezett, ezúttal sürgönyileg. Eb­ben az írás unióban ügy véleked­tünk, a jogos járandóság utáni lótás-futás költségét azért illene valakinek megtéríteni olvasónk részéire. Nos, e kár rendezésére vonat­kozóan semmi hírünk. A történ­teket illetően viszont figyelemre méltó levelet küldött lapunkhoz a Szegedi Postaigazgatóság he­lyettes vezetője, dr. Lénárd Lász­ló, aki a következőket tudatta: A kecskeméti 1-es számú pos­tahivatalhoz többen fordultak olyan panasszal, hogy nem kap­ták meg a szokásos időben a jú­nius és július havi nyugdijukat. A hivatal az előírásoknak megfe­lelően távirati úton kérte a folyó­sító szervtől a hiányzó utalvá­nyok pótlását. Ezek meg is ér­keztek, s így az érdekelt szemé­lyek még a tárgyhónapban fel­vehették pénzüket. Olvasójuk a reklamációt más módon intézte, s az valóban többletkiadással járt, emiatt azonban a posta nem tehető felelőssé. Hasonló kelle­metlenséget a jövőben úgy lehet elkerülni, ha a szóban forgó ellá­tás késése miatt közvetlenül a területileg illetékes posta segít­ségét kéri a nyugdíjas. Köszönjük e tájékoztatásit, s ehhez annyit fűzünk hozzá: re­méljük, egyre ritkábban kell in­tézkednie Ilyen ügyekben a pos­tának. Igaz, mindez nem rajta múlik, sokkal inkább a Nyugdíj- folyósító Igazgatóságon, melynek pénzkiutalási munkájában alig­hanem lenne javítanivaló... Megoldás: az elővételi jegy váltása Augusztus 12-én ugyancsak a Sajtóposta rovatban került nyil­vánosságira a Tumultus — potyá- zással című cikkünk, melyben arról szóltunk, hogy július 26-án kora reggel túlságosan sok utas kereste fel a bajai vasútállomást, ahol az egyetlen nyitva tartó pénztár képtelen volt mindenki­nek jegyet adni a Kiskunhalasig közlekedő személyvonat indulá­sáig, így aztán többen — főleg azok, akik az útba eső Bácsbo- kodra és Jánoshalmára igyekez­tek — ingyenesen vették igény­be a szerelvényt, mert azon ka­lauzzal nem találkoztak. Írásunkra a MÁV kiskunhala­si körzeti üzemfőnöksége adott írásos választ. Ebből megtudtuk, évente csupán egyszer, a toácstoo- kodii és a jánoshalmi búcsú al­kalmával van nagy tömeg vasár­nap reggel az említett vonaton. E tény, sajnos, elkerülte a bajai reszortfelelősük figyelmét és nem gondoskodtak másik jegypénztár működéséről. Az ilyesféle esetek elkerülése, illetve a kulturált utaskiszolgálás érdekében teen­dőkre utasítást kaptak az állo­más dolgozói. A szerkesztőségünkhöz kül­dött levélből 'kiderül még, hogy a vasút is munkaerőgondokkal küszködik, következésképp nem egyszerű dolog a munkatársak rendkívüli szolgálatra való (be­rendelése. Ettől függetlenül in­tézkedések történitek, hogy Baján is mihdig zökkenőmentes legyen a 'menetjegyek árusítása. A pénz­táraik előtti tumultusok megelő­zésére egyébként a legcélszerűbb megoldás, ha az utasok az Indu­lásuk előtti napokban, vagyis elővételiben váltanak jegvet. Összeállította: Veiket Árpid

Next

/
Oldalképek
Tartalom