Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-11 / 187. szám
1981. augusztus 11. • PETŐFI NÉPE 9 3 Felejthetetlen jubileumi seregszemle Családias majális Kunfehértón „Ilyen még nem volt!” — Több vonatkozásban is jellemezhetjük így a földmunkások szakszervezete megalakulásának 75. évfordulójára rendezett jubileumi seregszemlét. A MEDOSZ—KISZ szak- szervezeti és ifjúsági napok rendezvénysorozatából mind a programok gazdagságával, mind a résztvevők számával — és tegyük hozzá, hangulatával kiemelkedett a két kunfehértói nap. A jó szervezés, előkészítés, a kellemes és tartalmas szórakozást nyújtó kulturális és sportműsorok — köztük a Népszava-ankét, s a Táncsics Kiadó könyvvására — nem utolsósorban a kifogástalan ellátás — mondhatni — százszázalékosan megteremtette a nagy találkozó családias —- majális jellegét. Volt ott minden, mi szemnek, szájnak —, s tegyük hozzá. szívnek ingere. Százával, fuvarozták dolgozóikat a mezőgazda- sági nagyüzemek, intézmények, szervek, intézetek. Több helyütt kétszer-háromszor is fordultak a járművek. Nyilván a kiemelten ünnepi alkalomnak, s a kegyeit bőven osztó időjárásnak is betudható, hogy az előzetes várakozást felülmúlva legalább 30 ezer ember — ifjú, meglett korú, s veterán — ment el Kunfehértóra, zömmel családostul... Ki- tettelc magukért a dolgozóikat megvendégelő, jóltartó gazdaságok, ugyanúgy a kereskedelem, s a vendéglátás is. Telt házzal járult az elhelyezés megkönnyítéséhez a kemping is. A tó hűs vize is régen látott annyi embert, mint szombaton és vasárnap. ' Volt muzsika, ringlispil meg... No de a szavaknál is többet mondanak a képek. • Varga György, a MEDOSZ KV titkára mondott ünnepi beszédet. • Csak ne volna ilyen forró- sági • Balra: „téma” valame. lyik képeslapunk első oldalára. • Lent: telt ház a tavon. iiMWI Íi/'IS; «t no«n.'i ««tata sós« k (Mi <í Ki • Párosával a hullámlibegőn, A Nagy B. András humorista jól beöltözött; még szerencse, hogy mezítlábra. (Pásztor Zoltán képriportja.) KÉPERNYŐ Limbó-hintó és társai „Több éves szünet után a Magyar Televízió ismét megrendezi a könnyűzenei dalok és dalénekesek nagy nyári seregszemléjét.” Olvashattuk a beharangozó szöveget, amiből az is kiderült, hogy az egykori táncdalfesztivált most tánc- és popdalfesztiválnak keresztelték el. Ez az apró módosítás — hangsúlyozták — kifejezi a fesztivál műfaji nyitottságát. Vagyis azt, hogy a seregszemlén a hagyományos táncdalok mellett részt vesznek olyanok is, melyek bizony távol állnak a „talp alá való” muzsikától, de — mint mondották — nélkülük, a pop-, vagyis népszerű dalok nélkül, ma már az. ilyen könnyűzenei szemlét elképzelni sem lehet. Bevallom, nem hittem el, hogy a ínyár kellős közepén a televízió ilyen műsora tömegeket tud majd a képernyő elé ültetni, s képes lesz a hajdani — egyszervolt — táncdalfesztivál hangulatát visz- szaidézve, a munkától és nyaralástól elpilledt ezreket, tízezreket valamiféle fesztivál-közhangulatra gerjeszteni. Ügy is indult mindez, mintha a „Televízió” — mint intézmény és menedzser — maga sem venné túlságosan komolyan az egészet. Bár tudvalevő, hogy hatalmas munka előzi meg az ehhez 'hasonló műsorokat, csak ha az előversenyekre, válogatásra, a zeneművek hangszerelésére, helyszínelésre, tedhnikai dolgokra gondolunk, elképzelhetjük, mekkora energiákat köt le ez a vállalkozás. Most értesültünk arról, hogy már füzet alakban és hanglemezen is hozzáférhető lesz szinte azonos időben az adással. Tehát megismételhető, s a netáni slágerré válás lehetőségeit is megnövelő körülményeket teremtettek, nyilván nem kis anyagi ráfordítással, de bizonyára a lemezgyári, kiadói hasznot sem kifelejtve a számításból. A „körítés” azonban ellentmondani látszott mindennek. Van ugyan nagyzenekar és viliódzó fények.— bántja is a szemünket erősen —, operettes nagylépcső és elöl-hátul kamera, táblát szorongató zsűri és az elmaradhatatlan Kudlik Júlia — hej, amikor még ősz Ferenccel mondták a szöveget! —, de azért érződik az egészen valami visszafogottság, talán a kritikusok tollhegyétől való félelem? Ilyesfajta gondolatokkal üldögéltünk az első elődöntőn, augusztus 1-én, szombaton a képernyő előtt. S érzéseinket csak fokozta, amikor a zsűriben mindenkit láttunk, csak azokat nem, akiknek valami köze van a tánc-, netán a popzenéhez, az egy hírneves, e műfajban ismert, zeneszerzőt kivéve. Hogy könnyedén vegyük a dolgot, erre az is buzdított bennünket, nézőket-hall- gatókat, hogy Bodrogi művész úr — a zsűri egyik tagja — Gyuláról telefonálta be a pontszámokat, miután a másik kedélyes férfiú, Imre, az iránt érdeklődött tőle, hogy — csak a poénra emlékszem, s nem szó szerint idézem a röppentyűt — Gyulám, hogy érzem magad Gyulán... Ugye édes? Ezek után az a balga, aki elhiszi, hogy tényleg a magyar tánc- és popzene nagy seregszemléjéről lesz szó az elkövetkezőkben. Egyébként teljesen igazuk van azoknak, akik ilyen könnyedén „dobják föl” a műsort, s nem csinálnak nemzeti ügyet, belőle. ! Mondom ezt én, a naiv magyar, pedig már láthattam, tapasztalhattam egyet és mást, amikor hazámfiai, leányai nekibuzdultak, és ugyancsak tévéprodukció kapcsán villanyt oltogattak. telefont ragadtak — ezer-és tízezer- számra —, hogy „mérni lehessen” a mérhetetlent, a produkció értékét. Persze, hogy így történt ez most is, amikor százezerszámra érkeztek be a közönségszavazatok, hogy győzelemre segítsék a zsűri által is elsőnek ítélt számot, amit a Hungária együttes adott elő nagy lendülettel és artistákat megszégyenítő ügyességgel. Azóta még égy elődöntő tanúi lehettünk, s tudják, mi ragadott meg a legjobban? Nem fogják elhinni! A szereplők megérkezése. Igen, az a bizonyos változatos érkezés, ami szintén meg volt komponálva, s a művészek sokkal közvetlenebbül csinálták, mint a színpadon, ahol a legtöbben még mosolyogni is elfelejtettek. Megtudtuk, hogy Balázs Klárinak autója van, de a szokatlan nevű Stefanidu Janulának még szebb és nagyobb. Legelegánsabban a sztár: Korda érkezett, bár a parkolós ember ezt nem akarta méltányolni. Nekem mégis a kerékpáron behajtó Túri Lajos tetszett, akárhogy is lepontozták a végén — a zsűri biztosan nem látta ezt az érkezést —, de szépen jött fel gyalogosan Cserháti Zsuzsa is, aki V betűt mutatott, tudta már, hogy mi vár rá. Sajnáltam volna Sasvári Annamáriát, hogy a nézők sze- meláttára kiborult a bőröndje, de gyanítottam, hogy ez is benne van a műsorban, különben újra játszották volna az érkezést. Jó volt még a K.F.T. együttes — buszon hajtottak az épület elé — és a Korái is a kisbuszon. Tetszett Horváth Attila hangja, bár nem emlékszem, hogyan érkezett a stúdióba. Tudom, hogy az énekszámokra ■is illene emlékezni, s néhány jó szót szólni még az énekesekről is, de ez már nem az ón dolgom. Ismétlem, nekem legjobban a megérkezésük tetszett. A többit nagy tisztelettel a zsűrire bízom és természetesen a KÖZÖNSÉG- re — csupa nagybetűvel —, mert nyár ide, nyár oda, lehet hőség bármekkora, több százezren szavaznak majd most is, mint mindannyiszor, ha szavazni lehet — mindegy, hogy mire, bármire. Vagy mégsem mindegy? Tessék mondani, lehet, hogy ón tévedek. Nyugtassanak meg, valóban olyan nagyszerű dolog ez a tánc- és popdalfesztivál? T. P. A LAKÁSÉPÍTÉS LEHETŐSÉGEI ÉS FELTÉTELEI I. Hogyan juthatunk lakáshoz? Ez év január 1-től a lakásgazdálkodás rendszerének továbbfejlesztését, a lakásalap jobb kihasználását, az azzal való ésszerűbb gazdálkodást segítik azok a változások, amelyek a lakások elosztásáról és a lakásbérletekről szóló 1970. évi határozatokat módosítják. E módosítások a népgazdaság VI. ötéves tervében foglaltaknak megfelelően fejlesztik tovább a lakásgazdálkodást, fokozottabb anyagi érdekeltségre ösztönözve a lakások építőjét, vásárlóját, korszerűsítik a tetőtérbeépítés és emeletráépítés szabályait, és serkentik a lakáscseréket is. A jelen tervidőszak az 1990-ig szóló második tizenöt éves lakásfejlesztési terv középső szakasza, amelyben töretlenül kívánják folytatni a lakásépítést, növelve e meglévő lakásállomány felújítását, korszerűsítését, javítva a lakásgazdálkodást és mindezzel emelni a lakásellátás színvonalát. Nyilvánvaló, hogy a VI. és VII. ötéves tervben továbbra is leg" fontosabb feladatunk a mennyiségi lakáshiány csökkentése lesz. Ezért erősíteni kell'— a lakásépítésre rendelkezésre álló állami erőforrások szűkössége miatt — a magánápítkezést, ahogy az a népgazdasági tervben is megfogalmazásra került. Ezért indokolt, hogy áttekintő módon tájékoztatást adjunk mindazoknak, akik lakásproblé- májukat bármelyik formában kívánják.megoldani, és azoknak is, akik életkörülményeik megváltoztatása miatt jelenlegi lakásukat kívánják másikkal elcserélni. Lakásépítési formák A lakásállomány közel háromnegyed része személyi tulajdon- ban van. Hazánkban tehát a jellemző lakástulajdon-forma a magánlakás. A lakáshiány fel-' számolására irányuló középtávú és távlati tervekben is megfogalmazódik az a követelmény, hogy minden állampolgár lakásigényének, anyagi teherbíró képességének megfelelően részt vállaljon a lakásépítés költségeiből. Az ez évben életbe lépett pénzügyi változtatások is ezt irányozzák elő azzal, hogy az egyenlőbb és arányosabb teherviselést segítik. A lakásellátás főbb formái nem változtak: — Az állami lakásépítés keretében bérlakások és állami , beruházásban megvalósuló, értékesítés céljára történik lakásépítés. — A magánlakás-építés csoportosítása többrétű, mint az állami lakásépítésé. A felépülő lakástípustól függően az, egyik forma a többszintes, ezen belül telepszerű, vagy egyedi lakóházépítés. A másik nagy csoportba pedig a családiház-építés tartozik, amely megvalósulhat csoportos korszerű, ,vagy hagyományos csalá- diház-építési formában.. E különböző formáknál az építkezés helye, az építtető foglalkozása, az építkezés szervezeti megoldása szerint más és más, differenciált, tehát megkülönböztetett támogatások és kedvezmények érvényesülnek. Bérlakások Az állami bérlakásra vonatkozó lakásigénylések társadalmi elbírálása, illetve a tanácsi lakáselosztás rendszere lényegében nem változott. A helyi tanács állapítja meg azok körét, akik a jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetük alapján tanácsi bérlakásra jogosultak. Űj viszont az a rendelkezés, amely a lakás használatbavételi díjának összegét felemélte. A l másik lényeges ' változás, hogy a lakás-használatbavételi díjak differenciáltan kerülnek megállapításra és ezzel is ösztönzik a lakáscseréket, továbbá a bérletről történő' lemondást. A lakáscserére vonatkozó rendietek új vonása, hogy ha a bérlő -többszobás lakása helyett kisebbet kér, akkor részére a le- ,adott tanácsi bérlakás használatbavételi díjának- kétszeresét kell kifizetni, míg a bérlő a kisebb lakásért csak egyszeres díjat fizet. Ez például azt jelenti, hogy ha valaki háromszobás városi összkomfortos lakásáról lemond egy egyszobás bérlemény ellenében, és ha a háromszobás lakás használatbavételi díja 66 ezer forint, akkor 132 ezer forintot kap, míg az egyszobás lakásért — példánknál maradva — 30 ezer forintot fizet. A térítés a lakásra megállapított használatbavételi díj háromszorosa akkor, ha a bérlő úgy mond le lakásbérleti jogviszonyáról, hogy nem kér másik állami lakást. Aki például lemond a városi kétszobás lakásáról, amelynek használatbavételi díja 43 ezer forint, az 144 ezer forint térítésben részesül. Tehát az állami bérlakások cse-. réjében anyagilag is érdekeltté teszik, a bérlőket. Remélhetőleg ez kedvezően segíti a lakásgazdálkodást, hiszen akinek az igényét á meglevő bérlakás nem elégíti ki, az a figyelemre méltó térítéssel kiegészítheti saját megtakarításait, és OTP-hitel igénybevételével építkezés, vagy vásárlás útján megoldhatja lakásproblémáját. De et fordítva is igaz. Azok, akik a család létszámának változása miatt kisebb lakásba költöznek, megfelelő anyagi térítéshez jutnak. x Otthonházak Az állami bérlakások keretében említést kell tennünk az otthonházakról. Ezek létesítését elsősorban az indokolja, hogy a városi lakosság csáládösszetétele jelentősen átalakult. Mind több azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik életkoruk és egészségi állapotuk miatt megfelelő gondozást nyújtó szolgáltatást igényelnek. Ezt célozzák a nyugdíjasok házai. Az ilyen házakban a nyugdíjas bérlők rendszeres egészség- ügyi ellátást, és állandó gondozást is kapnak. Az otthonházak körébe tartoznak a garzoniházak. Ezekben az egyedülálló személyek, és fiatal, illetve gyermektelen házaspárok kaphatnak lakást: A garzonházba bérlőül csak ideiglenes elhelyezésre, legfeljebb a jogos lakásigény kielégítéséig tartó időre is lehet bérlőt kijelölni. Otthonház építésére Kecskeméten is sor került. Sőt, az OTP is kezdeményezte ilyen épületek, illetve épületrészek értékesítés céljából történő megépítését fiatalok részére Kecskeméten, Kalocsán, Baján és Kiskunhalason. Az állami bérlakások használatbavételi díjának felemelése' tehát azt a törekvést valósítja meg, amelynek célja, az arányosabb teherviselés kialakítása. Ez' pedig azt igényli, hogy az állami lakásra jogosultaknak is fel kell készülniük — szociális helyzetükkel arányos — anyagi -hozzájárulásra. Aki pedig a tényleges igényének megfelelő kisebb lakásba költözik, vágy nagyobb lakás építésének, vásárlásának terhét vállalja, jelentős anyagi támogatást vehet igénybe. Régészeti kutatások országszerte Az ispánsági központ feltárásán dolgoznak a Magyar Nemzeti Múzeum régészei az ország egyik legfontosabb ásatásán, q visegrádi Várkert-dűlőben. Eddig számos apróbb tárgyi emlék mellett 40 ház körvonalai bontakoztak ki. Az ásatások eredményei alapján ma már bizonyos, hogy e központ egy római katonai tá- i borra épült, s annak kapuját a XI. században toronnyá alakították. (Ebben a toronyban — s nem a róla elnevezett közismert Salamon lakótoronyban — raboskodhatott az 1063—74. között uralkodott magyar király a trónviszályok után.) Az ispánsághoz falu, házak, templom, temető tartozott. Az országban számos, több éve kezdődött ásatás folytatódik a nyáron. A Bács-Kiskun .megyei Lászlófalván a kun etnikum nyomait keresik a szakemberek. Római kori ásatás folyik a Pécs környéki Kővágószőlősön, az ércbánya területén, ahol egy villát tárnak fel. Ha elkészül a megközelítéséhez szükséges közút, a romterületeiSan- közönség is látogathatja. Hetéríypusztán késő-római tábor nyomai bontakoznak ki. A tiszaluci Sarkadpusz- tán nyolc cölöpvázoie álló ház oszlopspra került elő, s ugyanitt 200 Árpád-kori sírra bukkantak. Hasonló leletet találtak Zalavá- ron, ahol Nagy Károly hűbérese, a Nagy Morva Fejedelemséghez tartozó Pribina építtetett centrumot. A krónikákban Mosa- burgnak nevezett mocsaras területen a természet által kitűnően konzervált, 30—40 centiméter átmérőjű fadorongokra leltek, amelyeket a IX. században a földvárfal megerősítése céljából vertek le. (MTI)
