Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. augusztus 1. Alkalom az önvizsgálatra AZ ELSŐ NAPOKBAN föl- bolydult az élet a mecseki bá­nyákban. Műszak után a szokott­nál is jobban rohantak az embe­rek, attól félve, hogy a buszosok nem tartják be az új menetrendet, ők meg kutyagolhatnak hazáig. Akadtak, akik — nem is oktala­nul — amiatt zúgolódtak, mert most naponta huszonnégy perccel többet töltenek a föld mélyén, hogy kiteljen a heti kötelező mun­kaidő- Aki csak látásból ismeri a bányát, megérti őket, hiszen oda­lenn a kemény munka, a nehéz körülmények közepette nem éppen „bársonyon futnak a percek". A háborgók nem értették mivégre ez a nagy óvatosság. Ha 40 órára csökkentik a munkaidőt, nincs az a majdnem félórányi többlet, ám az előírt mennyiségű szenet ak­kor is fölküldik dudaszóig. A tröszt vezetői azonban inkább las­sabban haladnak. Óvatosságuk fé- lig-meddig érthető, hiszen úttörő feladatot vállaltak. Elsők között tértek át az ötnapos munkahétre. JŰLIUS ELSEJÉN a munkarend változása, vagyis az „3+2” — be. vezetésé 200 ezer ember életében, megszokott időbeosztásában hozott változást, szerte az országban. Az „első fecskéket” egyre-másra kö. vetik a többiek, hiszen — kor­mányhatározat értelmében — 1982 végéig, ahol csak lehetséges, be kell vezetni az ötnapos munka­rendet. Miért éppen most? Mi in­dokolja ezt a tempót? Vajon a közismert gondok közepette nem túlságosan kockázatos-e az ilyen változás? Kérdések, melyeket a növekvő szabad idő, a hosszabb hétvége fölött érzett öröm sem tesz feleslegessé­Az ötnápos munkahét bevezeté­se egy évek óta tartó folyamat ál­lomása. Tavaly mondhattuk ki először, hogy a népgazdaság vala­mennyi ágában —, így a közleke­désben és a szolgáltatásban is — heti 44 óra lett a munkaidő. Ezzel megértek a feltételek az újabb lépésre. Ugyanakkor a 44 órás munkahét általánossá tétele azzal a tanulsággal szolgált, hogy nem helyes az effajta átállásokat túlsá. gosan elnyújtani. A bolti kiskeres­kedelmet például sokan hagyták ott pusztán azért, mert még min­dig 48 órát kellett hetente dolgoz­niuk, amikor az iparban vagy a kereskedelem más területein a heti 44 óra már megszokott volt. Most, a sürgető határidő enyhíti az ilyen feszültségeket- AZ „5+2" nem jelent olyan ra­dikális munkaidő-csökkenést, mint annak idején a 44 órás munkahét bevezetése, hiszen az egy műszak­ban dolgozóknak egységesen 42 órát a többműszakosoknak pedig — a munkahely döntésétől füg­gően 40—42 órát kell dolgozniuk — öt nap alatt. Ám ezúttal a vál­lalatok alapos önvizsgálatra kény­szerítő leckét kaptak. Az áttérés mikéntjére ugyanis nincsenek ukázok. Mindenütt önerőből, a tartalékok föltárásával — szerve­zéssel, netán a teljesítményköve­telmények szigorításával — kell megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az új munkarend ne vezes­sen a termelés csökkenéséhez. Egyetlen parancs van csupán: A dolgozók bére sehol sem csökken­het! No, tessék: újabb terhet akasz­tottak a vállalat nyakába — do­hognak imitt-amott a végrehajtás felelősei. Pedig ők tudják a leg­jobban, hogy |— egy friss kimuta­tás szerint — a teljes munkaidő­nek országos átlagban több mint 20 százaléka megy veszendőbe. És akkor még egy szót sem szól­tunk az órában, percben nem mérhető fegyelmezetlenség okoz­ta veszteségekről, vagy a sok he­lyütt rejtélyesen „munkahiány­nak” titulált szervezetlenségről. Lassan közhellyé válik, hogy a munkaidő többnyire nem a fel­adatokhoz igazodik. Az „5+2” al­kalmat ad ennek a felülvizsgálá­sára is. Aligha kell mindenütt a normákat „igazítani”, vagy más szigorításokon gondolkodni — bár adott esetben, ha a vizsgálódás ilyen eredményre vezet, ez sem hátrány. Emellett azonban itt az alkalom, hogy a lépcsőzetes, ru­galmas, osztott és más korszerű­nek ismert munkarendek —, ahol létjogosultságuk van — életre kel­jenek. Ehhez viszont nagyobb fe­gyelem, jobb munkaszervezés és kölcsönös bizalom kell a vezetők és beosztottak között. AZ „5+2" be sem vezethető a dolgozók cselekvő támogatása nél­kül. Ha úgy tetszik, vizsgalehető­ség a munkahelyi demokrácia ko­rántsem könnyű, és brosúrákból el nem sajátítható ismereteiből. Olyan megoldást, amivel a nagy többség szívesen azonosul, csakis kollektív bölcsesség hozhat- Rossz szokás, hogy mikor sürget az idő. sok helyütt, a véleménycserére sajnálják az órákat, és pusztán a forma kedvéért, a „kész” terveze­tet tolják a dolgozók orra alá. Ahol éppen most az „5+2” kap­csán szakítanak a hibás gyakor­lattal, könnyen lehet, hogy olyan javaslatokat, ötleteket kapnak, amelyek messze túlmutatnak a munkarend változásán. Érdemes megfontolni: csak a kezdet ne­héz ... G. L. F. Zöldbab-, csemegekukorica-, uborkafeldolgozás a Kecskeméti Konzervgyárban 0 Az autókról egyenesen a feldolgozó gépsor garatjába ömlesztik a csemegekukoricát — Jósolni semmit sem lehet, minden az időjárástól függ — mondja többek között. — Annyi bizonyos, hogy egyetlen termék* féleségből sem lesz rekordtermés. A borsószezont 80 százalékos eredménnyel zártuk. A paradi- csomfeldolgozást néhány napja kezdtük, naponta még csak 100— 200 tonna érkezik a gazdaságok* ból. Amikor erőteljesebben kezd érni, napi 1200—1300 tonna para­dicsomra számítunk. S, hogy mennyi lesz a termés valójában az majd az időjárástól függ. Néhány nap óta nagy hőség uralkodik. A paradicsomnak ez nem ártott, mert ez,a‘növény jöbJ: ban bírja a szárazságot. Termé* síeteSéh'' ítém' '•& ‘ Végletekig,' 'mért az egészséges fejlődéshez esőre is szüksége van. Mint ahogy igényli a csapadékot a bab, az uborka és a csemegekukorica is. Az a fon* tos, hogy legyen elegendő nap­fény is, eső is, a gyár a termés feldolgozására felkészült. Vegyesen érkeznek a csemegeku­korica-, a zöldbab-, az uborka-, a paradicsomszállítmányok a Kecs­keméti Konzervgyár I*es telepé­re. A Il-es telepen az őszibarack feldolgozása folyik. Ezeket a na­pokat leginkább uborkaszezonnak nevezhetnénk, mert jelenleg eb­ből a termékféleségből hoznak legtöbbet a gazdaságok. Jó ütem­ben kezdődött meg azonban a csemegekukorica konzerválása is, amelyhez a terményt a Kalocsai és a Hosszúhegyi Állami Gazda­ság szállítja. Hatos József igazga­tót a konzervgyártás idei kilátá­sairól kérdezem. • Egyszerre hét nagy üveg uborkát helyez könnye­dén a gépsorról a rakodólapra az emelőszerkezet N. O. 0 Képünkön a kukoricafeldolgozó gépsor egy része látható. (Méhesi Éva felvételei) HÁZUNK TÁJA Szüretre készülve 0 Megérett Szalókl László kerekdombi kertjében a növénykülönle­gesség, a fekete paprika. (Tóth Sándor felvétele) FEJLESZTIK A SERTÉSTENYÉSZTÉST Előbbre lép az agráripari egyesülés A magyar mezőgazdaságban és élelmiszeriparban jelenleg négy agráripari egyesülés működik. Közülük a Kalocsa kör­nyékit 1977. január 1-én hét termelőszövetkezet, egy állami gazdaság és egy élelmiszeripari vállalat részvételével alakí­tották meg. Az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy van létjogo­sultsága ennek a — jelenlegi ismereteink szerint — legma­gasabb rendűnek tartott társulási formának. Az egyesülés ke­retében megoldják a műtrágyaellátást, -forgalmazást, a fű­szerpaprika-szárítást, a vetőmag-előállítást és -feldolgozást, az alkatrészbeszerzést, egyeztetik az üzemi terveket, közösen szervezik a beruházásokat, a műszaki munkákat együttesen élőre megtervezik, bonyolítják, ellenőrzik, hogy csak a leg­fontosabbakat említsük. M egérlélték jóízű termésüket I a középérésű őszibarack- ® fajták, de jó árat kapha­tunk a korai csemegeszőlőért is. A 35 Celsius-fokot meghaladó rekkenő hőségben bizony lanyhul a kertészek munkakedve. A párás meleg viszont kedvez a különböző gombakártevők elterjedésének. Ezért az esti órákat válasszuk a kerti munkákra. A GYÜMÖLCSÖSKERTBEN a nem megfelelően, vagy nem „pia­cos” fajtát termő gyümölcsfákat fiatalíthatjuk többet ígérő nemes részekkel- Ha augusztus elején vé­gezzük ezt a munkát, akkor leg­célszerűbb az alvómetszést válasz­tani. Ebben az esetben a növény még .a mély nyugalmi állapot be­állta előtt „összeforrasztja" a se. bet, a nemest. Ne csodálkozzunk azonban, ha a rügy nem hajt ki. Többnyire alva vészeli át a telet. Az alvószemzés gyakorlati vég­rehajtásához jó tudni, hogy mi­lyen fajtájú fáról szedjük a nemes részt. A kiválasztott szemzőhajtá­sok lehetőleg azonos vastagságúak legyenek a beszemzendővel. Ilyen­kor a lemetszett szempajzsok szö­vetei nagyobb pontossággal, biz­tosabban érintkeznek egymással. Miután eltávolítottuk a levele­ket a nemes hajtásról, kezdjük meg a szem kivágását úgy, hogy a hajtásvég felőli oldalon kereszt- irányban készítsünk egy 4—5 mil­liméteres bevágást. Ezután a haj­tás alapja felől vágjuk ki a sze­met úgy, hogy csak vékony farészt metszünk hozzá. Mielőtt lemetsze­nénk a szemet a nemes részről, a beszemzendő hajtáson készítsünk egy akkora T-alakú bevágást, amelybe könnyedén becsúsztat­hatjuk a szemet. Ezután azonnal kötözzük le a sfebet műanyag sza­laggal vagy rafiával. Két héttel később a kötözőanvag kibontása után meggyőződhetünk munkánk eredményéről. Télen ér­demes a hidegtől óvni a szemzést valamilyen burkolóanyaggal. Folytassuk a szüret utáni nö­vényápolást. Azokat az őszibarack, fákat, amelyekről leszedtük a ter­mést már metszhetjük is­A tősarjak nevelésére hajlamos fáink alól rendszeresen távolítsuk el az előtörő hajtásokat, mert ezek amellett, hogy hátráltatják a növény fejlődését, magas víztar­talmuk miatt kiváló melegágyai a különböző gombabetegségeknek. A SZŐLŐBEN már a szüretre kell készülődni. Az. utolsó kötés­újításnál úgy forgassuk a fürtö­ket, hogy minél több napfény ér­je őket. Ezzel a kis többletmun- . kával jó néhány nappal előbbre hozhatjuk a betakarítást. A cson­kázás is segíti a szőlőt, a termés­érlelő „hajrában”. Ügyeljünk azonban arra, hogy a fürt felett legalább öt levél maradjon. A már érő és édesedő csemege- szőlőt továbbra is védjük a rova­rok, a madarak kártételétől. A ZÖLDSÉGES KERTBEN a nagy kánikulában öntözzük rend­szeresen a paradicsomot, a papri­kát és a vízigényes uborkát. Már a hét eleje óta folyamato­san szedhetjük a helyre vetett gö­rögdinnyét is. A DÍSZKERTBEN hasonlóan a gyümölcsfákhoz, alvómetszéssel szaporíthatjuk a díszcserjéket, de átmetszhetjük a rózsát is. Tovább­ra is nyessük a gyepet, és az élő­sövényeket, valamint gondoskod­junk a nagy hőség miatti vízvesz. teség pótlásáról­Ne késlekedjünk a magfogással sem. A NÖVÉNYVÉDELMI MUN­KÁKAT se hanyagoljuk el. Már lassan befejezéséhez közeledik az almamoly rajzása. A hernyónem­zedék is megjelent- A Bi 58 EC 0,1 százalékos oldata hatásos elle­nük. Mostanában rajzanak a ka­liforniai pajzstetű lárvái is. Egy. - szerre védekezhetünk a két ve­szélyes kártevő ellen. A szilvát és a ringlót a szilva­moly hernyói károsítják. Ellenük az Unitron 40 EC, vagy a Ditrifon 50 WP 0,2 százalékos oldata hatá­sos. A most érő gyümölcsfák alól * rendszeresen szedjük a hullott termést, mert ezek általában mo- níliával fertőzöttek. A szőlőben elsősorban a lisztharmat, a pero- noszpóra, valamint a rothadásos betegségek továbbterjedését kell megakadályoznunk. Különösen fontos a zivatarok utáni azonnali védekezés. Ha szőlőmolyt is talá­lunk a szőlőben, akkor keverjünk a permetlébe rovarölő szert is. A burgonyaféléket permetezzük Antracollal 0,2 százalékos tö- ■ ménységben. De a paradicsomvész, valamint a burgonyavész ellen hatásos ugyanilyen töménységben a Zineb, valamint a Dithane M—45 is. Ügyeljünk az élelmezés-egész­ségügyi várakozási idő betartásá­rai Cz. P. A kedvező tapasztalatok alap­ján az egyesülés tanácsának legu­tóbbi ülésén döntést hoztak arról, hogy a tagok sorába .felveszik a Bátya, Fájsz, Miske mezőgazda- sági termelőszövetkezetek sertés­tenyésztő szövetkezeti közös vál­lalatát. A három említett gazda­ság alapító tagja az egyesülésnek. Ez a közös vállalat a hasonló típusú szakosított sertéstelepek között országosan kiemelkedő tar­tási, tenyésztési eredményeket ért el. Megalakítása óta sikeresen, jó jövedelmezőséggel dolgozik. Jel­lemző, hogy az alapító taggazda­ságok vagyoni hozzájárulását az első négy esztendőben már vissza­fizette. A vállalat Kalocsa környéki Ag­ráripari Egyesülésbe történt fel­vételének elsősorban az a célja, hogy mindazokat a termelési ta­Í >asztalatokat, amelyeket a válla- atnál szereztek, a nagyobb egy­ségben, az egyesülés sertéstartó . gazdaságaiban hasznosítsák. Az új tagsági viszony megteremti a lehetőségét az üzemek közötti sza­kosodásnak, a tenyésztés, a hiz­lalás és a takarmányellátás, va­lamint a keveréktakarmány-gyár­tás tekintetében. A sertéstelepen — a Bács-Kiskun megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Válla­lattal társtulajdonban — nagy tel­jesítményű keveréktakarmány- üzem működik. Ez lehetőséget kí­nál arra, hogy megfelelő komplet- tírozással az egyesülés alapító taggazdaságainak takarmányigé­nyét innen teremtsék elő és az említett gaboriaforgalrrti és ma­lomipari vállalattal még szoro­sabb kapcsolat alakuljon ki. A körzetben jelentős hagyomá­nya van a háztáji sertéstartásnak. Az egyesülésbe lépett vállalat — rövidített nevén BAFAMI—ezek- után ennek befolyásolásához is nagyobb segítséget nyújthat. A vállalat teljes jogú tagként vesz részt az egyesülés munkájában. Nemcsak, a sertéstenyésztés fej. lesztésével, a tápellátás javításá­val segíti a taggazdaságok mun­káját, hanem azzal is, hogy hoz-' zájárul a közös pénzügyi alapok növeléséhez. Az évente képzett fejlesztési és biztonsági alap öt százalékával segíti az egyesülési célok megvalósítását. H. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom