Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-06 / 183. szám

) 1981. augusztus 6. • PETŐFI NÉPE • 3 HAZAI TÁJAKON A szatmárcsekei védett temető Száz esztendeje — 1881. au­gusztus 6-án — született a skó­ciai Loudonban Alexander Fle­ming, századunk talán legna­gyobb hatású orvosi vívmányá­nak, a penicillinnek a felfedezője Fleming az emberiség rendelke­zésére bocsátotta az első igazán hatásos antibiotikumot, és a ben­ne rejlő beláthatatlan lehetősé­gekkel óriási távlatokat nyitott korunk orvostudományának. Sor­sa — amint André Maurois Fle­ming életútját megrajzoló köny­vében kiemeli — önmagában is regényes: felfedezése a Vélet­len és az alapos tudás harmóni­áját jelenti, bár a nagy felfede­ző pályakezdésének elején in­kább sportemberként, semmint tudományos lángelmeként tűnt fel, de fegyelmezettsége és ki­tartó érdeklődése végül a No- bel-díjhoz és az emberiség elis­meréséhez vezetett. Fleming apja skóciai gazdál­kodó volt. Korán elvesztette- Előbb — középiskoláinak el-' végzése után — egy hajóstársa­ság szolgálatában állt, majd ka­tonaként részt vett a búr hábo­rúban. Orvos fivére ösztönzésére végül beiratkozott a londoni egyetem orvosi karára és tanul­mányainak színhelyéül a St. Mary kórházat választotta. Va­lójában sebész akart lenni, de Freeman doktor (a kórház kiváló bakteriológusai lövészcsapatat szervezett, és felfigyelt az ifjú Flemingre. Fleming nemcsak a lövészcsapathoz csatlakozott, ha­nem Freeman ajánlására a St. Mary kórház bakteriológiai la­boratóriumának munkatársa is lett, amelynek vezetőjel Wright professzor, a tífusz elleni védő­oltás felfedezője volt. Ez a szé- fcum a századelő csodaszere, amelynek jelentősége talán Paul Erlich német bakteriológus Sal- varsan-készítményéhez hason­lítható. Wright és Erlich szoros kapcsolatot tartott fenn. Erlich 1909. évi londoni látogatásán figyelt fel Flemingre, s rendel­kezésére bocsátotta Salvarsan- készítmériyét és útmutatásaival elsőnek alkalmazta Londonban. Az első világháború küzdel­meiben Fleming főhadnagyi rangban vett részt, katonaorvosi gyakorlatában általánosan hasz­nálta Wright és Erlich készít­ményeit. Számtalan katona éle­tét mentette meg, de felfigyelt arra, hogy a gránátok tépte se­bek milliárdnyi baktérium okoz­ta gennyedésein és üszkösödése­in nemi tudnak segíteni, tehetet­lenül állnak a haldoklók mellett. Gyakran gondolt Erlich Salvar- san-készítményére, amely a vér­betegség egyik csoportját, a spi- rochetákat pusztítja el, és ez a gondolat adott ösztönzést későbbi kutatásaihoz. Az élő szervezet­re nem toxikus hatású antibak- teriális anyagot kívánt előállíta­ni. 1924-ben felfedezte a bakte- riotikus hatású lizozimot, majd 1928-ban felfigyelt arra, hogy a ‘PefilcillUni notatum tenyészeté­ből nyerhető az az általa peni­cillinnek nevezett anyag, amely nagyobb hígításban meggátolja a sztafilokokkuszok növekedését. Figyelemmel kísérte a baktériu­mok penicillinérzékenységét, majd 1939-re előállította a kris­tályos penicillint, tisztázta ké­miai szerkezetét. Ekkorra már egyetemi tanár volt, akinek vizsgálódásait a. világ egész or­vostársadalma figyelemmel kí­sérte. A penicillint 1941-ben már emberen is alkalmazták, és 1945- ben Fleming joggal nyerte el az orvosi élettan tárgykörében a Nobel-díjat­Tekintélye óriási volt s bár életművét még többen kiegészí­tették, jelentőségét nem homá- lyosíthatták el. 1955. március 11- én hunyt el, és az egész világ gyászolta. A londoni Szent Pál székesegyházban nyugszik. Lé­nyét egyszerű síremléke fejezi ki talán a legjobban, amelyen csak nevének kezdőbetűi állnak. TÁNC- ÉS POPDAL- FESZTIVÁL A döntőig a nézők döntenek Az idén ismét visszakapjuk lel­kesen szidott és dicsért műsorun­kat a televíziótól. Ismét van táncdalfesztivál: szombatonként örülhetünk a daloknak, szurkol­hatunk a szerzők és az előadók győzelméért, másnap pedig aho­gyan szokás, szidhatjuk az egész produkciót. Aztán az augusztus 21-i döntő időpontjában minden bizonnyal ott ül majd a készülé­kek előtt a fél ország. A zeneszerzők és a szövegírók csaknem ezerkétszáz müvet küld­tek be a pályázati felhívásra, így aztán az előzsüri tagjai megköze­lítően nyolcvan órán keresztül hallgatták a dalok magnófelvéte­leit, vizsgálhatták a kottákat. Két fordulóban folyt a selejtezés, előbb 200, majd 100 alkotás ma­radt fenn a rostán. Ezt követően élőiről kezdődött minden, hogy a szakértőkből álló bizottság kivá­logathassa azt a negyven dalt, amely elhangzik a televízióban. Pontosabban csak 36 alkotást hallhatunk, mert az előre nem látható véletlenektől félve, négyet tartaléknak soroltak be. Az eddi­gi adatokból kitűnik, hogy az al­kotók szemében kétségtelenül népszerű a tánc- és popdalfeszti­vál. A közönség is bizalommal fogadja a műsort, és elsősorban a zeneszerzőkön, szövegírókon, hangszerelőkön, illetve az előadó­kon múlik majd a siker. A fesztivál valamennyi előadá­sát a Nemzeti Színházban rende­zi meg a Magyar Televízió zenei főosztálya. Újdonság, hogy a to­vábbjutást eldöntő helyezések megállapításában az eddigieknél nagyobb szereppt kap a közönség. A zsűri által adott pontok csak felét teszik ki a végeredmény­nek. s a közönségszavazatok által kialakult sorrend szerint további pontokat kapnak a dalok. így csak az összesítés után dől el, hogy melyik mű jutott a nem­zetközi zsűri elé, a döntőbe. A szavazásnak is új módszerét ala­kították ki: minden dal postai iró nyitószámot kap {az elhangzás szerint emelkedő sorrendben), amelyet rá kell írni a vélemény- nyilvánítást tartalmazó levelező­lapra. A televízió zenei főosztályának az volt a szándéka, hogy a már „befutott” alkotók mellett minél nagyobb arányban jussanak kép­ernyőre a fiatalok. Ennek megfe­lelően az első elődöntőben Nádas Gábor és Szenes Iván mellett mikrofonhoz jutott például Novai Gábor és Fenyő Miklós; a tőrví- vő világklasszis Elek Ilonán kívül Délhúsa Gjon és testvére, Clau­dette. Az augusztus 8-i forduló­ban Bágya András Jó hogy en­gem néz a két szemed című szá­mát a Tessék választómból is­mert Stefanidu Janula adja elő, emellett láthatjuk majd a Was- teps és a Korái együtteseket. A harmadik elődöntő titkos esélye­se lehet az Óceán együttes a Ku­ka-blues című számával, de biz­tos versenytársa lesz a Gemini csoport is. Ennek az adásnak az egyik érdekessége, hogy Fényes Szabolcs és Szenes Iván dalát Ernyei Béla adja elő. A 'döntőig tehát elsősorban a közönség juttathatja el a dalo­kat, ott azonban a nemzetközi zsűri a művek elhangzása után „zárt tárgyaláson” hoz megfel­lebbezhetetlen döntést. K. Gy. Hazánk legkeletibb szegletében, Mátészalkától, illetve Vásárosna- ménytól több mint harminc kilo­méterre fekszik Szatmárcseke, a szatmári Tiszahát egyik leghan­gulatosabb települése. 1973-ban népi műemlékké nyilvánított re­formátus temetőjét egyre többen ismerik az országban. Az iroda­lom kedvelői, történelmünk isme­rői Kölcsey Ferenc 1938-ban fel­állított díszsíremléke előtt állnak meg kegyelettel. A reformkor je­lentős politikusa, híres szónoka, a jobbágyfelszabadításért meré­szen küzdő költő a szilágysági Sződemeteren született, de már huszonöt évesen átköltözött Szat- márcsekére, itt élt közel másfél évtizedig, itt írta a Himnuszt, s itt hunyt el 1838-ban. Az ő emlé­két őrzi az egykori lakóháza he­lyén emelt művelődési házban berendezett emlékszobája, az 1854-ben felavatott régi síremléke, Berky Nándor Kölcseyjmellszob- ra az iskola előtt, és Márton Lásztö Kölcsey-szoborkompozíció- ja a művelődési ház kertjében. A mesével, dallal, költészettel átitatott táj talán legellentmon­dásosabb nevezetességei a szat­márcsekei temető csónak alakú fejfái. Múlandóság, halál, enyé­szet, s mégis, ha áhítattal sétá­lunk az ember magasságú, öles, csónakban fekvő embert szimbo­lizáló fejfák százai között, a szép­ség, maradandóság, a művészi al­kotás felett érzett gyönyör jó ér­zése tölti el az embert. Honnan származik, mi az ere­dete ennek az ország más ré­szein nem található temetkezési módnak? Több mint fél évszáza­da vitatkoznak ezen néprajztudó­saink is. Egyesek közülük, mint például Solymossy Sándor a ha­lász-vadász finnugor rokonoknál kereste az analógiát. „A törzse­ken látszó és arcot jelző bevágá­sok a halott képmásából szár­maznak, amint csónakjában ha­nyatt fekszik, a csúcsosfejűség pedig nem egyéb, mint a kopor­sóul szolgáló csónak orra ...” ír­ja egy helyütt, s összefüggést vélt 9 Részlet a temetőből felfedezni az ugor népek ősi, csó­nakban való temetkezése és a csónak alakú fejfák között. A több évtizedig tartó polémia sokkal gyakorlatiasabb nézete sze­rint a fejfák alakja az ismert csónakformákhoz nem hasonlít, jellegzetes, ereszben végződő orr­részük az írásmező csapadék el­leni védelmét szolgálja, ugyan­úgy, mint a csúcsos kialakítás az egész fejfáét. Az emberi arcéj­nek vélt díszítés pedig az egyéb használati tárgyakon is fellelhe­tő barokkos népi díszítés. Megnyugtató választ ma sem tudunk erre a kérdésre adni, de aki ellátogat a temetőbe, szíve szerint az előbbi, romantikusabb felfogás mellett tör lándzsát. Mi­vel az alapanyagul szolgáló fa nagyon romlékony, tulajdonkép­pen — a legrégibb datálható sír­emlékek mindössze 60—80 éve­sek — bizonyíthatatlan több száz éves meglétük. Mégis valami ősi, pogány jelentést hordoznak, ősök, szokások, tradíciók emlékét őrzik. A temetkezési szokások válto­zásai Szatmárcsekét is elérték, korábban idegen falubeli nem te­metkezhetett ide, a sírok élhe-' lyézkedése a közösség hierarchiá­járól is vallott, a fejfát készítő ács hozzáértéssel és a hagyomá­nyokhoz híven faragta. De a kö­zelebbi múltban divatba jött a kőből faragott, jellegtelen sírkövek állítása. Műemlékvédelmünk szá­mára szokatlan, számtalan nehéz­séget rejtő munkát végzett, ami­kor arra vállalkozott, hogy a több mint 500 fejfát megmentse az enyészettől. A gombásodásnak leginkább kitett, s így a legrom­landóbb tőrészeket pédául a kö­zepükig befúrt, konzerváló anya­got tartalmazó patronnal védik, de a műemlékvédelem többet végzett, mintsem ennek a fél- száznyi fejfának a megmentését. Talán hozzájárult egy ősi és szép hagyomány fennmaradásához. Sz. K. E. SIKERES VÁLLALKOZÁS Húsz éve alakult a közösből a közös Jánoshalmán az első mező­gazdasági termelőszövetkezeti csoport (az előd a háború idején gazda nélkül maradt földeken 1945-ben megalakult MADISZ Szövetkezet volt) Szabadság né­ven 1949. szeptember 17-én jött létre tizenkilenc taggal, jelentős részben állami tartalákföldeken. Tíz nappal később a Felszabadu­lás Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezeti Csoport 83 taggal. 1950. augusztus 20-án a Szabadság és a Felszabadulás mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportok­ban kimondták az egyesülést. A szövetkezet neve: Űj Alkotmány. 1952. augusztus 15-én alakult meg a Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 59 családdal, 62 taggal, majd hosszú idő eltel­tével, 1970. május 1-én egyesült a Haladás Termelőszövetkezettel. A Petőfi Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet 1952. augusztus 20- án mondta ki megalakulását. 1967-ben a kéleshalmi Vörös Csil­lag Mg. Termelőszövetkezettel való egyesülés után már viszony­lag elfogadható gépparkkal és állatállománnyal rendelkeztek. A Petőfi Termelőszövetkezet 1970. május 1-én frigyre lépett az Űj Alkotmány Mg. Termelőszövet­kezettel. Időközben azonban két meg­rázkódtatás érte a termelőszövet­kezeti mozgalmat. Az egyik 1953- ban, a másik 1956-ban, az ellen- forradalom támadásának idején történt. A Nagy Imre-féle oppor­tunista, revizionista politikai fel­lépés nehezen kiheverhető la­zulást okozott ezen a téren is, amelynek eredményeként ország- és megyeszerte sok volt a kilé­pő. Ez .Jánoshalmán elsősorban az 1951—1958-as időszakban ér­zékelhető. Az 1958-as mélyponton mindössze 280 tsz-tagot számol­tak, szemben az átszervezés lezaj­lása utáni 1962-es esztendővel, amikor 3267 tagot öleltek fel a termelőszövetkezetek. Kétségtelen, hogy az átszerve­zés kezdeti időszakában követett általános, s benne az agrárpoliti­ka sok hibát vétett, és a közve­tett ösztönzésen túl, erőszakosko­dások is előfordultak. Ez — mint manapság már mindenki előtt teljesen világossá vált — a pa­rasztság önös érdeke miatt nem válhatott a szövetkezés gátjává. De a kialakult nemzetközi és belpolitikai új helyzet is szüksé­gessé tette a parasztságnak a szo­cializmus felé tett döntő, egész jövőjét, sorsát meghatározó lépé­sét. A második nagy megrázkódta­tás az 1956 októberi ellenforrada­lommal érte a ínagyar termelő­szövetkezeti mozgalmat. Orszá­gosan a termelőszövetkezetek száma és szántóterületük jóval kevesebb mint a felére, a tagok száma pedig körülbelül egyhar- madára csökkent. S a megyében a megvolt 266 mezőgazdasági ter­melőszövetkezetből 114 oszlott fel, elsősorban az ellenforradal­mi nyomás és az „ősi föld” jel­szavával fellépők hatására. 1957 márciusában azonban — s ez is jelzi, hogy a termelőszövetkeze­teknek milyen kitáphetetlenül mély gyökerei vannak a megye falvaiban — 214 már működött, sőt két új termelőszövetkezet is létrejött. A VII. kongresszust megelőző megyei pártértekezlet már azt rögzíthette, hogy a párt helyes agrárpolitikája nyomán született „eredmények folyama­tosan megteremtették az alapját a szövetkezeti mozgalom nagyobb arányú fejlesztésének.” Jánoshalmán az ellenforrada­lom sebtiben megalakult szervei 19 pontos követelésük közé fel­vették „Az J945. évi földreform igazságos megvalósítását”, és kö­vetelték az önkéntesen megmara­dó termelőszövetkezetek kedvez­ményezésének és állami támogatá­sának kiterjesztését az egyéni gaz­daságokra. „Két nappal korábban (1956. október 29-én) az egyik ülés három napirendi pontja kö­zül az első így hangzott: „A ter­melőszövetkezetek fenntartásá­nak megtárgyalása.” Az ülésen a termelőszövetkezetekkel kap­csolatosan olyan határozatot hoz­tak, hogy az 1956-os tagosításból azokat a területeket, amelyek nincsenek megművelve, eredeti tulajdonosuknak vissza kell adni. A betakarítás után pedig az egész betagosított területet vissza kell juttatni. i A termelőszövetkezetek és azok tagjai fontos céltáblái voltak az ellenforradalmi megmozdulások­ban részt vevőknek. Kövi Ernő rendőr törzsőrmester írta le, hogy „október 28-án 14 órakor a Gyü­mölcsegyesületnél már nagy tö­meg gyűlt össze, akik a gyűlés megtartása ellen tiltakoztak és új tanácsválasztást követeltek a párttagok és a tsz-tagok kizárá­sával”. De az ingadozó szövetke­zeti tagok is nagymértékben hoz­zájárultak a szövetkezetek gyen­gülésének gyorsuló folyamatához. Az Űj Alkotmány negyven főnyi csoportja a tsz központjában — a gazdagabbak felbujtására — a földjük visszaadását követelték. A párt következetes, jobb- és baloldali elhajlástól mentes ala­pon álló politikája gyorsította a konszolidáció folyamatát. Az el­leniforradalom leverése után ko­moly erőfeszítések történtek a termelési szervezet megszilárdí­tására és a mezőgazdasági terme­lés zavartalan továbbvitelére, bár az ország rendkívüli nehéz gaz­dasági és politikai helyzetben volt. Ez növelte a parasztság a párt politikája iránti bizalmat, erősítette az időközben megala­kult munkás—paraszt szövetsé­get és serkentette termelési ked­vét. Az MSZMP 1957 júliusában nyilvánosságra hozta az agrárpo­litikai téziseket. Ebben kifejti: „A mezőgazdasági termelés fejleszté­sének lehetőségei országunkban igen nagyok, s az adottságok megközelítően sincsenek kihasz­nálva. Éppen ezért a párt a la­kosság életszínvonalának további javítása, az ipar nyersanyagbázi­sának és a mezőgazdasági export növelése érdekében azt tartja he­lyesnek, ha a forradalmi mun­kás—paraszt kormány, figyelem­mel az egészségesebb ipari szer­kezet kialakítására, a falu szocia­lista átalakításának szem előtt tartása és egyidejű végzése mel­lett a mezőgazdasági termelés fo­kozottabb fellendítését — arc­cal a belterjesség felé — fő fel­adatnak tekinti... A mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezése nem öncél, hanem esz­köze, fő módszere a mezőgazda- sági termelőerők állandó fejlesz­tésének, a dolgozó nép, s ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének... Jánoshalmán 1960-ban a jő irányt vett előkészítő és felvilá­gosító munka eredményeként le­zajlott a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezése. Ennek utána a szövetkezeti szektorban volt a te­rületek 87 százaléka, egyéni tu­lajdonban mindössze 7,5 százalék maradt. A helyzet tehát fordulat­szerűén megváltozott, amelyen legjobban azok a kishitűek cso­dálkoztak, akik el sem tudták képzelni, hogy a kertészkedéssel is foglalkozó, egymástól elütő jel­legű nagyközség ilyen gyorsan és „könnyen” rálép az új útra. 1960. december 12-én a közsé­gi tanács épületében megalakult az Űj Élet Termelőszövetkezet. Másnap Szűcs József tanyájában a Dózsa Termelőszövetkezet. A két szövetkezet 1964. január 14- én Haladás néven egyesült. 1970. május 1-én a Kossuth Termelő- szövetkezet beleolvadt a Haladás Tsz-be. Ugyancsak 1960. év végi periódusában létrejött a Hunyadi és Jókai Termelőszövetkezet. 1961. március 18-án a Hunyadi, az Aranykalász és a Jókai Terme­lőszövetkezetek egyesültek, majd 1964-ben ide csatlakozott még a Rákóczi Szövetkezet is. Az egye­sültek neve Jókai Tsz lett. Az egyéni gazdaságok szövet­kezetté szervezésével újabb lehe­tőségek nyíltak meg a jánoshal­mi parasztság előtt is, amelyek a mezőgazdasági termeléssel új színt, újabb erőforrást jelentet­tek. Ez nem más, mint a szövet­kezetek társulása bizonyos célok megvalósítása érdekében. Hogy ez az új szervezeti megoldás ko­rábban nem merülhetett fel, an­nak oka az, hogy kezdetben a pártnak, az államnak és a szövet­kezeti parasztoknak minden tu­dást, tapasztalatot arra kellett fordítaniuk, hogy az újonnan megszületett közös gazdaságok­ban megteremtsék a legalapve­tőbb feltételeket a sikeres mun­kához. Ahogyan szélesedett, te­rebélyesedett és erősödött, izmo­sodott egy-egy szövetkezet — il­letve valamennyi — annak ará­nyában lehetett gondolkodni azon: miként is lehetne eggyel előbbre lépni? • t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom