Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-01 / 179. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. augusztus 1. Rekviem a fákért \ A KECSKEMÉTI ZOMÁNC- ÉS KÁDGYÁRBAN Az ötnapos munkahétről Még csak kóstolgatják az ötnapos munkahét „izeit” a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár dolgozói. Az új munkarendre vonatkozó kormányrendeletet a gyár párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetői gondosan mérlegelve döntöttek úgy, hogy 1981. július 13-tól vezetik be. A hónap elején ugyanis még nem voltak meg a munkaidő lerövidítéséhez szükséges feltételek. Bizony nem ártana időnként rekviemet — gyászos hangulatú magunkbaszállást — tartani — a fák védelmében. Pontosabban az egyre-másra kipusztított fák miatti kesergés ürügyén. Mementó- nak, emlékeztetőnek, hogy sajnos városfejlesztést ma' már alig tudunk végrehajtani a faállomány mind nagyobb hányadának elveszejtése nélkül. Hány új lakónegyed, városrész láttán fakadnak ki olyanok, akik régebben jártak arra: „Hová lettek innen a fák, hiszen azelőtt egész liget volt errefelé?!” □ □ □ S amilyen viharos tempóban növekednek településeink, olyan ütemben fokozódik a közlekedés helyigénye is. Megint csak a faállomány, illetve zöldnövényzet rovására. Mert utakat sem tudunk építeni, rendezni fák kiirtása nélkül. Mondván, hogy persze, persze szép is a fa általában, meg árnyékot is vet, ami megfizethetetlen a napjainkban is sokszor átnyűgösködött kánikulák idején, de ... De ismerjük el, hogy végeredményben és alapjában véve borzasztó sok helyet foglalnak el. És csakugyan elismerjük: vitán felül áll, hogy az útkorszerűsítés „érdekében” ki kellett vágni kétoldalt azt a fasort. Hisz’ ugyebár rettentő veszélyforrást teremtettünk volna, ha megmarad a fasor. Gondoljuk el, mily könnyen nekirohantak volna ittas gépkocsivezetők! Mármost az ember élete a fontosabb, értékesebb, vagy a fáé? □ □ n De meghalnak a fák a környezetüket szennyező légnemű és folyékony, netán szilárd anyagok, tárgyak, eszközök miatt is. Figyeljék csak meg Duna—Tisza köze-szerte, miként jómagam a szomszéd megye székhelyén is észlelem, hogy például a közelünkben levő autóparkolóhely körül satnyulnak a szép nagy vadgesztenyefák. Már amennyit meghagytak belőlük á betonplatz kialakítása során. Lombozatuk évről évre töpped- tebb, levélzetük mind korábban sárgul, mint a távolabbi fáké. S már senki nem tudja megmondani, hányat vágtak ki, csupán mert „úgy is kiszáradtak volna”. Mióta viszont a parkolókhoz vezető út menti fák alatt is egyre „magától értetődőbben” cövekelnek le a megyei szervek értekezleteire gyarapodó számban begördülő kocsik, a fölöttük levő lombok is szemmel láthatóan sárgulékonyabbak. Összegezve, szaporodnak a jelek, melyekből csalhatatlanul lehet következtetni a parkoló körüli és út menti fák szomorú jövőjére. Hja, kérem, ki lenne képes kipufogógáz-mentes, olajcsurgástól szennyezetten parkolóhelyet építeni? Avagy autóját otthon hagyni, sr inkább vonattal, busszal beutazni Szolnokra — Kecskemétre, Bajára, Halasra, meg amit akarunk —, csak, hogy ne füstöljön, csöpögjön a város fáinak „orra alá” ... □ □ □ Bármerre forogjunk széles e hazában, nagyon hasonlóak ezek a lehangoló jelenségek. Kétségbeejtő, hogy egy-egy lakótömb vagy új, továbbfejlesztett út építésével, közlekedési gócpont létrehozásával majdcsaknem felismerhetetlenné változtatjuk az eredeti helyszínt. Nem ,is annyira az épületek, objektumok átrendezése folytán, hanem főként a faállomány és zöldnövényzet eltüntetésével. Ezt éreztük kollégámmal Baján is, amikor a napokban — pár hónapos szünetet követően — be- és áthajtottunk a - Jelky-szobor mellett kiépült új úttesteden. Ilyesféle kérdések jöttek a szánkra: „Hát ez melyik része Bajának? Ja — ahol gördül ni gömbölyű talapzatán Jelky András!... No, de hová lettek innét a fák? Semmibe tűnt az a meghittség, ami a nemrég még ligetes térséget jellemezte.” □ □ □ Jó, jó — felértük ésszel mindjárt az impozáns hatású útrendszer áttekintésekor, hogy i 11 meghagyni a fákat nem lehetett. Azon a fás terepen átvezetni az új irányokba szabályozott sztrádát nem sikerült volná. A fák megsemmisülése mégis fájt. Megint ők voltak a vesztesek. így fájt a hatalmas fák feláldozása annak idején Kecskeméten, a Széchenyi körút mentén, pedig megértettük, hogy a villanyvezeték útjában nem maradhattak ... Igen, mindig, mindig „megértjük”, s meg tudjuk „magyarázni” a famészárlás szükségességét. Na, hogy másfelől intenzíven szorgalmazzuk a fásítást társadalmi munkában, és ültetjük is a csemeték millióit? Csak nem ott, ahol tizesével-húszasá- val taroltunk le terebélyes lombot hozó, levegőt frissítő, szélfogó, porszűrő, zajcsökkentő „felnőtt” fákat. □ □ □ Mikor ilyen mérvű faállomány-pusztulásnak vagyunk tanúi, bármennyire készek vagyunk racionális indoklásra — olyankor szinte megalázóan naivnak érezzük, hogy mondjuk, mondjuk a betanult leckét a fák, zöldnövényzet nélkülözhetetlenségéről. Hogy lakosonként 30—40 négyzetméter zöldfelület szükséges a városi lakosság oxigénszükségletének fedezésére, ez azonban kevés városban van meg, tehát csak a legindokoltabb esetben szabad élőfát kivágni. Hogy tapasztalatilag és tudományosan bizonyított a zöldfelületek meglétének lélektani jelentősége a természettől amúgy is messze-messze eltávolodott, cement-alapanyagú városi környezetben. Hogy egy kedves park, néhány facsoport, virágágy pszichológiai hatása, közérzetjavító ereje felülmúlja a hasonló célból, sokszorta nagyobb költséggel odateremtett technikai alkotásét. Hogy ne felejtsük a fák melegmérséklő, s azt a képességét, amivel ki tudja cserélni a betonfalú utcák, lakások átmelegedett levegőjét. □ □ □ 0 Mondjuk, mondjuk érveinket mindannyiunk jól felfogott érdekében. Meg is szívleljük azokat... Odáig azonban még korántsem jutottunk el, hogy valóban csak a legindokoltabb esetben öljük meg a fákat... Sőt, széles körben hódolunk barbár szokásoknak, amelyekkel „illedelmesen”, „tapintatosan", „apránként” gyilkoljuk őket. Például a rájuk szögezett hirdetésekkel. Rendszerint éppen a legforgalmasabb helyeken, ahol pedig életszükséglet a fák tisztította friss lélegzet. Tóth István Zablahoczky Pál, a gyár szak- szervezeti 'bizottságának titkára erről a következőket mondja: — Először a megfelelő szervezési intézkedéseket kellett minden részletre kiterjedően kidolgozni úgy, hogy a termelés az ötnapos munkahét bevezetése miatt ne csökkenjen. Csak ezután állhattunk a gyár kollektívája elé javaslatainkkal. Június elején rendkívüli termelési tanácskozásokon tárgyaltuk meg a feladatokat a dolgozókkal. Ezután a szakszervezeti bizottság és a bizalmi testület összegezte a tennivalókat. A legkönnyebb dolgunk a zo- máncanyag-termelő üzemben volt, amely — mivel egészségre ártalmas munkahely lévén —, évek óta már ötnapos munkarendben dolgozott. Az öntödében és a zománcozó üzemben pedig 1979 óta havonta három szabad szombatjuk volt a dolgozóknak. Ezeken a helyeken csak kisebb változtatásokra volt szükség. A legnagyobb gondot a karbantartók munkarendjének, illetve munkaidejének meghatározása okozta. Dolgozóink nagy többségénél a szombati szabadnap kiadása nem okoz problémát, a karbantartók egy részének azonban egymást váltva havonta egy szombaton dolgozni kell. Ilyenkor a szabadnapot a következő héten kapják meg. Az első ötnapos hét tapasztalatait hasznosítva már -náluk is megnyugtatóan alakult ki az új munkarend. Rendeczky János műszaki igazgatóhelyettes, a termelési tapasztalatok alapján adott számot az ötnapos munkahétről. — A legyártott termékek meny- nyisége nem csökkent az új munkarendre való áttérés miatt. Ez annak eredménye, hogy heti két órával növeltük a gépek üzemelését, s ez idő alatt 50 fürdőkáddal töhbet állítunk elő. Ezt úgy értük el, hogy az eddigi napi 20 óra helyett, húsz és fél órán át folyik a termelés, a karbantartásra körülbelül 30 pérécel kevesebb időt fordítunk: Termé- szétésen nem a termelési idő- növelése a végső cél, hanem az, hogy a selejt csökkentésével pótoljuk az 50 darab fürdőkádat. Ezáltal hatékonyabbá válna a termelés. Egyébként az ötnapos munkahét bevezetésével jelentős mennyiségű energiát is meg tudunk takarítani. Söröli Istvánná, a műszaki osztály dolgozója ,női szemmel ítélte meg a rövidített munkahetet. — Több -idő jut a családra, a bevásárlásra, a pihenésre. A házimunkából, ami eddig vasárnapra maradt, most azt is el tudjuk szombaton végezni. Sőt, még az utazásra, a rokonlátogatásra is töob mód nyílik. . A -gyárban én vagyok a nőfelelős. Fel tudom -mérni tehát, hogy mit jelent az asszonyoknak az ötnapos .munkahét. Különösen azoknak, akik három műszakban dolgoznak. Azelőtt szombatról vasárnapra virradó reggel fejezték 0 Zablahoczky Pál: Csak kisebb változtatásokra volt szükség. 0 Söröli Istvánná: Eddig vasárnapra virradó reggel fejezték be a munkát. be a munkát, utána mehettek haza ebédet főzni. Most már könnyebb -nekik is. Bereczki Zoltán karbantartó azok közé tartozik, akik akkor dolgoznak, amikor elnéptelenednek a műhelyek. — A mi gyárunkban folyamatosan üzemelnek a gépek, és igen nagy megterhelésnek vannak kitéve — mondja Barkóczi Zoltán. — Emiatt naponta 4 órát, vagyis egy fél műszakot karbantartásra kell fordítani. A szombaton reggel leálló gépeket minden héten rendbe kell hozni a hétfő reggeli munkakezdésre. Emiatt a karbantartóknál havonta csak három szabad szombat esik egy-egy mun0 Rendeczky János: Energiát is meg tudunk takarítani0 Bereczki Zoltán: Az ötnapos munkahétnek mindenki örül. (Pásztor Zoltán felvételei) kásra, a negyediken dolgozik. Ezek a szabadnapjukat a következő héten hétfőtől—péntekig meghatározott napon veszik ki. Nekem szerencsésebb a helyzetem, mert a forgácsoló üzemben vagyok karbantartó, és nálunk csak negyedévenként egy szombaton kell dolgozni. Az ötnapos munkahétnek mindenki örül. Sok vita volt a munkaidő-beosztáson, de végül is sikerült mindenki számára megnyugtató megoldást találni. Néhány -bejáró dolgozó esetében vannak -még gondok, de biztos, hogy rövidesen azok is rendeződnek. N. O. Dániel József AZ ATOMBOMBA REGÉNYE (13.) A Harborage-akció Mivel bizonyosnak látszott, hogy a franciák Pash-nak nem fogják' megengedni a zavarosban való hálászást, Groves tábornok azonnal kihallgatást kért a hadügyminisztertől. Stimson Marshall vezérkari főnök társaságában fo. gadta a vezérőrnagyot. Az amerikai hadsereg vezetői azonnal megértették Groves problémáját, és elvi hozzájárulásukat adták a hadművelethez, i melyet azután Marshall agyonhallgat majd a sokkal apróbb részletekre is kiterjedő nagy „Jelentés”-ében. A második világháború törtéhetét tárgyaló munkák sem említik meg az akciót, ami érthető, hiszen az értelmi szerző is hallgatott 1963-ig. A terv végső változata szerint két amerikai páncélos hadosztályból, és egy ejtőernyős hadosztályból álló ék fúródott volna be ferdén a francia arcvonal elé a Swarzwaldba, a Fekete-erdőbe. Míg a gyengébben felfegyverzett franciák felszámolják a német ellenállást, Pash begyűjti zsákmányát. A terv eredeti változata Eisenhower berzenkedése miatt hiúsul meg: az európai főparancsnok hadműveleti elgondolásával ellenkezett a szárnyról indított támadás. Április végére azonban a németek ellenállása a nyugati arcvonalon rendkívül legyengül, ezért a terv végrehajtására kisebb egységek is elégségesek. A főparancsnok hozzájárult a Harborage-akcióhoz, és Pash egy zászlóaljjal megostromolja He- chingent. Sikerül kézrekerítenie Weizsäckert és Wirtz-et. Másnap Tailfingenben Ottó Hahn-t és Max von Lauet laboratóriumában tartóztatják le. Pashot idegesítik a környéken feltünedező francia csapatok: még nem találta meg a Haigerlochba rejtett atomreaktort. Az élen haladó marokkói csapatok — bár értetlenül figyelik a tengerentúli szövetséges lótás-futást — sem a foglyok, sem az uránium elszállítását nem akadályozzák. Ha de Gaulle sejtené, mi történt, nyilván szentelne néhány mérges bekezdést a Harborage-akciónak. Az Emlékiratok szerzője azonban hallgat: úgy látszik, mindenről a főparancsnok sem tud. A nagyágyú, Heisenberg azonban kisiklott Pash kezei közül: á front közeledésekor Urfeldbe utazott. Az alezredes gépkocsira ül, átszáguld Dél-Németországon, és megérkezik a Bajor Alpokba. Május 2-án nyolctagú csoportjával csatlakozik egy tízfőnyi járőrhöz, és a délután folyamán együtt hatolnak be Urfelbe. A városkán rövidesen egy olyan német egység vonul át, amelyik még nem tekinti befejezettnek a háborút. Heves tűzharc robban ki, /és az amerikai járőr tagjai semmi késztetést sem éreznek arra, hogy a háború utolsó napjaiban érdemeljék ki a Purple Heart-ot. (Bíbor Szív: sebesülésért járó kitüntetés.) A járőr visszahúzódik, magárahagyva az alezredest és csoportját. Pash azonban kiböj- töli a németek elvonulását, és este óvatosan kutatni kezd Heisenberg után. A városba ekkor berobog egy tábornok a törzskarával. Jelentkezik az amerikai alezredesnél: szeretné megadni magát hadtestével együtt. A gyors észjárású Pasi* azonnal feltalálja magát: ő csak előőrse egy előnyomuló erős páncélos ékne~k. A megadást elfogadni a vezénylő tábornok hivatott. Nem találja azonban illendőnek, hogy parancsnoka éjszakai pihenőjét most megzavarja, várjon a tábornok reggelig. A német mérhetetlen csalódással veszi tudomásúl a tábornoki tölgyfalombok árfolyamának katasztrofális zuhanását. A felkínált trófeát már egy nyomorult alezredes is lefitymálja. Nem tudta szegény azt, amit Groves 18 év múlva őszintén megír majd könyvében: Heisenberg ekkor fontosabb volt az Aizosz számára-, mint tíz német hadosztály. Pash á vendégek távozása után folytatja a keresést, és rá is talál Heisenbergre. Ekkor egy újabb Wermacht-egység zarvarja meg: 7--8000 német szeretné megadni magát. Az alezredes nyolcadma- gával nem vállalja az ezerszeres túlerő lefegyverzését, és óvatosan kihátrál az oroszlánbarlangból. Éjszaka egy amerikai zászlóaljra akad. Reggel visszatér a gyalogosokkal, és Heisenberget már összecsomagolt bőröndökkel találja. A fáradhatatlan alezredes megnyugodhat: a Calvert-névsor listavezetője is amerikai védőőrizetben van. A német atomtudósokat előbb Rheimsbe gyűjtik össze, majd Belgiumba, végül Angliába szállítják. Egy farm Hall névű falusi birtokon internálják őket. Néhány nap múlva Groves tábornok a következő beszélgetés angol fordítását olvassa: DIEBNER: Mit gondoltok, vannak itt beszerelt mikrofonok? HEISENBERG: Beszerelt mikrofonok? (felkacag.) Ugyan kérlek, nem olyan ravaszok ezek. Nem hinném, hogy járatosak az igazi Gestapó-módszerekben. Nem vall átlagon felüli szellemi fürgeségre, hogy ezt a részletet — némi elégtétellel — maga Groves tábornok közli le visszaemlékezéseiben. Az Aizosz ráteszi a kezét a belga uránércre Míg főnöke a német atomfizikusokat hajkurászta, Calvert az Union Minieretől elzsákmányolt uránérc rejtekhelyét kutatta fel. Hírforrásai szerint a németek az ércet egy Strassfurt környéki sóbányában rejtették el. A helyszínre érkező Aizosz csoportnak a bányatelep vezetője ellenkezés nélkül megmutatta a készletet. Az 1200 tonnából mindössze 100 tonna hiányzott, a németek kutatásaik céljára nyilván ennyit dolgoztak fel. A telep vezetőjének .szemmelláthatólag sejtelme sem volt az érq jelentőségéről: nyitott fészerekben, korhadó hordókban tárolták az uránoxidot. Az egyik Alzosz-tiszt kiderítette, hogy a szomszédos kisvárosban hordóüzem dolgozott. A tulajdonos éppen a városka szíves szolgálatkészségtől sugárzó .polgármestere. Azonnal parancsot adnak húszezer hordó előállítására, és két hét múlva egy gépkocsizószázad segítségével megkezdik az átcsomagolt uránérc elszállítását. Az ércet a hlldeshei- mi katonai repülőtér egy hangárjában helyezik biztonságba. A gépkocsikonvoj menetirányának kitűzésénél azonban a más- . kor körültekintő MED-tisztek hiba*. követtek el. Strassfurttól Hil- desheimig „Calvert” feliratú táblákat helyeztek az útvonal töréspontjaiba, és ezzel az óvatossággal önnön fejükre gyűjtötték az eleven parazsat. A „Calvert”' ugyanis az USA legismertebb whiskymárkája, és az útvonal mentén ácsorgó amerikai gépko- csioszlopok szesztilalomtól sanyargatott katonái sóváran kezdték méregetni a hordókat. A hivatalos verzió' szerint: „a rendkívül rossz utakon néhány teherautó az árokba fordult.” Az angolszász nyelvterületen lakóknak nem túl erős oldaluk Európa I földrajzának ismerete. Ha már I Shakespeare is tengerekkel hatá- I rolta Csehországot, miért rónánk I fel Grovesnek, hogy az Európa e I kiváló úthálózatú részére vonat- | kozó kissé ferdített jelentést meg jegyzés nélkül fogadta el. Az I uránércet egyébként — az atom- I monopólium új koncepciójának | megfelelően — végül az Egyesült I Államokba szállítják át. 1 (Folytatjuk.) 1 1
