Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-29 / 202. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1931. augusztus 29. FAJTANEMESÍTÉS Cél: megelőzni a fagy kártételét téli, tavaszi fagytűrés. Az alföldi borvidékről elmondható az is, hogy általában szélsőségesebb időjárási hatásoknak van a szőlő kitéve, mint az országban máshol. Gyakoriak a késő tavaszi és a jkora őszi fagyok, hidegebb a tél. A termesztésben viszont előnynek számít, hogy több a napsütés. Éppen ezért a termésbiztonságot új, nagyobb tűrőképességű fajták beállításával kell növelni. Az elmúlt három évtizedben sokan jeleskedtek a kutatók közül, Ezúttal csak néhány olyan fajtát émeljünk ki — a teljesség igénye nélkül —, amelyet sikerült a fagy foga alól kimenteni. Ilyen például a Zalagyöngye. Nemzetközileg is nagy áz érdeklődés a fajta iránt, eddig 14 országban állították kísérletbe, például a velünk majdnem azonos szélességi körön fekvő Japánban is. Megemlíthető a Jubileum 75 is, amely ugyan melegigényes, de igen jó a téltűrése és a késői fa- kadás következtében a tavaszi fagyok kevesebb kárt tesznek benne. Meg kell említeni az Ezerfürtűt, amely jó téltűrésröl és fagytűrésről tett tanúbizonyságot. De sorolhatnánk tovább a Kuruc: András és Kwaysser István által előállított Kecskemét 6, illetve 7 fajtákat. Jó téltűrőek, emellett hektáronként 12—13 tonna termést is hoznak. A nemesítés az egyik legidő- igényesebb munka, hiszen gyakran egy emberöltő is kevés egy- egy fajta előállításához. Bízhatunk azonban abban, hogy a zöldség- és szőlőnemesítöink új nemzedéke — az elődök nyomában —, a kor követelményeinek megfelelő fajtaválaszték-bővítö munkát végeznek. Cz. P. • A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet laklteleki állomásán üvegházban optimális körülmények között állítják elő az új fajtákat. (Tóth Sándor felvételei) Bács-Kiskun megyében az évente bő termést ígérő zöldség- és szőlőfajták számát bajos lenne meghatározni. Gyakran előfordul azonban, hogy a betakarítás után sokkal kevesebb termést kell biztonságba helyezni, mint amennyit szerettek volna megtermelni. Pusztított a fagy, a belvíz, tarolta a vetést, a fürtöket az aszály, a jégverés, a kánikula. Ha az országban egy megyéről, akkor ezt Bács-Kiskunról el lehet mondani: alig van olyan esztendő, amikor teljes termést takaríthatnak be az üzemek, pedig a vetésterület és a szőlőültetvények biológiai állapotának ismeretében elmondható, hogy egy jó évben megteremne itt 200 ezer tonna zöldség és beérne 300 ezer tonna szőlő is. Az egyik legsúlyosabb természeti csapás a fagy — idén 60 millió forintos kórt okozott a szőlőben és a gyümölcsösökben —, ellene alig lehet védekezni, míg a többi pusztító időjárási jelenségtől már bizonyos védelmet nyújtanak a korszerű és egyra terjedő gépek, berendezések. Egyelőre utópisztikus és képtelen ötletnek tűnne a megye csaknem 775 ezer hektáros, mezőgazdaságilag hasznosítható területe fplé fűthető fóliasátrat húzni. A kecskeméti székhelyű Zöldségtermesztés! és a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben már régóta folyik olyan szelekciós kutatás, fajtaelőállítás, amellyel kevésbé fagyérzékeny és korai növényféleségeket állítanak elő. Ha a zöldségeket nézzük, elsőrendű szempont, hogy minél korábban tudják kiültetni az egyes fajtáikat. Ezek, mint például a Kecskeméti 3 heterózis paradicsom, a Fehérözön paprika vagy az Űjmajori korai borsó, a faj átlagánál alacsonyabb hőmérsékleten is kielégítően többet ter• A Zöldségtermesztési Kutató Intézetben rendszeresen tájékoztatják az új fajtákról és gépekről a zöldség- termesztőket. mett. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy ebben az energiaszegény időszakban mekkora költséget és milyen mennyiségű fűtőanyagot Sikerül azzal megtakarítani, hogy a fóliasátrat nem 8—10, hanem csupán 5—6 Celsius-fokra kell felmelegíteni, látható milyen jelentőségű ez a kutatás. A holland nemesítők mór olyan fejes salátát állítottak elő, amelynek fejlődéséhez a hagyományos hőigénynek a fele is elegendő. Budatétényben már dolgoznak a hasonló fejes saláta előállításán, sőt előzetes fajtajelöltként szerepel az a téli hagyma, amelyet augusztus végén magról vetnek és a tél beállta előtt már három levelet nevel. Így áttelelve, tavasszal egyhónapos előnnyel kezdheti a növekedést és június közepén már a piacon van. Hazánkban mintegy tucatnyi zöld- s ég nem esi tő dolgozik és keresi azokat a lehetőségeket, hogy minél biztosabb termésre számítsanak a termesztők. A mediterrán származású szőlő termeszthetősége a mi földrajzi szélességünkön ér véget. Több mint hatvanéves adatgyűjtés eredményeként megállapítható, hogy az évek 70 százalékában volt kúsebb-nagyobb téli fagykár, országos átlagban 23,4 százalékos terméskieséssel. Az egész országra érvényes időjárási .tényező befolyásoló hatása váltakozó. A hűvös, csapadékos Zalában a beérés a legnagyobb gond, a Duna—Tisza közén pedig a / A. SZTRUGACKÜ - B. SZTRUGACKI3 Nehez istennek lenni (13.) De már a puszta gondolat is, hogy sok ezer más, kevésbé tehetséges, de szintén becsületes és igazán nemes lelkű ember végzetszerűen pusztulásra van ítélve, megdermesztette a szívét, saját aljasságának érzését keltette benne. Ez az érzés időnként annyira elhatalmasodott, hogy tudata elborult, és Rumata szinte látta a szürke csőcselék hátát, amint megvilágították a lövések lila fellobbanásai, és dón Reba állati rémülettől eltorzult, jelentéktelen, sápadt ábrázatát, meg a lassanként összeroskadó Vidám Tornyot... Igen, ez gyönyörű volna. De azután ... Hiába, azoknak ott, az Intézetben igazuk van. Azután következhetne az elkerülhetetlen, véres káosz az országban. Mérleg éjszakai hadserege színre lépne: tízezer, mindenféle egyházból kiközösített fenegyerek, erőszakoskodó, gyilkos, liliomtipró; rémülettől elvakult parasztok és városlakók óriási tömegei, akik az erdőkbe, a hegyekbe, a sivatagokba menekülnek; a te híveid pedig felhasítják egymás hasát a hatalomért, még azért a jogért vívott roppant kegyetlen harcban, hogy ki kezelje a géppuskát a te elkerülhetetlenül erőszakos halálod után... Es a -te ostoba halálodat a legjobb barátod által átnyújtott kehely bor vagy az ajtófüggöny mc-gül felsüvítő nyíl okozná. S akit a Földről a helyedbe küldenek majd, egy elnéptelenedett, tűzvészekben elhamvadó országot talál, ahol mindent elölről kell kezdeni... Amikor Rumata belökte házának ajtaját, és belépett a pompás előszobába, olyan komor volt, akár a viharfelhő. Muga, a negyven esztendeje szolgáló lakáj ösz- szekuporodott, és csak nézte, amint bősz, fiatal gazdája letépi kalapját, köpenyét és kesztyűjét, a pádra dobja a kardkötőt, és felmegy a lakosztályába. A szalonban Unó, az inasgyerek várta. — Hozasd be az ebédet — för- medt rá Rumata. — A dolgozó* szobámba. A gyerek meg sem moccant. — Várnak önre — közölte mogorván. — Hát ez meg kicsoda? — Valami leányzó. De talán dona. Modora után utcalányféle, nyájas, de az öltözete előkelő... Szép teremtés. Kira — gondolta Rumata gyengéden, és megkönnyebülten. Hogy megérezte, az én kicsikém ... Rumata lehunyt szemmel állt, s igyekezett összeszedni gondolatait. — Kidobjam? — kérdezte ügybuzgón az inasgyerék. — Tökfilkó — mondta Rumata. — Mindjárt téged doblak ki!... Hol van? — Hát a dolgozószobában — felelte a fiú suta mosollyal. Rumata gyorsan a dolgozószobába indult. — Két személyre rendelj ebédet — szólt vissza. — És vigyázz, senkit be ne engedj! Akár a király, akár az ördög, akár maga dón Reba jönne... A lány a dolgozószobájában volt, állát öklére támasztva ült egy karosszékben, és szórakozottan lapozgatta a „Tanulmány a kósza hírekről” című írásművet. Amikor Rumata ^belépett, a lány felrezzent, ő azonban nem engedte felkelni, átölelte, orrát a dús, illatos hajába fúrta, és ezt mormolta: „Épp a legjobbkor, Kira!... Épp a legjobbkor!... Semmi különös nem volt rajta. Olyan fruska, mint a többi, tizennyolc éves, apja bírósági se- gédírnpk, bátyja őrmester a ro- hamosztagosoknál. Feleségül venni nem sietett senki, mert vörös hajú volt, Arkanarban pedig a vörös hajúakat nem kedvelték. Talán ezért viselkedett meglepően csendesen, szégyenlősen, semmi sem volt benne a nagyhangú, telt idomú kispolgárlányokból. Nem hasonlított az epe- kedő udvari szépségekhez sem, akik túlságosan korán és egész életükre megismerték a női sors értelmét. De szeretni tudott, ahogyan jelenleg a Földön szeretnek, nyugodtan és ''óvatoskodás nélkül... , — Miért sírtál? — Később elmesélem. A szemed nagyon fáradt... Mi történt? — Majd később elmondom. KI bántott? — Senki sem bántott. Vigyél el inmen. — Okvetlenül. . — Miikor megyünk el? — Nem tudom, kicsikém. De okvetlenül elmegyünk. — Messzire? — Nagyon messzire. — Az anyaországba? — Igen... az anyaországba. Hozzám. — Ott jó? — Ott csuda jó. Ott soha senki sem sír. — És milyenek ott az emberek? — 'Mint én. — Mind olyanok? — Nem mind. Sokkal jobbak iis vannak. — Miért olyan könnyű neked hlinni? Apa senkinek sem hisz. Bátyám azt mondja, mindenki disznó, csak az egyik piszkos, a másik nem. Én azonban nem hiszek nekik, neked pedig mindig hiszek... — Szeretlek... — Várj... Rumata... Vedd le. az abroncsot... Azt mondtad : ez bűn... Rumata boldogén felnevetett, levette a fejéről az abroncsot, az asztalira tette és letakarta a könyvvel. — Ez isten szeme — mondta. — Hadd csukódjék be... — Karjába emelte a lányt. — Nagy bűn, de amikor veled vagyok, nincs szükségem az istenre. Igaz? — Igaz — felelte halkan Kira. 12. Amire az asztalhoz ültek, a sült már kihűlt, a jégveremből hozott bor pedig átmelegedett. Bejött Unó, az inasgyerek, nesztelen léptekkel végigment a fal mentén, s meggyújtotta a mécseseket, noha még világos volt. — A rabszolgád? — kérdezte Kira. (Folytatjuk.) OLVASTAM, LÁTTAM, HALLOTTAM „A villanyos világítás” Hálátlan népség vagyunk, any- nyi szent. Naponta élvezzük az elektromosság előnyeit, de édeskeveset tudunk hű segítőtársunkról. Elképzelhetetlennek tartjuk nélküle életünket, de eszünkbe se jut, hogy Kecskeméten is csak 88 esztendeje gyulladt ki először „a tündéri fény”. Gondolunk-e az első mesterekre, a kezdeményezőkre ? Keveset. Örvendeztem ezért tekintélyes nagykőrösi kollégám lapunkban megjelent, az első kecskeméti villanyszerelőt idéző cikkének. Kopa László írása sürgető alkalom az elektromosság térhódításának, Kellermann Bernát üzleti tevékenységének az áttekintésére. Csupán 940 nap telt el Edison lámpájának amerikai bemutatása óta, amikor Kecskeméten szakszerű, jól szemléltetett előadást hallhattak az új találmányról. 1879. október 21-én, Menlo Park városkában izzott fel először elektromos áramtól melegített szénszál. Hamarosan a párizsi világkiállításon már több világítótest árasztott fényt. Még az ezernyolcszáznyolcvanas években felépítették Milánóban az első európai városi villanytelepet, és megkezdte működését az öreg kontinens első lámpagyára az osztrák—magyar monarchiában. Csak a film honosodott meg ilyen gyorsan. Modern korunkban a táskarádió nagyobb mennyiségben csak egy évtizeddel a tranzisztor feltalálása után került az üzletekbe, a televízió szinte cammogva terjedt országról országra. A kecskeméti értelmiség nagyon odafigyelt arra, hogy mi történik a nagyvilágban. Legjobbjai igyekeztek gyorsan megismerni az új elgondolásokat, mint az a Kecskeméti Lapok 1882. május 21-J számából is megtudható. „A villanyos világítást Wissinger Károly tanár úr múlt szomb.aton és vasárnap, hétfőn pedig Koczó Sándor úr mutatta be közönségünknek a színházban és az utcán. Vakító fény borítá be a kálvária-piacot, ahol ezrivel tolongott a nép, hogy megcsodálja a legújabb emberi találmányt...” Még csak Temesváron, Szat- máron dohogtak — kis teljesítményű — áramfejlesztők, amikor a hírős város előrelátó vezetői komolyan foglalkoztak a villamosítással. A közügyekben felelősen véleményt nyilvánító legrégibb kecskeméti újság az alkalmi villanyvilágítással rendezett kaszinó-bál sikerét használta föl a végleges megoldás sürgetésére. Városi pénzből kell megcsinálni, hangoztatta a cikkíró. Az 1887-ben letelepült Kellermann Bernát biztosra vette: ha-, marosan hozzákezdenek a villanyvezetékek építéséhez, mert beszerezte a lámpahelyek kialakításához szükséges eszközöket. A tanács is megszabta 1896 nyarán „az elektromos áramnak magánfogyasztók részére történő szolgáltatásának hatósági feltételeit". 1895 januárjában kezdte meg Kellermann Bernát az előfizetők gyűjtését. Néhány nap alatt 92-en kötelezték el magukat az áram bevezetési költségeinek a kifizetésére. 1896. szeptember 11-én a városi közgyűlés jóváhagyta az utcák, a terek és .a színház világítására vonatkozó szerződést. Másnap megkezdték a vezetékek továbbítását szolgáló fenyőoszlopok felállítását, majd egy hónap múlva a továbbító kábelek, vezetékek elhelyezését. Óriási sikert aratdtt a decemberi próbavilágítás. „Szerte fényességgel árasztva világítják meg «a főteret és a főutcákat”, írta a Kecskemét. A következő év februárjában ezrek és ezrek olvasták az elektromos szolgáltatással kapcsolatos tudnivalókról tájékoztató tanácsi hirdetményt. A 250 lóerős áramfejlesztő 1897. február 27-én állt véglegesen munkába. Először a Nagykőrösi, a Halasi, a Csongrádi, a Jókai utca, a Piactér és néhány kérész tező kisebb utca kapott áramot. Kellermann rengeteget tett azért, hogy e roppant, akkoriban földszintes alföldi városban az emberek megbarátkozzanak az új találmánnyal, biztonságósan kezeljék a fényt, az erőt adó berendezéseket. Galvanizáló üzemének megnyitásakor így méltatta a munkásújság. „Már 28 éve működik Kecskeméten, mint önálló villanytechnikus. Kulturális emelkedettséggel igyekezett megszerettetni polgártársaival a villanyt.' De szereplésének kezdetén a jó kecskemétiek csak egy ör- döngős embert láttak benne, és villanyszerelési munkálatainak méltánylására elnevezték ménkűzsidónak. Az 6 érdeme a villanygyár.” Az a villanygyár, amelynek kazánjai az elsők között termelték áramot hazánkban. Heltal Nándor S Kívül még a kőművesek dolgoznak, belül pedig már a gépek telepítése folyik. • Ez a gázkazánház, a központi fűtési rendszer lelke. (Sitkéi Béla felvételei) Még nem egészen, de a munkálatok a jelek szerint a befejezéshez közelednek. Az épületeken burkolok, vízvezeték- és központifűtés-szerelők dolgoznak, végleges helyükre kerülnek a gépek, termelőberendezések, feketén csillogó aszfaltszőnyeget kapnak az Utak. A kunszentmiklósi VÁV- gyáregységben 300 millió“ forintos beruházással felépülő acélszerkezeti üzemben a tervek szerint az esztendő végére megkezdődnek az üzempróbák. Képeink az új létesítmény területén készültek. i Utolsó simítások?
