Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-04 / 181. szám
1981. augusztus 4. • PETŐFI NEPE • 3 A legfiatalabb képviselőnő Június 28-án múlt egy esztendeje, 'hogy megtartotta alakuló ülését az újonnan megválasztott országgyűlés. A Bács-Kis- ikun - megyeiek szereplését a Parlamentben a légfiata- Xabb ország- gyűlési képviselő, Hegedűs Zsuzsanna kezdte. Mint körjegyző — az elnöki emelvény egyik szárnyán foglalt helyet. —■ Milyen volt az azóta eltelt év? — Nem volt könnyű, de olyan nagyon nehéz sem. Azelőtt volt: a munkám, itt a halasi Kötöttárugyárban. Ez meg is maradt, szeretem, most is szakoktató vagyok. Hozzájött a képviselőség, és ' időközben férjhez is mentem. A szakma közéleti munkával bővült és most már az önálló' otthon teendői is várnak. — Alapos életritmusváltás történt csakugyan. — Férjemmel jól összehangoljuk teendőinket. A közéleti pályán pedig sok-sok kedves ember segít. Magam előtt látom a tavalyi kislányt. Az egész Ház mosolygós rokonszenve kísérte, amíg komoly megilletcdöttséggel lépdelt fölfelé az elnöki emelvény lépcsőjén. Meleg taps adta a biztatást a rászegeződő Jupiterlám- pák amúgy is forró fényének elviseléséhez. Akkor" vállig érő szőke haja most sportosan könnyed. A délelőtti napsütés derűs fénye tölti be a modernül berendezett tanműhelyt. Vagy tucatnyi szakmunkástanuló lány varrja a színes kötött holmikat. Gépeik finom zümmögése föl-fölerősödik, aszerint, hogy mennyi szalad az anyagnak — éppen egyszerre. Szemük sarkából meg-megreszkí- roznak egy-egy idepillantást, amikor cserélődik á varrás helye, s fordításkor van idő röpke kí- váhcsiskodásra. A főnök, Zsuzsi, „néni” látszólag nem figyel a csarnok távolabbi felében szorgoskodó gyerekeire. Arra összpontosít, hogy sorra vegye, milyen események, tettek, fejtörések töltötték ki képviselőségének ezt a rövid időszakát. — Éves program alapján dolgozom — szögezi le. — A Hazafias Népfront városi bizottságának sokat köszönnétek a tartalmas feladatterv összeállításáért. Tóth Ferenc — Feri bácsi — ott volt — s van — (mellettem tanácsaival az első lépéseknél. De ezt mondhatom Vincze Ferencről, a nyugdíjas egykori tanácselnökről vagy utódjáról, Tánczos Sándorról. S milyen jólesett a pártbizottsági Kispéter Imre elvtárs készséges magyarázata, amikor egy országgyűlési anyag nehezebb szakrészeinek megértéséhez vezetett ... Bizony az út elején kérdezni sem volt könnyű. Mára azért megerősödött a biztonságérzet, volt miben edződnie az önbizalomnak. A megyei s városi tanács ülésein, a megyei képviselőcsoport tanácskozásain, az országgyűlésben, no és az említett évi program eseményein. Amikből csupán ilyenekre utaljunk, mint a tanács szakigazgatási szerveivel, munkájukkal való ismerkedés; részvétel a népfrontbizottsági, majd KlSZ-küldöttgyű- lésen; meghallgatni a kiskunhalasi áfász vezetőinek tájékoztatását a kereskedelmi ellátásról. Látogatások, találkozások; meghívásoknak eleget tenni... És ami még hátravan. — Sokat tanultam a tapasztalt közéleti emberektől, akik elkísértek ilyen alkalmakra, hogy milyen kérdésekkel tapintsunk a lényegre, ismerjük meg az összefüggéseket. Meg azt a nagyon fontos elvet, hogy egyoldalú információ alapján nem szabad dönteni, intézkedni. Csak egy „kis” példa: méltatlankodás városszerte, mert bizonyos felvágottakat napokig nem lehetett kapni. Dörgedelmek, a „felelőtlen” kereskedelem pocskondiázása, szigorú felelősségre vonás követelése. Eközben kiderül, hogy az üzemben elromlott az a gép, amellyel a szóban forgó töltelékárut készítik, s alkatrészt se égen, se földön nem kaptak olyan hirtelen. — Gondolom, a fogadónapok is gazdagították tapasztalatait? — De mennyire! — Tavaly kettőt, az idén már hármat tartottam. A legutóbbit július 8-án. Általában hárman-négyen keresnek fel... Húszéves fiataloktól nyolcvanesztendős bácsiig, néniig ... Volt alkalmam meglepődésekre: „Nesze neked, ifjú képviselő!” Nagy kék szeme csupa vidám ragyogás, önironikus beismerés, hogy bizony szándéktalan „átverésnek” is könnyen ki volt téve. Példa: a roppant elhitető erővel, őszinte szenvedéllyel panaszkodó, akit mindenki csak „üt-vág”, s bárhová fordul... — Olyan megrendítően tálalta, hogy már-már vele együtt köny- nyeztem... De azért fegyelmeztem magam. Amikor utánajárt a dolgoknak, hogy elégtételt szolgáltasson a nyilvánvaló igazságtalanságért, kiderült, hogy a panasztevő „magas fokon” összeférhetetlen ember, megkeserítője környezetének. — Ilyen esetekből jöttem rá, hogy aki hozzám jön, tökéletesen meg van győződve a maga igazáról. Ámde úgy jutunk el a lelkiismeretünket is megnyugtató igazsághoz, ha az érem másik, sőt nemegyszer harmadik oldalát is megvizsgáljuk. — Természetesen igazán „képviselőnek való” ügyekkel is találkozik ? — Hogyne. Városrészt érintő útviszonyok, csatornázás, a vasúti sorompókra vonatkozó „soha nem múló” elégedetlenség. (Az átjáró ügyében járt a tanácselnökkel a miniszternél is. — T. I.) Hányszor felvetődnek kérdések a tanácsüléseken, amikor eszébe jut az embernek: ezekkel fogadónapokon is találkozott. Aztán alapos szakértelmet igénylő feladványok, mint legutóbb egy „gebinesé”. Az ő üzlete az egyetlen a városban, ahol bizonyos speciális termékek kaphatók. Most azt szeretné, ha — harmadmagával — ő is szabad szombatos lehetne. Holott akkor van piacnap — szerdán is — s a vásárlók zárt ajtót találnának. Járt az illető felsőbb szerveknél. Azt / mondták neki: a helyi tanácstól függ, ha az hozzájárul... Ebben nem tudok dönteni. Latolgattunk itt lehetőségeket, de egyik sem kivihető. Megállapodtunk, hogy beszélek a tanácsi illetékesekkel, az áfász vezetőjével, mi a véleményük, mit lehetne tenni. Írásban értesítem az eredményről. — Ami persze lehet negatív is. — Jaj — ki ne felejtsem segítőim közül Zsebőnét, a kedves Ir- muska nénit. A tanács részéről mindig ő van ott fogadónapokon. Igen járatos igazgatási, jogi kérdésekben. Mikor észreveszi tanácstalanságomat, tapintatosan eligazít: „Ha összeszedjük az eszünket, találunk megoldást.” Ezt jelenti a régi tanácsi tapasztalat. — Derűs epizódok nem adódtak? Eljött fogadónapra egy nyolcvan körüli bácsi. Leült nagy ünnepélyességgel, körülményesen előszedett zsebéből jó néhány agyondolgozott papírlapot, s nagy lélegzetet vett: „Ezt a verset magának írtain, hallgassa meg.” — Aranyos volt az a néni is, aki csípőre tett kézzel megállt előttem, jól megnézett, s kijelentette: „Tudd meg, kislányom, hogy te nagy tisztességre tettél szert. Én ezért nagyra becsüllek. Kérlek, intézd el az én bajomat.” — Mi volna az, nénikém? — „Ellopták a kakasomat, s a nyomot is eltüntették. A rendőrség nem vállalja a tolvaj felderítését.” ... Jeneiné Hegedűs Zsuzsanna e beszélgetés során többször „kiszólt” a témából, oda a műhely túlfelére. Mondta a kislányok nevét, és megjegyzéseit: „Hogy gondolod, meglesz a tíz darab, amiben megállapodtunk, ha folyton beszélgetsz, a kezed meg nem jár?” — „Nem hiszem, hogy sikerül összevarrnod, ha háttal ülsz a gépednek.” — „Ha kell tovább maradunk, de be kell fejezni, .amit elkezdtünk.” Mondom, a szeme a „gyerekein” volt. Mire végeztünk a „képviselőséggel”, az egyik tanuló már hozta is a stósz kötött mellényt. Kék és barna színek kombinációjával készültek. Az alapon olyan rácsozással, mintha azt külön ragasztották volna rájuk. Pedig egyszerre kötötte őket a gép. Zsuzsi „néni” egy darabot kiemelt: „Ezt mindjárt megnézem, jó?” — Aztán nekem elárulta. — Ebben a kánikulában erT nyedtebb a figyelem déltájban ... Hegedűs Zsuzsa harmadik éve oktat. Mindjárt harmadéveseket bíztak rá. Ó is ebben az üzemben szakvizsgázott. Tóth István SIKERES VÁLLALKOZÁS Húsz éve alakult a kozosbol a közös Jáhoshalma mezőgazdasági |: termelése .már régóta tekintélyt vívott ki. magának. A szerencsés .talaj,- és klimatikus adottságok a nagyközség szorgalmas gazdáival együtt év mint év jelentős eredményeket szültek. Délen fekvő fekete földek a község északi határában löszre épült homoktalajba simultak, ami lehetőséget adott ahhoz, hogy a kenyérgabona- és takarmányter- mesztás megvesse alapjait az állattenyésztésnek, s ugyanakkor a kertészeti termesztés is virágozzék. Ez a kettős eredő/biztopsá- | gpssá tette a gazdálkodást s egyben jó piacqt nyújtott bel- és külföldnek egyaránt. A kertészeti gazdálkodássál kapcsolatosan Erdei Ferenc Futóhomok című könyvében így méltat: „Jánoshalma vásártere nem hasonlít semmilyen más falu főterére. Nagy négyszögletes tér, ügyes beosztással az árusítók ^részére, egyik oldalon cégtáblával jelzett nagy, nyitott színek a gyümölcs csomagolására, s a csarnok mögött út a kocsiforgalom, céljaira. Ezen a téren pzren is összegyűlnek hetenként háromszor, olyankor ember-ember hátán tolong a sokadalomban. De ennek a gyümölcspiacnak külső. képe. sem hasonlít a megszokott magyar falusi piacok képéhez. Mi itt folyik, az nem alaktalan tömeglés, hanem rendezett és szervezett adásvétel... A jánoshalmi piac körébe számítható Rém, Borota, Mélykút és a halasi tanyák egy része is. A forgalom méreteit jellemzi, hogy van olyan nap, amikor hatszáz kocsi és mérhetetlen nagyszámú tragacs hozza föl az árut és ilyenkor 30 vagon áru is elmegy az állomásról. Ha nagy dolog a kecskeméti és a nagykőrösi piac, úgy még nagyobb a jánoshalmi. Azokban egy-egy nagy körzetű város szabad és szervezetlen egyezkedése gyűjti össze a termelőit és kereskedőit, itt azonban egy harmadakkora kqzség gyűjt piacára városokéhoz hasonló forgalmat. Különös energiájú falu Jánoshalma és szerencsés pillanataiban fogant műve egyedülálló piaca.” Nem véletlen, hogy a nagyközség 1950-ig egyben járási székhely is volt. Jánoshalma politikai arculata a lakosság társadalmi rétegződésének megfelelő volt. Hogy ki hová tartozónak érezte magát, azt teljes mértékben a birtokolt földterület nagysága határozta meg. Az összes földbirtokok számából (3694) az 1—5 holdas birtokok száma 1467 volt. Az egy hold alatti birtokok száma 958, összesen 2425. Ez azt jelenti, hogy a földbirtok területének 33 százaléka tizenkét földbirtokos tulajdonában volt. A 0—5 holdas kategória összterülete az összes birtokos 65,6 százalékának tulajdonában volt. A döntő változások megtörténtének a felszabadulást és a későbbi időket megérő gazdaemberek voltak a tanúi. A hosszú-hosz- szú idők óta hangoztatott, és forradalmi követelésként számon tartott földreform megvalósítására megérett az idő. De kevés volt a felosztható föld. Ezen a gondon Káleshalom és Kisszállás segített, így a felszabadulás előtti birtok tulajdonosok száma Tóth Sándor képösszeállítása a kánikuláról • Dolgozni muszáj.' 1: • de (leni) így is lehet Harmincöt fok árnyékban • Bevásárlás után íilMB ÍW? • Balra: fenn az ernyő... * Az alsó képen: locsoljuk le a nénit. Jánoshalmán 2421-gyel növekedett. Ezzel eldőlt az ezeréves nagy per: a föld azoké lett, akik megművelik. A parasztok S földhöz juttatása azokban az időkben nagy hatással volt a földosztást kezdeményező és vigyázó szemmel figyelő és végrehajtó Magyar Kommunista Párt tömegbefolyására. Egy olyan nagyközségben, ahol negyedszázadon át mást sem hallottak az emberek, mint a tulajdon „elrablását”, a csajkarendszert, bizony jelentős sikernek számított, hogy az 1945. november 4-i országgyűlési választáson az MKP a szavazatok 14,3 százalékát nyerte el. 1947-ben ezt az eredményt sikerült megszilárdítani, hiszen a szavazatok 15,5 százalékos arányban jutottak a kommunista pártnak. A helyi reakció és demagógiával megtévesztettek a fasiszta jellegű programmal fellépő Preiffer Zoltán pártját támogatta, amelyet az új országgyűlés első összejövetelekor kizártak a parlamentből. A legnagyobb párt az MKP lett. Talán szimbolikus, vagy az események véletlen egybeesése, hogy a választások után Jánoshalmán az újgazdáknak kiosztották a föld birtoklását tanúsító telekkönyvi kivonatokat. Ami a párt további parasztpolitikáját illeti, a Magyar Kommunista Párt nyilvánosságra hozta a szövetkezeti irányelveket. (1948. április 22.) Eszerint: „a népi demokratikus Magyarországon a mezőgazdaság szocialista fejlődése a termelőszövetkezeteken keresztül visz. Nálunk ma még nincsenek meg a feltételei annak, hogy az egyéni gazdálkodás helyébe általánosan a termelőszövetkezetek lépjenek. De a mi viszonyaink között az egyéni gazdálkodás is, ha az egyszerű szövetkezeti mozgalom széles hálózatára támaszkodik, a mezőgazdaság szocialista fejlődését mozdíthatja elő, termelőszövetkezetek létesüléséhez vezethet.” 1948-ban a két munkáspárt egyesülésének kongresszusa a következőket állapította meg: „A földreformmal a demokrácia megvédte a szegény- és középparaszt egyéni gazdaságát, magántulajdonát a nagybirtokosok nyomásával szemben, a nagybankok és a gyáripar államosításával pedig megvédte a nagytőke kizsákmányolásával szemben. A további feladat: fokozottan védeni a dolgozó parasztságot a falu kizsákmányoló elemeivel szemben is, a kizsákmányolok korlátozásával, terjeszkedésük meggátlá- sával. A népi demokrácia minden kényszertől mentes, a teljes önkéntességen alapuló mezőgazdasági szövetkezetek támogatásával megakadályozza a szegény- és középparasztság romlását és lesüllyedését, lehetővé teszi gazdasági és társadalmi felemelkedését.” A Magyar Dolgozók Pártja szövetkezeti konferenciáján’ (1948 július) kimondták-, hogy bár a termelőszövetkezetek általános szervezésének még nem értek meg a feltételei, mégis szívós munkával elő kell azt készíteni. A munkáshatalom létrejötte után az állam a gépállomások hálózatának létrehozatalával, az állami gazdaságok megszervezésével jelentős erőfeszítéseket tett a mezőgazdaság szocialista hadállásainak erősítése érdekében. 1948— 1949-ben megszületett és fejlődésnek indult a termelőszövetkezeti mozgalom.1 Az átszervezésnek a program stratégiai célkitűzése volt. I Ugyanakkor 1948. augusztus 20- án Kecskeméten megtartott új kenyér ünnepi nagygyűlésen az előadó érezhetően máris napirenden levő kérdésként vetette fel a dolgozó parasztság előtt. Az egyik út a régi, a megszokott, a túlzásba vitt egyéni gazdálkodás, ahol mindenki csak magával törődik, ahol az az elv uralkodik, hogy aki bírja, marja... Én még hoz- zátehetem: ezen az úton a népi demokrácia sem mehet tovább ... Tudják ezt az újgazdák is, akiket a demokrácia földhöz juttatott, tudja ezt a dolgozó parasztság és ezért keresi a másik utat, az elkülönült egyéni gazdálkodással szemben az összefogás, a szövetkezés útját.”
